Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-07 / 66. szám, kedd

Harmadik határozathozatal előtt 5\MI A SALAI MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUMBAN HIÁNYZIK: ÉTKEZDE, ZUHANYOZÓ, MŰHELY • MIÉRT NEM TELJESÍTETTÉK A JNB TANÁCSÁNAK HATÁROZATÁT Czülőtől kaptunk levelet, édes­^ apától - Mészáros Istvántól, akinek leánya a Šaľai Mezőgazdasági Technikumban tanul. Elragadtatással Ir az említett iskoláról, a nagyszerű környezetről. Egy, csak egy panasza volna... Az utolsó szülői értekezleten az igazgató elvtárs beszámolt arról, hogy az iskola vezetőségének minden igyekezete ellenére sem sikerült megoldania a konyha és a íürdő kérdését. Fordultak fűhöz-fához, ígéretben nincs is hiány, de semmi sem történik. Nos, ellátogattunk Šaľára. A mező gazdasági technikumban, a volt já­rási nemzeti bizottság épületében 168 diák készül jövő hivatására, közöt­tük ötvenöt idősebb elvtárs — az EFSZ-ek és más szocialista mező­gazdasági üzemek dolgozói. De hát most egy évre ők is diákokká ved­lettek, afféle öreg diákokká... Az iskola ragyog a tisztaságtól. Frissen festett falak, csillogó par­kett, hófehér ajtók. A látogató szin­te félve lépked a folyosón... Malárik Michal elvtárs, az igazgató helyettese tájékoztat a Mészáros István szülő panaszával kapcsolatos kérdésekről. A z egykori konyha és étterem helyiségeiben a járási irattárat helyezték el s ez itt maradt a járás megszűnte után is. Az iskolának ké­szen áll a teljes konyhai berende­zése, csak a helyiség felszabadításá­ra várnak. Az iskola tanulói addig a gépállomás közel két kilométerre eső üzemi konyhájába járnak naponta háromszor. Ez testvérek között is napi tíz kilométer. — Tessék elhinni, hideg vagy esős időben a tanulók inkább nem esznek. Nem használ se szép szó, se kény­szer, elbújnak... Az iskolának nincsenek műhelyei. Pedig a gyakorlati képzés hiánya megbénítja a tanterv teljesítését Ez a fogyatékosság megmutatkozhat majd az iskolát elhagyó tanulók ké pességeiben is. Államunk a mezőgaz dasági technikum tanulóinak képzé­sére nagy összegeket fordít. Egy megoldható probléma halogatása miatt hiányt szenved a szakkáderek képzése! Mert ki tagadhatná, hogy a műhelyeknek szánt helyiségek ki ürítése közös erővel nagyobb nehéz­ség nélkül megoldható? Hisz egy ál­latorvosi raktár kiürítéséről lenne szó csupán. A zuhanyozó? Annak helyén ide­gen vállalat gépkocsijai garázsolnak. így a tanulóknak — az iskola csil­logó tisztaságával ellentétben — nincs módjuk rendszeres és kellő tisztálkodásra, mert az emeleti mosdóban nincs meleg víz. Az iskola vezetősége, Malárik elv­társ szavai szerint, megmozgatott mindent. Személyes közbenjárás, ki­lincselés, telefonbeszélgetés, a tanu­lók küldöttségei és ki tudná ha­marjában felsorolni. A járási nem­zeti bizottság és a kerületi nemzeti bizottság már aprólékosan ismeri a problémát. És mégse ... '"Palán az illetékes szervek nem •*• tettek semmit az ügy sürgős elintézése érdekében? Tettek. Igaz­ságtalanok lennénk, ha ezt tagad­nánk. A Galántai Járási Nemzeti Bi­zottság tanácsa a múlt év november 11-én megtartott ülésén hozott 133/R-1960. számú határozata értel­mében Škabla elvtársat, az iparügyi osztály vezetőjét, Ďurík elvtársat, a mezőgazdasági osztály vezetőjét és Bohuš elvtársat, a belügyi osztály vezetőjét bízta meg az ügy elinté­zésével. E határozat értelmében az említett helyiségeket fel kellett vol­na szabadítani 1960. december 31-ig! Nem így történt! A határozatot nem teljesítették. Miért? Ezt a kér­dést Asztalos elvtársnak, a járási Kevesebb baleset (ČTK) — Az Első Brnói Gépgyár dolgozói tavaly 24 százalékkal csök­kentették a balesetek számát és ezzel 1205 000 koronával a munka­mulasztások okozta veszteségeket. Tavaly több mint félmillió koronát fordítottak védőeszközök beszerzé­sére és egymillió koronát a mun­kabiztonság növelésére irányuló in­tézkedések megvalósítására. Az üzem újítói 137 javaslattal járultak hozzá a balesetek számának csök­kentéséhez. nemzeti bizottság elnökének tettük fel. Ismeri — alaposan ismeri a problé­mát. Hogyisne ismerné, amikor a JNB tanácsa már harmadízben tár­gyalt róla. Igaz, az eredeti határoza­tot nem teljesítették. A JNB tanácsa 1961. február 3-án tartott ülésén az eredeti határidőt kitolta ez év má­jus elsejéig. Hogy miért nem teljesítették az első határozatot? Bonyolult kérdés. Elsősorban is a járási levéltár el­helyezése okoz problémát. Nincs hely! A šaľai gépállomás igazgató­sága felajánlott egy helyiséget, amely meg is felelt volna. Mert nem olyan egyszerű ám a dolog! Az említett le­véltár felbecsülhetetlen értéket kép­visel és kerületi méretben a legér­tékesebbek egyike. Megfelelő helyi­ség kell, hogy tűz, napfény, nedves­ség ellen is védve legyen. A szak­bizottság a felajánlott helyiséget megfelelőnek találta. Ám később az igazgatóság visszavonta ígéretét. Oj helyiség után kellett nézni. A seredi gépállomás igazgatósága is felajánlotta segítségét. Oda is ki­szállt a szakbizottság. A felajánlott helyiségek meg is feleltek volna. Igaz, további befektetéssel kellett volna átalakítani (redőnyt és rácsot kellett volna felszerelni). J árás tervez... A minisztérium pedig végez. Megjelent egy rendelet, melynek értelmében mező­gazdasági célokat szolgáló épületeket csak hasonló célokra lehet felhasz­nálni. Levéltár és mezőgazdaság? Az illetékesek megtorpantak... A gép­állomás igazgatója más helyisége­ket ajánlott fel. Ezek nem feleltek meg ... A levéltár pedig marad Šaľán. Nemcsak marad, hanem elszállítása helyett teherautókkal további levél­tári anyag érkezett más helyről is. — Sokat fáradoztunk az ügy ked­vező elintézése érdekében — tájé­koztat dr. Ďurčanský Oleg elvtárs, a JNB belügyi osztályának dolgozója. — Néha azonban hiányzik a meg­értés ... Elmondja, hogy nemsokára meg­kezdik a JNB új épületének építését. A levéltárat csak ideiglenesen kelle­ne elhelyezni. Igaz, a levéltár nem szolgál kizárólag mezőgazdasági cé­lokat, de a mezőgazdasági technikum helyiségeinek felszabadítása a mező­gazdasági szakemberek képzését szolgálja! A szakemberek nevelése pedig egyedüli feltétele annak, hogy mezőgazdasági termelésünkben az elkövetkező években döntő sikere­ket érjünk el. Szakemberek nélkül aligha... Ďurčanský elvtárs arról biztosít, hogy bár a levéltár elhelyezése, a polcok újjáépítése, á villany besze­relése, a kellő átépítés közel ötven­ezer koronába kerülne, készek erre az áldozatra is. — Emberekről, fiatalokról van szó. Ilyen esetben nem takarékos­kodhatunk .., A szülő levelében régi könyvtár­ról ír, holott nagyon értékes, gazdag levéltárról van szó. Ezt a kiigazítást máris szükséges meg­tenni. Azután Asztalos elvtárs tesz ígé­retet. — Tgaz, radikálisabban is „ráme­hettünk" volna a dologra. De hát az átszervezés, ezernyi más gond ... De megoldjuk, rövidesen megoldjuk a problémát. Bánt mindannyiunkat, hogy idáig nem történt meg ... Nem kifogásként említi, inkább önbírálatként, hogy az iskola veze­tősége többet is tehetett volna. He­lyesnek tartja, hogy az iskola épü­letében pedagógusok is laknak. Ez szükséges a nevelés biztosítása szempontjából. Csak... Az elvtársak legalább ideiglenesen segítettek volna az étkezés prob­lémáját megoldani. Ha nem foglal­tak volna le mindjárt annyi helyi­séget lakásnak, az étterem kérdését átmentileg meg lehetett volna ol­dani. Nagy segítség lett volna. Hol voltak az elvtársak, a városi nemzeti bizottság, a járási nemzeti bizottság felelős dolgozói, amikor az iskola helyiségeinek felosztásáról történt döntés? Akkor beszéltek vol­na a tanító elvtársakkal. Hol vol­tak? Akkor tudtak meg mindent, amikor az iskolaépület nyolc helyi­ségét már lefoglalták lakásnak. Ki hát a hibás? Ügy hisszük, kétoldali mulasztás történt. A JNB tanácsa első határozatá­nak teljesítését se ellenőrizte kellő alapossággal. Nem teljesítették a határozatnak azt a pontját se, amely elrendeli a garázsok kiürí­tését. Pedig ez a kérdés már azóta régen elintézést nyerhetett volna. S meglenne a zuhanyozó... összegezzünk? Tgen, összegezünk. Nem két­-••séges, hogy a szülők, tanítók és a JNB illetékes dolgozói, funk­cionáriusai mindannyian kötelessé­güknek tartják a felvetett kérdés megoldását. Azt se mpndhatjuk, hogy ez irányban nem tettek sem­mit. Az elmondottakból kitűnik, hogy tettek. Nem is keveset, de korántsem eleget! Egy kis összefogással, szilárdabb elhatározással, reméljük, rövide­sen megoldódik a probléma. Mer­jük remélni, hogy a határozatban kitűzött határidő előtt... Nagyon örülnénk, ha feltevésünk nem lenne téves és a JNB tanácsá­nak nem kellene újabb határozat­tal immár harmadik határidőt ki­tűznie. Zsilka László A Dvor Králové-i Tiba Textilüzem dolgozói Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 40. évfordulója alkalmából kötelezettséget vállaltak, melynek értéke 6 millió 700 ezer korona. Az üzemben 185 olyan kollektíva dolgozik, amely a szocialista munkabrigád büszke címért versenyez. Kilenc brigád már a cím tulajdonosa. Az üzem dolgozói azt akarják, hogy a jubileumi évben 300 kollektíva kapcsolódjon be a mozgalomba. Karel Hlaváöek textil­munkás szorgalmával technikusig küzdötte fel magát. Ma fiatalokat nevel és mint műszaki ellenőr, jól végzi munkáját. Felvételünkön MiluSa Davidovával az exportáruk ellenőrzését végzi. (B. Krejčí — ČTK — felv.) Egyes állampolgársági ügyek rendezése a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság és a Magyar Népköztársaság, esetleg tnás államok területén él bizonyos számú személy, akik egyidejűleg cseh­szlovák és magyar állampolgársággal rendelkeznek. A kettős állampolgár­ság esete annak a körülménynek a következménye, hogy államainkban nem azonosak az állampolgárság megszerzésére és elveszítésére vo­natkozó jogszabályok. A kettős állampolgárság eseteire leg­gyakraban akkor került sor, amikor a Magyarországon élő csehszlovák állam­polgároknak megadták a magyar állam­polgárságot anélkül, hogy az illetőktől megvonták volna a csehszlovák állam­polgárságot. Úgyszintén r két állam pol­gárai között kötött házasságok esetei­ben, amidőn a feleség megszerezte férje állampolgárságát, de ugyanakkor nem vesztette el sajátját, — végül azon gyer­mekek eseteiben, amidőn a gyermek szü­letése időpontjában a szülők különböző állampolgársággal rendelkeztek. Hogy az egyidejűleg mindkét ország állampolgárságával rendelkező személyek bonyolult jogi helyzetén könnyítsenek és csirájában kiküszöböljék a lehető félre­érteseket, a két állam megállapodott, hogy szerződéses alapon szabályozzák a kettős állampolgárság kérdését. Az egyezményt 1960. november 4-én írták alá. „ A kettős állampolgárság eseteinek megszüntetése érdekében az érintett sze­mélyek az önkéntesség alapján a két szerződő fél egyikének állampolgárságát választhatják. Az erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatuk megtételére az egyezmény életbelépésének napjától számított egy­éves határidőt szabtak. írásbeli nyilatko­zatot csupán azok a személyek tehetnek, melyek az egyik szerződő állam terüle­tén élnek és a másik szerződő állam állampolgárságát óhajtják választani. Az írásbeli nyilatkozat e másik szer­ződő állam külképviseleti hatóságánál ­nyújtandó be. Amennyiben az érdekelt személyek más állam területén élnek, a nyilatkozatot annak az államnak a kül-. képviseleti hatóságánál teszik meg, amelyiknek az állampolgárságát óhajtják választani. A kiskorú gyermekek nevében a nyi­latkozatot szUleik teszik meg. Amennyi-, ben a szülők már nem élnek, vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, a kis-, korú gyermekek annak a szerződő fél-: nek az állampolgárságát kapják meg, amelynek területén a nyilatkozat megté­telére szolgáló határidő lejárásának napján élnek. Az egyezmény azokat az eseteket is szabályozza, amikor a kettős állampol­gárság gyermekek esetében az egyez­mény érvénybelépésétől számított egy év letelte után keletkezik. Az egyezményt Nemzetgyűlésünk már jóváhagyta. Hangsúlyozzuk, hogy kizáró­lag azokat az eseteket szabályozzák, amikor az érdekelt személyek mindkét állam érvényes állampolgárságával, tehát valóban kettős - állampolgársággal ren­delkeznek. Amennyiben az a szerződő, fél, amelyik állampolgárságának a meg­tartását kérelmezték, megállapítja, hogy a nyilatkozatot tevő személy nem az ő állampolgára, a nyilatkozatot meg nem tettnek tekinti. Amennyiben a kettős, állampolgársággal rendelkező személy az egyezmény által nyújtott határidőn be­lül nem tesz nyilatkozatot, a jövőben kizárólag azon szerződő fél állampolgá­rának tekintendő, amelyiknek a terü­letén él. Azokat a személyeket, akik az egyik szerződő fél területén élnek és ezen egyezmény értelmében a másik szerződő fél állampolgárságát választják, külföldieknek tekintik. Az egyezmény a közérdekű kérdések megoldásának kölcsönös megértéséről tesz tanúbizonyságot és hozzájárul a két tettvéri szocialista állam baráti kapcso­latainak további elmélyítéséhez. (Sz-y) A lakáskérdésről folytatott országos vita eredményei 1960 UTOLSÖ HÓNAPJAIBAN a la­káskérdésről folytatott országos vi­ta, jobban mondva annak első ré­sze állt hazánk lakossága figyelmé­nek középpontjában. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága meghagyta, hogy meg kell állapítanunk, milyen a lakosság vé­leménye a lakáskultúra eddigi szín­vonaláról. Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, miként emelhetjük ezt a színvonalat és hogyan ítélik meg hazánk dolgozói a kísérleti la­kásépítkezéseket. Az országos vitát irányító szervek funkcionáriusainak többek között azt is meg kellett ál­lapítaniuk, miként készüljünk azon lakóházak típus-alapadatainak kidol­gozására, amelyek építését 1963-ban kezdik meg és hogyan képzeli ha­zánk lakossága a lakáskultúra továb­bi fejlődését. Végül pedig meg kel­lett vitatniuk, hogyan növelhető a dolgozók aktív részvétele a lakás­kérdés megoldásában. Az országos vitában a felszólalók nemcsak az említett kérdésekkel foglalkoztak, hanem számos más problémával is. Emellett igen sok hozzászólásuk vonatkozott a távolab­bi jövőre. Az ezzel kapcsolatosan tett javaslatok természetesen nem valósíthatók meg haladéktalanul, mivel az építkezések termelési alap­jának nagyszabású átszervezését igé­szefüggő problémákra összpontosí­totta figyelmét. A lakásépítés terén már a legközelebbi időben megnyil­vánulnak e vita eredményei. azután az utakat és utoljára a lakó­házakat. Polgártársaink úgy képze­lik és így is fejezték ki kívánságu­kat, hogy amikor átadják rendelte EZEK A BESZÉLGETÉSEK lehető- tésüknek a lakóházakat, egyidejűleg vé tették a legtöbb megvitatott prob­léma teljesen objektív megítélését. Az országos vita eredményei éppen ezért nagymértékben járulnak hoz­zá az 1962. évi lakásépítés új típus­alapadatainak előkészítéséhez. A vi­tában és a beszélgetéseken elhang­zott javaslatok s hozzászólások, de be kell fejeződnie minden építészeti munkának a lakótelepen, és e téren a tereprendezés sem jelenthet kivé­telt. Ha ezt kívánják, természete­sen nem gondolnak csak a lakóhá­zak építésének befejezésére, hanem arra is, hogy az új lakótelep terje­delmének megfelelően befejeződjék azok is, amelyeket polgártársaink a z üzletek, a szolgáltatási üzemek, az iskolák, egészségügyi és kulturá­lis intézmények hálózatának kiépí­tése. Teljesen helyesnek tartjuk ezt a követelményt, de azt is tudatosít­juk, hogy a nemzeti bizottságoknak, a tervezési intézeteknek s az építő­ipari üzemeknek még bizonyos időre „ „ , , . ... „ lesz szükségük az előző években el­c°ľk ľ'iSu Msr E52KÄ. f09yaték0SSá90k k i­írásban közöltek különböző intézmé­nyekkel és hivatalokkal, jelenleg a lakáskérdésről folytatott országos vitát irányító központi titkárság gondos megfontolásának s megítélé­sének tárgyát képezik. Az országos vitára különösen az csak a lakáskultúrával s a lakásépí téssel összefüggő problémákkal fog­lalkoztak. Annak tudatában, hogy igazi gazdák hazájukban, jelentős igényeket támasztottak a lakásépítés irányításának színvonalával, a terve­zés minőségével, a területi és ter­vezési előkészítéssel, valamint azzal szemben, hogy mindenütt pontosan tartsák be az egyes épületek, lakóte­lepek és városok építésére vonatkozó logikusan, műszakilag, de gazdasági szempontból is indokolt szabályokat, nyelnék, például többek között olyan Hazánk lakossága gyakorlati tapasz­Az országos vitában felszólalók közül igen sokan építészeti munkák és az építőipari termékek minőségével. Különösen gyakran és élesen bírálták a befeje­ző munkálatok minőségét. Polgártár­saink nem egy esetben mutattak rá arra, hogy az apró hibák feleslege­sen csökkentik az egyébként igen szép lakások értékét, amit csak be­tetőz a kiküszöbölésükben megnyil­vánuló hanyagság. ; ó építőanyagok használatát, ame­ly :k gyártását jelenleg még csak tervezik, stb. A vita résztvevőinek lényeges része azonban a jelenlegi talatai alapján minden félreértést EGYES NEMZETI BIZOTTSÁGOK kizárva tudatosítja, mi a teendő pél- már az országos vita folyamán foga­dául egy lakótelep építésénél. Azt natosítottak bizonyos intézkedéseket kívánja, hogy előbb építsék kí a föld s a legközelebbi építkezésekkel ösz- alatti hálózatokat és épületrészeket, az építészeti munkák s a lakásépítés minőségének megjavítása érdekében, másutt ezt a vita lezárása után tet­ték, s további nemzeti bizottságok­nak még csak gondoskodniuk kell hasonló intézkedések foganatosítá­sáról. Elvileg teljesen helyes volt, hogy a lakosságot általában még a vita második szakaszának megkez­dése- előtt tájékoztatták a jóváha­gyott és megtett intézkedésekről. A lakáskérdéssel foglalkozó vita má­sodik részét a nyári hónapokban rendezik meg hazánkban, amikor is már az új típus-alapadatokra tett javaslatok képezik a vita tárgyát. Teljesen indokoltan állíthatjuk te­hát, hogy bár az országos vita első része véget ért, minden szinten még csak most kell hozzáfogni a tulaj­donképpeni munkához. A jelenlegi építőipari termelés mi­nősége kérdésének megoldásával egyidejűleg az új típus-alapadatok előkészítésére összpontosulnak a to­vábbi munkálatok. Az országos vitá­ban részt vett polgártársaink égyet­értettek azzal a javaslattal, mely szerint az eddiginél magasabbra kell emelnünk a lakáskultúra színvonalát, bár mindnyájan tudatosítjuk, hogy az eddigi színvonal világviszonylat­ban is lényegesen magasabb annál, amelyet csaknem valamennyi tőkés , „ ország ér el a tömeges lakásépítés foglalkoztak az terén. A DOLGOZOK KONKRÉT JAVAS­LATAI azonban arra is figyelmeztet­tek, hogy a jövőben fokozott figyel­met kell szentelnünk az új lakások mellékhelyiségei kérdésének. Az orr szágos vita résztvevői sokkal többet foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mint a tulajdonképpeni lakóhelyiségek építésére vonatkozó problémákkal. A dolgozók nem a lakószobák hol­mi fényűző kivitelezésében látják a lakáskultúra színvonalának emelé­sét, hanem elsősorban — és ez tel­jesen helyes is — a lakás műszaki ellátottsága színvonalának emelésé­ŰJ SZÖ 4 * 1961. március 7.

Next

/
Thumbnails
Contents