Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-23 / 54. szám, csütörtök

Egy miniszteri beszámoló margójára A MÚLT ÉV december 15-én Nemzetgyűlésünk által jóváhagyott új iskolatörvényt nagy örömmel üdvözölte dolgozó társadalmunk és természetesen elsősorban a pedagógusok, akik számára az új iskolatörvény újabb szép feladatokat, örömteli munkát jelent fiatalságunk oktatása és nevelése terén. Érthető, hogy a pedagógusok ezekben a napokban megvitatják az új iskolatörvényt. Nagy jelentőségű vita folyt az új ískolatörvényről a közép-csehországi kerület iskolaügyi dolgozóinak és tanítóinak aktíváján is, amelyen megjelent František Kahuda elvtárs, az iskola- és kulturális ügyek minisztere és értékes beszámolójában tájékoztatta a megjelenteket az új iskolatörvény jelentőségéről s az életbeléptetésével kapcsolatos feladatokról. Kahuda elvtárs beszámolójának bevezető részében rámutatott arra, hogy az új iskolatörvény a kommunizmus felé haladó szocialista társadalmunk közvetlen igényeiből indul ki és netn csak hazánk pillanatnyi, hanem jövőbeni gazdasági helyzetét, követelményeit is figyelembe veszi és az új iskolatípusok megalkotásával, az iskolai oktató- és. nevelőmunka jövőbeni tartalmának pontos meghatározásával egyben hozzájárul iskolarendszerünk oly régóta kivánatos stabilizálásához is. A miniszter elvtárs beszámolója további részében hangsúlyozta, hogy iskolarendszerünk átépítésében nem a formális külsőségek a döntő tényezők, hanem a nevelés tartalmában és módszereiben bekövetkező változások. Ezek pedig számos, komoly feladatot jelentenek pedagógusaink számára és éppen ezért iskoláinkban, melyek ily nagy feladatok előtt állnak, meg kell teremteni a kedvező munkafeltételeket. A TANlTÖK MUNKÁJÁNAK jelentőségéről szólva Kahuda elvtárs elmondotta, hogy a tanítók munkáját politikai és közéleti tényezőink ma már igen nagyra értékelik, de még nem lehet azt állítani, hogy mindig éš mindenütt helyes nézetek uralkodnak a tanítók munkáját illetően. Sok, esetben megfeledkeznek arról, hogy a tanító szakember, akinek aprólékosan ismernie kell a neveléstudomány, lélektan, valamint szaktantárgyai módszertanának problémáit, állandóan művelődnie kell, olvasnia kell a politikai és szakirodalmat, lépést kell tartania a művészet problémáival és meg kell tanulnia megérteni őket, hogy a diákokkal helyesen ismertethesse meg a szocialista művészet nevelő jellegét. A lelkiismeretes tanítók számára egyre nagyobb erőkifejtést jelent ez, ha iskolai és iskolán kívüli feladataikat maradéktalanul teljesíteni kívánják. Az iskolaügyi szervek, különösen a járási szervek igen keveset törődnek azzal, hogy kedvező munkafeltételeket teremtsenek a tanítók számára, nem törődnek azzal, hogy a tanítók egyenlő mértékben végezzenek iskolán kívüli munkát, hanem gyakran még maguk az iskolaügyi szervek is megterhelik a tanítókat a feladatok adminisztratív úton történő szétosztásával és különféle kötelező akciók szervezésével. Ilyen körülmények között a tanítók nagy részének nehézséget jelent a mindennapos iskolai kötelességeik teljesítése és nincs mindig lehetőségük arra, hogy a tanításra felkészüljenek, hogy új formák és módszerek bevezetésére gondoljanak iskolai munkájukban. Ezért aztán sok iskolában még nem mindig kielégítőek a tanítási eredmények. Az iskolaigazgatók ugyancsak gyakran jogosan panaszkodnak, hogy az iskola igazgatása ma túlzott adminisztrációs és gazdasági vonatkozású ügyvitelt jelent. Ilyen körülmények között az igazgatónak nem maradhat ideje az. iskola eszmei és pedagógiai vezetésére, ami az iskolaigazgató tulajdonképpeni küldetése volna. Nem kétséges, hogy az új iskolatörvényünkben megszabott feladatokat csak akkor leszünk képesek maradéktalanul teljesíteni, ha a fentebb említett és legfelső iskolaügyi hatóságaink által is jól ismert negatívumokat megszüntetjük, ha eltávolítunk minden olyan akadályt, amely pillanatnyilag még oktató-, nevelőmunkánk útjában áll. EL KELL VÉGRE ÉRNÜNK, hogy mindenki megértse azt a vitán felül álló igazságot, hogy a tanító munkájának súlypontja az iskolában van és az iskolán kívül végzett kulturális és egyéb tevékenység mindenkor csak másodlagos lehet. Meg kell értenie mindazon szerveknek, tömegszervezeteknek, hivataloknak, melyek idáig oly nagy előszeretettel vették igénybe a tanítóságot különféle feladatok végrehajtására, melyek örökös gyűlésezések, értekezletek stb. címén napokra távoltartják a tanítót munkahelyétől, az iskolából, hogy az ennek következtében előállott hibákat a tanító oktató,nevelőmunkájában azok sínylik meg, akik a kommunista társadalmat vannak hivatva építeni és valóra váltani: gyermekeink, a diákok. Véget kell vetni annak a téves és káros nézetnek, hogy a tanítónak nincs szüksége szabad időre és annak a kirívó tájékozatlanságról tanúskodó nézetnek, hogy a tanító napi munkaideje, úgyis csak 4 — 5 óra. Ez a teljesen laikus és káros nézet el akarja hitetni a be nem avatottakkal, hogy a tanító egyetlen dolga „let.anítani" az óráit az iskolában és azután az egész délutánja szabad. Ennek a téves felfogásnak volt köszönhető, hogy közigazgatási szerveink is ölyan iskolán kívüli feladatok végzésével bízták meg nem egyszer pedagógusainkat, melyeket más, kevésbé felelős hivatást betöltő személyek is elvégezhettek volna. AZ IGAZSÁG AZ, — amint már említettem — a tanítónak állandóan művelődnie kell, tovább kell képeznie magát szakmai és politikai téren, lépést kell tartania szocialista építésünk száguldó iramával, jól tájékozottnak kell lennie hazánk és a nagyvilág kulturális, gazdasági és politikai életének összes számottevő eseményéről, rengeteget kell olvasnia, szaktantárgyai mesterévé kell válnia, hogy igényt tarthasson a szocialista tanító megtisztelő elnevezésre. Ki kell küszöbölnünk tehát azt a rendkívül jelentékeny hibát, hogy egyes tanítók túl vannak terhelve iskolán kívüli munkával, míg mások számára ilyen munka nem létezik. Iskolaügyi szerveinknek és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom iskolai szervezteinek minden eszközzel be kell biztosítaniuk az iskolán kívüli munka egyenletes elosztását valamennyi tanító között, mégpedig ésszerűen: kinek-kinek a képességeinek megfelelő munkát adni. Nem tartható elfogadhatónak a pillanatnyi helyzet ezen a téren, amikor még vannak tanítóink, akik azzal „dicsekszenek", hogy több mint tíz tömegszervezeti és egyéb funkciót töltenek be. Nem vitás, hogy tíz • • • • • • • • funkcióban tökéletesen helytállni lehetetlen. Évek óta számos pedagógus-értekezleten hallottunk sok-sok olyan zavaró külső körülményről, melyek nagy mértékben fékezték az iskola eredményes oktató-nevelőmunkáját. Ezek a zavaró körülmények még ma is fennállnak és számos tanítási óra megtartását lehetetlenné teszik. Iskolaügyi hatóságainknak tehát mindent meg kell tenniök, hogy megakadályozzák a tanítás menetének különféle címen történő megzavarását, és az ebből eredő óraveszteséget a minimumra kell korlátozni. Csak a legindokoltabb ' esetekben váljék lehetségessé a tanítás megzavarása, hiszen a tanítási órák már elnevezésükkel is figyelmeztetnek arra, mire valók. Korlátozni kell a tanítási idő alatt rendezett különféle gyűlések, értekezletek számát is, és csak a legindokoltabb esetekben, kellő megfontolás után lehet tanítókat ilyen célokra igénybe venni. KAHUDA ELVTÁRS, az iskola- és kulturális ügyek minisztere beszámolóját kommentálva igyekeztem felhívni a figyelmet néhány megoldásra váró fontos problémára. Pártunk és kormányunk az új iskolatörvény beiktatása által értékes ajándékot adott hazánk dolgozó társadalmának. Iskolaügyi szerveinken, s rajtunk, pedagógusokon, valamint az összes illetékeseken áll, hogy a fentebb elmondottak mérlegelésével eredményes módon életbe is léptessük nagyszerű, új iskolatörvényünket. SÁGI TÖTH TIBOR Hazard jó pszichológus, ezzel sikerül kibogoznia a látszólag bonyolult eset szálait. A robbanásig feszülő pszichikai légkörben felszínre segíti az igazságot: az áldozat vőlegényének nővére ölte meg ót felindulásában, mert nem akarta hogy félvér „piszkítsa" be konzervatív szemléletű családjukat. ÖTÖDIK OSZTÁLY A nézők általános véleménye szerint Jindrich Polák ötödik osztály-a az eddig gyártott legjobb hazai bűnügyi film. Miben rejlik a sikere? Hisz témája nem valamilyen újszerű: az emigránsok köréből beszervezett és visszaküldött kém leleplezése és ártalmatlanná tevése. A rendező a forgatókönyv Íróival együtt olyan helyzetet tudott teremteni, úgy állította be a nagystílű kém, Karlik lebukását, hogy a néző élethűen látja visszatükröződni a történetben a hazai valóságot. Karlik lebukik, mert 1. hajdani barátja, aki annak idején még nem látta világosan a körülötte zajló forradalmi eseményeket, nem képes vállalni az áruló szerepét és bizalommal fordul államvédelmi szerveinkhez, 2. a biztonsági szervek tökéletes és technikailag is színvonalas munkája eleve kizárja annak lehetőségét, hogy egy kém hosszabb ideig garázdálkodhassék, — 3. nálunk nincs szilárd talaja a külföldi kémeknek, minden óvatosságuk ellenére is hurokra kerülnek. Polák filmje megnyerő hiteles ábrázoló erejével mindvégig megőrzött izgalmasságával, a feszültség felfokozásával az utolsó jelenetekben, elragadtatja a nézőt. A film alkotói érdekesen tudták szemléltetni kémelhárító szerveink munkáját (rádiőlehallgató-központ, különféle ellenőrzőberendezések). Rokonszenvesen ábrázolták a nem könnyű hivatást betöltő biztonsági dolgozóink életét is. Nagyon hiteles simek mérnök alakja Radovan Lukavský megszemélyesítésében. Az a polgári szakember-típus, aki a múlt csökevényei ellenére is szilárdan belenőtt a mi társadalmunkba, annyira hogy leküzdhetetlen lelki gátlása van az árulással szemben. A film negatív figurái is élő hús-vér alakok, a „volt emberek" remek típusai, akikkel szemben mindig ajánlatos az elővigyázatosság. Jirí Vršťala, a közismert művész sokoldalú, nagyszerűen beleélte magát Karlik szerepébe. Általában elmondhatjuk, hogy az Ötödik osztály filmgyártásunk igen nagy sikere iés méltán képviselheti filmművészetünkét külföldön is. A remek felvételek Jan Čuŕík operatőr munkáját dicséri. L. L, ^iiiiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiEiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiitt Ján Turan: JULIUS FUČÍK Február huszonharmadika. Fagyos szél süvít Prága felett. Talán hasonló nap volt, mikor Julius Fučík megszületett. Üzenetének lapjait rég megírta harcos kezével. Meghalt. Többé már nem tűnik jóságos arca Prágában fel. De nem felejti el a nemzet a kommunistákat, ki érte harcolt, a hőst, ki annyit szenvedett s hite mellett végig kitartott. Az emberek szívükben hordják, Emléke ki nem fakult, él. Él és tanít, hogy van egy ország, ahol a ma már a múlté. Fordította: FÜGEDI ELEK A műsoron tartott filmek közül most a bűnügyi tárgyú filmek viszik el a pálmát. Rajtuk kívül, különösen a főszereplő Laurence Olivier érdeméből sikeres volt John Osborne A komédiás című színdarabjának átültetése a film nyelvére, Tony Richardson rendezésében. A legkisebb mozilátogatóknak Siegfried Hartmann DEFA-filmje, A tüzszerszám, a megfilmesített Andersen-mese szólt. Sajnos, a film nem érte el a mese oly erős társadalmi hatását. Átlagos mü volt a francia Jean Faurez kalandfilmje: A reménység partja, mely elmondja, hogyan szabadítja ki egy párizsi munkás az agyonhajszolt Madeleine-t egy bűnszövetkezet karmai közül. GYŰLÖLET Mint mondottuk a bemutatott filmek közül a bűnügyi tárgyúak a legsikerültebbek. Kettő volt ilyen: az angol Basil Dearden Gyűlölet-je és egy hazai alkotás az ötödik osztály. A Gyűlölet előterében gyilkosság áll, melynek egy fiatal temperamentumos lány esett áldozatul. Leszúrták és a hampshirei parkba hurcolták. Már a nyonyomozás első napjaiban fény derül a bűncselekmény fö motívumára: fajgyűlöletből elkövetett gyilkosságról van sző. Megjelenik ugyanis az áldozat bátyja, aki néger. Mindketten félvérek voltak, csakhogy a lány fehérbőrű maradt. Az izgalmas bűnügyi film e momentumtól kezdve nagyon érdekes, lebilincselő lélektani drámaként pereg tovább. A film pozitívumait méltatva le kell szögeznünk, hogy elítéli a fajgyűlöletet, a polgári osztálytársadalom termékét, amit azonban nem mutat meg. A film alkotói pálcát törnek a „csúnya" emberi érzés fölött, de úgy állítják be, mint egyszerű emberi előítéletek megnyilvánulását, holott a fajgyűlölet politikai és gazdasági gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. Rokonszenves alak a filmben Hazard detektívfőfelügyelő. Nemcsak hivatását teljesítő tisztviselő, hanem érző ember is a rendező beállításában s így éles ellentét van közte és kollégája között. Radovan Lukavský (Simek mérnök) az ötödik b a n. o s z á 1 yA BRATISLAVAI VAZOVÄ UTCAI ISKOLA CSISZ-bizottsága méltóan felkészült a CSKP 40. éves évfordulójának ünnepségeire. Az igazgatósággal történt megegyezés alapján a CSISZ-bizottság versenyt hirdetett „az iskola példás tanulója" cím elnyerésére. A verseny feltételeihez tartozik az 1,8 jegyátlag, példás magaviselet, a Fučík-jelvény megszerzése, az ingyen kapott könyvek és tanszerek példás karbantartása és a pontos iskolába járás. Ez a verseny kötelező része. Nem kötelező, de figyelembe veszik a tanuló sporttevékenységét, az ifjúsági alkotóversenyeken, az ifjúsági műszaki alkotásokban való részvételt, stb. Képünkön: a CSISZ-bizottság ülése, amelyen Dagmar Medlenová elnöklésével az új verseny feltételeit jóváhagyták. (V. Pŕibyl - ČTK - felv.) A

kulturális forradalom további kibontakozásának társadalmi érdeke, a munkaidő további — általánosuló — leszállításának közeli távlata megkívánják, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kulturális intézményei ne csak az egyes üzemek dolgozóinak, hanem a széles környék lakosságának — beleértve az ifjúságot és a gyermekeket, mert ezt sok helyen indokolatlanul elhanyagolják — kedvelt és népszerű művelődési és kultúrtársadalmi központjai legyenek. Ezért helyes, hogy a Dunajská Streda-i gépállomás üzemi klubjában a Vodostav és a ČSAD dolgozói is tevékenykednek. Ezt a helyénvaló kívánságot a szakszervezeti üzemi bizottságok és az üzemi klubok vezetőségeinek mindenhol tudomásul kell venniük és állandóan szem előtt kell tartaniuk. És persze azt is, hogy az üzemi klubok hivatása, hogy a kulturális forradalom megvalósítását tekintsék egyik legfőbb céljuknak. Ki kell venniük a részüket abból, hogy még örvendetesebb, még kultúráltabb legyen az élet szocialista hazánkban. Ha ennek az elvnek a jegyében dolgoznak, szorgalmas, önzetlen, lelkes és főleg eredményes munkáról adhatnak számot. Tisztelet és elismerés azoknak a dolgozóknak, funkcionáriusoknak, akik a hivatalos műszak után a kulturális forradalom kibontakozásán fáradoznak. Hogy ez a fáradozás néha fizikai munkát is jelent, azt legjobban a prágai Klement Gottwald Gépkocsigyár példájával bizonyíthatjuk. BrigádHí™ AZ ÜZEMI KLUBOK Nem állíthatja senki, hogy lapunkban az üzemi klubok tevékenységét nem kísérjük féltő, szerető gondoskodással. Az üzemi klubok nem mostohagyerekeink. Csak legutóbb írtunk a čalovói építkezési vállalat, a bratislavai Matador és a prágai gépkocsigyár üzemi klubjainak kulturális életéről. Mindez a gondoskodás nagyon is szükséges. Országjáró tapasztalataink alapján most egy pár elvi kérdést szeretnénk tisztázni, általánosítani. f munka segítségével rendbehozták a rendelkezésükre bocsátott Na Slupí épületet és az illetékes körzeti nemzeti bizottsággal karöltve, a „Z" városszépítési akció keretében belül rendbehozták és parkosítják az épület eléggé elhanyagolt környékét. Hasznos, úttörő munka, ha az üzemi klub ének-, tánc-, vagy színjátszó együttese vendégszereplésekre jár és máshol, elsősorban falvakon, másoknak is segít a kultúraterjesztésében. Erre van már több példa, nemcsak a Dunajská Streda-i. Csak arra kell ügyelni, hogy az együttes tagjai és funkcionáriusai el ne veszít-i sék kapcsolatukat az anyaüzemmel. Sok olyan példa ismeretes, hogy a vendégszereplőknek hamarosan fejükbe száll a dicsőség. Eredményes és egész életre kiható nevelő hatást fejtenek ki azok a tánccsoportok, amelyek az üzemi tanoncokat és a patronált földművesszövetkezet fiataljait a táncon kívül helyes, illedelmes viselkedésre is nevelik. A kulturális forradalom feladatai mellett ne becsüljük le azokat az érdekköröket se, ahol a kézügyesség elsajátítására helyezik a fősúlyt. Egyrészt kiegészíti a dolgozók sokrétű szórakozását, másrészt idegileg is megnyugtat. Csak arra kell ügyelni, hogy semmi se váljék öncélúvá és egyetlen érdekkörben se rekedjen meg a dolgozók politikai fejlődése. Bizony kellemes meglepetés volt, amikor nemrég azt az életrevaló javaslatpt hallottuk, hogy az üzemi klubok rendezzenek be távtanuló alkalmazottaik számára külön csendes tanulóhelyiséget. Otthon nincs meg mindenkinek a ;anuláshoz szükséges kelő nyugalma. Ne feledjük, hogy az üzemi klub a kultúra terjesztésén kívül a kollektív társadalmi életet is népszerűsíti. Említhettük, már, hogy az üzemi klub nemcsak az üzemi dolgozók kulturális szükségleteinek kielégítéséről köteles gondoskodni. Példás munkát akkor végez, ha szoros kapcsolatot tart fenn az üzem vezetőségével, társadalmi szervezeteivel, a helyi művelődési szervekkel, ha együttműködik a helyi nemzeti bizottsággal, illetve annak kulturális szakbizottságával és persze, ha kultúrális védnökséget vállal valamelyik elmaradottabb EFSZ felett. A kulturális munkában szerzett tapasztalatcserének, műsor- • cserének is megfizethetetlen az értéke. Más szóval: az üzemi klub fő feladata, hogy hatósugara minél meszszebre terjedjen, hogy a klub érdekkörei saját tagjaikon kívül magukhoz vonzzák a lehető legszélesebb tömegeket, több figyelmet szenteljenek az ifjúság nevelésének. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha többet és egyénileg foglalkoznak a fiatalokkal, értékes szórakozást biztosítanak számukra, és ha nem hagyják magukra őket, akkor az eredmények gyorsan megmutatkoznak. Hisz ezek a fiatalok jelentik a jövő számára a kádertartalékot és különösen a falvakon, ahol elég szűkiben vagyunk velük. Ezért állandó kezdeményezésre és sok-sok lelkes, művelt aktivistára van szükség. Ezek a lelkes aktivisták a szocialista munka brigádjaiban szép számmal megtalálhatók. Az üzemi klubok és érdekkörök munkájában viszonylag kevés nő vesz részt. Hiába, a munkásasszonyokat még mindig nagyon nyomja a második — az otthoni — műszak. Bármennyire is érdeklődnek a kultúra iránt, művelődésre, szórakozásra a férfiaknál még mindig kevesebb idejük jut. Azért van kiút! Az asszonyok otthoni munkáját a férfiak bevonásával, jobb munkabeosztással, igazságosabb munkaszervezéssel könnyebbé kell tenni, hogy a kultúra férfinak, nőnek, fiatalnak egyaránt szolgáljon. SZILY IMRE ÚJ SZÖ 7 *• I^i '*rt!«r 23.