Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-05 / 64. szám, vasárnap

A párt dicső hagyományai szellemében előre a szocializmus és a kommunizmus további győ

zelméhez MinIfl II IMIIM im—Ml—I —•IIIIHII MIMMII—in—m IIHWIIIWIIIIII IMII HU IM—MIMII IIWMMMIMWIIIII1IM———I—ilWIW llll—• •—••—•IIIMIIIII II Ilii IIIIIIIIMI1—TUTI TITn—TTtTW (Folytatás az 1. oldalról) szövetkezetesítés kérdésében egyes hibák miatt olyan következtetésre jutottak, hogy vissza kell vonulnunk. Ilyen irányzattal főleg az 1953/1955ig terjedő időszakban kellett megküzdenünk. Nem hátráltunk meg s ennek köszönthetjük, hogy ma tényleges győzelmet aratott falvainkon a szocialista szövetkezeti gondolat. A gyakorlati opportunizmusnak további megnyilvánulása az volt, hogy nem a mezőgazdasági termelés alapját képező növénytermesztésre irányult következetesen a figyelem. Ma sem mondhatjuk, hogy már az egész vonalon győzelmet arattunk; a mezőgazdasági termelés eredményei világosan beszélnek rőla, hogy még nem tettünk meg mindent a mezőgazdasági termelés fejlesztése pártunk által kitűzött céljának elérése érdekében. Vagy vessünk egy pillantást a lokálpatriotizmus vagy a rezortizmus különféle helytelen megnyilvánulásaira, amelyek szintén tapasztalhatók voltak ebben az időszakban. Fel kellett lépnünk egyes állami szervek és nemzeti bizottságok tevékenységének helytelen irányzatai elten. E szervek funkcionáriusai nem akarták tudatosítani azt, hogy a köztársaságot nem lehet fejleszteni csupán egy bizonyos területen vagy rezortban, hanem csak az egész országban. Ma, amikor az állam területi átszervezését életbe léptetjük, nem engedhetjük meg, hogy az egyes járások és kerületek szűkre szabott érdekei a társadalom érdekei fölé kerekedjenek. A párt vonala csak a néppel való szoros kapcsolatnak köszönhetően volt helyes és ma is az. A pártnak a múltban súlyosan meg kellett küzdenie ezért a kapcsolatért, hogy befolyásra tegyen szert a tömegekben. Jól emlékezünk rá, hogy a burzsoázia minden eszközzel el akart minket némítani. De még ma sem arattunk győzelmet minden vonatkozásban. Hiszen a néppel fenntartott kapcsolat nemegyszer s mindenkorra adott viszony, hanem ezt a nap nap után végzett politikai és szervező munka útján szilárdítanunk kell. Gondoskodunk arról, hogy ezek az eszközök mind jobban szolgáljanak minket, de a legfontosabb «z élő, közvetlen kapcsolat az emberekkel. Állandóan szem előtt kell tartanunk a párt történetéből merített ezen tapasztalatot is. Szükséges, hogy ez a tapasztalat megnyilvánuljon az irányító tevékenység gyakorlati tökéletesítésében minden szakaszon. Nem elég, ha a néppel való kapcsolatról csak beszélünk, ha megelégszünk az életünkben még igen sokszor tapasztalható formális eljárással. Ebben a vonatkozásban, elvtársak, még sok a tennivaló. Sok helyütt egyedül helyes tömeges méretű irányító tevékenységnek az íróasztal mögüli irányítást tartják. Helyenként még mindig főleg a papíron terjesztett utasításokban bíznak, mintha a papír húst, szenet vagy acélt termelhetne. Mind ez ideig még sok helyütt teljes egészében érvényesülnek az „előljáró" és az „alárendelt" burzsoá-elvek, s ebből eredően az emberekkel szembeni főnöki álláspont, amely végül Is erkölcseinkkel ellenkező útra vezet. Mindezt politikai életünkből ki kell küszöbölnünk. A nemzeti bizottságok lesznek azok a szervek, amelyek alapját képezik majd a kommunista társadalom építésének, s a helyi nemzeti bizottságoktól kezdve egészen a Nemzetgyűlésig ezek a szervek fogják irányítani a társadalmat, mint az egyedüli népképviseleti szervek, így kell értelmeznünk új szocialista alkotmányunkat és a nemzeti bizottságok küldetését. Természetesen a területi átszervezéssel, a nemzeti bizottságok jogkörének jelentős bővítésével el akarjuk érni a nemzeti bizottságok munkája és egész tevékenysége módszereinek megváltozását is. Erre céltudatosan törekednünk kell. Szeretnék rámutatni még arra, elvtársak, mily fontos pártunk szilárd állásfoglalása a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából. Csehszlovákia Kommunista Pártja, mint a forradalmi világmozgalom egyik osztaga jöhetett létre. A párt csak mint a nemzetközi kommunista mozgalom része fejlődhetett, erősödhetett, csak így érhetett el sikereket. A párt munkájában és politikájában tükröződtek és tükröződnek a világ munkásmozgalmának, elsősorban az SZKP-nek gazdag tapasztalatai. A párt ennek segítségével küzdött meg a nehézségekkel, így haladhatott előre. Tapasztalatainkkal mi is hozzájárulunk számos kérdés megoldásához s így elősegítjük a kommunista mozgalom további előretörését. Emlékezzenek vissza, mily nagyra becsülték Gottwald elvtársnak, pártunk felejthetetlen vezérének felszólalásait a Kommunista Internacionálé ülésein, amikor dolgozóink harcának tapasztalatairól beszélt. Felemlíthetjük a demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átnövésének és a szocialista országépítésnek számos tapasztalatát is. Kihangsúlyozhatjuk 1948 februárjának nagy jelentőségét a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom szempontjából, a reakció célkitűzései ellen vivott harc szempontjából. A párt a legutóbbi időben fontos nemzetközi kötelességének tartotta, hogy szembeszálljon azokkal a támadásokkal, amelyeket a revizionisták intéznek a szocialista tábor egysége ellen. A revizionisták hadjárata, mely 1956-ban érte el tetőpontját, szövetségese lett a világimperializmus erőinek a szocialista országok s a kommunista pártok ellen folytatott harcban. Szilárd magatartásunk kifejezte a munkásosztály akaratát és az egész dolgozó nép teljes támogatását élvezte. Novotný elvtárs ezután így folytatta beszédét: Bár pártunk éppen e szilárd magatartása következtében különösen a XX. kongresszust követő időben a világburzsoázia támadásainak célponja lett, az osztályellenség e támadásai és sértegetései semmiképpen sem leptek meg bennünket s nem idézhettek elő zavart sorainkban. Mindez csak utunk helyességét igazolta. Sikeresen megkezdődött a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésének új időszakasza, amelyet az SZKP XX. kongresszusa nyitott meg. A nemzetközi kommunista mozgalom ma a világ legerősebb, kiválóan megszervezett politikai mozgalma. A párt egész társadalmunk elismert vezető ereje lett, hála a nép érdekében kifejtett áldozatkész tevékenységének, hála azoknak a célkitűzéseknek, amelyek eléréséért küzd s el is ér, mivel ezek a célkitűzések a legszélesebb néptömegek érdekeit és óhaját juttatják kifejezésre. Ezért állíthatjuk, hogy a párt vezető szerepe nem a történelem ajándéka, hanem a mindennapi alkotómunkának s annak a kérdése, miként oldhatjuk meg helyesen a fejlődésünkkel összefüggő bonyolult problémákat. Ezt azért hangsúlyozom, hogy mindnyájan, de különösen mi funkcionáriusok tudatosítsuk: ahhoz, hogy minden szervezetet, a maga helyén vezető erőnek ismerjenek el és ne csak azért, mert az egész pártnak van tekintélye, az szükséges, hogy a funkcionáriusok éppúgy, mint a párt minden tagja teljesítsék a politikánkból számukra adódó kötelességeket. Minél bonyolultabbak feladataink, annál nagyobbak a kommunisták kötelességei is. Mindnyájunknak látnunk kell, hogy óriásiak az ötéves tervben kitűzött céljaink, önök tudják a legjobban, hogy a termelőerők mily gyors ütemű fejlesztését tételezzük fel az egyes munkahelyeken. Ezeket a feladatokat okvetlenül teljesítenie kell mind iparunknak, mind mezőgazdaságunknak, mert csak így biztosíthatjuk az életszínvonal tervszerű emelését. Mi kommunisták vagyunk és ezért magától értetődik, hogy harcolunk a kommunista társadalomért, azért a társadalomért, amelyben mindenki erejének megfelelően végzi a munkáját és szükségletei szerint részesül a javakban. A harmadik ötéves terv ezért e szempontból ítélve csupán egy lépés, amely eszményeink valóra váltásához vezet. Ez a lépés természetesen fölötte szükséges és jelentős. Hogy megtehessük, meg kell teremteni a hozzá szükséges összes politikai és szervezési feltételeket. Amikor pártunk hozzáfogott hazánk új területi szervezéséhez, szem előtt tartotta a közeli és távolabbi feladataink teljesítéséhez szükséges jó politikai és szervezési feltételek megteremtését. Ma, a hazánk területi átszervezése óta eltelt háromnegyed év után már láthattuk ezen intézkedés első gyümölcseit. Meg kell mondanunk, hogy mindenütt, ahol az elvtársak helyesen értelmezik célkitűzéseinket, megjavult a nemzeti bizottságok munkája: Bebizonyosodott azon intézkedések helyessége is, hogy a helyi nemzeti bizottságokat megerősítettük politikailag fejlett titkárokkal és az EFSZ-eket tapasztalt szakemberekkel, Eddig azonban olyan a helyzet, hogy ma még nem dicsérhetjük meg minden nemzeti bizottság munkáját, sem pedig a helyi nemzeti bizottságok valamennyi titkárának tevékenységét. Mik tehát az ezzel összefüggő problémák? Hazánk új területi szervezésének, elejétől hangsúlyoztuk, hogy ennek csak akkor lehetnek jó eredményei, ha teljes következetességgel megszünteti a bürokratizmust, ha a nemzeti bizottságok a népi tömegek igazi szervezőinek funkcióját töltik be s nem lesznek körleveleket gyártó üzemek, vagy számadatok gyűjtőhelyei. Minek vagyunk azonban a tanúi? Sok esetben annak, hogy a járási nemzeti bizottságok éppúgy, mint azelőtt, dolgozóikat egyés osztályok szerint skatulyázták be tekintet nélkül azokra a célokra, amelyeket el akarunk érni az adott időszakban, sőt a szakelőadók munkáját ismét úgy kezdték értékelni, mint azelőtt, vagyis aszerint, mennyi táblázatot állítottak issze, hány körlevelet fogalmaztak, nem pedig a termelésben elért eredmények alapján. Ezek a fogyatékosságok sok bajt okoznak különösen azokon a szakaszokon, amelyeknek gondoskodniuk kellene a me5:őgazdasági termelés fejlesztéséről. Ennek a következménye pedig az, hogy a járási nemzeti bizottság ahelyett, hogy a termelés szervezője lenne, annak csak kerékkötője, mert a termelés folyamatába tett, minden helyzetismeret nélküli bürokratikus beavatkozásokkal csak megnehezíti a szövetkezetesek életét és nem serkenti őket jobb munkára. Ilyen beavatkozásoknak lehettünk tanúi ismét, amikor felbontották az idei tervet, amelyet pedig a szövetkezetesek széleskörű részvételével, különös gondossággal kellett volna előkészíteni. Tudatosítanunk kell a jelenleg döntő fontosságú feladatok megoldásának szükségességét. Döntő fordulatot kell elérnünk a mezőgazdasági termelésben és ennek megvalósítása valóban mindnyájunk összpontosított törekvéseit igényli. A párt 1958. évi kongresszusa óta állandóan felhív; a a figyelmet a mezőgazdasági termelés gyors ütemű növelésének szükségességére. Bár e téren bizonyos eredményeket értünk el — különösen tavaly a termelés . növelése terén, mely a legnagyobb volt a legutóbbi években, — egyelőre nem lehetünk elégedettek mezőgazdaságunk fejlesztésével, emellett tudatosítanunk kell azt is, hogy a mezőgazdasági termelés gyors ütemű növelésétől függ politikai céljaink elérése, önök tudják, pártunk azt a feladatot tűzte ki, hogy 1970-ig az ipari termelés színvonalával azonos szintre kell emelni mezőgazdasági termelésünket. Mindnyájan tudjuk, hogy ez valóban óriási feladat, de szükség van rá Ez azért van így, mert a munkásck és parasztok politikai szövetsége adja meg társadalmunk alapját. E szövetség megszilárdítása pedig megköveteli, hogy ez a két osztály együtt vegyen részt az életszínvonal emeléséhez múlhatatlan feltételek biztosításában. Ezzel egyidejűleg meg kall szűnni az ezen dolgozó osztályok közötti különbségeknek és létre kell jönni az egységes szocialista társadalom feltételeinek. Meg kell azonban mondanunk, hogy eddig főleg az ipar fedezte a népgazdaság fejlesztésére, az életszínvonal és a kulturális színvonal emelésére fordívott csaknem összes költségeket. Az ipari dolgozók munkájának eredménye volt az a nagy segítség is, amelyet azért kellett nyújtanunk nezőgazdaságunknak, hogy azt szocialista mezőgazdasággá változtassuk. Ma pedig el kell érnünk azt, hogy a mezőgazdaság is egyre bőségesebbé tegye a nép asztalát termékeivel. A termelőerők eddig sohasem tapasztalt fejlesztése a jövőben jelentős igényeket támaszt a társadalmi munka egyéb szakaszaival szemben is. A dolgozóknak az eddiginél nagyobb szakképzettségre kell szert tenni. A termehisí folyamatok gépesítése és automatizálása, aminek döntő szerep jut valamennyi merész tervünk teljesítésében, egyre több mérnököt és tudományos dolgozót igényel. A tudomány a jövőben egyre jelentősebb helyet tölt be a termelés fejlesztésiben. E szükségletek kielégítésére fel kell készülni iskoláinknak, tudDmányos intézményeinknek, de a városi és falusi üzemeknek is, és elegendő szakképzett dolgozót kell felnevelniők. Azt akarjuk, hogy úgy, ahogyan azt már a kommunista társadalom igényli, hazánkban minden gyermeknek legyen középiskolai végzettsége. Lényegesen fokozódnak a népgazdaság irányításának egész rendszerével szemben támasztott igények is. A legnagyobb gondossággal kell figyelemmel követnünk, hogy a maradi irányítási módszerek ne gátolhassák a termelőerők rohamos fejlesztését. Ennek pedig az a feltétele, hogy szüntelenül növeljük s el is mélyítsük a dolgozók részvételét a népgazdaság irányításában. Hiszen a folyamatban levő műszaki forradalom a legjelentősebb változás a kommunizmus felé vezető úton és ezt a forradalmát csak a termelők valósíthatják meg. A magas fejlettségű szocialista társadalom kiépítésével összefüggő termelési feladatok teljesítésével párhuzamosan emelkedik minden dolgozó életszínvonala is. Az egy lakosra eső fogyasztás fokozása ütemében már túlszárnyaljuk a legfejlettebb kapitalista országokat. Lerövidítjük a munkaidőt, hogy több legyen a dolgozók szabad ideje az üdülésre, a művelődés további elmélyítésére, kulturális tevékenységre s politikai aktivitásuk kibontakoztatására. A kommunizmus eddig érvényesülő elemei — fnint pl. a gyermekekről való gondoskodás — a jövőben még jobban megerősödnek s kiterjednek hazánk lakossága életének további szakaszaira is. Az ipari és mezőgazdasági termelés folyamatos gépesítése s a mezőgazdaság ipar mögötti lemaradásának megszüntetése oda vezet, hogy megszűnnek a munkásosztály és a parasztság, a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek. Ezzel elmélyül a dolgozók politikai egysége. A szocialista demokrácia további kibontakoztatása azon társadalmi problémák körének kibővülését eredményezi, amelyekről a jövőben a dolgozók közvetlenül döntenek, nagyobb lesz a társadalmat irányító képviseleti szervek szerepe és különösen elmélyül a népgazdaság irányításának demokratikus centralizmusa. Mindezek a folyamatok állandóan serkentőleg fognak hatni a nép kezdeményezésére. Nagyobbak lesznek a párt munkájával, irányító és nevelő funkciójával és az ezen új feltételek között szükséges vezető szerepének érvényre juttatásával szemben támasztott igények is. Novotný elvtárs beszéde további részében rámutatott arra, hogy pártunk a szovjetunióval s a többi szocialista országgal együttműködve előkészíti a társadalmunk 1980-ig tervezett távlati fejlesztésével öszszefüggő alapvető fontosságú kérdések megoldását. Ez azt jelenti, hogy lényegében kidolgozza a kommunista társadalom felépítésének programját. Novotný elvtárs beszédében foglalkozott a kommunista és munkáspártok tavalyi moszkvai tárgyalásának rendkívüli jelentőségével az egész nemzetközi munkásmozgalom s így pártunk szempontjából is. Az egész világ dolgozói nagy figyelmet szenteltek ennek a tárgyalásnak, mivel jól tudták, hogy megválaszolja korunk alapvető kérdéseit és kitűzi megoldásuk útját. A világ dolgozói elvárták, hogy a tárgyalás feleletet ad azon kérdésükre, hogy megakadályozható-e a háború, hogyan lehet a lehető leggyorsabban leszámolni a gyarmatosítással, s miként lehet tökéletesíteni a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcot. Reményeikben nem csalatkoztak. A tárgyalásokon elfogadott történelmi jelentőségű okmányok konkrét választ adnak minden alapvető kérdésre. Ezek az okmányok tovább fejlesztik az SZKP XX. kongresszusán és a kommunista pártok 1957. évi tárgyalásain kitűzött irányvonalat. Elmondhatjuk, hogy tapasztalataink alapján a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a többi párttal vállvetve mi is hozzájárultunk e tárgyalások sikeréhez. Ellenségeink örültek, hogy lényegesen

1 meggyengül a szocialista tábor s az egész forradalmi munkásmozgalom egysége. Végül keserűen csalódtak. Azt mondhatjuk, hogy a kommunista világmozgalom egysége, amelytől az imperialisták úgy félnek, mint az ördög a tömjénfüsttől, még jobban megszilárdult. A tőkés sajtó józanabb része a moszkvai tárgyalásokból végül is azt a következtetést vonta le, hogy fel kell adni a reményt, mintha a kommunisták soraiban széthúzás következnék be s inkább fel kell készülni az osztályharc további menetére, a nemzeti felszabadító mozgalom további kibontakozására. A tanácskozás óta eltelt néhány • hónap világeseményeinek alakulása teljesen igazolja ezt a következtetést. Korunk legfontosabb kérdése, amelynek sürgető voltát mindenki látja, a háború és a béke kérdése. A háború veszélye a múltban mindig feleszméitette a tömegeket, a háború elleni állásfoglalás volt a munkásosztály pártjai nemzetközi kö* telességeinek próbaköve. A világ jelenlegi erőviszonyai lehetővé teszik a szocialista tábornak és a többi békeszerető erőnek, hogy, a történelem folyamán első Ízben kitűzzék a teljes mértékben reális feladatot: kényszerítsék az imperialistákat visszavonulásra. Teljes mér* tékben helytállóknak fogadjuk el Hruscsov elvtárs szavait, hogy a béke zászlaja alatt magunk köré tömörítjük a nép legszélesebb rétegeit, egész nemzeteket. Minél síi keresebben vezetik ma a kommunista pártok a nemzeteket a békéért folytatott harc útján, annál hamarább érik el a szocializmusért vívott küzdelem útját. A békéért vívott küzdelem az osztályharc konkrét formája. Az egyik oldalon az imperialista ragadozók állnak, a másikon pedig a munkásosztály és a nép legszélesebb rétegei. A moszkvai tanácskozásokon kiadott Nyilatkozat és a világ nemzeteihez intézett Kiáltvány világosan megmutatják, mely objektív erők harcolnak a háború ellen, a békéért! Minden attól függ, milyen tevékenyen lépnek fel ezek az erők. Nem téveszthet meg minket a kapitalisták álnoksága, nem félemlíthetnek meg minket fenyegetéseik. Ez a kérdés tehát nemcsak a kapitalista országok kommunista pártjait, hanem a mi pártunkat is érinti. A tőkés országok kommunistáihoz hasonlóan mi sem engedhetjük meg, hogy az emberek úgy véljék, a háborút nem lehet megakadályozni. Nem engedhetjük meg viszont ä háború veszélyének lebecsülését sem. Szilárd állásfoglalásunktól, a szocialista tábor erejétől, a nemzetközi kommunista mozgalom aktivitásától, minden békeszerető ország közös békefrontba való tömörítésétől, a nemzetek imperializmus és gyarmatosítás elleni harcának s a világ valamennyi békeszerető emberének egyesítésétől függ, lesz-e háború, vagy sem. Mind többen tudatára ébrednek annak a ténynek, hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa, noha nyilvánvaló, hogy hadászati szempontból túlsúlyban van az imperialista tábor fölött, nem fenyegetőzik háborúval. Ellenkezőleg, a történelem során első ízben jött létre olyan helyzet, hogy egy erösebb állam a háborút áhítozó körök megfékezésére, a háború megakadályozására használja ki fölényét. A történelem folyamán első ízben harcol egy jelentős katonai fölénynyel rendelkező állam a leszerelésért. Ebben nyilvánul meg a szocializmus igazi humanizmusa. Ebben nyilvánul meg minden egyén, az egész társadalom és az egész emberiség érdekei iránti gondoskodása. A moszkvai tárgyalások Nyilatkozatából világosan kitűnik, hogy az imperializmus a nemzetközi kapcsolatokban nem játssza már azt a döntő szerepet, amely a múltban lehetővé tette számára, hogy büntetlenül döntsön a háború és a béke kérdése és népek sorsa felett. Az imperializmus olyan korszakát éli, amelyben képtelen megakadályozni hanyatlását. Novotný elvtárs ez alkalomból rámutatott, hogy hiábavaló minden cselekedetük, amellyel meg akarnák állítani a történelem kerekét. Senki sem mentesítheti őket azonban a Kongóban és másutt elkövetett aljas gaztettekért viselt felelősségtől, A moszkvai tanácskozás résztvevőinek Nyilatkozata a szocialista világrendszer országait azon történelmi jelentőségű feladat elé állítja, hogy a termelés terjedelmében el kell érniök és túl kell szárnyalniuk a kapitalista világot s az egy főre eső termelésben is túl kell szárnyalni a legfejlettebb tőkés országokat. Büszkék lehetünk arra, hogy hála pártunk szervezőmunkájának, hála dolgozóink nagyfokú jártasságának, hazánk ma már fontos szerepet tölt be az említett feladatok megoldásában. E feladat teljesítésének legnagyobb súlyát világviszonylatban a szovjet nép, a Szovjetunió népgazdasága viseli. • * * A hazánk felvirágoztatásában elért, eredmények nem csekélyek és ezért büszkék lehetünk rájuk. Gyönyörűek célkitűzéseink, és ragyogó az az út, amelyen haladnunk kell, nagyszerűek feladataink, amelyeket teljesítenünk kell, hogy elérhessük kitűzött- céljainkat. Ehhez pedig megvan minden feltételünk. Ha pártunk 40 éves történelmének dicső hagyományai szellemében haladunk előre, a jövőben is becsülettel teljesítjük népünk iránti kötelességeinket. Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével így tovább a szocializmus és a kommunizmus új győzelmei felé! ÚJ SZÖ 2 * 1961. március 5.