Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-12 / 101. szám, szerda

SZILÁRD JUTALMAZAS a termelés hajtóereje Á benedeki hegyvonulat dombokká szelídült lankáin jól megművelt parcellák, élénkzöld színben pompázó vetések húzódnak. A határ képéből tehát egykönnyen meg lehet állapítani, szorgalmas emberek e táj szövetkezetesei, amiben különösképpen a nemčinanyi EFSZ tagjai jeleskedjek. Annak idején — még a Zlaté Moravce-i járásban — gazdagon jövedelmező, gépesített nagyüzemi termelés kialakításával vonták magukra a figyelmet. Nagy erőforrás Most újabban a szövetkezetesek a szilárd pénzbeli jutalmazás érvényesítésével szereztek maguknak jó hírnevet és kerültek a messze környék érdeklődésének középpontjába. — Hogyan is kezdték, mi indította a tagokat az új díjazási rendszer meghonosítására? — tettük fel a kérdést Ján Hudec szövetkezeti könyvelőnek. — A szilárd jutalmazás — magyarázza — nagy erőforrás, nálunk tulajdonképpen már egyéves múltra tekinthet vissza. Tavaly ugyan még csak kísérletképpen alkalmaztuk, de az elért terméseredmények arra ösztönöztek bennünket, hogy ez idén a gazdaság minden ágazatában érvényre juttassuk. A jutalmazás új, szocialista elvének helyes alkalmazása növeli a szövetkezetesek termelési igyekezetét s a fiatalság számára is vonzóbbá teszi a közös gazdálkodást. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy most, ezekben a napokban minden szövetkezetben, — régiben és újban egyformán — a tagság körében ez a leggyakrabban elhangzó kérdés: mennyi lesz az idén a jövedelmünk? A gazdaságilag megszilárdult, jól kiépített nemčinanyi szövetkezetben erre már a tavalyi tapasztalatok alapján egyszerű és megnyugtató a válasz, a tagság nagy bizalommal fogadta. Jozef Vrábel agronómus néhány élő példával bizonyítja a tagság és a szövetkezet jövedelmének lényeges növekedését. — Az előző években sok nehézség volt a munkaszervezés körül. 1959ben például 135 főből álló tagságunk 7 nap alatt végezte el a cukorrépa egyeíését. A szilárd jutalmazás bevezetésének első évében, tehát tavaly ei a munka csupán két és fél napot vett igénybe. Több termésért nagyobb jutalom Nem választja szét a tagok közösségi tudatának a fejlesztését és az anyagi érdekeltséget fokozó módszerek bevezetését Ján Hamar, a növénytermesztési csoport tagja sem. — Csak természetes — vallja be őszintén — nagyobb akarattal és kedvvel dolgozik az ember, ha tudja, hogy kellőképpen értékelik munkája eredményét. Cukorrépából az előző években alig tudtuk elérni a 250 mázsás hektárhozamot, tavaly pedig 450 mázsát takarítottunk be hektáronként. Csoportunk minden tagja a több termelésért prémiumot kapott s a kijáró díjazáson kívül — aszerint, ki milyen területet művelt meg — legkevesebb 300—500 koronát vágott zsebre. így vélekednek a szövetkezet többi tagjai is, akik a burgonya csaknem tízéves 120 mázáás átlagos hozamát 1960-ban 176 mázsára emelték. Nagy gondja volt a szövetkezet vezetőségének az állattenyésztés fejlesztése és a hasznosság fokozása is. Hiába igyekeztek gazdag takarmányalapot teremteni, az 1600 literes évi tejhozam csak nem emelkedett. Az etetést a régi módszerekkel végezték és az átalány jutalmazás az állatgondozókat sem serkentette a termelés fokozására. 2200 literes évi tejhozam Karol Podoba fejőgulyás az istállóban magyarázta el a tavalyi 2 200 literes évi tejhozam igen tanulságos történetét. — Amikor a munkaegység szerinti pausál-jutalmazást megszüntették — mondja — bizony nem nagyon bíztunk a teljesítmény-normákban. Felcsillant a szemünk azonban, amikor egy-egy teljesítménynormára az első hónap végén 18 koronát folyósított a szövetkezet. Később aztán, amikor azt is közölték velünk, hogy a terven felül kifejt tejért pótjutalmazásban részesülünk, még céltudatosabban végeztük el munkánkat. A takarmányt ízesítettük, rátértünk a borjak itatására s az év végén kitűnt, hogy a tejhozam tehenenként és naponta átlag 6,5 literré emelkedett. Karol Podoba, akinek homlokán már mély barázdákat szántott az idő, társaival együtt tehát gondolkozott, számítgatta az elért eredmények alapján folyósított jövedelmét. Eközben jött rá, hogy a szövetkezet tulajdonképpen jobban „fizet", mint ezelőtt, sőt a túltermelésért még pótjutalmat is kapott. Ez persze felkeltette mindnyájuk lelkesedését és a tehéngondozók ez idén egy-egy tehéntől évi 2463 liter tej kitermelésére vállaltak kötelezettséget. A szövetkezetben eredményesen alkalmazott érdemszeririti jutalmazás igen közel áll az iparban dolgozók keresetének színvonalához, hiszen itt is a díjazás teljes egészében az egész évi termelési eredmények fokozásával állandóan növekedik. Mi kellett azonban ahhoz, hogy a szilárd pénzbeli jutalmazást bevezethessék? — Elsősorban feltöltöttük az állatállományt — tájékoztatott a szövetkezet könyvelője — és biztosítottuk a gazdag takarmányalapot, hogy az állattenyésztés jövedelmezőségét megteremthessük, a tartalékalapra pedig az 1959. év végén 120 ezer koronát helyeztünk, hogy a havi kifizetéseket folyamatossá tehessük. El kell mondanom, hogy a tartalékalapot nem is kellett igénybe vennünk, mert az állattenyésztési termékek értékesítéséből a teljesítménynormákra járó pénz kifizetésére megvolt a fedezetünk. A háztáji gazdálkodás és a természetbeni járandóság kérdését is tisztázták A szilárd pénzbeli jutalmazás egyidejűleg a háztáji gazdálkodásban és a természetbeni juttatásokban is nagy változást hozott. Ma már közösen művelik a félhektárokat és a betakarítás idején aszerint osztják fel a kukoricaföldet, ki milyen részben, hány teljesítménynorma ledolgozásával járul hozzá a szövetkezet bevételének fokozásához. Hasonlóképpen a gabona kiosztásában is egyenesbe jutott a szövetkezet. Míg 1959-ben 30 vagon szemestakarmányt mértek ki a tagoknak és ennek következtében 700 ezer korona értékben kellett vásárolniuk abraktakarmányt, 1960-ban ez a mennyiség már 20 vagonra csökkent. Az idén pedig csakis a szükségletnek megfelelően osztják ki a természetbenieket, amire a szövetkezet számítása szerint, 17 vagon gabona elegendő lesz. A 'közös gazdálkodás eredményei növekedésével a szövetkezet tagjainak életkörülményei is megjavultak s a háztáji gazdálkodás és a természetbeni járandóságok már csak elenyésző részét képezik a tagság jövedelmének. Ebből az a tanulság, hogy a szilárd pénzbeli jutalmazás bevezetésére minden szövetkezetben megvan a lehetőség" csak szót kell érteni a tagsággal, mint ahogyan ezt Nemčinanyban tették. És amelyik szövetkezetben már olyan kedvvel dolgoznak, mint ebben a faluban, annak ezen a téren is nyert ügye van. SZOMBATH AMBRUS EGY Á SÓIK KÖZÜL Hét év telt el azóta, hogy Szlovákia egyes telefonközpontjaiban először léptek állásba vak polgártársaink, akiket a háború, munka közben előfordult baleset, egyéb szerencsétlenség, vagy a természet fosztott meg legfontosabb érzékszervüktől. Természetesen vak polgártársainknak nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük, hogy megállhassák helyüket új foglalkozásukban. A sabinovi Keletszlovákiai Konzervgyár igazgatóságának telefonközpontjában Cyril Bedlovič már csaknem három éve teljesíti példásan kötelességeit. Cyril Bedlovič nem szívesen gondol az 1955-ös évre, amikor utoljára látta szülőföldjét és családját. Teljesen egészséges volt, amikor barátjával, Anton Tejdussal ült utoljára Jawa motorkerékpárjára, hogy a sabinovi hegyek alján, a gyönyörű természetben töltsön egy verőfényes nyári napot. Útközben érte a szerencsétlenség, amely számára sorsdöntő volt, mert teljesen megváltoztatta későbbi életét. A Sabinov melletti Červenica községben leesett motorkerékpárjáról és nekivágódott egy diófának. Azonnal a prešovi kórházba szállították. Csak ott nyerte vissza eszméletét. Barátja sérülés nélkül úszta meg ezt a balesetet. A košicei és a prágai kórházakban hiába kísérelték meg, hogy megmentsék Cyril Bedlovič szemevilágát. Akkor ereje teljében levő fiatalember volt. Sikeresen végezte el a gazdasági iskolát, érettségizett, mögötte volt a kötelező katonai szolgálat is és alig kezdte meg tevékenységét az állami gazdaságok és mezőgazdasági tanonciskolák prešovi kerületi igazgatóságának könyvelőjeként, amikor megvakult. Teljesen új életmódot kellett kezdenie. Ebben nagy segítségére volt a Csehszlovákiai Rokkantak Szövetsége, amely lehetővé tette számára, hogy megtanulja a vakok tapintással érzékelhető írását és azután Prágában részt vehessen a vak telefonisták öthónapos tanfolyamán. Ezt sikeresen el is végezte és 1959. március 15-e óta a sabinovi Keletszlovákiai Konzervgyár igazgatóságának telefonközpontjában dolgozik. Teljesen önállóan végzi munkáját és igen ' ügyesen kezeli a telefonközpontot. Munkájában pontos, lelkiismeretes, őt bízták meg az üzemi rádió kezelésével is. Cynl Bedlovič a telefonközpontban fényjelzések helyett tapintható jelzőtárcsák segítségével végzi teendőjét. A szükséges feljegyzéseket a vakok tapintással érzékelhető írásával az e célra rendelkezésére álló különleges írógéppel írja, de ezenkívül írni tud bármelyik általában használatos írógépen is. Cyril Bedlovič munkahelyén részt vesz a politikai tömegmunkában és fontos funkciót tölt be a Csehszlovákiai Rokkantak Szövetségében. Az ő érdeme, hogy a szövetség lipanyi szervezete a legjobb alapszervezetté fejlődött a kelet-szlovákiai kerületben. Érdemdús tevékenységének nagy része van abban,' hogy Lipanyban a Csehszlovákiai Rokkantak Szövetségének üzeme létesül, ahol több mint 40 rokkant kap munkát. Cyril Bedlovič esete meggyőzően tanúskodik arról a sokoldalú gondoskodásról, amelyben vak polgártársaink részesülnek. Most már megbékélt helyzetével, hiszen állandó állása biztosítja létfenntartását és egyenrangú tagja szocialista társadalmunknak. J. Bariš. Egyre több a szakember (ČTK) - A közép-szlovákiai kerületben a tavaszi munkáknál ezer olyan traktoros segít, aki a télen tanulta meg a gépkocsivezetést a gépés traktorállomások, valamint a HESZ-szervezet által rendezett tanfolyamokon. További 300 traktoros még tanul, s e hónapban vizsgázik. A vizsga után ezek a traktorosok is bekapcsolódnak a tavasziak vetésének második szakaszába. A középszlovákiai kerület szövetkezeteiben — a télen nyert képesítés révén — i 270 szakemberrel növekedett a gépesítők száma. H

uszonöt évvel ezelőtt ült össze a CSKP VII. kongresszusa, hogy a béke védelmére, az újabb imperialista háború veszélyét jelentő hitleri fasizmus ellen, a köztársaság védelmére mozgósítsa a köztársaság népeit. Ezért tárgyalásainak menetét a „Népfront a béke védelmére, Hitler ellen, a kenyérért és szabadságért!" fő politikai jelszavak uralták. A kongresszus a köztársaság népével tudatosította, hogy a fasiszta háborús veszély ellen a köztársaság védelmére az egyedüli reális és szilárd erőt a proletariátus akcióegysége, a szakszervezetek egysége és valamennyi dolgozó népfrontja jelenti. Csak ez az erő lehet egyúttal biztosítéka a fasizmus felett aratott győzelemnek is. A CSKP VII. kongresszusa nemcsak konkrét választ adott, de ugyanakkor világos harci irányvonalat is kitűzött az akkori idők sorsdöntő kérdéseiben. A CSKP VII. kongresszusa röviddel a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa után ült össze, amelyen a KI valamennyi kommunista párt és az egész nemzetközi munkásmozgalom számára új irányelveket dolgozott ki, tekintettel arra a nagy veszélyre, amelyet a fasizmus, mint a legreakciósabb burzsoá csoport nyílt terrorista diktatúrája, mint az új háború fő tűzfészke jelent a nemzetközi munkásmozgalom, a Szovjetunió és Európa összes nemzeteinek szabadsága s függetlensége számára. A Kommunista Internacionálé a béke megőrzése, a háború és a fasizmus elleni harc győzelme érdekében valamennyi ország kommunista pártjának fő feladatává tette, hogy a kapitalista országokban mint a munkásosztály igazi politikai pártja minden bel- és külpolitikai kérdésben az ország valóban vezető tényezője legyen — a demokrácia, a nemzetek szabadsága és az ország függetlensége megvédéÄ CSKP VII. KONGRESSZUSÁNAK MÁIG ÉRÖ TANULSÁGAI séért folyó küzdelem vezető erejévé váljék. Mivel a fasizmus előretörését elsősorban a munkásmozgalomban az áruló és opportunista szocdem-vezetők által előidézett egység megbontás és a burzsoáziával való együttműködésük tette lehetővé, a KI. határozata leszögezte, hogy a legfontosabb feladat megteremteni a munkásosztály egységfrontját és egyúttal megnyerni a munkásosztály vezette széles népfront számára a parasztságot, a dolgozó középrétegeket, a demokratikus szervezeteket s a lakosságnak minden haladó és fasisztaellenes gondolkodású rétegét. Csak az ily széles platform alapján kiépített fasisztaellenes népfront lehet a fasizmus feletti győzelem igazi biztositéka. A

Kommunista Internacionálé VII. kongresszusát követően és a CSKP VII. kongresszusát megelőzően a pártban élénk vita folyt a Kommunista Internacionálé határozatainak és irányelveinek helyes megvalósításáért a párt mindennapi gyakorlati politikájában felmerült opportunista hibák kiküszöbölésére. Ennek eredményeként tudatosította a párt, hogy a demokrácia és a köztársaság védelmére az egységfront és a népfront politikájának megvalósításánál az alulról való, a tömegek mozgósítására, az üzemek dolgozóinak megnyerésére s nem felülről, a vezetőkkel való tárgyalásokra és parlamenti kombinációkra helyezendő a súlypont. A párt Klement Gottwald segítségével forradalmi lendülettel táthatott hozzá a Kommunista Internacionálé irányelveinek helyes megvalósításához. A CSKP VII. kongresszusa ennek a céltudatos harcnak a jegyében zajlott le, kiadva a jelszót a köztársaság védelmére a hitleri agresszióval szemben, mivel az a köztársaság népeinek demokratikus jogait, szabadságát és az örszág függetlenségét veszélyzetette. Mozgósította a köztársaság dolgozóit a németországi fasisztáktól vérszemet kapott, fasizáló hazai reakciós burzsoázia ellen, amely nemzetiségre való tekintet nélkül a köztársaság külpolitikájának megváltoztatására, a munkásmozgalom szétverésére, a dolgozók demokratikus jogai még meglevő maradványainak megfosztására s végeredményben a dolgozó ríépnek — nemzetiségre való tekintet nélkül — még nagyobb gazdasági és társadalmi nyomorba való döntésére törekedett. Mozgósította a dolgozókat a burzsoákormány gazdasági politikája ellen, amely a jobboldali szocdem-vezetők támogatásával a dolgozó rétegek rovására a bankok, kartellek, ipari konszernek és földbirtokosok nyereségét továbbra is növelte. Hogy a köztársaságban élő nemzetiségek a bi^rzsoá-kormány nemzetiségi elnyomó politikája következtében ne váljanak a német fasizmus Itteni támpontjaivá, a kongresszus elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a Szovjetunió példájára megadni számukra a teljes egyenjogúságot mind politikai, gazdasági, mind szociális és kulturális téren. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a nép szociális és gazdasági életviszonyainak megjavítása, a demokratikus jogok megőrzése, az egész államrendszer demokratizálása a leghathatósabb mód a tömegek mozgósítására a fasiszta veszély ellen. A kongresszus határozata a legfontosabb feladatnak tartottá a béke védelmére és a fasiszta háborús gyújtogatók megfékezésére harcba szólítani a köztársaság összes népeit, hangsúlyozva azt, hogy az összes békeszerető erők országos és nemzetközi viszonylatban való egyesülése s egységes f&llépése a béke védelmére gátat vethet a fasizmus előretörésének. A határozat szerint kötelezni kell a burzsoá-kormányt, hogy szilárd következetességgel tartson ki az 1935-ben megkötött szovjet-csehszlovák kölcsönös segélynyújtási szerződés mellett és a legmesszebbmenőbben támogassa a Szovjetunió békepolitikáját, mivel a köztársaság függetlenségének és népei szabadságának megőrzését csak a Szovjetunióval való baráti és szövetségi politikával lehet biztosítani. Amilyen melegen, és megértően fogadták az összes dolgozók a CSKP VII. kongresszusának a köztársaság védelmére és a fasizmus elleni harcba szóló határozatát, olyan rideg fogadtatásra talált ez a burzsoá-körökben, a különféle burzsoá-pártoknál s ugyanúgy a jobboldali szociáldemokrata vezetőknél, akik semmi áron sem voltak hajlandók feláldozni a burzsoáziával Való együttműködésüket, sőt egyenesen gátolták a munkásosztály egységfrontjának a megteremtését és a szakszervezetek egységének a létrejöttét. Ezért aztán megérdemelten érte őket a fasizmus szálláscsinálóinak vádja. C

sehszlovákia Kommunista Pártja idejében ismerte fel a fasizmus nagy veszélyét és ennek jegyében megtett minden lehetőt a nemzetközi kommunista mozgalommal karöltve a béke védelmére a fasizmus előretörésének meggátlására. A párt VII. kongresszusának határozatai, valamint azok szellemében kifejtett harcos tevékenysége mindennél fényesebben bizonyítják, hogy mindent latbavetett a veszély elhárítására és a köztársaság népei megmentésére. A párt helyesen ismerte fel és tudatosította, hogy a köztársaság függetlenségét, népének szabadságát csak a Szovjetunióval való szövetség és testvéri barátság biztosíthatja. A burzsoázia és a burzsoáziával egy húron pendülő jobboldali. szocdem vezetők árulása a gyászos és az ország sorsára végze-, tes müncheni behódoláshoz, kapitulációhoz vezetett. Ekkor ismerték fel újabb milliós tömegek, hogy a kommunista párt az egyedüli párt, amely önzetlenül és következetesen szolgálja a haza és a nép érdekeit, s egyetlen párt volt, amely nemcsak szembeszállt a fasizmussal, hanem idejében mozgósította a köztársaság népét a haza és a béke védelmére. A párt ezzel a bölcs, céltudatos és előrelátó politikájával nyerte el a dolgozó nép döntő többségének bizalmát, amelyre támaszkodva harcba indulhatott a nemzeti felszabadulásért az új, a népi demokratikus köztársaság megteremtéséért. A huszonöt év óta végbement / történelmi események igazolják a párt politikájának helyességét, amely a marxi-lenini tanok helyes megértésén és az adott helyzetnek megfelelő alkalmazásán nyugszik. Ennek köszönhető, hogy az a cél, amelyet a párt kitűzött és amely a köztársaság összes népeinek érdekeivel azonos, meg is valósult. A felszabadulás után a párt vezetésével sikerült megteremteni népeink olyan egységét, egybeforrottságát, amely a szocializmus győzelmét hozta meg hazánkban. (d-f) JUJ SZÖ 71 * 1961. április 12.