Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-04 / 63. szám, szombat

Hogyan halt meg Garcia Lorca? Huszonnégy évvel halála után ismét lehet játszani a nagy spanyol író művelt szülőhazájában. Az Eslava Színház nézőterén hónapok óta minden este felhangzik egy-egy visszatarthatatlan Viva Federico!, a jegypénztár előtt pedig főleg fiatalokból álló sor hosszan várakozik hallgatagon. Nyilatkozik a „vezér" I déken akarta öt elbújtatni. Granada utcáin ' a falangisták pusztítottak. Kihajigálták a A falangista rendszernek, élén Franco j könyvtárakat és máglyát raktak Garcia diktát orr dl, számot kellett vetnie a világ Lorca müveiből is. Vezetőik egy kávéváltozásaival (és gondolnia kellett a tu- \ házban ittak, amikor megérkezett a rémristák ezreire is, akik Garcia Lorca ne- ! hír Benavente meggyilkolásáról. Ramón vével érkeznek): a költő nővére, Conchita Ruiz Alonso, a meggazdagodott nyomA bratislavai Hviezdoslav Színház drámai együttese tegnapelőtt este mutatta be Lilian Hellman, haladó szellemű amerikai írónő AZ őserdő másik feléről című drámáját. J Herec első felvételén a darab eqyik jelenete, a másodikon pedig a Marek Hubbardoť alakító A. Bagar és E. Križíková (Lauretta) Épülő hazánk a szfovák képzőművészetben A bratislavai Dosztojevszkij sori Művészház tematikus kiállítása erőteljesen domborítja ki az alapgondolatot, melynek jegyében megrendezték. Egy iparilag elmaradt ország 15 esztendős nagyszabású fejlődését mutatja be olyan művekben, melyek nem puszta elképzelés alapján, műtermek hűvös csendjében keletkeznek. Művészeink élményei ez esetben a valóságos építés színhelyéhez kapcsolódnak, ahol ember és gép versenyt dolgozik, hogy a kitűzött feladatot minél előbb s minél tökéletesebben oldja meg. Nyilvánvaló, hogy a valóság ismerete előfeltétele minden alkotásnak. Éppen ezért töltenek művészeink hónapokat bányavidékeken, gyártelepeken, a hazánk arculatát átformáló hatalmas építkezéseknél és állami gazdaságokban, ahol belelátnak a munkafolyamatba és közvetlen viszony alakul ki köztük s a dolgozók között. A szocialista realizmus igénye a mai valóságnak megfelelő képzőművészet, melynek gyújtópontjában a dolgozó, építő nép életéből vett küzdelem és hősök állnak. Ezeknek az erőfeszítéseknek a megértése és művészi érzékeltetése jelenti a korszerű művészet lényegét. A kortársakat legmélyebben a közösségi módon gondolkozó ember eszményeit sugárzó művek ragadják meg. Elégtétellel szögezhetjük le, hogy a tárlat anyaga zömében a mai összefüggések rendje és logikája szerint ábrázolja a dolgozókat és környezetüket. Az előcsarnokban életes helyzetek s az igazi érzések derülátó megfogalmazása árad a belépő látogató felé Šimerová összhangző tónusú kompozíciójából (Liptói szövetkezeti csáplés). Fizel sikerült rézdomborítása is a mezőgazdasági munka ötletes átírása. Ebbe a tárgykörbe tartoznak Studený zamatos színekben tündöklő vásznai (Állami gazdaság, Dohánytermelés) és Xillner jellegzetes sűrített friss árnyalatú kis olajképei. A gyakran sürgetett alakos kompozíciók sem hiányoznak ezúttal. Stašík Uzsonnázó brigádos lányaiból árad az egészség és a jói végzett munka öröme. Igényes feladatot választott nagyméretű festményén (Rajkovi cséplés), — jól mozgó figurái élnek. Kniíl verőfényes tájban, hangulati és érzelmi színezéssel vetítik elénk a bajči talajjavítókat. Kitűnő típusarckép Žilinčanová pszichológiai elmélyedéssel festett, vörös háttérbe állított sötétarcú Olvasztárja és Romaňák Fiatal Bányásza. Az egyre izmosodó tehetségű Romaňák a nagyipari központok életteljes megszólaltatója. Áttekinthető felépítésű Handlovai tájában is a lényeget keresi. Nemeik tömören, drámai feszültséget éreztetőn, lendülettel idézi a Saca körül épülő acélmű vidékét. A. Szabó egyértelmű viláoossággal temperamentumosán jellemzi témáját. Horecký szigorúan felépített temperáinak izzó színei a vízierőművek dinamizmusát tolmácsolják. Jakabčič fekete körvonalak közé foglalta a podbrezovai motívumokat. A hazai hajóépítésre világítanak rá Tvrdoň átélést tanúsító munkaábrázolásai. Chrástek kikötői vásznai oldottabb, festői előadásúak. Guderna bravúros szénrajzokban állítja szembe a régi és új falut. Ugyanezzel a technikával, a függőleges és ferde vpnalak ritmikus hálózatában mutatja be Barcik Ostravát. Altrichter monotypiáí és rajzai biztos kezű és ízlésű grafikusra vallanak. Štubňa fametszetein összefogó lényegre törő sűrítéssel, harmonikusan váltakozó, fekete-fehér felületekkel költőien, frissen közli mondanivalóját. (A Vágmentén, Lentilolás, Tehénis^álló) Az éltető és jóleső mosolyra derítő humor sem hiányzik a gazdag anyagból. Opršal linómetszetein emberi melegséggel, enyhe tréfálkozással ábrázolja a tranzisztoros rádiót hallgató pásztort, a fényképező gép lencséje előtt neveltjeivel büszkén feszítő' sertésetetőt. A 140 kiállított alkotás közül a gyengébb kvalitásúak is meggyőznek a lelkes törekvésről, arról, hogy meg akarnak felelni a művészet hármas küldetésének: Vanszlov szovjet esztéta szerint a művészet esztétikai hivatást teljesít, másik funkciója a valóság megismertetése, s a harmadik: az eszmei-nevelő, azaz a társadalmi gondolatot hirdető szerepe. Bárkány Jenőné ötven évvel ezelőtt jelentek meg az indiai irodalom későbbi klasszikusának, a haladó hindu és urdu irodalom megalapítójának, Premcsandnak első elbeszélései, melyeket az akkori fiatat falusi tanító Navab Ray álnéven írt. A Hazaszeretet című elbeszélésgyűjteményét az uralmon levő gyarmati hatóságok parancsára elkobozták és 500 példányát az író szeme láttára elégették. Szovjet tudósok most megtalálták egy indiai antikváriusnál a könyv csodálatos mód megmaradt egyetlen példányát. Premcsand 11 regényt, 300 elbeszélést, négy drámát és számos irodalmi cikket írt, melyeknek jelentős részét már lefordították a Szovjetunióban. Garcia Lorca engedélyt kapott az előadásra. Ugyanakkor - menteni legalább a menthetőt - a fasiszta kormányzat különféle nyilatkozatokat és híreket eresztett szárnya a költő halálának körülményeiről és megkísérelte letörölni századunk egyik nagy szégyenfoltját: Garcia Lorca barbár kivégzését. Maga a „vezér" is nyilatkozott: „Vem szándékozom megakadályozni a Yerma előadását. Garcia Lorca számomra sem életben, sem halála után nem volt politikai ellenfél. Szeretném, ha tudomásul vennék ezt a tényt és azt is, hogy az 1936-os forradalom csak tanúja, de nem okozója volt a költő halálának. Azt hiszem, vidéki bosszúról van szó: a háború csak alkalmat adott..." Egy olasz újságíró nyomozása Franco 1936-os „forradalmával" kapcsolatosan senkinek nincsenek illúziói sem Spanyolországban, sem másutt; mégis a polgári sajtó egy része az egész világon megkönnyebbüléssel fogadta azokat a híreket, melyek Garcia Lorca halálának okát egyszerű családi perpatvarban vétik megtalálni. Az igazság kiderítésének vágya vezette - e manőverek feletti jogos felháborodásában - a neves újságírót, Gianni Toti-t (aki egyébként több József Attila verset is lefordított olaszra) Spanyolországba. Utazásának. nyomozásának eredményiről a Vie Nuove című hetilapban számol be: hiteles adatai alapján megdöbbentő részletességgel tárulnak fel a költő elpusztításának gyalázatos eseményei. 1936 augusztus Garcia Lorca eddig százharmincezer példányban elkelt összes müveinek jegyzetei között ennyi olvasható 1936-ról: „Augusztus - Meghal" Nos, ez a két gyanúsan tömör szó sokkal mélyebb tragédiát takar, mint az! valaha is sejtettük. Federico Garcia Lorcát tudatosán, a legmagasabb talangistn körökkel egyetértésben végezték ki! A költő szülőfalujában bizalmatlanul fogadták a parasztok az újságírót: Először a betanított mondókát fújták. Egy idő után azonban megérezték, hogy nem kíváncsiskodó turistával van dolguk, hanem olyan emberrel, akitől nem kell tartaniok. Elbeszélésük nyomán megelevenedett Granada 1936 júliusának-augusztusának története. Könyvmáglya Lorca műveiből Á falangisták a köztársaságiak közeledésének hírére ostromállapotot- hirdettek, a falvakban egymást kergették a rémhírek. Beszéltek arról is, hogy a „vörösök" Madridban kivégezték Jacinto Benavende drámaírót. A hír nem volt igaz, de arra jó volt, hogy a megtorlás árnyékát vesse Garcia Lorcára. A költő saját házában sem volt biztonságban Conchita nővérének férjét néhány nappal előtte gyilkolták meg. Hosszas érvelés után ráállt, hogy egyik barátjánál rejtőzzék el, egyúttal visszautasította barátnője, Margarita Xirgu neves színésznő javaslatát; a színésznő nem bízott a helyiekben, s távoli vialkotást és a nézőkre, a hallgatókra gyakorolt hatását kell értékelnie. Hogyan viszonyul például egy-egy színielőadás vagy hangverseny az egyi tes egyéb kulturális tevékenysé éhez? Ügy vélem, mindez igen szorosan összefügg egymással, sőt éppen ebben van a népművészeti alkotás sajátossága, — ha e helyen egyáltalában említést akarunk tenni a művészet sajátosságairól. A műkedvelő-együttesek és körök munkáját nem szigetelhetjük el az együttes környezetétől, az emberek mindennapi életétől. A népművészeti alkotásnak éppen e téren van igen konkrét nevelő szerepe. A műkedvelő-együttes ezért lehet nemcsak hatásosabb, hanem valóban sokkal hatásosabbnak is kell lennie bármelyik hivatásos művészi együttesnél. Ha a kritikus nem látja egyrészt a műkedvelő-együttes művészi alkotása és kulturális-nevelő hatása, másríszt az együttesen belüli élet közötti dialektikus összefüggéseket, nem értékelheti helyesen a népművészeti alkotás egyetlen megnyilvánulását sem. A kritikusnak az adott hangversenyről, előadásról, fellépésről, kiállításról, szemléről alkotott szűk szemléletét a kollektíva s annak élete figyelembe vételével kell kiterjesztenie arra az üzemre, vállalatra vagy hivatalra, ahol az együttes tagjai élnek és dolgoznak. Ismernie kell e kollektíva tagjait, viszonyukat munkahelyükhöz, figyelembe kell vennie nemcsak kulturális és társadalmi életüket, hanem a munkahelyük adta feltételeket is. Ám elsősorban azt kell meglátnia, milyen e kollektíva tagjainak viszonya munkahelyükhöz. Egy alkalommal megtekintettem egy üzem képzőművészeti kórének valóban színvonalas kiállítását. Számos rajz, festmény és szobrászati munka tanúskodott a dolgozók alkotó tehetségéről. A képzőművészeti kör tagjait — mindnyájan műkedvelők — a büszkeség érzésével töltötte el dicsérő, elismerő értékelésem. Közülük nem egy viselkedett úgy, mintha már tagja volna a Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetségének. Az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke azonban búcsúzás közben közölte velem, hogy mindenről az üzem gondoskodott, a műteremről, a festéshez szükséges kellékekről stb., csak a falon díszelgő jelszót kellett megfestenie a helyi közszolgáltatási üzemmel. Harcoljunk az egészségtelen jelenségek ellen! Egy azonban teljesen biztos. Annak, aki a népművészeti alkotást bírálja, nemcsak kiváló szakértőnek kell lennie, hanem politikailag magas fejlettségű embernek is. Értenie kell ahhoz, hogyan kösse egybe az említett művészi megnyilvánulásokat és tevékenységet más kulturális-nevelő feladatokkal. Közelebbről kell ismernie az emberek életét, problémáit, kedvezően kell értékelnie a fejlődésüket előmozdító jelenségeket, és szembe kell szállnia különösen a konzervativizmus, a maradiság minden megnyilvánulásával. Ez azért szükséges, mert a népművészeti alkotás bár lényegében egészséges mozgalom, mindmáig nem mindenben haladó irányzatú. Még mindig küzdenünk kell a múlt csökevényei, az elavult munkamódszerek, a régi egyletesdi, az egyéniesk.dés maradványai, az egészségtelen kritikátlanság, fölényeskedés és az ellen, ha a népművészeti alkotás elszakad, elszigetelődik mindennapi életünktől. E mozgalomban még mindig akadnak olyan emberek, akik csak saját érdeküket tartják szem előtt, néha könnyen jutnak pénzhez is, például tánczenekarokban, amelyek sokszor az üzemi klubok helytelen pártfogását élvezve könnyen tesznek szert gyors és tetemes keresetre. Hasonló irányzatok ütik fel fejüket egyes műkedvelő-képzőművészeti körökben is, amelyek tagjai arra iparkodnak, hogy busás áron adják el avatatlanoknak giccses „alkotásaikat". Sok hiba fordul elő a társasági és klasszikus táncok oktatása terén is. A népi müvésziskoláknak s a művelődési otthonok által rendezett különböző tanfolyamoknak iqen sok oktatóra van szükségük, ami lehetőséget ad olyan egyének érvényesülésének is, akik semmiképpen sem kezeskedhetnek a jó minűségű, szakszerű politikai és társadalmi nevelésről. A hivatásos művészek segítsége A műkedvelő művészek tevékenységét bírálóknak az eddiginél jobban kellene figyelembe venniük azt is, milyen segítséget nyújtanak e téren hivatásos művészeink. Semmiképpen sem elegendő csak annyi, hogy a művészi szövetségek egyetlen pontként foglalják munkatervükbe a népművészeti alkotás megsegítését. Igen kedvező hatással volna a műkedvelő művészek mozgalmára, de ugyanakkor a hivatásos művészekre is, ha a műbírálat irányítaná s egyúttal helyesen értékelné ezt a segítséget. Hány hivatásos művész találta már meg az utat a műkedvelő együttesekhez! Sok esetben sikeresen általánosíthatnánk a hivatásos művészek példamutatását, helyes, módszeres segítségét. Nem tartom helyesnek, ha műbírálatunkat — különösen szakfolyóiratok hasábjain — kínos gondossággal osztályozzák a hivatásos és a műkedvelő művészet bírálatára. Ez olyan színben tünteti fel a hivatásos művészeket és a műkedvelőket, mintha nem ugyanazt a célt tartanák szem előtt. Miért nem írnak például a színházi szaklapok gyakrabban arról, miként nyújtanak a hivatásos művészek segítséget a műkedvelőknek? Miért nem foglalkoznak a zeneés képzőművészeti, a fényképészeti és filmfolyóiratok a hivatásos művészek s a műkedvelők közötti kapcsolatok problémáival? Ezért az sem elegendő, hogy hazánkban a műkedvelő művészet egyes ágazatai számára külön folyóiratokat adunk ki — mint például az Ochotnícke divadlo, Československý loutkáŕ, Hudba, spev, tanec és Szlovákiában a Ľudová tvorivosť stb. — amelyek célja, hogy segítséget nyújtsanak a népművészeti alkotás együttesei s körei vezetőinek és tagjainak, ám csak igen ritkán olvassák őket hivatásos művészek is. A népművészeti alkotás és valamennyi megnyilvánulása eszmei hatékonyságának növelése attól is függ, milyen segítséget nyújt a műbírálat ennek a mozgalomnak, hogyan tudja helyesen értékelni, s hangsúlyozni a fejlődésüket előmozdító jelenségeket. IV em szükséges, hogy külön mű^ bírálók foglalkozzanak a népművészeti alkotás értékelésével, de szükséges, hoqy azok a kritikusok, akik irányt adnak egyes művészeti ágazatokban a hivatásos művészet fejlődésének, — ellátogassanak a népművészeti alkotás együtteseibe s köreibe is, ezt a tömeges mozgalmat ott ismerjék meg, ahol kialakul, ahol tevékenységét kifejti, nem pedig csak országos jellegű, avagy más nagyszabású szemléken és versenyeken. Meg kell találniuk a nézőtérről a klubba, társalgókba, szövetkezeti klubokba vezető utat, hogy megtalálhassák a járási bírálóbizottságokba, az együttesek és körök vezetőinek tanfolyamaiba, a napilapok s a rádió szerkesztőségeibe vezető utat is! Ez nemcsak a műkedvelő művészek mozgalmának válik előnyére, hanem maguknak a kritikusoknak is. MARTIN JANČUŠKA dász (el obrero amaestrado), aki a jobboldali katolikus szervezetek egyik vezetője volt, így kiáltott fel: „Rendben van! Ha ők megölték Benaventét, akkor itt van nekünk Garcia Lorca. Ki akarja falhoz állítani?" Pár ember kiitta a poharát és felállt. Hét cigaretta Ruis Alonso július 27-én este feljelenti a költőt a falangisták granadai vezetőségénél és a csendőrség területi parancsnokságánál. A parancsnok, miután hosszasan tanácskozik a kerület vezetőivel, utasítást ad. hogy vezessék elő Garcia Lorcát, többek között - mint mondják azért, mert „egyenesen Oroszországból eredő fontos dokumentumokat rejteget". A „fekete csapat" rögtön a költő nyomába ered. A családi házban csak apját és nővérét találják. Az idős ember életének fenyegetése miatt Conchita fbízva öccse ártatlanságában) végülis kimondja a költő rejtekhelyének címét. A fegyveresek — köztük Antónia Benavides. aki Federico halála után örökséget remél - a csendőrségre szállítják a költőt, de három nap után Viznarba viszik, a falangista csapatok parancsnokságára. Cellájában egy bárpincér, egy kommunista lap terjesztésekor elfogott cipőtisztító és egy madridi egyetemi docens van rajta kívül. Augusztus 3. és 6.-a közötti egyik éjszakán a négy foglyot, három fallangista fegyveres kíséretében, egy rozoga Buick-kocsi elszállítja. Az auto a Sierra Nevada sziklái felé halad. A költő - aki a nagy sietségben még fetöltözni sem tudott rendesen és elválaszthatatlan csokornyakkendöjét is elhagyta valahol - egy csomag Lucky Strike cigarettát talál a zsebében. Hét cigaretta van a dobozban: hármat fogolytársainak ad, hármat kísérőinek. Egyet visszacsúsztat. Névtelen sír Az autó eléri a lövészárkokat: a földön a kényszermunkára vezényellek nagy tömege alszik. Az egyik falangista leszáll, a munkavezetőtől lapátot kér. - Que pasa? - kérdi a költő. - Mi történik? - Pasa que te vámos a matar, hijo de puta, az történik, hogy kinyírunk, te mocskos fajzat - válaszolja a Chatonak becézett fasiszta. Az Alfagar felé vezető út kilences kilométerkövénél a Buick megáll. Bulra fenyők, jobbra homok-dünák, hátrább már a hegyek. Elsőnek a bárpincért lövik le, csendben hal meg. A cipőtisztító a munkáshatalmat éltetve esik el, aztán a filozófia docense következik, végül - be sem várva hogy sírját egészen megássa - Garcia Lorca. A gyilkosok mélyre temetik és sürgősen visszatérnek állomáshelyükre. A költő teste felett nyolc hónapon át egészen 1937 februárjáig, a legvadabb csata dúl. Azóta többször keresték a sírt, mind ez ideig sikertelenül. A „bolond költő" A három hóhér? Gőgösen és átfázva ért vissza Viznarba. Az első embernek, akivel összeakadtak, odaadták az egyetlen megmaradt cigarettát, amelyet Federico zsebéből kiszedtek. (Ezt a cigarettát — mondták - nem szívta el „sétáján" a „bolond költő".) Egyikük később saját cinkostársaitól nyerte el megérdemelt büntetését: fegyvercsempészésért agyonlőtték. A másik - Chat o - érdemei elismerésül a granadai temetőben sírásói állást kapott, de néhány évvel később rákban meghalt. A harmadik a „győzelem" után kiütéses tífuszban pusztult el. Ramón Ruiz Alonso, aki a költőt feljelentette, a fővárosban él. A madridiak jól ismerik: bárhová megy, elhúzódnak tőle. Sz. Gy. Boré: Az esernyős lány — kerámia ÜJ S7<") 7 * 1961. március 4.