Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-13 / 102. szám, csütörtök

Rácz Olivér ifjúsági műve ss= Csehszlovákiai magyar ifjú= sági irodalom a felszabadulás S

S után? Kérdőjel nélkül nehéz volna leírni ezt a fogalmat. Igaz, Szabó Béla írt már = egy ifjúsági regényt Marci, EH a csodakapus címen. = A serdült Ifjúságnak és a felnőtteknek szóló irodalom határesetét jelzi Nagy Irén|

Ü nek a K í s k í s a s szo n y 1=

1 c. kisregénye. Az első kísérle£EE tek tehát megtörténtek, de E ennek ellenére kétségtelen, H| hogy ifjúságunk olvasmányainak zömét kiadónk még csehit bői és szlovákból fordíttatja |=| vagy Magyarországról hozatja === be. Ezért vettük kezünkbe op= timista bizakodással a Kassai = dalok költőjének, Rácz Oli= vérnek Puffancs, Gönj

S dör és a többiek c. ifjú== sági művét. Rácz költői és műfordítói tevékenysége mellett már régebben foglalkozik gyermekeknek szánt alkotások írásával is, mint az öcsicsacsi kalandjai, A póruljárt kandúr gyermekmeséi bizonyítják. Jelen művének hősei tíz-tizenegy éves nemzeti iskolások, s már azzal is úttörő jellegűvé válik, hogy a felszabadulás utáni szlovákiai magyar irodalomban ez az első könyv, mely a pionírok számára készült. Az író egy košicei iskola ötödik bé osztályába vezeti el az ifjú olvasót. Félévi eredményeiért ezt az osztályt jutalmazzák azzal, hogy négyhetes táborozásra mehet egy Természeti Iskolába. A kirándulás alkalmára az osztály titkos partizáncsapata (a Csapat) egy Tervet és egy Altervet készít. A gyerekeket szállító autóbusz Prešovon keresztül Dukla és Veľký Šariš mellett halad el, s ez alkalmat ad az írónak arra, hogy élvezetes formában megismertesse a diákolvasót néhány emlékezetes történelmi és politikai eseménnyel. A diákok a szabályos iskolai élet, — tanulás, ócskavasgyűjtés, a május 1-i műsor összeállítása — mellett egy előre szervezett, de később igazivá váló Kalandba bonyolódnak. Az osztályban már régebben megalakított Ezüst Géppisztoly partizáncsapat egy elhagyott alagútban sziklabarlangot fedez fel, s ezt azután titkos raktárnak és gyülekezőhelynek használja. Az alagút körül két gyanús idegen is feltűnik: X Tizenhetes és Hosszúnyakú — a gyerekek adják nekik e kémeket jelölő elnevezéseket. A cselekmény izgalmasabb része ezek után „a kémekkel" folytatott hajszában bonyolódik. Végül bekerítik és a rendőrőrs segítségével elfogják a „pasasokat", akikről kiderül, hogy nem is Igazi kémek, csupán hazai tolvajok, s egy lopott motorkerékpárt akartak Lengyelországba átcsempészni. Sőt Zsuzsika, a Diri ötéves kislánya, még igazi „csempézőknek" sem tartja őket, „hanem inkább olyanok, iriint két közönséges és nagyon piszkos csavargó — ami ben igaza is volt, mert Hosszúnyakúék akkor már napok óta az erdőben bujkáltak és nemigen mosakodtak, csak az eső csorgott bőven a nyakukba, de ettől egy csöppet sem lettek csinosabbak, különösen Hoszszúnyakú nem, aki pontosan olyan volt, mintha tévedésből piszkos vízben próbálták volna kimosni, és aztán elfelejtették kivasalni, mert úgy sem lett volna érdemes..." A Kaland után már csupán a szabályos befejezés és búcsúzás következik Rácz regényében, mely egyébként részleteiben is rendkívül szabályos ifjúsági mű, mind tartalmát, mind formáját tekintve. Ennyi Rácz könyvének vázlatos tartalma, ha elhagyjuk a kisebb epizódokat, álmokat, képzelődéseket stb., melyek azonban egy ifjúsági műnek nélkülözhetetlen elemei, sőt épp ez a sokszínűség, a mozgalmas, változatos cselekmény a regény egyik legfőbb erénye. A művön látszik, hogy Rácz nemcsak a regényben szereplő Dirihez hasonló igazi pedagógus, hanem tudatos alkotó, alaposan ismeri és betartja az ifjúsági regény műfaji követelményeit. A cselekmény bonyolultságának érdekességén kívül a jó nevelői célkitűzések érvényesítése is vonzóvá teszi Rácz könyvét. A duklai epizód és hasonló részletek a forradalmi hagyományok ápolására, a magyarszlovák barátságra, vagyis szocialista hazafiságra nevelnek. Nem kevésbé ügyes, ötletes, de egyúttal rendkívül hasznos is az a módszer, ahogyan az író a diákok feljegyzéseinek és leveleinek beiktatásával állandóan buzdít a helyesírás elsajátítására. Jól érvényesül a könyvben az ifjúsági olvasmány egyik legfontosabb kelléke, a kalanddal és fantáziával színesített romantika is, de még ennél is lényegesebb Rácz stílusának közvetlensége, szépsége s emellett a gyerekek figyelmét mindvégig lekötő élénk párbeszédes ábrázolásmódja. Ugyanilyen elismeréssel kell nyilatkoznunk a szerkezet arányosságáról: a tizennégy rövid, de tömör fejezetben alig találunk olyan részletet, mely feleslegesnek látszanék, de olyat már inkább, melyet érdemes lett volna részletesebben is kifejteni. Némi aránytalanságot látunk pl. a kilencedik fejezetben. Tartalma alapján ezt a fejezetet jő lett volna ketté osztani, márcsak azért is, hogy a kapitolák száma tizenötre kerekedjék. A hősök jellemzése szinte klaszszikus pontossággal alkalmazkodik az ifjúsági mű szabályaihoz. A szereplők egyenes jelleműek, az író kiemeli leglényegesebb tulajdonságukat, s ezt többek között azzal éri el, hogy állandóan idézgeti egy-egy diák modoros szóhasználatát (Puffancs: „Á, az nem lehet!", Vera-Bera: „Mi? Tessék?"). A jellemábrázolásba azonban egy feltűnő hiba is becsúszott. A VII. fejezetben (Őrszolgálat és egyebek) Murcsi, a „partizánőr" elalszik. Mivel a gyerekek életében a játék komoly dolog, Murcsi rá is döbben hibájának rendkívül súlyos voltára: „Nem vagyok lázas! És nem is voltam! Egyszerűen elaludtam és most... most büntessetek meg, verjetek meg, zárjatok ki a Csapatból... állítsatok partizántörvényszék elé... — Murcsi hangja gyanúsan elcsuklott." A Parancsnok, a Csapat — s velük egylitt az író — valósággal „elkeni" ezt a „súlyos bűnt", amikor szamárságnak minősíti. E kis részlethiba mellett természetesen más hiányosságot is kereshetnénk Rácznak egyébként határozottan sikerült művében. A tanító irányító és nevelő szerepe mellett szinte a háttérben marad a pionírszervezet politikai munkája. A társadalmi kérdések iránt fogékony diákok már ebben a korban szinte funkcionáriusokká fejlődnek, s ha sokszor sematikus jelszavakkal is, az ifjúság álmodozását összekapcsolják a kommunizmus építésének romantikájával. Ügy véljük, hogy a műben az álmodozó, fantasztikus részletek kissé rövidek és alacsonyan szárnyalóak. Itt pl. a két csempésszel kapcsolatban egy-egy gyerek fantáziája valóságos kémbanda leleplezéséről és megsemmisítéséről ábrándozik. Az ilyen fantasztikus részleteket ki lehetett volna színezni és bővíteni, pl. a hazát és a szocializmust megmentő fantázia-hőstettekké. Ezek az észrevételek vitathatók ugyan, hiszen egy kész mű értékelésekor csak mellékesen jöhet számításba, mit nem írt meg a szerző, de a politikai élménynek és a fantáziának kétségkívül nagyobb szerep is juhatott volna egy ifjúsági regényben. A FENTI észrevételek egyáltalán nem teszik kérdésessé Rácz ifjúsági alkotásának rendkívüli pozitív értékeit. Külön kell hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy a Puffancs, Göndör és a többiek mai témájú, aktuális ifjúsági mű. Szerzőjének írói és pedagógiai tehetsége és felkészültsége vitathatatlan; a könyv a most születő szlovákiai magyar ifjúsági irodalom történetének első jelentős fejezete. CSANDA SÁNDOR A Csemadok mužlai szervezetének színjátszói a „Družstevník" sportegyesület színjátszóival karöltve a napokban sikerrel mutatták be Barta Lajos: Zsuzsi című színművét. (9-I-) A jelenleg a prešovi Križík Dukla üzemben „Darwin a Galapagosz szigeteken" címmel rendezett kiállítást rövidesen a košicei Keletszlovákiai gépgyár klubhelyiségében is bemutatják. A kiállítást a Košicei Műszaki Múzeum rendezi. A.) Patrice Lumumba emlékére szimfonikus költeményt komponált Konsztantyin Dankevics ukrán zeneszerző. Ül filmek A változatos moziműsorból azt látjuk, hogy hazai filmgyártásunk „tartja a tempót", bár sok csehszlovák film közül kevés múlja felül az elért átlagot. Elismeréssel kell adóznunk M. Hrubý rendezőnek, aki Varlamov szovjet rendező A HARCOLÓ AFRIKA című dokumentumfelvételeiből, továbbá az AFRIKA HÍV és AFKIKA SZABAD LESZ című csehszlovák dokumentumfelvételekból ritmusos, határozott vonalvezetésű filmben örökítette meg a kongói nép tragédiáját, Lumumba kálváriáját, de ugyanakkor derűs távlatot mutat a jövőbe. Josef Mach ismert cseh rendező a MILLIÓK KERINGŐJÉBEN a II. Országos Spartakiád felejthetetlen napjait örökíti meg. Itt szeret egymásba a nagy tornalinnepély két szereplője, Jana és Franta. Oldŕich Lipský pedig a csehszlovák artisták indiai és burmai vendégszerepléséről készült színes utirajzfilmmel: CIRKUSZ JÖN szerzett két szórakoztató órát a nézőnek. Václav Gajer tapasztalt rendező nagyon időszerű témát dolgozott fel A HETEDIK FÖLDRÉSZben. A határvidéken, a csehországi „szűzföldeken" játszódik le a történet, melyben a film alkotói azt akarták megmutatni, hogyan alakulnak át az emberek a nagy szocialista építőmunkában, hogyan formálódik át egész egyéniségük a legkeményebb életkörülmények között. A filmben ez a régi és az új nemzedék viszályának megoldásában domborodik ki. Sajnos, a rendezőnek legjobb akarata elle nére sem sikerült elkerülnie néhány zök kenőt, amely lerontja a film értékét, a logikátlanság, ami természetesen elveA legfőbb hibának azt tartjuk, hogy nem szi meggyőző erejét. Azzal szemben, hogy sikerült szoros, szerves összefüggésben alkotói telibetaláló maró gúnnyal pécézik ábrázolni az emberek életét a nagy épít- ki a kispolgári erkölcsöket és szokásokezéssel. A színészek egyébként tehet- kat, a pozitív hősök jellemzése eléggé ségük javát adták. Ez a tapasztalt Ja- halvány, felszínes. A rendezés — a röroslav Marvanra éppúgy vonatkozik, mint viden említett fogyatékosságok ellenére a fiatal Milan Sládekre, a két nemzedék — Máriássy Félix rutinosságát bizonyitEduard Cupák (Jozef Rezler) a Fáklyák egyik jelentében. remek ötletre épült, sajnos a kivitelezése nem volt olyan sikeres. Sok benne megtestesítőire. Az utóbbi idők legeredményesebb filmja. Az amerikai filmgyártást két mű képjének tartják a FÁKLYÁK-at, Vladimír viselte ezen a héten. John Huston A FEČech rendező sikerült filmjét munkás mozgalmunk kibontakozásának kezdetéről HÉR BÁLNA című Melville-regényt filmesítette meg. A bálnavadászok élet-halál A film legnagyobb érdeme, hogy nem , ... , ....... , „., egyszerű krónika, nem regisztrál törté- küzdelméről szóló izgalmas történet f.lmnelmi eseményeket, hanem mindenekelőtt változata azonban nem éri utói az eredeti a múlt század utolsó évtizedeinek légkö- regény művészi ábrázolóerejét, rét varázsolja vissza. Ez az az időszak, Végre eljutott hozzánk is az utóbBi amikor a tőkés fejlődés következtében években I

egtöbbet emlegetett amerikai egyre kiéleződő társadalmi ellentéteké MARTY. Paddy Chayefsky eredemár a népámító jobboldali szocialisták ... .. .... . . , . ' . illúziótápláló fecsegése sem tudta elken- tll

e9 televízió-darabot írt, s miután nagy dőzni, amikor a munkásosztály egyre job- sikere volt, rövidesen felkapták és beban kezdte felismerni, hogy harc nélkül mutatták a nagy mozikban. A film azután nem javíthatja meg sorsát. A konfliktus egyre másra aratta sikereit: 1955-ben 4 két család — a gyufagyáros Smolík és Oscar-díjat nyert el, 1958-ban pedig ela munkás Rezler család életén keresztül vitte a cannegi Mmzetköz

i filmfesztivál bontakozik ki. A film érdekessége, hogy , általában fiatal színészek játsszák a fő- r

w3yuuac. szerepeket, Jozef Rezler munkás szerepé- Mi is a titka sikerének? Röviden így ben a népszerű Eduard Cupák, Smolík válaszolhatnánk: a legegyszerűbben ábrászerepében pedig Ludék Munzar reme- zolt, erőltetett hatáskeltést kerülő amerikelt. A film méltón sorolható a pártunk kai éi

etábrázolés. Kis, igénytelen témából 1 .. I .. . 1 ' _ j: n 1. A A fip-»fűlomegalakulásának 40. évfordulója tiszteletére készült művészi alkotásokhoz. A külföldi filmek közül érdeklődést kel nagy filmet tudott alkotni a rendező Delbert Mann. A sokat tapasztalt, aggtett a magyar Máriássy-házaspár filmje legénysorba kerülő Marty henteslegény a FAPADOS SZERELEM. Történetének megismerkedése a szintén egyedülálló központi alakja egy polgári származású Claraval, a brooklyni középiskola kémiatanítónő, akinek két szerelem között kell tanárával szinte törvényszerű véletlenként választania. Az igazi — munkásfiú, aki hat Ne

m érzünk szentimentalitást, infőként egyeneslelkű, nyílt egyéniségével kább az amerikai éi

e

Uempónak megfelelő nyeri meg szívét; a másikat a mama ésszerűséoet abban ami e két már „hajtotta fel" újsághirdetéssel. A fiatal Jöza

n Szerűséget abban, ami e két már tanítónő gyanúba keveredik, hogy öngyil- nem ePP

en 8 legfiatalabb rokonszenves kosságba kergette egyik dáiklányát. Eb- embert összehozza. Igazi amerikai film ez bői származó lelki bonyodalmában felis- a Hollywood giccseivel szemben. Azért meri a kispolgári környezet undok 'arcú- olyan unikum. latát és szakít a múlttal. A film maga L. E. Válasz e$y levélre Amiről a vallás-erkölcs prédikátorai nem beszélnek O

kos és hasznos dolognak tartjuk a vitát, a véleménycserét. Egymástői különböző, nemegyszer egymással szemben álló nézeteket csak úgy lehet tisztázni, ha az illető felek vitatkoznak, véleményüket kicserélik, csakis ezen az alapon lehet másokat nézetünk helyességéről és igazunkról meggyőzni. Távol állnak tőlünk a diktatórikus módszerek, a parancsolgatás és különösen távol áll tőlünk az olyan kérdésekben, mint a vallás, annál is inkább, mivel a vallás szabad gyakorlását az alkotmány biztosítja s azt az emberek saját ügyének tekintjük. Ám vitatkozni és véleményt cserélni csak olyan emberekkel lehet és érdemes, akik ha vallásosak is, szocialista társadalmi rendszerünk odaadó hívei, tisztességes állampolgárok, s nem sírják vissza a letűnt kapitalista rendszert. Arról volna ugyanis szó, hogy a lapunk hasábjain március 16-án megjelent „Amiről a tízparancsolat nem beszél" című cikkünkre egy magát csupán — zr-nek jelölő egyéntől olyan hangú levelet kaptunk, amely a vallás védelmének ürügye alatt durva kirohanásokat tartalmaz a kommunisták és a népi hatalom ellen, s bár leplezve és burkoltan, de visszasírja a kapitalista rendszert. Nem azért foglalkozunk most ezzel a levéllel, hogy vitatkozzunk vele, hanem azért, hogy ezzel is megmutassuk és bizonyítsuk azt a sokszor hangoztatott igazságot, hogy a reakció nem egy esetben a vallás védelmének ürügyén próbálja támadni szocialista társadalmi rendszerünket. K

ezdjük talán azzal — ami már cikkünk néhány soros bevezetőjéből is kitűnik —, hogy levélírónk nem ért egyet cikkünk állításaival. Nem ért egyet elsősorban is azzal, hogy a vallás a kizsákmányoló osztályokat támogatja, azok • oszlopa s a kizsákmányoltak nagy tömegeit alázatra, a mindenbe való belenyugvásra neveli és figyelmüket a földi dolgokról a túlvilági élet kecsegtetésével tereli el. Mivel érvel levélírónk? „Gyakorta hangoztatott dolog a farkaserkölcs — írja levelében, — melynek alapján az egyik ember a másiknak hóhéra, az erősebb felfalja a gyengébbet. A marxizmus szerint ez a kapitalista társadalmi rend sajátja. Ebben a társadalmi rendben falta fel a nagybirtok a kisparasztot, a kapitalista a munkást, a kizsákmányoló a kizsákmányoltak tömegeit. Meg vagyok győződve — folytatja levelét —zr —, hogy vannak sokan keresztények, akik nem kívánják vissza a nagy születési különbségen alapuló társadalmat, sem a nagy vagyoni különbözőségeken felépülő kapitalista rendszert, melyben esetleg az történt, hogy mondjuk az egyik ember kizsákmányolta a másikat, tehát érvényben volt a farkaserkölcs. A keresztények felfogásától s a kereszténységtől általában mind a kizsákmányolás, mind az elnyomás távol áll." (A kiemelések a szerkesztőségtől.) Nos, a — zr— leveléből vett idézet számos olyan állítást tartalmaz, amellyel nemcsak vitába lehet, hanem vitába is kell szállni. Ugyanis, ha levélírónk elismeri, hogy a kapitalista társadalmi rendszerben a nagybirtok felfalta a kisbirtokot, a kapitalista a munkást, vagyis, mint mondani szokták, a nagy halak a kis halakat, akkor hogyan juthat olyan következtetésre, hogy a kapitalista rendszerben esetleg az történt, hogy mondjuk az egyik ember kizsákmányolta a másikat? Mi az, hogy „esetleg" és „mondjuk" kizsákmányolta? Kizsákmányolta vagy nem zsákmányolta ki? Ebben a kérdésben neril lehet bizonytalankodni, nem lehet lavírozni, itt csak igent lehet mondani, vagy nemet.. Szerintünk, aztán meg az urasági cselédek, a nincstelen napszámosok százezrei és a munkások milliói szerint kizsákmányolta. Olvasónk szerint viszont csak „esetleg" és „mondjuk". Ámde éppen ez az „esetleg" és „mondjuk" valahogy azt az érzést kelti az emberben, mintha levélírónk „esetleg" és „mondjuk" valamiféle nosztalgiát érezne a letűnt kapitalizmus iránt. Mintha sajnálná azt a rendszert, amelyben „esetleg" és „mondjuk" az egyik ember kizsákmányolta a másikat, tehát érvényesült a farkaserkölcs. Továbbá ez az „esetleg" és „mondjuk" mintha azt is bizonyítaná, hogy a múltkori cikkünkben jő helyen tapogatóztunk, mikor azt írtuk, hogy az egyház és a kapitalizmus, a vallás és a kizsákmányolás édestestvérek, elválaszthatatlanok egymástól, az egyház a kizsákmányoló kapitalista rendszer" legfőbb oszlopa és támasza. Mert íme, levélírónk sorai is azt bizonyítják, hogy a vallás tanításait csak úgy tudja védeni, ha — kissé burkolt formában is — védi a letűnt kizsákmányoló rendszert. A

zt is írja levélírónk, hogy a marxisták „szívesen emlegetik a kapitalista társadalmi rend úgynevezett vallásoskodásait s nagyhangú kirohanásokat folytatnak az egyház és a vallás ellen a kapitalizmus farkaserkölcse miatt. Pedig ahol a farkaserkölcs nyilvánult meg az emberek közötti viszonyban, esetleg a munkás és a munkaadó között, nem volt igazi vallásosság". Lehet, ezen nem vitatkozunk, talán az egyházra, mint legilletékesebbre bíznánk azt, hogy rendet teremtsen saját portáján, vagyis, hogy Krisztus példáját követve, aki — legalább is a Biblia szerint — kiseprűzte a kúfárokat és kalmárokat a templomból, az egyház is, bárhol a világon, ha azt látja és tapasztalja, hogy „ahol a farkaserkölcs uralkodik az emberek közötti viszonyban, esetleg a munkás és a munkaadó között", tehát, ha a munkaadó, az úgynevezett kapitalista, kizsákmányolja a munkást, akkor az egyház is ragadjon seprűt és verje ki ezeket a kufárokat. Ám hiába bíznánk ezt az egyházra, soha sem fogja megtenni, mert ha akarta voK na, akkor már régen megtehette volna. Nem teszi ezt meg az egyház azért sem, mivel ezzel csak maga alatt vágná a fát, hiszen a katolikus egyház és maga a Vatikán egyike a világ leggazdagabb intézményeinek, s vagyonához éppen a kizsákmányolás útján jutott. Vagy talán levélírónk merné azt mondani s tudná azt bizonyítani, hogy a papi földeken, a végeláthatatlan káptalani birtokokon a cselédek és napszámosok, a sommások és az aratók talán emberségesebb bánásmódban részesültek, mint másutt? Talán ott nem zsákmányolták ki őket éppoly kegyetlenül, mint másutt? Horthy Magyarországán, szűz Mária országában, ahol az egyház feje, a hercegprímás volt az ország első zászlósura, az egyházi birtokok nem híresek, hanem hírhedtek voltak munkásnyúzó kegyetlenségükről. Hát akkor legalább ott, az egyház birtokain, miért nem mutatkozott meg az „igazi vallásos érzés a munkás és a munkaadó között?" És miért nem mutatkozott meg a vallásosság például abban is, hogy a bérbe kiadott egyházi földek után járó árendát a papok könyörtelenül, ha kellett bíróf és végrehajtó útján is beszedték a sokszor földhözragadt szegényember bérlőktől? De éppígy bevasalták a párbért és egyéb „járandóságaikat" is. Bizony nem volt ritkaság az olyan eset sem, hogy a pap addig nem volt hajlandó a halottat eltemetni, míg az ezért járó stóladíjat előre ki nem fizették neki. Ez volna hát a vallásosság, ezek a vallás erkölcsi normái, ez JUJ SZÖ 6 * 1961. április 12.