Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-12 / 12. szám, csütörtök

A D0MAZL1CEI Nyolcéves Középiskola népi tánccsoportja és a zene­iskola Jifí Konrady által vezetett dudások zenekarának tagjai elhatá­rozták, hogy ápolni fogják a gyönyörű Chodov vidéki szokásokat és népi táncokat, hogy Jan Sladký Kozina szülőföldjének hagyományai meg­maradjanak a környék lakóinak emlékezetében. A zene- és tánccsopor­tot ma már az egész környéken jól ismerik. Számos sikeres fellépés tanúskodik a fiatalok lelkes munkájáról. Képünkön: a „Mafižestr" cí­mű Chodov vidéki népi tánc a domailicei fiatalok előadásában. (J. Finda — ČTK — felv.) | Kulturális ifi I \&é>€flBrek I • A pastuchyi fiatalok az elmúlt napokban József Atilla és Petőfi Sándor életéről és müvéről irodalmi estet tartottak. A jól sikerült estek rendezéséért elsősorban Kosár Klá­ra, Pázmány Izabella és Németh Aranka érdemelnek dicséretet. (cs. gy.) • A Radvaň nad Dunajom-i fiata­lok színjátszó csoportja a napokban sikerrel mutatta be Gárdonyi Gé­za: A bor című színművét. A rende­zésért Vörös Gyula érdemel dicsé­retet. A jövőben Csiky Gergely: Ingyenélők című darabját készülnek bemutatni. Az iskola tanulói Ignácz Rózsa Csipkerózsika című mesejá­tékát tanulják. (g. k.) • A maya nyelv hieroglifáinak megfejtésével évszázadok óta kísér­leteznek a tudósok. Három szovjet tudós most elektronikus számoíó­• géppel látott hozzá a maya nyelv megfejtéséhez. A géppel folytatott kísérletek során máris sikerült ered­ményesen kideríteni néhány maya hieroglifa jelentését. • A CSISZ somotori helyi szerve­zetének színjátszói a napokban si­kerrel mutatták be a „Kullogó" cí­mű színdarabot. A színjátszók most vendégszerepelni készülnek, (t. v.) • A Prágai tavasz gordonkaverse­nyén sok fiatal művész vesz részt. Csak harminc éven aluli csellisták jelentkezhetnek. A győztes számára 10 000 korona jutalmat tűztek ki. A nevezéseket január 31-én zárják. A szlovák nyelvtanfolyamok új tankönyvei A Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat tavaly a szlovák nyelv két tankönyvét adta ki a népi szlovák nyelvtanfo­lyamok számára. Mind a két könyv - Szlovák nyelvtan az I. és II. népi nyelvtanfolyamok számára — jó szol­gálatot tesz hazánk magyar dolgozói­nak, akik el akarják sajátítani a szlovák nyelvet A szerzők kollektívája — András­sy, Habovštiaková, Kostolný és Ko­vács — vállalta az úttörők nehéz sze­repét, mivel a szlovák nyelv azon tankönyvén kívül, amelyet a Matica slovenská annak idején adott ki a visszahonosítottak számára, nem állt hasonló tankönyv az érdeklődők ren­delkezésére. A szerzőknek sikerült a két tan­könyv anyagát 20-20 feladatban összefoglalniuk, amelyeket kiegészí­tettek a szükséges nyelvtani magya­rázatokkal. Valóban megfelelően vá­logatták össze az egyes olvasmányo­kat, melyek alapján a tanfolyamok hallgatói könnyen tanulhatják meg az EFSZ-ek munkájára, a sporttevé­kenységre vonatkozó szakkifejezése­ket és az általában használt köszön­téseket. A másodfokú tanfolyamokat látogatók már szlovák nyelven olvas­hatnak szemelvényeket a szlovák iro­dalomtörténetből, Bratislaváról, Prá­gáról és a szlovák szépirodalomból is. A politikai tárgyú feladatok - mint például a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocializmus táborának országa - alapján elsajátíthatják azokat az új kifejezéseket, megneve­zéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megérthessék a szlovák lapokat, a rádió híreit és a televízió adásait. A szerzők igen gondosan állították össze a két tankönyv rövid szótári részét. Figyelmeztetnek a hasonló alakú szavak több értelmére is, mint például elég - „zhorí" és elég ­„dosť". A szótári részt azonban még kiegészíthették volna néhány szóval, feltűntethették volna például, hogy a bácsi szó szlovákul nemcsak ujo, hanem strýc is. A rokoni kapcsolato­kat megjelölő szlovák terminológia" igen gazdag és pontosan megkülön­bözteti az anyai és az apai rokon­ság megnevezését. A kameň szó magyarul csak kő, nem pedig szikla, ami szlovákul braio. Szükséges volna talán annak közelebbi meghatározá­sa is, hogy a denník szlovák s.zó melyik esetben jelent magyarul na­pilapot és mikor naplót. A két tan­könyv további kiadásainak esetében fontolóra kellene venni az egyes ol­vasmányokat kiegészítő szómagyará­zatok számának csökkentését is. Egy­egy feladatnak 115 — 144 szóval való kiegészítése valóban túlméretezett. Elegendő volna az említett mennyiség fele is. A népi szlovák nyelvtanfolyamok hallgatói minden bizonnyal örömmel veszik kezükbe az említett két tan­könyvet. Meg vagyunk róla győződve, hogy hazánk szlovákul nem tudó ma­gyar dolgozói nagy hasznát veszik e könyveknek. M. H. Bratislavai kiállítások Eszkimó művészet Az új megismerésére mohón vágyó emberi értelem számára sajátos vonzóerőt jelent távoli országok mű­vészete. Ezért is látogatja közönsé­günk fokozott érdeklődéssel a bra­tislavai Művelődés Házában a kana­dai külügyminisztérium szervezte kiállítást, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács rendezett. A kanadai sarkvidéken kisebb szét­szórt településekben ma mintegy 11 000 eszkimó él mostoha természe­ti viszonyok között. Elődeik, az ele­mekkel kemény harcot vívó halász­vadász nép jégkunyhóiban, füstölgő mécsesek fényénél, még a régmúlt­ban — ősi ösztönökből sarjadó mű­vészet keletkezett. Mivel fájuk nem volt, házi eszközeiket, szerszámaikat, fegyvereiket kőből, csontból, roz­máragyarból faragták. A maguk örö­mére, kedvtelésből kicsiny ember­és állatfigurákat is készítettek, s mesterei lettek a faragásnak. Régi hagyományból táplálkozó művészetü­ket primitív báj, egyszerűség, sok­szor jelképes felfogás jellemezte. Századunkban, amióta a kereske­delem utat nyitott a sarkvidék felé, — európai befolyás is mutatkozik munkájukban. Kanadában s Európá­ban is felfigyeltek közben az eszkimó szobrászatra. Művészetük azóta bi­zonyos fokig iparszerűvé vált, elő­adásmódjuk realisztikusabb, részle­tezőbb, kivitelezésük gondosabb lett. A jelen tárlat anyagát az eszkimók új kereseti lehetőséget adó mai al­kotásai képezik, melyek egyrészt ismeretlen, másrészt megnevezett szerzőktől származnak. Ez az apáról­fiúra szállt szellemben és techniká­ban formált, számszerint száz fara­gás, ha teljes egészében nem is kép­visel mindig igényes művészetet, — eredetiségével, kifejező erejével, öt­letes meglátásával, meglepő stilizáló hajlamával egy kis nép alkotó kész­legkisebb részletét is, meg azt is, hogy már csak ezt a telet kell itt kihúzniok. - Most mar — simult férjéhez — megvehe­ted azt a Skoda-minort is, amire annyira fájt a fogad. Ha eladod a motorkerékpárt, meg is lesz az összeg. A szövetkezeti lakás végleg esik. Kapunk! Oj lakást kapunk! A férfi különben a tettek embere volt (a lakás­szférán túl) és néhány nap alatt lebonyolította az üzletet. Meg volt már a zöld minor. Micsoda boldogság! Tarbókék ezután bevásárolni is csak autón jártak. Sőt, reggelente a tisztítóba is csak azon mentek a pelenkáért — kettesben. Ö, DE KÁR, hogy idővel a legnagyobb bol­dogság is elszürkül, ragyogása megtörik, kopik. Következtek a szürkébb mindennapok, míglen egyszer a levélkézbesítö hivatalos levéllel be nem állított hozzájuk. — Itt tessék aláírni! Tarbókné reszkető kézzel bontotta fel a borí­tékot, amelyet a nemzeti bizottság pecsétje éke­sített. — Csak nem .., Maga sem hitt hirtelen támadt gondolatának realitásában. Ugyanis az ötlött az eszébe, hogy tán már az új lakás miatt hívják. Nem így történt. Illetve mégis. „A nemzeti bizottság lakásügyi szakbizottsága a helyszínen végzett ellenőrzés eredményeit összegezve lakáskérvényüket 1075. szám alatt he­lyezte nyilvántartásba." A továbbiakban megállapították, hogy a kérel­mező jelenlegi lakása egészségi szempontból alkalmatlan stb. S a leglényegesebb: a nemzeti bizottság 1963-ig semmiféle körülmények között sem tud lakást biztosítani, amennyiben indokol­tabb eseteket kénytelen elintézni. — Mit? Hát ennyit jelent az ígéret? A szá­jukból ... Majd ő megmutatja nekik! Reszkess, lakáshivatal! Tarbókné közeleg! Nos, azért mégsem egészen így történt. Igaz, a felkínált széket visszautasította, amit általá­ban rossz előjelnek vélnek, de az emelt hang lassan csak lehiggadt. — Mégis csak elképesztő! Ígérnek, ígérnek, a végén még ilyen papírdarabot küldenek... — Talán konkrétabban: ki és mit ígért? — A bizottság! — De hisz a végzést a bizottság javaslata alapján hoztuk. — Kérem, de az az elvtársnő... — Egy pillanat — szól az osztályvezető és átmegy a szomszéd szobába, ahonnan másod­magával tér vissza. De hisz! Igen, ez az a negyven körüli nő, a](i nálunk volt! — Igen, ő, mondta! — lelkendezik Tarbókné a tanú láttán. — Bocsánat, miről van szó? — szól az érkező. Megmagyarázzák neki. — Kérem, ígéretről szó se volt. Igaz, mond­tam, hogy a tél nehéz az amúgyis sötét, hideg lakásban, de ezt nem szántam ígéretnek. Tarbókné összeroppant. Hiába itt minden, úgyis, „nekik" lesz igazuk. — 5 ha olyan tarthatatlan a helyzetük, miért nem vesznek szövetkezeti lakást? Mi egyelőre nem adhatunk. Egyszerűen azért, mert vannak sürgősebb eseteink. — Szövetkezeti lakást? Miből? Nem mondanák meg? Honnan venném a pénzt, még lopni sincs honnan. — Igaz, kifogytak a pénzből — szólal meg amaz. — Az autó nagyon sokba került? Tarbókné felfortyan: Szóval itt van a kutya elásva. Irigylik! Fáj nekik! — Tán csak nem bűn az, ha valaki autót vesz? — kérdezi gúnyos, erőltetett mosollyal. Nem, e kérdés eldöntése nem tartozik a la­kásügyi szakbizottság hatáskörébe. Ezt Tarbó­kéknak kell megválaszolniok. Két gyerek, rossz lakás — de jó autó ... Az érvek súlya alatt Tarbókné megtörik. Sír­va fakad, könyörög. Vagy talán csak új takti­ka? — Az ég szerelmére kérem magukat... A fér­jem a hibás. Csak a szenvedélyeinek él. A nyol­cadik televíziós készüléken adott már túl, mert mindig a legújabb típus kell neki. Mit tegyek? Gyerekeim vannak, azokra legyenek tekintettel. — Kedves Tarbókné, — szólalt meg az osz­tályvezető — maga olyan szépen tud rimán­kodni, próbálja ki ezt a fegyvert a férjével szemben is. Hátha... — Próbáltam én mindent, hasztalan. A gye­rekek kedvéért... — szepeg könyörögve. — Éppen a gyerekek kedvéért. Hát csak a lakáshivatal köteles gyermekeire tekintettel len­ni? Gondolja, maguknak, szülőknek csak az a kötelességük, hogy minket ostromoljanak? EZEN AZ ESTÉN Tarbókné félve tette fel fér­jének a kérdést: — Nem lenne érdemes fontolóra venni azt a pöstyéni állást? A férj értelmetlenül bámult élete párjára. — Olyan vacak vidéki városba mennénk? Tarbókné érezte az élcet, a gúnyt férje szavai­ból, de úgy tett, mintha nem vette volna észre. Most óvatosan kell visszatáncolnia azt, amit nemrég még visszautasított. De hát az asszony ehhez természeténél fogva is ért... — Vidéki, vidéki, de mégiscsak világhírű für­dőhely! Meg a lakás ... — De hisz kapunk itt is. Elintézted... Most mennénk el? Ment volna, de már nem mehetett. Az előbb felkínált helyet régen elfoglalták. Megmaradt hát továbbra is a pincelakás és az autó. A férj így is meg volt elégedve, élt tovább „bogarai­nak". Most éppen Narcis televíziós készülékére keres vevőt, mert hallotta, hogy rövidesen a legújabb Lotos is megjelenik a piacon. A lakás miatti torzsalkodás azonban végleg megszűnt. Az asszony nem vethetett többé semmit férje szemdére, hisz ő szalasztotta el a nagy alkal­mat. így hát szent a béke Tarbókéknál. E történet minden szava valóság. Utószó gyanánt le kell szögezni: nem az „autó vagy lakás?" kérdésére akartunk választ adni. Ko­rántsem. Csupán egy olyan embertípust akar­tunk bemutatni, aki minden megoldást más­tól, legtöbbször az államtól, a társadalomtól vár. Akkor is, ha erre magának is módja lenne. Vannak Ilyen emberek... ZSILKA LASZLÖ ségének ízes-színes, becses eredmé­nyét képezi. Egy ország, egy nép életéről és kultúrájáról hoznak hírt a zöldes stratitból, szürke és fekete gránitféle kőből s a fehér csontbol készült figurák és kis kompozíciók. A halászok, fóka-, rozmár- és med­vevadászok zsákmányrafeszülten le­ső arcáról, mozdulatairól a minden­napok hősi küzdelmét, - az anyák jóságos vonásaiból, gesztusából e minden szélességi fok alatt egyfor­mán áldozatos szeretetet olvashatjuk le. Kitűnő állatábrázolásaik tömör­ségükkel, eleven erejükkel hatnak. Az eszkimók tehetsége a grafikában is jelentkezik. Hagyomány volt ná­luk. hogy elképzelésüket kőbe és csontba véssék, ruházatukat meg fókabőrből kivágott motívumokkal dí­szítsék. Körülbelül két esztendeje támadt a kanadai kormány egyik hi­vatalnokának - ki maga is művész, s egy faragásairól híres sarkvidéki faluban él - az az ötlete, hogy az eszkimók metszeteket is készíthet­nének. Amikor a szükséges papírral s tintával is ellátták őket, az eszme lelkes fogadtatásra talált. Az eszki­mók utasítás nyomán kőkliséket ké­szítettek, s a fókabőrre rajzolt mo­tívumokat festékkel kenték be, amit aztán papírra húztak le. Évszázados művészetük így nyert új kifejezési formát, melyben szintén megnyilvá­nul jellegzetes hangsúlyozó képes­ségük, humoruk, s meséik költői vi­lágába is magukkal ragadnak. Egyik művészük - Mungituk, - legendá­ból meríti mondanivalóját: az embert madarak szárnya röpíti a Hold felé, aki, mert ember, az örök hó és jég birodalmában is fölfelé tör. A kiállí­tás, mely filmvetítéssel kapcsolatos, 27-ig tekinthető meg. Ján Lebiš grafikái a Majerník galériában A szocializmus társadalmi igénye a képzőművészettel szemben az, hogy konk­réten ábrázolja a munkásosztályt s olyan érzelmi hitelességgel, hogy annak jelen­léte az alkotásokban érzékletesen és élet­szerűen hasson. Tehetséges fiatal művészünk, a har­mincéves Hložník-tanítvány, Ján Lebiš fa- és igelitmetszeteiben ezt a célkitűzést is követi. A grafika valóban az a műfaj, melyben a fekete és a fehér dinamikus ellentéte és a vonal szűkszavúsága alkal­mas társadalmi problémák felvetésére. Eddigi sikerei után (1957-ben arany­érmet nyert a Moszkvai kiállításon) bra­tislavai első önálló tárlatának újkeletű müvei ismét arról tanúskodnak, hogy grafikai alapossága komoly tartalommal párosul. Kifejezésteljes Néphadsereg c. sorozata a szlovák grafika megalapítójá­nak, Koloman Sokolnak hatását idézi. Erő­teljes, barázdásarcú férfialakjaiból osz­Rudé právo (fametszet) tályöntudat sugárzik. Germániája meg­vetést, Atomgenerálisa gyűlöletet ébreszt. Belső, drámai feszültséget éreztetnek Don Quijotjának sötét foltjai, a fehér felület viszonylagos nyugalmával szemben. A céltalan álmodozás és idejét múlt vissza­rántó törekvések balga hőse nem tud szilárdan megülni a nyeregben - le­fordul róla. Míg Sancho Pansa, a min­denkori mának egészséges, életrevaló fia nevető biztonsággal kocog előre szamarán. Lebiš költői képzelettel és fegyelmezett szervezéssel osztja el a fényt és árnyat lapjain, melyeken Harcosok és Szerelmesek Táncolók és Némajatékosok, korcs Újság­árus és mitológiai nőalakok váltakoznak, - s valamennyiükből szomorúság árad. Mert úgy érzik talán, hogy veszély fenye­geti a békét? Ezért küldi harcba az Anyát szenvedélyesen megmarkolt puská­val, karján apró gyermekével? Ezért véste fába a messzenéző, határozott arc­élű leányt, ki galambot tart kezében, kikre a Nap sárga derűjéből néhány biz­tató sugarat szór. A kiállítás január 27-én zárul. BÄRKÄNY*JENÖNÉ A világ televízió-előfizetőinek száma — a legújabb statisztikai ki­mutatások szerint — elérte a 94 milliót, a rádióelőfizetőké pedig a 340 milliót. A televízió-előfizetők száma a múlt esztendőben csaknem kilencmillióval emelkedett. ÜJ SZÖ 7 * 1961. január 12.

Next

/
Thumbnails
Contents