Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-12 / 12. szám, csütörtök

KLUBÉLET A MATADORBAN Album kerül az asztalra, tele ké­pekkel, újságból kivágott cikkekkel. — A képek és az újságcikkek — mondja az üzemi klub elnöke — munkánk egy-egy állomását jelzik. Nézem az emlékalbumot s csodál­kozom: — Ilyen sokirányú a munkájuk? — Látja ... Napi és hetilapok híreit, beszá­molóit, képes riportjait olvasom. Az újságok egyforma elismeréssel ír­nak a bratislavai Matador gumigyár üzemi klubjának munkájáról. A leg­több elismerés a „Zadunajec" együt­tesnek szól. A csupa fiatalokból álló csoport műsorával bejárta az orszá­got, s már többször szerepelt kül­földön is. Karlovy Vary, Strážnice, Moson­magyaróvár, Budapest... Megannyi városnév. Egy-egy fellépésük szín­helye ... — A Zadunajec a legjobb cso­portjuk? — A legjobbak egyike ... Ondrej Wéber, az üzemi jdub el­nöke, akivel a szépen berendezett klubhelyiségben beszélgetek, t hun­cutul mosolyog. Értem, mire goridol, s tovább faggatom: — Tehát több jól dolgozó együt­tesük van. — Ügy valahogy... Beszédbe elegyedik Michal Miseik, az üzemi klub titkára is. Az elnök szavait így egészíti ki: — Szerénytelenség nélkül állít­hatjuk, üzemi klubunkban mind a 13 érdekkör jól dolgozik. Nehéz kü­lönbséget tenni... A titkár szavait erősítette, hogy a Matador üzemi klubjáról mindenütt a legnagyobb elismeréssel nyilatkoz­tak. — Kevés helyen dolgozik olyan jól az üzemi klub, mint itt... A Mata­dor dolgozói élnek a lehetőséggel, kihasználják a klubhelyiségeket... Az üzem dolgozói nemcsak szórakoz­nak, tanulnak is ... Ilyen és hasonló megjegyzéseket hallottunk mindenütt. A termekben járva, a dolgozókkal beszélgetve személyesen is meggyőződtünk ar­ról, amit az üzem kulturális életé­ről beszélnek. A 13 érdekkörrel dolgozó, öt he­lyiséggel rendelkező üzemi klub minden igényt kielégít. A termek reggel 10-től este 10-ig vannak nyit­va. A klubban így mind a két mű­szakban dolgozók otthonra, szórako­zásra találnak. — Délelőtt — tájékoztatott az el­nök — leginkább azok keresik fel a termeket, akik a második műszak­ban dolgoznak. Noha esténként ösz­szehasonlíthatatlanul nagyobb a lá­togatottság, a termek délelőtt sem üresek. Van hol összejönni, van hely a szórakozásra. Mintegy 400 férőhelyes, színpaddal ellátott, korszerűen berendezett né­zőterük van. Ezenkívül kisebb-na­gyobb termek állnak a tanulni, szó­rakozni vágyó dolgozók rendelkezé­sére. A nagy teremben tartják a kü­lönféle bemutatókat, kiállításokat, az ismeretterjesztő előadásokat és más összejöveteleket. Jelenleg itt ren­dezték meg Mniška festőművész gyűjteményes kiállítását. — A kiállítás iránt van-e érdek­lődés? — fordultam Ondrej Wéber­hez. — Nagy. A kiállítást már az első napokban több százan megtekintet­ték. Nagy érdeklődés nyilvánult meg egy régebbi kiállítás iránt is, melyen fényképekkel és dokumentációs anyaggal az ember fejlődését mu­tattuk be. Míg az előbbivel a dol­gozók természettudományi ismere­teit gazdagítottuk, a mostani kiállí­tással az a célunk, hogy a dolgozók szépérzékét, és a művészetek iránti fogékonyságát növeljük. Mi is végignéztük a kiállított fest­ményeket, közben kíváncsian szem­léltük az üzemi klub belső életét. — Nálunk — jegyezte meg valaki tréfásan — a kulturális munkában sosincs uborkaszezon. Üzemi klubunk télen-nyáron dolgozik ... Rend, tisztaság mindenütt. A fala­kon ízléses díszítések. Mindegyik körnek van egy tablója, ezeken ad­nak hírt képekkel, rövid tudósítások­kal életükről, munkájukról. Elég e tablókat végignézni, hogy képet kapjunk, mi minden történik kultu­rális téren a Matador üzemi klub­jában. Az egyik teremből zeneszó hallat­szott. Benéztünk ide is. A teremben fiatalokból álló fúvószenekart talál­tunk. — Gyakorolnak? — Igen. A közeljövőben bemuta­tónk lesz. Jókedv, derű mindenütt. Üj műsort tanulnak a színjátszók, a táncosok, az esztrád- és bábszín­játszókör tagjai. Sok munka dicséri a film, a rádió, az olvasó, a képző­művészeti és a többi csoport tagjai­nak munkáját. — Legutóbb milyen rendezvényük volt? — faggattam a klub elnökét. — Az elmúlt hetekben minden erőnket a szilveszteri műsor dssze­állítására fordítottuk. Eeztrád­1 együttesünk lépett fel. A műsor si­; került. Jelenleg 15 előadásból álló j természettudományi elöadássoroza­! tot szervezünk. | — Kitől kapnak segítséget? — Munkánkban elsősorban magunk : erejére támaszkodunk. De segítsé­get kapunk az üzem vezetőségétől, a helyi művelődési otthontól és más üzemi kluboktól is, ahogy mi is se­gítünk a tömegszervezeteknek és a többi üzemi kluboknak. A segítség elsősorban abban nyil­vánul meg, hogy átadják egymás­nak a kulturális munkában szerzett tapasztalatokat, műsoraikkal kölcsö­nösen felkeresik egymást. Az üze­mi klub szoros együttműködésben dolgozik a tömegszervezetek kultu­rális együtteseivel is. Az üzemben jelenleg 38 kollektíva versenyez, 6 pedig már viselője a szocialista munkabrigád címnek. Az üzemi klub munkájában a szocialista munkabrigádok tagjai is részt vesz­nek, Jozef Hubert, Júlia Kajerová, Olga Miščíková és mások naponta eljárnak az üzemi klubba, naponta segítik a klub munkáját. A klub ve­zetősége is mindent megtesz, hogy a szocialista munkabrigádok tagjai minden igényt kielégítően szórakoz­zanak, gyarapítsák műveltségüket. A Laterna Magica Moszkvában A következő állomás: London Az olvasókör tagjai könyveket válo­gatnak. — Azon vagyunk, — mondotta be­szélgetésünk során a klub elnöke —, hogy a brigádmozgalmat a kul­turális munka eszközeivel is segítsük, népszerűsítsük a brigádok eredmé­nyeit és mindent felhasználunk, hogy dolgozóink közül minél többen bekapcsolódjanak e mozgalomba. A jelszó: kulturált munkások a szo­cialista brigád tagjai. A bratislavai Matador üzemi klub­ja tavaly ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Tagjai a 10 év alatt sok-sok szép, minden dicséretet megérdemlő kulturális munkát vé­geztek. A harmadik ötéves terv első évét azzal a szilárd elhatározással kezdték meg, hogy munkájukat to­vább javítják és kulturális téren is újabb eredményekre törekednek. BALÁZS BÉLA A világhírű Laterna Magica első nagy sikert aratott műsorát eddig több mint hétszázszor mutatták be Prágában. A fővárosban még min­iig különleges érdekességnek szá­mít a műsor, főleg a külföldiek­nek. A Laterna Magicának már három együttese van, egyik állandóan Prá­gában játszik, a másik kettő kül­földi vendégszereplésre alakult. \ 35-tagú csoportok a legkiválóbb láncosokból, énekesekből, zenészek­ből és színészekből toborzódtak. Az agyüttesek műsorát 11 rendező ál­lítja össze. A bonyolult technika azt követeli, hogy a művészi kollektívát a legjobb filmszakemberek egészí­tik ki. A brüsszeli világkiállításon való nagy sikerű bemutatkozása után első külföldi vendégszereplése az elmúlt hetekben Leningrádban volt, ahol az egyik legnagyobb színház­ban mutatkozott be és óriási sikert aratott. A tervek szerint csak este tartottak volna előadást, a rendkí­vül nagy érdeklődés miatt azonban délután is bemutatták műsorukat a kétezer férőhelyes színházban. A leningrádi bemutatkozásról Jevgenyij Gersuni, a Szovjetunió érdemes művésze egyebek között azt írťfct: „Tanúi vagyunk annak, hogy megszülettek azok a művészi kifejező eszközök, amelyek csak a fejlett technika időszakában jut­hatnak érvényre". Leningrádban 70 000 néző jutalmazta lelkes taps­sal a Laterna Magica előadásait. A leningrádi siker után az együttes szerdán, Moszkvában tartott ünnepi bemutatót. Sok meghívás érkezett a Laterna Magica címére a nyugati országok­ból is, az együttes azonban nem tud valamennyinek eleget tenni. A má­sik külföldi vendégszereplésre ala­kult csoport a legközelebbi napok­ban Londonba utazik, ahol fellépé­sük előkészítésére az egyik nagy­színházban már folynak az átalakí­tási munkálatok. A bemutatóra feb­ruár 6-án kerül sor. Az angol lapok már most nagy érdeklődéssel írnak az együttesről. A BBC felkérte a Laterna Magicát, hogy a televízió­ban is mutatkozzék be. A két újonnan alakult együttes bejárja majd a világot. Az előzetes és még nem végleges tervek sze­rint a jövőben ellátogatnak az Egyesült Államokba is. A Laterna Magica külföldi műsora részben azonos a prágaival, emellett állan­dóan új műsorszámokkal gazdago­dik. Folynak a lipnicai fesztivál előkészületei Ez év júliusában éri el tetőpontját a legjobb szatirikus irodalmi és képzőmű­vészeti alkoíások lipnicai fesztiválja, me­lyen az idén a népi együttesek is részt vesznek. Ez a újítás elsősorban műked­velőink tevékenységér igyekszik serkente­ni. Az idei lipnicai fesztiválon országos értekezletet is rendeznek, az irodalmi humor és szatíra problémáiról. (ČTK) Kiállítások a CSKP megalapításának 40. évfordulója alkalmából Csehszlovákia Kommunista Pártja meg­alakulásának 40. évfordulója alkalmából a brnói, a gottwaldovi és a jihlavai kép­tárak képzőművészeti kiállítást és elő­adásokat rendeznek. A brnói Művészetek Házában megnyíló kiállításnak „Művészet­tel a szocialista életért" címet adták. Az itt kiállításra kerülő művek alkotóit Pártunk forradalmi harcai inspirálták. A Morvaországi Múzeum képtára kiállítást rendez a CSKP harcait támogató pla­kátokból. A gottwaldovi kiállításokon azo­kat a műveket találjuk, amelyek a szo­cializmus betetőzésének időszakában jöt­tek létre. Ezenkívül a nagy évforduló al­kalmából mintegy 80 vándorkiállítást ren­deznek a kerület szövetkezeti és üzemi klubjaiban. (ČTK) Kiállítás az üzemi klubban Több mint 200 ezer néző az Üj Színpad előadásain A bratislavai Oj Színpad 1960-ban ti­zenegy bemutatót tartott. A színház 428 előadását több mint 200 ezer ember néz­te meg. A tizenegy bemutatott darab kö­zül kilenc mai témájú. Az Oj Színpad eredményesen együttmű­ködik a cseh ifjúsági színházakkal. If­júsági színjátszóegyüttesének rendszeres vendégjátékai a prágai Jifí Wolker és a brnói Julius Fučík Színházban ezt a célt szolgálják. Az Üj Színpad művészegyütte­se kapcsolatot tart fenn üzemek, egy­séges t'öldművesszövetkezetek és iskolák dolgozóival, több előadást tartott üzemi klubokban is. Tavaly a színház 37 vidéki előadást rendezett. (ČTK) (Vamiak li^n mifamk Az alábbi eset valóban megtörtént. Hogy a nevek nem egyeznek? Szándékosan történt. Ezzel is azt szeretnénk jelképezni, hogy nem csak egy bizonyos iksz ipszilon nevű, mond­juk bratislavai lakosról van szó, hanem ha­sonló ikszek és ipszilonok akadnak hazánk bármely területén ... A fényképészeti kör tagjai (M. Tulaja — ČTK — felv.) „Karlovy Vary 1961" A Csehszlovák Film és a Karlovy Vary-i Városi Nemzeti Bizottság január 20 és 26 között „Karlovy Vary 1961" címen rendezi meg a rövid filmek napjait. Ez idó alatt mintegy 80 tavaly gyártott filmet mutat­nak be. Ezzel egyidöbari a Karlovy Vary-i üzemekben, a sokolovói és a chebi járá­sokban vitatesteket rendeznek. A vita­esteken, melyeken elsősorban a rövid filmek problémáiról lesz szó, filmgyártá­sunk számos dolgozója is részt vesz. A NEMZETI BIZOTTSÁG lakásügyi szakbizott­sága valóságos főhadiszállás. A bizottság tagjain kívül számos képviselő és más bizottságok tagjai is megjelentek az ülésen. Afféle haditerv ké­szül. Ezernél több lakáskérvényező kérelmét kell a helyszínen kivizsgálni. Az elnök előtt a város térképe. Utcák szerint osztják fel a feladatokat. Egy hónap alatt be 1 kell fejezni a helyszíni szemlét és ennek eredmé­; nyét jegyzőkönyvben kell rögzíteni. i Szétrebbennek az önkéntes munkatársak. El­} indulnak házról házra. : Ám érkezésük híre megelőzi őket... j Tarbók Tamásné se rest. Éktelen takarításba ' kezd. Fejetetején áll már az egész lakás. A hivatalos vendéget méltó fogadtatás ille­ti... Az ám. De hát milyen az? Mert Tarbókné nem rendet csinál. Épp az ellenkezőjét. Ami a helyén volt, most szétdobálja, a pincéből rég nem hasz­nált, penészes talpú cipőket hoz a szobába és azokat szép sorjában a szekrényaljakba helyezi. Hisz pont erre az alkalomra gyűjtötte az öreg cipőket is, meg a penészt is rájuk. Bezár minden ablakot, a gáztűzhelyen hatalmas fazékban for­ralja a vizet. A pára szaporán csapódik le a fa­lakra. — Mi a fészkes fene jutott eszedbe? — csodál­kozik a munkából hazatérő férj. — Még kérdezel? Nyolc év alatt nem vagy képes egy rendes lakást szerezni! Csak a boga­raidnak élsz . . , Mi tagadás, a lakás ideálisnak éppen nem mondható. Félig pincelakás. Domboldalon épült, s ablakai az egyik oldalon egy szinten vannak az előtte elhaladó úttal. A napfény is ritka vendég. Tágasnak se éppen tágas négy tagú család számára. De azért nem vizes és nem penészes. Szóval a panasz, meg a kérvény is jogos. És a férjnek tett szemrehányás? Ezt talán hagy­juk. — Mi köze a rendes lakásnak ehhez a... Disznóólat akart mondani, de idejében vissza­szippantottc. Szó ami szó, a lakás szörnyű képet nyújtott. De még így se találta tanácsosnak az asszony paprikás hangulatát tovább fűszerezni. — Mi közé? Azt se tudod, hogy bizottság száll ki és az ö véleményezésüktől függ, ka­putik-e új lakást'. Honnan is tudnád! Es így tovább ... AZ ELŐKÉSZÍTÉS megtörtént. A két szoba, konyha inkább hasonlított nedves, penészes pin­ceodúhoz, mint lakáshoz. Csak egy, egyetlen baj történt: a bizottság késlekedett. Persze, sok csa­ládot, sok lakást kellett meglátogatnia, és néhány nap tellett bele, amíg Tabókékhoz eljutottak. Közben meg kellett ismételni néhányszor a páro­lási műveletet. S QZ újabb és újabb perpatvart szült. Tarbók Tamásnak végig kellett ftallgatnia az elmúlt nyolc év alatt történt minden mulasz­tását. Végre! Betoppantak a várva várt hivatalos • vendégek. , Tarbókné erre az alkalomra olyan savanyú képet vágott, hogy akár ecetes uborka elrakásához is megtette volna ... — Drága leikecskéim, szégyellem is ilyen la­kásba vezetni magukat. De hát tehetünk mi róla? Nyolc éve van bent a kérvényünk... Leste a vendégek minden arcmozdulatát. Igyekezett olvasni minden pillantásukból. Jaj, mit is gondolhatnak? Lesz-e eredménye az eddi­gi fáradozásnak? — Tessék csak ide nézni! — és a szekrény aljából kihúzta az odakészített, pincében pené­szesített cipőket. — Mindére tönkremegy! Nem is csoda! — és a vizes falakra mutatott. — Bizony egészségtelen lakás! — jelentette ki a negyven év körüli nő, aki minden bizonnyal a bizottság vezetője és Tarbóknénak hirtelen na­gyon szimpatikusnak tűnt. — No ugye! — lelkendezett Tarbókné. — Hisz nem kell magyaráznom, megérti, két gyerek­kel ... — Meg, meg. Megilletné egy jobb lakás... Tarbókné alkalmasnak találta a pillanatot és cukros mosollyal, kezét tördelve izgalmában, megkockáztatta a kérdést. — És, tessék csak mondani, van valami re­ményünk ? — Nehéz, nagyon nehéz a helyzet. Sok a ké­relmező. £s ennél vannak rosszabb lakások is — Szóval...? — Nem ígérhetünk ... — Tetszik tudni, nyáron nem is olyan rossz ez a lakás, de a tél. — Na, a telet már majd csak kibírják vala­hogy. TARBÓKNÉVAL verebet lehetett fogatni. Azon nyomban átszaladt a szomszédokhoz. — No, nemsokára elválunk! •> •> •> — A jövő telet már új lakásban töltjük, meg­ígérték! Legalább is Tarbókné értelmezte így a „hivata­losok" buzdítását. S ha a baj nem jár egyedül, a szerencse se szereti a magányt. Tarbók Tamás aznap nagy­szerű hírrel állított haza. — Asszony, ha akarod, egy hónap múlva új lakásba költözünk! Nem, nem, ez lehetetlen! Egyetlen nap alatt ennyi jó hír! Még álomnak is túl szép. — Hívnak Pöstyénbe, nincs szakemberük. La­kást is adnak — azonnal! — Ha! Pőstyén! Majd egy vidéki városba me­gyek, amikor itt kapunk lakást. — Kapunk, de mikor? — Jövőre! Az asszony egy szuszra elmesélte a látogatás 103 SZÖ 5 * 1961. január 6.

Next

/
Thumbnails
Contents