Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-16 / 105. szám, vasárnap

Az építészet nagy feladatai megkövetelik a szakképzettség növelését Pártunk állandó gondóskódása és a dolgozók fokozott erőfeszítései következtében az utóbbi három esztendőben fokozatosan megjavult a helyzet az építőiparban. A második ötéves terv feladatait egészben véve teljesítettük. Ezenfelül egymilliárd 600 millió korona értékű építőmunkát végeztünk el. Több tucatnyi új üzemet, erőművet, vízduzzasztót, sok ezer új lakást, iskolákat, bölcsődéket és más épületeket adtunk át, amelyek fontosak népgazdaságunk fejlődésének, a dolgozók életszínvonala emelkedésének szempontjából. A beruházási építkezések szakaszán és az építőiparban azonban még mindig megfigyelhetők egyes komoly hibák, amelyeket pártunk XI. kongresszusén megbíráltak. A legfontosabbak a központilag irányított építkezések Az új üzemek és egyéb központilag irányított építkezések jelentős sikerei ellenére az építkezéseknek ez a részlege még mindig a legkomolyabb problémát jelenti. Az utóbbi két esztendőben, amikor egészben véve teljesítették az építőmunkák tervét, a párt és kormány számos figyelmeztetése ellenére nem voltunk képesek teljesíteni a központilag irányított építkezések tervét. A helyzet az idén sem javult lényegesen. A központilag irányított beruházási építkezések lemaradásának fő okai abban keresendők, hogy még mindig késedelmes az építkezések előkészítése. Számos építkezés területi és tervezési megoldása nélkülözi a műszaki és gazdasági koncepciót. Az invesztorok, az irányítók és végrehajtó szervezetek munkájukban nem járnak el pártos módon, illetve nem harcolnak a szakmai és helyi érdekek ellen, melyek abban nyilvánulnak meg, hogy a központilag irányított építkezések rovására decentralizált építkezések megkezdését szorgalmazzák. Lassán sikerül csak csökkenteni a befejezetlen épltr kezések számát és bevezetni a több műszakos munkát. A vállalatok nem összpontosítják anyagi eszközeiket és munkaerőiket a legfontosabb építkezésekre. 1960-ban például a tervezettnél nagyobb volt a munkaerők száma, ennek ellenére számos fontos építkezésen hiány volt munkaerőben. A pártszervezetekkel, szakszervezeti csoportokkal, ifjúsági szervezetekkel és nemzeti bizottságokkal együtt nem sikerült idejében és cselekvőkészen áthelyeznünk a munkaerőket és a munkaeszközöket ezekre az építkezésekre. Ennek következtében megkéstek az építkezési munkálatok, sűrűsödtek á határidők, megkésve készítették elő az épületeket a szerelésre, s nagy volt a hajsza, a hajrázás. A harmadik ötéves terv feladatul tűzte ki, hogy 1961-ben 409 központilag irányított építkezésen folytassuk a munkát. Az eddigi tapasztalatokat fel kell használnunk arra, hogy ne ismétlődjenek a múltbeli hibák. Novotný elvtárs a kerületi és járási pártbizottságok vezető titkárainak s a kerületi és járási nemzeti bizottságok elnökeinek novemberi országos értekezletén hangsúlyozta, hogy az elégtelen tervelőkészítés oka nagyrészt az, hogy „nem tisztázták az egyes tárcák fejlesztési elképzeléseit., a beruházások területi elosztását, az új termelés technológiáját stb. Ézeket a tisztázatlan kérdéseket a minisztériumok*köztük az Állami Tervbizottság és maguk a termelési gazdasági egységek gyakran néhány esztendeig oldogatják meg. Ismert, régóta ismétlődő dolgok ezek." E bíráló észrevételek ellenére továbbra is az a helyzet, hogy sok központilag irányított építkezés, nevezetesen kohóipari, vegyipari, gépipari, sőt építőipari üzem tervelt nem készítették elő kellőképpen, ami nagy veszteségeket és .nehézségeket eredményez. Az utóbbi időben majdnem valamennyi építkezésen elharapódzott a helytelen szakaszütemezés rendszere, ami azt jelenti, hogy ha a beruházásnak nincs tisztázott koncepciója, a tervet két szakaszra osztják fel. Az első szakaszban rendszerint az igazgatósági épületek és egyéb nem termelő jellegű létesítmények tervrajzait dolgozzák ki. Ennek következtében építőiparunk nem oldhatja meg komplex módon az építkezés hatékony előkészítését a haladó építőipari technológia elvei szerint. Az invesztorok gyakran objektív nehézségekre hivatkoznak — arra. hogy nem kapták meg idejében a gépipari vállalatoktól a tervezéshez szükséges adatokat. Az eredmény elvarázsolt kör, amelyben egyik bűnös a másikat vádolja, a tervező építész pedig nem dolgozhat, mért nem Old r ich Beran elvtárs építésügyi miniszter beszámolója a CSKP KB 1961: áprilisi plenáris ülésén kapta meg az invesztortől a szükséges adatokat. A beruházási építkezés időtartama jelentősen elnyúlik, a gazdasági hatékonyság csökken, s mire a tervet valóra váltják, a javasolt technika és technológia sókszor már elavult. Eféle hibákat tapasztalhatunk a salai vegyipari müvek építésének második szakaszán. Az invesztornak 1960. november 30-ig el kellett volna készítenie a tervrajzokat, 1961 márciusáig azonban az építővállalat még mindig nem kapta meg a szükséges terveket. Négy hónapot vesztegettek el tehát, amit az építkezés előkészítésére kellett volna felhasználni. Ha nem szabadulunk meg ezektől a hibáktól, nem várhatjuk, hogy az építőipar jóvátegye mindazt, amit az építkezés előkészítésének időszakában elmulasztottak. Ez a helyzet nemcsak a központilag irányított, hanem a decentralizált építkezéseken is s arról tanúskodik, hogy sok invesztor és nemzeti bizottság igen kevés felelősségtudattal rendelkezik, bár elsősorban az ő hatáskörükbe tartozik e problémák mielőbbi megoldása. A terv sikeres biztosítása érdekében meg kell oldani a tervezés egyes problémáit is, hogy kölcsönösen egybehangolják a gépi berendezés, a? építőanyagok és egyéb gyártmányok szállítási határidejét. A kohók, gépgyárak és vegyipari üzemek igen egyenetlenül szállítják a megrendelt árukat, nem tartják be a szállítási határidőket, a megállapított áruválasztékot és mennyiséget. Az építkezést a tervrajzok jóváhagyásától és átvételétől számított Öt hónapon belül kell megkezdeni. A betonacélt, acél- vagy öntöttvascsöveket és egyéb gyártmányokat azonban a negyedév előtt két hónappal kell megrendelni. Ennek következtében az építkezési munkák menetét a szállítási határidőkhöz kell alkalmazni, ami késlelteti az építkezés befejezését. Számos épitkezés azért késik, mert nem hangolták egybe a gépek és gépi berendezések szállítását az építőmunka menetével. A seredi nikkelkohó építkezésén például néhány hónapon keresztül készen várták az egyes épületek a gépszerelőket. Másutt viszont a szerelők nem foghattak munkához, mert az épitőmunkákkal megkéstek. A párt Központi Bizottsága és a kormány megbírálta azt a jelenséget. hogy a központilag irányított építkezésekre szánt anyagi eszközöket gyakran decentralizált építkezésekre fordítják, ahol túlteljesítik a tervet. Ennek okát abban látjuk, hogy az invesztorok jobban előkészítik a decentralizált építkezéseket és ezekben az esetekben rendszerint kisebb méretű, műszakilag és technológiailag kevésbé igényes beruházásokról van szó. Előfordul az Is, hogy a szállító vállalatok úgynevezett szűk keresztmetszetű gyártmányokat saját építkezéseik rendelkezésére bocsátják a központilag irányított építkezések rovására. Eddig még nem indítottunk eléggé hatásos harcot e visszás jelenségek ellen a vezető apparátus minden fokán. A minisztériumok hatáskörébe tartozó vállalatok keretében a központilag irányított építkezések a termelési terv 70 százalékát teszik. A fennmaradó 30 százalék decentralizált építkezésekre jut, 1961-ben azonban a megkezdett és befejezetlen decentralizált építkezések e keretet több mint 300 millió koronával túllépik, Egyes vállalatok, például a žilinai Váhostav, a bratislavai Hydrostav, az ostravai Vitkovicei Építővállalat termelési feladatait szinte 1Ö0 százalékban központilag irányított építkezések foglalják el. Ennek ellenére sok szerv azt követeli, hogy ezek a vállalatok további decentralizált építkezéseket vegyenek át. A felelős dolgozóknak világosan kell látniuk, hogy az Építészeti Minisztérium vezette vállalatokat elsősorban a központilag irányított építkezések biztosítására szolgáló eszközökkel látják el. A decentralizált építkezések minden további növelése csakis e fontos építkezések rovására menne. Ennek ellenére közbenjárnak a vezető dolgozóknál, a müiisztériumokban és egyéb szerveknél, hogy az említett vállalatok munkatervét további decentralizált építkezésekkel bővítsék. Nézetünk szerint a legfontosabb, hogy teljes mértékben bietosítsuk a központilag irányított fontos és egyes kiválasztott decentralizált építkezéseket. A többiek prolizált építkezéseket. A többiek problémáit az előbbiektől függően kell szállni minden olyan törekvéssel, amely növelni kívánja a befejezetlen építkezések számát. A befejezetlen építkezések nagy száma megnehezíti a második és a harmadik műszak bevezetését Nóvótťiý elvtárs az említett novemberi értekezleten bírálta a megkezdett építkezések nagy számát s hangsúlyozta, csak akkor engedélyezzék az építkezéseket, ha biztosítottak minden szükséges tényezőt. Be kell ismernünk, az építkezések előkészítésénél és végrehajtásánál nem tartjuk be ezt az elvet. Az utóbbi esztendőkben egyre gyakrabban előfordul, hogy az építkezés egyik részét központilag irányítottnak. másik részét decentralizáltnak minősítik. Az építőiparnak az a feladata, hogy dolgozóit és munkaeszközeit kevesebb építkezésre összpontosítsa. hogy minél jobban kihasználják a gépeket és lerövidítsék az építkezés határidejét. Saját hibáik is közrejátszanak abban, hogy munkásaikat, gépeiket és anyagi eszközeiket ezernyi építkezés kőzött aprózzák fel. A vállalatok nem teremtik meg az építőipari kapacitások összpontosításának szükséges feltételeit. Már a termelési terv kidolgozásánál és a szerződések megkötésénél a beruházási eszközöket sok esztendőre aprózzák'fél az építkezési határidő normáival ellentétben. Az olomou^i tisztító vállalat 20 milliós építkezését az idén kellene megkezdeni, de befejezését csak a negyedik ötéves terv idejére Irányozzák elő. Hasonlóképpen befejezetlenül érik meg a negyedik ötéves terv időszakát más, idén megkezdett építkezések is. Hogy ellensúlyozzuk ezeket az irányzatokat, az 1961. évi tervben megszabtuk a befejezetlen építkezések számát. 1961. január 1-én 5016 befejezetlen épitkezés volt, az év végéig számukat 4118-ra kel! csökkenteni. Az Összpontosítás ennek következtében megjavul: egy építkezésre az eddigi 12 munkás helyett 15 munkás jut. Rosszabb a helyzet a kerületi nemzeti bizottságok irá-* nyitotta építővállalatoknál, mert itt egy építkezésre csupán 10 munkás jut. A prágai magasépítési nemzeti vállalat például úgy tervezte, hogy 1961 elején 201 megkezdett és befejezetlen építkezése lesz, a valóságban azonban 427 építkezésen dolgoznak. Egy építkezésre átlag 10 munkás jut. A befejezetlen építkezések nagy száma és az építővállalatok kapacitásának felaprőzottsága .megnehezíti a második és a harmadik műszak bevezetését. Az építőiparban a műszakok mutatószáma igen alacsony, átlag 1,04. A második és a harmadik műszak bevezetése számos problémát vet fel a munkaszervezés, a szállítások, a munkacsoportok elhelyezése, a technikusok és műszerek műszaki beosztása, a gépek karbantartása területén, stb. E kérdéseket nemcsak a vállalatok, hanem a kerületi nemzeti bizottságok és a minisztériumok is hosszadalmasan oldják meg. A vállalatok kötelességévé tettük, hogy 1961 végén az építkezéseken a műszakok mutatószáma átlag elérje az 1,21-et. Az ennek érdekében tett intézkedéseket -rendszeresen ellenőrizni fogjuk. A központilag irányított építkezések biztosítását építőiparunk kulcsfeladatának tekinti. Minisztériumunk, a nemzeti bizottságok, a vállalatok munkáját és a dolgozók kezdeményezését a következő sürgős intézkedések végrehajtására összpontosítja : Megjavítjuk a központilag irányított építkezések tervezését és előkészítését; a központilag irányított építkezésekre összpontosítjuk a szükséges munkaeszközöket, anyagokat és munkaerőket; fokozzuk a központilag irányított építkezések vezetésének műszaki és gazdasági hatékonyságát. Az üzemterveket és harmonogramokat ügy dolgozzuk ki, hogy a munkaszervezés és irányítás hathatós eszközei legyenek. Fokozzuk az ellenőrzés hatékonyságát s ezt a vezetés és a dolgozók nevelése elválaszthatatlan részének tekintjük, fokozzuk az állóalapok kihasználását azáltal, hogy növeljük a műszakok számát és csökkentjük a befejezetlen építkezések számát; véget vetünk a decentralizált építkezéseken tapasztalható visszáságoknak, meggyorsítjuk befejezésüket és korlátozzuk az új, jelentéktelen építkezések megkezdését; a mindenfoku nemzeti bizottságok segítségével erősítjük a szervezett és szabad munkaerötoborzást, megjavítjuk az építőipari dolgozók munkafeltételeit, az építkezéseken létesített szociális és kulturális berendezéseket; a szakszervezetekkel együttműködve és a pártszervezetek vezetésével biztosítjuk a szocialista munkaversenyt s a szocialista munkabrigád-mozgalom további fellendülését az építkezéseken. Kiválasztott, központilag irányított építkezéseken megszervezzük az összesített szocialista • munkakötelezettségek vállalását és elmélyítjük az elvtársi együttműködést az invesztorok, szállítók és szerelők között az épitkezés határidejének lerövidítésére. További kiválasztott, központilag irányított építkezéseket bízunk fiataljainkra, akik sok esetben tanúságot tettek arról,_ hogy elszántan és kezdeményezőert teljesitik az országépítés feladatait. A lakásviszonyokról folytatott vita tanulságai A CSKP XI. kongresszusa programul tűzte ki, hogy 1970-ig 1 millió 200 ezer lakást építsünk, s minden családnak megfelelő lakást biztosítsunk. E cél valóra váltását építőipari és más dolgozóink fontos politikai, gazdasági és műszaki feladatának tekintjük. A lakásépítést az utóbbi két esztendőben a szerelt elemek felhasználása, az építési határidők lerövidítése, a munkaigényesség, a költségek és az árak csökkentése jellemezte. 1957-ben egy lakás építése 2297 munkaórát, 1960-ban átlag 1520 munkaórát igényelt. Az építkezés átlagos időtartamát 15,2 hónapról 10,5 hónapra csökkentettük, egy lakás ára 92 000 koronáról 1960-ban 66 740 koronára csökkent. Hogyan készültek fel a kerületi nemzeti bizottságok, minisztériumok, a többi minisztérium és központi hivatal a lakásépítés lényegesen megnőtt feladatainak megoldására? Erre a lakásviszonyokról folytatott országos vita adott választ, amelyet tavaly novemberben és decemberben rendeztünk a CSKP KB politikai irodájának közdeményezésére. Legtöbbet a lakásépítés jelenlegi helyzetéről vitatkoztak. A dolgozók saját tapasztalataikból indultak ki, s kedvezően értékelték azt a tényt, hogy több lakást építünk, emeljük a dolgozók lakásviszonyainak színvonalát. Hálájukat fejezték ki pártunknak és kormányunknak, amiért megoldja a lakáskérdést, s a München előtti köztársaság idejéből vett példákon mutattak rá az akkori lakáspolitika népellenes jellegére. Kötelezettségvállalásokkal és konkrét javaslatokkal tevékenyen bekapcsolódtak a lakáskérdés megoldásába. A vita során számos bíráló észrevétel hangzott el a lakásépítés idült hibáival kapcsolatban, amelyek lerontják elért sikereinket. Gyakorlati példák alapján mutattak rá, hogy a területi rendezés elkésettsége, a városok és lakótelepek késedelmes felszerelése elégedetlenséget idéz elő. Ez arra mutat, hogy a nemzeti bizottságok s az általuk irányított szervezetek és vállalatok nem vonták le a lakosok bírálatainak tanulságait. A hibák oka azonban nem csupán a nemzeti .bizottságok irányította vállalatoknál keresendő. A vita során éles bíráló megjegyzések hangzottak el a minisztériumok hatáskörébe tartozó vállalatok előállította gyártmányok rossz minőségéről. Ez elsősorban a szerelt konyha- és fürdő szoba-elemekre, a beépített búto rokra, műanyag és parkett-padlókra, lakatos és szerelőmunkákra, felvonókra, ajtókra és ablakokra, mosodák, kazánházak stb. berendezésére vonatkozik. Egyes építkezéseken a dolgozók szocialista munkaversenyt rendeznek a jó minőség biztosításáért. E téren figyelemre méltók a dél- és északmorvaországi kerületben elért eredmények, s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a példás minőségű építkezések valóban elérik a világ legfejletteb műszaki színvonalát. Az új lakók is dicsérőleg nyilatkoznak róluk. A jó munka gazdasági hatékonyságára is nyilvánvaló, mivel kisebb az élőmunka aránya és csökkennek az egy lakásrá eső költségek. Tavaly 212 építkezést tüntettek ki a kiváló minőségű munka jelzéssel. Vállalatainknak azonban a szakszervezetekkel karöltve tömeges jellegűvé kell fejleszteniük e munkaversenyt, fokozniuk kell az építőmunkások és a szállítóvállalatok dolgozói között végzett nevelőmunkát. A másik vitatott kérdés a lakásstandard volt. A felszólalók kivétel nélkül helyeselték a CSKP KB politikai irodájának intézkedését, hogy egy lakás átlagos lakófelületét 37 négyzetméterről legalább 40 négyzetméterre emeljék, s az új lakóházakban 60 százalékra eméljék a 3—5 szobás lakások arányát. Nem tehetünk azonban eleget azoknak, akik azt kívánják, hogy ezeket az intézkedéseket azonnal hajtsuk végre és ne várjunk 1963-ig. Magyarázatul hadd mondjuk meg, hogy ezt a lakásstandardot az új, idén kidolgozott típustervekben realizálják, amelyeket 1963-tól kezdve valósítanak meg. Jelenleg az a fontos, hogy a nemzeti bizottságok, az általuk irányított invesztor és tervező szervezetek betartsák a 3 és több szobás lakások terv megszabta 35 százalékos arányát. Tavaly és az idei lakóháztervekben nem tartották be ezt az arányszámot. A vita során felmerült az a kívánság, hogy a tervezés során vegyék tekintetbe a magános személyek, kisebb és nagyobb családok igényeit. Azt ajánlják, bővítsük ki a lakóházak típusait és építsünk kollektív, szállodai típusú lakóházakat. Indítványozzák továbbá a lakóházak és lakótelepek külsejének szebb megoldását. Sžó esétt a lakáskultúra fejlődési kilátásairól — főleg az életszínvonal emelkedésével és a munkaidő lerövidítésével kapcsolatban — a lakótelepek társadalmi központjairól, a szolgáltatások megjavításáról stb. A vita során számos javaslat hangzóit el azzal kapcsolatban, hogy fokozzák a dolgozók részvételét a lakáskérdés megoldásában. E szempontból hathatós intézkedésnek mondták a vita megrendezését, de felhívták a figyelmet arra, hogy a nemzeti bizottságok ne tekintsék a vitát egyszeri kampánynak, hanem továbbra is vitassák meg a lakossággal a lakásépítés és lakáskultúra fontos kérdéseit. Fejlesszük a lakásépítés haladó formáit A szövetkezeti lakásépítés sikeres fejlődésnek indult, az elért eredmények azonban kerületenként különbözők. Prágában, a nyugat-csehországi és a dél-morvaországi kerületben túlteljesítették a szövetkezeti lakásépítkezések tervét, a közép- és kelet-szlovákiai s a közép-csehországi kerületben viszont komoly lemaradás tapasztalható. A szövetkezeti lakásépítkezés egyenetlen fejlődése elsősorban a nemzeti bizottságok hiányos kezdeményezésének tulajdonítható. Sok nemzeti bizottság megelégedett a lakásszövetkezetek alakításával, de nem támogatja a megalakult szövetkezeteket, nem gondoskodik róluk. Olyasféle törekvések is tapasztalhatók, hogy az állami lakásépítés tervét a szövetkezeti rovására túltel-* jesitsék. A vita során hangsúlyozták, a szövetkezeti lakásépítés fejlődését nem támogatják kielégítően a központi hivatalok, a minisztériumok, az ifjúsági és szakszervezetek sem. E problémákat azonnal meg kell oldani, hogy a harmadik ötéves tervben biztosítsuk az előirányzott számú lakás felépítését. 1960-ban a vállalati lakásépítések tervét 113 százalékra teljesítették. Ennek ellenére egyes vállalatok idegenkednek ettől és ezt azzal indokolják, hogy nem rendelkeznek elegendő anyagi eszközzel. A minisztériumok és a nemzeti bizottságok feladata meggyőzni a

> vállalatokat annak szükségéről, hógy a vállalat tartalékait a vállalati lakásépítési akció érdekében mozgósítsák. Az egyéni lakásépítésekkel kapcsolatban megállapítottuk, hogy az elmúlt két esztendő során nem készítettek el 11192 lakást, s a folyó év elején 64 471 épülőfélben levő családi ház volt az ország területén. Előfordul azonban, hogy sok házban már laknak, de a nemzeti bizottság még nem végezte el a kollaudációt. Rendet . kell teremteni e téren is, mert a nemzeti bizottságok túlságosan bőkezűen adják ki az építkezési engedélyeket s nem fordítanak kellő gondot a megkezdett építkezések befejezésére. Biztosítani kell, hogy 1965-ig megoldjuk a lakásproblémát Prágában, Karlovy Vary, Üstí és Ostrava vidékén, és elvégezzük a keletszlovákiai nagyméretű lakásépítési akciókat. A nemzeti bizottságok tanácsai megvitatták az országos vita tanulságait és számos intézkedést hagytak jóvá a lakásépítés szírivonalának emelésére, fontos, hogy ezeket az intézkedéseket a dolgozók széleskörű részvételével végre is hajtsák. Gyorsítsuk meg az építészet iparosításának ütemét Az elmúlt esztendő és az idei első negyedév tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az építőipar csak akkor teljesítheti feladatat, ha lényegesen fokozza a munka termelékenységét. Ezt tűzte ki célul a CSKP XI. kongresszusa is. (Folytatás a 6. oldalon.) JUJ SZÖ 5 * 1961. április 12.