Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-23 / 112. szám, vasárnap

A SIKER TITKA RAJZTÁBLÁK, rajtuk kifeszített, félig vagy teljesen kész rajzok: az asztalokon logarlécek, vonalzók, körzők, ceruzák, matematikai táblázatok, tusok és tustollak... Ilyen környezetben születnek az ember elképzelései: nagy építkezések, új gépek, nagy teljesítményű generátorok, a emberi ész által kiagyalt műszaki berendezések tervei... Ilyen gondolatokkai eltelve látogattam meg a brnói Klement Gottwald Első Gépgyár egyik tervezőrészlegét... A konstrukciós helyiségben rajzok tanulmányozásába mélyült embereket találtam, rajztáblák fölé hajolva. Egyikük egy magas, sovány barna férfi, az ajtónyitásra felkapta fejét, kezében megállt a körző és mosolyogva nézett rám. — A prágai Energoprojekttől jött az elvtárs — kérdezte. — Nem — válaszoltam. Elmondtam. hogy mi cél vitt közéjük. Erre mind a négyen abbahagyták munkájukat. Sorra bemutatkoztak: Vítek Dalibor, Ladislav Pakes mérnök, Miloslav Štiglic és Oldŕich Pakosta. Fiatalemberek, egyik sem több harmincötnél. Aztán megmutatták az egyik rajztáblát, melyen hatalmas, bonyolultnak látszó rajz volt kifeszítve: VllEK DALIBOR megmagyarázta, hogy a rajz a Keletszlovákiai Vasmű villanyerőmüvének globális tervezete. Az a feladatuk, hogy ezt a tervezetet végleges tervekké dolgozzák ki... — Szóval az innen kiadott tervek alapján építik a munkások a villanyerőművet ... — Pontosabban — kapcsolódott beszélgetésünkbe a röviddel utánam érkező Čižmár Alexej, a košicei kohóipari építő vállalat prágai részlegének dolgozója, — az itt elkészült rajzokat mi még ellenőrizzük, csak azután adjuk át az építőknek ... A beszélgetés folyamán sok érdekes dologról szereztem tudomást. Ez a gépgyár egyike azon üzemeknek, amelyek egyidőben számtalan megrendelésen dolgoznak. Többek közt 1959 felétől az említett építkezés villanyerőmüvén is — ugyanis akkor kapták meg a globális terveket a prágai Energoprojekttől. Az üzem nemcsak a végleges terveket dolgozza ki, hanem az építőanyagot — konstrukciót, kazánok, csövek, drótok stb. — is adja s ezeket részben az üzem műhelyeiből összeszerelten szállítják a helyszínre. A villanyerőmű építése tavaly ősszel kezdődött. Mint külön érdekességről, meg kell emlékeznem a villanyerőmü tervrajzán eszközölt „módosításról", amelyre inkább ráillik az a kifejezés, hogy műszaki fejlesztés. AZ ÉPÍTKEZÉS jellegzetessége az az ügyes megoldás lesz, amely szerint a kazánház mögött nyer elhelyezést a vertikális elektrofilter, ugyanakkor — és ez a lényeges — a kéménnyel egybekapcsolják, azaz alája építik be a bunkerféle .széntartályt. Az eredeti terv szerint ezeket ilyen sorrendben építették volna fel: bunkerszéntartály, kazánház, vertikális elektrofilter, s végül a kémény. Hogy a kettő közül melyik az előnyösebb? Nem vitás, hogy az új. Előnye a helymegtakarítás és az, hogy az önköltséget csaknem 5 millió koronával csökkenti. — Kitől származik az ötlet? — kérdeztem. — Ezt a progresszív megoldást — válaszolta Vítek elvtárs — a prágai Energoprojekt Karel Štasný mérnök vezette tervező kollektívája dolgozta ki. — A jelen pillanatban — tájékoztatott tovább Vítek elvtárs — a kazánház, a hőfejlesztő gépház és a csővezetékek végleges tervein dolgozunk. Szó esett arról is mi a biztosíték arra nézve, hogy a villanyerőmű első részét, egy kazánt, egy turbinát és a hozzájuk tartozó berendezést határidőben — 1963. V. 1-én — üzembe helyezik. — Az összefogás a biztosíték, a siker titka — mondotta Vítek elvtárs. Jó az együttműködésünk azokkal a vállalatokkal, amelyek közvetve vagy közvetlenül részt vesznek a villanyerőmű építésén. Biztosíték azonban erre nézve az is, hogy 1960. április 4-én közös szocialista kötelezettségvállalást tettünk a prágai Energoprojekttel, a košicei kohóipari építő és tervező vállalattal, a fő beruházóval, valamint minden egyes filiális szállítónkkal a határidők betartására. Lényegében ennek köszönhető, hogy a villanyerőmü összes munkálatai fennakadás nélkül haladnak ... EZ AZONBAN MÉG kevés volna a sikerhez, ha a szóbanforgó tervezőkollektíva nem igyekeznék, nem követne el mindent a végleges tervek idejében történő elkészítésére. Hiszen az építők csak úgy tudnak dolgozni, ha idejében megkapják a terveket. A négy tervező tudatában van ennek, és ebben a szellemben dolgoznak. Sokat segít az is, hogy tagjai annak a négy csoportból álló de egy közösséget alkotó kollektívának, amely február végétől Frummert Bohuslav vezetésével a szocialista munkabrigád büszke címért küzd. KEZES JÖZSEF AZ ŰJ c W I * • Csökkentették a termelési költségeket (ČTK) A sokolovói barnaszén-medence bányászai az első negyedévben tonnánként 18 fillérrel csökkentették a szén termelési költségét. Ezt elsősorban a szocialista munkaversenynek köszönhetik, amelybe a szénkörzet minden bányásza bekapcsolódott. Az önköltségcsökkentés kezdeményezői a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívák voltak. leiesre teljesítik feladataikat A legfontosabb feladatok egyike a gazdasági állatállomány hasznosságának állandó fokozása. A NB és mezőgazdasági szakbizottsága, a nőbizottság minden igyekezetükkel támogatják és elősegítik e cél elérését. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy ez a támogatás és igyekezet nem volt hiábavaló. A mezőgazdasági szakbizottság az emiitett szervezetekkel, valamint az etetők és fejők bevonásával megtárgyalta a tej, tojás és sertéshús beadásának kérdését. A levicei szövetkezetesek megértették a tejhozam állandó fokozását. A helyes etetés — melynek előfeltétele a gazdag takarmánykészlet — ahhoz vezetett, hogy az első negyedévi tejfelvásárlási tervet túlteljesítették és terven felül 2343 liter tejet adtak el a közellátásnak. Ezen figyelemre méltó eredmények a szövetkezeti tagok helyes gondoskodásának, az EFSZ és HNB jó irányításának, valamint annak köszönhetők, hogy a szövetkezetben a tejjel jól gazdálkodnak, mert az egész tejhozam több mint 80 százalékát a közellátás céljaira bocsátják. Hasonló a helyzet a sertéshús beadásában is, hiszen az EFSZ egész évi tervét 34 százalékra teljesíti és megvannak az előfeltételek arra, hogy augusztus végéig egész évi tervét is teljesíteni fogja. Arra is nyílik lehetőség, hogy 400 q sertéshúst adjon be terven felül. A levicei szövetkezet a többi feladat terén sem vallott szégyent és ezeket a meghatározott határidőben teljesítette. A tavaszi vetést 121 ha-on nem egész 7 nap alatt végezték el. E napokban megkezdték a kukorica vetését is. 50 hektáron a négyzetes-fészkes módszert alkalmazzák. A cukorrépa sarabolása javában folyik, s megtörténtek az előkészületek az egyelés elvégzésére is. A helyes irányítás lehetőséget nyújtott arra, hogy a feladatokat idejében teljesíthessék. DEMÉNY LÁSZLÓ, a levicei HNB titkára ÜGYES MÉHÉSZ Annak idején csupán szórakozást jelentett számára a méhészet. Három évvel ezelőtt azonban gyökeresen megváltozott Tunka János élete. A Sedlec pri Mikulove-i szövetkezet elnöke kereste fel őt és kérte meg, hogy vegye gondjaiba a gazdaság méhészetét. A 69 éves Tunka bácsi elgondolkozott az ajánlaon és elfogadta. Korát meghazudtoló fürgeséggel látott munkához. Az akkori 42 méhcsaládot 60-ra növelte s amint elárulja, ezzel sincs megelégedve. 100 családot akar. Az állandó szaporítás mellett szót érdemel Tunka bácsi eredményes munkamódszere is. A méhek egy részét vándoroltatja s ezzel nemcsak a közvetlen méztermelés növekedik, hanem az egyes növényeké is. Például a jó beporzásnak könyvelik el a szövetkezetesek, hogy a tervezett 16 mázsa helyett 18 mázsa termett hektáronként. Tunka bácsi a tavalyi 14 vándor család számát az idén 40-re növeli, hogy a méhek több helyen végezzék el a beporzást és egyre több kaptárból nyerjen 13 kilogrammon felül mézet. Paucza Eszter, Dolný Chotár. Szorgalmas csoport A szocialista munkabrigád címért versenyző 18 tagból álló vydranyi kertészeti csoport az év első negyedében 12 ezer salátát, 2000 csomó retket és egyéb zöldséget termelt és küldött a piacra. Vavrovics Ferenc és Kázimer Miklós, a kertészet két vezetője jól irányítja a 10 hektáros kertészetet. Bajnóczy János, Bratislava A dubnói szövetkezetesek (Rimavská Sobota-i járás) tavaly 150 mázsás hektárhozamot értek el burgonyából. Az idén 2,5 hektáron korai burgonyát is termelnek. A felvételen a dubnói asszonyokat látjuk az ültető-burgonya válogatása közben. Szakái Ignác győzelme Az ember életében vannak pillanatok, melyekre gyakran visszaemlékezik. Szakái Ignác, mint molnártanonc sokat gürcölt. Sokszor eszébe jutnak a nyugtalan éjszakák, mikor nehéz zsákokat kellett cipelnie egy betevő falatért. A fiatal Ignác tehetséges fiú volt. Társai és ismerősei kis ezermesternek hívták. Amit egyszer meglátott, jól megjegyezte magának, és maga is kipróbálta, ahol senki sem látta. Jó megfigyelő-képességének és erős akaratának köszönheti, hogy rövid idő alatt megismerte a gépek működésének titkát és a maiomgépek minden alkatrészét. Sokszor eltűnődött azon, hogy ez vagy amaz, miért is olyan tökéletlen, mennyi mindent meg lehetne javítani. Az idő, a haladás mint a malomhenger a gabonát - lassan, de biztosan őrölte a kapitalista uralmat. A szovjet hadsereg felszabadította hazánkat is a fasiszta iga alól. Népünk az új élet útjára lépett. Több helyen dolgozott Ignác bácsi azóta. Nem félt az ácsmunkától, s mint asztalos is jót megállta a helyét. Mindenütt szerették, mert becsületes, jóravaló és szorgalmas ember volt. Később, az 1948-as események után, mint malomszerelő dolgozott. Megismerkedett kiváló cseh szerelőkkel. Aztán megbízták Csehszlovákia egyik legmodernebb üzemének vezetésével. A Biovetában Nitrán kezdett dolgozni. Tanulmányozta a modern berendezés minden alkatrészét, menetét, működését. A logikus azt hinné, hogy ilyen modern üzemben már nincs mit újítani. Nem így gondolkozott azonban Ignác bácsi. Egy este otthon elmondta. hogy tíz újítási javaslaton dolgozik. Rajzolt és írt, írt és megint rajzolt. Olvasott és tanulmányozott. Egész családja várta az eredményt. Egy napon kijelentette, hogy az újítási javaslatok sikerültek, tjjei egy óráig fönt volt az egész család. Mindenki segített az írásbeli dolgokban. Múltak a napok és a • hetek. A múlt év áprilisában történt aztán, hogy Ignác bácsi örömmel bejelentette: mind a tíz újítási javaslatát elfogadták. Több ezer koronát takarít meg havonta az üzem. Zászlót és oklevelet kapott, mint a Bioveta legjobb újítója. — Nézd, mami - mondta feleségének - néhány ezrest is hoztam. Örülök a pénznek is, de legjobban annak, hogy oiy nagyra becsülték munkámat. Fél év sem telt el további négy újítási javaslatát fogadták el. Áztán... olvassa az Oj Szót — egyszer arra lett figyelmes, hogy hány munkás és kollektíva vállalt kötelezettséget pártunk megalapításának 40. évfordulója alkalmából. Ekkor még nagyobb lendülettel nekifogott a munkának. Ötletes dolgokat készített, sok munkamenetet egyszerűsített. El kell távolítani a nehéz testi munkát. Ez lesz a legszebb ajándék a pártnak. Betartotta szavát. További hát újítási javaslatot nyújtott be. Várnay Tibor, Nitra A világnézeti nevelésről pedagógusoknál, ezek között is azoknál, akik előkészületeket is írnak, nem egy tanácstalanság, „nem tudom, hová tegyem" gondolat szülője az a módszertani paszszus, mely a tanítás céljának megjelölése után a nevelési cél rögzítését követeli. Valljuk be őszintén, sokaknál hivatásuk helytelen felfogásából is ered, hogy ez a kérdés sokszor amolyan mellékes számba megy. „Az iskola oktató-nevelő munkát végez" — mondják. Ám e tudatosítás mögött gyakran lappang az a nézet: a nevelői kötelezettség addig érint, amíg az oktatói feladat — mondjuk a tantárgyam szűk köre — ezt megköveteli. Ez a nézet nemcsak helytelen, de káros. Igaz azonban az is, hogy pedagógusaink jó részét éppen jól értelmezett hivatástudatuk döbbentette rá, menynyire nem lehet egymástól elválasztani a szakmai tudást, a nevelői képességet, az általános emberi magatartást a világnézeti, politikai állásfoglalástól. A mi társadalmunk legfőbb feladata a szocializmus építése. Ez a nagyszerű, de nehéz és bonyolult feladat, valamint eredményeink megvédése sokoldalúan fejlett embereket igényel. Embereket, , akik ismerik a természet, a társadalom, a gondolkodás alapvető összefüggéseit, törvényszerűségeit, akiknek világnézete, magatartása, egész tevékenysége a szocialista építés igényeivel összhangban nyilvánul meg. Bár ez az igény túlmegy az iskola keretein, mégis ez lehet a legfőbb meghatározója az iskolai oktatónevelő munkának. A dialektikus materialista világnézet és meggyőződés döntő mértékben a tanulmányok során alakul kŕ. Az ismeretanyag a tanulók életkorához alkalmazkodva a tudományok alapjait adjaHa azt vizsgáljuk, alkalmas-e az alsó tagozat tanítási anyaga a dialektikus materialista világnézet alapjainak lerakásához, a nitrai járás tanítóinak egybehangzó véleménye alapján megállapíthatjuk, a tantervi anyag biztosítja ennek feltételeit. — Mikor kezdődik ez az alapozás? — tehetnénk fel a kérdést. — Az iskola, az otthon, az utca életének bemutatásával, megbeszélésével, azaz mindjárt az iskolába lépés első naDjaival — mondja erre Nagy Pál Iadicei igazgató-tanító. — Az elsőosztályoi. beszélgetés tanításában a társadalom életének legelemibb jelenségeivel, szokásaival és körülményeivel ismerkedik meg a tanuló. Ez a kezdet, az alapozás. rp ehát a család, az otthon iránti -*• szeretet ápolása és fejlesztése nő azután később a szülőföld, a nép, majd a haza szeretetévé s egyben a világnézet alakjává. Persze, a tanító felkészültségétől, leleményességétől nagymértékben függ az eszközök kiválasztása. Ladicén — az eddigi tapasztalat szerint — a filmek szuggesztív ereje a munka jó segítőjének, az anyag hitelesítőjének bizonyult (diapozitívok, mese- és játékfilmek stb.). A film eszmei mondanivalója kidomborításával a beszélgetés vagy — a felsőbb osztályokban — a fogalmazás keretében foglalkoznak. Fazekas József žiranyi igazgatótanító szerint a természet köréből vett alapismeretek nyújtásával fokozatosan és tervszerűen kel! a tudományos világnézet megalapozásához hozzájárulni. — Ha például a tavaszról beszélgetünk, a vele kapcsolatos jelenségekről, hatásáról a növény- és állatvilágra, az emberek életére, módunk van olyan ok és okozati öszszefüggések, változások megláttatására, melyek a jelenség tényleges magyarázatát adják (hőmérséklet, a természet megújhodása, az ember: a természet ura stb.). És ez a kép később csak bővül, de nem változik. Ugyanakkor az egyes olvasmányok is jó anyagot nyújtanak arra, hogy a tanulók maguk győződjenek meg egy-két jelenség természetes okáról, s ne véljék bennük természetfeletti erők megnyilvánulását. Természetesen a tanterv szerint előírt anyagban rejlő lehetőségek csak abban az esetben válnak formáló erővé, ha a tanító él ezekkel a lehetőségekkel és céltudatosan, következetesen törekszik a tanulók világnézetének kialakítására. A nevelőmunka hatékony segítője lehet a politechnikai nevelés éppúgy, mint az osztálykönyvtár, a múzeum- és kiállítás-látogatások, vagy a felnőttek és gyermekek közt rendezett beszélgetések. Ez utóbbiak jelentősége nemcsak a párt 40. évfordulója alkalmából vetődik fel. Más alkalmakkor is élni kell vele, mert a múlt ecsetelése módot ad az összehasonlításra, s ezen keresztül a szocialista világrendszer felsőbbrendűségének érzékeltetésére. A lehetőségek kihasználásához, meglátásukhoz azonban a pedagógus ideológiai tudása, jó szakmai felkészültsége szükséges. É

ppen a felkészültség hiányában akad persze olyan eset is, melyet Juhász János nitrai tanfelügyelő így jellemzett: — Politikai nevelés?... Sokszor szinte messziről kilóg a lóláb. Mintha csak azt mondanák, figyeljetek, most következik. Az ilyen erőszakolt politikai nevelésnek sok haszna nincsen. Az oktatás és a világnézeti nevelés nemcsak feltételezi, hanem szervesen kiegészíti egymást. Egyiket a másik nélkül végezni helytelen, rossz módszerre vall. Elsősorban amellett tanúskodik, hogy sem az anyagot, sem a politikai-eszmei mondanivaló lényegét a pedagógus nem uralja, csupán iparos módjára „összehoz" belőle valamit. A világnézeti bizonytalanság vagy kiforratlanság így aztán a legjobb akarat mellett is olyan nézetek és magatartás melegágyát jelentheti a tanulóknál, amely a legkülönfélébb jellembeli hibák eredője lehet. — Szilárd tudást, tudományos világnézetet és öntudatos erkölcsi magatartást csakis egyszerre és sohasem különválasztva adhatunk át a tanulóknak! — vallotta e témáról beszélgetve Somogyi Vince, a Dunajská Streda-i Tizenegyéves Középiskola igazgatója. S ez a probléma lényege! Akadnak még • pedagógusok, akik a politikai-eszmei szempontokat másodrangúkká degradálják a tanításban és a nevelésben. Tudást akarnak adni világnézeti és erkölcsi befolyás nélkül, vagy ennek fordítottját: világnézetet erőszakolnak a tanulókra megfelelő tudás, öntudatosság és tájékozottság nélkül. S ez mindkettő helytelen. Olyan társadalomban élünk, amely a tudást, a szakértelmet a társadalmi felelősségérzettel együtt alakítja ki és értékeli az emberekben. S ezért nem képződhet egy pillanatra sem amolyan légüres tér a tanulás vagy a világnézeti, erkölcsi nevelés rovására. Már csak azért sem, mert a gyermekek nem Robinson szigetén nőnek fel, hanem egy adott tári sadalomban, melynek gazdasági, politikai, erkölcsi arculata a társadalmi lét és tudat meghatározója. JZ étségtelen. — és ezt a tapasztalat is igazolja — könnyebb a leckét feladni, magyarázni vagy kikérdezni, mint a jellemformálás rendkívül bonyolult művészetére vállalkozva szívet, állásfoglalást, erkölcsöt formálni a jövendő embereiben. Ez utóbbira bizony a tanítási óra — a hivatalos iskolai találkozás — aligha elégséges. Sokszor követel ez a köteles munkán felüli áldozatot is. Persze az ilyen irányú igény jelentkezése nem olyan egyértelműen figyelmeztető, mint például a korrepetáló csoportok megszervezése esetében. Hisz a problémákkal való viaskodás a tanuló lelkivilágában játszódik le, mig a tudás-nemtudás kérdése a feleléskor dől el. Itt van szükség igazán a pedagógus tapin: tatára! Sokszor egy bizalmas be; szélgetés elegendő arra, hogy a ta! nuló évekre, vagy egész életre iránymutatást kapjon; néha pedig epizódjelenségek — _a meggyőződés nélküli lelketlen ismeretközlés hintheti el a bizalmatlanság vagy két' színűség magvát. Igaz, a kétszínűséget néha neve; lési elvként is elfogadják. Ezt inkább a szülők nevelési gyakorlata bizonyítja. Tudvalevően az iskola | oktatási rendszere a tudományos i világnézet alapjain nyugszik. A szü; lők jelentékeny része viszont még i múltbeli felfogásának, érzésvilágának a rabja. S ha már az újat egészen nem érti, saját lelkületét, egyéniségét igyekszik továbbadni. A szocializmus igazságát a mindennapok, a növekvő jólét elfogadtatta (folytatás a 6. oldalún). ÜJ SZŐ 5 * 1961. április 22.