Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-07 / 66. szám, kedd

1II .1 SZÖ A harmadik ötéves terv sikeréért kultÚRZi Ez volna a marxista kritika? A harmadik ötéves terv merész célkitűzései hazánk valamennyi dolgozójával együtt a mezőgazdasági dolgozókat is a tervfeladatok teljesítésére, illetve túlszárnyalására mozgósították. Hiszen mezőgazdasági dolgozóink is látják, hogy egész népünk életszínvonalával párhuzamosan az ő életszínvonaluk is csak akkor emelkedhet a tervezett szintre, ha a feladatok teljesítésében minden tudásukkal és szorgalmukkal emberül helytállnak. Erről az igyekezetről számolnak be az alábbi levelek. [ NEM SZERÉNYTELENSÉG ... Ezzel kezdi jánosteleki beszámolóját Berecky Péter. Majd a többi között megemlíti, hogy ők, az állami gazdaság 14 fejőgulyása szocialista munkabrigád címért versenyző csoportot alakítottak és eredményeik alapján szerénytelenség nélkül elvárják, hogy legalább néhány sorban velük is foglalkozzék a sajtó. Hogy mit is tettek? A műit esztendőben a tervezett 42 900 liter tej helyett valamennyien 48 000 liter tejet fejtek ki a gondjaikra bízott tehenektől. Ebben az évben 50 000 — tehenenként 3300 — liter tej kifejését vállalták s a dekádokra felosztott tervet eddig már 2000—2000 literrel túlteljesítették. A TELET TAVASZ KÖVETI Kovács János levelezőnk Patincéről küldött beszámolót, melyben hangsúlyozza, hogy náluk* a téli napok termékeny vitával, alapos szervező munkával és a tartalékokat feltáró tervezéssel teltek el. Éppen ezért nem érte őket váratlanul a tavasz, hanem a jól kijavított gépekkel idejében megkezdhették a tavaszi munkákat. KI MINT VET, ÜGY ARAT — ezzel a mondással kezdi beszámolóját Kovács Zoltán zemplíni levelllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHllllllllllllllllllllllllllllll lezőnk. Malý Šariš szövetkezeteseinek előkészületeiről ír, akik magukévá tették az SZLKP Központi Bizottságának határozatát s most különleges gondot fordítanak az ültetésre szánt burgonyára és talajának előkészítésére. Náluk ez nagyon fontos, — hangsúlyozza — hiszen szövetkezetük a burgonyatermesztő körzetbe tartozik. JAVÍTJÁK A TALAJT Malacky környékén nem a legideálisabbak a termelési viszonyok, — írja Ján Bátovský, — hiszen Szlovákiának ezen a részén 65 ezer hektár föld csupán olyan termést ad, mint a sovány talajú árvái vidék. Természetesen a talajjavításra itt is van lehetőség és erről tárgyaltak az elmúlt héten a Malackyn megrendezett járási értekezleten a Bratislavakörnyéki járás szövetkezeteinek elnökei. Az elemzések alapján kiszámították, hogy a komplex vízrendezés után az említett területen 262 millió koronával több értékű mezőgazdasági terméket termelhetnek, mint eddig. FÖLDBEN AZ ÁRPA — jelenti beszámolójában Horosz Árpád. Az írásban a Hradec Králové-i kerületben levő Slatinai Magnemesítő Állomásról van szó, amelynek dolgozói jó példát mutattak mezőgazdasági üzemeinknek, mert pélt A JIČINI AGROSTROJ dolgozói a napokban több újfajta mezőgazdasági gépet küldtek a lipcsei árumintavásárra. Ilyen például a MPZ 140 jelzésű takarmányprés. Képünkön: J. Pašek, az üzem szerelője a takarmányprés ellenőrzését végzi. (K .Mevald. — CTK — felv.) t dául az árpát a kerületben elsőnek, még március első napján elvetették. A tavaszi munkák gyors elvégzésé- 1 ben versenyre hívták a kerület valamennyi szocialista nagyüzemét. „REPÜLŐ" SEGÍTSÉG Ezt a címet adta írásának košicei levelezőnk Szubally Rudolf, mert írásában arról beszél, hogy az Agrolet dolgozói ebben az esztendőben milyen segítséget nyújtanak a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek. Repülővel nem kisebb, mint 50 ezer hektár területen folytatnak majd harcot a burgonya rovarkártevői ellen, 8000 hektár cukorrépát és 10 ezer hektár tavaszi kalászost fognak bepermetezni védöszerekkel. Ezenkívül természetesen a műtrágyázásnál és a szőlő permetezésénél is hatékony segítséget nyújtanak a kerület mezőgazdasági üzemeinek. Azok pedig szívesen kihasználják az alkalmat, mert az Agrolet nemcsak gyorsan, hanem bármilyen más módszerhez képest a leggazdaságosabban is végzi el ezt a fontos munkát. HRHOVÖI VERSENYFELHÍVÁS Rédvay Aladár a hrhovói versenyfelhívással kapcsolatban főképp azt emeli ki levelében, hogy a CSKP megalapításának 40. évfordulója tiszteletére tett felhívás nagy visszhangra talált a rožňavai járás szövetkezeteiben. A verseny feltétele, hogy az 1961-es év első negyedében tojóstyúkonként a legmagasabb (legalább 55 tojás) hozamot érjék el, továbbá az, hogy az egész évre előirányzott tojásmennyiséget legkésőbb június 20-ig teljesítsék. NEGY EV ALATT A sládkovicovöi szövetkezetesek ebben az esztendőben 8 százalékkal akarják növelni a teljes termelést. Ez szükséges ahhoz, hogy vállalásukat teljesítsék — írja Krajcsovics Ferdinánd. — A kitűzött feladatok teljesítése érdekében valamennyi kukoricájukat négyzetesen vetik, a cukorrépa alá a múlt őszön hektáronként 600 mázsa istállótrágyát beszántottak. Az állattenyésztési termelés növelésének így teremtik meg az alapját. A munka termelékenységének fokozására is gondoltak. Az 1961-es évben nedves etetéssel az 1500 hízósertést csak két etető fogja gondozni. JÖL FELKÉSZÜLTEK A Zobor alján is tavaszeleji szelek szárítgatják a hantokat — írja Brančról Lőrinc László. — Hangsúlyozza, hogy a helybeli szövetkezetesek a mezőgazdasági gépeket már jól előkészítették a tavaszi munkákra. A 12 kerekes és az egy lánctalpas traktort már régebben kijavították s mivel vetőgépekben hiány mutatkozott, a közelmúltban hármat vásároltak, így felkészülten várják az indulást. Sok-sok levél ad tehát arról számot, hogy mezőgazdasági dolgozóink nagy többsége a feladatok nagyságához illő módon készült fel a harmadik ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítésére. (—ti) A Hét február 26-i számának irodalmi mellékletében A kritikáról címmel szerkesztőségi cikket olvastunk. A cikk a csehszlovákiai magyar irodalmi és művészeti kritika helyzetével foglalkozva helyenként ugyan ráhibáz kritikánk fájó pontjaira, aláhúz néhány jól ismert, ďe a gyakorlatban még következetesen nem érvényesített követelményt, s mégsem mondhatunk rá igent. Elsősorban nem érthetünk egyet a nihilista, minden eddigi szerény, de letagadhatatlan eredményt semmibe vevő állásfoglalással, amelyet az ehhez hasonló kitételek „fémjeleznek": „ha szigorúan vesszük a dolgokat, meg kell állapítanunk, hogy a magyar irodalmi és művészeti kritika, s főleg a marxista-leninista világnézetből kiinduló és annak alapján álló kritika jóformán nem is létezik. Vagy' „végeredményben nincs a szó szoros értelmében vett kritikusunk sem az irodalom, sem a képzőművészet, sem a szinházi bírálat terén". Továbbá: „Be kell vallanunk őszintén, hogy a képzőművészeti, színházi és filmkritika terén a helyzet még sokkal roszszabb, reménytelenebb." Semmiképpen sem állítjuk, hogy kritikánk helyzete rózsás. Nem akarjuk elvitatni a Hét jogát ahhoz sem, hogy kimondja a fentebb idézett — véleményünk szerint nem helyén való — következtetéseket. Alapvető és múlhatatlan követelménynek tartjuk azonban, hogy az ilyen és ehhez hasonló „mindent-tagadást" kövesse a bizonyíték, az érvelés, ne maradjon el a mélyreható elemzés, amely igazolná helyességét. Mindezt nagyítóval is hiába keresnénk ebben a cikkben. Komoly hiányérzetet ébresztenek bennünk a cikk általánosításai is, mintha egy zsákb3 varrható volna egész kritikánk. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen jellegű írás csak akkor érheti el a célzott s nem pedig ezzel ellentétes hatást, ha névre szóló, konkrét, nem feledkezik meg az önkritikáról, tekintetbe veszi a körülményeket s nemcsak a hibákra mutat rá, hanem az erényekre is. Végül zavar minket az írás hangneme is, amelyből teljesen kiveszett a melegség s amelynek zordsága, enyhén szólva túlzott magabiztossága nem tanúskodik arról, hogy a cikkíró szívügyének tekinti kritikánk problémáit. Csak helyeselhetjük, amikor a cikk hangsúlyozza, hogy a kritikus kertész, akinek a művészet kertjében irtania kell a gazt és ápolnia a virágokat s azzal is egyetértünk, hogy feladata nem a lebunkózás. Kár, hogy ezekhez a szavakhoz éppen a Hét szerkesztőségi cikke nem igazodik, hanem egyoldalúan gaznak látja a virágokat is és serényen suhogtatja bunkóját. S mivel A kritikáról cimű írás szigorúságában messze elrugaszkodik a realitástól, míg alaposságát tekintve pótvizsgára szorul, vajmi kevés köze van nemcsak a cikkben említett „nevelő esőhöz", hanem az általunk említett követelményekről soha meg nem feledkező marxista kritikához is. Inkább „isteni kinyilatkoztatás-! ként" cseng a fülünkben. Japán karmester a Szlovák Filharmóniával TAKASI ASAHINA, japán karnagy nem ismeretlen a bratislavai hangversenyközönség előtt. Már tavaly is nagy sikerrel vezényelte Filharmóniánkat, második vendégszereplése most alkalmat nyújtott, hogy kibővítsük a róla alkotott képet. Japán vendégünk ezúttal rendkívül érdekesen összeállított műsorral lépett a közönség elé. A hangversenyt Benjámin Britten Purdell-variációi nyitották meg. A kitűnő angol zeneszerző (született 1913-ban) a nemzetközi zenei életben mint a mai angol nemzeti opera megteremtője szerepel, de szimfonikus müvei is világszerte ismertté tették a nevét. Az előadásra kerülő kompozíció eredetileg illusztratív zenének készült egy hangszerismertető filmhez, de a mű minden kommentár nélkül hangversenyteremben is előadható. Címe: Fiatalok zenei kalauza. Variáció sorozat keretén belül bemutatja a zenekar hangszereit és az egyes hangszercsoportokat. Roppant szellemes zenekari darab, amely mulatságos és tanulságos módon lehetőséget nyújt a hallgatónak, hogy megismerkedjen a zenekar hangszercsoportjaival és az egyes hangszerek színbeli és technikai lehetőségeivel. Britten Purcell-variációit kitűnő ben, mivel ez megkönnyítené s leegyszerűsítené a háztartási munkák elvégzését. Mindez arról tanúskodik, hogy bár lassabban, mint ahogyan szeretnénk, de fokozatosan mégis mentesülünk a lakásról s küldetéséről alkotott fogalmak terén kialakult, de ma már túlhaladott hagyományoktól, például attól, hogy az úgynevezett „parádés szobát" tekintsük a legfontosabbnak, ami tudvalevően a kispolgári társadalom lakáskultúrájának színvonalát jellemezte. Ennek ellenére még mindig tanúi lehetünk annak — s ez megnyilvánult a vitában is —, hogy polgártársainknak nincs kedvező véleményük egyes valóban korszerű vívmányokról s azokat sok esetben kifogásolják, sőt néha teljesen el is utasítják. Ilyen helyzet alakult ki például az előregyártott épületelemekből épített lakóházak, elsősorban a G-57és a BA-tíüusú panelházak, továbbá az összeszerelt lakássejtek kérdésében. Ez természetesen nem általános jelenség, mert elsősorban ott nyilvánul meg, ahol az építőipar nem tartja be a technológiai fegyelmet, és silány minőségű lakásokat, vagy lakássejteket ad át rendeltetésének. Bár teljesen jogos az ilyen lakások minőségének kifogásolása, hangsúlyoznunk kell, hogy a hibák helyrehozásának útja nem vezethet vissza a régi, hagyományos építészeti módszerekhez, hanem csakis előre, az építőipari termelés széleskörű iparosítását lehetővé tevő új, korszerű építészethez és az építőipari termelés tökéletesítéséhez. Az országos vita, különösen ami a lakássejteket illeti, de további esetekben, például a felvonók, a beépített bútor, az ablakok, a padlózat stb. kérdésében is bebizonyította, hooy az építészet egymagában nem oldja meg és nem is oldhatja meg a lakásproblémát. Számos további termelési és szolgáltatási ágazatnak kell ahhoz hozzájárulnia, hoigy minél előbb kielégíthessük hazánk lakosságának a lakáskérdésben támasztott jogos igényeit. E TÉREN IGEN NAGY FELADATOK hárulnak gépiparunkra. Az országos vitában részt vevők nemcsak a szerelési munkák jobb elvégzése érdekében léptek fel konkrét követelményekkel, hanem a felvonók, a fűtő- és légkondicionáló-berendezések, a hulladékeltávolítók s a háztartási munkákat megkönnyítő gépek stb. gyártása kérdésében is. Közszükségleti iparunk dolgozóinak ugyancsak fokozott feladatokkal kell megbirkózniuk, hiszen polgártársaink közül igen sokan foglalkoztak a vi tában a lakásberendezés problémájával, különösen a modern bútordarabok, például az összeilleszthető, vagy félig összeilleszthető bútor, a korszerű világítótestek stb. kérdésével. Belkereskedelmi és helyi gazdálkodási üzemeinknek szintén nagyon hathatósan kell részt venniük a lakáskultúra színvonalának állandó emelésével összefüggő problémák megoldásában. A dolgozók az országos vitában felszólalva több esetben követelték a korszerű, haladó irányzatú lakást lehetővé tevő új típusú, például szállodaszerű és kollektíván lakható, valamint hasonló típusú lakóházak fejlesztését, illetve építését. Hazánkban már néhány esetben próbálkoztunk is ezek megoldásával. Ezen elgondolások sikertelenségét azonban többnyire az okozta, hogy nem mindenütt fejlesztették elegendő mértékben e házak lakói számára szükséges szolgáltatásokat és ugyanakkor aránytalanul magasak voltak a szolgáltatásokért járó illetékek is. A mostani típusú és általában épülő családi házak lakáskultúrája színvonalának emelése szintén igen szorosan függ össze a lakosság által fizetett és nem fizetett szolgáltatások fejlesztésével s ezzel egyidejűleg — mint ahogyan polgártársaink hangsúlyozták — a lakótelepek ellátottsága színvonalának emelésével is. !gy például a lakások tárolóhelyiségeinek gyakran megvitatott problémáját igen helyesen kötötték egybe a kereskedelmi hálózat kiépítésének és háztartási cikkekkel való rendszeres ellátásának kérdésével. Ugyanez vonatkozik többek között arra a követelményre is, hogy a lakásokban külön helyiségek legyenek a mosógép és egyéb háztartási gépi berendezések számára. TOVÁBB RÉSZLETEZHETNÉNK a lakáskérdésről folytatott országos vita értékes eredményeit, melyeket azonban sokkal konkrétebben fejezhetnék ki az új típus-alapadatokra vonatkozó javaslatok, amelyeket ez év nyári hónapjaiban terjesztünk megvitatásra hazánk lakossága elé. Igen fontos szerep jut az országos vita eredményei alapján előkészületben levő pályázatnak is, mely arra lesz hivatva, hogy megtalálja a lakáskultúra színvonalának további emeléséhez és az eddiginél haladóbb irányzatú lakáslehetőségekhez vezető utat. A vitában megállapítást nyert, hogy általában igen helyesek, haladó szelleműek polgártársaink nézetei, nem különböznek lényegesen a szakemberek véleményétől. Bár ez egyrészt igen örvendetes dolog, másrészt azonban azt jelenti, hogy a lakásépítés szakaszán dolgozóknak az eddiginél hathatósabban kell bizonyos tanulmányokat folytatniuk, fejlesztési munkákat végezniük annak érdekében, hogy elegendő időelőnynyel rendelkezhessünk a társadalmi fejlődés tudományos előrelátásában és elképzelhessük, milyen lesz a társadalmi s a családi élet szervezési formája a fejlődés további szakaszaiban. Ennek alapján a valóban haladó iránvzatú lakásformák érvényesítése felé vezethetjük a dolgozókat, de egyidejűleg szem előtt tarthatjuk a lakáskultúra folyamatosan s állandóan emelkedő színvonalának távlatait is. A VITA EDDIGI FOLYAMÁN azonban nem került sor egyes kérdések mélyrehatóbb részletezésére, és ezért ismét vissza kell térnünk ezekhez a problémákhoz. Különösen arról van szó, hogy mindeddig korántsem merítettük ki annak minden lehetőségét, hogy hazánk dolgozói aktívabban végyenek részt a lakásprobléma megoldásában. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók tevékeny részvétele nélkül nem oldhatjuk meg a lakásproblémát. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága országos feladatként tűzte ki a lakásprobléma megoldását. Bizonyos formában hazánk minden lakosának részt kell vennie e valóban fontos probléma megoldásában. Az országos vita arról tanúskodott, hogy a dolgozók elegendő készséget és kezdeményezést mutatnak e probléma megoldása érdekében. Most pedig nagyon sok függ a nemzeti bizottságok szervező s irányító tevékenységétől, hogy teljes mértékben érvényesülhessen a dolgozók kezdeményezése. Mindnyájan tudatosítjuk, hoo<- a pártszervezetek irányításával s hazánk minden lakosának aktív hozzájárulásával rövid időn belül sikeresen teljesíthetjük a lakásépítéssel összefüggő nagyszabású feladatokat. VÁCLAV KASALICKÝ, mérnök, a lakáskérdésről folytatott országos vitát irányító bizottság titkára. tolmácsolásban hallottuk. Örömmel megállapíthatjuk, hogy helyesen megválogatva és helyes adagolásban ma már modern kompozíciók is vonzerőt gyakorolnak -a közönségre. A hallgatóság az érdekes mű előadására spontán tetszésnyilvánítással válaszolt. Ezután Debussy „A tenger" című szimfonikus költeménye következett. Debussy ebben a művében nem naturalista tájképet fest, inkább a mély élményt fogja hangokba, amelyet fogékony művészlelkében a tenger varázslatos szépsége kiváltott. A napsütötte, kékvízü Földközi tengerről énekel. A zenei kifejezés megragadó beszédességével minden epikus elem nélkül daloltatja a tengert, figyeli a habok szeszélyes játékát, fények villódzását, a nap szikrázó csillagait a kék vízen, és sugárzó erejű zenekarral elénk vetíti a szél és a tenger örök párbeszédét. Asahina koncepciójának érdekes vonása volt, hogy nem cizellált túlságosan, sőt mintha inkább kerülte volna a nagyon vékony, áttetsző színeket, ami által a Tenger-zene Takasi Asahina japán karmester. (

J. Herec felv.) vesztett anyagtalanságából, vonalai viszont világosabban kirajzolódtak. A műsor második felében Csajkovszkij hattyúdalát, a VI. szimfóniát hallottuk a drámai erők olyan izgalmas áramlásával, aminek ritkán lehetünk tanúi. Csajkovszkij feljegyzései között egy program-vázlatot találtak, melyben a zeneköltő a Patetikus szimfónia magvát az „élet" szóba sűríti. Vendégkarmesterünk nagyszabású koncepciója mintha erre a szóra épült volna. Felfogásában valóban kibontakozott előttünk a sokrétű élet, hatalmasan, küzdelmesen, az öröm fényében és a szenvedés megrendítő tragikumában. Takasi Asahina különösen a drámai erejű kibontakozásokban, a nagyszabásúan feltornyozott tetőpontokon izzó koncentrációra képes, feszül benne az akaraterő és gondolatait injekciókként viszi át a zenekarra. Szuggesztív erővel összefoglalja magában és kisugározza a muzsika élő erőit. Mind a három művet partitúra nélkül vezényelte, éspedig tökéletes belső felkészültséggel. A dirigensből áradó művészi hév Filharmóniánkat kiváló teljesítményre inspirálta. Csajkovszkij Patétikus szimfóniájának előadása kivételesen szép megnyilatkozás volt. HAVAS MARTA ÜJ SZŐ 5 * 1961. március 7.