Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-24 / 83. szám, péntek

Minden erőnkből törekedjünk a mezőgazdaság ötéves tervének négy év alatti teljesítésére (Folytatás a 3. oldalról) Az EFSZ-ek közös baromfitenyésztésének fejlesztését az Intenzív nagyüzemi tenyészetekben, a legújabb tudományos és gyakorlati Ismeretek alkalmazásával úgy kell kiépíteni, hogy 8—9 hónap alatt legalább 160 darab átlagos tojáshozamot érjünk el egy tojóstyúktól. A 10—20 ezer, sőt, még több tyúkot befogadó nagy tenyészetek a fontosak, amelyek az EFŠZ-ek együttműködése alapján sikeresen létrehozhatók. A GÉPESÍTÉS TELJES MÉRVŰ KIHASZNÁLÁSÁVAL IPAROSÍTSUK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉST A IV. kongresszus óta jelentősen fokoztuk a gépesítést. Mezőgazdaságunk 1959—1960-ban majdnem 4,5 milliárd korona értékű új gépet és berendezést kapott. A gépek tervezett szállítása lehetővé teszi, hogy 1963-ig a földterület 65 százalékán, 1965-ben pedig 80 százalékán bevezessük a gabonaneműek betakarításában a komplex módon gépesített nagyüzemi technológiát. Már ebben az esztendőben 2800 gabonakombájnt, 4000 sorvetőgépet, 1500 betakarító gépet szállítunk le, úgyhogy legalább 500 000 hektárnyi gabonatermő földön lehet majd végrehajtani a többmenetes betakarítást és 370 C00 hektáron a közvetlenül kombájnokkal végzett aratást. A takarmány nagyüzemi betakarítási módját 1963-ban a takarmánnyal bevetett terület 47 százalékán és 1965-ben 93 százalékán fogjuk alkalmazni. A cukorrépa betakarítása céljából gyors iramban tervezik a többmenetes betakarításhoz szükséges gépet. A burgonya termesztésének és betakarításának gépesítésében rövid időn belül gépesítjük az előcsíráztatott burgonya géppel való ültetését. A megművelés gépesítése a már tökéletesített gyomirtó gépek gyars leszállításától függ. A burgonya betakarításában mind ez ideig nem sikerült olyan betakarító gépeket konstruálnunk, amelyeket nehéz talajokon és lejtős területen lehetne bevetni. Valamennyi járási szövetkezeti konferencián a bírálat középpontjában a pótalkatrészekkel való ellátás hiányosságai álltak. Mi a helyzet? Gépipari üzemeink 1960ba»- az előző esztendőhöz viszonyítva 28 százalékkal több pótalkatrészt gyártottak. Miután azonban a szövetkezetek a GTÁ-któl megvették a gépeket, a pótalkatrész-szükséglet jelentősen megnőtt. Egyes pótalkatrészekben már évek óta krónikus hiány mutatkozik. Ipari üzemeinknek gyorsan fel kell számolniok ezeket a Jelenségeket. Látnunk kell azonban azt is, hogy sok mezőgazdasági üzemben feleslegesen halmozzák a raktáron fekvő pótalkatrészeket, nem gondoskodnak a gépek rendszeres karbantartásáról és idejében való javításáról. Számos szövetkezetünkben ebben a vonatkozásban komoly rendetlenség tapasztalható. Ezen a téren is a legrövidebb Időn belül határozottan rendet kell teremtenünk. A minisztériumnak a nemzeti bizottságokkal karöltve olyan intézkedéseket kell foganatosítania a GTÁ-kon, hogy növekedjék a pótalkatrészek felújításának részaránya. SZOCIALISTA MUNKAVERSENNYEL NÉGY EV ALATT TELJESÍTSÜK AZ ÖTÉVES TERVET A szövetkezetek 84 százaléka és az állami gazdaságok 95 százaléka kötelezettséget vállalt, hogy négy év alatt teljesítik az ötéves terv feladatait. Ezzel szemben csak 189 szövetkezet tett olyan felajánlást, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítik az árutermelés volumenjében. Ogy hiszem, ha valóban sokoldalúan és mélyrehatóan fogják elemezni minden egyes szövetkezet termelésének helyzetét, és feltételeit, a szövetkezefi tagok legszélesebb körű bevonásával, a helyi nemzeti bizottság teljes aktivitása és a járás igazán konkrét segítsége mellett, akkor az ötéves terv négy év alatti teljesítését nem csupán a kötelezettséget vállaló alig kétszáz szövetkezet, hanem ennek a számnak többszöröse is meg fogja valósítani. Szocialista társadalmat építünk és fejlesztünk, amelyben mindenkinek egyenlő jogai és kötelességei vannak. A szövetkezetek alapvető kötelesége, hogy legalább annyi terméket juttassanak a társadalom asztalára, amennyit a terv előír. A harmadik ötéves terv első hónapiaiban azonban az állattenyésztési termékek felvásárlása ki nem elégítő. A hús- és a tejfelvásárlás szerződéses /feladatainak nemteljesítése komoly következményekkel jár egész népgazdaságunkra. A dolgozók szükségleteinek fedezése rdekében növelnünk kell az élelmiszerbehozatalt külföldről. A hús és a vaj behozataláért ipari gyártmányokat kell exportálnunk. A lemaradás csupán a hús- és a vaj felvásárlásában e7 év első két hónapjában 4672 Zetor-50 típusú traktor értékének felel meg. Ez majdnem egyharmada a mezőgazdasáq részére 1961-ben a terv izerint szállítandó traktorok számának. A kongresszus előtti kampányban, a beszélgetéseken, évzáró taggyűléseken, valamint a járási szövetkezeti konferenciákon számos javaslat hangzott el arra, hogyan tökéletesítsük az állattenyésztési termékek felvásárlását. Az állam a szövetkezettel szerződésileg lekötött mennyiségben előre és szilárdan meghatározott árakban vásárolja fel a mezőgazdasági terményeket. A mezőgazdasági termények eladása a szövetkezetnek olyan jövedelmi forrását képezi, amelynek nagyságától nemcsak a közös termelés további fejlesztésének irama, hanem a szövetkezeti tagok jövedelme is függ. A társadalom iránti kötelességek teljesítése a mezőgazdasági termények eladásában ter hát egyúttal a szövetkezeti tagok életszínvonala növelésének alapvető feltétele. Kongresszusunkon foglalkoznunk kell a terményfelvásárlással kapcsolatos néhány más komoly ténnyel is. Valamennyien tudjuk, hogy tavaly -igen szép volt a kenyérgabona hozama. A szövetkezetek ennek ellenére 20 866 tonna búzával és rozzsal maradtak adósak. A búza kitermelt mennyiségéből több mint 300 000 tonnát, vagyis a jó minőségű búza több mint 30 százalékát osztották szét természetbeniek fejében, míg az egész társadalom szükségleteire csupán 286 000 tonnát szállítottak le, vagyis az egész termelés 26,8 százalékát. A szövetkezetek alapszabályzata világosan kimondja, hogy a természetbeniek és a háztáji gazdaság célja a szövetkezeti tagok családjai személyi fogyasztásának fedezése. A szövetkezeti családnak fő jövedelme a közös gazdaságban végzett munka kell, hogy legyen, nem pedig a háztáji gazdaság terményeinek és a természetbeni juttatásnak az eladásából származó jövedelem. Ezen elvnek következetes alkalmazása a gyakorlatban, valamint a társadalommal szemben fennálló kötelesség teljesítésének biztosítása, azok az alapvető kérdések, amelyekre kongresszusunkon rendkívül nagy figyelmet kell fordítanunk. TÖKÉLETESÍTSÜK A MUNKA SZERVEZÉSÉT ÉS DÍJAZÁSÁNAK RENDSZERÉT FEJLESSZÜK TOVÁBB A SZÖVETKEZETEK GAZDASÁGÁT Mezőgazdaságunk ökonómiájának és a szocialista mezőgazdasági üzemek megszervezésének jelenlegi alapvető kérdése a nagyüzemi termelés céltudatos megoldása összpontosítás és szakosítás útján. Az egybeolvadt egységes földművesszövetkezetek többnyire csak igen rövid ideje gazdálkodnak így s' még nem aknázhatták ki teljesen a nagyüzemi megszervezés minden előnyét. Ennek ellenére kedvező jelenségeket tapasztalhatunk. A CSKP Központi Bizottsága hangsúlyozta, hogy a szövetkezetek egyesítése terén megfontoltan kell eljárnunk s helytelen az aránytalanul nagy szövetkezetek létrehozása. A szövetkezeteket nem azért olvasztjuk egybe, hogy nagy gazdasági egységek jöjjenek létre, amelyekben a termelést továbbra is a régi módszer szerint szerveznék meg, az egyes terményeket kis parcellákon termesztenék, nem összpontosítanák az állattenyésztési termelést stb. Az ilyen egyesítés csak bonyolultabbá teszi a munka irányítását s megszervezését és nem lendíti előre a mezőgazdasági termelést. Az egybeolvadt szövetkezetek többsége megértette gazdaságuk területi gyarapításának igazi célját és helyesen a termelés célszerű széthelyezésére, az üzemen belüli szakosítás megvalósítására törekszik. Minden járásban ki kell dolgozni a mezőgazdasági termelés széthelyezésének és megszervezésének távlati terveit. Ez lehetővé teszi a szövetkezetek egyesülésében a céltudatosság és a tervszerűség érvényesülését, azt, hogy az egyes üzemek szakosítása egyúttal összhangban álljon a természeti és gazdasági feltételekkel, a beruházási építkezés pedig m szövetkezet távlati szükségleteivel. Nagy termelési tartalékaink vannak főleg a tej, a marhahús termelésében és a szarvasmarha tenyésztésében a hegyvidéki és hegyaljai területek szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban, ahol sok a rét és a legelő, s így a szarvasmarhaállomány gyarapításának megvannak a természeti feltételei A hegyvidéki területek nagy kiterjedésű legelői kihasználásának egyik módja a hegyvidéki szövetkezetek és állami gazdaságok együttműködése az alföldi mezőgazdasági üzemekkel. A nagyüzemi termelési formák és megszervezés bevezetése az egységes földművesszövetkezetekben a termelés hatékonysága növelésének alapvető útja. A nagyüzemi termelésben olyan megszervézést kell elérnünk, mely az iparhoz hasonlóan elősegíti minden termelőeszköz és munkaerő teljes mérvű kihasználását a termelési feladatok teljesítése és túlszárnyalása érdekében a termelési önköltség egyidejű csökkentése mellett. Nem elégséges azonban az, ha a szövetkezetben helyesen széthelyezzük a gépeket. A szövetkezetek az elkövetkezendő években további gépeket kapnak, amelyekkel lényegesen növelhetik a munkafolyamatok gépesítését, sőt az alapvető terményeknél bevezethetik a komplex gépesítést is. Ez jelentősen nagyobb igényeket támaszt majd az emberek és a gépek csoportokban végzett munkájának megszervezésével szemben. A szövetkezeti termelés és munka irányításának hatékonysága szempontjából alapvető jelentőségű a szilárd, állandó termelési szervezés, amely lehetővé teszi a szövetkezeti funkcionáriusok és tagok személyes felelőssége elvének betartását. A funkcionáriusok és a tagok a rájuk bízott szakaszokon felelnek a termelésért és a munkáért. Egyes szövetkezetek vezetősége az Irányítás hatékonyságának növelése érdekében az üzemen belüli önálló elszámolás elvei szerint alkalmazza a gazdálkodás módját. Milyen elvekről van szó? Röviden, lényegében nem másról, mint az ismert jelszó: „Mindenki gazda legyen a munkahelyén" következetes érvényesítéséről. Az önálló elszámolás elvei szerinti gazdálkodás részét képezi a rendszeres és jól megszervezett ellenőrzés és a gazdálkodás elemzése. Számos jól gazdálkodó szövetkezet egyebek között a gazdálkodás irányításának és ellenőrzésének köszönheti eredményeit. A jól vezetett elsődleges nyilvántartás és könyvelés segítségével a szövetkezetek figyelemmel kísérik minden egyes mezei és állattenyésztési termelőcsoport gazdálkodásának eredményeit, rendszeresen nyomon követik az önköltség alakulását és teljes mértékben felhasználják a nyilvántartás adatait a gazdálkodás rendszeres elemzésében. A helyesen érvényesített anyagi érdekeltség befolyásolja az eredményeket. 1960-ban az 1957-es évhez viszonyítva az egy hektárra eső mezőgazdasági teljes termelés 57,5 százalékkal, az egy dolgozóra eső termelés 21,7 százalékkal, a takarmányalap ellátása 82 százalékkal és az oszthatatlan alap 106 százalékkal gyarapodott. , Számos egységes földművesszövetkezet azonban nem alkalmazza megfelelően a díjazás bevált elveit. A növénytermesztésben a szövetkezetek többsége csak a teljesítménynormák teljesítése szerint jutamazza tagjait és a szövetkezeteknek csupán 8 százaléka díjazza a tagokat a terméseredmények alapján. Jobb a helyzet az állattenyésztési termelésben, mivel itt a szövetkezetek 88 százaléka az elért haszonhoz igazodik a díjazásban. Teljesen elégtelenül élnek a prémiumok rendszerével. Minden szövetkezet köteles fokozatosan bevezetni a műszakilag indokolt normákat, 1962 elejétől az új egységes tarifa rendszert, amint azt a kongresszus előtti kampány anyagában nyilvánosságra hozott, a pénzbeli jutalmazás rendszerére vonatkozó irányelvek javasolják. A második kongresszusi anyag megtárgyalása során a szövetkezeti tagok nagy érdeklődést tanúsítottak a szilárd pénzbeli jutalmazás iránt; ezt a rendszert 1961-ben 71 szövetkezetünk vezette be. A március 1-i helyzet szerint több mint 70 szövetkezet határozta el a díjazás e módjának bevezetését. A szilárd pénzbeli díjazás bevezetésének feltétele, hogy a szövetkezetek a gazdálkodásban bizonyos színvonalat érjenek el. Ezt a rendszert a gazdaságilag megszilárdult szövetkezetekben érvényesíthetjük, amelyek jó gazdasági eredményeket érnek el, normáik rendben vannak és teljes mértékben ellátják a szövetkezeti alapokat, főleg a tartalékalapot. Szocialista államunk jelentős mértékben kiveszi részét a szövetkezetek ökonómiájának fejlesztésében, elsősorban azzal, hogy segítséget nyújt az állóalapok bővítését és átépítését célzó költségek fedezésében. így például szövetkezeteink 1959ben termelési alapjukat 4,8 milliárd korona értékű új gépekkel, épületekkel és építkezésekkel gyarapították. A költségeket mintegy 46,1 százalékban saját eszközeikből fedezték a szövetkezetek. A fennmaradó részt az állam fedezte hitel és közvetlen támogatás nyújtásával. A szövetkezetek szilárduló gazdaságának egyik fő feladata, hogy egyre több saját pénzeszközzel járuljanak hozzá az állóalapok dotálásához. Az EFSZ-ek többsége már tisztán látja ezt a tényt. A szövetkezetek 1960-ban az 1956. évi 9,6 százalékhoz képest pénzbeli bevételeik 17,8 százalékát juttatták a közös szövetkezeti alapokba. Az EFSZ-ek fő célja és küldetése a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Egyes szövetkezetekben azonban a fő mezőgazdasági termelési tevékenységen kívül különféle melléktermelések is fejlődnek. A szövetkezeti funkcionáriusok gyakran kérdik, hogyan vegyék ezt a kérdést, szervezzenek-e és milyen terjedelemben melléktermelést. E kérdésben világos az álláspontunk. A melléktermelés csak akkor és olyan terjedelemben jogosult a szövetkezetben, ha elősegíti a fő tevékenység, a mezőgazdasági termelés fejlődését. A TÁRSADALMI SZÜKSÉGLETEKKEL ÖSSZHANGBAN MÉLYÍTSÜK EL A SZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIÁT Az EFSZ-ek fejlődésével és gazdasági szilárdulásával párhuzamosan tovább kell mélyíteni a szövetkezeti demokráciát és minden szövetkezetesnek az öntudatos fegyelmet. A szövetkezeti demokrácia elveinek érvényesülésében felmerülő fogyatékosságok és a szövetkezetesek fegyelmezetlensége sok esetben nagyobb mértékben befolyásolja a rossz gazdasági eredményeket, mint a szövetkezetek anyagi és technikai felszerelésének hiányossága. Milyen szövetkezeti demokráciáról lehet beszélni számos EFSZ-ben, melyek nem teljesítik a társadalom iránti kötelességeiket, nincs takarmányuk az állattenyésztés szükségleteire, ugyanakkor túlsók természetbenit osztanak szét a munkaegységek fejében. A kongresszus előtti vitában gyakran esett szó a háztáji gazdaságok továbbfejlesztéséről. Sok szövetkezetben arra a következtetésre jutottak, hogy a közösbe kell vinni a háztáji gazdaságokat és a teheneket. A közös termelés' további gyors fejlesztésének szükségleteit, a mezőgazdaság és az :par, a szövetkezetesek és az ipari dolgozók munkája és életszínvonala közötti különbségek fokozatos kiküszöbölésének szükségességét tartották szem előtt. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyedüli helyes út a háztáji gazdaságok és a tehenek bevitele a közös gazdaságokba és a háztáji gazdálkodás megszüntetése. A háztáji bevételek ma még jelentős részét képezik a szövetkezetesek általános jövedelmének, s még 370 ezer tehenet tartanak a háztáji gazdaságokban. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek vezetősége — bár ismerik a háztáji gazdaságok megszüntetésének előnyeit — a jó gazda felelősségérzetével kötelesek kezelni e kérdés megoldását. A háztáji gazdálkodás megszüntetését fokozatosan aszerint kell megvalósítani, ahogyan a szövetkezetekben létrejönnek ennek kellő feltételei. E kérdés egyrészt a szövetkezetesek közös gazdaságból eredő jövedelme megfelelő színvonalának biztosítását, valamint az árutermelés kellő növelését öleli fel. Különösen fontos, hogy az egyesített szövetkezetekben betartsák és elmélyítsék a szövetkezeti demokrácia elveit. A taggyűlések összehívása az egyesített szövetkezetekben nehezebb. Semmi esetre sem vezethet azonban a taggyűlések jogainak és jelentőségének megnyirbálásához. Fontos lesz, hogy a taggyűlések közötti időben a termelési csoportokban megszervezett termelési értekezleteken tájékoztassák a szövetkezeteseket a vezetőség intézkedéseiről. A falusi asszonyok munkája fontos része a mezőgazdasági termelés és az EFSZ-ek fejlesztésének. Persze nem állíthatjuk ezt a szövetkezet irányításában és igazgatásában való részvételükről. A közös szövetkezeti munka kétségtelenül megkönnyítette a földművesek es az asszonyok munkáját, lehetővé teszi jobb életüket. A szövetkezeti dolgozó asszonyok életével kapcsolatban* azonban sok kérdés merül fel, melyeket a vezetőségeknek meg kell oldaniuk. A szövetkezeti konferenciákon is gyakran esett szó ezekről a kérdésekről. A felszólalók helyesen látják, az asszonyok jobb munka- és életkörülményei kérdésének megoldását abban, hogy szabadítsák fel őket a háztáji gazdaságban végzett munkák alól, létesítsenek egész éven át működő, közös étkezdéket, bölcsődéket és óvodákat. Sok, főként egyesített EFSZ arra számít, hogy a HNBvel karöltve gyorsan megoldja e kérdéseket. Az EFSZ-ekben és az EFSZ-ek járási konferenciáin sokat vitáztak az Ifjúság megnyerésének és mezőgazdaságban tartásának kérdéseiről. A szövetkezetekben dolgozó 15—20 éves fiatalok száma csak 4,4 százalékot, az 50-évnéI idősebb szövetkezetesek száma pedig több mint 45 százalékot képez. Sok szövetkezet továbbfejlődése lényegesen attól függ, milyen gyorsan sikerül megnyerni az ifjúságot. Az egész társadalom érdeke, hogy fiatal mezőgazdasági munkaerők szerzésével biztosítsuk szövetkezeteink jövőjét. E szempontból rendkívül nagy jelentősége van a szilárd jutalmazás bevezetésének, különféle társadalmi intézmények létesítésének, a közös étkeztetés megszervezésének stb. A MINT A ALAPSZAB ÁLYZ AT A SZÖVETKEZET ÉLETÉNEK TÖRVÉNYE A kongresszus napirendjén szerepel az EFSZ-ek új inintaalapszabályzatának jóváhagyása. Az EFSZ-ek első országos kongresszusán, 1953-ban jóváhagyott és a további kongresszusokon kiegészített eddigi mintaalapszabályzat felépítésével már nem felel meg az új feltételeknek és a szövetkezetek fejlődése már elavulttá tette. Az élenjáró EFSZ-ek közreműködésével kidolgozott új mintaalapszabályzatot múlt év decemberében vitára bocsátottuk a szövetkezetesek és mezőgazdasági dolgozók elé. A mintaalapszabályzat megvitatása során 3225 hozzászólás érkezett a minisztériumba. Az új mintaalapszabályzatban megjelölt alapvető kérdésekben teljesen egyetértettek. Az új mintaalapszabályzat helyesen összhangba hozza a szövetkezetesek, a szövetkezet és az egész társadalom érdekeit és ezért a szövetkezeti parasztok szocialista öntudata elmélyítésének fontos eszköze lett. A szövetkezetesek már gazdag tapasztalatokat szereztek a közös gazdálkodásban. Politikai fejlettségük és tapasztalataik a kezessége annak, hogy a mintaalapszabályzat alapján kezdeményezóen és helyesen rendezik a szövetkezeten belüli viszonyaikat és ezt saját alapszabályzataikban is kifejezésre juttatják. Mezőgazdaságunk most új szakaszba lép, melyben a párt feladatul tűzte ki, hogy a legközelebbi tíz éven belül az ipar színvonalára emeljük a mezőgazdaságot. Társadalmunk minden ereje összefog e feladat teljesítésére. Társadalmunk szilárd egységben halad előre a cél — a kommunista társadalom felé. E fejlődési szakasz célja a mezőgazdaság termelőerői gyors fejlődésének elérése a termelés célszerű körzetesítése és szakosítása, a nagyüzemi termelési technológia, a technika és a mezőgazdaságtudományi ismeretek nagyvonalú felhasználása. Ezek a mi nagy és felelősségteljes feladataink. Szövetkezeteseink felelősségük tudatát a társadalommal szemben a harmadik ötéves terv négy év alatt-"történő teljesítésére indult mozgalomban fejezték ki. A mozgalom a szövetkezeti parasztok és a többi mezőgazdasági dolgozók .kezdeményezésére épül. Pártunk Központi Bizottsága örömmel fogadta a hazafias mozgalmat, mert megfelel a társadalom és a falu érdekeinek. Most az a fontos, hogy a vállalt kötelezettségek ne legyenek csak formai óhajtások. Fontos, hogy konkrét termelési programmá váljanak, melyek alapján valamennyi szövetkezetes személyesen részt vesz a termelés növelését elősegítő tartalékok kihasználásában. Az eddigi eredmények nem fejezik még ki a szövetkezetek valamennyi lehetőségét és a szövetkezetesek kezdeményezését, ezért szorgalmasan tovább kell keresnünk a módot a fogyatékosságok mielőbbi kiküszöbölésére és a jó tapasztalatok elterjesztésére. E küzdelemben erőt jelent szövetkezeti parasztságunknak a kommunista párt gondoskodása a mezőgazdaságról, valamint a szocialista tábor és a munkásosztály óriási segítsége. A CSKP KB felbruári plénuma a szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztésének égető feladatairól tárgyalt. A plénum határozata e feladatok megoldásában jelentős segítséget nyújt, melyre az EFSZ-ek V. kongresszusa és valamennyi szövetkezetes azzal válaszol, hogy fokozottan tovább törekszik a harmadik ötéves terv mezőgazdasági feladatainak négy év alatt történő teljesítésére és ezzel jelentősen hozzájárul a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez hazánkban. így a CSKP vezetésével a szocialista falu örömteljes és gazdag életének reális valóságává változtatjuk a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésének merész távlatait. ÚJ SZÖ 24 * 1961. március 18.