Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-01 / 1. szám, vasárnap

5 Ojr» itt as újév. Követkéznek a s hagyományos jókívánságok. Elvégre s senki sem akar rosszat kívánni a s szomszédjának. Mit magadnak nem tt kívánsz, ne kívánd embertársadnak : De mi rejlik sok férfi és nő szivé: ben? Álmok. š Monika 27 éves. Nagyobb lakasról S álmodozik, melyben nyugodtan ker= getőzhetne két gyermeke. Mónika š tisztviselőnő. „Boldogabb lennék, ha i kedvemre valóbb állásom lenne — s mondja. — Csak azért léptem hivanek a közös sikernek. Martiniquei S letésű: Nagyon szép, élénk lány. Hő delhi tudósításunk

i C h and rom talpra á

II... T ndia az az ország, ahol a csillagok>• ba vetett hit a XX. század közekéig is tömegalapon megmaradt. Nincs olyan falu, melyben ne élne legalább egy „okleveles" csillagjós, akiről az emberek hiszik, hogy ki tudja olvasni sorsukat a csillagokból. Még a legkomolyabb indiai lapok is rendszeres rovatot tartanak fénn, melyben az égitestek állásából kiolvasott jóslatokat, „előrejelzéseket" közölnek. Ha gyermek születik, első lépés horoszkópjának összeállítása. Ha valaki megbetegszik, először a csillagjóst keresik jel, csak azután az orvost. A csillagjós tanácsa nélkül senki sem köt házasságot, ö határozza meg az esküvő napját is. A csillagjós megkérdezése nélkül politikusok sem foglalják el tisztségüket. India mennyei és politikai égboltjának asztrológusai az év változásakor is választ keresnek a csillagokban, vagy saját koponyájukban arra a kérdésre, mit hoz az új év ? Mit vár az új évtől például Chandram, az az ember, akit gyakran látok az utcán édességeket árulni. Mint megtudtam, már 13 éve íizi ezt a foglalkozást, miután India kettéosztása után 1047-ben Nyugat-Pakisztánból elmenekült. Jövőre már nem akar az utcán árulni. Kis sátor felállításának engedélyezését kérelmezte. A csillagjós megnyugtatta, hogy kérése teljesül. Így hát reménykedik. Az asztrológus persze már megkapta a maga előlegét. Egy másik ismerősöm Tarachand, a tejárus kerékpárt akar vásárolni, hogy a fiának ne kelljen gyalog kihordania a tejet. Ramsarup delhi textügyári munkás társaival együtt már az idén bérsztrájkot akar indítani. Kusum, a delhi egyetem hallgatónője be akarja utazni Indiát, különösen Kasmírba szeretne eljutni. Lehet, hogy az olvasó felteszi a kérdést: miért kell ezekről a mindennapi természetes dolgokról éppen Indiából írni. De én azt hiszem, hogy ha már a kisemberek szerény vágyaival foglalkozunk, akkor nagyon is érdemes Indiáról írni. Ez a néhány szerény kívánság ugyanis az emberek gondolkodásában történt korszakjelző változásokat tükrözi. Olyan jelenség ez, mely kétségtelenül kihat majd e nagy ország politikai sorsának további alakulására. Az indiai ember jobban akar élni. Már nem közömbös a nyomorral szemben, melyet a gyarmattartók évtizedes uralma hagyott hátra. Már nem közömbös a kasztrendszerrel szemben, mely évszázadokon át kasztjuk lehetőségeinek határai közé szorította az emberek életét. Apád utcaseprő volt, hát te is az lesszel, ez a te kasztod. Nem előző életed határozta meg mostani életedet, mielőtt még mai alakodban megtestesültél volna. Czünőfélben van a közöny és ^a tétlenség. A gyermekek jobban akarnak élni, mint apjuk, apáik is követelik jogaikat és lassan már elvesztik hitüket, a csillagjóslásban. Inkább a sztrájk erejében hisznek. S ha ezek a tények rávetítődnek India politikai égboltjára, akkor világos lesz, hogy a gyarmatellenes harc hagyományai már nem elegendők a kormányzáshoz. Azok a jelszavak, amelyek 15 évvel ezelőtt milliós tömegeket tudtak harcra egyesíteni 'az idegen uralom lerázására, ma már törvényszerűen átadják helyüket a jobb és gazdagabb élet követelményeinek. Az indiai nincstelen paraszt, aki a lakosság legnépesebb rétegét képezi, már nem törődik bele a föld nélküli tengödésbe. A munkás és a hivatalnok egyaránt munkát és fizetést akar. Az egyik kerékpárra akar pénzt, a másik pedig már nem az utcán akar ja árulni portékáját. A gyarmatellenes mozgalom után ma a társadalmi átalakulás követelménye lép hevesen előtérbe. E szempontból pedig nagy fejlődést jósolhatnak a politikai asztrológusok a 400 milliós földrész népének az elkövetkező 1961. évben. Ebben az évben a politikai pártok választóik elé terjesztik programjukat, mellyel az általános választásokon fellépnek. 1961. heves választási küzdelem éve lesz. A választók az 1962 elejére kitűzött választásokon nem a szavak, hanem a tettek szerint ítélik meg az egyes pártokat. Ugyanakkor India 1961-ben kezdi meg harmadik ötéves tervét. A különböző érdekcsoportok küzdelmében, gazdasági fronton dói el e nagy ázsiai ország további fejlődésének iránya. Sikerül-e' majd a nagytőke urainak az állami vállalkozás kibontakozása és a hazai nehézipar építése érdekeivel szemben érvényesíteni önző érdekeiket? Sikerül-e a földbirtokosoknak továbbra is szabotálni a földreform-terveket, mint a legutóbbi évek folyamán? Sikerül-e az imperialista országoknak tovább fékezni India gazdasági függetlenségi törekvéseit? Ezek a kérdések komoly problémák komor fellegeivel homályosítják el India csillagos egét. A z indiai nép szűnő közönye nyomorával szemben, öneszmélése, erejének felmérése a reménység ragyogó csillagaként világít az új év küszöbén. DUSÁN RUPPELDT vágya, hogy Algériában katonáskodó fivére mielőbb hazatérjen és vége legyén a háborúnak. A lányok, akikkel beszélgettem, a Központi Földműves-Kölcsönpénztál: tisztviselői. Beszélgetésünk színhelye az épület kantinja. Azt mondják, jől és olcsón lehet itt kosztolni. Igaz, hogy a fizetések is nagyon kicsik. Poros levéltárak közelségében étkeznek, mert helyszűke miatt nem tudtak máshol helyet adni a kantinnak. Anette 18 éves kékszemű barna lány. öt évig tanult angolul, 3 évig spanyolul. Fordító akar lenni. „Itt nem szolgálok nagy ügyet ismereteimmel." „Én tanítónő szeretnék lenni" — mondja Filipína. A hosszú, fekete hajú lány az értettséginek csak az első részét tette le. Párizsban azonban mindkettőt le kell tennie, hogy taníthasson. Hogyan halad tanulmányaiban? „Este nagyon fáradtan térek haza, de azért folytatni szeretném." Simoné semmit sem szól. Magas, 22 éves szőkeség. Szomorú mosoly bújkál az ajkán. „Én annyi mindenre gondolok..." Vajon mire? Tálén a boldogságra? „Hinni kell a boldogságban" — bizonygatja Jacqueline. De mi szerinte a boldogság? „Elűzni az éhséget, elégedettnek lenni, családi otthont alapítani, s nem félni örökösen a jövőtől." Monika helyesli. „Számomra az a boldogság, ha nincs különbség a másszínú emberek között. Szeretném, ha minden ember békében élne és szabad lenne", — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Giselle. Rose-Marie eddig még egy szót sem szőlt. „Mi a boldogság?" „Nem tudom. Lehet, hogy az, ha azt tehetünk, amit akarunk . . . Például olyan gyakran mehetünk bálba, amilyen gyakran, csak akarunk." Szeret bálozni? Rose-Marie 18 éves. Keveset keres, Párizsban pedig sokba kerülnek a bálok. „Ezért egyre ritkábban járok bálba Párizsban. A peremvárosokban olcsóbb az ilyen mulatság." — nSl közbe Monika. Majdnem mind a peremvárosokban laknak. Naponta vonaton, a földalattin vagy autóbuszon utaznak Bellevillébe. Két órai út, éhhez hozzászámítandó a napi 8 é» háŕomnegyedórás munka. Némelyiknek televíziós készüléke is van. Hetente egyszer moziba mennek. Giselle: — „Kézilabdázok, de kénytelen leszek abbahagyni, mert nagyon kimerülök." „Ilyen tehát • fiatal lányok élete" — jegyzi meg Jaequeline. En ugyan nem panaszkodhatok, mint gépírónő jobban keresek, mint a barátnőim, de minden este, amikor felkelek az írógép mellől, legalább egy órát pihennem kell. hogy magamhoz térjek. Azt mondták nekünk, hogy a gépesítés Megkönnyíti munkánkat, de valamennyi társnőm depressziós idegállapotban szenved. Különösen azért, mert elbocsátásokat emlegetnek. Égy hivatalban a gépesítés következtében 47 tisztviselő körül 32-nek felmondtak. Giselle: Ezért nem találtam munkát Máŕtirtiquen s jöttem Franciaországba. Ha tudnák, mennyit sírtam, milyen szomorú voltam." S hogyan érzi most magát, Giselle? „Most már jobban." Tekintetük erre a fekete, közvetlen és rokonszenves lánykára irányult, s bizonyára feltették magukban a kérdést: <,Vajon nem.vagyok-e én is hibás, hogy ilyen állapotban' van? Mégtettem-e mindent, hogy visszatérjen boldogsága?" Hogyan is zárjuk? Ebben a hivatalban 1200 tisztviselő dolgozik s a szakszervezeti választásokkor a halídő szellemű CGT megszerezte 8 szavazatok 60 százalékát. Ebből látszik, hogy dolgozóinak többsége felismerte: » harc útja vezet csak a boldogsághoz. Elihduiok lefelé a Köztársaság tér irányában. Ebben a bellevillei öreg utcácskában. melyre a történelem rányomta patináját, a ragyogóan kivilágított és kidlszített kirakatok az új év közeledtét jelzik. A lányok pedig álmodják a maguk Ŕlmát. A sűrű, hideg ködben nehéz a levegő. Könnyű fátyol takarja az álmokat, a Mónikák, a Jacquelinek, Gisellek és a többiek álmait. SEHGE LAURENT AZ 1960-AS ÉV egyik legnagyobb megmozdulása volt az év utolsó napjaiban kirobbant belga általános sztrájk. A következő évben is nagy harcok várnak a világ dolgozóira. Ml A DEC1MOMAMNW NATO -támaszponton állomásozó Bundeswehr-egységek gépkocsija a cagliari Via Román. A gépkocsi rendszámtábláján nyugatnémet nemzeti színek vannak feltüntetve. vissza, amelyet az 1942—1943-as években építettek és elhagytak, amikor az angolok, amerikaiak partra szálltak Szardínia szigetén. Ma 400 nyugatnémet repülő s a Bundeswehr 27 tisztje együtt táboroz volt ellenségeivel, és mostani szövetségeseivel. A Luftwaffe repülőgépei ismét Szardínia fölött köröznek, veszélyeztetve a sziget békeszerető népét... Félnek a néptől Cagliari utcáin mindenütt láthatók az egyenruhás kanadai tisztek és katonák, vidáman sétálnak a Via Roma oszlopsorai között és otthonosan érzik magukat a kávéházakban is. Naponta találkozhatunk fiatal nyugatnémet repülőkkel is, azonban nem lehet őket oly könnyen megismerni, mint a kanadaiakat, mert nem hordanak egyenruhát. Ez persze nem jelent semmit, hiszen mihamar elárulja őket nyelvük és külsejük, de elsősorban is az, hogy mindig sört isznak. Tudvalevő Ugyanis, hogy az olaszok nem engedhetik meg maguknak a számukra túl drága sörivást. A NATO parancsnokság nyilvánvalóan tudja, menynyire „ki nem állhatja" a szardíniai lakosság a nyugatnémet repülőket. Éppen ezért nemrég parancsba foglalták, hogy a nyugatnémet katonák „áldozatául eshetnének" a szardíniaiak „rokonszenvének". így tehát csak igen ritkán pillanthatunk meg egyenruhában nyugatnémet tisztet, ha Mercedesdzsippjén megáll egy dohányárús bódé előtt, hogy cigarettát vásároljon és azután minél előbb eltűnik, ilyen dzsipek azonban igen gyakran láthatók Cagliariban és a Villasor— Decimomannu—Cagliari közötti úton. A dzsippek motorbúgásán kívül természetesen annak a 40 lökhajtásos repülőgépnek a vonítása is hallható, amelyeket a Bundeswehr küldött Szardínia szigetére. Nem kétséges, hogy Szardínia lakossága ellenzi mindenféle idegen katonai csapatnak a »szigetentartózkodását, legyen az angol, amerikai, kanadai avagy nyugatnémet. Amikor elterjedt annak a híre, hogy a Bundeswehr katonái partra szálltak Cagliari kikötőjében, a legnagyobb felháborodás és erélyes tiltakozás hulláma söpört végig a szigeten. Szardínia minden városában hatalmas tüntetések voltak, amelyeken feltűi nően sok fiatal vett részt, nyomatékosan követelve a nyugatnémet légihaderő egységeinek távozását. Luigi Polano, Renzo Laconi és Ignazio Pirastu, Szardínia kommunista képviselői erélyesen tiltakoztak a parlamentben. Az olasz béketanács elnöke és Velio Spano szardíniai szenátor ugyanezt tette a szenátusban és a kormányban. Felháborodottan tiltakoztak az ellen, hogy a nyugat-németországi repülőegységek állomásozzanak Szardíniában. Számos súlyosan kompromittáló tényt olvastak a kereszténydemokrata kormánypárt vezető politikusainak, de különösein a szardíniai Sassáriból származó Segni külügyminiszter fejére. Munkanélkülis'ég, Írástudatlanság Tudvalevő, hogy Szardínia nemcsak Olaszország, hanem Európa egyik legelmaradottabb vidéke is. A sziget lakosságának 22 százaléka teljesen írástudatlan, és ha hozzászámítjuk a félanalfabétákat is, már a riasztólag ható 45 százalékról beszélhetünk! Szardínia még mindig a vérbosszú s a haramiák garázdálkodásainak színhelye, ahol tízezrek tengődnek barakkokban, a háborúból megmaradt bunkerekben, avagy barlangokban, és leírhatatlan a nyomor a falvakon. Az ipar, ha egyáltalában beszélhetünk róla, teljesen elavult, nem felel meg a mai technika követelményeinek. 60 ezer szardíniai állandóan munkanélkül van, sőt időnként százezerre rúg a munkanélküliek száma. A kommunisták vezetésével vívott hosszú kitartó harcok után több mint tíz évvel ezelőtt kidolgozták Szardínia megújhodásának tervét. A kereszténydemokratapárt vezette területi kormány azonban ezt a tervet valamelyik íróasztal fiókjába süllyesztette. Szardínia népe ma ismét kemény harcokra készül, melyeknek az a célja, hogy végül valóra váltsák a jóváhagyott tervet. A római és a szardíniai reakciósok azonban betömik fülüket, hogy ne hallják a nép követelményeit. Az ipar továbbra is elavult, az írástudatlanság ugyanolyan, mint azelőtt volt. A gümőkor, a trachoma és egyéb betegség tovább szedi áldozatát a nép körében. Állítólag nincs pénz arra, hogy Szardiniát virágzó szigetté változtassák. Néhány összehasonlítás Pénz van persze elegendő, sőt igen sok pénz a NATO támaszpontjainak létesítésére. Szardínia népe minden Decimomannuban állomásozó nyugatnémet repülő eltartására naponta 8000 lirát, tehát havonta 240 000 lírát fizet. Óriási összeg ez, hiszen a szardíniai bányász nem kereshet többet havonta 30—40 ezer líránál. Nouroban havi 32 000 líra a községi alkalmazott fizetése, a cagliari halász naponta 300—500 lírát keres és 600 líra annak a mezőgazdasági munkásnak a napi keresete, aki az évnek csak három hónapjában dolgozik. A Rómában és Cagliariban székelő kereszténydemokrata kormánynak nincs pénze számukra, mert fontosabb kiadásokra, a NATO támaszpontok fenntartására kell. Szardínia népe azonban a legutóbbi választásokon is bebizonyította, hogy ellenzi a kormány reakciós politikáját.' A NATO parancsnokságon ténykedő „lángész" bizonyára úgy vélte, hogy a „bonni harcosok" jelenléte kellemetlenül befolyásolná a választásokat. A Bundeswehr repülői ezért parancsot kaptak, hogy sem polgári öltözetben, sem pedig egyenruhában ne hagyják el a decimomannui tábort a választások napjaiban. Ez az igyekezet azonban hiábavalónak bizonyult, mert míg a választásokig Szardínia szigetén 40 községi tanács volt kommunista-szocialista vezetés alatt, ma már 75-re növekedett számuk. Soraikba tartozik a Decimomannu közelében levő Villasor kisváros is, amely fölött naponta köröznek a nyugatnémet lökhajtásos repülőgépek. Kommunista-szocialista városi tanácsa van, továbbá a Cagliari melletti 24 000 lakosú Quartu San Elena kisvárosnak is, amely szintén csak néhány kilométerre fekszik a decimomannui és poettói NATO-támaszpontoktól. Szardínia népének válasza tehát' teljesen egyértelmű. SALVATORE BUDDU <• 4% ' " S : •Wš' iSimi <"><<. ¥' ; íl wllsÉ vv:' * ?- ---- \ \ £r \ * -s A CAGLIARI MELLETTI decimomannui 'NATO-tábor, mely a második világháborúban a nácik támaszpontja volt és ma a Bundeswehr állomáshelye. ÚJ SZÖ 9 * !»<"• január L