Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-18 / 77. szám, szombat

A fekete földrész régi dicsősége i A SZOCIALISTA TÁBOR ORSZAGAIBOL • LENGYEL HALSZAKÉRTŐK AZ EGYENLÍTŐ VIDÉKEN A lengyel Birkut hajón halipari technológusok, halszakértők és oceánográfusok utaznak az Egyenlí­tő vidékére, hogy a halak mennyi­sége és minősége szempontjából megvizsgálják a halászterületeket. A tudományos expedíció együtt­működik majd azokkal a lengyel halászokkal, akik a lengyel-guineai egyezmény keretében már hónapok óta guineai halászterületeken dol­goznak. • SZIBÉRIAI GÉPEK 22 ORSZÁG­BAN A szibériai üzemek 22 országba szállítják termékeiket. A kujbisevi nehézgépgyár berendezéseket szál­lít kínai, lengyelországi és bulgáriai kohóknak és ércdúsítóknak. Az ir­kutszki gépgyár Franciaországtól, az NDK-tól, Iraktól és Guineától kapott megrendeléseket univerzá­lis marógépek gyártására. A cse­remhovói Marx Özem bányaberen­dezéseket szállít sok európai és ázsiai országnak. A hétéves terv vé­gén Szibéria lesz a kivitelre termelő legfontosabb szovjet iparvidékek egyike. • ÜDÜLÖHAJÖ AZ NDK-BAN Ezekben a napokban bocsátották vízre az NDK első tengeri üdülő­hajóját. A hajó, amely Fritz Hec­kert nevét viseli, május elsején veszi fedélzetére az első 400 dol­gozót, hogy üdülőkörútra induljon velük. A tengerjáró 7400 tonna víz­kiszorítású, 141 méter hosszú, Die­sel- és gázturbinás motorok hajt­ják, amelyek segítségével 19 csomó sebességet ér el óránként. A z Afrikával foglalkozó eddigi történelmi munkák többnyire nem afrikaiak tollából Jelentek meg. Sajnos, a gyarmati rend­szer szolgálatában álló történészek szállták meg a történetírásnak ezt a területét. Természetesen senki sem várhatott kendőzetlen Igazságot műveikben, senki sem várhatott olyan választ, amely vi­lágosságot deríthetne az érdekes földrész múltjára, jelenére és jö­vőjére. • AFRIKA TÖRTÉNELMÉNEK DICSŐ LAPJAI Szörnyen téved az, aki azt hiszi, hogy az afrikai földrésznek szegé­nyes a történelme. A valóság­ban nem marad el más földrészek történelme mögött. Mindenki isme­ri az afrikai Hannibál alakját, aki már akkor döngette a római biro­dalom kapuit, amikor Európát még őserdők borították, melyekben isme­retlen barbár törzsek törtek előre életteret keresve. Az afrikai Tyro, Cicero titkára saját rendszerű gyors­írást használt már akkor, amikor Európa nagyobb részében még a kö­zönséges írást sem ismerték. Már évszázadokkal ezelőtt magas szín­vonalú kultúra jellemezte az afri­kai városokat. Kano afrikai város már 900-ban bevezette az írott iro­dalmi krónikákat. A volt Aranypart, a mai Ghana büszkén vette fel a ré­gi afrikai birodalom nevét. Az arab utazók Írásos tanúbizonysága szerint Ghana ősrégi néger birodalomban már a XI. században virágzott a jogtudomány, az építészet, az orvos­tan, az oktatás, az irodalom, a zene­művészet. A burzsoá történelemtudomány szápdékosan elhallgatja, hogy Afrika már akkor ismerte a vasat és egyéb fémeket feldolgozó kézművesipart, amikor még egyáltalán nem volt kapcsolata Európával. Afrikának abban az időben óriási jól szervezett hadserege volt. A mór Amoravidák hadseregében, mely a XII. század végén diadalmasan elő­retörve Spanyolországban, egészen a Pireneusokig jutott el, afrikai pa­A GUINEI KÖZTÁRSASÁGBAN EGY COLNAK a NÉPI TÁNCOSOK. NÉPÜNNEPÉLYEN KANKANT TÁN­(CTK-TASZSZ felvétel) rancsnokok vezették a ghanai ala­kulatokat. A pápa és a császárok rettegtek e rendkívül harcos kato­naságtól. A Ghanával szomszédos és dicső­ségében osztozkodó Mali birodalom gazdagságáról tanúskodik az az egy­kori feljegyzés is, hogy amikor Man­sza Musza mali uralkodó 1324-ben Mekkába utazott, 60 ezer ember kí­sérte 80 szekér arannyal. Ibn Battu­ta arab utazó a következőket Irta Maliról: „A négerek kiváló tulaj­donságokkal dicsekedhetnek. Ritkán igazságtalanok, biztonság honol ott­honaikban. Az idegen utazóknak és a hazaiaknak nem kell félniük rab­lóktól, banditáktól és garázdálkodók­tól." Ha összehasonlítjuk ezt a ré­gi tanúbizonyságot sok európai or­szág XIV. századbeli viszonyaival, vitathatatlanul az akkori Európa ma­rad hátrányban. A történelemből ismerjük Timbuk­tut, a Szonghai birodalom fővárosát, melyben éppúgy virágzott a tudo­mány és a művészet, mint a moha­medán világ másik központjában, Bagdadban és a civilizáció többi ak­kori híres központjában. • MEGJELENNEK A GYARMATOSÍTOK - ELTŰNNEK A FÜGGETLEN ORSZÁGOK De megjelent a fehér ember, aki elhozta saját civilizációját, ami meg­akadályozta Afrika további ígérettel­jes fejlődését. A fehér zsarnok min­dent elkövetett, hogy a fekete föld­rész ne fejlődjék tovább, bár eb­ből az egész emberiségnek haszna lett volna. Előbb kirabolták, azután felgyújtották Benina palotáit, Ku­maszi metropolist, stb. A XIX. szá­zad végén még voltak Afrikában független államok, de a gyarmati terjeszkedés ezeket is megdöntötte. A gyarmatosítók hősökké emelték a hódítókat, akik tűzzel-vassal térdre kényszerítették Afrikát. Világos, hogy Afrika elmaradottságát a mai európai országokkal szemben nem az afrikaiak okozták! Okozói az európai hódítók voltak, akik nyereséghajhászás­ból évszázadokon át rendszeresen el­nyomták Afrika legegészségesebb embe­reit, elszakították őket családjuktól, el­hurcolták szülőföldjükről, elvették éle­tük értelmét, s bilincsbe verve Ameri­kába, vagy Nyugat-Indiába szállították őket. Itt elképzelhetetlen kizsákmányolás várt az afrikai rabszolgákra. Az euró­pai kereskedők kimondott vadászatot ren­deztek az afrikai négerekre és rabszol­gákkal tértek haza. A becslések szerint körülbelül 20 millió férfit és nőt ejtet­tek fogságba Afrikában és hurcoltak el messzi földrészekre. Sokan már útközben meghaltak. A gyarmattartók a legsúlyosabb körül­mények között kockázatos kutatómunkák­ra, bányákba, kikötök, utak, vasutak épí­tésére áldozták fel az afrikaiakat. Meg­győző korképet fest erről Albert Lond­ras, az Ébenfa országa című könyvében: „A halandóság fokozódott, mivel nem javultak a közlekedési és ellátási viszo­nyok. A teherhajókat gyászkocsiknak, a különféle építkezéseket pedig tömegsírok­nak nevezték. A Gulrbingufből útn3k in­dított rabszolgák 75 százaléka elpusz­tult ... Hatezer—nyolcezer embert kell feláldozni — mondotta Antonelli — vagy le kell mondani a vasútépítésről." A va­lóságban nagyobbak voltak az áldozatok. 17 ezer ember hunyt el a 140 kilomé­teres szakaszon. A Szuezi-csatorna épí­tése 120 ezer egyiptomi életébe került. A gyarmattartóknak ez sem volt elég. Tovább fájt a foguk a földre és ásvány­kincseire. Gaztetteik betetőzéséül sok afrikait zsoldosszolgálatukba állítottak éj saját testvéreik ellen küldtek hadba az afrikaiak között mesterségesen kirobban­tott testvérgyilkos gyarmati rablóhadjá­ratok során. A rabszolgaság, vérontás', az örökös fosztogatás megfosztotta Afrikát erejé­től, megállította fejlődését, megfojtotta ezt a reményteljes világrészt. • A TELHETETLEN KOLONIALISTÄK A gyarmatosítók és a szolgálatukban álló kalandorok eleinte csak egy kes­keny partmenti sávot foglaltak el a mér­sékelt éghajlati övezetbe tartozó Nyu­gat-Afrikában. Ez az övezet akkor elég­gé ellátta őket rabszolgákkal, elefánt­csonttal és arannyal. A kapitalizmus, az európai nagyipar fejlődésével párhuzamo­san nőttön-nőtt Afrika jelentősége az európai burzsoázia szemében. Óriási pia­cot és nyersanyagforrást láttak benne. Később fokozatosan megszűnt a rabszol­gakereskedelem, mert a gyarmattartók tervbe vették, hogy a néger munkaerőt mindjárt a helyszínen felhasználják. Ez a kizsákmányoló gyarmati rendszer töké­letesítését jelentette, mert megfosztot­ták az afrikaiakat a legjobb földtől, ki­sajátították ásványkincseit és igába haj­tották a bennszülött lakosságot. A XIX. század utolsó negyedében lé­nyegesen meggyorsult Afrika felosztása az európai hatalmak között. A gyarmat­tartók hajbakaptak. A XX. század elején, amikor a kapi­talizmus elérte imperialista fejlődési fo­kát, azonban tovább folytatták a harcot Afrika uralásáért, Afrika felosztása már befejeződött. Az afrikai országok felszabadulásának korszaka, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kezdődött, amikor az egész világimperializmus megrendült. Az életrekelt leigázott népek forradalmi harcot indítottak szabadságukért és füg­getlenségükért. Egymás után vívják ki függetlenségüket és kezdik meg a gyar­matosítás átkos következményeinek fel­számolását. • AFRIKA ÜJ TÖRTÉNELME A régi afrikai népek civilizációja Is feledésbe merült Afrika földjén. Ma sokkal fontosabb az, hogy a gyarmattar­tók nem éppen önzetlen „civilizációja" is múlófélben van. Nemsokára csak a romjai maradnak meg. Mellettük felépül egy új világ, a jövő világa, a fiatal af­rikai független államok világa. Afrika új történelme, melynek bölcsőjénél a szocialista országok bábáskodtak, a fe­kete földrész régi birodalmainak letűnt dicsőségét is túlszárnyalja. Jozef Valentini Az idei enyhe tél lehetővé tette a Csehszlovák Dunahajózási Társaság hajó­gyári dolgozóinak, hogy jóval a kitűzött határidő előtt elvégezzék a hajók javí­tását. A téli hónapokban 19 hajót hoztak rendbe, amelyek közül 16-ot mqr átad­tak a forgalomnak és előreláthatólag ide­iében fejezik be a többi hajó javítását is. Képünkön: Tóth Pál és Jozef Habada hajógyári munkások a Bratislava sze­[ mélyszállító hajót csinosítják. V. Pfibyl felv. - ČTK A DÄNIAI AARHUSBAN sikerült a tu­dósoknak elszigetelniük azt a vírust, amely állítólag fehérvérüséget okoz. Az új tudományos eredmény rövidesen meg­jelenik a szakirodalomban. KARLSRUHE LESZ az új nyugatnémet atomközpont. A város címerében atom­képletet helyeznek el. TÖBB MINT 92 EZER dolgozó tanul napi elfoglaltsága mellett az idén a szakiskolákon. Tavaly e tanulási formá­ban 18 ezer dolgozó végezte el szak­tanulmányait. SZEPTEMBERTŐL bevezetik Ghanában a kötelező elemi- és középiskolai oktatást. 24 500 DOLLÁRÉRT kelt el New Yorkban árverésen a Fekete Honduras nevű bé­lyeg, amely mindössze négy példányban készült, és ez az egyetlen maradt meg. belőle. A KAIRÓI csehszlovák kultúrközpontban csütörtökön kiállítás nyílott N „A nagy gát képekben" címmel, melyen csehszlo­vák grafikusok és fényképészek képei láthatók az aszuáni gátról. HAMBURG EGYIK GIMNÁZIUMÁBAN főtantárgyként bevezetik az orosz jiyelv oktatását. Az iskola diákjai ezentúl oroszból is érettségiznek. 19 ÁLLAMBÓL 600 kiállító vesz részt a nemrég megnyílt, nagyszabású nürnber­gi játékkiállításon. Az új gyermekjátékok már nagyobbrészt az atomkorszak jegyé­ben készültek. JÁRVÁNYOS AGYHÁRTYAGYULLADÁS lépett fel a Niger Köztársaság terüle­tén. A Niger Köztársaság kérésére a Csehszlovák Vöröskereszt a napokban orvosokat küldött Nigéria fővárosába, akik nagy mennyiségű gyógyszert is vittek magukkal. egy het <§> a nagyvilágban Aléhány nap múlva hivatalosan ** is beköszönt a tavasz, a re­ménység évszaka, éltető napfény ra­gyogja be a földet, csak a világpoli­tika egéről nem akarnak eltűnni a fenyegető fellegek. A hidegháború még tartja magát, a béke ellenségei makacsul elzárják a józan ész fényé­től, az annyira várt megoldások he­lyett bizonytalan ígéretekkel hitege tik a világot. Ez folyik az ENSZ köz­gyűlésének második szakaszán, ahol a Nyugat hibájából még mindig nem kezdődött meg a legégetőbb kérdések­ről a vita. • Mire jó a halogatás? Megint elmúlt egy hét és az Egye­sült Nemzetek Szervezetének New York-i palotájában még mindig nem kezdődtek meg az igazi tanácskozá­sok. A sajtójelentések szerint még mindig magánbeszélgetések folynak a napirenden szereplő számos kérdés leszűkítéséről. Mivel a közgyűlés áp­rilis 20-a körül be akarja fejezni ta­nácskozásait, több kérdés lekerül a napirendről. Igaz, hogy van ott né­hány olyan provokatív „kérdés", amelyet nyugodtan törölhetnének, amely csak a hidegháború fokozását szolgálja. A kiszivárgott hírek sze­rint azonban az USA és szövetsége­sei nem a mondvacsinált úgynevezett „magyar és tibeti kérdést" akarják törölni, hanem éppen a legfontosab­bat, az emberiséget legközvetleneb­bül érintő, az első számú problémát, a leszerelést. Kennedy amerikai elnök legutóbbi sajtóértekezletén nvlltan meg is mon­dotta, hogy az USA álláspontja au­gusztusnál hamarabb nemigen kristá­lyosodik ki, ami annyit jelent, hogy a legjobb esetben az ENSZ közgyűlé­sének őszi ülésszakán tárgyalhatná­nak róla. Egyes hírmagyarázók azon­ban azt állítják, hogy az amerikai el­SÍZŐ 4 * 1961- március 18. nök a közgyűlés helyett inkább a zsákutcába jutott tízes bizottságban szeretné folytatni a leszerelési ta­nácskozásokat. Kennedy tehát e leg­fontosabb kérdésben sem tud kijutni elődjének útvesztőjéből. Egyre nyil­vánvalóbbá válik, hogy a reálisabb politikát követelő Kennedy ígérete csak választási fogás volt, amelyről egymás után pattog le < szép zo­mánc, és alóla egyre szembetűnőbben kilátszik az amerikai monopóliumok rideg érdeke. Mire jó e halogatás? Arra, hogy az USA monopóliumainak a fegyver­kezésből származó nyeresége meg ne csappanjon, gyorsított ütemben sze­relik fel atomfegyverekkel a külön­féle tömbökben levő amerikai szövet­ségeseket és újabb milliárdok ván­dorolnak a monopóliumok tulajdo­nosainak zsebébe. Az elnök érve túl­ságosan naiv és átlátszó. Ügy tűnik, az új kormány álláspontja nagyon is alaposan kikristályosodott — folytat­ja a képtelen kifogások, a halogatás eisenhoweri bukott politikáját. Ezen az úton azonban Kennedy sem jut messzire. Az amerikai és a világ közvéleménye tántoríthatatla­nul kitart a leszerelés mellett. Mi­előbbi tárgyalásokat és megegyezést követel. A szocialista világrendszer, a Szovjetunió bármikor kész aláírni a teljes leszerelési egyezményt. • A tananarivei osztozkodás Üj szakaszához érkezett a Kongói Köztársaság egysége ellen szőtt im­perialista összeesküvés. A kon­gói árulók tananarivei értekezletén ugyanis elhatározták, hogy megala­kítják „a kongói államok konföde­rációját", amelyet olyan laza szálak kötnének össze, hogy azt nyugodtan Kongó feldarabolásának tekinthetjük. Ezzel a Brüsszelben és Washington­ban kiagyalt tervvel szeretnék meg­tartani a gyarmatosítók befolyásukat és hatalmukat a két leggazdagabb kon­gói tartományban: Katangában és Ka­szaiban. A tervek szerint a tananari­vei tervezetet még megvitatják a „bábállamfők", majd összehívják a régen tervezett „kerekasztal-érté­kezletet". Mindezt Kaszavubu, aki az új „konföderáció" elnöke lenne, kö­zölte az ENSZ-szel és kérte, hogy hatálytalanítsák a Biztonsági Tanács legutóbbi határozatát, amely a bel­gák azonnali távozását követeli. Egy­ben azt is kijelentette, hogyha Gi­zenga, aki nem vett részt az árulók tanácskozásán, nem hajlandó együtt­működni velük, egyszerűen ,,törvé­nyen kívül helyezik". Közben a Mo­butu-banditák már meg is kezdték a törvényes kormány egységei ellen a harcot. Korszerű nyugati harcko­csikkal támadják a gyengén felfegy­verzett kormánycsapatokat, amit az ENSZ tétlenül néz. A nyugati hír­ügynökségek szerint az amerikai ha­ditengerészet egységei a kongói par­tok közelében beavatkozásra készen állnak. Az Egyesült Államok gyorsan kije­lentette, hogy elégedett Kongó fel­darabolásának tervével és most kon­zulátust létesített Stanleyvillében és Gizengát igyekszik rábeszélni az áru­lók határozatának elfogadására. Gi­zenga azonban kijelentette csakis a parlament dönthet Kongó jövőjéről. Hammarskjöld fótitkár közben le­velezget, tárgyalgat, de a Biztonsági Tanács határozatának megvalósítá­sáért semmi sem történik. Tétlensé­gével az árulók és kenyéradó gaz­dáik kezére játszik. A Szovjetunió ezért kérte, hogy a közgyűlés vitas­sa meg a kongói helyzetet. Jelentések szerint hétfőn összeül a közgyűlés, amelyen igen heves vita várható. • Az első győzelem: Megkez­. dődnek a tárgyalások Az algériai nép és a több, mint hat éve folyó kegyetlen gyarmati háború ellen harcoló francia munkásosztály, a békeszerető világközvélemény je­lentős sikert ért el: A francia kor­mány kijelentette, hogy kész tárgya­lásokat kezdeni az algériai ideigle­nes kormánnyal a béke helyreállí­tásáról és Algéria önrendelkezéséről. Ez a győzelem annál jelentősebb, mi­vel a francia kormány elállt előzetes kikötéseitől, feltételeitől. A békeszerető közvélemény öröm­mel fogadta az előzetes tanácsko­zások hírét és sürgeti,, mielőbb kezd­jék meg az érdemi tárgyalásokat. A Francia Kommunista Párt nyilatko­zata azonban figyelmeztet, hogy a monopóliumok és a kormány vissza­vonulásra kényszerült, de nem mon­danak le egykönnyen érdekeik meg­mentéséről, ezért a reakciós erők még komoly akadályokat gördíthet­nek az algériai béke útjába. A fran­cia népnek és a világ közvéleményé­nek fokoznia kell a harcot a tárgya­lások mielőbbi megkezdéséért és eredményes befejezéséért. • Vereség vereség után Laoszban vereség után vereség éri a puccsistákat. Hiába áramlik az amerikai lőszer és a sok thaiföldi, dél-vietnami katona Boun Oum báb­kormányához, hiába hívták be Bur­mából a több ezer főnyi csangkajseki banditát, a harctereken a kormány­csapatok és a Pathet Lao-egységek egymás után aratják a győzelmeket. Nosavanék politikai sakkhúzási próbálkozása is kudarccal végződött. Souvanna Phouma miniszterelnök ugyanis nem volt hajlandó elárulni népét és nem paktált le az árulók­kal, noha ez ügyben maga Nosavan kilincselt nála Phom Penhben. A laoszi miniszterelnök most kül­földi körútra indult és többek kö­zött ellátogat a Szovjetunióba is, hogy tanácskozásokat folytasson a laoszi béke helyreállításának lehető­ségeiről. Hongkongban Souvanna Phouma kijelentette, hogy a laoszi problémát a 14 ország értekezlete oldhatná meg a legjobban. Sajnos, a nyugati hatalmak ellenzik ezt, mert attól tartanak, hogy Laoszban béke­szerető, semleges rendszer veszi ke­zébe az ország irányítását. Az ázsiai közvélemény azonban az elmúlt héten megtartott Laosz-napján kifejezés­re juttatta azt a követelését, hogy szüntessék meg a SEATO-országok beavatkozását és bízzák a laoszi nép­re, milyen kormányt választ. SZŰCS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents