Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-01 / 1. szám, vasárnap

* z elmúlt évtized utolsó esztendeje a világpolitikában eseménydús év volt. Legjellemzőbb vonása a szocialista világrendszer gazdasági megerősödése és nemzetközi tekintélyének ugrásszerű fejlődése. Az elmúlt év eseményei kézzelfoghatóan bebizonyították, hogy a szocialista világ az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezője lett és óriási hatást gyakorol a világban végbemenő objektív folyamatokra és meghatározza a fejlődés fő irányvonalát. A békeszerető népmilliók támogatta szocialista világrendszer az a reális erő, amely meg tudja hiúsítani az imperialisták agresszív terveit, egy újabb világháború kirobbantását. A tavalyi év a békéért folyó kemény küzdelem éve volt. A szocialista tábor erejére támaszkodó néptömegeknek sikerült megerősíteni a világbékét. A háború veszélye még nem szűnt meg. Csakis a népek fáradhatatlan harcával akadályozhatók meg az Imperialista háborús provokációk. Asz USA és szövetségesei folytatják az esztelen fegyverkezést és atomfegyverekkel szerelik fel a revan19 61 — a demokráciáért vívott harcok éve Ausztriában sista Bundeswehrt. Ez óriási veszedelmet jelent az emberiségre, Ezért az új év legfontosabb megoldásra váró kérdése a leszerelés marad. Sajnos, a nyugati hatalmak hibájából nem sikerült 1960-ban még részletegyezményt sem elérni, noha a Szovjetunió reális javaslatot tett az általános és teljes leszerelésre. Az ENSZ-ben lezajlott szenvedélyes vita azonban azt bizonyítja, hogv egyre szaporodik az igazi leszerelésre törekvő államok tábora és a nyugati hatalmak üres szólamaikkal zsákutcába kerülnek. Az új év, reméljük, megoldást hoz e döntő kérdésbe"h. A Szovjetunió javasolta, hogy tavaszszal hívják össze - kormányfői szinten - az ENSZ rendkívüli közgyűlését a leszerelés megoldására. Talán az új amerikai kormány reálisabb álláspontja elősegíti majd az álláspontok közeledését. Az új évtized küszöbén egy másik halaszthatatlan feladat a gyarmati rendszer végleges felszámolása. Hiszen a szocialista világrendszer megalakulása óta - történelmi jelentőségét tekintve — a második legfontosabb jelenség napjainkban a gyarmati rendszer széthullása, a nemzeti felszabadító mozgalmak hatalmas arányú előretörése. Az elmúlt évben ragyogó győzelmeket arattak Afrika népei. A szocialista tábor támogatásával vissza tudták verni a gyarmatosítók intrikáit és A legutóbbi időben sok minden fölött elgondolkoznak az egyszerű osztrákok. Nem egy komor gondolat homályosította el a karácsonyfák gyertyáinak csillogását. Az osztrák dolgozók egész éven át, de különösen most a karácsonyi ajándékok vásárlása közben érezték, hogy sok minden lett drágább. Az év elejétől mintegy 300 különféle cikk árát emelték Ausztriában! A jövő évre további áremelkedést vettek tervbe, drágábbak lesznek a vasúti jegyek, az autóbusz, a villamos, magasabb lesz a benzin, a tej, a kenyér, s a péksütemény ára is. Állítólag „csekély" lesz az árak emelése, de Ausztriában mindenki jól tudja, hogy megismétlődik a régi mesterkedés, fokozatos alattomos áremelkedéssel és a mögötte aránytalanul lemaradó bérekkel, bár a vállalkozók nagy nyereségeket vágnak zsebre. Az osztrák dolgozók emellett gyakran gondolnak az 1961. évi állami költségvetésre is. Igaz ugyan, hogy az illetékes hivatalok előirányozták a vagyonos rétegek megterhelését mintegy 184 millió schillinggel, de ezzel szemben az egyszerű osztrák munkásokat, alkalmazottakat, adók, illetékek formájában 1037 millióval és a szociális biztosítási illetékek emnJésével további 463 millióval terhelik meg, úgyhogy a dolgozókra kereken 1500 millió schilling hárul az új esztendőben. Igaz, hogy ez idén nem minden sikerült úgy, ahogy azt a vállalkozók és a szakszervezetek jobboldali vezetői szerették volna. A munkások számos nagyvállalatban, sőt — egész ipari ágazatokban kitartóan küzdöttek jogaikért és ki is harcolták béreik bizonyos emelését. A kommunisták kezdeményezésére — bár ezt a szocialista párt vezetői „lehetetlennek" tartották — az öregségi járadékok terén is kedvező módosítást értek el. Az Új év küszöbén osztrák munkások felteszik a kérdést: Merre tart majd a demokrácia Ausztriában? Az országban ugyanis a tőkések reakciós csoportjai nemrég kormányválságot provokálták ki. Ausztria nagy polgári pártjának, a „Néppártnak" igen befolyásos vezetői a jobboldali szocialistákkal kormánykoalícióba tömörülve és velük egy húron pendülve úgynevetett „Polgári tömböt" akarnak létesíteni, vagyis olyan kormányt, amelyben az emiitett pártokkal együtt a nagynémet — újfasiszta „Szabadságpárt" is képviselve volna. A reakció ez idén támadott, anélkül, hogy ezt a Szocialista Párt vezetősége megakadályozta, avagy e mesterkedések ellen nyíltan fellépett volna. A nyári hónapokban így valósulhatott meg az úgynevezett „Osztrák tornászegyesület", e nagynémet — újnáci tömegszervezet gráci találkozója, amelyben a jelenleg NyugatNémetországban élő szudétánémet revansisták is részt vettek. Ausztriában ismét engedélyezték a nagynémet — soviniszta „Kultúregyleteket", a különféle bajtársi egyesületek felvonulásait, melyeknek tagjai a hitleri hadseregben kapott kitüntetésekkel mutatkoztak a nyilvánosság előtt és semmivel sem akadályozták meg az újfasiszta ifjúsági szervezetek „tevékenységét". A Néppárt vezetői és a polgári sajtó állandóan agitál Habsburg Ottó visszatérése érdekében, a hivatalok engedélyezik a monarchisták provokációit, sőt a Szocialista Pártbeli belügyminiszter hatáskörébe tartozó rendőrséget ilyenkor a tiltakozó köztársaságiak ellen helyezik készenlétbe. Különösen veszélyes jelenség, hogy reakciós-fasiszta elemek jutottak be a szövetségi hadsereg főparancsnokságába, tisztikarába, sőt ilyen emberekből áll az altisztek túlnyomó többsége is. Mindezt kiegészíti az a rendszeres uszító hadjárat, amelyet a sajtó, a rádió, a televízió folytat a szocialista világ, de különösen a szomszédos szocialista országok ellen. Dicséretre méltó, hogy az osztrák ENSZ-küldöttség — az indiai és a svéd küldöttséggel egyetemben — határozottan kifejezésre juttatta az osztrák lakosság békeakaratát, amikor felszólította a genfi tárgyalások résztvevőit, mondjanak le önkéntesen az atombomba-kisérletekről. Ezzel szemben sajnálatos, hogy az osztrák ENSZ-küldöttség — Ausztria semlegességével szöges ellentétben — számos más kérdésben az imperialistákat és a gyarmatosítókat támogatta. Az osztrák lakosság körében mélységes felháborodást keltett, hogy a szövetségi hadsereg egészségügyi csapatot küldött Kongó területére, az ENSZ alakulatainak támogatására. Az osztrák kormány — amerikai befolyás alatt — még mindig vonakodik attól, hogy felvegye a diplomáciai kapcsolatokat a Német Demokratikus Köztársasággal és a népi Kínával. Ezek a kirívó ellentmondások valóban kétes fénybe állítják Ausztria külpolitikáját. A Szocialista Párt vezetősége tovább folytatja megalkuvó politikáját és állandóan visszavonulásra kényszerül a nagytőke elől, bár annak' pozíciói lényegesen gyengültek, mivel az államosításra irányuló intézkedések tetemesen korlátozzák hatalmi területét. A Szocialista Párt a kormányban elfoglalt pozícióját nem használja fel arra, hogy a munkásság érdekeit képviselje és semmiképpen sem hajlandó a szervezett munkásság hatalmas ütöerejének igénybevételére. Ez pedig olyan" kormányzást eredményezett Ausztriában, hogy a lakosság minden létkérdéséről a két kormánypárt néhány vezetője dönt titkos tárgyalásokon és a parlamentnek már csak jóvá kel! hagynia ezeket a döntéseket. A szakszervezeti szövetség és a munkástanácsok is hovatovább e koalíciós politika engedelmes eszközeivé válnak. Ausztriában egyedül a kommunisták küzdenek következetesen a demokráciáért, csak ők lépnek fel határozottan az igazi demokrácia védelmében és kiterjesztése érdekében. Azt követelik, hogy a munkások valóban részt vehessenek a vállalatok irányításában. Az osztrák kommunisták azonban elsősorban a valóban demokratikus szavazási jogért, a választásokra vonatkozó antidemokratikus törvény hatályon kívül helyezéséért küzdenek, hogy a jövőben egyenlően értékeljék a választásokon leadott szavazatokat s a Kommunista Párt ismét törvényesen lehessen képviselve a parlamentben. 1961 Ausztriában előreláthatólag a demokrácia megszilárdításáért vtvptt harcok éve lesz. Ezzel szorosan összefügg az a harc is, hogy Ausztria külpolitikája a leghatározottabban a hidegháborúban való részvétel megszüntetése mellett foglaljon állást, támogassa az országok békés együttélését, hogy ezzel biztosíthassa Ausztria semlegességét, függetlenségét és békéjét. A széles népi tömegek egyre fokozódó elégedetlensége, különösen pedig a Szocialista Párton belül a párt megalkuvó politikája elleni irányzatok állandó erősödése arra a .reményre jogosít fel, hogy az új esztendőben e harcok sikeresek lesznek Ausztriában. FRANZ KUNÉRT Amikor Mihail 1yubin alakúla*ában kihirdették a hadsereg létszámcsökkentését, ö elhatározta, hogy visszatér Kurkszba, a gumigyárba, ahol öt évvel ezelőtt munkában állott és ahonnan bevonult a szovjet hadseregbe. Mihail újra otthon van az üzemben. Ahogy bejárja a gyárudvart, szemébe ötlenek a távollétében történt nagy változások. — Te, Szása, rá sem ismerek az üzemre — szól örömében kiabálva mellette lépegető társához, Baranovhoz. — Micsoda idők! Alekszandr Baranov ugyancsak nemrégen szerelt le. Már régen átélte az öröm első pillanatait. Most már mint „öslakó", mutogathatja társának az új épületeket és szakavatotton magyarázgatja: — Ez itt a mechanikus- és építörészleg, amott az az épület az igazgatóság mellett laboratórium lesz. Már itt is vannak a nyolcadik részlegnél. Gyubin keményen kezet szorít. Azok kérdezősködnek, hogyan telt katonai szolgálata, mik a tervei. Egyszer csak hozzálépett Nyikolaj Mihajlovics Kuzmin gépész. Barátságosan felé nyújtotta a kezét és mosolyogva kérdezte: — Talán csak nem hozzánk jössz? Ha esetleg valamit elfelejtettél volna, majd segítünk. •m hozzáláthattak sokévtizedes gyarmati elmaradottságuk felszámolásához. A Szovjetunió kezdeményezésére tárgyalta meg az ENSZ közgyűlése a gyarmati országok függetlenségének azonnali megadására tett javaslatot és az elfogadott nyilatkozat az elmúlt évtizedben a gyarmatosítókra mért legnagyobb csapást jelenti. A világ békeszerető erőinek össze kell fogniuk, hogy a következő évben valóra váltsák a nyilatkozat követelményeit. De az elmúlt év azt is bebizonyította, hogy a gyarmatosítók nem hajlandók lemondani a számukra óriási hasznot hajtó területekről. Az algériai háború folytatása, a kongói események éberségre és összefogásra intenek. Az imperializmus erejének csökkenésével egyre makacsabbul ragaszkodik befolyásának megőrzéséhez és a polgárháború kirobbantásától sem retten vissza (pl. Laosz). Az új évben is fennáll ez a veszély s ezért még jobban kell támogatni az imperialistaellenes politikára törekvő erszágokat, erőket. Üj évtized küszöbét lépjük át. Ez a tíz év döntő jelentőségű lesz a két rendszer gazdasági versengésében. A szocialista világ mérföldes léptekkel utoléri és a termelésben túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat is és biztosítja a dolgozók legmagasabb életszínvonalát. Az 1961-es év ennek a ragyogó távlatnak az első láncszeme, jelentős lépés a kommunizmus győzelme felé. SZ. B. és most eredmt' nyesen végzi a 9. osztályt. Tucatjávcű. tértek vissza a leszerelt katonák a kurszki gumigyárba. A volt tengerészek, repülők, tüzérek, gyalogosok, kedvükre való beosztást kaptak. Hazatért régi részlegébe Alekszander Szamszonov őrmester is. A munkaszerető legény csakhamar nagy tekintélyre tett szert a fiat atáloknál. Az üzem komszomolistái nemrégen vezetőjükké választották. A negyedik részlegben dolgozik Alekszej Konotop őrvezető. Ojra odaállt a préshez és eredményesen teljesíti szocialista vállalásait. Vaszilij Nyikityin is a préselőmesterséget választottta és tanulékonynak bizonyult. Több mint tíz évig szolgált a hadseregben, s most örömest dolgozik a nehéz présnél. Munkatársával együtt műszakonként 17—18 főzést végez a normában előírt 16 helyett. ... Vége a műszaknak. Hazaindulnak a munkások. Meg sem lehet különböztetni, kik voltak még nemrégen katonák. Munkaruhával cserélték fel az egyenruhát s most öreg „melósokként" festenek. A békét őrzik. Egy cél, egy törekvés, egyesíti őket: jobban akarnak dolgozni, hogy több terméket adhassanak az országnak. Küzdenek azért, hogy a kommunista munka üzemeitek nevezhessék vállalatukat. AZ OJ SZÓ SZAMÁRA IRTA: G. ZUBCOV A gépész szavaitól valamilyen melegség öntötte el a leszerelt katona szívét. „Nem felejtettek el, gondolnak rám" — ez volt az első gondolata. Gyubin karbantartó lakatos lett. Nemsokára magához hívatta öt Sztnolin brigádvezető. — Tudod mit, Misa? — kezdte. — Tyebekin géplakatos szabadságra ment, nekünk pedig sürgősen meg kell javítanunk és össze kell szerelnünk a félautomata elosztót, tudod, a nyomásszabályozót. Vállalod? — Igyekszem idejében összeszerelni — válaszolta magabiztosan Gyubin. Meg is birkózott nem könnyű feladatával. Tapasztalt társai is segítségére siettek. Misa örült, hogy végre megtalálta helyét a békés munkáséletben. Néhány hónapja jött csak vissza Mihail Gyubin az üzembe, de emellett sokat tanult, eredményesen sajátítja el mesterségétiek minden fortélyát. Most már önállóan javítja a préseket, hengereket, szellőztető berendezéseket, fröccs-öntőgépeket. Tudja, hogy nem egyszerű dolog szakmunkássá válni. Barátainak tanácsára beiratkozott az esti iskolába S SZARDÍNIA sokat szen uedett fővárosa — Cag liari C

AGLIAR1 lakossága sohasem felejti el 1943. február 26., 28. és május 12. éjszakáját. Amerikai bombázógépek rombadöntötték Szardínia fővárosában a házak 80 százalékát. 5000 ember életét vesztette és tízezren szenvedtek sebesüléseket. Cagliarit összesen kétszáz bombatámadás érte. Az emberek pánikszerűen menekültek a városból. Cagliari lakói jól tudják, mi késztette az amerikaiakat arra, hogy éppen Cagliarit és környékét sújtsák sorozatos bombatámadásaikkal. A nácik ugyanis Cagliaritól 17 kilométernyire a 3200 lakosú Decimomannu kisváros közelében óriási hadi-repülőteret építettek, hogy az innen felszálló repülőgépek megakadályozzák az amerikaiak partraszállását. A Wehrmacht ellenállása azonban hiábavaló volt, minden rendelkezésre álló erejét a keleti harctereken kellett bevetnie, ahol egyre válságosabbá fordult a helyzet. A nyugati szövetségesek haderői így 1943-ban partraszállhattak Szardínia szigetén. Szardínia lakossága nem fejtett ki ellenállást. Mindenki jól tudta, hogy Cagliari, a sziget legszebb városa, legfontosabb kikötője, egyetemi székhelye, a kulturális élet központja romokban hever, mert a német militaristák haditámaszpontot építettek Decimomannuban. Ők okozták Cagliari és egész Szardínia lakosainak minden szenvedését, leírhatatlan nélkülözését. Szardínia népe ezért még ma is gyűlöli a német militaristákat és a helybeli fasisztákat, akik oly mérhetetlen szenvedést hoztak a békés, csendes szigetre. Aki ma végigjárja a gyönyörű város utcáit, helyenként még mindig romokat talál és kimondhatatlan nyomornak lehet szemtanúja. Még nem hegedtek be teljesen a városon az 1943-ban ütött sebek, de Decimomannuban és a sziget más községeiben új élet virágzik, élet — amely azonban magában hordja a halál csíráit.. A NATO fontos támaszpontja Szardínia békeszerető népe moz galmas történelmi múltra tekinthet vissza. A sziget legrégibb műemlékei, a nurliagok ezek a titokzatos toronyszerű erődítmények tanúi voltak azoknak az elkeseredett harcoknak, amelyeket a sziget őslakosai vívtak a betolakodó föníciaiak, kartágóiak, rómáiak, bizánciak, spanyolok, génuaiak, pisaiak és végül a németek ellen. Mindnyájan azért jöttek, hogy elfoglalják Szardíniát. A sziget déli nyúlványa, csak 200 km-nyire van Észak-Afrikától, közelében vannak az olaszországi partok, Korzika szigetétől csak a 20 kilométer széles Bonifácioi-szoros választja el. Szardínia területéről Franciaország és Spanyolország is uralható. Az 1,3 millió lakosú sziget stratégiailag kedvező fekvése haditámaszpontok hálózatának kiépítésére ösztönözte a NATO hadvezetőségét. Szardínia területén jelenleg a következő NATO-haditámaszpontok vannak: • 1. A Teulada-fokon a sziget legdélibb csücskén csak 200 kilométernyire az észak-afrikai partoktól az amerikai haditengerészet létesített támaszpontot, ahol amerikai, angol és kanadai tengerészek állomásoznak. • 2. San Antoni di Santadi, Szardínia nyugati partján, az Oristanói-öbölben haditengerészeti támaszpont létesült amerikai, angol és kanadai egységek számára. • 3. Alghero, a sziget észak-nyugati részén levo amerikai haditengerészeti támaszpont. • 4. Perdasdefogu, az amerikaiak rakéta-támaszpontja a sziget dél-kelerf hegységében. • 5. A Cagliari melletti Poetton kanadai egységek állomásoznak. • 8. Decimomannu. Cagliaritól 17 kilométernyire a Decimomannu és Villasor közötti út mentén van az a katonai repülőtér, amelyet a nácik a legutóbbi háború alatt építettek. Ma a NATO egységeinek tábora, ahol kanadai ét nyugatnémet repülőegységek állomásoznak. Ez az áttekintés arról tanúskodik, logy a német légihaderő egységei ugyanarra a támaszpontra tértek ÜJ SZÔ 8 * 1961. január 1.