Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-08 / 97. szám, szombat

Nemcsak a szakmához, az emberekhez is érteni kell Szabod panaszkodni ? A kubai forradalom minden erejével támogatja az oktatást és népmiive­tést. Képünkön: a Santa Clara-i egyetemen a természettudományi előadáson. (ČTK — Japan Press felv.) EZ IDEIG ISMERETLEN tenger alatti [ hegyeket fedeztek jel a Győztes nevú ] tudományos hajón müködö szovjet oceán­kutatók. A tenger alatti hegyek az Indiai­óceánban Szumatra, Jáva és Borneo szige­tek mentén terülnek el. ahol a 7500 mé­tert is eléri a tenger mélysége. MEGINDULT A KÍSÉRLETI GYÁR­TÁS az új televíziós képernyőüzem- i ben Friedrichshainban (NDK). Az \ üzem még ez évben 160 ezer kép­ernyőt gyárt, s jövő évtől kapaci­tása 500 ezerre emelkedik. FRITZ MÜLLER, gothai (NDK) karnagy < vezényelte a Mariánské Lázné-i szimfo­nikus zenekar szerdai hangversenyét. Az > előadott Weber-, Brahms-, és Beethoven­müvek nagy sikert arattak. A KAIRÓI POSTAHIVATALOKBAN már i árulják a Patrice Lumumba fényképével ellátott bélyegeket. Az EAK 2 millió Lu­mumba bélyeget hozott forgalomba. ARGENTÍNA, SAN LUIS TARTO­MÁNYBA szállít cementgyárat a Techno­export csehszlovák külkereskedelmi vál­lalat. A csehszlovák szakemberek már el­utaztak a leendő cementgyár területére, • hogy megvizsgálják a nyersanyag-lelőhely i lehetőségeket. E NAPOKBAN KEZDŐDNEK az if- ; júsági alkotóversenyek kerületi mér- ! kőzései. A járási versenyeken Szlo-; vákia területéről több mint 4000' együttes, majdnem 300 ezer fiatal vett részt, akik közül a legjobbak; most a kerületi elsőségért fognak • versenyezni. A LATERNA MAGIKA MŰVÉSZEGYÜT­TESE április 6-án Bécsbe utazott, ahol ' április 10-től május 9-ig a Wiener Stadt- ' halléban játszik. Ez a Laterna Magika ez > évi harmadik külföldi vendégszereplése. HARKOVBAN ELKÉSZÜLT a jtforo- ! nyezs mellett épülő 420 ezer, kilo- ; watt kapacitású erőmű második, 70 • ezer kilowattos turbinája. SZERDÁN ÜDVÖZÖLTÉK a prágai Kle- ; ment Gottwald Múzeumban az ez évi < 100 ezredik látogatót. A múzeum iránt \ nagy az érdeklődés, a látogatók figyel­mét különösen az újonnan megnyílt ' „CSKP megalakulása" című kiállítási rész . köti le. RÖVIDESEN ÜZEMBE HELYEZIK Róma ; közelében Nyugat-Európa legnagyobb re- ! pülőterét. A repülőtér több mint 8 mil­lió négyzetméter területen fekszik s kezdetben naponta 400 gép inditására al­kalmas. ÖTNAPOS VENDÉGSZEREPLÉSRE Bécs­be utazott a Veiké Svátonovice-i Ötéves Terv Bánya üzemi klubjának drámai együttese. Az együttes tagjai két elő­adáson mutatkoznak be a bécsi cseh közönségnek. 70 EZER SZAKKIFEJEZÉST tartal­mazó szovjet-kínai politechnikai szó­tár jelent meg a Szovjetunióban. KÉT ÖNKISZOLGÁLÖ KÖNYVESBOLT, nyílott Romániában. Rövidesen sor kerül további önkiszolgáló könyvesboltok meg­nyitására. Tavaly Romániában 2,5-szer több könyvet adtak el, mint az 1959-es év­ben s az idei év első hónapjaiban tovább emelkedett a könyvüzletek forgalma. MÁR A HARMADIK V ASÉRCLELÖHE­LYET fedezték fel Kazahsztánban. A szak­emberek véleménye szerint körülbelül 40 millió tonna érc van e helyen, amelyet a Karaganda mellett épülő kohászati kom­binát fog feldolgozni. A komáromi Magyar Területi Színház együttese hétfőn, 1961. április 10-én a bratislavai P. 0. Hviezdoslav Színházban Konrá.1 József rendezésében bemutatja V. Blažek: Karácsonyi vőlegény című vígjátékát. Jegyelővétel a színház nappali pénztárában. A TLMAČEI KAZÁNGYÁR pártalap­szervezetei közül a legnagyobb és a legfontosabb a 3. alapszervezet. Ide tartozik a kazánműhely, itt gyárt­ják a nagy gőzkazánokat a villany­telepek számára. Ebben a sok he­gesztőpisztolytől sistergő műhelyben járva érdeklődtünk, változott-e, fej­lődött-e a pártmunka az évzáró párttaggyűlés óta. Póta Árpád elv­társ, hegesztő, a pártbizottság egyik tagja erre a kérdésre így felelt: „Nem tudom, előrehaladtunk-e, én csak azt látom, hogy úgy dolgozunk, ahogy régen." A másik kérdésre: Tud-e mondani valami új módszert az elvtárs, olyasmit, ami azelőtt is­iperetlen volt a pártbizottság mun­kájában? — így válaszolt: „Én sem­mi ilyesmit nem vettem észre, pe­dig már több mint három eszten­deje vagyok a pártbizottság tagja." A pártbizottság elnöke, Rudolf Oťazik elvtárs sem sokkal derűlá­tóbb: „Alig van eredmény — mond­ja—s ezek is csak kezdetlege­sek. A pártcsoportokat ugyan át­szerveztük, de még egy helyben to­pognak. Nehezen értik meg azt az igazságot, hogy a pártmunka eleven alkotó munka, nem tűr meg semmi­féle sablont." VALÖBAN IGY LENNE? Vegyük csak szemügyre a pártbizottság munkájának egy-két területét. Elég világos képet kaphattunk a párt­bizottság régebbi munkájáról, mun­kamódszereiről, amikor az elvtársak a harcos évzáró taggyűlés lefolyá­sáról beszéltek. Elsősorban Franti­šek Fábián elvtársat, a pártalapszer­vezet akkori elnökét bírálták, mert a pártmunkában egyszemélyi veze­tést honosított meg. Elmondták, hogy Fábián elvtárs csaknem mindent egymaga akart elvégezni, nem bízott senkiben. A pártbizottsági üléseken is legtöbbször az ő szava lett a ha­tározat — bizony gyakran egyol­dalú, helytelen határozat. A párt­bizottság többi tagja szinte csak bólogatott. így aztán a tagok sem dolgoztak olyan felelősségtudattal, mintha nekik is beleszólásuk lett volna a határozathozatalba. Persze az új pártbizottság egész munkájában, ma még nagy változás­ról, gyökeres javulásról nem beszél­hetünk. De a pártbizottság ülésein már komoly vita előzi meg a hatá­rozatot és a helytelen javaslatokat elveti, vagy módosítja a pártbizott­ság, mégha a pártelnöktől erednek is. A pártbizottság tagjai — fele­részben újak — jobban magukénak érzik az egész munkát, lelkeseb­ben, tehát nagyobb felelősséggel dol­goznak, mint elődjeik. De valóban úgy van, ahogy azt Oťazik elvtárs mondotta, az eredmények „kezdet­legesek". Az előző pártbizottság ál­landóan csak a szűken vett terme­lési problémákkal foglalkozott, de azokkal sem helyesen, alaposan. Ar­ra, hogy a pártszervezet éljen a gaz­dasági vezetők tevékenységének el­lenőrzési jogával, hogy munkavédel­mi vagy szociális kérdésekről tár­gyaljanak a pártbizottság ülésén, szinte nem is gondoltak. Mostanában a pártbizottság munkatervében az ilyen napirendi pont nem ritkaság, sőt már arra is jutott idő, hogy el­lenőrizze, hogyan gondoskodik a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom műhelybizottsága a dolgozók szociá­lis ügyeinek, egészségvédelmének intézéséről és biztosításáról. NAGYON FONTOS, hogy a párt­funkcionáriusok élesen lássák a hi­bákat s azt, hogy bátran, szépítge­tés nélkül szóvá tegyék úgy, mint Póta elvtárs tette. De nem szabad csak a hibákat látni és állandóan azokon rágódni. Minden párthatáro­zat csak mindennapi szívós munká­val valósul meg, nem szabad, hogy ez a mindennapi munka szürkének tűnjék, hogy a hibák eltakarják az újat, a fejlődőt. Nem szabad, hogy az önfeláldtizó lelkes funkcionárius­ban — amilyen Póta elvtárs — el­szunnyadjon a kommunistákat any­nyira jellemző tulajdonság, az igaz­ság, a jó s az új iránti érzék. Az üzemrészleg előtt nagy termelési feladatok állnak. Az első negyedév­ben, ha még nincsenek is pontos adatok, de az előzetes számítások szerint teljesítették a termelési fel­adatokat. Ámde, hogy sikeresen, esetleg határidő előtt teljesítsék fél­évi tervüket, ehhez minden egyéb mellett az is szükséges, hogy a párt­bizottság tagjai még bátrabban, bi­zakodóbban, a tagságra támaszkod­va harcoljanak a régi hibák ellen. A pártélet egészséges fejlődésének fontos feltétele a pártcsoport-bi­zalmiak jó politikai felkészültsége. Ezt azonban nem tapasztalhattuk Štefan Ostrovický elvtárssal való be­szélgetésünk során. Korántsem ele­gendő, hogy mint hegesztő jó szak­ember, utálja a protekciót, a mézes­mázos szavakat, a múltból ránkma­radt szokásokat. A munkában, ma­gatartásban, szavaiban példát mutat — ez nagyon fontos. A pártcsoport­bizalmi funkció betöltése azonban sokoldalú munka s tapasztalata alig van. Hiszen nincs egy éve, hogy tag­jelölt, nem érzi magát otthon a pártmunkában, ez érthető, hiszen a pártcsoport-bizalmínak elsősorban kötelessége tájékoztatni tagjait nemcsak arról, ami a műhelyben végbemegy, hanem arról is, ami a világban történik, tehát nem tud helyt állni. KÖZISMERT, HOGY TÜRELMES MUNKÁRA van szükség, amikor egyes elvtársakat a párthatározatok megvalósítására akarunk nevelni. Naiv elképzelés, hogy elegendő egy­szer elbeszélgetni az emberekkel, s máris mindent elsajátítottak. A pártfunkcionáriusnak nagy állha­tatossággal kell küzdenie a kitűzött célok eléréséért, érteni -kell az em­ber meggyőzéséhez, neveléséhez — ehhez pedig több éves tapasztalat kell. A gyakorlat azt mutatja, hogy a pártbizottságnak több figyelmet kell fordítania a pártcsoport-bizalmiak kiválasztására, hogy eredményesebb nevelőmunkát végezhessenek, jobban harcolhassanak a párt- és az állam­polgári fegyelem megszilárdításáért. A pártelnök, vagy a pártbizottság tagjai, bármilyen tapasztaltak is, nem láthatnak mindent, nem szer­vezhetik meg maguk az intézkedések végrehajtását. EZ A FELADAT a tagság bevoná­sa nélkül bizony meghaladja ere­jüket. A pártbizottság ereje meg­kétszereződhet, ha szoros szálak fű­zik a párttagokhoz. — Féléve dolgozom az üzemben, de még egy taggyűlésre sem hívtak meg, pírtcsoport-értekezletről sem hallottam egy szót sem. Pedig amint munkába léptem, rendesen jelent­keztem az üzemi pártszervezet el­nökénél. Pavel Brdár hegesztő szájából hangzottak el ezek a szavak, akit munkaközben szólítottunk meg. Ez azt mutatja, hogy a pártcsoport­bizalmiak valóban keveset törődnek feladatuk teljesítésével. Ennek leg­főbb oka, hogy még nem kielégítő a pártcsoport irányítása és ellenőr­zése. Az elvtársaknak azt a párt­megbízatást kellene adni, hogy töb­bet törődjenek az új munkatársaik­kal. Pártunk jól megalapozott ered­ményeket kíván a pártalapszervezet bizottságától és a pártcsoport-bizal­miaktól. Azt akarja, hogy minden egyes tag vegyen részt a problémák megoldásában. Bármilyen fontos az értekezletek pontos megtartása, a feladatokat nem lehet megoldani csak értekezletekkel, méghozzá sok­szor formális értekezletekkel. Nem elég a vita, a bírálat szervezeti ke­reteit megteremteni, gondoskodni kell arról is, hogy eredmények mu­tatkozzanak a pártéletben, a kom­munisták fejlődésében. Nem elég csak értekezleteken nevelni a párt­tagokat, gondoskodni kell arról, hogy pártmegbízatásokkal, agitációval s az elméleti-politikai képzettség emelé­sével is neveljük, edzzük őket. Az értekezletek is csak akkor segí­tenek a politikai és gazdasági veze­tésben, ha tartalmasak, határozott utat mutatnak. CSAK NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL a 3. pártalapszervezet javuló munkájá­ról; amint látjuk, a pártbizottság még nem dolgozik zökkenő nélkül. Előfordul, hogy egyik vagy másik kérdésben nem tapintanak rá mind­járt a dolog lényegére. A bizottság több tagjának nincs még kellő jár­tassága a vezetésben, de a párttag­ság mellettük áll, támogatja őket. Ha lassan is, ds biztosan haladnak abban az irányban, hogy a pártszer­vezet képes lesz vezetni az üzem­részleg dolgozóinak harcát a min­den eddigit felülmúló termelési si­kerekért. Haladásuk meg fog gyor­sulni, ha az i üzemi pártbizottság az általános szempontok mellett gyak­rabban ad majd kézzelfogható gya­korlati segítséget. ERDŐSI EDE (Monológ) Az ember nem panaszkodhat. Leg­alább is nálunk Dunajská Stredán nem. Pedig úgy elmondanám valakinek a nálunk előforduló égbekiáltó rendelle­nességeket! írtam az Új Szónak, egyene­sen a főszerkesztőnek. Mert nem akár­milyen panaszról van szó. Jó volna, ha szakítana magának időt s ellátogatna hozzánk. De okvetlenül! Mondják, hogy az Új Szó a Horná Po­toň-i iskola építése ügyében nemcsak a járási székhelyen, de Trnaván a Ma­gasépitészeti Vállalat igazgatóságán is utánajárt a dolognak. A félévi szünet­ben nagyjából már helyre is hozták az iskola építésénél elkövetett hibákat. Igaz, az én ügyem más. Személyi sé­relem. Hogy miért csinálok belőle tit­kot? Régi közmondás ugyan, de még megtörténhet, hogy az ember meg­mondja az igazat és betörik a fejét. A gyerekek csintalanok. Az enyémek is. Özvegy asszony vagyok. Mikor a szerkesztőségből meglátogattak az elv­társak és kivizsgálták az ügyemet, el­mondtam, milyen körülményes az éle­tünk. Amíg a férjem élt. minden jó volt. Pedig lakásunk sem volt, az anyö­scméknál húzódtunk meg. A nagyszülők ugyan szeretik az uno­kákat, de a nyugalmat Is. Házuk kicsi, alig férnek el benne ketten. Nem ma­radhattam náluk a gyerekekkel. Ami­kor a szerkesztőség munkatársának mindezt elpanaszoltam, azt gondolta, lakásügyben kérem a segítségüket. Nem, erről szó sincs. Űj lakásom van! Nem­régen utalta ki a nemzeti bizottság. Láttam a szerkesztőn, szeretné tud­ni, miért is hivattam. Meg akartam mondani, de a kisfiam megzavart. Sírva panaszkodott az udvaron játszó gyer­mekekre. A környék gyerekei az udvarunkon rosszalkodnak. Már megkértem Rehák elvtársat, a helyi nemzeti bizottság el­nökét, csináljon rendet. Azt mondta, ne kívánjam tőle, hogy ő veszekedjen a gyerekekkel. Ezért kértem meg az O.i Szó szerkesztőségét, jöjjön ki va­laki, mert levélben úgy sem lehet el­intézni a panaszomat. Sajnos, ők sem teremtettek rendet. Kár volt az útikölt­ségért. Ki tudja találok-e hivatalt, vagy Intézményt, ahol megértésre találna pa­naszom? Hogy kicsiség az egész? Én is azt mondom, de még ezt a kicsiséget sem intézték el. A végén nekünk, szü­lőknek kell rendet teremteni a gyere­kekkel ... (dv) SÍÉI ki. • v 4 f v Ján Paučo szocialista munkabrigádja 1959-ben a Banská Bystrica-i ke­rületben elsőként kapta meg a megtisztelő címet. A brigád a Piesoki Gépgyárban dolgozik, amely a szocialista munkaverseny magasabb formáinak bevezetésével nagyon jó eredményeket ért el. Képünkön: Ján Paučo családja körében. (Fr. Kocian — ČTK — felv.) A mezőgazdasági termelés növelése közös ügy Az ember azt hinné, hogy egy szövetkezet keretén belül min­denki egyformán tartja szívügyé­nek a mezőgazdasági termelés fellendítését. A košicei járás bu­dulovi szövetkezetében arra a meggyőződésre juthat, hogy nem minden esetben van ez így. Van­nak emberek, akik akarnak és tudásuk legjavát nyújtják, vi­szont akadnak olyanok is, akik képességüket nem fordítják tel­jes egészében a közös gazdálko­dás felvirágoztatására. Komjáty Aladár kötelezettséget vállaló papírján ez áll: Naponta 120 dekagramm átlagos súlygyarapodást ér el minden hízómarhánál. Szép célkitűzés, de nem is annyira a súlygyarapodásra tett vállalkozás váltja ki a gondozó bátorságát, mint inkább az, hogy takarmányban szűkölködő szövetkezetben tette. Mi tagadás benne, Komjáty bácsi nem ismer fáradságot. A takarmányt rendszeresen előre elkészíti, bepá­colja, és melasszal ízesíti. A jószá­got minden reggel tisztítja. Arra törekszik, hogy a jó gondozás mel­lett a meglevő takarmányt az állat gazdaságosan értékesítse. Ha mégis úgy lenne, hogy egy kis lemaradás mutatkozik a súlygyarapodásban, azt az új termés betakarítása után könnyen behozza az etető. Ám sen­ki se gondolja,, hogy addig is nem áll jót a termelésért. Vajon kell-e erre nagyobb bizonyíték, mint az el­ső negyedévi szerződés, amit a szö­vetkezet 128 százalékra teljesít s a hízómarhát idejében küldi piacra? Ügy hiszem, elég meggyőző ez a bizonyíték. A hízósertések etetői is hasonlóan járnak el. A tisztántartott ól sokat elárul munkájukról. Az ő igyekeze­tük teszi lehetővé a 122 százalékos eladási teljesítményt, meg Ruda András kocagondozó türelmes mun­kája. Ruda András tavaly is már 15 ma­lacot választott el kocánként. Az idén 16-ot akar elválasztani, azon­ban még nem dicsekedhet szép eredménnyel. A gondozó hatalmas karjai, mint játékszereket szállítják a kannákat, de mihaszna: híg a mos­lék. Több darát ne.m adhat sem a kocáknak, sem a piacra készülő te­nyészállatoknak, hisz így is elég sokba kerül a takarmányvásárlás. Szerény számítással vagy félmillió koronát ad ki a szövetkezet takar­mányra az új termésig. Állíthatom, az állatgondozók dere­kasan megállják helyüket s már a termésbetakarítás előtt drukkolok nekik. Jövőre elegendő takarmány mellett biztosan még szebb ered­ményt érnek el. Az ám, csakhogy az elegendő takarmány fogas kérdés. A „rossz nyelvek" azt híresztelik az agronómusról — akinek legfőbb feladata a takarmánytermesztés —, hogy néhanapján úgy eltűnik, mint a kámfor. A határba is csak ritkán jár ki. Ha kérdezik, azt mondja, hogy a föld még nedves és vetni nem le­het. Csakhogy az etetők igyekezeté­nek szöges ellentétjével nem min­denki elégszik meg. Az egyik nap a HNB titkára, az EFSZ elnöke és a zootechnikus jelenlétében az agro­nómus is járta a határt s be kellett ismernie, hogy a föld bizony eléggé kiszáradt. Viszont ha legalább két nappal előbb gondol erre — és nem koccintgat valahol — a zabot idő­terv szerint el lehetett volna vetni és a hat hektáron az elmaradt árpa is a földben lehetne már. Termé­szetes, ehhez a hiányzó vetőmagról is idejében kellett volna gondoskod­ni. — No, de mi az az egy-két napi késés — gondolja magában az ag­ronómus, — megterem az úgy is, s másnap a határszemle és a jó termés örömére ismét koccintott. Még a hangoshíradónak is gondot je­lentett „meglelni" rejtekhelyét. Ki hitte volna, hogy éppen a gépjaví­tóműhelyben a gépesítő személyé­ben talált jó „partnerra"? Ügy hiszem, jogosan tehetik fel a kérdést a szövetkezetesek: ki irá­nyítja és ellenőrzi a munkát, amely az őszi mélyszántás elmaradásával megkétszereződött ? Igaz, a javítóműhelyben jó helyen járt az agronómus a traktorosok között. De mindenekelőtt arra kel­lett volna gondolnia, hogy egy trak­torost győzzön meg az éjjeli műszak fontosságáról, mert bíz a lánctalpas éjjel szánthatna, hisz van mit. A cu­korrépa és kukorica hamarább a földbe kerülne. A budulovi szövetkezetben nagyon jók a feltételek a mezőgazdasági termelés fellendítésére. Az állatállo­mány sűrűsége az idén eléri az öt­éves terv végére tervezett sűrűsé­get. Csak attól tartok, hogy az ál­latgondozóknak jövőre is szűken kell majd mérni a takarmányt, eset­leg a szövetkezet ismét vásárolhat. Bizonyára erre gondoltak a budu­loviak is, mikor az évzáró taggyű­lésen leszögezték, hogy ha az agro­nómus nem fordít kellő gondot a zökkenőmentes munka megszervezé­sére, leváltják. Ezzel kapcsolatban még felmerül a kérdés, vajon miért választották meg, ha már a múltban is elhanyagolta feladatát. S ha már megválasztották és az agronómus ezután sem hajlandó jobb munkát kifejteni, miért nem tartják be azt az ígéretüket, hogy kiteszik a szű­rét, hisz a mezőgazdasági termelés fellendítése közös ügy. BENYUS JÖZSEF fTJ S7Ö + 1961 április 8.

Next

/
Thumbnails
Contents