Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-25 / 114. szám, kedd

A LEGFONTOSABBRÓL TANÁCSKOZTAK WWAAWWMA kultÚRľl A komárnói Duna-ágpartján a Steiner Gábor hajógyárban több karcsú testű személyhajó és vontató áll. Egyik-másikán, például a Klára Zetkin nevű személyhajón szorgos munka folyik: asztalosok, gép- és villanyszerelők, mázolok dolgoznak. A Klement Gottwald személyhajó már várja a napot, amikor útra kel a Szovjetunió vizei felé ... Valamivel több mint hatvan esztendős a hajógyár, de elmondhatjuk, hogy az öreg gyárban félszáz év alatt együttvéve nem építettek anynyi hajót, mint az utóbbi néhány esztendőben az új szerelőcsarnokokban. De azt akarják, hogy még több hajó induljon útra az üzemből, fit harmadik ötéves terv növekvő feladatokat jelent számukra. Az idén több személy- és vontatóhajót kell vízre bocsátaniok, mint a múlt évben. Tervszerű, gondosan megszervezett munkára van tehát szükség. Egy személyhajóhoz 50 000, egy vontatóhajóhoz több mint 30 000 alkatrész szükséges. Bizony jól meg kell szervezni a munkát ahhoz, hogy a legkisebb csavar is idejére elkészüljön és helyére kerüljön. A múlt év második felében gondosan összeállított tervek ugyan számolták az idei feladatokkal, mégis sok gondot okozott az első negyedévi tervfeladatok teljesítése. A hajó építése során a nagy hajómotoroktól, kisebb-nagyobb szivattyúktól kezdve a konyha-, háló- és étterem-berendezésig bizony so':fajta ipari termék szükséges, amit gyakran késedelmesen szállítanak a hajóépítőknek. Persze van még javítani való saját portájukon is, hogy jobban kihasználják a munkaidő minden percét, a korszerű technikai felszerelést, amilyenre az öreg hajógyárban alig gondolhattak. De mit ér a jó berendezés, ha sokszor hiányzik egy olyan termelési tényező, mint a bizalomteljes viszony a műszakiak és a munkások között, a kölcsönös megbecsülés. Bár a termelésnek ez a tényezője nem szerepelhet a vállalat mérlegén, mégis olyan feltétele a jó munkának, mint életnek a levegő. Helyes és kívánatos, hogy a munkás és a műszaki vezetők — ha találkoznak, lehetőleg a legbarátságosabban üdvözöljék egymást, de nem ezen áll vagy bukik a közöttük lévő kapcsolat, hanem azon, megtesz-e mindent a műszaki, hogy a' hegesztő, gép-, villany-, vízvezeték-szerelő, asztalos és mázoló folyamatosan dolgozhasson és fordítva: megtesz-e mindent a munkás a megszabott feladatok gondos, pontos teljesítéséért, lelkiismeretesen gondozza-e a gépeket, takarékosan bánik-e a szerszámmai, anyaggal? A munkások és műszakiak közötti viszony érzékeny hőmérő, megmutatja, milyen az üzemben dolgozó szakemberek együttműködése, milyen a fegyelem. Ezt a hőmérőt a pártszervezetnek kell a legéberebben figyelnie. Intézkednie kell, ha a higanyszál esik. Sajnos, elég gyakori még, hogy a már egyszer elvégzett munkát még egyszer el kell végezni. A festők például bemázolnak a hajón mindent, amihez csak hozzáférnek, a padlót éppúgy, mint a falakat. A felesleges mázt másoknak kell aztán lekapargatni, persze munkaidőben. Az asztalosok nem kapnak olyan lemezeket, mint kellene, jön aztán a le- és felszerelés, természetesen megint munkaidőben. Hasonló hibák fordulnak elö a gépek beszerelésénél is, így persze „úszik" a hajó, nem készül el határidőre, vagy ha igen, csak hóvégi hajrával. A termelési terv egyenletes teljesítésének legérzékenyebb pontja továbbra is az anyagellátás. Helyes tehát, hogy a négyes számú pártalapszervezet taggyűlésén ott voltak az üzem gazdasági vezetői és a többi pártalapszervezetek képviselői is. A beszámoló, amelyet František Botlik elvtárs, az alapszervezet elnöke olvasott fel, rámutatott, az első negyedév tervfeladatainak teljesítése nem jelenti azt, hogy rendben megy minden. A gyár félévi tervének teljesítése nagyrészt azon múlik, át tudják-e adni határidőre a 96-os és 97-es vontatót és a Klára Zetkin személyhajót. Még jelentós szerelő munkákat kell elvégezni rajtuk. Ezért most különösen nagy szükség van a dolgozók lelkesedésére, szívós, odaadó munkájára. A hajógyár minden pártszervezete tagjának, fáradhatatlan felvilágosító munkát kell végeznie, hogy a dolgozókat a hajók pontos elkészítésére, a félévi terv hajrá nélküli teljesítésére mozgósítsa. A párbizottság beszámolója s a vitafelszólalók bírálták a kooperáló üzemrészlegeket, de főleg az anyagbeszerzőket. František Galanžár elvtárs géplakatos többek között arról beszélt, hogy sokszor egyszerű kilincsek vagy lámpák, tehát kisértékű, a hajó működése szempontjából kevésbé fontos alkatrészek akadályozzák meg a sok millió korona értékű hajók szerelésének befejezését és átadását. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a folyamatos szerelést más tényezők is akadályozzák. A váltószekrényeket a piesoki gépgyár készíti; ezek szállításával ök is elmaradtak s ez az elmaradás aztán hatványozottan jelentkezik a hajók elkészítésénél. Iván Lendvai hajókapitány, Halász József géplakatos és sok más bírálata bizonyára komoly segítséget jelent az anyagbeszerzőknek. De a pártszervezetnek ennél többet kell tennie. Minden tagjának a maga tapasztalataival hozzá kell járulnia a hibák feltárásához és kiküszöböléséhez. fit pártszervezet tagjai látják legjobban a problémákat, feladatokat, ők ismerik azokat az anyagbeszerzőket, műszaki dolgozókat, akiket nevelni, figyelmeztetni kell a feladatok teljesítésének akadályaira. A kommunistáknak küzdeniük kell az egyes műszaki-vezetőknél mutatkozó önelégültség ellen, a munkások, nagyobb megbecsüléséért. Elég gyakori még, — hallottuk a vita során, — hogy a készülő hajón alig látni műszakit, de az átadásnál tele van velük a fedélzet. És éppen közöttük találhatók azok, akik üres szavaknak tartják, ha a dolgozók véleményének meghallgatásáról beszélnek, semmi értelmét nem látják annak és megmondják vagy gondolják: „nem azért jártam iskolába, hogy aki kevesebbet tud, beleszóljon munkámba." Ha a kommunista ilyenkor érvekkel meggyőzően megérteti a műszaki dolgozóval, hogy • csak haszna származik a tapasztalt dolgozók véleményének meghallgatásából, a kollektíva támogatásából, hozzájárul ahhoz, hogy megjavuljon az együttműködés, zökkenőmentesebben készüljenek a hajók. A kommunisták, akik ott dolgoznak, ahol a tervek sorsa eldől, igen sokat segíthetnek azzal, ha küzdenek a dolgozó szavának megbecsüléséért és óvják a jó műszaki vezetők tekintélyét. E kettős feladat teljesítésével erősítik a pártszervezet tekintélyét, a bizalom és megértés szellemét a műszaki vezető és a munkások között. — Nekünk úgy kell dolgoznunk, — figyelmeztette a párttaggyűlés résztvevőit Dominik Navrátil elvtárs, a géplakatosból lett műszaki dolgozó, — hogy az emberek akkor is mellettünk álljanak, minket kövessenek, amikor nehézségeink vannak. Ha nyíltan beszélünk az emberekkel a nehézségekről és közösen megvitatjuk, hogyan lehet azokat leküzdeni, ez csak erősíti bennük a bizalmat. Sorolhatnánk tovább a felszólalásokat; sok szó esett például a grafikon szerinti munka megszervezéséről, amely biztosítaná a vállalat, az összes részlegek, műhelyek egyenletes termelését. — Végre a legfontosabbról tanácskoztunk! - állapították meg elégedetten a kommunisták a párttaggyülés után. — Sok hasznos tanácsot kaptunk, mindnyájan sokat tanultunk — mondották a vezetők. Először történt meg, hogy a taggyűlés után párt- és gazdasági vezetők, műszaki dolgozók együtt mentek le az üzembe és a taggyűlés határozatait együtt magyarázták a dolgozóknak, hogy hiánytalanul, kifogástalanul teljesítsék a második negyedév tervfeladatait. - « Erdősi Ede LENINGRÁDBAN az Sz. M. Kirovról elnevezett kultúrházban nagy siker-' rel mutatták be Smetana Titok című operáját. Felvételünkön az I. felvonás egyik jelenete. (TASZSZ — ČTK — felvétele) A Szlovák Filharmónia ünnepi hangversenye Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 40. évfordulója a Szlovák Filharmónia ünnepi hangversenysorozatával zenei életünkben is megtalálta kifejezését. A CSKP tiszteletére rendezett bratislavai hangversenyek utolsó estjén Sosztakovics I. és Beethoven III. szimfóniája hangzott el Ladislav Slovák karmesteri pálcája alatt. A zene nyelvén mindkét szimfónia beszédesen ünnepli a nagy évfordulót. Sosztakovics I. szimfóniájának ebből a szemszögből nézve jelentős mondanivalója van. Sokat mond elsősorban azért, mert Sosztakovics mint a szovjet zenei élet egyik legmarkánsabb egyénisége méltón képviseli a szovjet művészetet. Ezen túl pedig a komponista ifjúkori müvében megelevenedik a szovjet fiatalok jellegzetes vonása: a friss, harcos, bátor lendület. Sosztakovics ezt a művet tizennyolcéves korában komponálta. Abban az időben még a leningrádi konzervatóriumban folytatta zeneszerzési tanulmányait. 1 A szimfóniát fiatalos, szinte tavaszi > szépség jellemzi. A humor mély emS beri érzésekkel párosul, az egész < művet életöröm és életszeretet hat2 ja át. Fiatalos, töretlen lendülete ellenállhatatlanul hat. Ladislav Slovák otthonosan mozog a Sosztakovics szimfóniák világában, kapcsolata ehhez a muzsikához őszinte és közvetlen. A kitűnően <J megformált eleven interpretáció a közönségnél visszhangra talált. A műsor második felében Beethoven III. szimfóniáját, az Eroicát hallottuk. Mi juttathatta volna méltóbban és hiánytalanabbul kifejezésre az ünnepi est jellegét! Beethoven ebben a műben nem egy hős élettörténetét ábrázolja. Egy rendkívüli egyéniség jellemvonásait festi, a „hősi felfogásnak" ad zenei kifejezést. Muzsikája nem külső történéseket, de belső magatartást tükröz. A III. szimfónia keletkezésekor a forradalom szele süvített. Beethovenhoz, a szabadság emberéhez közel álltak a forradalmi eszmék. Ebben a szimfóniában a kor lelke él, azzal a lenyűgöző erővel, amellyel az események a nagy és magányos emberi lélekben visszhangzanak. Egy ember birokra kel a sors erőivel. Ez a zene már nem hangokkal való játék, hanem a lélek véresen őszinte beszéde, a kifejezés megrendítő mélységével. Maga Beethoven vívja hősies küzdelmét, minden egyes taktusban ő maga él, a humanitás rajongója, az emberiesség igazi hőse. , Az Eroica előadása próbaköve minden zenekarnak.' Filharmóniánk Ladislav Slovák vezényletével szépen és összefogottan muzsikált, alapos felkészültséggel. Az élmény nagyobb lett volna, ha az előadást egységesebben áthatja Beethoven lenyűgözően hatalmas szimfonikus lélegzetvétele. HAVAS MÁRTA E NAPOKBAN ADTÁK ÁT RENDELTETÉSÉNEK e Košice melletti tahanovee községben az új 17 osztályos iskolát, amely 3 millió korona befektetéssel épült. Az iskola építésénél a község lakói 7000 munkaórát dolgoztak le. Válasz az olvasóknak Még egyszer a háztáji gazdaságokról A

z Űj Sző március 29-i számában megjelent „A háztáji gazdaságokról" című cikkünkre a többi között figyelemre méltó hozzászólás érkezett. Csarnakovics Mihály elvtárs, a zatini EFSZ tagja a levél írója, aki levelében a többek között a következőket irja: ,,A szocializmus felépítésében a legnehezebb probléma a mezőgazdaság átalakítása volt, mivel a reakció nemegyszer, és nem egy helyen a „csajkamesével" riasztgatta a szövetkezetbe belépni akaró földműveseket. Az EFSZ-ek első mintaalapszabályzata kimondta — s ez még ma is érvényben van —, hogy a szövetkezeti tag háztáji gazdaságában fél hektár földet, 1 tehenet, 1 borjút, 1—2 malacot tarthat, az állam iránti kötelességei teljesítése után az EFSZ pedig a tagoknak a munkaegységekre kenyér- és takarmánygabonát oszthat szét. Az EFSZ-ek alakítása nem ment mindehol egy időben, és falválcban sem lépett be mindenki egyszerre a szövetkezetbe. Később az egyénileg gazdálkodók látva, hogy ha belépnek a szövetkezetbe, akkor ezzel nem hogy veszítenének valamit, hanem ellenkezőleg csak nyernek, ök is beléptek a szövetkezetbe. Azóta aztán csak még jobban meggyőződtek arról, hogy a közös gazdálkodás jobb mint az egyéni s dolgoznak is becsülettel, semmiben sem szűkölködnek, a szövetkezeti gazdálkodás pedig egyre erősödik. Ami a háztáji gazdaságot illeti, én a következőképpen látom a helyzetet: a szövetkezeti asszonyok munkáját illetően azt kell nézni, mi a jobb ? Az, hogy az asszonyoknak a kamrában van a főzéshez való anyag, és így már — ha a helyzet úgy kívánja, — akkor reggel hat órakor megy is munkába, délben gyorsan főz, estére pedig vajas kenyér és tej a vacsora, vagy pedig üres kamra esetén reggel 8—'J órakor sort álljon a boltban a tejért, U óra után a kenyérért, mikor mehet akkor dolgozni? Az EFSZ-ek V. kongresszusának határozata ebben a kérdésben is nagyon reális, mivel azt mondja, hogy először meg kell győződni a háztáji gazdálkodás megszüntetésének előnyeiről és aztán rátérni az önkéntesség alapján. Hogyan képzelhető el, hogy 1964-ig, amíg el nem érjük az ötéves tervben előírt szintet, a szövetkezet a tagoknak családonként adni tudjon egy hízott sertést, naponta 2 liter tejet és 1—2 tojást s hetenként legalább kétszer 1—1 kg marha- vagy szárnyashúst ? Nézetem szerint, amíg az EFSZ-ben el nem érünk odáig, hogy mindezt a szövetkezet biztosítani tudja a tagoknak, addig gondoskodjék mindenki csak saját magáról. Nálunk a lakosság 80 százaléka önként áttért a pékkenyér fogyasztására és a levestészta vásárlására, mivel a házi kenyérsütés 1 napot vesz igénybe, aztán pedig egy hét alatt megszárad, márpedig jobb a friss kenyér. Ennek a rendszernek a bevezetésénél nem volt semmi panasz, mivel az önkéntesség elve alapján történt. Továbbá, nálunk házi agitációval megnyertük a tagságot arra, hogy a háztáji gazdaságokban lévő tehéntől a közellátásra 250 liter tejet, a tyúkállomány után pedig 350 darab tojást ad be. Ez is minden nehézség nélkül ment, mivel önkéntesség és meggyőzés alapján történt." fgy és eddig a levél, amit CsarI nakovics Mihály elvtárs írt a szerkesztőségnek. Mi az, ami ebből a levélből elsősorban is kiviláglik és megragadja az embert, s amit a magunk részéről mi is fontosnak tartunk hangsúlyozni? A közös gazdálkodás, a szövetkezet féltése, azért való aggódás, nehogy olyasvalami történjék, ami esetleg a szövetkezet tagságának munkakedvét szegi és ennek következményeként a közös gazdálkodás eredményeit és fejlődését befolyásolja. Másodszor pedig a levél a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban számos olyan kérdést vet fel, amely minden bizonnyal sok szövetkezeti tagban él, s éppen ezért azok helyes megválaszolása a szövetkezeti tagok legnagyobb érdeklődésére tarthat igényt. Olyan kérdéseket kell tisztázni és megmagyarázni, amelyek jelentős mértékben befolyásolhatják elsősorban is a szövetkezeti tagok magatartását, a szövetkezeti gazdálkodás fejlődését s mindezek kapcsán egész dolgozó népünk életszínvonalának alakulását. iMndezek után pedig vegyük sorra Csarnakovics elvtárs levelében feltett kérdéseket és válaszoljunk rájuk. Kezdjük #az EFSZ-ek mintaalapszabályzatával, amely kimondja, hogy a szövetkezeti tag háztáji gazdasagában fél hektár földet, 1 tehenet, J. borjút, 1—2 malacot s azonkívül szárnyasállatokat tarthat. Ez így igaz és az is igaz, hogy ez az alapszabályzat ma is érvényben van. De nem is arról van szó, mintha bárki is kétségbe vonná a mintaalapszabályzat érvényességét, mint ahogy arról sincs szó, hogy bárki is a háztáji gazdaságokat valamiféle adminisztratív úton, rendeletileg megszüntetné. Csarnakovics elvtárs helyesen állapítja meg levelében, hogy ebben a kérdésben is az EFSZ-ek V. kongresszusa reális határozatot hozott, vagyis, hogy a gazdaságilag megszilárdult szövetkezetek vizsgálják felül és vitassák meg a háztáji gazdaság nélküli gazdálkodás előnyeit, és ha megvannak a szükséges gazdasági feltételek, akkor az önkéntesség elve alapján szüntessék meg a háztáji gazdaságokat. A kongresszuson erről beszélt Novotný elvtárs, és beszámolójában erről szólott Strougal elvtárs. Mindketten hangsúlyozták, azt, hogy azokban a szövetkezetekben, amelyekben megvan ennek politikai és gazdasági feltétele, megfontoltan, kerülve minden elhamarkodott lépést, az önkéntesség alapján, vagyis, a tagság beleegyezésével, áttérve a szilárd jutalmazásra, szüntessék meg a háztáji gazdaságokat. P

ersze, most már az a kérdés, melyek azok az okok, amelyek szükségessé teszik, hogy a háztáji gazdaságokról beszéljünk. Azt is megkérdezhetné valaki, hogy niiért létesítettünk háztáji gazdaságokat a szövetkezeti tagok számára, ha most meg azt tanácsoljuk, hogy fokozatosan, az adott lehetőségeknek megfelelően szüntessék meg őket? Ennek kétségkívül több oka van. Első és legfontosabb ok. mely a háztáji gazdaságok létesítése mellett szólt, az volt, hogy a nagyüzemi gazdálkodás első éveiben, amikor is a szövetkezetek még nem tudtak olyan gazdasági eredményeket elérni, hogy az állam iránti kötelességeiket teljesítve, a tagok szükségleteit is biztosítsák és kielégíthessék, a tagokháztáji gazdaságaikból fedezzék szükségleteiket, a háztáji gazdaságból nyert jövedelmük egészítse ki a szövetkezetből eredő jövedelmüket. Azt viszont újra hangsúlyozni kell, hogy a háztáji gazdaság rendeltetése az, hogy kiegészítse a szövetkezeti tagoknak a közös gazdaságból származó jövedelmét. Ám ai elmúlt évek során az történt, hogy bár az EFSZek döntő többsége gazdaságilag megszilárdult, s így tagjainak rendes megélhetését a munkaegységekre történő jutalmazás alapján biztosítani tudja, mégis, a háztáji gazdaság sok szövetkezeti tagnál a fő jövedelmi forrást jelentette, azzal törődött, azt fejlesztette, a szövetkezetben végzett munkáját s az onnan származó jövedelmét pedig csak olyan „mellékesnek" tartotta. A_ szövetkezeti tagoknak ezt a törekvését támogatta a még egyénileg gazdálkodó korukból bennük maradt gondolkodásmód, az „enyém"-hez való ragaszkodás, amely a magántulajdonos érdekeit igyekszik érvényesíteni, s éppen ezért érdekeik érvényesítését a „saját"-ban, ez esetben a háztáji gazdaságban látják lehetségesnek és biztosítottnak. Ezt az állítást igazolja az a tény is, hogy a háztáji földek és általában a háztáji gazdaságok viszonylag sokkal nagyobb termést és jövedelmet adnak mint az ugyanolyan terjedelmű szövetkezeti föld, vagy ugyanolyan számú szövetkezeti állatállomány. Hogy egészen pontosak legyünk, a háztáji gazdaságokban lévő fél hektár föld hektárhozama lényegesen nagyobb mint a szövetkezeti földeké, ďe ugyanez a helyzet az állatállománynál, a tehenek tejhozamánál, a sertések és a szárnyas állatok hasznosságánál is. Ez persze önmagában véve nem volna baj, ellenkezőleg, csak örülni lehet annak, ha a föld többet terem, s az állatok nagyobb hasznot adnak. Ott van a hiba, hogy drága árat kell azért fizetni, hogy a háztáji gazdaságok ilyen jövedelmezők. Nem kevesebb az ára ennek mint az — amit már fentebb is emiitettünk —, hogy a szövetkezeti tagok a háztáji gazdaság érdekében elhanyagolják a közös gazdaság fejlesztését, nem válik szívügyükké a szövetkezeti gazdaság fellendítése. Nem egy szövetkezeti tag úgy gondolkodik, hogy a háztáji gazdaságban megtalálja számításait, egy kicsit „hozzá keres" még a szövet0J 9ZÖ 4 * 1961. április 25.