Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-12 / 12. szám, csütörtök

Nehéz volt az út idáig öreg estébe hajlott az idő, ami­kor Hrka István portáján kopog­tattunk. — Ki az? — kérdi egy érces női hang. — Mi vagyunk, Anikó! — szólal meg kísérőm, a cabaji szövetkezet mérnök-zootechnikusa. — Pista már hazajött? Az ajtó kitárul és az asszony betessékel bennünket a konyhába. Férjét — az Imént érkezett haza az istállóból — mosakodás közben találjuk. — Tessék, foglaljanak helyet — mentegetőzik a férj. A felesége leültet a tűzhely mellett nyújtóz­kodó lócára. A kellemes meleg és a mele­gedő vacsora Ínycsiklandozó illata otthoniassá varázsolja a szúk és alacsony konyha légkörét. A kony­ha félig kitárt ajtaján villanyfény szűrődik a szobába és megvilágít­ja a család könyvekkel zsúfolt szekrényét. Vendéglátónk észre­veszi kíváncsi tekintetem s törül­közés közben szerényen meg­jegyzi: — Szeretem a könyveket, mert a tudás szomját oltják, okosabbá teszik az embert, kitágítják a lát­határt. Javarészük mezőgazdasági szakkönyv az állattenyésztésről... — Ugyan már, csak dicsekedj! — így az asszony. — Ha annyit ta­nultál belőlük, miért nem léptünk­élőbb a szövetkezetbe ? — Nem mondom, — pirul el a házigazda, — féltem a közös gazdálkodástól, de úgy gondoltam a négy hektár föld elegendő lesz annak megvalósításához, amit a könyvek érvelése bizonyít. De be­ismerem ... tévedtem ... A férj őszinte vallomása jólesik az asszonynak, aki nem titkolja a család célkitűzését. Ami a szívén, az a nyelvén is ... — Ha mindjárt beléptünk volna, ma már nem kellene ilyen ros­kadt, elöregedett kunyhóban lak­nunk. — Oda se neki- — nyugtatja meg István a feleségét, és elénk teríti az épülőfélben levő új há­zuk tervrajzát, melynek alapjait tavaly ősszel húzták ki a földből. — Ez idén — bátorkodik a férj — bele is költözhetünk. Nemsoká­ra 7000 koronán felüli részesedést és pótjutalmat kapunk a szövet­kezetből, a 24 tehén gondozásáért és fejéséért. Ügy gondolom, a fo­lyó évben is össze tudunk spórolni egypár koronát. A volt négyhektáros kisparaszt a gazdaság terveiről is meggyő­zően beszél. Az állatok gondozá­sának megjavításával, a tejhozam növelésével ő is hozzájárul ahhoz, hogy szövetkezetük négy év alatt teljesítse a harmadik ötéves terv feladatait. Logikusan szövi a gon­dolatokat a nagyüzemi gazdálko­dás fejlődéséről. — Nehéz volt az út idáig, — vallja be, — s gond van most is bőven, de a tapasztalat és a köny­vek hatására előbátorkodó ötletek mind a szövetkezetben, mind családi életünkben már könnyeb­ben megvalósíthatók. SZOMBATH AMBRUS 11 RÚGNAK A TEHENEK" — Megjegyzések egy értekezletről — Összejöttek so­kan, résztvevőben nem volt hiány a Rimavská Sobota-i járás állatgondo­zóinak értekezle­tén. Addig nem is történt semmi kü­lönös, amíg Voj­tek elvtárs, JNB-elnök, beszámolója kötötte le a jelenlevők figyelmét. Meglnllgatták szép sorjában, hogy a harmadik ötéves terv feladatait náluk is lehet négy év alatt teljesí­teni, csak éppen a fogyatékosságo­kat kell a fejlődés útjából eltávolí­taniok. Mert ugyebár a hajnáčkai meg a Ratkovská Zdychova-i szö­vetkezetben nem lehet gazdaságod a tehéntartás, hiszen a tehenek napi tejhozama átlagban a két litert sem éri eL Sajnos, nem csupán e két szö­vetkezet termeli a tej literjét négy, sőt csaknem öt koronáért, hanem rajtuk kívüi még jónéhány. Egy má­sik eset: a hodejoveci közös tehén­állománya mindössze 33 darab, a szövetkezetesek háztáji gazdálkodá­sában azonban 47 tehén van. Hason­ló aránnyal több EFSZ-ben is talál­kozhatunk. És még csodálkoznak a szövetkezetesek, hogy a kiteös tehe­nei rosszul tejelnek, s az egy hek­tárra eső tejtermelés és — mert a többi termelési szakaszon is rosszul állnak — a bevétel is szinte botrá­nyosan alacsony. Maradjunk még egy pillanatig a tehéntartás problémáinál. A járás szövetkezetei közül 23 rendelkezik fejőgéppel. Vojtek elvtárs kendőzet­lenül tárta fel a valóságot: csupán 6 szövetkezet használja ki az érté­kes berendezést. A többiben félre­dobva porosodnak az ember munká­jának megkönnyítését szolgáló gé­pek. Erre nagyon is érdemes felfi­gyelni, ha egyes helyeken a munka­erőkérdést s a termelés gazdaságos­ságát helyesen akarják megoldani. Persze a jelenlevők a fejőgépek használatával kapcsolatban meg­jegyzéseket is tettek. — Rúgnak a tehenek — vetette fel Kovács Paula, a čeliakovcei EFSZ fejőnője, — ezért nem. alkalmaz­hatjuk a régen megvásárolt fejőgé­peket. Miközben ezzel érvelt, talán ma­ga is bizonytalankodott szavai hi­telességében, mert a végén szinte már elnyelte a hangokat. Hiszen még azok is mosolyogtak ellenérvén, akik ugyancsak a padláson tartják a fe­jőberendezést. Szóval sok oka van annak, hogy a járás szövetkezetei sok-sok tonna hússal, több százezer liter tejjel és alig kevesebb darab tojással adósai maradtak közellátásunknak. A hoz­zászólásokban egyesek ugyan kezd­ték boncolgatni, hogy e termékek jövedelme is hiányozni fog az el­számoláskor, arról azonban kevés szó esett, hogy ennek az állapotnak senki más, csak ők az okai. Vagy kit okolhatnak azért a járás szövet­kezetesei, hogy a talajjavítás terén még jóformán semmit sem tettek saját erejükből? Általában több mint 6 kg zabegy­«ég értékű szemestakarmányt hasz­nálnak fel egy kg sertéshús kiter­meléséhez. Emellett fűnek-fának pa­naszkodnak, hogy mit is lehet ná­luk tenni, ha kevés a szemestakar­mány. Persze a sertések gazdaságo­sabb etetése a Rimavská Sobota-i járás szövetkezeteiben még meg sem kezdődött. Az az igazság, hogy saját tapasztalatok híján eddig még a já­rás vezetői is bizonytalankodva agi­táltak a haladó módszerek mellett. Pedig tudniok kellene, hogy száraz vagy nedves önetetéssel a jelenlegi takarmányalapból is legalább más­félszeresére növelhetnék a húster­melést. Körülbelül hasonló lenne az érté­kelés, ha a szarvasmarhahizlalást elemeznénk. Nem jobb a helyzet a baromfitenyészetben sem, és ha mindezt tudjuk, akkor egyáltalán nem feltűnő, hogy a járás mezőgaz­dasági eredményeit a kullogók kö­zött is a legrosszabbnak emlegetik. Pedig a gazdasági feltételek alap­ján nincs ebben semmi törvénysze­rűség, s hogy ezt bizonyítsam, hadd mutassak rá az árnyoldalakkal el­lentétes néhány kiváló eredményre, illetve arra, hogy nem a járás me­zőgazdasági feltételeitől, hanem az emberektől függ a siker. A konferencián Balázs János, a pondeloki EFSZ kocagondozója is felszólalt. — Több mint 13 malacot válasz­tottam el minden kocától, pedig nin­csenek nálunk semmivel sem jobb feltételek, mint másutt. Csak annyi a különbség, hogy a kis malacokból egy sem pusztul el. János bácsi azt sem titkolta, hogy sziv kell a munkához, ha valaki jó eredményt akar elérni. Az automati­Ki lesz az első ľ A Keletszlovákiai Kerületi Nem­zeti Bizottság a napokban hagyta jó­vá annak a versenynek a kritériu­mait, mely kerületi méretben a hús-, tej- és, tojás termelésének növelé­sét tűztl ki célul. Gazdag jutalom vár a legjobb termelőkre. Az első negyedévben az 5 legjobb járás 55 000 korona jutalmat kap. Azok a járások, amelyek a további negyedévekben is eleget tesznek a verseny feltételei­nek, összesen 43 000 korona juta­lomban részesülnek. Ha valamelyik járás a szerződéses tojáseladásnak július l-ig eleget tesz, 10 000 koronát oszthat szét a legeredményesebb dol­gozók között. A pénzt természetesen a kerületi nemzeti. bizottság adja. Ennek az összegnek 75 °/o-a a leg­jobb csoportokat és dolgozókat, il­letve a legeredményesebb HNB tit­károkat illeti, a további 25°/o-ot pe­dig a járási nemzeti bizottság leg­tevékenyebb tagjai kapják. A verseny feltételei továbbá ki­mondják, hogy a kerület legjobb 5 járása negyedévenként 10 000 koro­nát oszthat szét' a terv teljesítését legjobban elősegítő dolgozók között. A kerület legjobb 45 fejője az első negyedévben 50 000 korona jutalmon osztozkodhat. Az év legjob két —két állatgondozója, fejője és baromfi­gondozója pedig kéthetes szovjet­unióbeli kiránduláson vehet részt. Minden járásból a legjobb nőbizott­ság az egész évi eredményes mun­káért egy-egy televizort kap. Fel hát az elsőségért! G yakran szitál az eső, imitt-amott hull a hó, l napocska csak elvétve mu­tatja magát, a chraštanyi szö­vetkezetesek mégis találnak munkát. Náluk a munka so­hasem szünetel, csak külön­böző formát ölt. Egész éven át a természet tevékenysége sem azonos. Egyszer csíráz­tatja, máskor szárba szökken­ti a növényt, aztán megérleli. Az emberek munkája is eh­hez hasonló. A gépész nyáron csépel, télen gépet javít. Hasznos ez is, az is. A gyalogmunkások sincse­nek szokott munkahelyükön. Néhányan a tavaszkor kiülte­tendő facsemetéknek ásnak gödröket, mások az építkezés­nél segítenek, a legtöbb gya­logmunkás azonban seprűt készít. Akár a gyárban, két műszakban dolgoznak. Jól meg­termett a cirok, lesz belőle seprű néhány tízezerre való. A falű végén a műhely gyanánt használt dohányszárí­tóban duruzsol a kályha. Kra­már Ignác ingujjra vetkőzve addig forgatja gépében a nye­let, szorítja rá dróttal a cir­kot, míg abból egy félig kész seprű lesz. Egyik seprű a másik után kerül ki gépéből, s jut a lányok kezébe, akik ügyes mozdulatokkal varrást készítenek rá és kész a sep­rű. Fürgén suhan a tü Mere­šová Valéria egyik kezéből a * télen % másikba, s közben a cérna gúzsba köti a szétágazó cir­kot. Munka közben a vitat­kozó szót sem vetik meg a fiatal asszonyok, ha egy-eg> nóta után a közös problémái kerülnek napirendre. — Maga csak azt látja, hogy az ötéves tervet négy év alatt kell teljesítenünk, arra azonban nem gondol, hogy ha többet adunk el, gazdagabb lesz a közös — válaszol egy idősebb néni­ke előbb felvetett kérdésére Merešová. Természetes, hogy ilyesmi­ről gyakran folyik a szó, hisz a vezetők hol az egyik, hol a másik tagot látogatják meg és társalognak vele a jövőről, jóllehet már gyűlésen is be­széltek róla. A seprűkészí­tők meg-megismétlik a hallottakat, mert ha nem lenne miről beszélni, lassan telnének a percek, ha kelle­mes is a meleg műhelyben. Bent akadálytalanul folyik a munka, míg kint a rossz időtől háborgatva itt-ott megakad. Az alacsonyan járó felhők néha a földig is lemerészked­nek. Elsuhannak a hantok fö­lött, vagy gördülnek egyet­kettőt rajtuk, akár egy ha­talmas henger, majd telje­sen egybeolvadnak a földdel. Mikor a felhők ilyen alacso­nyan vonszolják magukat., egészen elhomályosítják a lá­tást és a parányi vízszemecs­kék sokasága mindent eláztat. Dünnyögnek is miatta a gya­logmunkások, a traktorosok. Jobban szeretnék, ha villogó hópihékben gyönyörködhetné­nek. A tribeči hegyek felől most Is hömpölyög a felhöáradat. Langyos szél göngyölíti őket a falu fejé a traktorosok bosszúságára, mert ebből is csak eső lesz. Nem azért bosszankodnak, hogy lehetet­lenné teszik a szántást, hisz a határ lankáin a sorokat al­kotó, de már omladozó bar­navörös hantok a korai mun­kát hirdetik. Más a traktorosok harag­jának oka. Az utak megja­vítására zúzott kavicsot szállítanak s nincs kedvükre, ha esik az eső, mert nagy a sár és gyakran elakad a traktor. No, de majd csak átvonszolják magukat a fel­hők, addig pedig akad a mű­helyben javítani való. Belan Štefan belsőt ragaszt, készíti a tartalék-kereket s közben fíityörészget. Mikor elkészül, nem állja meg szó nélkül, kurtán megjegyzi: — No, ismét kipukkadhat valamelyik, van már mivel kicserélni. • — Ezt csak most mondod, de ha defektet kapsz, bezzeg morogsz fél órát is! — vá­laszol a hetyke megjegyzésre Michalička bácsi az egyik­pótkocsi mögül. — Jól van, no, csak csi­nálja azt a féket, nehogy az árokba fusson, mert negyed­óra sem telik el, s mehetünk kőért — mondja az előbbi. Michalička bácsit nem kell biztatni. Körülkémleli az eget s maga is arról győződik meg, hogy hamarosan kide­rül, mert északnyugat felől tisztul az ég alja. Estig leg­alább kétszer-háromszor for­dul. Cigarettára gyújt, vissza­szereli a megmunkált része­ket és a kormánykerék mögé 01. Bár hosszú a tél, a chraš­tanyi közös tagjai megtalál­ják rövidítésének módját. Jól irányítják a szövetkezetet. Etető, gépkocsivezető vagy gyalogmunkás, egyaránt ta­lál magának elfoglaltságot. A tagok életében az estéknek is nagy jelentősége van. Gyakran gyűlnek össze, hogy tanűljanak, mert így könnyeb­ben megbirkóznak a gazdál­kodás problémáival. Meg az­tán ésszerű gazdálkodással a részesedés is nagyobb. BENYUS JÓZSEF zált nedves etetést még ő is Csak újságbői ismeri, de a valóságban tu­lajdonképpen aszerint etet. — Azért nem hullnak el nálunk a malacok, mert a jó mosléktól megerősödve kerülnek át a hlzóállo­mányba, — hangsúlyozta — s ha az új technológiától még messze is ál­lunk, akkor legalább ezt próbálják ki kedves kollégáim, meglátják, hogy kocánként az 1961-es évre kitűzött 12 malacnál többet is elválasztanak. Kankula Mária és férje a štrkoveci EFSZ-ben 22 tehenet gondoznak és fejnek. Az említett szövetkezetnek az átlagosnál jobb ugyan a takar­mányalapja, de az is bizonyos, hogy nem csupán abban rejlik a Kankula­házaspár kiváló eredménye, az, hogy az elmúlt évben tehenenként több mint négyezer liter tejet fejtek. Nem csoda, ha a hajnáčkai s még jóné­hány szövetkezet tejtermelési ered­ményeinek hallatára Kankula Mária kissé idegesen kezdte hozzászólá­sát. — Jobb lenne, ha kevesebb kifo­gást keresnénk és többet tennénk a cél érdekében! — mondotta. — Ne higyjék, hogy valami boszorkány­ság van a štrkoveci szövetkezet tej­termelési eredményeiben. Ha min­denütt olyan szívvel-lélekkel etetnék a közös teheneit, mint a háztájit, akkor most nem kellene szégyen­keznünk az ország előtt! Szeretni kell a munkát!- — ezt többen is kiemelték a legjobb dolgozók közlil. De hogy a kullo­gó szövetkezetekben is kialakul­jon a bizalom a közös iránt, hogy mirtél nagyobb mértékben kibon­takozzék a szövetkezetesek kez­deményezése, ahhoz a pártszer­vezeteknek és a nemzeti bizott­ságok dolgozóinak is sokat kell még tenniök. Különösen most van szUkség a jó szervező és irányí­tó munkára, amikor az V. kong­resszus előtt gazdag tartalmú anyag mutatja az utat a nagy­üzemi gazdálkodás fejlesztéséhez, további megszilárdításához. A szö­vetkezetesek pedig tartsák szem előtt, hogy az állampolgári köte­lességen túlmenően elsősorban saját érdekük, hogy az ötéves terv feladatait négy év alatt tel­jesítsék, mert mindenekelőtt az ő háztartásuk gazdagodik, az ő életszínvonaluk emelkedik a többtermelés nyomán. HARASZTI GYULA Segítik a kisebb szövetkezeteket A nyugat-szlovákiai kerületben még 214 olyan szövetkezet van, melyek nem ren­delkeznek elegendő traktorral és egyéb gépi felszereléssel. A legtöbb ilyen szö­vetkezetet a nitrai, senicai, topolčanyi és komárnói járás tart számon. Hogy az említett szövetkezetekben minden mun­kát idejében elvégezhessenek, a gépál­lomás köteles velük szerződést kötni. A gépállomások tehát ebben az évben további gépeket és felszereléseket kap­nak és így módjukban áll majd segíteni az említett szövetkezeteket. • ••••• Merész fiatalok Oj korszak, új nemzedék. Az összefüggés egy szemvillanás alatt felismerhető. E két jellemző közé, a holnap és az ifjúság kö­zé, szívesen teszünk azonossági jelt. Érthető. A merész feladatok vállalói között jócskán találunk fiatalokat. Köztük lányokat is, akik szívük, lelkesedésük minden melegével harcolnak az újért, s a munkát elárasztó derűvel együtt épülnek be a holnapba. PláStovcén, ebben a kétezer lel­ket számláló faluban a 18-tagú lánykoszorú mögött már 5 év — becsülettel helytállt — munkája áll. Ma már a szocialista munkabrigád büszke cím vi­selői ők. A vezetőjük: Kiss Ilo­na, ez a mosolygó, huncutszemű barna lány, akit — mosolyával — a fényképész lencséje is megörö­kít az olvasónak t • • • • Persze a mosoly nem amolyan „megrendelt". Igazán őszinte, mondhatnánk mindennapos. Mert jókedv, derű, ez a legfőbb jellem­zőjük. De 16—18 esztendejük mögött munka is van jócskán. Hisz nem kicsiség az, hogy a ker­tészet 10 hektárjára tervezett 400 000 koronás bevételt mintegy 80 000­r el túllépték. Boldog büsz­keséggel tekintik magukénak a szövetkezet, s nincs nemesebb vá­gyuk, mint falujuk fejlődő, szebb holnapján munkálkodni. Ezt az érzést viszi magával Kiss Ilona Prágába is, a szocialista munkabrigádok országos konfe­renciájára, ahová a falu, a fiata­lok bizalma küldi öt. Példájuk pedig — a többi ezrekkel együtt — azt a tényt tanúsítja, hogy a kíváncsi, komoly, tágranyílt sze­mű ifjakból, a hatvanas évek fia­taljaiból hogyan lesz egy új kor­szak, új nemzedéke. (d) Példaadó traktorosok KÍROVACS KAROL. CS POKORACKY ANDRÁS tíz éven át dolgoztak a Kálnai Gép- és Traktorállomáson. Két évvel ezelőtt, amikor 1959-ben a szövetkezetesek megvásárolták a gépállomás gépelt és egyéb termelési eszközeit, a két traktoros a helyi szövetkezetbe ment át dolgozni.Szorgalmas munkájukkal hamar elérték, hogy a nagy szövetkezeti család kedvelt tagjai lettek. Tavaly a levicei járásban a kukorica komplex gépi művelése terén élenjárók voltak. 146 hektár kukoricát vetettek el négyzetesen, s egészen a betakarításig gondozták a növényt. Jó munkájukat bizonyítja, hogy átlagosan 45 mázsás szemes termést értek el hektáronként, ugyanakkor a termelési iöltséget a kézi műve­léshez hasonlítva 30 százalékkal csökkentették. ^ Példaadó munkájukért az elmúlt év végén a kerületi nemzeti bizottság kitün­tette és megjutalmazta a két traktorost. Ez további jó munkára serkenti őket. Tapasztalataikat az idén is alkalmazzák. sőt a kukorica gépi megművelésére egy további traktoros-párost oktatnak kl, akikkel közösen 200 hektáron ültetik majd a kukoricát négyzetesen s vállalták, hogy a tervezett 36 mázsás hozammal szem­ben 46 mázsás hozamot érnek el hektár ónként. Ü3 SZŐ 5 + 19B1- január 12.

Next

/
Thumbnails
Contents