Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-02 / 33. szám, csütörtök

Hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítsük Tapasztalatok a talajjavítás terén rA MELIORÁCIÓ, A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS NÖVELÉSÉNEK KULCSKÉRDÉSE A trnavai járás dol'anyl EFSZ-e hegyaljai szövetkezet. Mint olyan, a ternjészeti adottságokat a fiatal szarvasmarha tenyésztésére akarja kihasználni. A környékbeli szövetkezetekből borjúkat vásárol fel, amiket egy-kétévi nevelés után Jsmét a szö vetkezeteknek ad el, hogy azok felfrissíthessék tehénállományukat. Az idén 100, a következő években 200— 200 üszőt nevel fel a dol'a'nyi EFSZ. A sertésállományt is jelentősen növeli a szövetkezet, hisz évente 10 vagon sertéshúst akar eladni. A szövetkezet vezetőségi tagjai (a képen) a tervek szerint rendszeresen ellenőrzik a termelést, hogy az esetleges fogyatékosságokat idejekorán eltávolíthassák. A többtermelés érdekében Olyan esztendőt kezdünk, amelyben a talajjavításnak nagy szerepe lesz a mezőgazdasági termelés fejlesztése szempontjából. Mondhatnám úgyis, hogy a mezőgazdasági termelésben a döntő fordulat eléréséhez az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez legnagyobb mértékben éppen a talajjavítási munkák járulnak hozzá. Hogy miért állítjuk ezt? Kezdjük azzal, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének kulcskérdése a növénytermesztés s azon belül elsősorban a takarmánytermesztés. Minden mezőgazdasági dolgozó előtt világos, hogy több és tápanyagban dúsabb takarmány nélkül lehetetlen az állattenyésztési termelékenység növelése. Boncolhatnánk tovább azt a körforgást is, hogy a fejlett állattenyésztés több trágyát jelent, s így hatékonyan járul hozzá a növénytermesztés továbbfejlesztéséhez, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a döntő szerepet mégiscsak a növénytermesztés játssza. Ha tudjuk, hogy a növénytermesztés ilyen kulcspozíciót tölt be mezőgazdaságunk fejlesztésében, akkor nem húnyhatunk szemet az olyan rejtett tartalékok előtt, melyek e termelési ág fejlesztéséhez, a hektárhozamok további növeléséhez még garmadával kínálkoznak felhasználásra. A sok közül első helyre a talajerő-fokozást, a talajjavítást kell állítanunk. Magas hektárhozamok — meggyőző példák Ezt félremagyarázhatatlan példák bizonyítják. Minek tulajdoníthatjuk például azt, hogy Debré János, a kežmaroki EFSZ mezőgazdásza öt hektáros parcellán átlag 380 mázsás hektárhozamot ért el burgonyából, holott az országos átlag a múlt évben mindössze 86 mázsa volt? Kovács György vyškovcei szövetkezetes 1046 mázsa marharépát. Lednicky Gábor, a sládečkovcei EFSZ növénytermesztési csoportjának vezetője pedig 901 mázsa cukorrépát termelt hektáronként. Kukoricából is sok szövetkezetben értek el kiváló eredményt. Urmincén 112,4 mázsás rekordtermést mutattak ki, Dedina Mládežen Králik György 1227 mázsa tejes-viaszos érésű silókukoricaterméssel dicsekedhet. Gabonafélékből a múlt évben már nem volt ritkaság az 50 mázsás hektárhozam. A felsoroláshoz az is hozzákívánkozik, hogy ezeket az eredményeket már előbb is művelt területeken érték el, mégpedig azzal, hogy a talajerő fokozására az átlagosnál nagyobb gondot fordítottak, hogy több tápanyagot és gondosabb művelést kapott a talaj, Persze azt is meg kell jegyezni, hogy a talajjavításra fordított ilyen befektetés • csak csekély részét képezi a várható és elérhető jövedelemtöbbletnek. A példák arra is fényt derítenek, hogy mezőgazdasági termelésünk fejlesztése előtt még nagy lehetőségek állnak, ha a magas hozamok mesterei csúcscerméseinek színvonalára emeljük az átlagtermést. Á legnagyobb tartalékok lAm jelenleg a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztéséhez a talajjavításnak nemcsak ez a belterjesebb módja kínálkozik felhasználásra, hanem elsősorban a még csaknem hasznavehetetlen területek mielőbbi termővé tétele. Legnagyobb és leggyorsabban felhasználható tartalékaink ezen a téren vannak. Ezért fordít pártunk és kormányunk oly naciy gondot a vizenyős területek lecsapolására, a rakoncátlan folyók szabályozására, a kishozamú rétek és legelők átművelésáre. Országos méretben a harmadik ötéves terv éveiben 198 ezer hektáron hajtunk végre Iecsapolást, közel 170 ezer hektáron valósítjuk meg az öntözéses gazdálkodást. Sok millió koronás befektetést követel e nagyméretű munka. Lehetetlen is lenne a kivitelezés, ha a nagy feladatok megvalósításához nem használnánk fel kellőképpen az elmúlt évek tapasztalatait. Leginkább a szervezés terén van még sok javítani való s itt a nemzeti bizottságokra hárul a legtöbb munka. Az ifjúság becsülettel helytállt A múlt év a meliorációs munkálatokra nem volt a legkedvezőbb. Nyáron, amikor az iskolai, üzemi és falusi CSISZ-szervezetek brigádjai a legnagyobb segítséget nyújthatták volna ebben a munkában, gyakran a gabonabetakarítás meggyorsításához kellett a segítség. így volt ez például a Nové Zámky-i járás tvrdošovcei építkezésén is, ahol az 55— 60 fiatal közül 15—20 állandóan a betakarításnál segédkezett. Hasonló volt a helyzet a Dunajská Streda-i, levicei és más járásokban is. Ennek ellenére mind az ifjúsági brigádok, mind az állami meliorációs építkezések dolgozói nemcsak teljesítették ä tervet, hanem annál nagyobb értékű talajjavítási munkát is elvégeztek. Az is figyelemre méltó, hogy a komposztkészítésben ifjúságunk aktív részvétele folytán szintén magasan túlteljesítettük a tervet. Dicséretet érdemel a járási CSISZ-szervezetek vezetőinek nagy többsége, akik helyesen irányították és jól mozgósították a fiatalokat. Több kezdeményezést a talajjavítási szövetkezetek munkájában Fogyatékosságok a talajjavítás terén leginkább a talajjavítási szövetkezetek munkájában akadtak. A talajjavítási szövetkezetek legtöbb helyen nem végezték el a betervezett munkálatokat. Hogy mi ennek az oka? Nem kis mértékben talán az, hogy a talajjavítási szövetkezetek nagyobb része még a területi átszervezés előtt alakult, és legtöbb esetben nem olyan szempontok figyelembe vételével, hogy egységes vízrendészeti területet alkossanak. Vegyük példának a Latorca balpartján hét EFSZ-ből alakult talajjavító szövetkezet munkáját. A gát elkészülte után valamennyi EFSZ hozzáfogott a kishozamú rétek és legelők felszántásáhóz, sőt kisebb-nagyobb belső lecsapolási munkát is végeztek. Természetesen saját munkaerejükkel és önsegéllyel. Dicséretükre legyen mondva, legtöbb helyen a helyi nemzeti bizottság kezdeményezte a talajjavítást. A gépállomás nehéz brigádjára sem lehet panasz, mert a lecsapolt és átművelt lapos területeken több tízezer kilométer hosszússágú vízlevezető árkot húztak. A nagy lendülettel megindult munkák mégis megrekedtek, mert folytatásukhoz az egész Bodrogköz vízgazdálkodási rendszerének ismeretére lett volna szükség. S ez még mindmáig nem jutott el a szövetkezetesekig. így az sem kizárt, hogy egyes helyeken a már elkészült hosszabb-rövidebb víz levezető csatornák némelyike éppen ellenkező irányú lefolyású lesz, mint ahogy majd a fő- és rávezető csatornák megkívánják. Ha így lesz, ez nem a szövetkezetesek bűne, hanem a járási, vagy még inkább a kerületi nemzeti bizottságokat terheli a felelősség, amiért a terület átszervezés előtti és alatti időszakban nem fordítottak kellő figyelmet e fontos népgazdasági probléma helyes megoldására. Az említett esetben a vízrendszer megépítése tervének kidolgozásával megbízott szakemberekről sem szólhatunk dicsérően. Hiszen éppen az ő gyors és szakmai szempontból alapos megA minap disznótorban voltam Jani bátyáméknál. Vacsora után poharazgatva beszélgettünk erröl-arról. Megvitattuk a világ sorsát. Felvetődött a sertésnyúzás kérdése is. Mire kell a bór, mit készítenek belőle. No, meg az is, hogy hány ember követ el kihágást disznóölés alkalmával. — Várjatok csak! — csap most Jani bácsi a homlokára. — En tudok egy érdekes esetet a nyúzással kapcsolatban. — Mondja csak el! — biztattuk az öreget, akit szívesen szoktunk hallgatni, mivel érdekes történeteit élénken és színesen tudta elmondani. — Két éve történt. A harmadik szomszédom, Péter — de el ne mondjátok neki — szintén elment az irodára a vágással kapcsolatban. Érdeklődött, hogy milyen disznót nem kell nyúzni. Pedig tudta a vén kópé, mert nemegyszer hirdették ki. No, meg hallhatta a faluban is. De hát <5 mégis elment. Géza, a titkár szépen megmagyarázta neki a rendeletet, s az öreg elégedetten távozott. Másnap megint beállított. Éppen ott voltam, összeírásra készülődtünk győző erejű talajjavítási tervük serkenthette volna még hatékonyabb cselekvésre a szövetkezeteseket. |Ám a talajjavitási szövetkezet tagjai még mindmáig nem tudnak pontosat a fő építkezések helyéről és a munkálatok megkezdésének idejéről. Kár lenne elhallgatni hogy mint sok más esetben, jelenleg már itt is hátrányos az egységes vízrendszerű Bodrogköz három talajjavítási szövetkezete. Egyesülniük kellene. Akkor talán az építkezési terv is hamarabb elkészülne. Hasonló példát hozhatnánk fel Csallóközből is. Bár Gabčíkovótól fölfelé a Kis-Duna irányában már javában folyik az építkezés és a KisDunától lefelé is megkezdődtek a munkálatok, a közbeeső falvak szövetkezetesei még mindig nem nyertek tiszta képet a főépítkezésről, ezért a helyi építkezések üteme is lassú. Igaz, hogy a választások és a területi átszervezés óta sokat javult a helyzet. Például a Nové Zámky-i járásban Štúrovo és Šurany központtal már az említett szempontok figyelembe vételével létesült a két talajjavítási szövetkezet és természetes, hogy eredményesen is működnek. Másutt is találunk jó példát, csak az a baj, hogy még nem országos méretű a helyesen szervezett és jól működő talajjavítási szövetkezetek munkája. Pedig az idén a talajjavítás terén nagy feladatok előtt állunk. Szlovákiában több mint 22 ezer hektár területen kell talajjavítási munkát végeznünk. Ez jóval több a tavalyinál. lÄllamunk a tervezett talajjavításhoz az építkezési anyagot, a gépi erőt és a szükséges pénzeszközöket, biztosítja — a többi az embereken múlik. A feladatok nagyságához mérten Éppen ezért nagyon is időszerű a Szlovák Nemzeti Tanács ez év elején hozott határozata, melyben egész népünket aktív tevékenységre szólítja fel a tervezett talajjavítási munkálatok hiánytalan megvalósítására. Nem kisebb, mint 288 millió 700 ezer korona értékű munka elvégzéséről van szó, mely egy nagyon lényeges | tényezője annak, hogy az ötéves terv feladatait négy év alatt teljesíthessük. Nemzeti bizottságainknak tehát a fő építkezések tervének ismertetésével, a tömegszervezetek, minden dolgozó és főképp az ifjúság bekapcsolásával úgy kell megszervezniük az idei talajjavítási munkákat, hogy az év folyamán ne csak a betervezett feladatokat végezzük el, hanem túl is teljesítsük a tervet. Ha ehhez a szocialista munkaverseny mozgósító erejét, a dolgozók kezdeményezését, a már meglévő talajjavítási szövetkezetek vízgazdálkodási szempontból előnyös egyesítését és nem utolsósorban a helyi anyagforrásokat a lehető legcélszerűbben használják fel, akkor az 1961-es esztendőt az előbbinél sokkal szebb eredményekkel fogjuk zárni. Ezzel pedig egész népünk életszínvonala emelésének ügyét segítik elő. E nagy ügy érdekében érdemes buzgólkodni. Haraszti Gyula Kérdezés nélkül bejelentette, hogy vágni akar, adjuk ki az engedélyt. De nyúzás nélkül ám, mert feketetarka a röfi. Erre aztán már nem tudtam megállni, hogy bele ne avatkozzam a dologba: — Peti bátyám, magának nincs babos sertése — szóltam, mivel nagyon jól tudtam, hogy szép fehér hízója van az öregnek. — Nekem-e? Csak volt, édes fiam. Tavaly. Most babos van. iába volt minden vita, nem és nem engedett az öreg. Mit tehettünk, elmentünk megnézni. Kinyitja az öreg az ólat s tényleg, egy kétmázsán felüli babos fekszik benn a kövérségtől elhízva. Kimeresztem a szemem, mint ki nem jól lát s odaintek Gézának. A2 nyomban megértett s máris bújt 02 ólba. Azaz, csak bújt volna, mert 02 öreg hirtelen megkapta és rákiáltott: — Te, be ne menj, mert bajt hoTORONYIRÁNT a fil'akovói állomástól jó kőhajításnyira van Biskupice. Bár hosszú az utcája, nem mondható nagy falunak. Alig négyéves szövetkezete a kisebbek közé tartozik; 460 hektáros a határa. A kezdeti nehézségek leküzdése után a tagság tavaly már eredményesebb munkát fejtett ki. A sertésés marhahús eladását túlteljesítette. Noha még nem minden szakaszon ilyen kedvező a helyzet, a szövetkezet vállalta, hogy a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesíti. Ha csak a hústermelés feltételeit vesszük, semmi nehézséget sem látunk, mert a mostani állomány mellett a tervezettnél többet is eladhat az EFSZ. Tekintsük meg az egy épületben összpontosított sertésállományt. A kutricákban a kocák versenyeznek a horkolásban. Mellettük egymás hegyén-hátán malacok kuksolnak. Talán azért bújnak össze, mert egy kicsit hűvösebbre fordult az idő s nyolcasával, tízesével jobban elviselik a csiklandozó hideget. A szerény szem is legalább 130-ra becsülné a kis állatok számát. Valószínű, hogy egy része eladásra kerül belőlük, mert a szomszédos helyiség, a hízók otthona csak 80-at fogad be. • A malacok itt nem érezhetik magukat rosszul. Nem száraz kosztra fogják őket, gusztussal szürcsölhetik a savós moslékot. Csak amikor a „nagyok" csoportjába mennek át, döbbennek rá, hogy az önetetőkből száraz dara potyog. Ki tudja, milyen szemmel néznek erre a furfangos kosztolási formára a malacok, ám a tagság úgysem adna hitelt ellenérveiknek, mert így féléven belül túladhat rajtuk, mint ínycsiklandozó pecsenyének való süldőkön. A SERTÉSEK TANYÁJÁN Molnár Erzsébet kocagondozó a napos. Szívesen válaszolgat az érdeklődő kérdéseire. A múlt gazdálkodását összehasonlítja a mostanival. Nem győzi eléggé ismételgetni, hogy a hústermelés terén beállt javulás nagymértékben a zootechnikus érdeme. — Jó tanácsokat ad, s ami a legfőbb, gondoskodik róla, hogy idejében megkapjuk a takarmányt — mondja. zol arra a jószágra. Megijeszted és kitörheti a lábát. — Ugyan, Peti bácsi, hisz holnap úgyis vége. Mit számít az a lábtörés. — Nem, nem! A világért se! Nem olyan ám a hús, ha baja van az állatnak. Hiába volt minden igyekezet, nem tudtunk meggyőződni a röfi hirtelen színváltozásának igazi okáról. Visszamentünk hát az irodába. No, de itt már tudta Géza, hogy mit kell tennie. Minden szó nélkül kitöltötte a vágási engedélyt s odanyújtotta az öregnek. Az meg mielőtt zsebre tette volna, elolvasta, majd kimeredt szemmel lesett a titkárra: — Te, Géza! Hogy van ez megírva? Hisz nem jól van. — Már miért ne lenne, Peti bátyám ? — Mondom, hogy nem jól van! — Hiba van tán benne? — Már hogy a mennykőbe ne lenJozef Havran zootechnikus 40 év körüli középtermetű ember. A ceruzát gyakran használja. A gyakori tanfolyamok meg a nyolcéves funkcionáriusi élet szoktatta rá. Gyakorolta már a »szövetkezeti elnök tisztséget. Gazdász is volt. A területi átszervezéskor a Fil'akovói Járási Nemzeti Bizottság a biskupicei földművesszövetkezet zootechnikusi posztjára javasolta, mivel az ottani vezetőség erősítést kért. Szívesen vállalta s hogy ért az állatokhoz, azt meg is mutatta. Már közel egy éve dolgozik Biskupicén, de még mindig utazgatnia kell, mégpedig jónéhány kilométert napjában, Holišéra. Ez fárasztó. Időnként éjjel is szeretné bejárni a telepet, de erre nincs lehetősége. Havran elvtárs szereti a munkát. Talál is, mert az olyan közösben, ahol a vezető kollektíva még nem tett szert kellő tapasztalatokra, akad munka bőven. Legújabban a tagok jutalmazási módszerének kérdését vetette fel, mert náluk például a fejő — tekintet nélkül, hogy menynyit fej — nyolc tehén után egy munkaegységet szerez. Ez az idejét múlta díjazás fékezi a szövetkezetet a szebb eredmények elérésében. Kötelezettségvállalásukat is csak ennek megváltoztatásával tudják teljesíteni. MOST MÁR csak az a kérdés, vajon a szövetkezetben felmerülő fogyatékosságokat nem lehetne-e előbb eltávolítani, ha a törekvő zootechnikusnak lakást szereznének a biskupiceiek? (bj) » J A kongresszus tiszteletére b A Žiar nad Hronom-i járás pren• čovi szövetkezetének tagjai gondosan • készülnek az EFSZ-ek V. országos J kongresszusára, melyet munkafelajánb lásokkal köszöntenek. A többi között • a fejők csoportja azt vállalta, hogy • egy-egy tehéntol az 1961-es évben J 350 literrel több tejet fejnek ki, mint amennyit a terv elöiráiiyoz. ne? Hisz itt az áll, hogy a bort be kell szolgáltatnom. — Hát bizony azt be! — De hát a babost nem kell nyúzni? Ügy mondtátok! — Az igaz. Olyat nem kell! — De hát az enyém is olyan. Hiszen láttátok! — Látni láttuk, Peti bátyám, de minket becsapni nem lehet! — Kit csaptam én be? — pattant fel erre az öreg. — Senkit, mert nem hagytuk magunkat. — Ezzel meg mit akarsz mondani ? — Csak annyit — mondta szelíd hangon Géza —, hogy a bokszot a cipőre szokták kenni, nem a hízóra! "Űrre az öreg elvörösödött és szemlesütve szó nélkül kiment az irodából. Negyednap meg elhozta az elismervényt a beadott bőrről. A hízóját vágás ^ előtt bizonyára megfürdette, hogy ezzel mossa le elkövetett bűnét. BUDAI JÓZSEF A babos hízó ÜJ SZÖ 5 * 1961. február 2.