Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-14 / 14. szám, szombat

A fasizmus mételye ellen Kossá István: Dunától a Donig HÄB0RÚS NAPLÓJA végén Kossá mélységbe hullhat az, aki engedi, István egy sereg dokumentumot, hogy ez a barna métely me'gfertanúvallomási jegyzőkönyvet közöl,, tőzze. Az ájtatoskodó, imakönyvet amelyekkex kikerekíti és tárgyila- forgató Spóner hadapród esete bigosan hitelessé teszi egyéni hangú, zonyítja, hogy templomlátogatás, szubjektív élményeit a 401-es „kü- ministrálás és gyónás e fertőzéstől lönleges" büntetőszázad félelmete- nem óvhat meg, de merőben más sen pokoli útjáról a Dunától a kell itt, éppen az, amit ezek a Donig. hiénák oly mélységesen gyűlölnek, 194$. április 23-án kezdődik a sárba taposnak, megbecstelenítenek, hapló, amely napon a katonai szol- de megtörni és legyőzni sohasem gálát alól eddig felmentett „Kossá tudnak: a halált is lebíró szociaIst< 4n újonc" villamosellenőr és i,

st

a hit, az egyszerű, tiszta emszakszervezeti dolgozó behívót kap. berség. A naplónak nem egy sora Két nap múlva Tápiósülyön van, sugározza ezt a hitet, a kommuahol ät és munkaszolgálatra behí- nista ember igazságát, a jövőt érző vott .ársait sétapálcás, kutyakorbá- és közösségért hevülő ember tiszta, csos, ordító altisztek fogadják. Per- nagy humánumát, cek alatt megtanulja, hogy ő, az MÄ

S KÖNYVEKBÖL, regényekből őskeresztény itt ugyanolyan „rohadt és nov

enákból, „muszos" dokumenzsidónak" számít, mint a többi be- tumokbó

l ismerjük már az Ukrajhívott. nába kergetett munkásszázadok sorEgy rossz kinézésű, ványadt arcú, sát> a musz

0sok szenvedéseit, de itt, botra támaszkodó katonatiszt — Koss

a könyvében sűrítve, adatszeMuraj alezredes — parancskihirde- rüen hitelesítv

e kapjuk őket. Kossa tés után rikácsoló hangon épületes nem vérbelj ír

ő naplójának mégis beszédet intéz hozzájuk: vannak olyan fejezetei, amelyek „Valamennyiüknek van valami a müvés

ziieg i

s rangosak, magasan füle mögött. A magyar nepet meg tűnőnek a riportregények szokott kell tisztítani a magukfajta aljas szín

vonalán. De a legnagyobb érdenépségtől, akik a haza ellensegei, me a könyvnek, hogy kommunistaakik az ellenséggel cimborálnák. huma

nista szellem hatja át: néhány Kimennek Ukrajnába, es ott dol- erősjellemű kommunistának és nem gozni fognak. Haza csak az kerül- kommunistának lelki nagyságáról, het, aki becsületes munkával jová ember

i értékéről és helytállásáról teszi bűneit." ad maradandó tanúvallomást. Muray a keret tagjai előtt is szó- Ilye

n kiemelkedő nagy jellem a noklatot vág ki, ez azonban mar mj

ndenben tanácsot adni tudó, tamásként hangzik, meztelenül tárja paszt

ai

t és elvhű Önodi József, a fel a tényt, hogy a nácikkal lepak- muszo

Sok támasza, valóságos apja táló Horthy-rezsim ezeket a munka- a f

eiére, m

ajd negyedére fogyott szolgálatosokat, szakszervezeti dol- s

zá

z

adnak. Kossa csak rajongással, gozókat. szocialistákat, európai hírű a hála m

élységes megindultságával mérnököket, zsidó nagytőkéseket és szöl rő]ai s úg

y érezzük, hogy ez szegényeket egyszerűen halálra ítél- a

z egyszerű villamoskalauz megérte. demli határtalan tiszteletét és ro„Hallották, hogy kik ezek itt? konszenvét. Valahányszor önodi A maguk kezére lesznek bízva. Ha megjelenik a könyv íapjain, a hamennek velük valahová, ezek csak lálosan komor, véres színek felett, kocsiúton mehetnek. Ezek nem em- mj

ntha szabadulással biztató fények berek, állatok. Kíméletet ne ismer- szivárványoznának. jenek velük szemben. Ha meg ki- o

e az író élesen látja az ellenérnek Ukrajnába, díszítsék fel velük téteket is a különböző világnézetű az út menti fákat! Akasszák csak mus

zosok között: látja a könnyen fel sorba őket. Nagy szolgálatot meg

aikuvó polgárokat, a hatalomtesznek ezzel a hazának, az embe- ho

z törleszkedőket, a gseftelőket, a riségnek, mert ezek az emberek leg- Horthy-rendet, az „Őfőméltóságú" aljai." urat szervilisen tisztelőket, akik ILYEN ÍTÉLETTEL indulnak el le- m

é9 a haláluk előtt, a sír szélén ólmozott marhakocsikba zsúfolva a sem ismerik fel, hol volna a helyük. Don mellé. Kossa kilenc hónap mér- kikhez kel ene huzn.uk. Emellett hetetlen szenvedéseit írja le napló- nem elfogult ítelete b.ztos es (*-, jában addig a hajnalig, amíg a bün- l«o; egjobban a hatvanotesztentetőszázad néhány életben maradt dos S.lberpfenmg Juda esete b.zotagjának 1943 januárján sikerül át- nyitja elfogulatlanságát. Amikor jutniuk a Don folyón. Ami közbül utoljara látja rongyaiban, halálosan esik az valóságos pokoljárás, a szen- betegen, kivégzése előtt a század vedésnek infernója. Az első hóna- legöregebb tagjat, a madanjesztopokban embertelen bánásmód, fagy ^ hasonlito egykor, multimilhoés éhség tizedeli a „muszosokat" m°s gyárost, az oreg Juda bácsit, aztán megkezdődnek az „elvezény- szeretne egy kézszorítással e lbulések", a halálra gyötört, sebestestű, csúzni tőle Amíg a többiek uzletebeteg emberek állatias kivégzése, ket kötöttek a keret tagja.val, ez Ehhez a kivégzéshez nem kell külö- szob

a ,

s,

e

m ^e'uk. „Eleinte megnösebb ok, elegendő, hogy a keret- r

'kapital^táí^láttuľ ľe'nľe Azľán legény megkívánja a muszos jobb a kapitaustat láttuk Denne. Aztán holmiját és az indulhat a halálba. De „szentesíti" a sorozatos gyilkos- öeszeljen velünk. Aztán megszeret Ságokat a kapott parancs és az a tuk Vegul már csodáltuk Nem remény, ha kipusztítják a szeren- va

l* szegyenunkre a baratsaga. csétlen muszosokat, mentesülnek a A NAPLÖT — amelynek átdolgotovábbi harctéri szolgálat alól, ha- zott második kiadását kaptuk kézzamehetnek. h

ez — egy „Bakonyi vihar" című Keretlegény. A magyar nyelv ek- hosszabb fejezettel egészítette ki a <l \ t „ i™.,* szerző. Dunántuli partizánélmenyeit kor vette szótárába ezt a fogalmat ég második felszabaduIásät Irj

a' l

e és azóta megtestesítője a fenevadda benn

e érdekesen és színesen, ám itt vált embernek, a lélektelen, durva ne

m látjuk a kis ejtőernyős csoport gyilkosnak, akihez a fasiszta bar- küldetésének célját, s így az olvabárságnak minden aljassága, szennye sónak óhatatlanul az az érzése táés bűne tapad. Idegen holmira éhező mad, hogy hősiesen ugyan, mégis hajcsár, aki goromba szóval, pofo- sajnálatosan értelmetlen esik el a nokkal, rúgásokkal, apró lopással ^^„SrSSÍÄ"VX kezdi és sorozatos gyilkossággal m,

nt a beke

t.

ít

ettek többi áldozavégzi: hideg aggyal ol gyereket, ta Ezt a hiányérzést részben pótolasszonyt, védtelen aggot, sebesült j

a a szolidaritásnak rajza, erdéfoglyot, s néha részeg dühében szek, munkások, bányászok, és kamíg társába is harap, ha nem tud tonák helytállása, önzetlen és önvele megosztozni a koncon. feláldozó segítő készsége, amely le, ^ ^ hetővé teszi, hogy a csoport élve Mi tette ezeket a keretlegenyeket margd

t eljuthassanak a felilyen embertelenül aljassa, hóhér- szabadított fővárosba, nál is kegyetlenebbé, harácsoló hié- A könyvhöz csatolt dokumentunává? A tiszturak, a Murayak, "vi- mok végén a szerző megmagyaráztéz Dudások, és hasonszőrű altiszt- za, miért tartotta szükségesnek, jeik példája, akiket gonosz álesz- hogy megírja háborús élményeit, mények, hazug álmagyarságuk, faji Tu

dJ

a; ,

h

o?y sokan vannak, akik ha* i "uu j- A -i ° mar felejtenek, s hamar megbocsáfelsobbrenduséguk ostoba tudata tana

k_ ^ csak a k » _ tett emberbőrbe bujt hiénákká. té

n keresztül értékelik a múlt eseAkit elkap a fasizmus pestise, az mg

nyeit és mert már pótolták az menthetetlen, elevenen elrohasztja elvesztettet, gondolni sem akarnak egész emberségét, minden nemesebb a múltra. érzést megöl benne, s lélektelen, Helyes álláspont ez azért is, mert gyilkoló eszközzé teszi. Kossa köny- e?

ek a, csaknem két évtizeddel ezve is tanúsáo miiven feneketlen elot

t ^jatszodott események már ve I

S ta

nusag, mnye

n tenexet.en tarténelme

t jelentenek. Kell az " okulás, a tanulság, a tapasztalatátA napokban a prágai könyvke- adás, kell az írásos bizonyíték, hogy reskedések kirakataiban megjelent ilyen szörnyűségek, ilyen a dolgozó Mikszáth Kálmán: Noszty fiú esete nép ellen elkövetett bűnök soha Tóth Marival című regényének új többé meg ne ismétlődjenek, cseh fordítása. (e) EGRI VIKTOR — SOLOHOV—> Olaszországban Nagy vendége van az olasz írótársadalomnak: Mihail Solohov, a Csendes Don és a Feltört ugar nagysikerű regények híres szerzője Olaszországba látogatott. Útjáról Gyakov, a moszkvai Pravda tudósítója így számol be: Mihail Alekszandrovics megismerkedett a főváros történelmi nevezetességeivel, majd rövid római időzés után körutat tesz az országban. A nápolyi tartomány egyik kisvárosában parasztokkal találkozott. Érdeklődött, hogyan élnek, pihennek. Ggymás után mesélték el a cselédek és szegényparasztok vigasztalan életüket. Mihail Alekszandrovics megköszönte a parasztok nyíltságát, sok sikert és jó termést, egyéni boldogságot kívánt a parasztoknak. Palermóban, Szicília fővárosában Solohov Danielo Dolci nemzetközi Lenin-békedíjas íróval találkozott. A közkedvelt író sokat fáradozik azon, hogy szegény honfitársai kilábaljanak a földbirtokosok és a monopóliumok uralma okozta szörnyű helyzetükből. Solohov meghívta Dolcit és feleségét, valamint Vittorio Nisticot, az Óra című helyi demokratikus lap főszerkesztőjét, hogy látogassanak el ősszel a rosztovi területre és legyenek a vendégei Vjosenszkaja faluban. Meghívását nagy örömmel elfogadták. (I) Elsősök között Kezdő tanító voltam. Az elsősöket tanítottam. Harminc kíváncsi szempár leste, figyelte minden mozdulatom. Harminc apró gyermek követte tudásszomjasán történeteim kacskaringós útját, ha meséltem. Harminc kéz mozdult, körözött a levegőben, rajzolt és írt a füzetbe, táblára egyetlen szavamra. Harminc hangon szárnyalt a dal intésemre. Napról napra többet és többet tudtak. Egyik betűt a másik után játszva megtanulták. Éneklő hangon már-már olvasgattak is. Értelmük nyiladozott, mint a rózsa. Tudásuk gyarapodott, s vele egyidejűleg nőtt kíváncsiságuk, érdeklődésük. Sokan közülük már elsajátították mozdulataimat, hanghordozásukban engem utánoztak. Néhányan már apró szemhunyorgatásaimból is kitalálták gondolataimat. Hetek múltán, novemberben már ismertük, szerettük egymást mindannyian. Én őket, és ők is engem. Ekkor történt, miközben tanítottam, hogy én, a tanító tanultam tőlük. Olvasási-írási óra volt. Az összerakható ábc betűiből szavakat raktunk össze a számológépre függesztett, keménypapírosból készült táblán. Jancsi, Klári összerakta a szavakat. Anci meg Pisti szótagoltak: I. G OL/C1N: FŰ J A SZÉL (részlet a, szerző NOVGORODI HALÁSZOK című sorozatból) Halló, itt az a-u-tó. Ott áll a ha-jó. Ha-jón u-taz-ni jó. Kifogástalanul sikerült a szótagolás. Mindjárt utána egy történetet mondtam el a hazug juhászról, s a történet főbb mozzanatait írott betűkkel felírtam a táblára. Kettős célt szerettem volna ezzel elérni. Azt akartam, hogy ne felejtsék el a történetet, ugyanakkor pedig gyakorolják az írott szöveg másolását is. Felírtam tehát a történet kis vázlatát a táblára és mindjárt visszakérdeztem: Mit csinált a juhász? Miért kiáltozott? Miért hitték el jajgatását a falubeliek? így folytattam volna a kérdéseket, de közben észrevettem, hogy a kis Józsi szüntelenül nyújtogatja az ujját, valamit mondani akar. Abbahagytam hát a kérdések sorát s intettem neki, hogy beszélhet. Józsi, mint a labda felugrott és a táblára mutatott: — Tanító bácsi kérem, ott a táblán ... ott az első sorban hiányzik az í betűről a pont... Hirtelen hátrafordultam. Valóban hiányzott az i betűről a pont. Cikkáztak fejemben a gondolatok: Mit mondjak? Mit tegyek? Mondjam, hogy elfelejtettem? Mi lesz a tanítói tekintéllyel? Hazudjak, hogy a tábla rossz? Megvédi-e a hazugság a tanítói tekintélyt? Mit tegyek? Visszafordultam s kissé tettetett mosollyal így válaszoltam: — Helyes... az i betűről hiányzik a pont... Nagyon ügyes fiú vagy te Józsi, hisz azért hagytam el a pontot, mert kíváncsi voltam, akad-e köztetek figyelmes gyermek, aki észreveszi... Jól van Józsi! A kisfiú leült. Folytattuk a tanulást. A gyermekek szépen megfeleltek a kérdésekre, majd hozzáláttak a másoláshoz. A hiányzó pontot szépen, csendben odarajzoltam az i betű fölé, míg tanulóim előkészítették írószerszámaikat. Közben pedig elgondolkoztam a történeteken. Jól tettem, vagy sem, hogy ilyen magyarázatot adtam? Az i betű pontja jelentéktelen kicsiség, de ilyeneken múlik minden. Igazmondás, jellem, magatartás. Nagyon szégyeltem magam a felemás magyarázatért. Ekkor tanultam meg tőlük, elsősöktől, hogy nagy ereje van az igaz szónak még akkor is, ha csak az i betű pontjáról beszélünk. \ HAJDÚ ANDRÁS AZ ELSŐ LEVÉL /~~sajos bácsit a múlt l^S tavasszal osztot' tok be a mi brigádunkhoz. Jól emlékszem arra a napra, amikor megérkezett. A mesterrel jött s mintha kissé riadtan pislogott volna a hatalmas szegecselő automatákra, a halkan kúszó, méltóságteljes emelödarukra s láthatóan meglepte a műhely lenyűgöző mérete. Mindenki láthatta, hogy ilyen hatalmas műhelyben még sohasem járt életében. Méltányolta ezt Molnár mester, munkacsoportunk vezetője is és igen nyájasan jogadta a jövevényt. Barátságosan a vállára csapott és védőszárnyai alá vette a zavartan topogó embert. Megmagyarázta neki munkakörét, mit, hogyan kell csinálni. Ebben aztán igazi mester volt. Pár szóval senki sem tudta jobban megmondani a lényeget, mint ö. — Segédmunkás lesz a csoportnál, — mondotta, — s remélem, hogy nem három nap lesz az esztendő. Mert nem akárhová cseppent ám, azt megmondhatom. Ilyen mukásokat — intett felénk — nem talál többet a gyárban. Ez a műhely legjobb brigádja, úgy ám! — kacsintott és szárnyára engedte az új munkatársat. Lajos bácsi mindezt derűs arccal hallgatta végig, láthatóan Hatott rá brigádvezetőnk barátságos magatartása. Fiatalosan állt előttünk. Sapkája alól kibuggyanó fekete hajába ugyan már ősz szálakat lopott az idő, de torzonborz bajsza alól minduntalan felvillanó barátságos mosolya és hófehér fogsora feledtette korát. Kezdeti bizalmatlanságunk felengedett és barátságos kézszorítás után közénk fogadtuk az öreget. Molnár mester ama megjegyzésére, nehogy három nap legyen az esztendő, Lajos bácsi származása adott okot. Aki barna arcára, élénk fekete szemére pillantott, nyomban tudta, hogy valami ütött-kopott faluszéli putriban láthatta meg a ragyogó napot, talán a Sajóvölgyben, vagy esetleg a Csallóközben. Ezért tételeztük fel róla az állhatatlanságot és nem tartottuk kizártnak, hogy a műhelyben uralkodó lárma, a szegecselőgépek zakatolása, a daruk félelmetes karja arra késztetik, hogy hamarosan búcsút mondjon a kapufélfának. Az öreg azonban más fából volt faragva. Néhány héten belül úgy „belejött" a munkába, mintha egész életében csak automaták és hidraulikus prések között dolgozott volna. Örömmel végezte munkáját és ha kérdezték, hol dolgozik, nem kis büszkeséggel mondotta, hogy a Molnár-brigádban. Vagy két hónappal Lajos bácsi munkábalépése után történt. Csoportvezetőnk azzal a hírrel fogadott bennünket egyik reggel, hogy a hegesztők munkacsoportot alakítottak és a szocialista brigád rangjára pályáznak. Csöndben, megilletődötten hallgattuk a hírt, majd a fiatal, hirtelenszőke Sanyi szólalt meg: — Mi lenne, ha mi is bekapcsolódnánk ebbe a mozgalomba? Hisz munkánkat rendesen végezzük. Én azt hiszem, ha akarnánk, mi is szocialista munkabrigád lehetnénk. Csoportvezetőnk egy ideig elgondolkozva hallgatott, majd cigarettára gyújtva megszólalt. — Ez igaz. De alaposan fel kell készülnötök. Magasabb formája ez a kollektív munkának és ahogy hallom, jobban öszszehozza az embereket, jobban tudnak egymáson segíteni a munkában is, meg a magánéletben is ... Elgondolkoztunk ... Bizony nem bolondság, amit a csoportvezető mond. Igaz ugyan, hogy mi eddig is jól dolgoztunk. Meg aztán hogyan segíthetünk egymáson ? Nincs nekünk semmi bajunk, semmink sem hiányzik. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Lám, mióta együtt dolgozunk, még Béla is leszokott az ivásról. Pedig azelőtt szinte húzta a kocsma, ha egy kis pénz csörgött a zsebében. Most meg magánúton tanul... Lehet, hogy mérnök lesz belőle... De azért még akad javítanivaló itt is, ott is... Ezeken a dolgokon papokig vitatkoztunk. Egészen addig, amíg egy reggel a műhely faliújságján pársoros hírt olvashattunk, miszerint a Kovács-munkacsoport bekapcsolódott a szocialista munkabrigád-mozgalomba ... Aznap délben keserű volt a leves. Ügy ültünk, mintha az orrunk vére folyna. — No, kellett ez nekünk, addig okoskodtunk, amíg megelőztek bennünket — kesergett csoportvezetőnk, s már harmadszor rágyújtott egy agyonrágott cigarettacsonkra. Ami megtörtént, azon már nem lehetett változtatni, mi tehát csak másodikként kerülhettünk a faliújságra. Pedig mindenki azt várta a műhelyben, hogy mi leszünk az elsők. No, de sebaj, most már az a legfontosabb, hogy a munkában megelőzzük versenytársunkat. Azt. már láttuk, hogy ez nem lesz könnyű dolog. A Kovács-csoport olyan munkát ad ki, hogy még az ellenség sem találhat benne kivetnivalót. Itt csak valami eredeti újítás segíthet. Igen ám, de mi legyen az! Semmi okosat sem tudtunk kisütni. Egyik nap, műszak után, hazafelé ballagtunk Sanyival. Ekkor, kissé lihegve Lajos bácsi ért utol bennünket. Barátságos mosollyal kissé gyűrött levelet halászott elő a zsebéből. — Olvassák már el, legyenek szívesek. A fiam írta a katonaságtól. A legkisebb fiam — nyújtotta felénk a levelet. — Maga miért nem olvassa el? — kérdeztem, látva a felbontatlan borítékot. Szavaimra lehervadt arcáról a mosoly és valami röstellkedésfélének ŰJ SZÖ 6 * 1961. január 18.