Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)
1961-03-07 / 66. szám, kedd
Harmadik határozathozatal előtt 5\MI A SALAI MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUMBAN HIÁNYZIK: ÉTKEZDE, ZUHANYOZÓ, MŰHELY • MIÉRT NEM TELJESÍTETTÉK A JNB TANÁCSÁNAK HATÁROZATÁT Czülőtől kaptunk levelet, édes^ apától - Mészáros Istvántól, akinek leánya a Šaľai Mezőgazdasági Technikumban tanul. Elragadtatással Ir az említett iskoláról, a nagyszerű környezetről. Egy, csak egy panasza volna... Az utolsó szülői értekezleten az igazgató elvtárs beszámolt arról, hogy az iskola vezetőségének minden igyekezete ellenére sem sikerült megoldania a konyha és a íürdő kérdését. Fordultak fűhöz-fához, ígéretben nincs is hiány, de semmi sem történik. Nos, ellátogattunk Šaľára. A mező gazdasági technikumban, a volt járási nemzeti bizottság épületében 168 diák készül jövő hivatására, közöttük ötvenöt idősebb elvtárs — az EFSZ-ek és más szocialista mezőgazdasági üzemek dolgozói. De hát most egy évre ők is diákokká vedlettek, afféle öreg diákokká... Az iskola ragyog a tisztaságtól. Frissen festett falak, csillogó parkett, hófehér ajtók. A látogató szinte félve lépked a folyosón... Malárik Michal elvtárs, az igazgató helyettese tájékoztat a Mészáros István szülő panaszával kapcsolatos kérdésekről. A z egykori konyha és étterem helyiségeiben a járási irattárat helyezték el s ez itt maradt a járás megszűnte után is. Az iskolának készen áll a teljes konyhai berendezése, csak a helyiség felszabadítására várnak. Az iskola tanulói addig a gépállomás közel két kilométerre eső üzemi konyhájába járnak naponta háromszor. Ez testvérek között is napi tíz kilométer. — Tessék elhinni, hideg vagy esős időben a tanulók inkább nem esznek. Nem használ se szép szó, se kényszer, elbújnak... Az iskolának nincsenek műhelyei. Pedig a gyakorlati képzés hiánya megbénítja a tanterv teljesítését Ez a fogyatékosság megmutatkozhat majd az iskolát elhagyó tanulók ké pességeiben is. Államunk a mezőgaz dasági technikum tanulóinak képzésére nagy összegeket fordít. Egy megoldható probléma halogatása miatt hiányt szenved a szakkáderek képzése! Mert ki tagadhatná, hogy a műhelyeknek szánt helyiségek ki ürítése közös erővel nagyobb nehézség nélkül megoldható? Hisz egy állatorvosi raktár kiürítéséről lenne szó csupán. A zuhanyozó? Annak helyén idegen vállalat gépkocsijai garázsolnak. így a tanulóknak — az iskola csillogó tisztaságával ellentétben — nincs módjuk rendszeres és kellő tisztálkodásra, mert az emeleti mosdóban nincs meleg víz. Az iskola vezetősége, Malárik elvtárs szavai szerint, megmozgatott mindent. Személyes közbenjárás, kilincselés, telefonbeszélgetés, a tanulók küldöttségei és ki tudná hamarjában felsorolni. A járási nemzeti bizottság és a kerületi nemzeti bizottság már aprólékosan ismeri a problémát. És mégse ... '"Palán az illetékes szervek nem •*• tettek semmit az ügy sürgős elintézése érdekében? Tettek. Igazságtalanok lennénk, ha ezt tagadnánk. A Galántai Járási Nemzeti Bizottság tanácsa a múlt év november 11-én megtartott ülésén hozott 133/R-1960. számú határozata értelmében Škabla elvtársat, az iparügyi osztály vezetőjét, Ďurík elvtársat, a mezőgazdasági osztály vezetőjét és Bohuš elvtársat, a belügyi osztály vezetőjét bízta meg az ügy elintézésével. E határozat értelmében az említett helyiségeket fel kellett volna szabadítani 1960. december 31-ig! Nem így történt! A határozatot nem teljesítették. Miért? Ezt a kérdést Asztalos elvtársnak, a járási Kevesebb baleset (ČTK) — Az Első Brnói Gépgyár dolgozói tavaly 24 százalékkal csökkentették a balesetek számát és ezzel 1205 000 koronával a munkamulasztások okozta veszteségeket. Tavaly több mint félmillió koronát fordítottak védőeszközök beszerzésére és egymillió koronát a munkabiztonság növelésére irányuló intézkedések megvalósítására. Az üzem újítói 137 javaslattal járultak hozzá a balesetek számának csökkentéséhez. nemzeti bizottság elnökének tettük fel. Ismeri — alaposan ismeri a problémát. Hogyisne ismerné, amikor a JNB tanácsa már harmadízben tárgyalt róla. Igaz, az eredeti határozatot nem teljesítették. A JNB tanácsa 1961. február 3-án tartott ülésén az eredeti határidőt kitolta ez év május elsejéig. Hogy miért nem teljesítették az első határozatot? Bonyolult kérdés. Elsősorban is a járási levéltár elhelyezése okoz problémát. Nincs hely! A šaľai gépállomás igazgatósága felajánlott egy helyiséget, amely meg is felelt volna. Mert nem olyan egyszerű ám a dolog! Az említett levéltár felbecsülhetetlen értéket képvisel és kerületi méretben a legértékesebbek egyike. Megfelelő helyiség kell, hogy tűz, napfény, nedvesség ellen is védve legyen. A szakbizottság a felajánlott helyiséget megfelelőnek találta. Ám később az igazgatóság visszavonta ígéretét. Oj helyiség után kellett nézni. A seredi gépállomás igazgatósága is felajánlotta segítségét. Oda is kiszállt a szakbizottság. A felajánlott helyiségek meg is feleltek volna. Igaz, további befektetéssel kellett volna átalakítani (redőnyt és rácsot kellett volna felszerelni). J árás tervez... A minisztérium pedig végez. Megjelent egy rendelet, melynek értelmében mezőgazdasági célokat szolgáló épületeket csak hasonló célokra lehet felhasználni. Levéltár és mezőgazdaság? Az illetékesek megtorpantak... A gépállomás igazgatója más helyiségeket ajánlott fel. Ezek nem feleltek meg ... A levéltár pedig marad Šaľán. Nemcsak marad, hanem elszállítása helyett teherautókkal további levéltári anyag érkezett más helyről is. — Sokat fáradoztunk az ügy kedvező elintézése érdekében — tájékoztat dr. Ďurčanský Oleg elvtárs, a JNB belügyi osztályának dolgozója. — Néha azonban hiányzik a megértés ... Elmondja, hogy nemsokára megkezdik a JNB új épületének építését. A levéltárat csak ideiglenesen kellene elhelyezni. Igaz, a levéltár nem szolgál kizárólag mezőgazdasági célokat, de a mezőgazdasági technikum helyiségeinek felszabadítása a mezőgazdasági szakemberek képzését szolgálja! A szakemberek nevelése pedig egyedüli feltétele annak, hogy mezőgazdasági termelésünkben az elkövetkező években döntő sikereket érjünk el. Szakemberek nélkül aligha... Ďurčanský elvtárs arról biztosít, hogy bár a levéltár elhelyezése, a polcok újjáépítése, á villany beszerelése, a kellő átépítés közel ötvenezer koronába kerülne, készek erre az áldozatra is. — Emberekről, fiatalokról van szó. Ilyen esetben nem takarékoskodhatunk .., A szülő levelében régi könyvtárról ír, holott nagyon értékes, gazdag levéltárról van szó. Ezt a kiigazítást máris szükséges megtenni. Azután Asztalos elvtárs tesz ígéretet. — Tgaz, radikálisabban is „rámehettünk" volna a dologra. De hát az átszervezés, ezernyi más gond ... De megoldjuk, rövidesen megoldjuk a problémát. Bánt mindannyiunkat, hogy idáig nem történt meg ... Nem kifogásként említi, inkább önbírálatként, hogy az iskola vezetősége többet is tehetett volna. Helyesnek tartja, hogy az iskola épületében pedagógusok is laknak. Ez szükséges a nevelés biztosítása szempontjából. Csak... Az elvtársak legalább ideiglenesen segítettek volna az étkezés problémáját megoldani. Ha nem foglaltak volna le mindjárt annyi helyiséget lakásnak, az étterem kérdését átmentileg meg lehetett volna oldani. Nagy segítség lett volna. Hol voltak az elvtársak, a városi nemzeti bizottság, a járási nemzeti bizottság felelős dolgozói, amikor az iskola helyiségeinek felosztásáról történt döntés? Akkor beszéltek volna a tanító elvtársakkal. Hol voltak? Akkor tudtak meg mindent, amikor az iskolaépület nyolc helyiségét már lefoglalták lakásnak. Ki hát a hibás? Ügy hisszük, kétoldali mulasztás történt. A JNB tanácsa első határozatának teljesítését se ellenőrizte kellő alapossággal. Nem teljesítették a határozatnak azt a pontját se, amely elrendeli a garázsok kiürítését. Pedig ez a kérdés már azóta régen elintézést nyerhetett volna. S meglenne a zuhanyozó... összegezzünk? Tgen, összegezünk. Nem két-••séges, hogy a szülők, tanítók és a JNB illetékes dolgozói, funkcionáriusai mindannyian kötelességüknek tartják a felvetett kérdés megoldását. Azt se mpndhatjuk, hogy ez irányban nem tettek semmit. Az elmondottakból kitűnik, hogy tettek. Nem is keveset, de korántsem eleget! Egy kis összefogással, szilárdabb elhatározással, reméljük, rövidesen megoldódik a probléma. Merjük remélni, hogy a határozatban kitűzött határidő előtt... Nagyon örülnénk, ha feltevésünk nem lenne téves és a JNB tanácsának nem kellene újabb határozattal immár harmadik határidőt kitűznie. Zsilka László A Dvor Králové-i Tiba Textilüzem dolgozói Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 40. évfordulója alkalmából kötelezettséget vállaltak, melynek értéke 6 millió 700 ezer korona. Az üzemben 185 olyan kollektíva dolgozik, amely a szocialista munkabrigád büszke címért versenyez. Kilenc brigád már a cím tulajdonosa. Az üzem dolgozói azt akarják, hogy a jubileumi évben 300 kollektíva kapcsolódjon be a mozgalomba. Karel Hlaváöek textilmunkás szorgalmával technikusig küzdötte fel magát. Ma fiatalokat nevel és mint műszaki ellenőr, jól végzi munkáját. Felvételünkön MiluSa Davidovával az exportáruk ellenőrzését végzi. (B. Krejčí — ČTK — felv.) Egyes állampolgársági ügyek rendezése a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság, esetleg tnás államok területén él bizonyos számú személy, akik egyidejűleg csehszlovák és magyar állampolgársággal rendelkeznek. A kettős állampolgárság esete annak a körülménynek a következménye, hogy államainkban nem azonosak az állampolgárság megszerzésére és elveszítésére vonatkozó jogszabályok. A kettős állampolgárság eseteire leggyakraban akkor került sor, amikor a Magyarországon élő csehszlovák állampolgároknak megadták a magyar állampolgárságot anélkül, hogy az illetőktől megvonták volna a csehszlovák állampolgárságot. Úgyszintén r két állam polgárai között kötött házasságok eseteiben, amidőn a feleség megszerezte férje állampolgárságát, de ugyanakkor nem vesztette el sajátját, — végül azon gyermekek eseteiben, amidőn a gyermek születése időpontjában a szülők különböző állampolgársággal rendelkeztek. Hogy az egyidejűleg mindkét ország állampolgárságával rendelkező személyek bonyolult jogi helyzetén könnyítsenek és csirájában kiküszöböljék a lehető félreérteseket, a két állam megállapodott, hogy szerződéses alapon szabályozzák a kettős állampolgárság kérdését. Az egyezményt 1960. november 4-én írták alá. „ A kettős állampolgárság eseteinek megszüntetése érdekében az érintett személyek az önkéntesség alapján a két szerződő fél egyikének állampolgárságát választhatják. Az erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatuk megtételére az egyezmény életbelépésének napjától számított egyéves határidőt szabtak. írásbeli nyilatkozatot csupán azok a személyek tehetnek, melyek az egyik szerződő állam területén élnek és a másik szerződő állam állampolgárságát óhajtják választani. Az írásbeli nyilatkozat e másik szerződő állam külképviseleti hatóságánál nyújtandó be. Amennyiben az érdekelt személyek más állam területén élnek, a nyilatkozatot annak az államnak a kül-. képviseleti hatóságánál teszik meg, amelyiknek az állampolgárságát óhajtják választani. A kiskorú gyermekek nevében a nyilatkozatot szUleik teszik meg. Amennyi-, ben a szülők már nem élnek, vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, a kis-, korú gyermekek annak a szerződő fél-: nek az állampolgárságát kapják meg, amelynek területén a nyilatkozat megtételére szolgáló határidő lejárásának napján élnek. Az egyezmény azokat az eseteket is szabályozza, amikor a kettős állampolgárság gyermekek esetében az egyezmény érvénybelépésétől számított egy év letelte után keletkezik. Az egyezményt Nemzetgyűlésünk már jóváhagyta. Hangsúlyozzuk, hogy kizárólag azokat az eseteket szabályozzák, amikor az érdekelt személyek mindkét állam érvényes állampolgárságával, tehát valóban kettős - állampolgársággal rendelkeznek. Amennyiben az a szerződő, fél, amelyik állampolgárságának a megtartását kérelmezték, megállapítja, hogy a nyilatkozatot tevő személy nem az ő állampolgára, a nyilatkozatot meg nem tettnek tekinti. Amennyiben a kettős, állampolgársággal rendelkező személy az egyezmény által nyújtott határidőn belül nem tesz nyilatkozatot, a jövőben kizárólag azon szerződő fél állampolgárának tekintendő, amelyiknek a területén él. Azokat a személyeket, akik az egyik szerződő fél területén élnek és ezen egyezmény értelmében a másik szerződő fél állampolgárságát választják, külföldieknek tekintik. Az egyezmény a közérdekű kérdések megoldásának kölcsönös megértéséről tesz tanúbizonyságot és hozzájárul a két tettvéri szocialista állam baráti kapcsolatainak további elmélyítéséhez. (Sz-y) A lakáskérdésről folytatott országos vita eredményei 1960 UTOLSÖ HÓNAPJAIBAN a lakáskérdésről folytatott országos vita, jobban mondva annak első része állt hazánk lakossága figyelmének középpontjában. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága meghagyta, hogy meg kell állapítanunk, milyen a lakosság véleménye a lakáskultúra eddigi színvonaláról. Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, miként emelhetjük ezt a színvonalat és hogyan ítélik meg hazánk dolgozói a kísérleti lakásépítkezéseket. Az országos vitát irányító szervek funkcionáriusainak többek között azt is meg kellett állapítaniuk, miként készüljünk azon lakóházak típus-alapadatainak kidolgozására, amelyek építését 1963-ban kezdik meg és hogyan képzeli hazánk lakossága a lakáskultúra további fejlődését. Végül pedig meg kellett vitatniuk, hogyan növelhető a dolgozók aktív részvétele a lakáskérdés megoldásában. Az országos vitában a felszólalók nemcsak az említett kérdésekkel foglalkoztak, hanem számos más problémával is. Emellett igen sok hozzászólásuk vonatkozott a távolabbi jövőre. Az ezzel kapcsolatosan tett javaslatok természetesen nem valósíthatók meg haladéktalanul, mivel az építkezések termelési alapjának nagyszabású átszervezését igészefüggő problémákra összpontosította figyelmét. A lakásépítés terén már a legközelebbi időben megnyilvánulnak e vita eredményei. azután az utakat és utoljára a lakóházakat. Polgártársaink úgy képzelik és így is fejezték ki kívánságukat, hogy amikor átadják rendelte EZEK A BESZÉLGETÉSEK lehető- tésüknek a lakóházakat, egyidejűleg vé tették a legtöbb megvitatott probléma teljesen objektív megítélését. Az országos vita eredményei éppen ezért nagymértékben járulnak hozzá az 1962. évi lakásépítés új típusalapadatainak előkészítéséhez. A vitában és a beszélgetéseken elhangzott javaslatok s hozzászólások, de be kell fejeződnie minden építészeti munkának a lakótelepen, és e téren a tereprendezés sem jelenthet kivételt. Ha ezt kívánják, természetesen nem gondolnak csak a lakóházak építésének befejezésére, hanem arra is, hogy az új lakótelep terjedelmének megfelelően befejeződjék azok is, amelyeket polgártársaink a z üzletek, a szolgáltatási üzemek, az iskolák, egészségügyi és kulturális intézmények hálózatának kiépítése. Teljesen helyesnek tartjuk ezt a követelményt, de azt is tudatosítjuk, hogy a nemzeti bizottságoknak, a tervezési intézeteknek s az építőipari üzemeknek még bizonyos időre „ „ , , . ... „ lesz szükségük az előző években elc°ľk ľ'iSu Msr E52KÄ. f09yaték0SSá90k k iírásban közöltek különböző intézményekkel és hivatalokkal, jelenleg a lakáskérdésről folytatott országos vitát irányító központi titkárság gondos megfontolásának s megítélésének tárgyát képezik. Az országos vitára különösen az csak a lakáskultúrával s a lakásépí téssel összefüggő problémákkal foglalkoztak. Annak tudatában, hogy igazi gazdák hazájukban, jelentős igényeket támasztottak a lakásépítés irányításának színvonalával, a tervezés minőségével, a területi és tervezési előkészítéssel, valamint azzal szemben, hogy mindenütt pontosan tartsák be az egyes épületek, lakótelepek és városok építésére vonatkozó logikusan, műszakilag, de gazdasági szempontból is indokolt szabályokat, nyelnék, például többek között olyan Hazánk lakossága gyakorlati tapaszAz országos vitában felszólalók közül igen sokan építészeti munkák és az építőipari termékek minőségével. Különösen gyakran és élesen bírálták a befejező munkálatok minőségét. Polgártársaink nem egy esetben mutattak rá arra, hogy az apró hibák feleslegesen csökkentik az egyébként igen szép lakások értékét, amit csak betetőz a kiküszöbölésükben megnyilvánuló hanyagság. ; ó építőanyagok használatát, amely :k gyártását jelenleg még csak tervezik, stb. A vita résztvevőinek lényeges része azonban a jelenlegi talatai alapján minden félreértést EGYES NEMZETI BIZOTTSÁGOK kizárva tudatosítja, mi a teendő pél- már az országos vita folyamán fogadául egy lakótelep építésénél. Azt natosítottak bizonyos intézkedéseket kívánja, hogy előbb építsék kí a föld s a legközelebbi építkezésekkel ösz- alatti hálózatokat és épületrészeket, az építészeti munkák s a lakásépítés minőségének megjavítása érdekében, másutt ezt a vita lezárása után tették, s további nemzeti bizottságoknak még csak gondoskodniuk kell hasonló intézkedések foganatosításáról. Elvileg teljesen helyes volt, hogy a lakosságot általában még a vita második szakaszának megkezdése- előtt tájékoztatták a jóváhagyott és megtett intézkedésekről. A lakáskérdéssel foglalkozó vita második részét a nyári hónapokban rendezik meg hazánkban, amikor is már az új típus-alapadatokra tett javaslatok képezik a vita tárgyát. Teljesen indokoltan állíthatjuk tehát, hogy bár az országos vita első része véget ért, minden szinten még csak most kell hozzáfogni a tulajdonképpeni munkához. A jelenlegi építőipari termelés minősége kérdésének megoldásával egyidejűleg az új típus-alapadatok előkészítésére összpontosulnak a további munkálatok. Az országos vitában részt vett polgártársaink égyetértettek azzal a javaslattal, mely szerint az eddiginél magasabbra kell emelnünk a lakáskultúra színvonalát, bár mindnyájan tudatosítjuk, hogy az eddigi színvonal világviszonylatban is lényegesen magasabb annál, amelyet csaknem valamennyi tőkés , „ ország ér el a tömeges lakásépítés foglalkoztak az terén. A DOLGOZOK KONKRÉT JAVASLATAI azonban arra is figyelmeztettek, hogy a jövőben fokozott figyelmet kell szentelnünk az új lakások mellékhelyiségei kérdésének. Az orr szágos vita résztvevői sokkal többet foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mint a tulajdonképpeni lakóhelyiségek építésére vonatkozó problémákkal. A dolgozók nem a lakószobák holmi fényűző kivitelezésében látják a lakáskultúra színvonalának emelését, hanem elsősorban — és ez teljesen helyes is — a lakás műszaki ellátottsága színvonalának emeléséŰJ SZÖ 4 * 1961. március 7.