Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-30 / 89. szám, csütörtök

Minden erőt a kongresszus határozatainak teljesítésére M ezőgazdaságunk gyors fejlesztése érdekében egyre több szövetkezet vállalta, hogy négy év alatt teljesíti az ötéves terv feladatait. A vállalás azonban csupán akkor válik a mezőgaz­daság és egyben az egész társadalom hasznára, ha minden tekintetben teljesítik. A tavaszi mun­kákkal egyidőben tehát megkezdődött a harc a na­gyobb termésért, egyben a kötelezettségvállalások teljesítéséért is. Az EFSZ-ek V. kongresszusán Is csaknem min­den felszóláló nagy lelkesedéssel beszélt arról, mit szándékozik tenni szövetkezete a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztése érdekében. Örömmel vesszük tudomásul, hogy mezőgazdasági dolgozóink egyre lelkesebben és bátrabban indulnak harcba szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséért a pártunk által kitűzött úton. Párt­szerveink és szervezeteink, valamint a nemzeti bi­zottságok további munkájától függ, milyen mérték­ben tudják gyümölccsé érlelni a szövetkezetesek részéről megnyilvánuló nagy lelkesedést. A Gyu/a-majori százasok Pifko Ferenc és Koch Vilmos traktorosok tavaly a Gyulai Állami Gazdaságban 100 hektár kukorica sorközi megművelésére vállaltak kö­telezettséget. Komárno környékén — tekintettel arra, hogy ez volt az első komplex gépesítési brigád — igen felfigyeltek a két bátor traktoros kezdeményezésére. — Nagy fába vágták fejszéjüket! Hogyan is bírnának ketten száz hek­tár kukoricát megművelni? — mon­dották a környékbeli szövetkezete­sek és az állami gazdaság egyné­hány dolgozója sem látta tisztán vállalkozásuk erejét. A kezdeti előítéletek és a sok borúlátás azonban csak megacélozták Pifkóék elhatározását, nagy igyeke­zettel láttak munkához — termé­szetesen a gépek segítségével. 85 hektáros területen idejében elvetet­ték a kukoricát, 15 hektáros parcel­lán pedig takarmánynakvalót, tejes­viaszos érésű kukoricát vetettek. Mindenki kíváncsian várta a ter­mésbetakarítást. Mennyi lesz a hek­tárhozam? A gazdaság bizonyára rá­fizet a komplex gépesítési brigád kezdeményezésére — mondták egy­másközt az aggályoskodók. Csodák csodájára a terméshozam a betaka­rításkor túlhaladta a várakozásokat és 45 mázsát tett ki májusban mor­zsolt állapotban hektáronként, a 15 hektáros tejes-viaszos érésű kuko­ricából pedig 500 mázsát sílózhatott le a gazdaság ugyancsak hektáron­ként. Az eredmények láttán az aggá­lyoskodók véleménye megváltozott, a bátor traktorosok tekintélye megnö­vekedett, hiszen minden különösebb nehézség nélkül, a gépek segítségé­vel és a vegyszeres gyomirtással eredményesen megbirkóztak a 100 hektár kukoricával. — Ez idén — tájékoztatott Nagy Ferenc, a gazdaság vezetője — a százasok mozgalma már az ötszáza­sok mozgalmára szélesedett, Pif­kóékhoz további három traktoros: Báry József, Szolík Miklós és Orlík József csatlakozott. A komplex gépesítési brigád te­hát ez idén 500 hektáron végzi a kapások sorközi megművelését, je­lentős területen pedig kétmenetes aratással a gabona betakarítását. A brigád tulajdonképpen a tavaszi munkákkal egyidőben kezdte meg működését. A gazdaság irodájában minden növényre külön-külön har­monogramot készítettek, melynek segítségével pontosan figyelemmel kísérhetik az egyes munkafolyama­tok minőség- és időbeli elvégzését. A kotnplex gépesítés hatalmas je­lentőségű, hiszen lehetővé teszi, hogy a munkákat folyamatosan, te­hát késedelem nélkül elvégezzék. - Milyen a munkaszervezés? ­érdeklődtünk Koch Vilmostól, a gé­pesítési brigád vezetőjétől. - A tervek szerint az 500 hek­tár megművelését és a gabona-be­takarítást csaknem 90 százalékban sikerült gépesítenünk. A hiányzó gépek miatt nem tudjuk tökélete­sen száműzni a kézi munkaerőt a termelésből. A traktorokat és a hoz­zájuk szükséges felszereléseket a brigád tagjai között a rátermettség és a gyakorlatban szerzett ismere­tek alapján osztottuk el. Traktoro­saink így jól kiegészítik egymást és bizony büszke lehet rájuk az egész gazdaság. Beszélgetés közben papír és ceruza kerül elő, számítani kezdünk. Mert hát mit is érne az űj techno­lógia, ha nagyobb lenne a ráfordítás, tnint a hagyományos módszerrel folytatott termelésnél. A számok azonban egészen mást mutatnak. Pif­ko Ferenc például egy váltásban 38,76 hektáron készítette elő a ta­lajt a vetéshez. Traktora ennél a tel­jesítménynél 100 liter üzemanyagot fogyasztott el s munkájáért a bér­tarifa szerint 97,26 koronát kapott. Ha ugyanezt a munkát fogatosok végezték volna, mint az elmúlt évben, ehhez legalább 10 kocsisra és 10 pár lóra lett volna szükség. A fogatosok bére tehát 298,83 koro­nára rúgott volna, vagyis a kocsisok és a traktoros keresete közötti kü­lönbség 201,57 koronát tesz ki, ami szemmelláthatóan bizonyítja a ter­melési kiadások lényeges csökkené­sét. Ha az üzemanyagfogyasztást, a traktor és a gépek kopását is bele­számítjuk az értékbe, akkor ez az összeg 350 koronát tesz ki a lovas­fogatok és a kézimunkaerő rová­sára. A gépesítés előnye többek kö­zött abban is megmutatkozott,, hogy a brigád tagjai három nap alatt el­végezték a talajelőkészítést és ez­zel egyidőben 80 hektáron az árpa vetését is. Nem is kell mondani, hogy az idejekorán földbe került mag mily fontos a magas hektárho­zamok elérésének szempontjából. A mezőgazdasági termelés ilyen szín­vonalon történő gépesítése megkö­zelíti az ipari termelés színvonalát, ahol a munkák nehezét a legegy­szerűbb folyamatoktól a legbonyo­lultabbakig az emberek irányításá­val már a gépek végzik el. Koch Vilmos brigádja persze most az egész környék érdeklődésének középpontjába áll; a szomszédos me­zőgazdasági üzemek dolgozói, a já­rás irányító szervei nagy érdeklő­déssel figyelik minden munkájukat. A brigád azonban az előtte álló fel­adatok teljesítésére jól felkészült és benevezett a szocialista munka­brigád cím elnyeréséért indított moz­galomba, hogy az új technika ne­csak gazdasági előnyöket hozzon, hanem a traktorosok erkölcsi és kulturális felemelkedését is elősegít­se. Az a tény, hogy a brigád tag­jainak kötelezettségvállalása a nö­vénytermelésben 50 ezer korona megtakarítást jelent és ezenkívül 25 ezer korona spórolást az üzem­anyagon, a traktorosok minden sza­vánal szebben beszél. Koch Vilmos, Pifko Ferenc és a többiek inkább a tettek emberei, akik — úgy is mondhatnám — a Gyula-major egész növénytermelé­sét forradalmasították. A gazdaság kezdeményezésük nyomán a terve­zett bevételeket jelentős mértékben túlhaladja, hiszen felajánlásuk 1200 mázsa cukorrépa-, 150 mázsa lucer­na és egyéb terménytöbbletet je­lent. A kollektíva tagjai szakmai képzettségük fokozásáról sem fe­ledkeztek meg és az agrotechnikai ismeretek még mélyebb elsajátítá­sára törekednek. A napbarnított traktorosok, akik valamennyien tag­jai a pártnak is, nemcsak társadal­mi, hanem a pártbeli és polgári kö­telességeiket is példásan teljesítik, valóban büszkeségei a gazdaságnak. SZOMBATH AMBRUS Hadat üzentek a savanyú szénának Nagy a suricei szövetkezet határa: ötszáz hektár szántója ezen a vidé­ken kevés szövetkezetnek van. Ke­vés azonban a rét. S az is milyen? A falu alatt elterülő mintegy hatvan hektáros réten bizony termett is széna, meg nem is. Termett, amikor a víz el nem öntötte. De a víz na­gyon makacs vendég volt ezen a te­rületen évek óta. Sok bosszúságot is okozott a suricei gazdáknak, csak­hát nem tehettek semmit. Egyenként nem sokat tehettek a víz ellen. De együtt, közösen már igen. A szövetkezetben erre is van mód. El is határozták, hogy hadat üzennek a réti pocsolyáknak meg a savanyú szénának. A múlt évben kezdték el a mun­kálatokat. Jöttek a gépek, a szak­emberek. Keresztül-kasul áskálták a vizenyős területeket. Árkok kilomé­terei szelték át meg át, egyik vé­gétől a másikig a sok bosszúságot okozó rétet. Aki arra járt, nem áll­ta meg szó nélkül a hatalmas mun­kálatokat. Annál is inkább, mert az alagcsövezés errefelé ritkaságszám­ba megy. S az eredmény? - Tíz hektárnyi területet már fel is szántottunk s még ebben az évben további 20 hektárt törünk fel, — mondja elégedetten Karis Vilmos elvtárs, az EFSZ elnöke, akivel a munkálatok székhelyén járunk. — Ezen a területen ezekután olyan nő vényfajtákat is termelünk, amelyek­re eddig gondolni sem lehetett. Rész­ben vetett takarmányféléket terme­lünk, s joggal számítunk magas ho­zamokra, mert az alagcsövezés után ez lesz a szövetkezet legértékesebb területeinek egyike, — mutat az el­nök a földtúrásoktól tarka területre Nem sajnálják tehát a befektetést a suriceiek. S bizonyos, hogy az eredmények őket fogják igazolni. AGŐCS VILMOS, Hajnáöka V.V J O INDULÁS .v A TERMÉSZET ALIG ÉBREDT FEL TÉLI ALMÁBÖL, A VEĽKÁ MAČA-I HATÁRBAN MÁRIS VAGY 30 ASSZONY SZORGOSKODIK. DE MIÉRT KAPÁLNAK, MIKOR A GÉP IS LAZllHATNA A TALAJT. — Ebben az esetben nem — mond­ja Kukučka Pavel agronómus. Magra termesztünk káposztát s magasra szökött szára a szélrózsa minden irányába terjeszkedik. Letördelnénk a géppel s így nagyobb lenne a kár, mint a haszon. Kukučka elvtárs a motorkerékpár hátsó nyergébe ültet, hogy többi nö­vényét is tekintsem meg. Mindjárt a falu után éleset kanyarodva tér a lucernaföldre. — Kísérletként vetettük így — s a széles sorokra mutat. Géppel fogjuk sarabolni. Ugyanis a lucernamagból akármennyi is lenne, mindig kevés, mert nem minden év kedvező a mag­termesztésre, meg nem minden szö­vetkezet bíbelődik vele. Mi érdemes­nek tartjuk a termesztését. Az idén összehasonlítjuk a hagyományos mó­don termesztett hozammal s ha így több magot hoz, áttérünk erre a módszerre. Kukučka elvtársat gyorsan mozgó iiuľM<ifn!iií!itii''i?!Mii!Hiiíniiiiiiiiuiiiiitiiiiiiiiiiii!iniiuiiiiiiiuiniiHiiiUiiiniiiiii:iiiiiiiHiii iimiiHiimiiimn ; üsiiiisixm A dubníki EFSZ tagjai aggregátok bevetésével gyorsították meg a cukorrépa vetését. Stfmonek József trak­toros Brian Imre és Hrabovský József közreműködésével naponta 18 hektáron vetette el a cukorrépát. (B. Dušek felvétele) agronómusnak tartom. Nem azért, mert motorkerékpárján percek alatt befutja a határt, hanem, hogy gyor­san reagál az újdonságokra. A szövetkezet tagsága sem más, azért jellemző rá a gyorsan moz­gó alakulat, mert korán Iát min­den munkához. A közmondás is így mondja: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. A vasárnap napsütéses reggellel kezdődött, kár lett volna elszalasz­tani a kínálkozó alkalmat. A trakto­rosok vetéshez fogtak s estig rótták gépeikkel a határt. Kedden délig 67 hektáron szórták el a magot, s ez­zel befejezték az árpa vetését. Már szépen kisorolt, s olyan biz­tatóan zöldell, hogy az ember minden kommentár nélkül meg­érti a szövetkezetesek törekvését, az országszerte köztudomásúvá vált mezőgazdasági termelés fel­lendítését. Kátyús utakon hoz vissza a motor­kerékpár a szövetkezet irodájába. Sokan tartózkodnak itt. Állandóan jönnek-mennek az emberek s közben el-elbeszélgetnek egymással. — Ez nem toll — figyelek föl egy hangosabb megjegyzésre s látom, hogy a papíron az írás helyett csak karcolás maradt. A magas, izmos fiatalember körülnéz, kitől kaphatna egy használható szerszámot. Gál Dá­niel, firkantja magát alá, amikor ke­zébe adják a tollat. A fiatalember arra vállalkozik, hogy 53 mázsa szemesku­korica-termést ér el hektáronként. — Nem lesz nehéz feladat — fe­lel a kérdésemre. — Tavaly is közel 52 mázsát értünk el hektáronként. Urbančok Mihállyal ápoltunk 100 hektár kukoricát. Még az őszön sem volt gazos. Igaz. egy kis simazinnal is bepermeteztük a földet, ez is se­gített. Csak az idén is olyan jól si­kerüljön a vetés, hogy keresztül­kasul járhassunk a sarabolóval. A kovácsműhelyből messzire hal­latszik a nagy üllő csengése. A sa­rabolóra élesítik a késeket. A ková­csok újakat is készítenek; legyen mit váltani. Amikor megindul a sorközi mű­velés, a kovácsok is úgy irányít­ják majd munkájukat, hogy az este behozott saraboló reggelre éles késekkel készen álljon. — Minket nem beszél le senki a négyzetes vetésről — büszkélkedik Pipíš Pavel, a szövetkezet elnöke. Szólhat-e meggyőzőbb érv a négy­se még 33 koronába sem került. Azt hiszem, nem — emlegeti a tavalyi eredményt az elnök. Mindenben a gyors és a jól vég­zett munka a döntő, veszem ki az elnök beszédéből. Érdekeltté teszi az embereket a munka iránt. Tavaly csak a cukorrépa terven felüli hozamáért járt külön juta­lom. Ez jól bevált, serkentőleg hatott; 417 mázsa termett hektá­ronként. Az idén az összes ka­pásnövényekre kiterjesztik ezt az eljárást. Növekedjék a hozam minden szakaszon. A Veľká Mača-i szövetkezet életé­ben az utóbbi két évben — így mondják" az emberek — nagy fellen­dülés észlelhető. Igazuk van. Ered­mények nélkül nem szavazhattak volna meg olyan családi pótlékot, mind amilyen az üzemi dolgozóknak van. Nagy a fellendülés, hisz a kukori­ca az idén a szántóföld több mint 24 százalékán terem már, amiből 6,5 százalék tejes-viaszos érésű silóku­korica. Az évelők meg a szántóföld 26 százalékán honosak. Ilyen arányok mellett még takarmánytartalékra is szert tehetnek. A mezőgazdaság fellendítésének szellemében dolgoznak a Veľká Mača-iak. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy hasonlóképpen úgy, amint azt az EFSZ-ek V. kong­resszusa javasolja. Tavaly a ga­lántai járásban a kukoricater­mesztők legjobbjai között foglal­tak helyet. Ilyen célszerű gazdál­kodással, mint amit bevezettek, az idén még többre vihetik. A szövetkezetesek dicsérete mel­lett nem hallgathatom el azt sem, hogy a helyi pártszervezet és a nem­zeti bizottság is elsődleges feladatá­nak tartja a gazdálkodás fellendíté­sét. Gál Jeremiásnak, a nemzeti bi­zottság titkárának reggelenként első útja a szövetkezet telepére, vagy a határba vezet. Mindenről tud. s ha valami rendelleneset tapasztal, a szövetkezetesekkel beszéli meg an­nak eltávolítását. De erre ritkán ke­rül sor. A tagság megértette a több­termelés jelentőségét és ez fűti az embereket, serkenti őket céljuk el­érésében. Remélik, hogy négy év múlva megelégedetten tekinthetnek zetes vetés előnye mellett, mint az. vissza az indulásra, hogy egy mázsa kukorica termeszté­BENYUS JÖZSEF ÜJ SZÓ 5 * 1961- március 30,

Next

/
Thumbnails
Contents