Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-18 / 49. szám, szombat

Segítséget várnak OLYAN faluban jártam, ahol a kultúrát hosszú ideig mostohagyereknek tekintették A falu neve: Lehnice. Hogy ml volt a lemaradás oka, útközben tudtam meg. Míg begyalogoltam az állomásról a faluba vezető jó háromkilométeres úton, szőbaeredtem a munkából hazatérő dolgozókkal. Őket faggattam, mi újság községükben, hogyan élnek, mit csinálnak szabad idejükben. — Van, aki a ház körül tevékenykedik - mondta egyik útitársam - van, aki a televíziót nézi, újságot vagy könvvet olvas, van aki moziba megy, vagy betekint a vendéglőbe egy-egy pohár sörre. — Ennyiből áll az esti szórakozás? — Mit gondol? Falun is úgy van mint városon? Nem gondoltam semmit. Tudom, falun nincs úgy, mint városon. A falu emberei sok tekintetben másként élnek, szórakoznak, mint a városiak. Falvakon az estéknek varázsa van: összehozza az embereket, különféle kollektívákat kovácsol. Az ilyen összejövetelekre gondolva kérdeztem meg: — A maguk faluja kivétel? Maguknál ahány ház, annyiféleképpen szórakoznak ? — Ogy valahogy ... — Nem rendeznek összejöveteleket, kulturális műsorokat? — Rendezünk, de ritkán. A jičíni Marié Datlová e napokban ünnepelte 102. születésnapját. Ebből az alkalomból sok jókívánságot kapott néphatalmi szerveinktől és dolgozóinktól. (J. Mucha felvétele.) — Miért? — Ennek több oka .van. Nincs kultúrházunk, nincsenek kezdeményezők, a falu lakóit nehéz összehozni. — Nem kerestek valamilyen megoldást? — Nem ment. — Hogy mondhatsz ilyet - vetette közbe az egyik fiatalabb munkás, aki eddig szótlanul hallgatta beszélgetésünket. - Igaz, hogy azelőtt hosszú ideig nem volt a faluban kulturális élet. A megoldást azonban megtaláltuk, s már a munka is megy. SENKI SEM szólt, de a kíváncsi tekintetek egyaránt azt fejezték ki: hogyan?... Útitársam úgy látszik tájékozatlan volt, mert a közbeszólónak akkor sem tett ellenvetést, mikor az a következőket mondotta: — A kultúrház valóban hiányzott. Nagyrészt ennek tulajdonítható a lemaradás. Ez a probléma azonban már megoldódott. Mikor felépült az új iskola, a kulturális csoportok a régi iskolát kapták meg, hogy összejöhessenek, műsorokat tanulhassanak be, legyen hol szórakozniok. Most is ott folynak a próbák. Mielőtt bármit kérdeztem volna, útitársunk így fűzte tovább a szót: — Nem igaz, hogy jelenleg sincs falunkban kulturális élet. Azelőtt nehezebben ment a munka. Egy idő óta azonban javulás mutatkozik. Ez abból is látható, hogy a falu kulturális csoportja rövidesen egész estét betöltő színdarabot mutat be. Szőt szó követte. Kicseréltük nézeteinket, alaposabban megismertük egymást. Mire a faluba értünk, barátokként váltunk el. Iménti útitársaink hazatértek, mi pedig tovább mentünk, hogy részletesebb képet kapjunk a falu kulturális életéről. Benéztünk az iskolába, felkerestük a szórakozási helyeket, idősekkel, fiatalokkal beszélgettünk. A lehniceiek legtöbbje azt a véleményét juttatta kifejezésre, hogy a faluban az utóbbi időben kulturális téren is lényeges javulás történt. Nem ártana azonban, ha ezentúl a mostaninál is több lehetőségük nyílnék a szórakozásra, kulturális műsorok rendezésére. MIKOR elmondtuk, hogy ez csupán a falu dolgozói igyekezetétől függ, többen megígérték, mindent megtesznek falujuk kulturális életének további javítása érdekében. Nem kételkedünk, hogy a kultúrát szerető dolgozók betartják szavukat, s erejük minden latbavetésével azon lesznek, hogy falujuk kulturális téren is a legszebb eredményeket érje el. Ügy gondoljuk azonban, magában véve ez mégis kevés. Hiába határozzák például el a színjátszó csoport tagjai, hogy betanulnak egy színdarabot, ha nincs, aki beszerezze a műsorfüzetet és nincs, aki elvállalja a rendezés munkáját. A tánctehetségek is hiába szeretnének tánccsoportot alakítani, ha nincs, aki betanítsa őket és szervezze munkájukat. A többi együttesek esetében hasonló a helyzet. Az igyekezet csak úgy hozhat eredményeket, ha a kezdeményezés minden téren megértésre talál. Segítenie kell ezért a helyi nemzeti bizottságnak, segíteniük kell a tanítóknak és mindazoknak, akik munkabeosztásuk és képzettségük révén hivatottak a kulturális munka szervezésére és irányítására. A faluban 12 tanító dolgozik. Ha mindegyikük csak néhány órát szentelne a kulturális munkának, a mostanihoz viszonyítva máris ugrásszerű fejlődés történnék. S néhány óra igazán nem sok, ennyi „áldozatot" mindenki hozhat, még akkor is, ha más teendő elvégzése is kötelez. A LEHNICEI dolgozók a kulturális élet fellendítése érdekében segítséget várnak. Mi reméljük, e segítséget előbb vagy utóbb megkapják és semmi akadálya sem lesz annak, hogy a faluban egyre gazdagabb kulturális élet bontakozzék ki. BALÄZS RÉLA | lÍTiiiujflisk Ján Cikker, Tolsztoj Feltámadás című regényéből írt operát. A librettót a komponista maga írta. • * • Monte Carlóban rendezték meg az első nemzetközi televíziós filmfesztivált, amelyen kilenc ország vett részt. A Szovjetunió és Japán televíziós filmjei arattak sikert. A Szovjet Televíziós Társaság egy Lermontov életéről készült kisfilmet mutatott be, a japán film pedig „Az utolsó harminc perc" címmel egy pap és egy halálraítélt beszélgetését mutatja be a kivégzés előtt. • * * A CSISZ kvetnai helyi szervezete a napokban jól sikerült kulturális műsort rendezett. A bemutatóval - a fiatalság Ismét tanújelét adta lelkes segíteni akarásának. (u. e.) František Branislav : Hálás/ altató dal J Szél • táncol a habokon, aludjál, kicsi szentem. ) Aludj csak! jHogyha gyerek sír otthon, ja szél hálót tép menten (s elúsznak a halak. j A szél beles szobádba, \hogy alszol-e, kíváncsi. í Aludj csak! j Ladikom szirthez vágja, Iha meghall téged sírni [és elúsznak a halak. (f/a szunnyadsz mélyen, csendben,\ {édesanyád megcsókol. i Aludj csak! j Apukád megjön, s reggel ) kivesz majd hálójából 5 néked egy piros halat. Fordította: Fügedi Elek! V. Jermilová, a nagyszerű szovjet balett-táncosnő Csajkovszkij Hattyúk tava című táncjátékának egyik jetenetében. (TASZSZ felvétele) A Nitrai Pedagógiai Intézet Magyar Tagozata zenei tanszékének munkája A kulturális forradalom megvalósítás? nagy mértékben függ a tanítók politikai és szakmai fejlettségének színvonalától. Tekintettel arra, hogy kulturális forradalmunk folyamán jelentős szerepet ját szik az esztétikai nevelés, felkerestük a Nitrai Pedagógiai Intézet Magyar Tagozatát, hogy személyesen győződjünk mej| a zenei képzés nívójáról. Az eredménnyel — különösen ha figyelembe vesszük, hogy az intézet csupán második éve működik — elégedettek lehetünk. A zenei tanszék tagjai ugyan nem osztják nézetünket, de ez rendjén is van, mivel az ő elégedetlenségük mintegy záloga a további eredmények elérésének. A Pedagógiai Intézet Magyar Tagozata Bratislavából Nitrára átköltöztetése után 1960. szeptember 10-én kezdte meg működését. Hallgatóinak száma: 400 nyilvános és 250 távhallgató. A zenei tanszék teendőit 4 szaktanár látja el, akik teljes egyetértésben dolgoznak a tanszék szlovák tanáraival. Munkájukat ez ideig nagyban megnehezítette a tanerők és tankönyvek hiánya, de a jövőben e téren is örvendetes javulás várható. A nyilvános hallgatókból egy 160 tagú négyszólamú énekkart alakítottak, amely műsorával gazdagítja az iskola kulturális rendezvényeit, bekapcsolódik az ifjúság népművészeti alkotóversenyébe és részt szándékszik venni a Csemadok nyári dalés táncünnepélyein ls. Ezenkívül kultúrbrigádokkal óhajtja előbbre vinni a magyar-lakta vidékek falvainak kulturális nevelését. A közelmúltban kezdte meg működését a tanárokból álló kamara trió, melynek célja koncertek rendezése, az ifjúság zenei képzése, nevelée. Működik a két tagozat közös zenekara is, mely a szemeszter elejétől sokat fejlődött, úgyhogy színvonala ma mái elég jó. Dr. J. TVRDOŇ A televízió orosz nyelvtanfolyama A bratislavai televízió a múlt év novemberétől televíziós adás keretében segíti azokat a hallgatókat és nézőket, akik el akarják sajátitani az orosz nyelvet. A televíziós nyelvtanfolyamnak már eddig is sikere van, s kedvelt a televíziós közönség soraiban. A tanfolyamot Ján Svetlík, a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense tartja. (P. O.) GYŐZELMES FEBRUÁR § V. Červenik zenéje • A, Š e 13 r

)»..!.

AM Janotová szőve ge • Szűcs B. fordítása Ä A GYŐZELMES FEBRUÁRRÓL MIND HÄLADALT DALOLUNK. AZ ÉN ANYUKÁM a falu leg- Ll jobb szakácsnője. Amit ő főz, azután akárki megnyalhatja mind a tíz újját. Édesanyám azt akarja, hogy én is megtanuljak sütni, főzni és ezért gyakran kihív a konyhába, hogy elmagyarázza egy-egy étel készítési módját. Be kell vallanom, ilyenkor az eszem legtöbbször máshol jár, mert engem a főzés nem érdekel túlságosan. Amint megkaptuk a bizonyitÉpítő állatok MICSODA nagy esemény volt, az emberiség történetében, hogy az ember szilárd épületet: házat épített magának lakóhelyül! Lie az állatoknak nem egy fajtája van, amelyik bámulatos ügyességet fejt ki az építkezésben. Vannak állatok, amelyek fúrnakfaragnak, sárból formálnak olyan anyagot mint a cement, pedig nincsen kezük, mint nekünk: a madár csak a csőrével dolgozhat, s a rovarnak még az sincsen. , A vörösbegy például saját nyálával vegyítve sarat gyúr szilárd anyaggá s ahhoz még gazt és vékony faágacskát is vegyit, hogy építménye tartós legyen. Az állatok híres-neves építőmestere, a jókora macskanagyságú hód, erős gályákból építi házát. Az épület szobája a vízben van, a hód pihenő fészke pedig a víz felett. Az alsón át megy be a vízbe, zsákmánylesre. Fára úgy tesz szert hogy egy-egy fiatalabb fa törzsét végtelen türelemmel addig rágja apró fogaival, amíg az ledől. Az amerikai homoki darázs lyukat ás a földbe. Abba rakja a mézet és kis kővel fedi le a nyílást. Később, ha újra hoz mézet, rátalál az előbbi helyre, leveszi, a nyílásról a követ, mézét elhelyezi és ismét letakarja a lyukat. A róka és a kecske (Román népmese) r gyszer, mikor sötétedés után ^ orz öreg róka hazatért és be akart bújni odújába, bentről vad dobogást hallott, majd két görbe szarv nyúlt ki fenyegetően. - Ki vagy, te idegen, aki távollétemben elfoglaltad szállásomat? - kérdezte a róka. - Én a molnár bakkecskéje vagyok - felelte amaz. — A gazdámat megszúrtam, a szarvammal felnyársaltam, az asszonya ezért megvert, nem is megyek többé haza. Most pedig te jössz sorra. Ezzel a róka felé bökött szarvával, mire a szegény vörös koma szedte a lábát, és búsan elszaladt az erdőbe. Amint így lógó orral vándorolt a sötét erdőben, találkozott a medvével, annak nyomban elpanaszolta bánatát. Sose búsul) — válaszolt a medve —, majd én kikergetem. Nosza, vissza is fordultak. A rókaodúhoz érve a medve belógatta nagykörmii mellső lábát a lyukba, de vissza is húzta idejében, mert a kecske majdnem átdöfte a szarvával. - Na, most mit tegyünk? kérdezte a róka, míg a mackó fájó mancsait nyalogatta. Egyszerre csak felderült a képe, letette pracliját és gyors ügetésbe kezdett. Egy nagy fa alatt megállt és megszólított egy arra döngicsélő méhecskét. - Méhecske, méhecském, beszélhetnék-e veled? A mackó elmondta, hogy van egy állat, „aki" még a méhecskénél is szúrósabb s bevette magát egy szegény öreg róka odújába és ketten együtt sem tudják kikergetni onnan. Kérte a méhecskét, segítsen rajtuk. ígéretet tett, hogy soha többé nem dézsmálja meg a vadméhecskék mézét. A méhecske hitt a mackó fogadkozásának, összegyűjtötte szerteszéjjel röpködő testvérkéit és nagy rajban követték a mackót és a rókát az odúhoz. Ott a méhecske beszólt: - Szúrsz-e még, bakkecske? Mire a bakkecske elmondta a mondókáját és így fejezte be: Szaladj gyorsan, kiskoma, mert ezután te jössz sorral" - Igazán? - kérdezte a méhecske - arra már kíváncsi vagyok. — Ezre! egész rajával beröpült az odúba, alaposan összevissza szurkálta a beképzelt kecskét, míg végül az dagadt képpel, keservesen mekegve kiugrott a rókalyukból és elszaladt világgá. A róka pedig megköszönte a mackó és a méhecskék segítségét és izóta háborítatlanul él odújában. ványt, néhány napra elutaztam Juliska néniékhez. Juliska néni anyukám, testvére. A második napon, Juliska néni este megkérdezte tőlem, nem vállalnám-e el a másnapi ebédfőzést, mert neki a városban lenne dolga. Természetesen vállaltam. ízletes paprikás krumplit terveztem. Szépen megtisztítottam a krumplit, s hosszúkásra felvágtam, mert úgy gusztusosabb. A zsírban pirított hagymára piros paprikát szórtam, és hozzáadtam a burgonyát, aztán hagytam egy kicsit „dinsztelödni" és feleresztettem vízzel. Itt követtem el az első hibát. Nem tudtam, hogyan történhetett, de túl sokat loccsantottam hozzá. Megijedtem nagyon, hiszen én nem krumplilevest, hanem paprikást akartam főzni! De lassan megvigasztalódtam, mert eszembe jutott, amit a fizika órán tanultunk, hogy a folyadék főzéskor elpárolog, vagyis gőzzé válik. Elhatároztam, hogy jó sokáig hagyom főzni, egészen addig, amíg a lé, gőzzé válik. Jól megraktam a tüzet, és elővettem egy könyvet. Gondoltam, így gyorsabban telik az idő. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a gőz táncoltatja a fedőt a fazékon. Odamentem és belenéztem. Majd hanyatt estem az ámulattól! A krumpli szinte pár pillanat alatt (igazán nem olvastam sokáig!!!) úgy szétfőtt, hogy a gusztusos daraboknak hírmondója sem maradt. Olyan volt az egész, mint egy híg krumplipiré. Most mit csináljak? — törtem a fejem. (Csakhamar jó ötletem támadt. Szaggatok bele egy kis nokedlit, az felvesz a léből és helyettesíti a krumplidarabokat is, lesz rajta mit rágni. Komolyan mondom, hogy kevés tésztát akartam kavarni, de először kevesellettem a lisztet, amikor hozzátettem, akkor meg már túl sóik lett. Mire beletszaggattam a,.. izébe .;., őszinte döbbenetemre egybeállt az egész. Először arra gondoltam, hogy kiöntöm az egészet és elölről kezdem a főzést, de közben farkaséhesen hazaért Gabi, a nagyobbik fiú. Amikor megtudta, hogy én főztem, mindjárt csipkelődni kezdett: — Már az utcán éreztem a szagát. Persze, ezt nem hagytdm szó nélkül. A vitát borzalmas kozmaszag szakította félbe, amely elárosztatta a konyhát. Nem is mesélem tovább. A fiúk zsíroskenyeret ebédeltek, én pedig — bogy mentsem, ami menthető — a nagykéssel vágtam magamnak egy tányérra valót a maszszából és asztalhoz ültem. A könnyem is kicsordult az erőlködéstől, mégsem voltam képes legyúrni a ragadós, kozmBs kotyvalékot. Persze, a fiúk erre még jobban nevettek és a végén még nekem kellett könyörögnöm, hogy a világért el ne mondják este Juliska néninek. VlGH RÓZSA KÖZELEG A TAVASZ AZ ÉSZAKI s a déli szél küzdött, viaskodott; egyik hófelhőt kergetett, másik esőt hozott. A NAP, mely eddig rejtve volt a fellegek mögött, a déli szél pártjára állt, s fellélegzett a föld. A MEDVÉT kéne kérdeni: „Az odú mire jó, hisz sárban fetreng már a fagy, s hol van a téli hó? AHOGYAN minden változik, még az is meglehet, hogy az utolsó olvadás elvitte a telet. ZALA JÓZSEF LEVELESLÁDA. Épül a salkai pionírház A Salkai Nyolcéves Középiskola' csaknem valamennyi tanulója pionír. Kissé döcögve indult meg a munka, de ma már a faliújságon rendszeresen megjelennek a diákok életével kapcsolatos cikkek. Most épül az iskola udvarán a pionlrház Ez lehetővé teszi az őrsök jobb és változatosabb munkáját. Itt vetítik majd az iskolai oktatófilmeket is. Jobbágy László, Maié Kosihy fim™ M .

»«i a i hLL o g d Í TU ,0_raU ' n nb ĽL LL Y (M c m íj u 1 e T o I ž LEJ tudod milyen iskolába megy Jancsi. 2. Március elsején olyan eléggé ritka esemény lesz, amely köztársaságunk valamennyi lakosát érinti. Ha helyes sorrendbe rakod az alábbi betűket, megtudod mi lesz. SZÉPSÁLÁMNÁL KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Szalma Viola Želiezovce. 2. Gálik János Veľ. Krtiš. 3. Lendvai Rózsa Jovice. 1. Egyetlen út vezet az iskolába. Ha egymás mellé rakod ezen az úton található betűket, megMÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. A feladványba sajtóhiba csúszott, ami megnehezíti a számítást. 2. Elefánt. 3. Gomba. Leveleiteket, megfejtéselteket az alábbi címre küldjétek: Oj Sió GYERMEKVILÁG Bratislava, Gorkého 10. ÜJ SZŐ 8 * 1961- február 18.