Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-03 / 62. szám, péntek

kulrűRz* A kétszínűség ellen "A MATESZ Karácsonyi vőlegény című bemutatója Érdekes és a szó nemesebb értei- A Karácsonyi vőlegény mében izgalmas bemutatót tartott a közelmúltban a MATESZ. Vratislav Blažek cseh író Karácsonyi vőlegény című darabját hozta színre. Ha műfa­jilag kellene meghatározni Blažek darabját, bizony zavarban lennék. Mondták már drámának, vígjátéknak, az író pedig konstruktív szatírának nevezte. Afféle megközelítő, műfaji közösnevező azonban mégis talán a szatirikus vígjáték elnevezes lehet. Ez a forma arra jő az írónak, hogy „leleplezze és ostorozza a mások hibáit". Jó érzékkel azt vallja ugyan­is a szatíra mai társadalmi küldeté­séről: „...a múltban rombolt, a je­lenben építeni hivatott. Már rég nem kell félnünk megmondani az Igazsá­got, még akkor sem, ha valaki ott ül majd, esetleg száz év múlva is a nézőtéren, akinek ez az igazság táj — akkor sem húnyhatunk szemet a hibák felett, ami sok becsületes em­bert bánt... A szatíraíró nem lehet patikus, társadalmunk pedig nem va­lamiféle nebántsvlrág, hogy minden pilulát csokoládéba burkolva kellene neki beadni." Prológussal indul a darab, s a Ragtimeband melódiájára énekelt szent szöveg profán célokat szolgál Karel számára, k akinek a divatban „európai látókörY* van, s fegyencfri­zurás feje — vagy mint magyarul mondják: hülyegyerek-frizurája — amolyan jássz-fiúra vall. Tévedés ne essék, nem polgári családról van szó. AZ apa, a darab pozitív hőse — mint magáról mondja —: munkásigazgató, aki már 9 éve tölti be ezt a funk­ciót. Szenvedélyes igazságkeresése, becsületessége, erős jelleme, hite s munkája a ma és a jövő emberévé avatja őt. özvegyember, és idősze­gény, így a család nevelése a jósá­gos, de szigorban liberális nagyma­mára hárul. És ekkor jön az eszméi­tető karácsonyest. Drámai pillanatok a humor és nevetést csiklandozó je­lenetek után, midőn Novák igazgató­nak, a pozitív hősnek tudomásul kell vennie, hogy fia a felelőtlenség, Han­ka lánya pedig a kényszerházasság karmai közt van. Ekkor jön az is­meretlen Húszéves, a leendő apa, aki egyszerűen kijelenti: érettségizett, most zongorákat cipel, nincs jó vi­szonya a népi demokratikus rend­szerhez, s a felnőttek megalkuvó magatartása és képmutatása meg­fosztotta őt életideáljaitól. Az elle­nük való harcra azonban nem érez elegendá erőt. Az írát nem kötik a „szabályok". A második felvonásban,, vágányt" vált és semmi sem zavarja őt, hogy más irányban ne haladjon. A szakember felszisszen, de a néző érdeklődéssel várja a kifejlést. A mű magával ra­gad, könnyed fordulatokkal és he­lyes ítélettel az ifjúság haladó szel­lemű, szocializmushoz hű igazsága mellé állít, cselekvésre bátorít. Meg­lesz a házasság is, nem azért, mert a muszáj parancsolja, hanem ťnert az após meggyőződött a Húszéves — és rajta keresztül az ifjúság — he­lyes ítéletéről, a felnőttek és szü­lők némelyikének álnokságáról s ma­ga is az igazságos ügy mellé áll. „Jelentkezz az úttörőbe, énekelj az énekkarban. Légy öntudatos CSISZ-tag, mert különben lesheted a lyukon, hogy ajánlanak (tl. to­vábbtanulásra)" — a kocsmai jele­netben így fogalmazta meg a fari­zeuskodó magatartás érdeklényegét a kövér férfi. S erre summázódik az ítélet: „Ezer becsületes, ha csak áll és abban gyönyörködik, hogy ő mi­lyen becsületes, nem ér Semmit egy képmutatóval szemben, aki cselek­szik". S ez az igazság, ez a elis­merés egyben harcba is szólít. Har­cot hirdet a kispolgári gondolkodás maradványai, a képmutató becstelen­ség, a gyávaság és a kényelem szab­ta álszemérem ellen. Itt játszódik tehát a dráma! Nem az első rész­ben, hanem a másodikban, amely az író mondanivalójának lényegét szol­gálja. Arról persze lehet vitázni, hogy a darabban érezhető törést, mely a mondanivalónak nem válik hátrányá­ra, a színpadi felfogás vajon képes lesz-e a jövőben áthidalni. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a szerkesz­tés igénye nem mindig párosul a fi­gurákban való gondolkodással. A mü lényege azonban az emberséget, igazságérzetet és az okosan cselekvő szeretetet sugallja, azt az akaratot, hogy az élet igazsága harsogjon a színpadon. Ezért az igényért, a hite­les atmoszféra teremtésért és szo­cializmust építő világunk bátor, mű­vészi segítéséért őszinte elismerés illeti az írót. S bár a darab jelle­gét tekintve intellektuális, minden bizonnyal lesz mondanivalója a fa­lusi közönségnek is­vagy lényegtömörítöbb cím-megfogalma­zással a: Micsoda karácsony! — na­gyon igényes, színvonalas rendezői munkát követelt. Arra volt szükség, hogy a rendezés megszabadítsa a színészeket és a színpadot is bizo­nyos, rosszul értelmezhető „olcsón szellemes" vígjáték-szokvány veszé­lyétől. És ez a törekvés sikerrel is járt. Konrád József, a színház házi rendezője jó felfogással nyúlt a da­rabhoz. Bízott benne, s a jellemek­ből és helyzetekből származó humo­ros lehetőségeket aknázta ki. A sze­repelemzés a figurákon belül jó és átgondolt. Turner Zsigmond a munkásigargató alakját kelti életre, nagyon jő érzékkel, éí \a darab-követelte drámaiság helyes arányával. Emberformálásának erejét ép­pen az emberség, a konfliktus érzékletesen jő kifejezése jelentette. A nagymamát Lelkes Magda játszotta, ugyancsak jő ér­zékkel s az anyai gyengédség helyesen választott színárnyalataival. Lőrincz Mar­git Hankát kelti életre hiteles jellemrajz­zal. Igazi, szerelmes gyöngédsége betölti a szerepet s a színpadot is. Gyurkovics Mihály a karikatúra-vázlatból a tőle meg­szokott jő alakítással, leleplezöen mulat­ságos figurában mutatja be Karel alak­ját. A darab helyes értelmezésére vall nála, hogy a másdik felvonás komolyra változott témája változtat játékfelfogá­sán. A Húszéves szerepében Nádasdy Ká­rolyt láthattuk. Bár alakítása egészét te­kintve jának mondható, hiányzott belőle a fiatalos lelkesedés, az átélés helyesen értelmezett pátosza. Néhol a szövegmondó mértéktartás és szentimentális áthatás helyett a csupatüz, csupaláng ifjút, a „le­gyen elved, hited" szenvedéllyel fűtött megtestesítőjét láttuk volna szívesebben. Szentpétery Aranka, Lengyel Hona, l.'d­vardi Anna, Fazekas Imre, Sipos Ernő, Hatvani László, Kovács József és Korai Ferenc epizódszerepben jelenik meg a színpadon. Alakításuk, értékes, színes portrét, szép teljesítményeket jelentett. Epizódszerepben lépett fel a színház két fiatalja: Melichárek Jana és Kucsera An­na is. Melichárek kedves bájjal és a mü szolgálatának igyekezetével rövid szerepé­ben is a színház egyik ígéretének tűnik, Kucsera Anna fellépése ugyan rutinról tanúskodik, azonban a szerepbe-gondolko­dás — az átélés és a hangszínezet ár­nyalatai — megválasztásával adós marad. A fordítás munkáját Kosnar Sán­dor és Judita Kadárová végezték. A mű helyes tolmácsolásának igénye vezette őket s ez sikerült is nekik. Igaz, néhol a magyar kifejezés meg­felelői kifogásolhatók, ez azonban amolyan szépséghiba. A stílusos, hangulatot teremtő díszleteket Zora Mathonová tervezte. Legyen szabad az elmondottakhoz hozzáfűzni még azt is, hogy jól vá­lasztott a színház, amikor ezt a da­rabot műsorra tűzte. Egy jó darab bemutatása — a némelykor fellel­hető sziruposan idillikusokkal szem­ben — nyereség még akkor is, ha tovább tolja a lapunkban korábban kifogásolt műfaji aránytalanságot, — a vígjáték javára. S még valamit. Bár közhellyé ko­pott, de nem elég hangsúlyozni: tör­ténelmi változások korát éljük. S e változásokat ábrázolni, a változó fej­lődő világot és embert új és jó írá­sokéi, valamint előadásokkal segíte­ni: kötelesség! írónak és színháznak egyaránt. E kötelesség teljesítése szerint ítél majd az utókor, és már most - a KÖZÖNSÉG. FÖNOD ZOLTÁN • • • • • • • • • A MAGAS VÉRNYOMÁS ELLEN SS^Ss is szüntetik. Az utolsó évtized gyógyszerkuta­tásai sok gyógyszerkészítményt adtak az orvos kezébe, amelyekkel a vér­nyomás csökkenthető. Ezek közül sok nem állotta meg a kritikus vizs­gálatok próbáját, de maradt jó né­hány, amellyel - ha szükséges - a legmagasabb vérnyomás-emelkeaest is csökkenteni lehet. Sok ember vérnyomása magasabb a normálisnál. A magas vérnyomás valóban gyakori, de a róla alkotott elképzelések és vélemények sokszor igen tévesek, sőt, károsak. Ezért, úgy gondoljuk, hasznos ismertetni azt, amit a tárgyilagos, modern orvostudomány napjainkig erről a kérdésről kiderített. szabályozóról emlékezünk meg: a nagyverőér hajlatában helyezkedik el egy érzékelő elem, amely jelen­tősebb vérnyomás-emelkedés esetén önműködően ellazítja az érrendszsrt és így csökkenti, megszünteti a vér­nyomás-emelkedését. A másik sza­bályozó a nyakon a vastag verőér elágazásánál helyezkedik el. Ez vi­szont vérnyomás-eséskor szűkíti az ereket és így biztosítja az eredeti nyomást. A vérnyomás szabályozásában min­denki áital könnyen ellenőrizhető tényező a vér széndioxidtartalma. Ennek gyakorlati jelentőségéről egy­szerűen meggyőződhetünk, ha álló helyzetben egymásután hússzor mély lélegzetet veszünk. Ezzel gyorsan kiszellőztetjük vérünkből a szén­dioxidot, s ez vérnyomás-eséssel jár. Ezt a vérnyomásesést enyhe szédü­lés, érzékenyebb idegrendszerű em­bereknél esetleg ájulás formájában észlelhetjük. Vojirová: Két asszony (kerámia) Állandó még is ingadozik Az emberi szervezetben, hosszú fejlődése folyamán, számtalan úgy­nevezett biológiai (élettani) állandó alakult ki. Ezek az élet alapját ké­pező állandó tulajdonságok lényegük­ben különböznek a fizikai értelem­ben vett pontos mértékegységektől. Az élet lényegéből következik, hogy a biológiai állandóknak, bizonyos ha­táron belül, állandóságuk ellenére is ingadozniok kell. Vegyük ezek közül például az egyik legismertebbet: a vércukrot. Normá­lis körülmények között egy deci vér­ben — nagy átlagban — 100 milli­gramm (0,1 gr) cukor van. A való­ságban viszont ez az érték 80 és 120 milligramm között még mindig normálisnak tekinthető. Hasonló állandó a szervezet só és víztartalma és nem utolsó sorban a vérnyomás is. A biológiai állandó fo­galmának megismeréséből szükség­képpen következik, hogy az emberi vérnyomás, bár állandó, mégis bizo­nyos határokon belül felfelé vagy lefelé ingadozhat. A mérsékelt emel­kedés vagy a mérsékelt esés egyál­talán nem jelent betegséget. Mennyi a normális vérnyomás Az orvosi rendelők leletcéduláin, a kórházi vagy klinikai zárójelentések­ben mindenütt felleljük a 120/70 hi­ganymilliméter, vagy ennél maga­sabb, esetleg alacsonyabb értékű törtszámot, amely a vérnyomás érté­két jelzi. A számláló értéke az em­beri érrendszerben uralkodó nyomást adja meg a szív összehúzódott álla­potában (sziszolés érték), a tört nevezője pedig ugyanezt a nyomást a szív ellazult állapotában (diasztolés érték) mutatja. A rendkívül egyszerű vérnyomás­mérés lehetővé teszi, hogy egész zárt népcsoportok, például egy város minden lakójának vérnyomását meg­mérjék. Ezekből a mérésekből kide­rült, hogy az emberi vérnyomás nem állarldó az egész élet során, hanem bizonyos életkor felett arányosan emelkedik. Az orvosok abban állapod­tak meg, hogy a 150 higanymillimé­teres szisztolés és 90 higanymilllmé­tereSydiasztolés értéket tekintik a normá\is felső határának, \ Mi szabályozza? Az emberi szervezet állandóinak biztosítása lényegesen bonyolultabb, mint bármilyen eddig ismert tech*­nikai alkotás. Hogy némi betekin­tést nyerjünk a vérnyomásszabályo­zás rendkívül sokrétű működésébe, ismerkedjünk meg néhány fontos tényezőjével. A vérnyomás függ: 1. a szív munkájától, 2. az erek rugal­mas ellenállásától, 3. a szív és az ér­rendszerben, levő vér mennyiségétől és sűrűségétől. De nézzük tovább a lényeges ösz­szefüggéseket. A szív munkája a szívizom állapotától és az idegrend­szertől, az erek rugalmassága az életkortól, a táplálkozástól, a szer­vezet zsírmennyiségétől és az ideg­rendszer állapotától, a vérmennyí­ség, a felvett víz és só mennyiségé­től függ, hogy csak a legfontosabba­kat említsük. Ha a vérnyomás változik, vele együtt változhatnak a vele együtt felsorolt tényezők is. A vérnyomás változtatásában a legfontosabb té­nyező az idegrendszer. Ha vérnyo­másmérőt szerelnénk fel a hirtelen fékező autóbusz előtt rémülten meg­torpanó kislány karjára, jelentős vér­nyomásemelkedést mérhetnénk. Á fordítottját tapasztalnánk, ha a sá­padt orvostanhallgatónak mérnénk meg a vérnyomását, aki először lép be a boncterembe. Az első alkalom­mal a rémület, másodszor pedig az undorérzés szinte a másodperc tört része alatt okozott nagyfokú vérnyo­más-ingadozást. A vérnyomás-emelkedést az ideg­rendszer úgy hozza létre, hogy egy bizonyos szakaszon az ereket össze­húzza, az esést pedig úgy, hogy ella­zítja. A vérnyomás-emelkedés rövid távon az életet egyáltalán nem ve­szélyezteti, hiszen a szövetek anyag­cseréjét biztosító hajszálerekben a nyomás változatlan marad, bármeny­nyire emelkedjék is a nagyobb erek­ben a nyomás. A vérnyomás-esés bizonyos fokon túl a keringés meg­állásához és az élet irányításában döntő szerepet játszó agyszövet ma­radandó pusztulásához vezet. A vérnyomást szabályozó idegrend­szeri elemek rendkívül bonyolultak. Ezért csak két durva, nagyvonalú Mi a magas vérnyomás oka? Vérnyomás emelkedést sok ténye­ző okozhat. Csak néhányat sorolunk fel: a csontos koponyaürön belüli hirtelen nyomásfokozódás: az agy­függelék daganata, vagy túlműködé­se; a pajzsmirigytúlműködés; a nagyverőérnek (az aortának) szű­külete; a vesék különféle megbete­gedései; a mellékvesék kérgi vagy velőrészének túlműködése. A felso­rolt megbetegedéseknél a magasabb vérnyomás csupán az egyik tünet. Az esetek túlnyomó többségében azonban az emelkedett vérnyomás hátterében a felsorolt betegségek egyikét sem találjuk. Ilyenkor. - tehát amikor a magasabb vérnyomásnak semmi oka nem derül ki - szokás magas vér­nyomás-betegségről beszélni. Betegség-e? Ezt a kérdést igen komoly megfon­tolás tárgyává tették olyan orvosok, akik szinte egész életük munkássá­gát e kérdés megválaszolásának szentelték. Betegségnek azt az álla­potot nevezzük, amikor az ember közérzete, testi-lelki teljesítő ké­pessége remiik, csökken. Minden or­vos, sőt igen sok páciens is, akiknél magasabb vérnyomást mértek, tud­ja, hogy az emelkedett vérnyomás a testi és lelki teljesítő képességet, az egészséges jó közérzetet egyálta­lán nem rontja. Nem egy 70-80 év körüli embert ismerünk, akinek vér­nyomása már két évtizede rendkívül magas, anélkül, hogy az illetőnek bármi néven nevezendő panaszt oko­zott volna. S e tapasztalatok mellé még felsorokaztatjuk a hires angol vérnyomáskutató professzor, Pícke­ring adatait, amelyek szerint a 40 év feletti emberek felének magasabb a vérnyomása. Ezeket figyelembe vé­ve, megállapíthatjuk, hogy ebben a korban a magasabb vérnyomás egy­általán nem jelent mindig szükség­képpen betegséget. Sok embernél nem is a magasabb vérnyomás okoz panaszokat, hanem panaszai csak akkor kezdődnek, ami­kor az orvos közli veié a magasabb vérnyomásértéket. Ezeket a pana­szokat (a szédülést, a fejfájást) nem is maga az emelkedett vérnyomás, hanem „a vérnyomás betegségtől" való félelem okozza. Az idősebb kor­ban fellépő magasabb vérnyomást betegségnek minősíteni, és azt a be­teggel közölni tulajdonképpen csak akkor lenne indokolt, ha az előzőleg már panaszokat vagy szervi elválto­zást okozott. Vitán felül áll, hogy a magas vérnyomásban szenvedők in­kább hajlamosak szív- és érrendsze­ri megbetegedésre, mint a normális vérnyomásúak. Ez a tény indokolja, hogy a magas vérnyomást lehetőleg megelőzzük és következményeit le­hetőleg kivédjük. A betegség gyökerét kell gyógyítani Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy nem a következményt, a tüne­tet, hanem a betegség gyökerét kell meggyógyítani. Ha a gondos vizsgá­lat megállapította, hogy magas vér­nyomás-betegségről van szó, tehát ismeretlen eredetű vérnyomás-emel­kedésről, akkor kerülhet sor a gyógyszeres kezelésre. Ezek között az agyra, a központi idegrendszerre ható nyugtatószerek állnak első he­lyen. Ezek a központi nyugtatók nemcsak védik a szervezetet az ér­zékszervek útján a külvilágból ér­kező, izgató, vérnyomást emelő in­Különös jel«ntősége volt egészen a közelmúltig a sótlan, illetve sósze­gény étrendnek a magas vérnyomás csökkentésében. Először a rizsdié­tától észleltek vérnyomásesést. Kide­rült később, hogy nem a rizs speciá­lis hatása, hanem az étrend kony­hasó-szegénysége volt a döntő. Ugyanazt megtette a lényegesen ol­csóbb burgonya vagy a gyümölcs is. Napjainkban egy-egy tabletta sze­désével elérhetjük ugyanazt, amit évekkel azelőtt csak a szigorú étrend biztosított. A magas vérny(jmás társai A magas vérnyomást nem ritkán elhízás, érelmeszedés esetleg cukor­baj kíséri. Mivel a vérnyomás-emel­kedés különösen az idősebb korosz­tály velejárója, célszerű különös gondot fordítani a megfelelő étrend­re. Ez annyit jelent, hogy a telített zsírsavat tartalmazó dísznósír helyett részesítsük előnyben a telítetlen zsírsavakban gazdagabb növényi és hal eredetű olajokat. Gondoskodjunk a napi fehérjeszükségletünkről, tej, tojás, túró, nem zsíros húsok fo­gyasztásával s ne feledkezzünk el a gyümölcsről, zöldfőzelékekről, tehát napi vitaminszükségletünkről. A vi­taminszükségletet szükség esetén akár tablettával is fedezhetjük. Hangsúlyozni kell, hogy az idős embernek nemcsak le kell nyelnie ezeket a létfontosságú tápanyagokat, hanem biztosítania kell azok mara­déktalan felszívódását is. Hiányos fogazat esetén pedig a táplálékok megfelelő megőrlése, pépes elkészí­tése biztosíthatja a feltárást és a felszívódást. A magas vérnyomásos ember életesélyei igen sokat javul­nak, ha kerüli az elhízást, vagy ha már elhízott, ésszerű fogyókúrába kezd. A cukorbetegségben és magas vérnyomásban egyaránt szenvedőnek fokozottabb mértékben be kell tar­tania az étrendi előírásokat és insu­linnal vagy más gyógyszerrel cukor­anyagcseréjét egyensúlyban kell tartania. . * • i Ä megelőzés Különös hangsúlyt ad a megelő­zésnek az a tény, hogy a magas vérnyomásra való hajlam öröklődik. Ismeretes, hogy ha mindkét szülőnek magasabb a vérnyomása, a gyerme­kek 45 százalékos valószínűséggel szintén magas vérnyomásosak lesz­nek. A magas vérnyomás kifejlődés nagyban környezeti tényezőkön mú­lik. A fokozott szellemi és a csök­kent fizikai megterhelést igénylő városi életmód, a fokozott élettempó kétségtelenül kedvez á magasabb vérnyomás kialakulásának. Ezért lé­nyeges, hogy a civilizációban is biz­tosítsuk a sok millió év alatt nem civilizált környezetben fejlődött em­beri szervezet biológiai állandóit. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy tartsuk tiszteletben S munka és pihenés arányát. Ne feszítsük túl idegrendszerünk teljesítő képességét azzal, hogy éjszakai alvásunkat meg­rövidítjük. Ne hanyagoljuk el a nor­mális vérnyomás fenntartásához lé­nyeges fizikai munkát, vagy az ezt helyettesítő sportot. Különösen a szellemi munkával foglalkozóknál, vagy olyan fizikai munkásoknál, akik­nek munkája nagy figyelmet és ke­vés izommunkát igényel, lényeges a rendszeres sportolás. Ez nem merül­iiet ki abban, hogy vasárnaponként helyet foglalunk a sportpálya vagy e stadion lelátóin, vagy kényelmesen elterpeszkedünk a sportközvetítést sugárzó televíziós készülék előtt. Csak az önként, saját belátásunkból vállalt sportolás (a jászótéren, az uszodában, a tornateremben, a ki­ránduláson vagy akár saját lakásunk­ban) biztosíthatja szervezetünk' egyensúlyát. Már a gyermekkorban megtanított helyes táplálkozási szo­kások. az elhízás és a túlzott kony­hasófogyasztás kerülése hozzájárul­hat a magas vérnyomás kifejlődésé­nek megelőzéséhez. Az említettek mellett elsőrendű jelentősége van még az ember kiegyensúlyozott lelki életének. Bátran állíthatjuk, ahogyan emelkedni fog a kiegyensúlyozott (köznapi nyelven: boldog) emberek száma, ugyanolyan arányban csökken majd a magas vérnyomásban szenve­dőké. (A Népszabadság cikke nyomán) ÜJ SZÓ 5 + 1961 március 3.

Next

/
Thumbnails
Contents