Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-10 / 10. szám, kedd

Az algériai népszavazás eredménye

: Véget éri Svédország 32 halott és de Gaulle kétes győzelme Párizs (ČTK) — Január 9-én a déli órákban kihirdették az algériai népszavazás eredményeit. A 4 414 636 bejegyzett szavazó közül csupán 2 639 494-en vettek részt a népszavazásban. Az érvényes szavazatok száma 2 529 595 volt. 1747 529 választó szavazott igennel, 782 056 nemmel. De Gaulle tábornok még 40 százalékos pozitív szavazatot sem ért el, ha a bejegyzett választók számát tekintjük. Ez a városokban lakó algériaiak bojkottjának a következménye, akik eleget tettek az algériai ideiglenes kormány felszólításának. Az igenlő szavazatok javarészét csupán a vidéki választókra gyakorolt nyomás segítségével tudták elérni. A nemmel szavazók száma azt mutatja, hogy a franciák javarésze ellenzi de Gaulle politikáját és a hadsereg egy része is ellene szavazott. Algériában ugyanis mintegy 650 000 a francia és az európai választók száma. Ezenkívül 340 000 katona is szavazott. Felmerül tehát az' a kérdés, kire fog támaszkodni de Gaulle új gyarmatosító politikájában. Az algériaiak vonakodni fognak hivatalba lépnr és az algériai konfliktus eayedüli lehető megoldását az algériai ideiglenes kormánnyal folytatandó tárgyalásoktól várják Párizs (ČTK) Az alkotmányos tanáéi nyilvánosságra hozta a népszavazás során a francia anyaországban (Algéria és a tengerentúli tartományok nélklil) elért eredményeket: A nyilvántartásba vett választók száma 26 847 953 a leadott szavazatok száma 20 809 029 az érvényes szavazatok száma 20 195 221 igennel szavaztok 15 198 714 nemmel szavaztak 4 996 322 A népszavazás során 32 embert megöltek Algír (ČTK) — A vasárnap este kiadott jelentés szerint azon összetűzések során, amelyek január 6-a és 8-a között a népszavazás/idején történtek a lakosság, valamint a francia rendőrség és katonaság között, 32 ember életét vesztette. PÁRIZSI TELEFONJELENTÉS Tovább folyik a harc az algériai békéért A népszavazás eredményeit már nyilvánosságra hozták. De Gaulle 1958-al szemben, több mint 2 és félmillió szavazatot vesztett. Ha tekintetbe vesszük a francia rádió, televízió lélektani nyomását és de Gaulle nagyszabású propagandáját, mely egyes lapok szerint ô milliárd frankba került, méltán beszélhetünk a baloldali erök sikeréről. A népszavazás bebizonyította, hogy az ultrakolonialista jobboldali erőknek nincs reményük a sikerre. A hlrmanvarázők többsége egyetért azzal, hogy súlyps vereség érte a gy-rmattartó erőket. A Le Monde azt Irta, hogy „a népszavazás kellőképpen mérsékelte a jobboldal követelményeit és terveit. Ezzel szemben nagyon erős maradt a kommunista párt helyzete. Ez a következtetés vonható le a népszavazásból." A legelterjedtebb párizsi napilap a Francé Solr megjegyzi, hogy a leadott sok pozitív és negatív szavazat egyaránt kifejezi a franciák vágyát, hogy fejeződjék be a háború, és hozzáfűzi: „A franciák többsége egyöntetűen az önrendelkezés mellett van". Oj szakaszba lép az algériai békeharc. Franciaország kommunista pártja, mely már két éve küzd a személyi hatalom ellen, bizalommal tekint a jövőbe és folytatni akarta harcát az igazságos békéért. Waldeck Rochet, az FKP Központi Bizottságának tagja újságírók előtt kijelentette: „Ha tekintetbe vesszük, hogy a negatív szavazatok többségét az algériai békét követelő demokratikus szervezetek felhívására adták le, akkor a népszavazás eredményei törvényszerűen kikényszerítik az algériai háború megszüntetésének egvetlen megoldását: a békére és az önrendelkezésre vonatkozó tárgyalást az ideiglenes kormánnyal." Egyre erósebb az a remény, hogy egyesülnek az algériai békeharcos erők. A napokban összeültek a kommunista párt, a szocialista és az egyesült szocialista párt képviselői, a szakszervezetek és a francia diákszövetség küldötteivel és tanácskozást folytattak Aix en Provence városban. A tanácskozás résztvevőinek többsége a negatív szavazás mellett foglalt állást, de a kisebbség, mely tévesen azt állította, hogy a pozitív szavazás békét jelent, szintén elég erős volt. A tanácskozás végén közleményt adtak ki, mely megvádolja a francia kormányt, hogy ő Okozta a meluni tárgyalások kudarcát és újra tárg válást követel az ideiglenes algériai kormánnyal. LOUIS LUC. .V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V, Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa Vasárnap befejeződött Svédország Kommunista Pártjának XIX. kongresz- i szusa, mely megmutatta, hogy a párt | hű a marxizmus-leninizmushoz és a \ proletár nemzetköziség eszméjéhez és < forradalmi célja az, hogy a szocializmus < győzzön Svédországban. A kongresszus ! egyöntetűen jóváhagyta a kommunista ' és munkáspártok moszkvai értekezleté- 1 nek okmányait és a párttagok figyelmébe ajánlotta tanulmányozásukat. A kongresszus végén jóváhagyták a ] párt programnyilatkozatát. A párt el- ' nőkévé ismét Hagberg elvtársat válasz- • tották meg. Havannai tudósításunk Csődöt mondott Kuba politikai elszigetelésének terve fiz USfl fokozza Kuba elleni provokációit New York (ČTK) — Az Associated Press jelentése szerint a Franklin Roosewelt amerikai repülőgép-anyahajó aknahordó hajók kíséretében január 9-én befutott a Guantanamói-öbölbe, ahol amerikai katonai támaszpont van. A 45 000 tonnás repülögép-anyahajót Regulus típusú irányított lövedékekkel szerelték fel. Egyúttal hírek érkeznek a kubai ellenforradalmárok nyílt előkészületének kibővítéséről Kuba elleni betörésre. Az AP hírügynökség jelentése szerint az USA-ban élő kubai ellenforradalmáról legnagyobb és legaktívabb szervezetei egyikének vezérkara New York-ban tanyázik. Az Eisenhower-kormány újabb provokációja — a hadihajók kiküldése a Guantanamói-öbölbe és a kubai ellenforradalmárok fokozott katonai előkészülete az USA területén — az USA kormánya azon tervének nyílt érvényesítéséről tanúskodik. melynek célja a forradalmi Kuba letörése. .'.•.•.•.•/.•.•.V.V.V.VV.'.V.VV.V.' Sf ii n ii sí i "jjiííS! A

mióta az amerikai kormány december elején hivatalosan „kommunistáktól ellenőrzött rendszernek" minősítette a kubai kormányt, Washington minden eszközzel arra törekszik, hogy politikailag elszigetelje Kubát az amerikai földrészen. Ez szervesen beleilleszkedik az amerikai tervekbe, melyeknek végcélja a fasiszta rendszer és a gyarmati viszonyok visszaállítása. Az eltelt öt hét eseményeire viszszapillantva világosan látjuk, hogy teljesen csődöt mondott az amerikai kormány igyekezete. Az amerikai földrész 23 állama közül csak 5 fasiszta állam vont válaszfalat maga és Kuba között, de közülük 4 (Guatemala, Paraguay, a Dominikai Köztársaság és Haiti) azelőtt sem állott kapcsolatban Kubával. A.helyzetre nagyon jellemző, hogy két pappal az amerikai-kubai diplomáciai kapcsolatok megszakítása után 7 számottevő ország: Venezuela, Mexikó, Chile, Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Brazília és Hondurasz bejelentette, hogy nem szándékozik megváltoztatni eddigi kapcsolatait Kubával. Sőt egyes kormányok nyilatkozataikban kereken kijelentik, hogy semmi alapja nincs a Kuba ellen emelt vádaknak. Úrdekes események játszódtak le Brazíliában azzal kapcsolatban, hogy az amerikai kormány követelte: a brazil kormány rendelje vissza havannai diplomciai képviselőit. Lafer brazil külügyminiszter er; re január 4-én olyan nyilatkozatot adott ki, mely többé-kevésbé szolidáris volt az amerikai állásponttal. ; Egy nap múlva viszont Kubitschek köztársasági elnök hivatalos képviselője közölte, hogy az elnököt meglepte a külügyminiszter nyilatkozata és hogy a kormány nem ért egyet ezzel az eljárással. A nem várt fejlemény teljesen kihozta sodrából az amerikai nagykövetséget, mely már dicshimnuszokat zengedezett a külügyminiszterről és arcátlanul kifejezte reményét, hogy Lafer az egész kormány álláspontját képviseli. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok költséges kampánya, melynek célja elvágni Kuba és a többi latinamerikai állam kormányainak kapcsolatait, egy tapodtat sem haladt előre. Ezzel kapcsolatban rendkívül nagy jelentősége van Kennedy bejelentésének is, hogy nem tudott előre az USA és Kuba diplomáciai kapcsolatainak megszakításáról. Kurta nyilatkozata arra vall, hogy tanácsadói sokkal mozgékonyabbak, mint a külügyminisztérium mai emberei. Gyorsabban fogták fel, hogy a Kuba elleni hadjárat ezen a téren — legalábbis most - elveszett; és taktikai okokból fontos, hogy az új elnöknek ne legyen benne a keze. Az amerikai kampány kudarcának oka: a latin-amerikai népek mélyen rokonszenveznek a foradalmi Kubával. Washington minden Kuba elleni lépése tömeges tiltakozást vált ki a latin-amerikai országokban, ami a többnyire ingatag helyzetű kormányokat igen nagyfokú óvatosságra készteti. J

ellemző még az a tény is, hogy az Amerikai Államok Szervezete, mely január 4-én, tehát egy nappal a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után Washingtonban ülésezett, az ujját sem mozdította Kuba ellen. Ellenkezőleg, 14 szavazattal 1 ellenében és 6 tartózkodás mellett szentesítette a Dominikai Köztársaság fasiszta rendszere ellen foganatosított intézkedéseket. Még az USA is kénytelen régi dédelgetett védence, Trujillo ellen szavazni. Washington nem tanul a tényekből, újabb változatokban próbál merényletet elkövetni Kuba ellen. Willey szenátor például Kuba totális blokádját javasolta. A Washington Post így írt: „Nem lehetünk közömbösek a kommunizmus havannai előretörésével szemben ... Nem tagadhatjuk meg a segítséget a kubai néptől, hogy újra kivívja a demokráciát." A „karibi zsoldosok légiója" a guatemalai, nicaraguai, floridai és guantanamói támaszpontokon teljes fegyverzetben vár a támadás megkezdésére. Az idő azonban a kubai népnek kedvez, mely igazságos ügyért küzd, bízik erejében és a békeszerető népek szilárd barátságára támaszkodik. J. H. Kubában letartóztattak egy terrorista csoportot A KÖZELMÚLTBAN ECUADORBAN NAGY TÜNTETÉSEK ZAJLOTTAK LE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK POLITIKÁJA ELLEN. Havanna (ČTK) — A kubai állambiztonsági szervek leleplezték és letartóztatták a terroristák egy csoportját, amely felforgató tevékenységet fejtett ki Havannában. A kubai sajtó közlése szerint a tíztagú csoportot Manuel R. Rivero kubai áruló irányította külföldről. A letartóztatott terroristáknál sok amerikai gyártmányú fegyvert és hadianyagot találtak. (Prensa Latina felv.) Mobutu helyzete bizonytalan London (ČTK) — A Daily Mail leopoldvillei tudósítójának jelentése szerint Mobutu rendszere bomlik. A tudósító megjegyzi, hogy Mobutu híveinek kétharmada átpártolt Lumumba táborához. Mobutu még katonáiban sem bízhat. Az utóbbi időben jelentős mértékben megszilárdultak a törvényes kongói kormány híveinek pozíciói és fokozódott az ellenségeskedés és gyűlölködés Mobutu és Kaszavubu között. A tudósító arra a következtetésre jut, hogy az események kibontakozásának egyedüli következménye nyilvánvalóan Lumumba szabadlábra helyezése lesz. A VÖRÖSKERESZT KÉPVISELŐINEK NEM ENGEDIK MEG LUMUMBA MEGLÁTOGATÁSÁT Belgrád (ČTK) — A Tanjug kongói tudósítójának jelentése szerint Mobutu katonái nem engedik meg a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek, hogy meglátogassák Lumumbát, a Kongói Köztársaság fogságra vetett miniszterelnökét, bár egészségi állapota komoly aggodalmat kelt. Lumumbát szigorúan őrzik. Cellájában őr áll. Nagyon kevés időre engedik ki a szabad levegőre, s rosszul élelmezik. 1. A központi kormányhoz hű tartományok. 2. Mobutu bandái által ideiglenesen ellenőrzött területek. 3. A belga imperialisták által nyíltan támogatott, a Csombe-klikk által vezetett szakadár I.Katanga állam" területe. 4. Az ugyancsak szakadár Kalondzsi-klikk vezette „Dél-Kasai bányászállam" területe, melynek „fővárosa" Bakwanga. 5. Mobutu ejtőernyős egységeinek hadmozdulatai. 6. Mobutu csapatösszevonási területe Coquilhatville térségében. 7. Mobutu ejtőernyős egységeinek Ruanda Urundi ENSZ gyámsági területéről elindított sikertelen támadása a központi kormányhoz hű Kivu tartomány székhelye: Bukavu ellen. 8. A központi kormány csapatainak hadmozdulatai. 9. A központi kormányhoz hűséges katangai törzsek Csőmbe terrorisztikus uralma ellen fellázadtak; a fellázadt törzsek harci területei. BIi32$HH!IHE53 új KORSZAK AFRIKA POLITIKAI TÖRTÉNELMÉBEN Az afrikai csúcsértekezlet rendkívül eredményesen zárult. A nyugati sajtóirodák szombaton még vélt ellentétekben reménykedtek: Naszszer elnök állítólag nem akarja elfogadni Nkrumah • javaslatát, hogy alakítsák meg az afrikai csapatok közös parancsnokságát, a nyugatafrikai államférfiak pedig állítólag nem hajlandók magukat exponálni a palesztinai kérdésben Izrael ellen, nem támogatják Marokkót a mauritániai kérdésben stb. Az értekezlet nagy eredménye az első közös afrikai szerv — az egyesült afrikai főparancsnokság és az afrikai politikai tanácskozó gyűlés létrehozása. E szervek a közeljövőben megalakulnak. Nagyon természetes, hogy kezdeményezőik a fejlődésükben leghaladottabb afrikai országok. E két szerv valamennyi afrikai független állam közös szerve lesz. Igaz, hogy egyes államoknak, mielőtt csatlakoznának a közös szervhez, előbb fel kell bontaniuk egyenlőtlen, kétoldali politikai és katonai egyezményeiket a volt gyarmattartó hatalmakkal. Az egész földrész politikai helyzetére jellemző a közös afrikai szerv megalakítása. Ez egyenesen felhívás a Francia-afrikai „Nemzetközösség" gaulleista elképzelése és a Brit Nemzetközösség, a Commonwealth ellen. Ezt bizonyítja az afrikai politikai egység megvalósulása Ghana, Guinea és Mali között, bár London és Párizs, a sterling és a frank mesterséges határokat vonnak köztük. Az értekezlet további jellemző vonása az afrikai arabok és négerek antiimperialista erőinek egysége. Elszigeteltségük mindmáig a gyarmaturalom egyik stratégiai alappillére volt. Sokan törik a fejüket, hogyan lehetséges az, hogy a nyugat-afrikai államférfiak teljes mértékben támogatták a palesztinai kérdésben képviselt arab álláspontot és elítélték Izrael politikáját. Tény és való, hogy az izraeli kormány most érzi a franciák algériai politikáját támogató politikájának következményeit. Most fizet azért, hogy barátkozik a hírhedt, szélsőjobboldali, Soustelle-hez tartozó fasiszta antiszemita körökkel. A casablancai értekezleten képviselt éles Izrael ellenes álláspont egyben reakció a francia-izraeli atomegyüttműködésre és az izraeli atombomba körül csapott nagy lármára, mellyel meg akarják félemlíteni az arab országokat, hogy eltereljék figyelmüket az afrikai eseményekről és újra feszültséget idézzenek elő a Közép-Keleten. Az értekezlet legfontosabb határozata természetesen az algériai és a kongói helyzetről szól. Az algériai kérdésben új elem a nem arab államok kezdeményezése, mely sürgeti az ideiglenes algériai kormány elismerését. A Mali Köztársaság támogatása folytán az Algériai Köztársaság határainak nagyrésze is biztosított. A közeljövőben afrikai és más önkéntesek lépnek be az algériai hadseregbe s bizonyára még egyéb támogatásban is részesül a harcoló Algéria. Ma Kairóban összeül az általános arab szakszervezeti szövetség végrehajtó bizottsága. Ülésének főpontja a francia hajók és repülőgépek bojkottálásának kezdeményezése az arab országokban. Líbia már be is vezette a bojkottot, hogy ne is említsük az Általános Arab Szakszervezeti Szövetség amerikai hajókkal szemben foganatosított intézkedéseinek hatásosságát, miután a New York-i kikötőben incidens történt a Kleopatra nevű arab hajóval. Nagy jelentősége van a kongói határozatnak, melynek egyes pontjait nem hozták nyilvánosságra. Már a határozat kifejezésmódja, mely a nemzetközi okiratokban használt kifejezésmódtól lényegesen élesebb, világosan eltér az ENSZ körmönfont megfogalmazású, köntörfalazó közleményeitől. Nevén nevezi a gyermeket: különbséget tesz Kongóban a „törvényes Lumumba-kormány" és a „törvénytipró Mobutubandák" között. A határozat nem szorítkozik csupán annak leszögezésére, hogy minden intézményt és hatalmi eszközt vissza kell adni a törvényes kormánynak és parlamentnek, hanem fenntartja azt a jogot is, hogy megfelelő lépéséket tegyenek abban az esetben, ha az ENSZ továbbra is gátolni fogja a törvényes kormányt hatalma gyakorlásában. Aki véget akar vetni a kongói zűrzavarnak, köteles komolyan tudomásul venni ezt a kinyilatkoztatást. Elvégre tudjuk, hogy a casablancai értekezlet részvevői közül ötnek katonai alakulatai vannak Kongóban, s abban az esetben, ha kilépnek az ENSZ fegyveres erőinek kötelékéből és csak az új egyesült afrikai parancsnokság döntéseit fogják követni, fordulatot idézhetnek elő a kongói helyzet alakulásában. Az afrikai megfigyelők hangoztatják: nincs a nemzetközi jognak olyan rendelkezése, mely meggátolná az ENSZ-erők keretéből kilépő afrikai csapatokat, hogy kongói területen maradjanak. Csupán a -Kongói Köztársaság törvényes kormányának van joga elbírálni egy ilyen lépés törvényességét. Az az általános vélemény, hogy éppen e lépés gyakorlati megtételének kérdései képezték a casablancai határozat nyilvánosságra nem hozott részének tárgyát. J. B. JÜJ SZÖ 3 * 1961- ianuár 1

2-