Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-14 / 14. szám, szombat

Megállapítottuk már, hógy bár az utóbbi időben tarka és zsúfolt a mozik műsora, kevés a kimagasló, igazi nagy álkotás. Több vígjátékot láttunk a mozik műsorán és visszatekintve a Gyalog a mennyországba című magyar filmet tartanánk a legjobbnak. Fehér Imre korunk jellegzetes értelmiségi problémáját — a fővárosi életkörnyezettől elszakadni nem akaró szakemberek kérdését vitte a vígjátékba. A filmtörténet elég szerencsés be- La Garcia (Seraphine) és Marpessa Dawn (Euridlke) a Fekete Orfeusz egyik jelenetében. öt év alatt több mint egymillió néző A Délcsehországi Színház tag-, jai České Budéjovicében rendkívüli sikert értek el a második ötéves terv éveiben. 77 bemutatóelőadást tartottak és az öszszes előadásokon több mint 1 millió néző vett részt. Az együttes tagjai öt év alatt a délcsehországi vidéken, főként a határvidéken 820 előadást rendeztek. amelyeket csaknem 350 ezer néző tekintett meg. A harmadik ötéves terv során a dél-csehországi színművészek még korszerűbb színházhoz jutnak 850 néző számára; tágas, korszerűen felszerelt színpaddal, tanteremmel, segédszínpaddal a kamarai előadások számára. Az építést 1962-ben kezdik meg. (ČTK) JACK LONDON ľ fejezéssel ér véget, nevelő és szórakoztató is. Eduard von Borsody osztrák renIskolai klub alatt alakul át csapodárból hü. érző dező Jégparádéja látványos, szórakoztató szerelmessé, de ez mégsem hat eröltejégrevű, a kerettörténet azonban elavult tettnek, valószínűtlennek. A film kifelimonádé. Ugyancsak eléggé banális tör- jezőeszközeivel oly megkapón tudja érténet Basil' Dearden A világ legkisebb zékeltetni, miért bűvöli el éppen ez a mozija című angol filmvígjátéka, mely vonzó, szép, egyszerű falusi leány a groteszk környezetben, groteszk figurák- csapongó Orfeuszt. Egy megalázott sorkai játszódik le. Sablonszerű átlagfilm sÚ, szegény, de szenvedélyes, élrti, vigavolt Emilio Fernandez Akit a siker meg- dozni szerető nép életét is magába fogszédített című filmje, csak a drámai ja ez a modern Orfeusz-história. Mert mexikói környezet fokozta hatását. a vígság, a karneváli egzaltált népmuUgyancsak csalódást okozott az ameri kai filmgyártás beharangozott nagy mű latság csillogásán túl Rio szegényeinek életébe is bepillantunk, mely lényegesen ve, a megfilmesített Hemingway-regény: különbözik azokétól, akik a felhőkarcoAz öreg halász és a tenger. Pesszimista kicsengésű. — Magára hagyatva ábrálókból szemlélik az élet folyását. Camus évekig hordozta magában a 2?íh n

e

rL

aáh

e

n

9y

én^-se

abb

el

eéTet

k film alapgondolatátľ Sokáig tanulmáelethalál-viaskodáséban. Derűsebb élet- q tervezett filmjének színterét. szemléletet várt volna tőle a nezo. H£

omezer méte

r filmet forgatott a riói A legnagyobb filmsikert a bemutatott utc

abúlokról, népünnepélyekről. A stafilmek közül Marci Camus, a világhírű tj

sztá]< ezr

e>t vonultatta fel filmjében. francia rendező Fekete Orfeusz című lí- j

9n

emző, hogy nem hivatásos sztnészerai-drámai alkotása aratta, mely 1959- k

et szerepeltetett filmjében, mégis ben elnyerte a cannesi fesztivál nagy- nagysz

eríj alakításokat láttunk. Orfeusz díját. Camus az ókori Orfeusz és Euri- a!akI

tój

a, Breno Mello például riói labdike-legendát dolgozta fel modern vál- darúgó-csatár, az Euridikét megszemétozatban, brazil népünnepségek kereté- i

ye

sltő Marpessa Dawn pedig táncosnő be illesztve. volt, de filmszerepe óta további ajánMiről szól Camus filmje és kik a hö- latokat kapott a filmgyáraktól. sei? Egy riói villamoskalauz és egy faluról feljött szép leány izzó erővel fellobbanó szerelméről és tragikus végéről. Orfeusz a riói szegénynegyed laA történet a hagyományos utcai karneBár Camus nem tartozik a fiatal rendezők gárdájához, mely Franciaországban az „új hullámot" elindította, sokban az ő nézetüket követi. Ez pedig nem annyira határozott ideológiai vonalon. vál előkészületei és ünnepségei alatt mint inkább abban nyilvánul meg, hogy játszódik le: a vetélytársnők szembe- függetleníteni akarják a Művészetet a tűzése, Euridike menekülése az elkerül- tőke, a film-üzletemberek művészellehetetlenül bekövetkező vég felé. Halál- nes befolyásától. Persze úgy, mint a fejnek álcázott, szerelmi féltékenység- legtöbbjük, Camus is állandó pénzzavarbői életére törő régi üldözője elöl a v;l- ral küzd, mert a tőkés Nyugaton igen lamosművekbe menekül és magasfeszült- nehéz támogatást kapni valóban művészi ségü áramcsapás áldozata lesz. értékű filmprodukciókhoz, melyek nem Camus mesterien érti az érzelmek' ki- a vagyonos körök ferde ízléseit szolgáldomborítását. Orfeusz szinte egy nap ják. L. L. A Prága I. Körzeti Nemzeti Bizottság iskola- és kulturális ügyi szakbizottsága megvitatta az ifjúság iskolrmkívüli nevelésének kérdéseit. E t/eren igen fontos szerepet tulajdonítanak az iskolai kluboknak, me/lyekben elsősorban a 6.-9. osztály tanulói töltik szabad idejüket. A Prága I. körzetben eddig már öt ií/kolában létesültek ilyen klubok, r/hol a tanulók a vezető felügyeletével és a klubtanács segítségével maguk tervezik és szervezik meg munkájukat, szórakozásukat. Különböző érdekköröket alakítanak. (J. Finda — ČTK — felv.) adta át a helyét. Akkor már megbántam a kérdést, sejtettem, mi lesi a válasz. — Nemigen volt nekem alkalmam a betűvel ismerkedni... — mondta lesütött szemmel. Talán be sem engedtek volna az iskolába... A módos gyerekek között mit is csinált volna egy rongyos, szegény cigány — válaszolta zavartan, miközben tekintete valami távoli pontot kutatott. Kínos csend telepedett közénk. Szótlanul álldogáltunk pár pülanatig, majd gyors mozdulattal jeltéptem a borítékot és lassan, érthetően olvasni kezdtem a levelet. Az öreg figyelmesen hallgatta. Egyes részeket kétszer is elolvastatott, másutt meg helyeslően bólogatott, majd megint büszke mosoly villant fel ajkán, amikor fia közölte vele, hogy jól érzi magát. Sürgősen választ vár. Ezzel fejeződött be a levél. — Hát válasz csak akkor lesz, ha hazamegyek. A kisebbik lányom szokott írni helyettem — magyarázta, majd gondosan összehajtogatta a levelet és a belső zsebébe tette. Utána megindultunk a napfénytől ragyogó utcán hazafelé. — Ha kívánja, én is szívesen válaszolok a fiának — néztem rá várakozólag. — Igazán megtenné ? — kapott örömmel az ajánlaton. — Akár most rögtön is. Hozzánk jön s egy-kettőre kész a levél. Maga diktálja, én írom, — nevettünk össze az öreggel és meggyorsítottuk lépteinket. Pár nappal később, dfnikor már el is felejtettem az esetet, Sanyi jelent meg a gépem mellett és izgatottan félrehúzott. — Te, mi lenne, ha megtanítanánk Lajos bácsit írni meg olvasni. Gondold meg — hadarta izgatottan —, hisz ez a szocialista munkabrigád feladata! — iá tudja, beleegyezik-e — kételkedtem. — Már mért ne egyezne bele, nem öreg ember még, habár benne van a korban — torkolt le Sanyi és máris a többiekhez futott remek elgondolásával. Ebédszünetben hoztuk tudomására a dolgot. Meglepetten nézett hol egyi künkre, hol másikunkra és csak később, vonakodva szólalt meg. — Nincsen nekem ilyesmihez eszem, meg aztán öreg is vagyok már én a tanuláshoz. Elkéstem én már ezzel. Régen, fiatal koromban kellett volna ilyen brigádba jutnom — sóhajtott egy nagyot. — Azt bízza ránk, Lajos bácsi. Csak azt mondja meg, hogy van-e kedve tanulni. Mi jobban megtanítjuk írni meg olvasni, mintha valami egyetemre járt volna — „főzte" az öreget Sanyi, akit valósággal lázbahozott az ügy. Legszívesebben ott, mindjárt a prés mellett hozzáfogott volna betűre oktatni az öreget. Mi a fiatalság hevével szinte szóhoz sem engedtük jutríi, s bele kellett egyeznie tervünkbe. Az este aznap már a papír és a könyv felett talált bennünket. Szorgalommal és lelkesedéssel felváltva tanítottuk. Később szob 'mkba költöztettük „a tanítványt", hogy még több időnk legyen vele foglalkozni. Nem volt könnrfű feladat. Sokszor verejtékezett fénylő barna homloka, a ceruzát nemegyszer hajította el és elkeseredve kifakadt: — Hagyjuk abba, fiúk, nem megy ez nekem, hiába fáradtok velem! Ilyenkor minden ékesszólásunkat elő kellett vennünk, hogy további tanulásra serkentsük. Azt mondtuk neki, milyen szép lesz, ha majd sajátmaga írhat a fiának, meg haza az asszonynak. Azzal is fogva tartottuk, hogy az 8 kezében van a Molnár-brigád becsülete s ő nem hagyhat bennünhet cserben. Erre aztán öszszeszorított foggal vette kezébe a ceruzát és tovább rajzolta a betűket, vonalakat. Előfordult az is, hogy bent a műhelyben, munka közben odajött hozzám és megkér-, dezte: — Elfelejtettem, hogy melyik az „M" és melyik az „N" betű? — Olajtól maszatos kezébe krétát ragadott s mindkét betűt gépem ragyogó tisztára törölt oldalára rajzolta. Hamarosan olyan lett a gép halványzöld oldala, mintha sohasem tisztították volna. Nehezen bár, de azért előrehaladtunk. Ahogy múltak a hónapok, úgy nyiladozott tanítványunk értelme is. Szorgalma példás volt és zokszó nélkül végezte a kiszabott „házi feladatokat". Végül eljött az a nap is, amikor minden betűt ismert. Lassan tagolva az újságot is olvasta. Akkor sem kellett neki segítség, arnikor az újságban azt olvasta, hogy a Molnár-csoport elnyerte a szocialista munkabrigád megtisztelő címet. S ebben a csoportban dolgozik ó is, Horváth Lajos, aki íme, olvas és ír. Elolvasta annak a fényképnek a szövegét is, amelyiken ö is rajta van és büszkén, öntudatosan néz a világba. Az ünnepi gyűlésen, ahol mindenki elismeréssel beszélt a Molnár-csoport munkájáról, előzetes megbeszélésünk szerint ő, Horváth Lajos mondott köszönetet. A zsebéből előhúzott papírlapról .olvasta fel szűzbeszédét, kissé akadozva ugyan, de azért mégis olvasott. Csak a végejelé gyengült el a hangja, de akkor már ríem is volt fontos, úgyis elveszett volna a hatalmas tapsviharban... Este, a szállásunkon, jókeddvel megünnepeltük a nagy eseményt. Horváth Lajos is ünnepelt, de a maga módján. Papírt, vadonatúj töltőtollat rakott ki az asztalra és közelebb húzott egy széket. — írok a gyereknek meg az asszonynak — szólt komolyan és írni kezdett. Mi szótlanul öszszenéztünk, majd vettük a kabátunkat és csendesen, nehogy zavarjuk, kifelé indultunk. A háta mögé érve még láttam, hogy éppen végzett a megszólítással. — Drága Fiam!... A többiek után mentem. Hiszen úgyis tudtam, mit fog írni az első levélben, amit már ő, Horváth Lajos sajátkezüleg ír katonafiának. Kint a folyosón, cinkosán összenevettünk, de azért szólni, beszélni arról, ami velünk és Horváth Lajossal történt, egyikünk sem tudott. AGÖCS VILMOS ack London San-Franciskóban született 1876 januárjában. Nyolc hónapos volt, amikor anyja, a nagyravágyó Flóra Wellmann férjhez megy az özvegy John Londonhoz, akinek két lánygyermeke van és anyát akar nekik szerezni. De Flórának az anyagi előretörés nagyobb gondot okoz, mint az anyaság. A kisfiút a nyolc esztendős Eliza London, majd Jenny mama, a fogadott néger dajka gondozza. Ez a két ember egyébként élete utolsó pillanatáig hűséges maradt hozzá Jack Londont — polgári nevén John Chaney - hosszú évekig marja a törvénytelen származás — 21 éves korában levelet ír Henry Chaneynek, a vándor asztrológusnak és többek között megkérdi tőle: „Ki volt az apám?" Chaney válaszában tagadja, hogy ő az apja, sőt levelében más férfiak nevét említi meg... Ez a válasz természetesen nem enyhíti fájdalmas keserűségét. Ezt a keserűséget fokozza az állandó nélkülözés. London későbbi feljegyzéseiben azt írja, hogy iskolatársai a szemétbe hajították a tízóraimaradékot, és ha nem tartja vissza a szégyenérzet, meg a büszkeség, kiszedte volna onnan az ennivalót. Ezek után érthető, hogy Jack London éppen a kalanddal, a nyers, kegyetlen, hamisítatlan élettel tör be a századeleji amerikai irodalom holdvilágos kastélyaiba, illatos rózsalugasaiba. Mint vihar a faleveleket, úgy söpri el első könyvével az amerikai regény finoman és kecsesen lépkedő vérszegény figuráit. Jack London csaknem forradalmárként hat a századforduló amerikai irodalomban. Amikor 1900-ban megjelenik első novellás kötete, mindössze 24 esztendős, de az élet legsúlyosabb megpróbáltatásai már mögötte vannak. Annyi viharos kalandban, fájdalmas csalódásban van része, hogy megismeri a kapitalista társadalom valamennyi bűnét és szennyes fertőjét. Megjárta a kizsákmányoltak keserves útjait, volt kikötői csavargó, orvhalász, tengerész, munkanélküli vándorlegény, alaskai aranyásó, és természetesen börtöntöltelék is. Súlyos tapasztalatait már első írásaiban feltárja, varázslatos mesélő készsége és drámai jellemábrázolása már első elbeszéléseiben jelentkezik. "piső novellás kötetével beérkezik. Már nem kell izgulnia azért, elfogadja-e a folyóirat beküldött kéziratát, és nem kell azon sem törni a fejét, honnan szerezze meg a postabélyegre és papírra a pénzt. ,A kiadó és a folyóiratok szerkesztői felfigyelnek rá, írásait szívesen közlik. Ettől fogva Jack London — mintha érezné, hogy rövid idő áll rendelkezésére, mindössze 40 éves, amikor meghal - szigorú fegyelemmel, tervszerűen dolgozik. Minden hajnalban megír ezer szót. Ha kell, ha nyomja a pénztelenség, vagy sürgős mondanivalója ösztönzi, többet is ír. Érthető hát, hogy 17 esztendős írói pályafutása alatt közel 50 könyvet írt. A visžonylagos jólét nem változtat Jack London magatartásán. A nyomorban, a kapitalista posványban eltöltött esztendők kitörülhetetlen nyomot hagynak gondolat- és érzésvilágában. A XIX. század végén, amikor az Egyesült Államokban kitör a gazdasági válság, Jack London a munkanélküliek seregéhez csatlakozik. A nyomorgók serege eleven kérvényként indul Washingtonba, azzal a céllal, hogy támogassa az egyik néppárti szenátor törvényjavaslatát a munkanélküliek megsegítésére. A munkanélküliek seregében ismerkedik meg Jack London az ország különböző vidékeiről tömörülő munkásokkal. Olyanokkal is, akik Marxot, Darwint olvasták. Ezek lesznek később a tanárai, általuk jut el a ma'rxi tanokig és belép a szocialista pártba. A pártnak egyik legnépszerűbb előadója lesz, egyetemeken, nagyvárosokban tartja forradalmi előadásait. New Yorkban a Forradalom című tanulmányát olvassa fel, és ostorként vág végig dúsgazdag hallgatóin, ' amikor a következő szavakkal fejezi • be felolvasását: „A forradalom itt , va

n. állítsátok meg, ha tudjátok." 1905-ben nyíltan testvéreinek vallja 1 az orosz forradalmárokat. A kapitalista sajtó persze megbotránkozik és felhorkan Jack London magatartásán és ekkor következik be az, hogy az amerikai könyvtárakból kiAnyám Hajára az évek már leszórták az öregség ezüst színét. Karjának erejét az akarat mégis százfelé kéri szét. ľ selejtezik a könyveit. Műveit egy ideig bojkottálják. ack London első könyvei megjelenése után, kemény harcok árán7 az amerikai munkásosztály írójává válik. Munkásságában a Szökevény című elbeszélése határkövet jelent. Akkor már dolgozik a Vaspata című utópisztikus regényén, amely 1907-ben jelenik meg. Ebben a könyvébén a munkásosztály és az imperializmus éles összecsapását ábrázolja és a fasizmus embertelen kegyetlenségeit vetíti elénk. Akkoriban a szocialisták támadták pesszimista hangja miatt, hogy túl sötéten látja a jövőt. Évtizedek múlva azonban, a Vaspata francia kiadása elé Anatole Francé ezeket írja: „Jack London lángelméje többet lát, mint a közönséges emberi szem, fel tudja tárni előttünk a jövőt. Előre látta azoknak az eseményeknek sorozatát, amelyek most kezdenek kibontakozni ámuló szemünk előtt. A könyvében leírt hatalmas dráma még nem kezdődött el, de a függöny már felgördült. A jelek arra vallanak, hogy Marx amerikai költő-tanítványának megdöbbentő jóslata valamilyen formában valóra válik." Ezt Anatole Francé 1924-ben írta, azóta a spanyol és a második világháború szörnyű eseményei bebizonyították, hogy Jack Londonnak volt igaza, amikor a jövő eshetőségeit, veszélyeit feltárta a világ dolgozói előtt, és figyelmeztette őket, hogy alaposan készüljenek fel a végső harcra. A munkásosztály sorsa szívügye. Könyvekben, cikkekben, előadásokban fáradhatatlanul harcol az elnyomottakért, a kizsákmányoltakért. Egyik cikkében például ezeket írja: „Az Egyesült Államokban csak a textilgyárakban 80 000 gyermek pusztítja robottal az életét. Délen 12 órás műszakban dolgoznak. Sose látják a napvilágot. Sokan csak 10 centet kapnak naponta. Vannak kicsikék, akik napi 5—{> centért gürcölnek. Azoknak, akik éjszakai műszakban dolgoznak, hideg vizet öntenek az arcába, úgy tartják ébren , őket..." Irtózatos, szívszorongató kép. M

egrázó a Martin Eden című önéletrajzi regénye is. Az országúton című könyvében ragyogó művészettel írja meg visszaemlékezéseit a munkanélküliek vándoréletéről. Izgalmas és magával ragadó az Ádám előtt című kis regénye, amely az őskorban játszódik le. Számos állatregényt írt, ezek közül kiemelkedő az Éneklő kutya. Állatregényeiben nemcsak az állatokát, hanem gazdáikat is ragyogó művészettel, meggyőző erővel festi meg. Igazi tehetsége azonban drámai elbeszéléseiben bontakozott ki. Egyik legszebb könyvében a John Barleycorn-ban ezeket a vallomásokat írja önmagáról: „Azok a dolgok, amelyekért küzdöttem, amelyekért éjféli mécsemet égettem, meghaltak. Siker? — Megvetettem. Elismerés? — Holt hamu volt már... Asszonyok szerelme? — Egyik olyan volt, mint a másik. Pénz? — Egyszerre csak egy ágyban tudtam aludni, s hiába kerestem meg napi száz sült árát, ha csak egyet tudtam megenni... Harcosnak születtem. Amikért harcoltam, értéktelen dolgoknak bizonyultak. De megmaradt a NÉP. A harcomat megharcoltam, de volt még valami, amiért harcolni kellett — a NÉP ... Mindgn elővigyázatosságot szélnek szórtam, s még tüzesebb buzgalommal vetettem magam a szocializmusért folyó harcba ... Születésének 75. évfordulóján bátran mondhatjuk, hogy a szocializmus életének, gondolkodásának a gerince volt. SZ. B. Életét is odaadná értünk: halk dobbanású jó szívét S szemében lassan szürkévé fakul a régi szín, az égikék. Amint a World News című folyóirat hírül adja, egy londoni könyvkiadó 40 kötetben megjelenteti Lenin összes munkáit. Ez Lenin műveinek első teljes kiadása Angliában. # * * A Csemadok sázdicei színjátszó csoportja a CSISZ helyi szervezetének színjátszóival karöltve a napokban nagy sikerrel mutatta be Fazekas Mihály Ludas Matyi című színművét. A mintegy 250 embert befő-. gad& kultúrház teljesen megtelt és a nagyszámú közönség gyakori tapssal jutalmazta a színjátszók munkáját. Szeretete, mint a Nap az égről: úgy ontja forró sugarát s mit bánja, hogy a tett láza közben szétosztja köztünk önmagát. Szeretni ennyire csak az tudhat: aki nem csak magáért él, aki négy gyermek örömén derül s mindegyikért remegve fél. SÁNDOR KÁROLY ÜJ SZÖ 7 * 1961. január 12.