Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-23 / 54. szám, csütörtök

« ÖREG KOMMUNISTÁK EMLÉKEZÉSEI ® Nehéz harcokban edződött meg pártunk A NAGY 0KXÖBER1 SZOCIALISTA FOHKADALOM híre lángra lobbantotta a Banská Štiavnicai bányászok, a dohány és textilgyári munkásnők elke;oredésének és elégedetlenségének a szikráját. A bányászok elégedetlenek voltak az egyes zsugorodó háborús élelmiszeradagok és rendszertelen kiadásuk miatt. A dolgozó asszonyok elkeseredését pedig az váltotta ki, hogy a frontokon és a hadifogságban sínylődő és pusztuló férjeik helyett a család eltartásának súlyos gondja rájuk hárult. A jegyzők önkényesen döntöttek, kinek és milyen hadisegélyt fizessenek ki, a lánckereskedelem pedig kilopta az üzletekből az élelmiszereket; jegyre már petróleumot sem lehetett kapni, annál kevésbé lisztet, cukrot vagy zsiradékot. Az orosz forradalom híre cselekvésre késztette a dolgozókat. Megbeszéléseket tartottak a munkahelyeken, munkástelepeken, összeállították panaszaikat és követeléseiket, bizalmiakat választottak és ezekből az akciók egységes vezetésére az összes munkahelyeken nemzeti tanácsot választottak, 1918 nyárának utolján hatalmas tüntetést rendeztek a városban. Követelték a háború befejezését, az élelmezés megjavítását, az OsztrákMagyar Monarchia megszüntetését. A tüntetés nem merült ki csak jelszavak hangoztatásában. A nemzeti tanács tényekkel bizonyította rátermettségét. Megszállta a nagykereskedők élelmiszerraktárait és az ott felhalmozott árut jegyek beszolgáltatása ellenében kiárúsította a dolgozóknak. A tüntetés felkészületlenül találta a helyi hatóságokat. Előkészületeket tettek, hogy a „lázadás" szitóit példásan megbüntessék, de erre már nem volt idejük. Széthult az osztrákmagyar front és vele együtt a monarchia. Megalakult a Csehszlovák Köztársaság. BANSKÁ ŠTIAVNICA DOLGOZÓI örömmel üdvözölték a köztársaság megalakulását, de rövidesen ráeszméltek, hogy csöbörből vödörbe kerültek. Eltűntek ugyan a gyűlölt kakastollas csendőrök, de a helyükbe jött új csendőrök nem a reakció ellen fordították fegyverüket, nem a dolgozók forradalmi követeléseit védelmezték. Eltűntek a főispánok és a polgármesterek, de a helyükbe jött kormánybiztosok feloszlatták a nemzeti tanácsokat. Az új hatóságok katonai erőre támaszkodva nem riadtak vissza semmilyen munkásellenes erőszaktól. Minden igyekvésük arra irányult. hogy sakkban tartsák a dolgozókat s hogy időt és alkalmat adjanak az új csehszlovák burzsoáziának a gazdasági és politikai pozíciók kiépítésére és megszilárdítására. A kizsákmányolás megmaradt, csak a kizsákmányolók nemzetisége változott meg. Az új események magasabb színvonalra emelték a Banská Štiavnica-i dolgozók politikai aktivitását. A Magyar Tanácsköztársaság és utána a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása még aktívabb politikai tevékenykedést váltott ki a Banská Štiavnica-i dolgozók soraiban. A magyar vörös hadsereg katonái, a hazatért orosz hadifoglyok és egyes legionáriusok népszerűsítették az Októberi Forradalom és a kommunista párt programját. A messze távolból kézzel érinthető közelségbe hozták a kizsákmányoló rendszer megszüntetésének lehetőségét. De ez a lehetőség még nálunk nem valósulhatott meg. Az egész világ kapitalistái összefogtak, hogy gátat emeljenek a kommunizmus „rémének". Vérbefojtották a német forradalmat, segítséget nyújtottak Horthynak és Masaryknak a tanácskormány leverésében. 1920 nyarán a Ban. Štiavnica-i futballpályán az egyik játékos valamibe belebotlott és elesett. El akarta takarítani az akadályt, de megdöbbenéssel vette észre, hogy egy felületesen elhantolt katonának a lábába botlott bele. A helyszínen megjelent bizottság két vörös katona holttestét ásta ki. Személyazonosságuk megállapítása után elhatározták, hogy másnap délután 4 órakor koporsóba helyezik és eltemetik a holttesteket. Másnap már kora délután nagy tömegekben meneteltek a dolgozók a futballpályára. Nemcsak temetni jöttek, nemcsak búcsúzni akartak a két magyar vörös katonától, akiket a legionáriusok bírósági tárgyalás és ítélet nélkül s a hadifoglyokról szóló nemzetközi megállapodás megsértésével kivégeztek. Tüntetni jöttek a Szovjetunió mellett, a proletariátus diktatúrájáért, a kommunista párt megalakításáért. AZ ELMÚLT NÉHÁNY ÉV eseményei és tapasztalatai szokatlan gyorsasággal érlelték a Banská Štiavnica-i dolgozók politikai életét, formálták osztályöntudatát, megtanították agitálni és szervezni harcaikat a napi követelések megvalósításáért. A lubochňai konferencia idején már erős munkásmozgalom volt Banská Štiavnicán. A szüntelen harcok megedzették a dolgozókat, akik aztán aktívan részt vettek a párt megalakításánál és kiépítésénél. A. Grünwald Harcban edzett kommunista K

icsit görnyedt, homlokát redők fedik, de arcát mosoly deríti, amikor felelevenedik emlékezeteben a régi harcok nyomán elért győzelmek sorozata. Turcsik István, a jasovi pártszervezet pénztárnoka már 1922ben ott állott azok sorában, akik minden erejüket a kizsákmányolók elleni harcnak szentelték. Nem kevesebb mint 40 éve aktív tagja a kommunista pártnak. A medzevi faiparban dolgozott, ott vőlt azok között, akik 1921-ben megalapították a pártot. A munkások harca az éhbér ellen állandóan folyt, s ennek a harcnak egyik vezetője volt Turcsik elvtárs. Amikor a munkások fizetésének leszállításáról, vagy a munkások elbocsátásáról volt szó, akkor ő azonnal szervezni kezdett, felvették a Neuwirt-uraság ellen a sztrájkot. Amikor pedig a szepességi munkások sztrájkoltak és a medzevi, valamint jasovi faiparból szerveztek oda munkásokat a megürült helyek betöltésére, Turcsik elvtárs is ment. Nem azért ment, hogy az ottani sztrájkoló munkásokat felváltsa és az üzemekben a helyüket elfoglalja, hanem azért, hociy útközben politikai munkát fejtsen ki a munkások között és rábírja őket, hogy segítsenek a sztrájkban a szepességi dolgozóknak s ne legyenek sztrájktörők. Nagy volt persze a zsandárok meglepődése, amikor látták, hogy a medzevi és jasovi munkások nem foglalták el a szrájkolók helyét, hanem a sztrájkoló munkások mellé álltak és soraikat erősítették a kizsákmányolók ellen. Jól .emlékszik az időkre, amikor Kosicéről tapasztalt elvtársak jártak hozzájuk és segítettek nekik a párt megalapításában Jasovon is. Ez segítségükkel 1926-ban sikerült. Sajnos a pártba nemcsak azok kerültek be, akik harcoltak az elnyomatás ellen. Például Orosz Miklós a pártszervezet elnöke az ottani papoktól elfogadta a cséplőgép garnitúrát csak azért, hogy segítsen a pártot széjjel verni. Hasonló ígéretekkel Turcsik Istvánt is meg akarták környékezni, de ô hű maradt a párthoz. A

hatósági szervek és a talpnyalók áliandóan szem előtt tartották. Sokszor az éjjeli órákban felköltötték azzal, hogy kövesse őket. Moldavába vitték a szolgabírói hivatalba, ott kihallgatták, jól megverték, majd néhány nap múlva Üaza engedték. Még azt is megkérdezték tőle: tudja-e miért kapott? Bizony tudom — mondotta - azért mert harcolok az urak ellen és védem a munkások érdekét. Erre aztán még ráadást is kapott. Galas nagyságos úr, járási főszolgabíró többtagú csendöralakulatot küldött Jasovra a több mint 240 munkás sztrájkoló szétverésére. Turcsik István elvtárs vezetésével a munkások a községháza előtt tüntettek, koldusjeg^eket kérve. A csendörök felszólították, hogy oszoljanak szét, de ők nem hallgattak rájuk. Amikor aztán az egyik „munkás" elszólta magát, hogy sohase tüntetnének, ha Turcsik nem szervezné őket, Turcsik elvtárs sorsa megint meg volt pecsételve. Autóba ültették és vitték a moldavai börtön cellájába. Turcsik elvtárs mást várt, mint amit kapott. Verést várt, viszont helyette 240 darab koldusjegyet nyomtak a kezébe, hogy azonnal siessen ezzel haza, mert a jasovi munkások útra keltek, hogy kiszabadítsák öt. Ilyen volt akkor a munkások összefogása. Közeledett a választás a harmincas években. Turcsik elvtárs erősen agitált a kommunista párt mellett, harcban állott a keresztény demokratákkal. Keserűen emlékezik arra, hogy amikor a plakátokat ragasztotta ki, megtámadták és úgy elverték, hogy elájult és az egyik szemére sokáig nem látott. A következő napokban — látván a szeme bedagadását ai ütlegektől - mindenki azt kérdezte tőle: István bácsi mi van veled? „Megkaptam az első keresztény mandátumot" válaszolta. K

özvetlenül a választások előtt minden este papok jártak be hozzá, „felvilágosító munkát" akartak nála végezni. „Minden pénzt megadunk — mondották — csak hagyjon fel a kommunista propagandával. Azonban Turcsik elvtárs nem hajlott. Eleinte 3000 koronát, később 30 000 koronát ígértek, egyébbel is bíztatták, de az ő célja világos volt, azon nem lehett változtatni. Hűen agitált a kommunista párt mellett, és a választások után a községi tanácsban 7 kommunista kapott helyet. Nagy eredmény volt ez a harmincas évek ben. Nevetve beszél arról, hogyan tar tott nyilvános gyűlést a szomszédos Debrad községben. Persze, a kommunista párt programjáról beszélt. Megtudták ezt Moldaván, beidézték, beidéztek Debradról 7 tanút, Jasovból nyolc tanút, akiknek tanuskodniok kellett arról, hogy ő bizony gyűlést tartott ott. No, a 15 tanú között egy sem volt, aki Turcsik elv társ ellen vallott volna. Sőt, még a csendőrök se tudtak semmit, se az esetről. „Jó gyűlés volt az akkor" mondja most Turcsik elvtárs. Pártunk megalapításának 40-ik évfordulója alkalmából szeretettel emlékezünk meg Turcsik István elvtársról, aki példaképül állhat a mai fiatalok előtt és aki kiérdemelte a dolgozók teljes bizalmát. Iván Sándor BÍZTATÓ KEZDET A vörös zászló nyomóban 1961. május 14-én ünnepeljük Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 40. évfordulóját. Ebből az alkalomból 3 falvakban mozgalom indult a „vörös zászló nyomában" címrr\el. Ez a mozgalom az egyes községek pártszervezete megalakulásának, történelmének felkutatásával foglalkozik. Kutatja a pártszervezetek megalakulásának dátumát, nyomoz az alakulás ideje, módja felöl: tudakolja á párttagok munkája'.. s annak módját, formáját. Ezt a feladatot Gabőikovón a helyi magyar középiskola tanulói vállalták. Az iskola tanulói meghívták a falu legidősebb polgárait, akik résztvevői voltak a pártszervezet megalakulásának. így beszélgetést folytattak Szénási Gyula és Mészáros Gyula elvtársakkal. A meghívottak nagyon sok adattal szolgáltak a kommunista párt munkájáról, alakulásáról. A párt 1921 tavaszán alakult meg. Nagyon nehéz és körülményes volt az indulás. A csendőrök figyelmét nem volt könnyű kijátszani — mondották. Gyűléseiket csak erdőkben, nádasokban tarthatták, vagy egyéb, kevésbé gyanús helyen. Mozgalmasak voltak a május elsejék is. 1922-ben például csak kerülő úton jutottak el Dunajská Stredára a május elsejei ünnepségekre. A csendőrség itt is kegyetlenül járt el a felvonulókkal szemben. Az ünneplő munkásokat, cselédeket fegyvert használva szétkergette. A vezetőket — akik az első sorokban haladtak — letartóztatta és fogházba vetette. Hosszú-hosszú története van a kommunista párt gabcikovói alapszervezete megalapításának, amelyről a résztvevők beszéltek az iskola tanulói előtt. Megismerhettük azoknak a harcos időknek az eseményeit, amelyekben igazi, kitartó harcossá edzőttek jelenünk kovácsolói — a kommunisták. Az idős kommunisták Ígéretet tettek, hogy a jövőben is ellátogatnak tanulóink közé, hogy beszámoljanak életükről, nzokról a küzdelmes évekről, amelyekben minden karaj kenyér megszerzése küzdelmet, harcot jelentett. Kovács Miklós, Gabčíkovo. Csattogástól a nagy kalapács dübörgésétől hangos a poprádi vagongyár csarnoka, amelyben Cech elvtárs dolgozik. Munkatársai „szigorú" embernek tartják. Szigorú is, különösen akkor, amikor későn járókkal kerül szembe. Nehezen tűri meg őket, s ez meglátszik az üzemrészleg munkáján is. Alig van igazolatlan mulasztó. Azért a jókedv sem ritka vendég nála. Ha a vörös csillag világít, mutatja, hogy teljesítették a napi tervet, mindjárt mosolygó az arca. Ha kéréssel, panasszal fordulnak hozzá, nemcsak gyűjti az adatokat, h"— nem intézkedik is. Nem hátrál meg a népszerűtlen feladatok elől sem. Így beszél és viselkedik Čech elvtárs, mert tudja, hogy ha a párttag határozottan, helyesen és következetesen képviseli a párt és ezzel társai érdekét, a dolgozók és vezetők egyaránt megbecsülik. — Ugye, nem fog sokáig kérdezni? — kezdte Čech elvtárs a beszélgetésünket. Közben az alvázat hegesztette s pattogtak a szikrák körülötte. Megértettük. Hiszen minden perc drága. E rövid beszélgetés során jutottunk el a kommunisták, de főleg a gazdasági vezetők munkájának értékeléséhez, melyet az üzemi pártszervezet nemrég alapos körültekintéssel felmért és az évzáró taggyűlésen ismertetett. A járási pártbizottságon hallottunk erről s ez arra késztetett bennünket, hogy felkeressük az új pártbizottság egy olyan tagját, aki közvetlenül a termelésben dolgozik. Kíváncsiak voltunk, hogyan vélekedik erről Čech elvtárs, aki valóban méltó arra, hogy az új pártbizottságban foglaljon helyet. — Az évzáró párttaggyűlésen megválasztott új pártbizottság legfontosabb feladata most, hogy irányítsa, ellenőrizze a pártunk megalakulásának 40. évfordulójára megindult munkaversenyt. Üzemünkben majdnem minden dolgozó t^tt már felajánlást. - Elmondotta azt is, hogy a pártbizottság megválasztása után mindjárt az első ülésen megállapodott abban, hogy az új pártbizottság további fontos feladata következetesen végrehajtani az évzáró taggyűlés határozatait. Ezért alaposan tanulmányozzák a taggyűlésen elmondottakat, jogos panaszokat, bírálatokat, javaslatokat,yhogy mindezt figyelembe vehessék^majd muríkájukban. A leglényegesebbet Cech elvtárs búcsúzáskor, kézszorítás közben fogalmazta meg. Azt mondta ugyanis: „Oj módon kell a pártbizottságnak dolgoznia". Ez. nagy szó. Reméljük, betartják. Eddig bizony gyakran a pártbizottság gyűjtötte és értékelte a felajánlásokat, ő vállalta a versenytáblák kezelését stb. Pedig ez nem a pártbizottság, hanem elsősorban a szakszervezet feladata. Persze, tévedés lenne azt hinni, hogy a pártbizottságnak ehhez semmi köze. Nem! A pártbizottságnak az a kötelessége, hogy jobban irányítsa és ellenőrizze a szakszervezetben dolgozó kommunisták tevékenységét, hogy az elvtársak képesek legyenek elvégezni a verseny szervezésének feladatait. A termelés helyes megszervezéséről, az anyagellátásról sem a pártbizottságnak kell gondoskodnia. De igenis, ellenőriznie és ösztönöznie kell a műszaki-gazdasági vezetőket, hogy javítsák az alkatrészbeszerzést, a munkaszervezést. Akkor dolgozik jól a pártszervezet, a pártbizottság, ha igyekszik összehangolni a gazdasági, műszaki dolgozók, a szakszervezet versenyszervező munkáját. Ha kezdeményezésre serkenti és ellenőrzi őket. Ha állandóan ébren tartja a versenyszellemet, céltudatosan neveli és szervezi a kommunistákat, hogy az élen járjanak a versenyben s példamutatásukkal ragadják magukkal a pártonkívüli dolgozókat, különösen a szocialista munkabrigád címért versenyző munkaközösségekben. Magas barna, komoly tekintetű fiatalember Rudolf Pavlik elvtárs, vasesztergályos, az egyik munkaközösség vezetője. Gépéből lila forgács tekeredett elő, a kés alól pedig szállt a rozsdapor, amikor megszólítottuk. De talán azzal kezdenénk, amivel befejeztük a beszélgetést. Amikor már búcsúzóban azt mondta: — A szocialista munkabrigádok prágai tanácskozásán Antonín Novotný köztársasági elnök beszédéből legjobban az fogott meg, hogy a szocialista munkabrigádmozgalom fontos politikai mozgalom. Tehát, nekünk is meg kell tanulni jobban közeledni az emberhez. A pártbizottság többször értékelhetné a gazdasági vezetők munkáját, mert az biztos, hogy a munkások politikai és szakmai fejlődésével megnőnek az igények a vezetőkkel szemben. Itt hozta aztán szóba, hogy a kommunisták egész emberek legyenek, mert a legnagyobb dicséret, ha valakire a pártonkívüliek mondják: Igen, ez kommunista. Kézenfekvő igazságok ezek. Csak emlékeztetni kell rájuk a párttagokat. Az évzáró taggyűlés adta a gondolatot a pártbizottságnak, hogy úgy, mint ezen az értekezleten, minden taggyűlésen konkrétan foglalkozzanak azzal, hogy melyik kommunista mit tesz a közösségért, a kapott pártmunkát becsülettel teljesíti-e. Szükséges rámutatni és dicsérni azokat, akik azt' megérdemlik. A hibákat pedig fel Kell tárni, hiszen ez a pártszervezet befolyásának erősítését jelenti. Helyes tehát az évzáró taggyűlés ama határozata, hogy felül kell vizsgálni minden pártcsoportban, ki, milyen pártmunkát végez. Akirtek eddig nem volt pártmegbizatása, annak most adnak. E határozat végrehajtásával aktívabbá válik az alapszervezetek munkája és tovább mélyül tömegkapcsolata. Miután annyi szépet, jót és problémát hallottunk, felkerestük Michal Lajčák elvtársat, a pártszervezet elnökét is. Éppen a másnapi pártbizottsági ülésre készült. Érdeklődésünkre elmondotta, hogy egy napirendi ponttal kapcsolatban a kollektív vezetésről, a jobb munkamegosztásról is beszél majd. Arról, hogy minden pártbizottsági tag vegyen részt a feladatok, tehát az évzáró taggyűlésen hozott határozatok végrehajtásának megszervezésében és ellenőrzésében. Megtudtuk szavaiból, hogy az üzem hosszú időn át egyenlőtlenül dolgozott. A legfontosabb műhelyek egész előirányzatuknak majdnem felét a hónap harmadik dekádjában végezték el. Ezzel kapcsolatban az évzáró taggyűlés több gyakorlati intézkedést jelölt meg, amelyek megvalósítása nagy szervezőmunkát igényel. A szerelőműhely kommunistáinak kezdeményezésére az üzem valamennyi részlegében verseny indult a ciklusos-grafikon alkalmazásáért. A szerelőműhely dolgozóit támogatják a megmunkálóműhelyek dolgozói, akik elhatározták, hogy a munkadarabokat nem a hónap végén adják át a szelőműhelynek, ahogyan az eddig történt, hanem a grafikon szerint egyenletesen, egész hónap alatt. A pártbizottság, az üzem igazgatósága hatékonyan segíti ezt az értékes kezdeményezést. Valamennyi műhelyben nyilvános pártgyűlést hívtak össze. Ezeken megjelölték az egyenletes termelést biztosító konkrét intézkedéseket. A feladatok teljesítését jelentősen elősegíti az üzemben folyó agitációs munka is. Az évzáró taggyűlésen s

okat tanultak az üzem kommunistái és jól sáfárkodnak útmutatásaival. Persze, ezek még csak az első lépések, az évzáró párttaggyűlés határozata egy egész évre szól. Ezeket az első, néha még ingadozó lépéseket egyre határozottabbaknak, nagyobbaknak kell követniök. ERDŐSI EDE A SERFDI NIKKELKOHÓ 59 főépületének építése annyira előrehaladt, hogy némelyiken már a szerelők is „szóhoz jutottak". Az új kohót a jövő év elejétől fokozatosan helyezik üzembe. Képünkön: A Vítkovieei Kohómü szerelőrészlegének dolgozói az egyik objektumon a szerelési munkákat végzik. (Š. Petráš — ČTK — felv.) ÜJ SZO 6 * 1961. február 23.