Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-25 / 114. szám, kedd

TRAGÉDIÁK STATISZTIKÁJA A 40. évforduló AZ USA-BAN a Chrysler-gépkocsi konszern igazgatósága nemrég kö­zölte további 1600 munkás eibocsá • tását. A konszern még 1960 októbe­rében elbocsátotta 5000 munkását. Ideiglenesen három szerelőüzemében is beszüntette a munkát, minek kö­vetkeztében 16 000 munkás vesztette el mindennapi kenyerét... Az Acél­ipari Munkások Szakszervezeti Szö­vetségének adatai szerint a szövetség 15 000 tagja munkanélküli és 300 000 tagjának csak a hét bizonyos részé­ben akad munkája .. . Négy pennsyl­vaniai bányaüzem több száz dolgo­zója lett máről-holnapra munkanél­küli ... Mivel egyre nagyobb az el­adatlan mosógépek mennyisége, több üzem csökkentette a termelést, mi­nek következtében 800 munkás ke­rült az utcára... A mezőgazdasági gépeket gyártó International Har­vester konszern milwaukeei üzeme teljesen megszüntette a munkát és elbocsátotta 1600 munkását... „Mindez nemrég történt" — közölte a múlt év végén az United States News and World Report című ame­rikai lap. Ezekhez az adatokhoz most továbbiak sorakoznak, s rávilágíta­nak az említett közlemény megjele­nése óta előfordult esetekre ... Az USA munkaügyi minisztere február 22-én arról számolt be a sze­nátusnak, hogy az országban február 4-ig 3,4 millió munkanélküli kapott segélyt, és összesen 5,5 millió volt a munkanélküliek száma, vagyis az USA összes dolgozói létszámának csaknem 7 százaléka. A háború vége óta tehát tetőpontját érte el az amerikai munkanélküliség, ám az említett időpont óta csaknem 5,8 millió főnyire növekedett a munka­nélküliek száma. Persze hivatalos adatokról van sző, amelyek koránt­sem azonosak a szakszervezetek ada­taival, és még kevésbé felelnek meg a valóságnak. A munkanélküliség kü­lönösen a nem szakképzett dolgozó­kat, a segédmunkásokat, a kiskorú és a 40 évnél idősebb munkásokat, sújtja. így például a munkanélküli négerek száma az USA-ban élő né­ger munkások számának több mint 15 százaléka. A mezőgazdasági, bá­nyaipari és építészeti dolgozók 15— 22 százaléka munkanélküli. Tavaly óta 900 000-rel csökkent az ipari munkások létszáma. É létszámcsök­kenés kétharmada az acél, gépkocsi­és gépiparra vonatkozik. EZEK AZ EGYSZERŰ ADATOK nem egy munkáscsalád tragédiájáról be­szélnek. Az amerikai nagyburzsoázia lapja, a Newsweek nemrég a penn­sylvaniai Scrantonba küldte ki tudó­sítóját. Pennsylvánia lakosságának 12 százaléka munkanélküli. Egy a sok közül a 39 éves Rudy Teuringer, aki 19 évig dolgozott egy gépgyárban. 1958-ban elbocsátották. Hosszan tartó munkanélküliség és sok nélkülözés után egy kórházban alkalmazták. Kéthetenként 118 dollár a keresete. Az amerikai illetékes szervek kiszá­mították, hogy egy négytagú család­nak legkevesebb heti 117 dollárra van szüksége. Teuringernek azonban tizenegy tagú családról kell gondos­kodnia. A Washington Post and Times He­rald című amerikai lap nemrég írt Carry asszony hydgerstowni lakos­ról, aki úgyszólván koplal, hogy enni adhasson öt gyermekének, mert fér­je már 1960 novembere óta teljesen munka és kereset nélkül van, tehát semmivel sem járulhat hozzá a csa­lád eltartásához. Igaz ugyan, hogy egyelőre még részesül csekély mun­kanélküli segélyben, ám rettegve várja a közeledő napot, amikor ezt is beszüntetik. SOKKAL ROSSZABB a már két éve munkanélküli Jim Wilson helyzete. Ez a 34 éves munkás 2 év alatt ösz­szesen csak 7 hónapra talált alkalmi munkát. Nincs semmi pénze, koplal és semmi kilátása sincs munkára. Teljesen eladósodott. A The Worker című lap megrázó szavakkal ecseteli a chicagói húsfel­dolgozó üzemek 18 000 elbocsátott munkásának szomorú sorsát. Így pél­dául az 58 éves James Hazel 34 évig dolgozott a konszern egyik üzemé­ben, ami azonban nem mentette meg az elbocsátástól. A munkanélküli se ­gély folyósításának ideje már letelt, és más segélyt nem kaphat, mivel két leánya dolgozik. Stanley Babich, aki nemsokára betölti 60-ik életévét, úgyszólván egész életében az Ar­mour-konszern szolgálatában dolgo­zott. Szintén utcára került, ami any­nyira elkeserítette, hogy néhány hét múlva felakasztotta magát. Olivia Holms 13 évig dolgozott az Armour­konszern egyik üzemében. Az elbo­csátása előtti évben hetenként csak két napot és a legutóbbi hat hét alatt hetenként csupán egy napot dol­gozott. Most már munkanélküli se­gélyben sem részesül, úgyhogy tel­jesen rá van utalva ismerősei támo­gatására, akiknél meghúzódhat éj­szakára. Napközben lót-fut Chicágó­ban, munkát keres, de sajnos hiába­való minden fáradozása. Valamivé! jobb Daisy Curry munkásnő helyzete, mivel férjének hetenként három nap­ra van munkája az egyik acélgyár­ban. A Curry-házaspár életét azon­bart pokollá változtatta az állandóan nyugtalanító, idegölő kérdés: „med­dig tarthat ez a helyzet?",.. AZ EMLÍTETT LAP minap közölte egyik olvasójának levelét, aki húsz évig dolgozott ugyanazon a munka­helyen és 1957-ben lett munkanél­küli. A The Worker szerkesztőségé­nek küldött levelében ezt irta: „Dús­gazdag országban élünk. Mérhetet­lenek hazánk természeti kincsei, óriási üzemeink termelőképessége Hogyan lehetséges tehát, hogy nem tudjuk megszüntetni a munkanélkü • liséget?" Az amerikai tőkés rendszer persze adós marad a válasszal erre a valóban indokolt, fölötte időszerű kérdésre ... V. SPITZ tiszteletére A M1LHOST1 SZÖVETKEZET barom­fidolgozóinak háromtagú csoportja Ko­vács Mária vezetésével elhatározta, hogy pártunk megalakulása 40. évfordulójá­nak tiszteletére versenyezni fognak a büszke szocialista munkabrigád címért. Céljuk elérése érdekében vállalták, hogy a tojástermelést tyúkonként öt darabbal növelik és terven felül 2000 csirkét ne­velnek fel. Munkájuk megkönnyítése cél­jából elsajátítják a baromfinevelés és hizlalás haladó módszereit. Egyrészt szakkönyvekből fognak tanulni, másrészt a szövetkezet zootechnikusa fogja őket tanítani. Szerzett tudásukat- és • tapasz­talataikat készségesen átadják a többi munkásnak és a munka minden szaka­szán propagálni fogják a versenyzés eme magasabb fokának jelentőségét. Nem fe­ledkeznek meg politikai tudásuk bővíté­séről sem. Iván Sándor, Košice Sarabol ják a cukorrépát A pribetai EFSZ három telepből áll. Mindegyikhez közel 1000 hektár föld tartozik és klllön kUIön gazdasági egysé­get alkotnak. A második telep munkásai ősszel jól megtrágyázták a cukorrépaföldet, majd tavasszal idejében elvetették a magot. A répa szépen kisorolt. Ekkor géppel beper­metezték a rovarok ellen s megkezdték saraboláäát. Kacsán Mária és Sietei Anna az elsők közt fogtak hozzá a munkához. Ám még nagyobb lenne az igyekezet, ha szövetkezetünkben érdem szerint, azaz a termelés mennyisége arányában jutal­maznák a mezei munkát. Bár megértené ezt az EFSZ vezetősége, akkor nem „topogna egy helyben" a pri­betai EFSZ. PÄLINKÄS ISTVÁN, Pribeta Ml SEM MARADUNK LE A České Budéjovice közelében fekvő Ličovi Állami Gazdaság az első ne­gyedévben szép eredményeket ért el. Bevezették a sertések önetetéses hiz­lalását, és a súlygyarapodás 0,65 ki­logrammra emelkedett. A vágómarhák súlygyarapodásában azonban már az 1 kilogrammot is túlhaladták. Jó ki­látásokkal Indulhatnak tehát a kö­vetkező feladatok teljesítésére. A tavaszi munkákat idejében elvé­gezték, a lánctalpas traktorok éjjel­nappal a határban dolgoznak. Dolgo­zóik most a talajjavításnál tevékeny-, kednek, vízlevezető csatornákat építe­nek, hogy egyre nagyobb területeket tegyenek termővé. E hó végén a gaz­daságban 8 új családi lakás építé­sét fejezik be, mely kedvező felté­teleket nyújt a munkások számának gyarapítására és a lakáshiány leküz­désére. Jankák Eva, Ličov Nagy sikert arattak A fiľakovoi Magyar Tannyelvű Tizen­egyéves Középiskola CS1SZ szervezeté­nek színjátszói nagy sikerrel mutatták be Viktor Rozov: Felnőnek a gyerekek című színművét. Az előadásokból befolyó összeget a nyári szünidő atatt különféle kirándulá­sokra fordítják. A darab betanítása Vass József tanár elvtárs odaadó munkájának köszönhető. A szereplök közül a legnagyobb sikert Ádám Rudolf, Nagy Zsuzsa, Mihók Ildi­kó, Bodnár Béla és Duray Miklós ér­ték el. ZACHAR BÉLA, Jelšovce Néhány nappal ezelőtt a Komárnói Állami Gazdaság kultúrtermében két növény­termesztési ifjúsági munkacsoportot tüntettek ki. A csoportok tagjai a terme­lési Jeladatok túlteljesítéséért, öntudatos munkásságukért a szocialista munkabri­gád megtisztelő címet is elnyerték. Képünkön: Tóth Mária csoportja. (Czimer Lajos felv.) PENNSYLVANIAI MUNKANÉLKÜLIEK SEGÉLYÉRT ÁLLNAK SORBA. kezetben, minek fáradjon hát annyit a közösben, hiszen szerintük úgyis csak az a „biztos", amit a háztáji gazdaság ad. így és ezért válnak a háztáji gaz­daságok hovatovább a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésének kerékkö­tőivé, s válik szükségessé, hogy a szövetkezetek gazdasági megszilárdu­lásával párhuzamosan áttérve a szi­lárd jutalmazásra vagyis a készpénz fizetésre, az egyes szövetkezetek a tagság beleegyezésével, fokozatosan megszüntessék a háztáji gazdaságo­kat. Viszont szükséges hangsúlyozni azt, hogy a háztáji gazdaságok meg­szüntetésének nem szabad az állat­állomány csökkenéséhez vezetnie, vagyis a háztáji gazdaságokban lévő állatállomány a szövetkezeti gazda­ságokba kerüljön át. Döntő jelentő­ségű körülmény ez, mert a háztáji gazdaságokban országos méretben nem kevesebb, mint 370 ezer tehén van. Az eddig elmondottakhoz tegyük hozzá még azt is, hogy a szilárd ju­talmazást és a háztáji nélküli gazdál­kodást már számos szövetkezetben bevezették, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekben a szövetke­zetekben jelentősen megszilárdult a tagok munkafegyelme, fellendült a szövetkezeti termelés s ennek ered­ményeképpen növekedett a tagok jö­vedelme, de jelentősen megváltoztak a tagok munka- és életkörülményei is. Ez érthető is, hiszen a háztáji gazdaságok megszűntével igen nagy gond és munkatöbblet esett le a szövetkezeti tagok vállairól. A z EFSZ-ek V. kongresszusán Novotný elvtárs beszédében a szövetkezeti tagok — hogy úgy mondjuk — egy fájó és meg­oldatlan problémáját vetette fel. Ez pedig a szövetkezeti tagok szociális biztosításának a kérdése volt. A szö­vetkezeti tagok ezreinek szívéből beszélt Novotný elvtárs, mikor azt mondotta, hogy „azokban a szövet­kezetekben, ahol a szövetkezeti ta­gok helyzete a termelésben és a díjazásban hasonló lesz mint a nép­gazdaság többi dolgozójáé, helyén való fontolóra venni a szociális biz­tosítás feltételeinek teljes mérvű kiegyenlítését is-" Helytelen lenne, s a dolgok egyoldalú felfogásához vezetne azonban Novotný elvtárs be­szédéből csupán ezt a mondatot ki­ragadni, mivel a kérdés kapcsán még a következőket is mondotta: „A kérdés megoldása során természete­sen tekintetbe vesszük a szövetke­zet társadalom érdekében végzett munkájának eredményeit. Az alkal­mazottakhoz hasonlóan teljes mérvű szociális biztosítást lényegében azon szövetkezetek tagjai igényelhetné­nek, amelyek elérik a mezőgazdasá­gi termelés meghatározott színvo­nalát, bevezetik az állandó és moz­gósító szilárd díjazást, megfelelő­képpen dotálják a szövetkezeti ala­pokat, háztáji gazdaságok nélkül fognak gazdálkodni, esetleg azok a szövetkezetek, melynek tagjai csak apró háziállatokat tartanak majd." Világos, egyértelmű és tömör meg­fogalmazása ez a dolgoknak, amely­hez bárminemű kommentár felesle­ges. Szükséges azonban Novotný elvtárs beszédéből újra meg újra hangsúlyozni, hogy azon szövetke­zetek tagjai számíthatnak a szo­ciális biztositásnak az alkalmazotta­kéhoz való teljes mérvű kiegyenlí­tésére, amelyek „elérik a mezőgaz­dasági termelés meghatározott szín­vonalát" és „háztáji gazdaságok nélkül fognak gazdálkodni". Márpe­dig ez a két dolog nagyon is ösz­szefügg egymással, mint már fen­tebb magyaráztuk, nem egy szö­vetkezetben éppen a háztáji gazda­ságok kerékkötői a szövetkezeti ter­melés fellendítésének, annak, hogy a szövetkezet a társadalom érdeké­ben a lehető legjobb eredményeket mutathassa fel. Jól tudjuk, hogy a szövetkezeti tagok szociális biztosí­tásának rendezése nem csupán a nyugdíj kérdés rendezését jelenti, hanem többek között az anyák szü­lési szabadsága idejének rendezé­sét is. Jól megfontolandó tehát a szövetkezeti tagok részéről, hogy mi mellett döntenek: a háztáji gaz­daság, vagy pedig a szociális bizto­sítás között. Egy pillanatig sem két­séges, hogy a szövetkezeti tagok­nak anyagilag is jelent többet a szo­ciális biztosítás, mint a háztáji gaz­daság adta jövedelem. L evelében arról is ír, illetve kér­dez Csarnakovics elvtárs, ho­gyan, miképp lehet megoldania szövetkezeti tagok ellátását azokban a szövetkezetekben, ahol megszün­tetik a háztáji gazdaságokat. Rész­ben helyesen állapítja meg, hogy a szövetkezeteknek ehhez elég magas gazdasági színvonalat kell elérni. Ezt hangsúlyozta az EFSZ-ek V. kon­gresszusa is: a háztáji gazdaságok megszüntetéséhez meg kell terem­teni a szükséges gazdasági feltéte­leket, s ezért hívta fel a figyelmet arra, hogy ebben a kérdésben óva­kodni kell minden elhamarkodott és meggondolatlan lépéstől. Ámde ho­gyan fog .történni az ellátás, hogyan lesz az, hogy az .asszonyoknak való­ban ne kelljen sorba állniok ezért vagy azért. Kétségtelen, hogy e kér­dés megoldása a közellátásban és a kereskedelemben számos intézkedést kíván majd meg. Másrészről pedig a tagok természetbeni szükségleteik egy részét majd a szövetkezettől vásárolják, úgyhogy a kérdés meg­oldható lesz s elérhetjük azt, hogy az asszonyok is még fokozottabban belekapcsolódjanak a szövetkezeti munkába. Követendő példaként állíthatjuk csak ide olvasónk levelének azt a részét, amelyben arról ír, hogy a zatíni szövetkezetben a tagok a ház­táji gazdaságból évi 250 liter tejet és 350 tojást adnak be a közellátás­ra. Ez szinte önmagáról beszélve magyarázatot ad arra a kérdésre, hogyan járuljanak hozzá a háztáji gazdaságok is a közellátás gondjai­nak megoldásához. S a háztáji gaz­daságokról beszélve ma az a döntő probléma: tekintve, hogy a szövet­kezetek döntő többségében ma még háztáji gazdaságok vannak, azt kell mindenütt elérni, hogy lehetősé­geikhez mérten a háztáji gazdaságok is kivegyék részüket a közellátás kérdéseinek megoldásából. Legalább úgy mint zatíni. Bár látszólag nem tartozik a ház­táji gazdaságok kérdéséhez Csarna­kovics elvtárs levelének az a része, amelyben arról ír, hogy szövetkeze­tük tagjainak döntő többsége" áttért a pékkenyér fogyasztására, mégis fontosnak tartjuk, hogy most és ehelyütt foglalkozzunk vele. Érdekes és figyelemre méltó dolog ez, mi­vel gondoljunk csak arra, hogy nem is olyan régen, alig néhány évvel ezelőtt a reakció, a szövetkezeti gazdálkodás ellenségei mint valami irtóztató csodát, mint a paraszton esett legsúlyosabb sérelmet emle­gették: pékkenyeret eszik a paraszt. S lám, ma a parasztok igen jelentős része magától értetődő és, természe­tes dolognak tartja, hogy miért egyék egy hetes kiszáradt kenyeret, ha frisset is ehet? És miért dol­gozzék vele az asszony egy napig, ha a péktől is lehet kenyeret ven­ni? Nem kell ma a falusi embert arra kényszeríteni, s nem lehet az­zal ijesztgetni, hogy pékkenyeret eszik, mert vásárolja szívesen, tud­ja, hogy ez is csak neki előnyös. C sarnakovics elvtárs levelében van azonban egy pont, mely mellett nem mehetünk el szőnélkül. Ugyanis arról volna szó, ha egy szö­vetkezet tagsága áttért a pékkenyér fogyasztására, ez érdemük-e vagy nem — hát ez attól függ. Attól függ, hogy ezzel egyidejűleg lemondtak-e a munkaegységekre történő kenyér­gabona juttatásáról! vagy sem. Ha igen, úgy érdemül lehet nekik el­ismerni, valóban lehet arról beszél­ni, hogy a társadalmi és az egyé^ni érdekeket összeegyeztetve jártak el. Viszont ha kenyérgabonát is kapnak s ugyanakkor a kenyeret péknél vá­sárolják, akkor meg kell kérdez­nünk: és mi történik a kenyérgabo­nával? Mire használják fel? És itt kapcsolódik a dolog a háztáji gaz­daságok kérdéséhez. Mert ha a szö­vetkezeti tagok miközben pékkenye­ret vásárolnak és a munkaegysége­ikre is kapják a kenyérgabonát, ak­kor ezt a gabonát minden bizonnyal a háztáji gazdaságban lévő állatok­kal etetik fel- Márpedig nem is oly régen, a kapitalizmus idején mint egy szentséget tisztelte a földműves azt az elvet, hogy búzát, lisztet és kenyeret az állatokkal etetni isten ellen való vétek, a legnagyobb bűn. Ilyesmit tenni most is bűn, — a társadalom alapvető -dekei elleni vétek. Jó volna, ha a szövetkezetek vezetősége és tagsága, a falusi párt­szervezetek ezen elgondolkodnának és odahatnának, hogy a szövetkezeti tagok vagy pékkenyeret fogyaszta­nak és akkor lemondanak a kenyér­gabona juttatásáról, vagy pedig megtartják a kenyérgabonát és ak­kor nem vásárolnak pékkenyeret. Szerintünk az előbbi ajánlatos és előnyös, hiszen számos szövetkezet­ben már a természetbeniek értékét is készpénzben fizetik ki. B efejezésül pedig fontosnak tartjuk hangsúlyozni, a ház­táji gazdaságok kérdésének megoldását oly nagy jelentőségű dolognak partjuk, hogy az jelentős mértékben befolyásolhatja a szö­vetkezetek gazdálkodásának, a me­zőgazdaság termelésének fellendíté­sét s ennek eredményeképpen egész dolgozó népünk életszínvonalának alakulását. Éppen ezért döntő fon­tosságú az a körülmény, hogy e kér­dés magyarázását és megoldását a falusi kommunisták, a pártszerve­zetek vegyék kezükbe. Fontos ez azért is, mert mint Csarnakovics elvtárs egy későbbi levelében írja, a reakció nem egy helyen a saját szája íze szerint magyarázza, a sa­ját, szövetkezet-ellenes céljaira igyekszik felhasználni az EFSZ-ek­nek háztáji gazdaság nélkül való gazdálkodást. Űjra csak azt mond­hatjuk: nekünk kommunistáknak, a falusi pártszervezeteknek kell erről a kérdésről beszélnünk, nem pedig a reakciónak. És ha ez így lesz, ak­kor az eredmény nem is marad el. B. L. JUJ SZÖ 25 * 1961. április 12.

Next

/
Thumbnails
Contents