Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-24 / 83. szám, péntek

Minden erőnkből törekedjünk a mezőgazdaság ötéves tervének négy év alatti teljesítésére Elvtársak! Az EFSZ-ek V. kongresszusa az első kongresszus, melyet a szövetkezetesek a szocializmus győzelme után tartanak hazánkban. E fényes győzelmet a CSKP vezetésével értük el. A szocialista termelési viszonyok győztek a falvakon: az EFSZ-ek és az állami szocialista szektor a földterületek kilenctized részén gazdálkodik, s így tehát eredményesen megoldódott a párt politikájának egyik fő feladata a szocializmus időszakában. A falu szövetkezetesítésével nem ér véget a munkánk. Fontos, hogy a mezőgazdaságban végbement szocialista átalakulások teljes mértékben éreztessék hatásukat abban, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés állandóan fejlődni fog és így a társadalmi szükségletek kielégítésének, a város- és a falu közötti különbségek megszüntetésének alapjává válik. A mezőgazdasági termelésben eddig elért eredmények azonban sem a népgazdaság lehetőségeinek, sem szükségleteinek nem felelnek meg. A mezőgazdaság nem biztosítja teljes mértékben jó minőségű élelmiszerekkel a lakosság egyre növekvő szükségleteit. Pedig az EFSZ-eknek döntő részük van a mezőgazdasági termékek juttatásában, s így a dolgozók életszükségleteinek kielégítésében is. Az ipar színvonalának elérése a mezőgazdaságban azt jelenti, hogy közvetlenül a szövetkezetekben és a gazdaságokban olyan termelési és gazdasági intézkedéseket kell foganatosítani, melyek biztosítják a tényleges nagyüzemi termelési szervezést, a főbb munkák komplex gépesítését és a dolgozók szaktudásának kellő növelését. így kell konkrétan megoldani a mezőgazdaság és az ipar egymáshoz közeledését. A Novotný elvtárs által kitűzött jelszó mély értelme továbbá az, hogy a Ľubomír Strougal elvtárs beszéde az EFSZ-ek V. kongresszusán mezőgazdaságban folytatott küzdelem a nagyüzemi termelési szervezésért és formákért egyúttal szövetkezeteseink átneveléséért, jobb életéért, magasabb életszínvonaláért is folyik. Jelenleg valamennyi járásban mozgalom indult a harmadik ötéves terv mezőgazdasági feladatainak négy év alatt való teljesítéséért. Ez a mozgalom azt fejezi ki, hogy a szövetkezeti parasztok új szempontból tekintenek társadalmi kötelességeik teljesítésére. Mindenkeppen támogatni keli ezt a mozgalmat úgy, hogy valóban tömegmozgalommá váljék, hogy minden szövetke/etes és állami gazdasági dolgozó egyéni felajánlást tegyen Ez a demokratikus helyes Irányú elvek kibontakozásának az útja szövetkezeteink életében. Minden egyes szövetkezeti tagnak fokozottabban részt kell vennie a közös gazdaság igazgatásában és irányításában, ez pedig mindenekelőtt azt jelenti, hogv aktívan kell törődnünk a feladatok teljesít'sével és a tervfeladatokal túlszárnyaló kötelezettségek vállalásával. Mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszába lép. A szocialista mezőgazdaságnak még inkább a nagyüzemi termelés útján kell továbbfejlődnie. A párt méltán elvárja. hogy a mezőgazdaságunkban végbement szocialista átalakulások azzal összhangban, hogy a szövetkezetesek négy év alatt akarják teljesíteni az ötéves tervet, teljes mértékben megnyilvánulnak abban, hogy „a többet jobbat és olcsóbban" elv alapján biztosítják a társadalom szükségleteit. Az EFSZ-ek fejlődésében a IV. kongresszus óta természetesen bizonyos fogyatékosságok is mutatkoztak, melyek nem állnak összhangban a szocialista társadalom fejlődésével. A CSKP KB idei februári ülése tüzetesen foglalkozott mezőgazdaságunk soronlevő kérdéseivel és megfelelő következtetésekre jutott. Az EFSZ-ek V. kongresszusának fő feladata, hogy megvitassa a szövetkezetek továbbfejlesztésének alapvető kérdéseit és a szövetkezetek termelése, gazdasága, megszervezése és belső élete terén kitűzze szövetkezeti mozgalmunk új fejlődési szakaszának fő feladatait. A FÖLD TERMŐKÉPESSÉGÉNEK NÖVELÉSE ORSZÁGOS FELADAT Elvtársak! A kongresszusi kampánynak az volt a fő cíélja, hogy a szövetkezetek tüzetes termelési és gazdasági elemzésének alapján kidolgozzák ötéves fejlesztési terveiket és az 1961. évi termelési pénzügyi tervet. A kongresszus előtti vita megmutatta, hogy a föld kihasználásában vannak a fő tartalékok, hogy a mezőgazdasági termelés intenzitásának színvonala jelentős mértékben függ a szántóterület részarányától. Ezért a CSKP Központi Bizottsága a növénytermesztés elsődleges növelésének biztosításával összefüggésben előtérbe állítja a szántóterület további bővítésének és a föld termőképessége fokozásának feladatát. A szövetkezetesek széleskörű részvétele a termékenység növelésére irányuló munkákban hosszúlejáratú beruházás, mely a jövőben tartós és biztos eredményekkel jár. Már pedig minden jó gazda gondol a holnapra, arra, hogyan fog gazdálkodni egy vagy két év múlva, s már ma megteremti munkájával a jövőbeni gazdálkodás feltételeit. A mai talajberuházások a jövő évek terméshozamait és a szövetkezetesek jövedelmét jelentik! Ogylátszik sok szövetkezet még nem tartja be ezt az elvet. Erre vallanak az év első két hónapja tervteljesltésének eredményei. Bár nagyon kedvező feltételek voltak a talajjavítási munkálatok elvégzésére, mégis csak 60 százalékban teljesítettük a talajjavító munkálatok időtervét. A terv nem teljesített része mintegy 38 millió korona értékű talajjavító munkát képvisel. A gazdaság keretét túllépő vízszabályozás csak akkor lehet hatékony, ha egyidejűleg elegendő humuszt és tápanyagot biztosítunk a földnek. Bár e kérdésekről már a IV. kongresszuson is részletesen beszéltünk, mégsem történt alapvető fordulat az istállótrágya kezelésében és felhasználásában a mezőgazdasági üzemekben. Ha csak a felével tudnók csökkenteni az eddigi nagy veszteségeket, óriási mennyiségű szerves anyagokon kívül annyi tápanyaghoz jutnánk, mint amennyit a mezőgazdaságnak szállított műtrágya évi mennyiségének negyven százaléka képez. A mezőgazdasági üzemek tervei nem eléggé irányozzák elo az ilyen intézkedéseket. Az istállótrágya felhasználásával szoros kapcsolatban keli értelmezni j "

n

y7

n Tszer7Tehetünk 6600"llteT tej 1. .. r

At

n/)

nt

n

Ql/ hi^tneíf ácát I .... .... J küzd, ami nemcsak az állattenyésztés eredményeire hat ki kedvezőtlenül, hanem következményei a növénytermelésben, az isi állótrágya hiányában is megmutatkoznak. A megoldást abban keresik, hogy több takarmányt akarnak vásárolni az államtól. Ennek elsősorban az az oka. hogy eddig még nem minden szövetkezet tartotta be azt az alapvető irányelvet, melyet e/.irányban a mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdéseiről hozott párt- és kormánydokumentumok domborítottak ki. Semmi haszna sem lenne a legjobb új istállóépületeknek, gépesítésnek, új technológiai módszereknek és fajnemesltésl intézkedéseknek, ha nem lenne elegendő jó takarmányunk. A takarmánynál kezdődik a töhb tej, hús és tojás termelése, a tejhozam és a súlygyarapodás fokozása. Minden termelési tervben számítani kell erre és ennek a szövetkezetek szocialista vállalásaiban Is vissza kell tükröződnie, amikor a harmadik ötéves terv feladatainak négy év alatt történő teljesítésére törekednek. A takarmányalap nagyüzemi megszervezésének és a takarmányozási technikának alappillére az egész éven át való egyenletes, jó minőségű silótakarmányozás legyen, melyet a nyári időszakban zöld takarmánnyal, télen pedig szénával egészítünk ki. A szövetkezetek egyetlen vállalásából se hiányozzanak olyan silótermelés biztosítására teendő intézkedések, amely lehetővé tenné, hogy télen minden egyes tehénnek 40—45 kg silóadag, a többi marhának pedig napi 20 kg siló jusson, nyáron meg 15—25 kg silótakarmányt juttassanak egy fejőstehénnek. Az ilyen silóadagokkal történő takarmányozás alapvető fordulatot jelent az eddigi gyakorlattal szemben. Ily módon jobban kihasználják a takarmányt, ami a tejhozam 6—7 százaiékos növekedésében érezteti hatását, a takarmánytermesztésre fordított kiadások pedig 10—15 százalékkal csökkennek. Ezért a nagyüzemi takarmánytermelési alap és a haladó takarmányozási technika megszervezésének alapja mindenekelőtt a legkifizetőbb termény, a silókukorica termesztésének lényeges növelése legyen. Ez is egyik oka annak, hogy a párt Központi Bizottsága minduntalan behatóan foglalkozik e kérdéssel. Elvárjuk, hogy valamennyi szövetkezet és gazdaság elfogadja az országos kukoricatermesztési értekezlet résztvevőinek felhívását és az idén hektáronként ltgalább 500 mázsa silókukoricát és 50 mázsa szemeskukoricát termel. A kukoricán kivül igen kifizetődő takarmánynövény a cukorrépa. Ha összehasonlítjuk a cukorrépa jövedelmezőségét a még mindig 80 ezer hektáron termesztett takarmányrépáéval, azt látjuk, hogy 300 mázsás hektárhozam mellett köny annak a feladatnak biztosítását, hogy az idén 3 köbméter jó minőségű komposzt jusson minden hektár mezőgazdasági földre. Tüzetesen ismernünk kell a földet, hogy teljes mértékben kihasználhassuk és céltudatosan fokozhassuk a termőképességét. Komplex talajvizsgálatot hajtunk végre a köztársaság egész területén. Ez egyszeri talajelőkészítői vizsgálatból és a talaj rendszeres agrokémiai vizsgálatából fog állni. Több termékeny földü járásban már az idén megkezdődik a talajvizsgálat. A talajszakértői és agrokémiai kutatás eredményeinek alkotó érvényesítése a mezőgazdasági üzemekben lehetővé teszi, hogy már tudományos alapon végezzék a föld termőképességének fokozását és a növények táplálásának • irányítását. Országos vizsonylatban a mezőgazdasági termelés jobb felosztására, szakosítására és tervezésére, ezenkívül a talajjavítási építkezések tervezésében és építésében, valamint a talaj új minősítésében használhatjuk fel a kutatás eredményeit. BIZTOSÍTSUK A TAKARMÁNYÖNELLÁTÁST Az 1961—1965. évi mezőgazdaságfejlesztési terv feltételezi, hogy az ötéves terv utolsó évében a szántóterületek minden hektárján országos viszonylatban 1230 kg gabonát és 579 db tojást, minden hektár mezőgazdasági föld után pedig 178 kg húst, és 746 liter tejet termelünk ki. Az egész mezőgazdasági termelésnek 1965-ben az 1960-hoz képest 24 százalékkal kell növekednie. Dolgozóink életszínvonalának további emelkedése is attól függ. hogyan teljesítjük és szárnyaljuk túl a termelési és piaci tervfeladatokat a harmadik ötéves terv egyes éveiben. A társadalom érdeke a mezőgazdasági termelés gyors növelésében teljesen azonos a szövetkezetek és a szövetkezetesek érdekeivel. Már a IV. kongresszus határozata kiemelte, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésében a fö feladat a növénytermesztés, mindenekelőtt a takarmánytermelés növelése. Az egy hektáron termelt takarmány mennyiségétől függ minden egyes mezőgazdasági üzem általános termelési színvonala. Az általános növénytermesztésből annyi jut az államnak, amennyit a szántóterületeknek a negyedrészén termelünk. A szántóterületek háromnegyed részének, a rétek és legelők lényegében egész területének termése, elsősorban mint takarmány és vetőmag megmarad a mezőgazdasági üzemek szükségleteire. Ennek ellenére a szövetkezetek nagy része minden évben takarmányhiánnyal termeléséhez szükséges takarmányra, tehát kétszer annyi tejet nyerünk, mint a takarmányrépa etetésével. A cukorrépa mindenekelőtt a sertéshizlalásban nyújt nagy lehetőségeket. Ezt bizonyítják J. Ambrosnak, a pohorelicei takarmánytermesztési kutatóintézet munkatársának eredményes kísérletei. Fontos, hogy a cukorrépa a takarmányélesztők és a fehérjetartalmú, folyékony élesztős takarmányok termelésének egyik fő forrása legyen. A cukorrépa termesztésében is az eddiginél bátrabban kell alkalmaznunk a termesztés és betakarítás nagyüzemi technológiáját. A réteken, legelőkön és a szántóföldi évelő takarmányfélékben még mindig nagy tartalékaink vannak a szálas takarmányok termelésének növelésére. Az elégtelen agrotechnika, főként az elégtelen trágyázás következtében a hektárhozamok még mindig kicsik, eléggé ingadozók és a kései betakarítás esetén aránytalanul nagyok a mennyiségi és minőségi veszteségek. A folyó évtől kezdve új gépszállítmányok teszik lehetővé az új betakarítási módszerek elterjesztését. Főként a hervadásnak indult takarmányok betakarításáról, hideg vagy meleg légszárításáról, nagynyomású prések segítségével történő szénabetakarításról és a füves növények silózásának lényeges fokozásáról van szó. A takarmányalapfejlesztés kérdésének megoldásakor figyelembe kell vennünk, hogy a nép élelmezését, valamint az állattenyésztés fejlesztését egyaránt szolgáló termények is lényegesen hatnak a színvonalára. A gabonafélékre és a burgonyára gondolok, melyek együttvéve a szántóterületeknek több mint 60 százalékát foglalják le. Mindenekelőtt a lakosság élelmezését kell biztosítanunk e terményekkel. A gabona- és a burgonya termelésének színvonala azonban közvetlenül kihat a mezőgazdasági üzemek takarmányalapjára. A termelés némi növelése nemcsak a lakosság jobb ellátását jelenti e fő élelmiszerekkel, hanem a szövetkezetek takarmányalapjának erősítését is. Ezért teljesen érthetetlen azoknak a mezőgazdasági üzemeknek az irányzata, melyek rövidlátóan és tévesen úgy vélik, hogy a gabonaföldek csökkentésével javítják meg a takarmányalapot. A gabonatermelés növelésének jelentős tartalékai rejlenek még a nagyhozamú új fajták terjesztésében. A minisztérium és az akadémia hibájából jelentősen elkésett e problémák megoldása. Minden kerületben vannak olyan szövetkezetek, amelyek 50 mázsánál nagyobb hektárhozamokat értek el a nagyhozamú gabonafajtákból. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy gyorsan érvényesítjük a kifizetődő fajtákat a gyakorlatban. A gabonafajták összetételét is meg kell változtatni, főként a gabona és az árpa javára, a zab rovására. Lényegesen korlátozni kell a zab vetésterületét. A nagyhozamú gabonafajták gyors elterjesztésével párhuzamosan a nagyüzemi termelési technológia bevezetésével lényegesen csökkenteni kel! a betakarítási veszteségeket és a termelési költségeket. A burgonyatermelés jelentősége és színvonala megköveteli, hogy szövetkezeteink rendkívül nagy figyelmet szenteljenek neki. A burgonyatermelés mezőgazdaságunk legelhanyagoltabb szakasza. Mai színvonala sem a burgonyatermelés hagyományainak, sem lehetőségeinknek nem felel meg. A rossz helyzetért a burgonyatermelésben mind a fajnemesítők, mind a Mezőgazdaságtudományi Akadémia felelősek. A minisztérium sem ártatlan, mert nem tudta idejében feltárni a hibákat, és nem tudott orvoslást eszközölni. A burgonyatermelés sikertelenségériek okát ezenkívül abban kell látriunk, hogy nem törődtünk eléggé a szövetkezetek burgonyatermesztésével. A szomszédos és egyenlő termelési feltételekkel gazdálkodó szövetkezetek burgonyatermesztésében elért igen eltérő eredmények azt mutatják, hogy a csekély burgonyahozam több okát maguk a szövetkezetek kiküszöbölhetik./ A nagy tertnéshozamú és egészséges ültetőanyag elegendő mennyiségének biztosítására tett intézkedéseken kívül alapvető fordulatot kell elérnünk a burgonyának tápanyagokkal való ellátásában és agrotechnikájában. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása azonnal megmutatkozik. Ha a mezőgazdasági üzemek többsége a vetésterületek felén trágyázatlan (istállótrágya) földbe ülteti a burgonyát, akkor nem is várhat nagy hozamokat. Nagyon elégtelen a talajmüvelés, a növényi betegségek és kártevők, főként a burgonyapenész ellen vegyszerekkel folytatott küzdelem. A burgonyatermelés kedvezőtlen helyzetének leküzdése napjaink égető mezőgazdasági feladatainak egyike. Minden mezőgazdasági üzem használja fel az élenjáró burgonyatermelő szövetkezeteink tapasztalatait és már az idén a tervezett burgonyatermesztés teljesítésére és túlteljesítésére törekedjenek. A takarmánytermelés lényeges növelése a harmadik ötéves terv 4 év alatti teljesítésének alapvető kérdése. Äm az EFSZ-ek nem minden felajánlása irányul erre. Pedig éppen a takarmánytermelesben vannak a legnagyobb tartalékaink. Ez főként a takarmányalap összetételének módosításában van, amit a legnagyobb hozamú takarmánynövények termesztésének bevezetésével érünk el. Nagy tartalékod vannak továbbá a hektárhozamok növelésében és a föld teljes kihasználásában azzal, hogy legalább 15 százalékán köztesterményeket vetünk, főként alávetést végzünk. Az állam külföldi vásárlással biztosít gabonát a nép ellátására. Ily módon lehetővé teszi a szövetkezeteknek, hogy megteremtsék a szükséges takarmányalapjaikat. Sajnos, sok szövetkezet továbbra is tetemes takarmányvásárlasra számit az ötéves tervben. Ez helytelen. Az állam nem rogja takarmánnyal támogatni a szövetkezeteket. E szempontból minden szövetkezetnek újra meg kell vizsgálnia, hogyan tudja biztosítani az állam növényi termésszlikségleteinek kielégítése után saját takarmányszükségletét, és azután fokozatosan meg kell teremtenie a szükséges tartalékokat. A 15 százalékos takarmánytartalék megteremtése legyen minden egyes szövetkezet tervének szerves része. A szocialista nagyüzemi termelés ezt feltétlenül megköveteli. Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetében a takarmányalep szilárd nagyüzemi termelési szervezetének kiépítése, valamenynyl mezőgazdasági üzemben az a fő dolog, mely biztosítja az egész mezőgazdasági termelés továbbfejlődését, a haladó technológia érvényesülését és az önköltségek csökkenését. A SZARVASMARHATENYÉSZTÉS - AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉNEK ALAPJA Az állattenyésztés fejlesztésében nagyon igényes feladatok állnak az EFSZ-ek előtt. A kongresszusi kampányban méltán összpontosult a szövetkezetesek figyelme a döntő szakaszra: a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére és lényegesen nagyobb fokú hasznosságának elérésére. Komoly dolog, hogy a harmadik ötéves terv megkezdésekor 60 ezer tehén hiányzott a tervből. Ugyanakkor az átlagos tejhozam 1960-ban csak 1788 liter volt. Ezen a téren túlszárnyalt bennünket valamennyi európai szocialista állam. A szarvasmarhatenyésztés jelenlegi alacsony színvonalának gyors javítása döntő lépést jelent az egész mezőgazdasági termelésben elérendő fordulathoz. A szarvasmarhatenyésztés kulcsfontossága szempontjából vissza kell utasítanunk azt az „elméletet", hogy a hasznosság fokozása céljából előnyös a szarvasmarhaállomány csökkentése. Valamennyi szövetkezetesnek jó! felfogott érdeke, és az egész mezőgazdaság fejlődésének használ, ha mielőbb lényegesen növeljük a szarvasmarhaállományt éspedig úgy, hogy mindenekelőtt fokozott ütemben kicseréljük az állományt. Minden egyes EFSZ-nek az legyen az elve: Egy éven belül egy borjút minden egyes fejőstehéntől. Helyesen járnak el azok a szövetkezetek, amelyek szabadistállózással végzik az üszők nevelését. A szabadistállózás és önetetés alkalmazásával hatvan—nyolcvan üsző gondozását bízhatjuk egy személyre a növendékmarha eddigi nevelési módszere mellett érvényesülő normával — 38 darabbal — szemben. Ez a módszer 25 és még több százalékos önköltségcsökkentést eredményez. A tej minőségével és a folyamatos ellátással szemben támasztott növekvő igények megkövetelik, hogy a nagy fogyasztási központok körzetében fokozott tejtermelésre törekedjenek a mezőgazdasági üzemek. Ezekben az üzemekben lényegesen növelni kell a tehenek állományát és meg kel! szervezni az üszőnevelésben az együttműködést a hegyaljai és hegyvidéki üzemekkel. Ugyanakkor számítani kell rá, hogy minden 100 hektár után 40—50-re növekszik az évi átlag 3000 liter tejhozamú tehenek száma, ami hektáronként 1200—1500 liter tej termelését jelenti. A harmadik ötéves tervben 32 százalékkal kell növelnünk a sertéshústermelést és országos viszonylatban 1 hektár mezőgazdasági föld után 97 kg-t kell termelnünk. E téren a fö probléma a termelékenység fokozása a nagyüzemi sertéstenyésztési és hízlalási technológia széleskörű alkalmazása alapján. A közös tenyészetekben elsősorban meg kell kezdenünk a választott malactenyésztés nagyüzemi formáját. Az egy választott malacra eső eddigi költségek aránytalanul nagyok, az EFSZ-ekben 230 korona körül mozognak, és a gyakorlatban 2—3 koronával drágítják 1 kg sertéshús termelését. A gyakorlatban már kipróbáltuk a nagyüzemi termelési technológiát: az anyasertések csoportos nevelését, amely 120 anyasertés összpontosítása mellett úgyszólván a felére csökkenti az egy választott malacra eso kiadásokat. A szövetkezetek többsége már meggyőződött az önműködő etetők bevezetésének előnyösségéről a malacok száraz és nedves takarmánnyal való hizlalásában. E módszer alkalmazásával jobban felhasználődik a takarmány, 50—100 százalékkal növekszik a súlygyarapodás, a munkatermelékenység pedig a kétszeresére fokozódik. Ám az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell összpontosítani a malacokat és biztosítani kell elegendő saját termésű takarmányt, hogv teljes mértékben érvényesüljenek az új technológia előnyei. Most pedig a baromfitenyésztés néhány kérdésére térek rá. Az egy lakosra eső eddigi 168 db tojásfogyasztásnak 1965-ig 211 darabra kell növekednie. Az egy lakosra eső jelenlegi 4,2 kg baromfihús-fogyasztásnak 1965-ig el kell érnie az 5,7 kg-t. Ez megköveteli, hogy egy tyúk a mai átlag 103 darab helyett 1965-ben 126 darab tojást tojjon. El kell érnünk, hogy a tyúkok az összállománynak több mint a felét az iden már a szocialista mezőgazdasági üzemek tenyésszék. (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZO 4 * 1961. március 19.