Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-25 / 56. szám, szombat

HARMADIK ÖTÉVES TERVÜNK EPÜL AVAGMÉNTI ORIAS A harmadik ötéves terv feladatainak teljesítése nagymértékben függ # a vegyipar fejlődésétől. 1965-ben H | If AT É C O 1960-hoz viszonyítva több mint 97 A U IV V JL A U A százalékkal kell növekednie a vegyipar termelésének, ami azt jelenti, hogy a vegyipar a vezető iparágak közé fog tartozni. A vegyiparnak 1965 végéig olyan szintet kell elérnie, hogy pl. a nitrogéntrágya termelése 120 százalékkal, a foszfortrágyáé 90 százalékkal stb. növekedjék. Erre elsősorban a mezőgazdasági termelés növekedése szempontjából van szükség. Persze a vegyipartól más ipari ágazatok is függnek. Ezért kíséri pártunk és kormányunk fokozott figyelemmel a salai nitrogéngyár építését. Šaľa városka lakói büszkén mondogatják: — A mi gyárunk. Az óriás... Igazuk van. A šaľai nitrogéngyár harmadik ötéves tervünk egyik gigantikus építkezése ... Igazat mondott a párt Ezt az egyszerű munkáskülsejű, harminc év körüli embert úgy látszik sokan ismerik Šaľán. Együtt szálltunk le a vonatról és mindketten a város felé igyekeztünk. Mindenfelöl kérdések hangzottak. Ilyenek: — No József, hogy megy a tanulás? Vagy így is szóltak hozzá: — Aztán szégyent ne hozz ám a fejünkre ott Ostraván! Nem volt hát nehéz kitalálni, hogy útitársam Ostraváról érkezett haza. — Háromnapi szabadságra jöttem, de sietnem kell vissza, mert sürget az idő. A másfél év alatt rengeteg dolgot kell megtanulnunk, ha azt akarjuk, hogy 1962. július elseje után önállóan is tudjuk kezelni a MI ÉPÜL S A Ľ Ä N ? r- Mi épUI Salán és ml lesz az üzem küldetése? i— Harmadik ötéves tervünk nagy feladatok elé állította hazánk lakosságát. A kitűzött feladatokat teljesíteni kell, hogy a jövőben még jobban éljünk. A harmadik ötéves terv irányelvei mind az iparban, mind a mezőgazdaságban szépek és nagyok. Ezek teljesítéséhez az anyagi feltételeket is meg kell teremteni. Nos, az épülő üzem nitrogéngyár lesz. Feladata, hogy segítse a mezőgazdaság célkitűzéseinek elérését, mivel ezek a célkitűzések műtrágyákra, főleg nitrogéntartalmúakra vannak alapozva. Az effajta műtrágyák javarészét épp a salai nitrogéngyár fogja produkálni. Tudni kell még azt, hogy hazánkban ez lesz a legnagyobb és legmodernebb ilyen üzem. — Csak a Hydrostav vesz részt az építkezési munkákban? Nem, az építkezésben több üzem vesz részt. A fő beruházó a bratislavai J. Dimitrov Vegyiüzem. A terveket a prágai Chemoprojekt készíti. Fő szállítónk a gépberendezések terén a Hradec Králové-i Győzelmes Február üzem. Az építkezési anyagokat mi, a Hydrostav adjuk. Mi viszont a Stavoindustriától, a prágai Armabetontől, a bratislavai Priemstavtól stb. kapjuk. A nekünk szállító cégek azonban nem mindig tesznek eleget megrendeléseinknek. Pl. az Armabeton, Stavoindustria és még néhány cég tavaly majdnem 800 ezer korona értékű megrendelést nem küldtek el. Jó volna, ha a jövőben hasonló eset nem fordulna elő. Ennek ellenére tavalyi tervünket túlteljesítettük, noha 1960. január 1-én, amikor az építkezést átvettük a Banská Bystrica-i Stavoindustriától, nagy nehézségekkel kellett megküzdenünk. — Milyen feladatok várnak az idén a Duslo építőire? Nagyok. Az üzem két év őta épül. 1962. július 1-én meg kell indulnia a termelésnek. Az idén sok millió korona értékű munkát kell az építkezésen elvégezni. Ha ezt teljesítjük, az üzem idejében megkezdheti a termelést. Beszélgetés JOZEF STARINSK? elvtárssal, a Salai nitrogéngyárat építő Hydrostav födiszpécserével Ami bennünket illet, az üzem első szakaszát, azaz 13 objektumot készítünk a gépberendezések szerelésére. Ezeket fokozatosan akarjuk átadni. Előreláthatólag hatot előbb adunk át. Ezenkívül még egy fontos feladat vár ránk. Még az idén elkezdeni a második szakasz építését. — Milyen intézkedések történtek a feladatok teljesítésének elősegítésére? — Az említett objektumok munkálatainak figyelemmel kisérése O 4 t sf. , ' miatt, harmonogramokat dolgoztunk ki az egyes objektumok szerint. így áttekintést szerzünk a munkákról. A műszaki-szervezési intézkedések közé pl. ilyenek tartoznak: bárminemű betonmunkát 90 százalékig gépesítünk, a földmunkálatok komplex gépesítését 93 százalékig és így tovább. A tömegpolitikai munka terén pedig olyan intézkedéseket foganatosítunk, amelyek összhangba hozzák az állami terv feladatait azzal, h<?gy minden alkalmazottunk tudása legjavával járuljon hozzá az előttünk álló feladatok teljesítéséhez. Főleg a gazdasági feladatok és a káderkérdések teljesítésére, a szocialista kötelezettségvállalások, valamint az újítómozgalom kibontakoztatására helyezünk majd nagy súlyt. gépeket. Mert ezen a napon indul meg itt a gyártás. — És körülbelül hányan tanulnak ott? — Azt nehéz lenne pontosan kiszámítani. Mert olyanok is vannak, akik már 8—10 éve ott dolgoznak. Ezek valamennyien hazajönnek, mert kell az ő szaktudásuk is. Hlavatý József magáról kezd beszélni. — Már évekkel ezelőtt tervezték a környék munkásai, hogy menjünk Ostravára az ottani Nitrogén művekbe. Tanulni küldtek bennünket. Azt mondták, hogy amott, — Salán túl, egy hatalmas gyárat építünk. Sokan már akkor elmentek oda dolgozni, tanulni, de sokan bizony nehezen hitték el, hogy azokon a telkeken, ahol addig csak kukurica meg búza termett, öt év múlva ilyen gyár áll majd. Bevallom, én is a hitetlenkedők közt voltam. Dehát szinte lehetetlennek tűntek azok a tervek, melyekről akkor beszéltek. Aztán tovább szövi a beszéd fonalát. — Tavaly még egyszer megismételték a tanulásra való toborzást. Sokan kicsit szégyeltük is magunkat az előbbi álláspontunk miatt, de most már elmentünk tanulni. Mert olyan gyár épül itt, amilyent még nem látott a környék. Hlavatý József hazaérkezett. Háza előtt ezzel búcsúzik tőlem. — Jól agitál a mi pártunk. Jól agitál, mert igazat mondott mindig. Látja azt a hatalmas építkezést? Az a Duslo. KŐMŰVES KELEMEN Ma még csak csupasz falakat és az építőanyagok garmadáját láttuk a Duslo óriási területén. De szívUnket már ez is megdobogtatta. A Vág mentén épülő gigantikus műre jogosan lehetlink majd büszkék. Hogy miért? Mert egyike lesz legnagyobb és legmodernebb üzemeinknek. Képünkön: Az épülő nitrogéngyár egyik része harmadik ötéves tervünk első napjaiban. A 07-es munkarészlegen vagyunk. Hatalmas épület. Még nem kész: a két vége egyelőre „még" nyitott. Földhányások, gödrök, betonozók, és falakat rakó kőművesek. A főmechanikus — a leendő gépjavító — műhelye, középen oszlopsorral, — tulajdonképpen két részt alkot. A mennyezet alatt, mind a két oldalon síneken futó daru... Jövünk-megyünk az emberek közt. Itt-ott megállunk és beszélgetünk. Az adott pillanatban Kelemen Pállal, az egyik kőműves csoport vezetőjével. Elmondja, hogy huszonnégy éves, Satai születésű, kitanult kőműves. Az üzem építésében 1958. október 5-től vesz részt. A csoportja — öregek és fiatalok — tizenkéttagú. S az eredményeik? — A januári tervet a részlegen a mi csoportunk teljesítette a legjobban. S már nem először. Mi ennek a titka? Szólaljon meg ismét ő: — A csoportban jó a munkaszellem. Tudják, nálunk úgy van, hogy sose veszekedünk. Mindannyian szeretünk dolgozni. Tehát ez hozza az eredményeket. Meg az, hogy olyan vezetőjük van, akiről csak elismerőleg szólhatunk. Miért-e dicséret és miért éppen Kelemen elvtársról? — Mert ha öt dicsérjük — csoportját dicsérjük. Kelemen Pál nemcsak jó munkás és kőművesmester, hanem az üzemet építő Hydrostav CSISZ szervezetének kultúrfelelőse is. Ezt a funkciót tudása legjavával látja el. Emellett szabad idejében tanul. A šaľai ipariskola második osztályát végzi. Végül egy utólagos kérdés: Kelemen csoportja kiváló tulajdonságokkal rendelkeiik, jó a munkaszelleme, dicséretet f érdemlő eredményeket mutathatnak fel s ezért szeretnénk valamire felhívni figyelmüket. Nem gondoltak még a csoport tagjai szocialista munkabrigád megalakítására? Egy értékes javaslat Tavaly több intézkedés történt a Duslón, hogy a hatalmas üzem első szakaszát a kormányunk által megszabott határidő előtt üzembehelyezhessék. Például a vezető politikai és gazdasági dolgozók legutóbbi értekezletén értékes javaslattal állottak elő a Hradec Králové-i Győzelmes Február Üzem dolgozói. Indítványozták, hogy az építkezésen dolgozó vállalatok kövessék példájukat és három hónappal rövidítsék le a gyár üzembehelyezésének határidejét. A

beláthatatlan dél-szlovákiai síkság egyhangúságát megint megtörte valami. Sala környéke, ahonnan messze kellett menni, hogy gyárkéményt láthasson az ember, ma új képet kap. Pár kilométerre a városkától szinte gombamódra nőnek az új épületek — a Duslo műtrágyagyár részlegei. A gyár aránylag messzire került a várostól, de ennek is megvan az oka. Sala növekedni készül. Egy egyszerű munkás így okolta meg, miért van Salának falusi jellege: — Hiányzott itt a kultúra, nem voltak meg a kulturális élet lehetőségei. Mert szomorú képet nyújt a múlt kulturális lehetőségeinek összegezése. A kultúrháznak nevezett épület például, ami a nagyságát illeti, csak egy ezer-ezer öt száz lakosú falunak felelne meg, de ami a berendezést illeti, akármelyik kis falu is különb kultúrházzal dicsekedhet, mint Sala. — Egy szó mint száz, a 250 férőhelyes kultúrterem a műveltség után vágyók egynegyedét sem képes befogadni — mondja Polievka Juraj, az üzemi klub vezetője. Ďurdovič Jozef mérnök, az épülő nagyüzem igazgatója is szívén viseli a kultúra sorsát, mert így nyilatkozik: — A kulturális munka első feladata: Fel kell építeni a művelődési házat. U

gy látszik, ismeri az itteni munkásság hangulatát, mert ugyanezt hallja az ember az építkezési munkahelyeken is. Néha persze más szavakkal mondják ezt a munkások. De mindnek egy az értelme: — No, végre! Jó, hogy már megkezdik a kultúrház építését. Jurášek János látszik, hogy örömmel újságolja a jó hírt: Hajlékot kap o kultúra — Nyolcmillió koronával járult hozzá a Központi Szakszervezeti Tanács kultúrházunk építéséhez. Van már bőven miből építeni. — Könnyű azt mondani, hogy megvan a pénz, építsétek fel a kultúra hajlékát —, mondja Mareiek Štefan, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egyik funkcionáriusa. Sokkal nehezebb azonban végre is hajtani az építkezést. Mert az itt működő vállalatoknak annyi a feladatuk, hogy nagyon nehezen tudnak időt szakítani a kultúrház építésére. Pedig akárhogyan is, de ezt a munkát el kell végeznünk, mert az eddigi mozit például egy volt gabonaraktárból alakították át, tehát tarthatatlan a helyzet. Nagy erősségünk azonban azoknak a kezdeményezése, akik eddig már dolgoztak valamelyik iparilag fejlettebb városban és tudják, hogy a nagyüzem és a kultúra egymástól elválaszthatatlanok. Tudják, hogyan kell cselekedni ilyen esetekben: a munkások legszélesebb tömegeire kell támaszkodnunk, meg kell velük értetnünk, hogy más lesz itt az élet, ha munka után nemes szórakozásokkal tölthetik az időt. A tervezési munkákat már elvállalta egy projekciós intézet kollektívája, azt mondták, hogy valamelyik csehországi hasonló jellegű város is ugyanolyan kultúrházat kapott, mint az itteni lesz — természetesen módosítva az itteni adottságoknak megfelelően. Megvannak tehát a reális lehetőségek, hogy aránylag rövid időn belül felépíthessük a kultúrházat... A szakszervezeti bizottság elnöke ismét beleszól a vitába. — Nagy hibát követnénk el, ha a kulturális forradalom megvalósításánál csak a művelődés házának kérdéseire korlátoznók a tennivalókat. Ezernyi más ezzel összefüggő dolgot is meg akarunk itt Salán valósítani. Például arra is gondolnunk kell, hogy a mi embereink nagy része új, modern lakásokba költözik. Meg kell őket tanítanunk, a korszerű lakásbeosztásra, hogy szabad óráikban tudjanak majd tanulni. Hiszen az itteni dolgozóknak nagy része képzett szakmunkás lesz, mert az üzem berendezése, a munka igényes volta megkívánja ezt. Törődnünk kell azzal is, hogy jövendő dolgozóinknak, ha elmennek a városba és például meg akarnak ebédelni, ne kelljen abba a régi, csapszékszerű helyiségbe menniök, amely még mindig az egyetlen szórakozóhelyként szerepel itt Salán. *W agy itt van a legkisebb nemzedék, az ' óvódások nevelésének kérdése. Eddig még nem volt nagy probléma, de ezután már nemsokára ez lesz az is, ami ezzel összefügg: az asszonyok foglalkoztatottságának kérdése. Néhány éven belül már olyan színvonalra emelkedik itt az ipar, hogy nem lehet nélkülözni a női munkaerőket. Es fordítva, asszonyaink munkája nyomán a családok életszínvonala is emelkedik majd, ami viszont azt eredményezi, hogy több jut a szórakozásra, a műveltség továbbfejlesztésére. A sokrétű élet sok-sok jelensége, ahogy látjuk, összefügg egymással. A kultúra, a munkalehetőségek, a szórakozás kérdésének helyes megoldása ózonban mind egy forrásból ered: Hazánk dolgozóinak munkájából. MIT NYERÜNK, ha a Duslo egy nappal előbb kezdi meg a termelést ? Mi egy nap! — szokták mondani az emberek. Igazuk van, mert egy nap valóban nem sokat jelent az idő végtelenjében. De annál többet számíthat egy gigantikus üzem — a Duslo — üzembehelyezésénél. Az állami terv szerint 1962. július 1-én kell üzembehelyezni a gyár első részét. Ha az üzem egy napi nitrogéntermelését földjeinken hasznosltjuk 2000 tonna öúzával többet termelünk. Tehát egy nap a Duslon, ha az állami tervnél későbo kezdi meg a termelést 2000 tonna búza veszteséget jelent. Most pedig számítsuk át ezt pénzre. A búza világpiaci ára tonnánként 60 dollár. Ha 2000 tonna búzát akarunk behozni, ezért 120 000 dollárt fizetnénk. Ez az összeg átszámítva a mi pénzzünkre 9u0 000 koronát tesz ki. Tehát ha a Duslo egy nappal előbb kezdi meg a termelést, 900 000 koronával gyarapítjuk belpiacunkat, nem beszélve arról, hogy a mezőgazdaságban jelentős méretben járulunk hozzá a harmadik ötéves terv négy év alatt történő teljesítéséhez. • TAVALY a Hydrostav dolgozói 29 újítási javaslatot nyújtottak be. Értékűk meghaladta a 200 ezer koronát. Vajon, az idén mennyi lesz? Irta és összeállította TÓTH MIHÁLY és KEZES JÓZSEF <3.1 SZC 5 * 1961- február 28.