Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-04 / 63. szám, szombat

Július Slabey, az újító és az ember hanem kitárja szívét, lelkét, tudásával, két kezével segít a többinek. Slabey elvtárs gondolkozik munkáján, ennek köszönheti, hogy szüntelenül tökéletesíti a munkamenetet és a munkafolyamatokat, s már sok sikert ért el. Á. piesoki dolgozók tőle Köze! tíz esztendő telt el az- a 9^Pét. s mialatt én a portán vá- nem könnyű dolog. Miért ennyire lyát is, magába zárkózik, befelé'for- f'*®" e „„.nWaicWnláhan o o, raknrtam rá a hátcň Hiárotnn talán txo/iihi c«t rv,or,_ (J

u| H

a mindehhez hozzászámítjuk, cdnulnd

K " uzenu muilKdlsnuiauan óta, hogy az újságokban feltűnt egy rakoztam rá, a hátsó kijáraton, talán magába zárkózott, sőt időnként meg- uui. na uuuucime*. iiu^a.-><«iiiii.jun., . .. . , than nem eav Ü2 addig ismeretien név - Július Sla- a kerítésen is átmászva elszökött a keseredett, megcsontosodott ez a hogy nem egyszer értetlenséggel . . »' . . ,,

ottäk m

ár előa bey. Akkor volt ez, amikor első öt- gyárból. Utólag beismerem, minden- jólelkű és aranykezű ember, akinek találkozik az üzemben is, amikor 1 9 AHS ere'ről éves tervünk a gazdaság minden ne

k összeszidtam akkor, gyávának, újító javaslatai és műszaki találmá- újító javaslatára azt mondják le- mun a 1 ' leadását munkamódszereiről, látták őt, ágaban és szakaszán sürgetően pa- anyámasszony katonájának. De vagy nyai egyenesen forradalmasították gyintve, hogy „régi dolog", de mi- í°Sy krétával a kezeben rajzolt a I,.. . ,, A„ CA I.X1X U„l.., 1.Kkl, „ „« l,„1. .KÄl t,A4-„ leKete IdDldľd dZ UJ IKLIHIlKd IIU^J rancsolta: gyorsabban, sebesebben, e9y óv múlva, amikor váratlanul nem egy gyárunk fémmegmunkáló helyt kiteszi lábát a műhelyből, háta építsetek magatoknak új gyárakat, csaptam le rá és nem szökhetett el műhelyét? Minden második morfdata mögött sürgősen lerajzolják az új jain, s az esztergapad mellett taní„ 1 iciajtuijan <"• "J t-nfta mp

n o

7 pmhprpkpt az úi munduzzasztógátakat, igyekezzetek, gon- előlem,_ rájöttem, hogy az akkori nemmel kezdődik. Nem teszem, nem tokmányt, hát bizony az ilyesféle kenetek titkaira. Idehaza a Közdolkozzatok, hogy minél előbb a so- megszökésre, kerítés hágásra három megyek, nem és nem. dolgok csak új fájdalommal tetézik társasági Érdemrenddel tüntették zük a háború nyomait, hogy több szégyenlőssége, szerénysége és — tudjuk meg, de barátai, "ismerősei Slabey egész sor újítást dolgozott ,

f

i foroácsoló üzemeket ki és vezetett be a maga gépén, de m

e

J

gtanftott

a Munkamódszerére ha vissza nem térő múltba száműz- jellemző tulajdonsága késztette: Slabey elvtárstól ezt ugyan nem a régi sebeket. Igy történt, hogy ^ T,",L. r, Uňk—,-, i, i .suu n v P n I fic n P c

7prpnv«pnp P« — HlHinlí mpr. rlo harátoi icnprňcoi llahpu enóc7 mr úiltáct Hnlnn™tt " rwuiai lNĽyKUZ.LcUt>d»ayucui, auui gépet gyártsunk az új üzemeknek nyakassága. Magába vonult ember, s áruval töltsük meg félig üres s hiába forog sebes motollaként az nem hallgatják el... Tizenhat éves volt Július Slabey, boltjainkat. Gyorsan, hogy mielőbb a esztergálya, csak lassan enged fel, amikor két évvel idősebb Janik bátymúlt emlékei közé rakhassuk az jó ideig eltart, amíg felmelegszik és j

av

a] é

s ^at fiatalabb testvérével ezeket az újításokat be sem jelen- . ... , . - <„,,„*„ tette. Nem titkolta el őket mások ff esztergályosokat a Szocialista elől. jellemző rá ez a mondása: Hőse címet adományozták utolsó ruhajegyet, néhány felhasz- iehámlik róla a kéreg. Nem szíve- együtt kikísérte a temetőbe előbb "

U9yan már, javítottam a munkán, . nálatlan pontjával, s az élelmiszer- se

n beszél, inkább gondolkozik. Nem édesanyjukat, kevéssel utána édes- '9y jobban megy, az embereknek is Most javaslatot tettek, hogy jegyet, tíz deka csokoládéra szóló szeret gyűlésekre, értekezletekre apjukat is. Fájdalom tépte a két könnyebb." Szónokolni nem tud, ez tüntessék ki Július Slabeyt Klement - !

A~~' —-i — <--•< fiú s

zí

vét, amikor a hat fiatalabb '9

a

z- D

e önzetlen magatartása mun- Gottwald államdíjjal. Mindazok, akik katársaival szemben, akiket biztosan ismerik őt és munkáját, azt hangozvezet a szocialista munkabrigád cí- tatják, rászolgált úttörő, valóban mének elnyeréséhez, azt bizonyítja, újító munkájával. Csak még az kelszelvénnyel, s majd egykor, hosszú járni. H

a mégis elmegy, csak hall ___ _ évek múlva megmutathassuk a gye- 9

at, bár nem egyszer jobb volna ha gyereket bevitték a breznói árva rekeinknek, akik értetlen szemmel megmondaná, ami a szívén fekszik, házba. Gyakran eljártak hozzájuk, <• >1 • i * 1 . > t . X^nrínKnvi f 11 p n i Ír nnUn^i-iM 4>nlnKn . _ _ _ gáról az egyéniségére rakódott kérget. MÄRIA SEDLÁKOVÁ nézik majd a messzi múlt e tanúit. Magában tusakodik, nehezen találja cukorkával vigasztalták a gyereke - Azokban a napokban jelent meg az meg az utat az emberekhez, nehezen i

íet

> csitítgatták anyjukért apjukért h

o9y mélyen megérti és átérzi a kö- lene, hogy levetkőzze magábazárkó újságokban Slabey neve, s talán a kerül vel

ü.k bizalmas, meghitt vi- érzet

t bánatukban. Bizony 'nem egy- zösség, az elvtársiasság fogalmát, zottságát, gyorsabban hántsa le makor követelménye: gyorsan, gyorsan szonyba. B

üszke, nem egyszer konok, sze

r simogatták a véraláfutásos kék A brigádban nem mondja: nem adok, — tette, hogy neve mellett mintha ne

m panaszkodik, ha valami sérelem foltokat a kis Tomáš, Milan, vagy nem mondom, nem mutatom meg, ikertestvére lenne mindig ott állt ért

e- Mert ne

m beszél, a funkció- Gizk

a testén, a keresztény otthone szó: gyorsesztergályos, a fogalom: nőriusok, az üzem igazgatója, veze- ba

n buzgólkodó nevelők felebaráti T,.«

v \A„

r

ol. gyorsforgácsolás, gyorsesztergályo- t01 se

m tudhatják, milyen ujabb, fő- szeretetének nyomait, amelyek pe- Jm Jvwe

K' zás. Az emberek még nem is látták l

e9 műszaki problémákon rágódik, csétként kerültek a gyerekek testéképét az újságban, de már ismerték milyen feladatokkal, kérdésekkel re ha nem g

yő

z

ték időre felsúrolni - viaskodik, L AB AS negatív vágásszögű forgácsoló ké sét, amely addig elképzelhetetlen előtolási és forgási sebességgel izzí- ról beszéltek vagy írtak, a munka- volna a hat kis árván, de nemtudtotta az esztergában a fémet, fejtet- módszerei kerültek szóba, Slabey tak. Könnyes szemmel, bánatosan te le róla a spirálisba tekeredő for- esztergálya, Slabey tokmányai, Sla- távoztak az árvaházból, s fogukat gácsot. Ami másnak két óráig is bey csigavágású kései, Slabey új összeszorítva, elkeseredetten gondoleltartott, ugyanazt a munkát Slabey szerszámai hajlott tengelycsapok tak a falai közt dúló keresztényi húsz perc alatt elvégezte. vágására, és még sok más Slabeység, szeretetre. Janik munkát vállalt, Julo Valahol láttam egy fényképet, Jú- mind-mind a hideg fémmel kapcso- beállt esztergályos tanoncnak egy lius Slabeyt, az esztergályost ábrá- latban, amelyet ez a Slabey nem- breznói mesterhez. De mivelhogy a zolta, ahogy kezet szorít Bikov csak izzítani tud, hanem ahhoz is tahonckodás leginkább abból állt, a szobákat vagy felhasogatni a tüMindeddig valahányszor Slabey- zifát. A két fiú de szívesen segített szovjet sztahanovistával, a gyors forgácsolás mesterével. Akkor ke ért, hogy megadja a tökéletes for- hogy a majsztramné asszonynak sémáját. Sok efféle Slabeységet tudórestem fel először, a piesoki gép- sok dolgoztak fel tudományos mungyárban. káikban. De Slabeyt megérteni, megAmikor megmondták neki, hogy ismerni a szinte megmunkálhatatvalami újságíró keresi, otthagyta lannak látszó természetét bizony JÄN NOHA: Nem mondhatod nekem gített takarítani, gyerekeket pelenkázni, bevásárolni, főzni és mosogatni, fellázadt a gazdája ellen és megszökött. A piesoki gépgyárban tanulta ki a mesterséget, ott is vert gyökeret. Ha a nyolc testvér összejön — ma pedig a Slabey család igen számos, sok az új, fiatal hajtása — visszaemlékeznek az örömös mában Lehetséges, hogy érdekli, uram, hogyan vélekedik az egyszerű ember a bonyolult ügyekről. Hát én megmondom. A múltkoriban a rádióból olyan elmélkedést hallót • tam, hogy a nőknek a férfiakkal azonos jogaik vannak és aszerint rendezik be az életüket. Valakinek talán ellenvetése van ez ellen? Nekem például nincs. De az ügy nem olyan egyszerű, mint látszik. Vegye az én esetemet. Nekem az volt a szokásom — és azelőtt a műhelyben mindenki így csinálta — hogy reggelenként egy kis lábassal mentem a munkába és amikor megjött az ebéd ideje, a kemencében tüzA szemed ragyogott, ajkad remegett, egyetlen egy szöt kellett kiejtened. Ezt a szót ki nem ejtheted. Hazugság lesz, ha ki is ejted. Csak egy gondolatot, mely olyan édes, mint ha a nő érzi, hogy anya lesz. Szegény számára e szó nem létezik, egyszer azonban gazdagok leszünk. Elfelejtjük lassan, mi az éhség. Szeretni fogunk már, gyűlölni még. 1930 Fordította: FUgedi Elek g örömtelen fiatalságukra, amelyet idegenek között éltek le. Talán ezért pirosra melegítettünk egy is szereti annyira egymást a nyolc erős bádoglemezt, kihúzgyerek érett fejjel. Ha eov gyerek ilyen fiatalságon vergődik keresztül, s minden szenvedés ellenére olyan ember válik belőle, mint Július Slabeyből, az nemcsak megacélosodik, eszessé és becsületessé edződik az élettel viaskodva, hanem nem egyszer könnyen, legalább egy időre elveszti a mosotuk, rátettük lábasainkat és megmelegítettük a a tartalmát. Pompás illat terjengett a műhelyben, úgy hogy az embernek megjött az étvágya. Az egyikben káposztásgombóc illatozott, a másikban jó zsíros, hagymás krumpli. Volt idő, hogy sertéskaréj is adódott és volt inségesebb idő. Tudtuk ezt aszerint, hogy milyen gyorsan égett oda a zsírozatlan krumpli. No dehát az idő változik, én ezt megértem, megszervezték az üzemi étkezdéket és az emberek kezdtek oda járni. Ma gyakran beszélnek a szabadságról, én például abban látom a szabadságot, hogy nem vagyok köteles az étkezdébe jdrni és továbbra is magammal vihetem amit életem párja otthon elkészített. Persze ebber az én szabadságomba senki se szól bele, jóllehet a végén magamra maradtam, mert a többi asszony beszüntette a főzést a férjének. Ez az 5 dolguk, mondhatnám úgy Is, hogy ez az ő szabadságuk. Én továbbra is melegítettem a bádoglemezt, mint régen. A társaim meg fintorgathatták orcáikat, ahogy jól esett nekik. Legalább látták, hogy otthon nálunk még mindig én vagyok az úr. És most képzeljék el, hogy ez mind egyszerre csak nincs. Nincs már lábasom és a műhelyben úgy járok, mintha megkergültem volna. És hogy mi ennek az oka? Képzeljék csak el, az aszszonyom megszűnt főzni számomra. Ugyanolyan jogom van, mint Neked, mondta, ugyanúgy állásban vagyok mint Te. Én is megkövetelem a magam rendjét. Kiondoláltattam a hajam és elmegyünk a moziba. Nekem is dukál a szabad idő. Nem fogok piszmogni az ebédfózéssel, amikor éttermetek van. Szóval követeli a maga szabadságát, érti. No és mi lesz velem? Nekem nem jár szabadság ? A műhely kietlen, mint a puszta. Délben mind elmennek, csak a gázt, meg a közönséges műhelyszagot érezni, de nekem hiányzik a káposztásgombóc illata, amihez harmincöt év alatt hozzászoktam. És ezért megmondom őszintén, a mai élet már nem olyan, mint régen volt. Amikor az ember reggel a lábas nélkül megy munkába, valami hiányzik neki. SZILY IMRE fordítása jjííYiíny

3* A harmadik osztályos Kolja és öccse, Vágyik elhatározták, hogy március 8-án ajándékkal lepik meg az édesanyjukat. Ki is vették pénzüket a takarékpénztárból és elindultak az üzletbe. — Olyasmit vegyünk, aminek a mama megörül - mondta Vágyik a bátyjának. — Bízd csak rám! - felelte önérzetesen Kolja. A testvérek bementek az üzletbe. Körüljárták az elárusító pultokat és hogy-hogy, nem, a játékosztályon kötöttek ki. — Én már tudom, mit vegyünk a mamának. Azt a zöld teherautót vegyük meg neki! — Aztán mire volna mamának ez a játék? — Az igaz, hogy ő semmi hasznát nem venné neki, de emlékszel rá, mit mondott a múltkor: „Akkor érzem jól magam, ha nem mérgesíttek." Nohát, mi majd játszani fogunk és békét hagyunk a mamának .. i SCwŕíiiél^Iliiil rcius nyolcadikán Pirospozsgás fiúk és lányok kinyíltak már a hóvirágok tavaszról álmodó berkekben, belőlük mindegyitek szedjen. Munkából jövő jó anyátok zsenge virággal fogadjátok. Köszöntsék őszinte szóval, hálás szívvel, harmatos csókkal. Szívetek elér a szivéig, s hálakönnye gyémántként fénylik. ZALA JÓZSEF Kint már alkonyodik, mama szorgoskodik, s míg tűbe fűz, dalol. Lehet, hogy már álmos, s hívja is a vánkos, sok a varrni való. Szeme meg-tnegrebben, a tű foka keskeny, kifullad a hangja. Aztán kezdi megint, ablakon kitekint a szürke falakra. JAčOfLAV ýe/r&RT: Míg a szálat tépi, a gyerek nem kérdi, mit súgott a tűnek. Már bántja a fény is, de varrni kell mégis, az öltések gyűlnek. Most elmosolyodott, mire gondolhatott, megmozdul Ültében. A csibékre vajon, kiket szárny alá von, s kotlós őriz ébren? Kint már alkonyodik, 1 szál gömbölyödik, „tente baba tente" Ö hogyha az a tű, mit zsibbadt keze nyű, szólhatna helyette. Monoszlóy M. Dezső fordítása CSODAGEP | Litvá

n népmese fiit egyszer egy gazdag, L4 fösvény embe)-. Egyik reggel elindult a birtokára, hogy megnézze, hogyan dolgoznak a jobbágyai. Hát bizony dolgoztak azok, hajnaltól késő estig, virradattól sötétedésig. Homlokukról hullott a verejték, de mindez kevés volt a földesúrnak. Egyre azt hajtogatta, hogy milyen rövidek a napok, keveset dolgoznak az emberek. Aztán megszólította mondta. az egyik jobbágyot: — Hallod-e? Van-e köztetek valaki, aki tudná, hogyan lehet meghosszabbítani a napot? Jelentkezett egy öregií ősz hajú ember. — En tudom, uram! Csinálok én olyan gépet, amelyik meghosszabbítja a napot. Csakhogy azt a gépet méltóságodnak személyesen kell majd hajtania! — Rendben van! Majd hajLANYOKNAK DAL A DOLGOZÓ ÉDESANYÁKNAK Jiŕí Pomahač zenéje • Szűcs Béla magyar szövege tom, csak csináld meg a gépet! — mondta a földesúr. Az öreg hozzákezdett. Kifaragott három fatuskót, abból három gyűrűt csinált, azokba fogakat vágott, szélmalomszárnyakat készített hozzá, összeállította az egészet, egy kart is faragott még, és készen volt a gép. — Most már csak hajtani kell, méltóságos uram! — 0 tf Ä „iHíô'ťEK MOfiÜC A NAPíV 0A'R^HK tLfl SEM BUJT", SS DEAPANKKAL tfitSAHHAMK. MUNKA'BA INOUIT. Ahogyan hajtja a gépet, annyival lesz hosszabb a nap ... Legjobban úgy megy, ha reggeltől késő estig pihenés nélkül hajtja. — £s megmutatta, hogyan kell hajtani a furcsa gépet. Nehéz volt, de mondta is: nem baj, akkor sem szabad megállni, ha nagyon nehéz, sem fújni egyet, sem az izzadságot letörölni, úgy lesz igazán hoszszú a nap. A földesúr hajtotta a gépet késő estig. Amikor a jobbágy visszatért munkából, megkérdezte, jól működik-e a gép? — Valóban hosszabb volt a nap — válaszolta a földesúr, de nem lehetne, hogy valaki más hajtaná, nem én? — kérdezte. — Lehet azt is, uram... persze, hogy lehet... Csakhogy akkor nem lesz hosszabb a nap! — Na, akkor nem is kell a gép! Maradjon úgy, ahogy eddig volt! — mondta a földejúr. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk sok-sok helyes megfejtője közül könyvjutalomban részesülnek: Tóth Valéria, Keresztöltéssel kivarrhatjátok Kráľ. Chlmec. Horváth Mária, Ca- ' e*t a szép nyuszit. Mindenki lovo, Kecskeméti Ottó, Vei ký Cemegörül az ilyen kedves aján- tln és Clodiák Márja, Trnovec n. déknak. Váhoni. Dc APÁNKKAL ÉDESANYÁNK MUNKÁBA IKD0V.T. 2. Úgy dolgoznak benn a gyárban, kinn a földeken, Munkájukból gazdag jövő, boldogság terem. 3. A nők napján köszöntünk ma dolgos jó anyák, Nektek zengjük tiszta szívvel hálánk szép dalát. TÖWaMEVImtöMAHUV 1. Figyelmeztető. 2. Kivágott fának földben maradt része. 3. Névelői elem. 4. Női név. 5. Láb rész. 6. A ló. 7. Kezének a része. A megfejtéseket írjátok be a számoktól kezdve a fekete négyzet köré és a fekete kockák közötti fehérekben egy kedves ünnep nevét kapjátok megfejtésül. (Beküldte Budai József, Mul'a) 2. Ha jól megfejtitek a jobbra látható rejtvényt, a megjelölt függőleges sorban a kongói nép gyarmatosítók által meggyilkolt hős fiának nevét kapjátok. Ki volt ez? MŰLT HÉTI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. I I 2. I 3. I | 4. 5. | 7. I 1. Az első űrutas. 2. Középamerikai ország. 3. A Szovjetunió fővárosa. 4. Észak-aúfrikai város. 5. Jirko Dédicei, Éva Banská Byst- Fiatal disznó. 6. Férfi név. 7. Maricai, Laci košútyi, Tonko lidicei, gyarországi „tenger". Bandi komárnói, Zsuzsa pedig ko- (Beküldte: Győri László, šicei volt. Černochov) jftj SZÖ 8 * 1961. március 5.