Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-30 / 89. szám, csütörtök

A HATAROZAT nem lehet pusztába kiá tó szó Ülésezik a patincei HNB tanácsa. Poôr Gyula, a helyi nemzeti bizottság titkára az előző ülés jegyzőkönyvét nézi, a határozatokat ellenőrzi. — Bíráltuk a mezőgazdasági szakbizottságot, hogy nincs munkaterve. Még mincng nincs .. ... Takácsékat felszólítottuk, helyezzék el óljukat az utca-frontról. Nem vették figyelembe a tanács határozatát. ... Megbeszéltük, segítünk a helyi CSISZ-szervezetnek Végre megtarthatnák évzáró taggyűlésüket., melyet a múlt év novemberére hívtak össze de máig sem tartották meg . .. Fontos határozatok! S az eredmények? A következő ülésen azzal az egyszerű megjegyzéssel térnek napirendre felettük, hogy: — Nem teljesítettük! A járási szervek határozatait sem váltják valóra következetesen. Tavaly a komárnói járás nem teljesítette a sertés hús felvásárlás tervét s ezért a helyi nemzeti bizottságoknak korIátozniok kellett a vágási engedélyek kiadását. Minden család csak a saját szükségletére • vághatott sertést. A helyi nemzeti bizottság titkára azonban olyatioknak is aláírta a vágási engedélyt, akiknek inár nem járt volna. Ebben az esetben a járási nemzeti bizottság határozatát tudatosan szegték meg, amit még inkább el kell ítélni. S ha a nemzeti bizottság nem teljesíti a felsőbb szervek határozatát, mit várhatunk a választóktól ? NE VEGYÉK ROSSZ NÉVEN Ne vegyék rossz néven a járási nemzeti bizottság dolgozói, de először mégiscsak őket tesszük felelőssé a patincei hibákért. A járási pártbizottságon hallottuk, hogy amikor kiszállnak^ falura, rendszerint a HNB titkárnak, vagy a szövetkezet elnökének teszik fel a kérdést: „Hogy van?" és már sietnek is tovább. Legfeljebb feljegyeznek néhány tollbamondott problémát és ezzel ismertetik meg az osztályvezetőt. Poór Gyula elvtárs azt mondja, hogy még az ilyen „villám-látogatások" is ritkaszámba mennek. A járási és helyi nemzeti bizottság között az összekötő kapocs szerepét főleg a pósta, a kérdőívek és jelentések töltik be. Múlt év decemberében és az év első hónapjában a helyi nemzeti bizottság 109 levelet kapott és 88-at küldött ki. Olyan kis falu esetében, mint Patince, ez bizony nagyon sok. — Bosszantó — mondjs Janetka Ferencné, a helyi nemzeti .bizottság 1 tisztviselője —, hogy régi dátummal kapunk a járási nemzeti bizottság dolgozóitól kérdőiveket s tőlünk azt kívánják, hogy még aznap küldjük vissza. A TITKÁR MINDENT NEM INTÉZHET Az írásbeli munkát Janetka Ferencné végzi, aki azelőtt a járási nemzeti bizottság dolgozójaként gazdag tapasztalatokra tett szert. A titkárt jobbára mentesíti az adminisztratív munkáktól. A plénumon és a tanácsüléseken a feladatok szétosztásánál ezt veszik alapul. A határozatok több mint fele a titkár nevére szól! Poór elvtárs panaszkodik. Sok a határozat, sok feladat hárul rá, nem bírja. Nem is bírhatja. A titkárt az is hátráltatja, hogy Komárnóban lakik, onnan jár munkába. Szívesen átköltözne Patincére, de lakásra egyelőre nincs kilátás! Meg kellene oldani ezt a problémát. Elvégre a község lakosságának elönyösebb, ha a HNB titkár helyben lakik. A nemzeti bizottság határozatainak 50 százalékát egyedül azonban azután sem fogja tudni teljesíteni. A helyi nemzeti bizottság mellett egyelőre még nem működő szakbizottságokra kell átvinni a munka súlypontját. SOKK FÜGG A KOMMUNISTÁKTÓL Figyeltem a tanács ülését. A helyi nemzeti bizottság titkára a beszámolóhoz maga gyűjtötte az adatokat a faluban és a szövetkezetben. Menynyivel jobb volna, ha a szakbizottságok nagyobb részt vállalnának a HNB tanácsnak és plénumának előkészítési munkálataiból. Felvehetnék a lakosság problémáit, panaszait, a gyűlések határozatait pedig jobban megvalósíthatná a helyi nemzeti bizottság, ha a szakbizottság munkájára támaszkodhatna. Csupán néhány körülmény, melyek magyarázzák, de korántsem indokolják azt, miért nem teljesiti a Patincei Helyi Nemzeti Bizottság a határozatokat. Megoldást, mindenre gyógyírt nehéz ajánlani. A falusi pártszervezetnek kell ügyelnie arra, hogy a helyi nemzeti bizottság a fontos problémák megoldását helyes döntésekkel támassza alá és a határozatok meg is valósuljanak. DRÁBEK VIKTOR Követésre méltó példa Hogyan fámogalia o hilyi lpof o mezőgazdáságát = A harmadik ötéves terv éveiben igényes és felelősségteljes felada5 tok hárulnak a mezőgazdaságra. E feladatok teljesítése szinte elképE zelhetetlen nagyarányú gépesítés nélkül. A nagyüzemi mezőgazdasági ž termelés fellendítését döntően befolyásolja a gépesítés színvonala. Ezt tartották szem előtt a trnavai Kovoopra helyi iparvállalat dolgozói is, amikor termelési programként a műszakilag eléggé igényes mezőgazdasági gépek gyártását vállalták. A vállalat ma már nagyszerű gyártmányokkal büszkélkedhet: ilyen például a takarmányelőkészítő vertikális keverőgép, a traktorállomások részére készült hidraulikus prés — és így sorolhatnánk tovább az általuk gyártott célgépeket. Mindez az ésszerűsítők és újítók műve, amilyen pl. Antal. Horák, Buckó, Madžo és a többi elvtársak. A fejlesztési részleg dolgozói sem henyélnek. Ellenkezőleg. Azon gondolkodnak, hogy a legközelebbi három év alatt milyen újdonságokkal járulhatnának hozzá a mezőgazdasági termelés gépesítéséhez. De talán a legnagyobb figyelmet mégiscsak a cukorrépa rakodógép m ?§§ api A Prága melletti Roztokyban készült kémiai és biológiai takarmányokat E. Hloucalová segédlaboránsnő pontos adagokban készíti elő az egyes kísérleti állatcsoportok számára. (K. Mevald — ČTK — felv.) mintapéldányának elkészítésére összpontosítják. S milyen kemeny fába vágták fejszéjüket! Elég ha megemlítjük, hogy ilyen rakodógép még külföldön sincs. Mi vezérli a vállalat dolgozóit ilyen igényes gép megszerkesztésére? — A segíteni akarás! Meg akarják könnyíteni a cukorrépatermelők munkáját — meg akarják gyorsítani a szállítást! Igaz, ma még csak a tervrajzon dolgoznak, ám bíznak benne, hogy rövidesen megszületik az eredmény — megszerkesztik a gépet. S ezt bizonyára örömmel fogadják a mezőgazdasági üzemek. Eddigi gyártmányaink a földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban egyaránt beváltak. Például a vertikális takarmánykeverő gép prototípusát a špačincei szövetkezetben próbálják ki. A szövetkezetesek a legnagyobb elismeréssel beszélnek a gépről. Ez érthető is, hisz a keverő a félautomatikus darálóval megszabadítja őket az eléggé körülményes munkától, sőt nem csekély megtakarításhoz is jutnak. A szövetkezetesek már kiszámították, milyen szempontból előnyös az új berendezés. Kimutatták például, hogy a sertések és szarvasmarhák számára évente nyolcvan vagon szemestakarmányt kell ledaráltatniok s ez évente 119 ezer koronájukba kerül. Az új berendezéssel félév alatt közel százezer koronát takarítottak meg a takarmányelőkészítés költségein. A vertikális keverőgép a szereléssel és egy kisebb takarmányelőkészítő felépítésével együtt körülbelül annyiba kerül, mint amennyit a berendezés félévi üzemeltetése megtakarított a. szövetkezetnek. Ez azt jelenti, hogy a befektetés ennyi idő alatt megtérül. Persze a berendezés nemcsak ebből a szempontból kifizetődő. Más előnyei is vannak. A géppel például annyi takarmányt készíthetnek elő, amennyire szükségük van, vagyis a zootechnikus kívánsága szerint készíthet takarmánykeveréket, ez pedig fontos az állatok hasznosságának növelése szempontjából. Ilyen tapasztalatok után a vertikális keverőberendezés iránt nagy az érdeklődés a szövetkezetekben és állami gazdaságokban. A Kovoopra helyi iparvállalat jelenleg hét ilyen gépet készít s úgy tervezi, hogy az év végéig további negyvenet fog gyártani. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a berendezés csakis a nagyobb mezőgazdasági üzemekben — különösen az egyesített szövetkezetekben — előnyös, itt lehet hatékonyan kihasználni. A baromfitenyésztők is dicsérik a trnavaiak munkáját. Van is miértA félautomatikus baromfietető — szintén bevált. Az etető szerkezete egyszerű, de célszerű. Ám a vállalat dolgozói nem elégednek meg ezzel. Az etetőt most ki akarják egészíteni itatóberendezéssel is. Az etető előnye többek között, hogy nem kerül sor szemveszteségre az etetésnél. A vállalat eddig már ezer etetőt szállított a baromfifarmoknak. Legtöbbet — 680-at — a cíferi baromfitelep rendelt, de a České Budéjovíce-i baromfiüzem is kapott már kétszázat. Hogy valóban hasznos dologról van szó, bizonyítja az is, hogy jelenleg a vállalatnak kétezer etetőre van megrendelése. A trnavai helyi ipari üzem nem vállalt könnyű feladatokat. A gépek műszaki megoldása, a termelési kapacitás — megannyi probléma. A termelési program egyre nagyobb igényeket támaszt a dolgozók szakképzettségével szemben. Örvendetes azonban, hogy az üzem dolgozói esetről esetre megoldják a problémákat. Csak egy dolog okoz nekik nagy gondot. S ez az egyenlőtlen anyagellátás. Nem ritka eset ugyanis, hogy a szállítóvállalatok „objektív" okokra hivatkozva nem szállítják le időre az anyagot, sőt az egyik negyedévről a másikra halogatják a megrendelések teljesítését. Természetes, hogy ezzel megzavarják a helyi iparvállalat termelési programját. Például még ebben a negyedévben 30 tonna anyagot kellett volna kapniok, de a Kohóipari és Ércbányaügyi Minisztérium anyagértékesítési szerve a szállítást elhalasztotta a harmadik negyedévre. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a vállalat tervteljesítését. A központi alapból keveset kapnak, de gyakran előfordul az is, hogy ebből a kevésből sem érkezik semmi. A szállítók szívügyüknek tekinthetnék a kérdést. Betarthatnák a szerződéseket, mert arra igazán nincs semmi szükség, hogy komplikálják és gátolják a helyi iparvállalatok termelését. Tudatosíthatnák, hogy a helyi iparvállalatokra is nagy szerep hárul a népgazdaság fejlesztésében. (ol) O — Bajtársak, ez itt Molnár Lajos, — mutatta be a társaságnak új barátját "Kurt Hans Kiesling s hozzátette: — magyarországi menekült... Kézfogások, szívélyes üdvözlő szavak, s Kurt Hans Kiesling barátjához fordulva megjegyezte: — Jól fogod érezni mag ad köztünk, bár egyetlen magyar vagy a német társaságban. Molnár buzgón mosolyog jobbra-balra. A társaság nagyszerűen szórakozik, az argentin bor nem rossz. Molnár Lajos figyel, hallgat, mosolyog, óvatosan ürítgeti poharát és koccint a többiekkel. A németek annál többet beszélnek, képeket elevenítyetnek fel, amelyek ugyan az évsk során megfakultak, de emlékezetükben tovább élnek. Ukrajna ... Mihelyt a németek megszálltak egy falut vagy várost, kiadták a parancsot, hogy a zsidók jelenjenek meg nyilvántartás céljából. Az összegyűlt embereket egyszerűen a legközelebbi tankelhárító árokhoz terelték és halomra lőtték. Mind egytől-egyig, kivétel nélkül: asszonyokat, gyerekeket, öregeket. Mindig szerették az alapos munkát. Máshol a férfiakat, asszonyokat, gyerekeket csűrökbe zárták be és rájuk gyújtották a pajtát. 1942 tavaszáig a zsidókat tömegesen irtották ki, ahol éppen elfogták őket. Később Berlinből parancs jött, hogy az asszonyokat és a gyerekeket $ MomttRi/ir ÍRTA : MUAN RAJSKV DAMOKLESZ KARDJA nem kell agyonlőni, lezárt te- tett tervének része volt az is, herautókban gázzal mérgezzék hogy 1960. januárjában befurameg őket... k társaság egyik eszébe is jut, hogy hívták a feltalálót: — Valami SS-Untersturmkodott az Argentínába szökött tagjának náci fejesek „német módra" mulató társaságába. — Igazad van, cimbora, sok lehetett köztük a zsidó, — führer, Becker doktor volt a Oroszországban nem volt hozzá neve. Sajnos nem tudom, hová érkezésünk, hogy egy kicsit megritkítsuk a bandájukat. No de se baj, ami nem volt, még valósi... A teherautók szemre nem mutattak különöset, Becker lehet! azonban úgy szerkesztette meg — Igyunk rá! a kocsikat, hogy mihelyt a motor begyulladt, a gázok a ki— Egészségünkre! — Éljen az örök fegyverpufogóból a kocsi belsejébe ke- barátság! rültek. A zsidók legfeljebb tíz- _ Dögöljön meg minden zsitizenöt percig bírták ki. d

ói _ "kurjantott Molnár La- Kár, szörnyű nagy kar, j

os magasr

a emelte poharát, s hogy nem sikerült mind egy- úg

y tántorgott, mintha már a töl-egyig... — jegyzi meg sárga föIdig leitta volna m

a_ Molnár és kezével félreérthetetlen mozdulatot tesz. — A mi emberünk vagy, a vak is láthatja. Mikor léptél meg Magyarországról ? — Mikor? Már néhány esztendeje. Maguk is tudják: a forradalom megbukott, az oroszok tankokkal támadtak ránk. Köztük is sok volt a zsidó gát. A társaság egyik tagja, akinek már jócskán fejébe szállt a magát kellető argentínai bor, egy zömök, idősebb férfi makacsul magyarázta szomszédjának Hitler elméletét: — A Führer szentül vallotta, a zsidóknak olyan erős vik an v a r o dó 11 "v i sš z a" MÄÍnárLa- ^szervezetük van, hogy bárjos a beszélgetés eredeti tár- me

lV

l

k kormány döntéséit kegyához. Elsősorban ennek az nyűk-kedvük szerint befolyáesküdt zsidóellenességének kö- tolhatják. Ezért is irtotta a szönhette, hogy a német emi- Didókat; arra számított, hogy gránsok befogadták maguk kö- m tnegadasra kényszeríti az zé. Molnárnak megvolt a maga ellenseges kormanyokat. Csak pontosan kidolgozott terve, s hogy ... konokul, kitartón valósította ~ Csaichogy. meg lépésről lépésre. Mert — Csakhogy — emelte maMolnár Lajos magyarországi gasba a liszteszsák termetű menekült álarca álatt tulaj- német a mutatóujját, — a donképpen az izraeli titkos Führer elszámította magát. Az szolgálat egyik legügyesebb ellenséges kormányok fütyülügynöke rejtőzött, s eleve fel- tek a zsidókra és eszük ágába se jutott, hogy kapituláljanak. Ügy ám. — Marhaság ... — Egy fenét marhaság. Bizonyítékaim vannak rá! — döngette öklével az asztalt a a liszteszsák. Molnár Lajos, aki a közelében ült, figyelmesen hallgatta. — A bizonyítékaid egy pipadohányt sem érnek, — ellenkezett a másik német és vizenyős szemével Molnárra meredt, mintha támogatását keresné. A magyar menekült azonban éppen cigarettára gyújtott, és azt mímelte, csöppet sem érdekli a vita. A liszteszsák folytatta: — Eichmann törzskarában dolgoztam... Molnár Lajosba mintha a mennykő csapott volna. Vigyázz! Most nagyon vigyázz! — Tudom, mi történt. Eichmann és a legkedvesebb munkatársai, Becher és Krumey akkoriban a budapesti törzskarban dolgoztak. A háború végefelé közeledett, az oroszok átkeltek a csehszlovák határon. Én is Pesten voltam, nem másodkézből tudom, amit mondok. Molnár barátunk is igazolhatja, mint magyar ember. Mindszenthy püspök a pécsi székesegyházban prédikált, és felszólította a magyarokat, verjék agyon a zsidókat. Nem egy faluban hallgattak is rá: a parasztok kapával, vasvillákkal intézték el a kóbikat. Himmler törzskarának a főnöke akkoriban Wolf volt. Ezt a Wolfot Zürichbe küldték, tárgyaljon az amerikaiakkal a különbéke megkötéséről... A német kissé összefüggéstelenül beszélt, valahányszor nagyot csuklott, más témára ugrott át. — Eichmann egymás után küldte a transzportokat Ausschwitzba, de Becher alkudozni kezdett a zsidó hitközséggel. Ezerkilencszáznegyvenné gy májusában Eichmann üzletet ajánlott fel Kastner doktornak, a zsidó hitközség ügyvédjének éš egy másik magyarországi zsidónak, B r and nevezetűnek: „Hajlandó vagyok' mondta Eichmann, „Hajlandó vagyok eladni maguknak egymillió zsidót. Kiket akarnak megmenteni ? Gyerekeket ? Öregeket? Asszonyokat? Utazzanak el Svájcba, esetleg Törökországba, Spanyolországba, utazzanak, ahova akarnk, de ha visszajönnek, hozzanak árut a millió zsidóért. Nagy teherautókra van szükségem. Egymillió zsidók kapnak tízezer teherautóért, ezer tonna kávéért és szappanért." A zömök német szája be nem áll, Molnár Lajos lázasan figyel: annyi esztendő után az első nyom...! Nem, csalódott számításában. Továbbra is közömbös képet vág, de figyelmét egy szó sem kerüli el. — Negyvennégy májusának közepén lehetett. Eichmann és a helyettese, Becher Branddal együtt elrepült előbb Isztambulba, aztán Kairóba. A középkeleti brit miniszter akkor lord Moyne volt, Kairóban szökött. Ez a buta angol nem volt hajlandó autókat szállítani a német hadseregnek. Azt mondta, nem tudja, mihez kezdjen anynyi zsidóval. Meg is járta: később valami zsidó diák agyonlőtte. Mintha lehullna a lepel, a háború utolsó hónapjainak gondosan rejtegetett titkairól. — Bechernek*) később sikerült Genfben megkötnie a boltot a zsidó hitközség vezetőjével, Mayerral. Augusztusban kísérletképpen vagy háromszáz zsidót küldtek Svájcba. Aztán Becher 15 millió svájci frankot követelt Mayertól azért, hogy leállítsák a zsidók elgázosítását. A genfi Mayer fizetett is mint a köles, Himmler mégis kiadta a parancsot, hogy Auschwitzbe* küldjék a gázkamrákba a Szlovákiából, jött utolsó zsidószállítmányokat. Én mindent tudok, uraim, törzskari ember voltam... Szegény Eichmann! A leghatalmasabb emberek egyike volt a Birodalomban, most meg kénytelen autóalkatrészeket fabrikálni... Molnár Lajos lélegzetét visszafojtva figyel. Damoklész kardja jut eszébe. Az igazságszolgáltatás vékony hajszálon függő pallosa. Néhány nap múlva minden titkos ügynök megkapta Tel Avivból a rejtjeles parancsot: — A vadállatot gépkocsigyárakban és műhelyekben keressétek! KÖVETKEZIK: Vendégszerető Argentína ft •BHHfc érni* ésMMšäŠ, *^ Becher jelenleg gabonanagykereskedő Brémában. Kastner dokAMIKOR MÉG NÉMETOR- dórt 1958-ban egy jeruzsálemi utSZÁGBAN ÉS AUSZTRIÁBAN cán agyonlőtték. Állítólag azért, BUJKÁLT A HÍRHEDT TÖMEG GYILKOS mert Svájcba csak a rokonait, barátait és ismerőseit küldte ki. | <jj SZÖ 4 * 1961. március 30.