Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-12 / 12. szám, csütörtök

A D0MAZL1CEI Nyolcéves Középiskola népi tánccsoportja és a zeneiskola Jifí Konrady által vezetett dudások zenekarának tagjai elhatározták, hogy ápolni fogják a gyönyörű Chodov vidéki szokásokat és népi táncokat, hogy Jan Sladký Kozina szülőföldjének hagyományai megmaradjanak a környék lakóinak emlékezetében. A zene- és tánccsoportot ma már az egész környéken jól ismerik. Számos sikeres fellépés tanúskodik a fiatalok lelkes munkájáról. Képünkön: a „Mafižestr" című Chodov vidéki népi tánc a domailicei fiatalok előadásában. (J. Finda — ČTK — felv.) | Kulturális ifi I \&é>€flBrek I • A pastuchyi fiatalok az elmúlt napokban József Atilla és Petőfi Sándor életéről és müvéről irodalmi estet tartottak. A jól sikerült estek rendezéséért elsősorban Kosár Klára, Pázmány Izabella és Németh Aranka érdemelnek dicséretet. (cs. gy.) • A Radvaň nad Dunajom-i fiatalok színjátszó csoportja a napokban sikerrel mutatta be Gárdonyi Géza: A bor című színművét. A rendezésért Vörös Gyula érdemel dicséretet. A jövőben Csiky Gergely: Ingyenélők című darabját készülnek bemutatni. Az iskola tanulói Ignácz Rózsa Csipkerózsika című mesejátékát tanulják. (g. k.) • A maya nyelv hieroglifáinak megfejtésével évszázadok óta kísérleteznek a tudósok. Három szovjet tudós most elektronikus számoíó• géppel látott hozzá a maya nyelv megfejtéséhez. A géppel folytatott kísérletek során máris sikerült eredményesen kideríteni néhány maya hieroglifa jelentését. • A CSISZ somotori helyi szervezetének színjátszói a napokban sikerrel mutatták be a „Kullogó" című színdarabot. A színjátszók most vendégszerepelni készülnek, (t. v.) • A Prágai tavasz gordonkaversenyén sok fiatal művész vesz részt. Csak harminc éven aluli csellisták jelentkezhetnek. A győztes számára 10 000 korona jutalmat tűztek ki. A nevezéseket január 31-én zárják. A szlovák nyelvtanfolyamok új tankönyvei A Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat tavaly a szlovák nyelv két tankönyvét adta ki a népi szlovák nyelvtanfolyamok számára. Mind a két könyv - Szlovák nyelvtan az I. és II. népi nyelvtanfolyamok számára — jó szolgálatot tesz hazánk magyar dolgozóinak, akik el akarják sajátítani a szlovák nyelvet A szerzők kollektívája — Andrássy, Habovštiaková, Kostolný és Kovács — vállalta az úttörők nehéz szerepét, mivel a szlovák nyelv azon tankönyvén kívül, amelyet a Matica slovenská annak idején adott ki a visszahonosítottak számára, nem állt hasonló tankönyv az érdeklődők rendelkezésére. A szerzőknek sikerült a két tankönyv anyagát 20-20 feladatban összefoglalniuk, amelyeket kiegészítettek a szükséges nyelvtani magyarázatokkal. Valóban megfelelően válogatták össze az egyes olvasmányokat, melyek alapján a tanfolyamok hallgatói könnyen tanulhatják meg az EFSZ-ek munkájára, a sporttevékenységre vonatkozó szakkifejezéseket és az általában használt köszöntéseket. A másodfokú tanfolyamokat látogatók már szlovák nyelven olvashatnak szemelvényeket a szlovák irodalomtörténetből, Bratislaváról, Prágáról és a szlovák szépirodalomból is. A politikai tárgyú feladatok - mint például a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocializmus táborának országa - alapján elsajátíthatják azokat az új kifejezéseket, megnevezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megérthessék a szlovák lapokat, a rádió híreit és a televízió adásait. A szerzők igen gondosan állították össze a két tankönyv rövid szótári részét. Figyelmeztetnek a hasonló alakú szavak több értelmére is, mint például elég - „zhorí" és elég „dosť". A szótári részt azonban még kiegészíthették volna néhány szóval, feltűntethették volna például, hogy a bácsi szó szlovákul nemcsak ujo, hanem strýc is. A rokoni kapcsolatokat megjelölő szlovák terminológia" igen gazdag és pontosan megkülönbözteti az anyai és az apai rokonság megnevezését. A kameň szó magyarul csak kő, nem pedig szikla, ami szlovákul braio. Szükséges volna talán annak közelebbi meghatározása is, hogy a denník szlovák s.zó melyik esetben jelent magyarul napilapot és mikor naplót. A két tankönyv további kiadásainak esetében fontolóra kellene venni az egyes olvasmányokat kiegészítő szómagyarázatok számának csökkentését is. Egyegy feladatnak 115 — 144 szóval való kiegészítése valóban túlméretezett. Elegendő volna az említett mennyiség fele is. A népi szlovák nyelvtanfolyamok hallgatói minden bizonnyal örömmel veszik kezükbe az említett két tankönyvet. Meg vagyunk róla győződve, hogy hazánk szlovákul nem tudó magyar dolgozói nagy hasznát veszik e könyveknek. M. H. Bratislavai kiállítások Eszkimó művészet Az új megismerésére mohón vágyó emberi értelem számára sajátos vonzóerőt jelent távoli országok művészete. Ezért is látogatja közönségünk fokozott érdeklődéssel a bratislavai Művelődés Házában a kanadai külügyminisztérium szervezte kiállítást, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács rendezett. A kanadai sarkvidéken kisebb szétszórt településekben ma mintegy 11 000 eszkimó él mostoha természeti viszonyok között. Elődeik, az elemekkel kemény harcot vívó halászvadász nép jégkunyhóiban, füstölgő mécsesek fényénél, még a régmúltban — ősi ösztönökből sarjadó művészet keletkezett. Mivel fájuk nem volt, házi eszközeiket, szerszámaikat, fegyvereiket kőből, csontból, rozmáragyarból faragták. A maguk örömére, kedvtelésből kicsiny emberés állatfigurákat is készítettek, s mesterei lettek a faragásnak. Régi hagyományból táplálkozó művészetüket primitív báj, egyszerűség, sokszor jelképes felfogás jellemezte. Századunkban, amióta a kereskedelem utat nyitott a sarkvidék felé, — európai befolyás is mutatkozik munkájukban. Kanadában s Európában is felfigyeltek közben az eszkimó szobrászatra. Művészetük azóta bizonyos fokig iparszerűvé vált, előadásmódjuk realisztikusabb, részletezőbb, kivitelezésük gondosabb lett. A jelen tárlat anyagát az eszkimók új kereseti lehetőséget adó mai alkotásai képezik, melyek egyrészt ismeretlen, másrészt megnevezett szerzőktől származnak. Ez az apárólfiúra szállt szellemben és technikában formált, számszerint száz faragás, ha teljes egészében nem is képvisel mindig igényes művészetet, — eredetiségével, kifejező erejével, ötletes meglátásával, meglepő stilizáló hajlamával egy kis nép alkotó készlegkisebb részletét is, meg azt is, hogy már csak ezt a telet kell itt kihúzniok. - Most mar — simult férjéhez — megveheted azt a Skoda-minort is, amire annyira fájt a fogad. Ha eladod a motorkerékpárt, meg is lesz az összeg. A szövetkezeti lakás végleg esik. Kapunk! Oj lakást kapunk! A férfi különben a tettek embere volt (a lakásszférán túl) és néhány nap alatt lebonyolította az üzletet. Meg volt már a zöld minor. Micsoda boldogság! Tarbókék ezután bevásárolni is csak autón jártak. Sőt, reggelente a tisztítóba is csak azon mentek a pelenkáért — kettesben. Ö, DE KÁR, hogy idővel a legnagyobb boldogság is elszürkül, ragyogása megtörik, kopik. Következtek a szürkébb mindennapok, míglen egyszer a levélkézbesítö hivatalos levéllel be nem állított hozzájuk. — Itt tessék aláírni! Tarbókné reszkető kézzel bontotta fel a borítékot, amelyet a nemzeti bizottság pecsétje ékesített. — Csak nem .., Maga sem hitt hirtelen támadt gondolatának realitásában. Ugyanis az ötlött az eszébe, hogy tán már az új lakás miatt hívják. Nem így történt. Illetve mégis. „A nemzeti bizottság lakásügyi szakbizottsága a helyszínen végzett ellenőrzés eredményeit összegezve lakáskérvényüket 1075. szám alatt helyezte nyilvántartásba." A továbbiakban megállapították, hogy a kérelmező jelenlegi lakása egészségi szempontból alkalmatlan stb. S a leglényegesebb: a nemzeti bizottság 1963-ig semmiféle körülmények között sem tud lakást biztosítani, amennyiben indokoltabb eseteket kénytelen elintézni. — Mit? Hát ennyit jelent az ígéret? A szájukból ... Majd ő megmutatja nekik! Reszkess, lakáshivatal! Tarbókné közeleg! Nos, azért mégsem egészen így történt. Igaz, a felkínált széket visszautasította, amit általában rossz előjelnek vélnek, de az emelt hang lassan csak lehiggadt. — Mégis csak elképesztő! Ígérnek, ígérnek, a végén még ilyen papírdarabot küldenek... — Talán konkrétabban: ki és mit ígért? — A bizottság! — De hisz a végzést a bizottság javaslata alapján hoztuk. — Kérem, de az az elvtársnő... — Egy pillanat — szól az osztályvezető és átmegy a szomszéd szobába, ahonnan másodmagával tér vissza. De hisz! Igen, ez az a negyven körüli nő, a](i nálunk volt! — Igen, ő, mondta! — lelkendezik Tarbókné a tanú láttán. — Bocsánat, miről van szó? — szól az érkező. Megmagyarázzák neki. — Kérem, ígéretről szó se volt. Igaz, mondtam, hogy a tél nehéz az amúgyis sötét, hideg lakásban, de ezt nem szántam ígéretnek. Tarbókné összeroppant. Hiába itt minden, úgyis, „nekik" lesz igazuk. — 5 ha olyan tarthatatlan a helyzetük, miért nem vesznek szövetkezeti lakást? Mi egyelőre nem adhatunk. Egyszerűen azért, mert vannak sürgősebb eseteink. — Szövetkezeti lakást? Miből? Nem mondanák meg? Honnan venném a pénzt, még lopni sincs honnan. — Igaz, kifogytak a pénzből — szólal meg amaz. — Az autó nagyon sokba került? Tarbókné felfortyan: Szóval itt van a kutya elásva. Irigylik! Fáj nekik! — Tán csak nem bűn az, ha valaki autót vesz? — kérdezi gúnyos, erőltetett mosollyal. Nem, e kérdés eldöntése nem tartozik a lakásügyi szakbizottság hatáskörébe. Ezt Tarbókéknak kell megválaszolniok. Két gyerek, rossz lakás — de jó autó ... Az érvek súlya alatt Tarbókné megtörik. Sírva fakad, könyörög. Vagy talán csak új taktika? — Az ég szerelmére kérem magukat... A férjem a hibás. Csak a szenvedélyeinek él. A nyolcadik televíziós készüléken adott már túl, mert mindig a legújabb típus kell neki. Mit tegyek? Gyerekeim vannak, azokra legyenek tekintettel. — Kedves Tarbókné, — szólalt meg az osztályvezető — maga olyan szépen tud rimánkodni, próbálja ki ezt a fegyvert a férjével szemben is. Hátha... — Próbáltam én mindent, hasztalan. A gyerekek kedvéért... — szepeg könyörögve. — Éppen a gyerekek kedvéért. Hát csak a lakáshivatal köteles gyermekeire tekintettel lenni? Gondolja, maguknak, szülőknek csak az a kötelességük, hogy minket ostromoljanak? EZEN AZ ESTÉN Tarbókné félve tette fel férjének a kérdést: — Nem lenne érdemes fontolóra venni azt a pöstyéni állást? A férj értelmetlenül bámult élete párjára. — Olyan vacak vidéki városba mennénk? Tarbókné érezte az élcet, a gúnyt férje szavaiból, de úgy tett, mintha nem vette volna észre. Most óvatosan kell visszatáncolnia azt, amit nemrég még visszautasított. De hát az asszony ehhez természeténél fogva is ért... — Vidéki, vidéki, de mégiscsak világhírű fürdőhely! Meg a lakás ... — De hisz kapunk itt is. Elintézted... Most mennénk el? Ment volna, de már nem mehetett. Az előbb felkínált helyet régen elfoglalták. Megmaradt hát továbbra is a pincelakás és az autó. A férj így is meg volt elégedve, élt tovább „bogarainak". Most éppen Narcis televíziós készülékére keres vevőt, mert hallotta, hogy rövidesen a legújabb Lotos is megjelenik a piacon. A lakás miatti torzsalkodás azonban végleg megszűnt. Az asszony nem vethetett többé semmit férje szemdére, hisz ő szalasztotta el a nagy alkalmat. így hát szent a béke Tarbókéknál. E történet minden szava valóság. Utószó gyanánt le kell szögezni: nem az „autó vagy lakás?" kérdésére akartunk választ adni. Korántsem. Csupán egy olyan embertípust akartunk bemutatni, aki minden megoldást mástól, legtöbbször az államtól, a társadalomtól vár. Akkor is, ha erre magának is módja lenne. Vannak Ilyen emberek... ZSILKA LASZLÖ ségének ízes-színes, becses eredményét képezi. Egy ország, egy nép életéről és kultúrájáról hoznak hírt a zöldes stratitból, szürke és fekete gránitféle kőből s a fehér csontbol készült figurák és kis kompozíciók. A halászok, fóka-, rozmár- és medvevadászok zsákmányrafeszülten leső arcáról, mozdulatairól a mindennapok hősi küzdelmét, - az anyák jóságos vonásaiból, gesztusából e minden szélességi fok alatt egyformán áldozatos szeretetet olvashatjuk le. Kitűnő állatábrázolásaik tömörségükkel, eleven erejükkel hatnak. Az eszkimók tehetsége a grafikában is jelentkezik. Hagyomány volt náluk. hogy elképzelésüket kőbe és csontba véssék, ruházatukat meg fókabőrből kivágott motívumokkal díszítsék. Körülbelül két esztendeje támadt a kanadai kormány egyik hivatalnokának - ki maga is művész, s egy faragásairól híres sarkvidéki faluban él - az az ötlete, hogy az eszkimók metszeteket is készíthetnének. Amikor a szükséges papírral s tintával is ellátták őket, az eszme lelkes fogadtatásra talált. Az eszkimók utasítás nyomán kőkliséket készítettek, s a fókabőrre rajzolt motívumokat festékkel kenték be, amit aztán papírra húztak le. Évszázados művészetük így nyert új kifejezési formát, melyben szintén megnyilvánul jellegzetes hangsúlyozó képességük, humoruk, s meséik költői világába is magukkal ragadnak. Egyik művészük - Mungituk, - legendából meríti mondanivalóját: az embert madarak szárnya röpíti a Hold felé, aki, mert ember, az örök hó és jég birodalmában is fölfelé tör. A kiállítás, mely filmvetítéssel kapcsolatos, 27-ig tekinthető meg. Ján Lebiš grafikái a Majerník galériában A szocializmus társadalmi igénye a képzőművészettel szemben az, hogy konkréten ábrázolja a munkásosztályt s olyan érzelmi hitelességgel, hogy annak jelenléte az alkotásokban érzékletesen és életszerűen hasson. Tehetséges fiatal művészünk, a harmincéves Hložník-tanítvány, Ján Lebiš fa- és igelitmetszeteiben ezt a célkitűzést is követi. A grafika valóban az a műfaj, melyben a fekete és a fehér dinamikus ellentéte és a vonal szűkszavúsága alkalmas társadalmi problémák felvetésére. Eddigi sikerei után (1957-ben aranyérmet nyert a Moszkvai kiállításon) bratislavai első önálló tárlatának újkeletű müvei ismét arról tanúskodnak, hogy grafikai alapossága komoly tartalommal párosul. Kifejezésteljes Néphadsereg c. sorozata a szlovák grafika megalapítójának, Koloman Sokolnak hatását idézi. Erőteljes, barázdásarcú férfialakjaiból oszRudé právo (fametszet) tályöntudat sugárzik. Germániája megvetést, Atomgenerálisa gyűlöletet ébreszt. Belső, drámai feszültséget éreztetnek Don Quijotjának sötét foltjai, a fehér felület viszonylagos nyugalmával szemben. A céltalan álmodozás és idejét múlt visszarántó törekvések balga hőse nem tud szilárdan megülni a nyeregben - lefordul róla. Míg Sancho Pansa, a mindenkori mának egészséges, életrevaló fia nevető biztonsággal kocog előre szamarán. Lebiš költői képzelettel és fegyelmezett szervezéssel osztja el a fényt és árnyat lapjain, melyeken Harcosok és Szerelmesek Táncolók és Némajatékosok, korcs Újságárus és mitológiai nőalakok váltakoznak, - s valamennyiükből szomorúság árad. Mert úgy érzik talán, hogy veszély fenyegeti a békét? Ezért küldi harcba az Anyát szenvedélyesen megmarkolt puskával, karján apró gyermekével? Ezért véste fába a messzenéző, határozott arcélű leányt, ki galambot tart kezében, kikre a Nap sárga derűjéből néhány biztató sugarat szór. A kiállítás január 27-én zárul. BÄRKÄNY*JENÖNÉ A világ televízió-előfizetőinek száma — a legújabb statisztikai kimutatások szerint — elérte a 94 milliót, a rádióelőfizetőké pedig a 340 milliót. A televízió-előfizetők száma a múlt esztendőben csaknem kilencmillióval emelkedett. ÜJ SZÖ 7 * 1961. január 12.