Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-07 / 7. szám, szombat

Az emberiség a békébe vetett nagy bizalommal kezdte az új esztendőt. Hruscsov elvtárs újévi beszédében az egész békeszerető közv ílemény nevében fejezte ki azon reményét, hogy Kennedy, az USA új elnöke hátat fordít a múltnak és új korszakot kezd a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatokban, ami első lépés lenne a világ nagy problémáinak megoldása felé. Január 20-a után, amikor Kennedy elfoglalja helyét a Fehér Házban, kiderül majd, mit jelent az új elnök szótárában a szovjet-amerikai kapcsolatok felülvizsgálása. Miközben a világ a nemzetközi kapcsolatok javulását várja, az Eisenhower-kormány uralkodásának utolsó napjaiban veszedelmes kalandba szeretné rántani az USA-t és szövetségeseit. Azok a kalandorok, akik a múlt év tavaszán meghiúsították a csúcsértekezletet, úgy akarnak levonulni a világpolitika porondjáról, hogy nyílt agressziót készítenek elő Laoszban és Kubában. Ügy gondolják a levitézlett politikusok, hogy „utánunk a vízözön", és ha már a történelem szemétdombjára kerülnek, a hatalom birtokában egy kis kellemetlen örökséget varrjanak még az új kormány nyakába. A múlt héten az Eisenhowerkormány egymás után tartotta a tanácskozásokat, összehívatta agreszszív ázsiai katonai tömbjét, a SEATOt, hogy kicsikarja a nyílt katonai intervenciót Laoszban, ahol a hazafias erők egymás után verik meg a lázadók egységeit, hiába szerelték fel őket amerikai fegyverekkel, hiába támogatják őket a SEATO-országok i nagyvilágban egységei. Készültségben állnak az amerikai légi egységek, a hetedik flotta, több ezer tengerészgyalogossal. Csupán egy gombnyomás kell és megindul az amerikai invázió a laoszi nép ellen. A világimperializmus zsandárai az Egyesült Államoktól sok ezer kilométerre is készek a nemzeti önállóságra és függetlenségre törekvő népek szabadságmozaalmának eltiprására. Az amerikai kormány számításaiba azonban egy kis hiba csúszott. Anglia és Franciaország egyelőre ellenzi az intervenciót, nemigen akar betársulni Eisenhowerék utolsó kalandjába. Hiszen semmi bizonyíték sincs arra, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadserege beavatkozna Laoszban, márpedig az amerikai intervenciónak ez a legfőbb érve. Laosz népe egyszerűen semleges politikát akar folytatni, nem akar az USA katonai paktumainak rabja lenni és elkergeti az az amerikaiak laoszi lakájait, akármennyi fegyvert és instruktort küldenek nekik Washingtonból. A világ békeszerető közvéleménye egyetért a laoszi nép jogos követeléseivel, azonnal újítsák fel a laoszi ellenőrző bizottság tevékenységét és szüntessék be a lázadók katonai támogatását. Békés eszközökkel kell rendezni a laoszi problémákat, mert a háborús konfliktus elharapózhat és akkor már sokkal nehezebb lesz eloltani a tüzet. A laoszi kormány miniszterelnöke felszólította a lázadókat, szüntessék be a harcot és kezdjenek tárgyalásokat a nemzeti egyA FEGYVERES MILÍCIA FELÜGYELETE MELLETT TÄVOZTAK KUBA FÔVÄROSÄBÔL AZ AMERIKAI DIPL

OMATÄK. (Képtávirón érkezett) ségkormány megalakítására. Sajnos, eddig a lázadók minden békéltető kezdeményezést visszautasítottak és az USA-ban tovább szövik az intervenciós terveket, ami súlyos következményekkel járhat. Az Egyesült Államok agreszszív körei Kubában is nyílt beavatkozásra készülnek. A kubai kormány ezért összehívatta a Biztonsági Tanácsöt, ahol Raul Roa külügyminiszter hiteles dokumentumokkal bizonyította, hogy Kubát a közvetlen amerikai beavatkozás veszélye fenyegeti. Az USA küldötte nem is próbálta megcáfolni a tényeket, hanem csak ismételgette, hogy semmiféle katonai beavatkozás nem fenyeget. Azt azonban nem ígérte meg, hogy megszüntetik a Kuba ellen irányuló felforgató tevékenységet és békés úton oldják meg a két ország között felmerült vitás kérdéseket. Hiszen a Biztonsági Tanács tárgyalásainak idején jelentette ki New Yorkban a kubai ellenforradalmárok egyik vezetője, hogy a kubai invázió utolsó előkészületei folynak és februárban már ők lesznek az urak Kubában. A Biztonsági Tanácsban az amerikai vétó miatt határozat nem született, de Zorin elvtárs, a Szovjetunió képviselője józan megfontolásra figyelmeztetve kijelentette: „Ha a Biztonsági Tanács nem védelmezi meg Kubát, nem tesz lépéseket a Kuba ellen készülő amerikai agresszió ellen, ha agresszióra kerül sor, Kuba nem marad egyedül, hatékony támogatásban részesítik azok az országok, amelyek becsülik a szabadságot és az igazságosságot." Az Egyesüli Államok a diplomáciai kapcsolatok megszakításával tovább élezte a helyzetet és egyes nyugati hírügynökségek jelentései szerint most már nem kell a Kubában épülő szovjet rakétatámaszpontok átlátszó hazugságához folyamodnia az agreszsziő kirobbantására, hanem egyszerűen az amerikai állampolgárok védelmében is megkezdheti az inváziót. Nem kétséges, hogy a washingtoni forrófejűek készek a kubai háborúra, de az is biztos, hogy azt jól meg kell gondolniuk, mert Kuba nincs egyedül. Az amerikai agreszsziót nem néznék tétlenül LatinAmerika népei sem. Hiszen a legdurvább diplomáciai nyomásra is csupán Peru szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Kubával és nyomban rá betiltotta a kommunista pártot és más demokratikus szervezeteket, hogy elfojtsa az elemi erővel kirobbanó tüntetéseket. Az amerikai imperializmus tehát nagyon veszedelmes provokációkon mesterkedik a világ két pontján, amelyek az egész világ békéjét fenyegetik. Bízunk benne, hogy a népek összefogása és elszánt kiállása útját állja a háborús konfliktus kirobbantásának és a rövidesen hivatalába íépő Kennedy-kormány letér Eisenhowerék provokációs útjáról. Harmadik hetébe lépett a belga dolgozók általános sztrájkja. Az egész országban hatalmas erejű tüntetések folynak, amelyeket nem tud megtörni a rendőrség, csendőrség legdurvább terrorja sem. A belga dolgozók kitartanak követeléseik mellett, és síkraszállnak a kormány úgynevezett „takarékossági" törvényjavaslatának elvetéséért. Az Eyskens-kormány a parlamentben különféle taktikával szeretné leszerelni a sztrájkot és mindenáron hatalmon akar maradni. Belgium népe azonban jól tudja, hogy ha a kormány marad, az egyszerű emberekkel fizettetik meg a szennyes gyarmati politika kiadásait. A kommunisták mindenütt a sztrájkolók élén állnak és következetes, meg nem alkuvó harcra buzdítják a belga dolgozókat a munkásosztálynak ebben a példa nélkül álló hatalmas megmozdulásában. Az új év első napjainak gazdag eseménysorozatából kiemelkedik még az afrikai államfők casablancái értekezlete, amelynek éles gyarmatosításellenes célkitűzése kellemetlenül érintette a kolonialistákat. Különösen az a tény, hogy számos afrikai ország a kongói és az algériai kérdésben a közös álláspontra jutott és együttes fellépés szükségességét hangsúlyozta. Noha egyes afrikai országok között bizonyos véleménykülönbségek mutatkoznak, annyi bizonyos, hogy a casablancaihoz hasonló tanácskozásokon sok probléma tisztázódik és a gyarmatosítás elleni harcban egyre egységesebb, megbonthatatlanabb tábor alakul ki, ami súlyos csapás a kolonializmusra és elősegíti a még rabságban sínylődő népek függetlenségi harcát és a nemzeti önállóság mielőbbi kivívását. SZ. B. i mmJ^M ÖTSZÁZ NYUGATNÉMET FIATAL tölti téli szünidejét a Német Demokratikus Köztársaságban. A botterjeldi barnaszénbánya dolgozóinak üdülőközpontjában 40 NDK-beli pionírral élvezik a tél örömeit és új barátságot kötnek. ČTK Zentralbild felv. HMM

MI

MHMtM

WI

WmMH

MII

MHMMMW A belgák Tanganyikán át is küldenek fegyvert Mobutunak Dar-es-Salaam (ČTK) - Lifa Chipaka, az Afrikai Nemzeti Szövetség tanganyikai elnöke, január 5-én Dar-es-Salaamban kijelentette, hogy a belgák Tanganyikán át küldenek fegyvereket Mobutu ezredei kongói lázadó bandájának. Ez a tény Dar-es-Salaam vasútállomásán tünt ki, ahol néhány nappal ezelőtt egy belga szállítmányhoz tartozó láda felfordult ti kiömlöttek belőle a fegyverek. ^ MEGALAKULT AZ ŰJ ] TÖRÖK KORMÁNY Ankara (ČTK) - Ankarában január 5-éri összeállították az új török kormányt Gürsel tábornokkal az élén. A nemzetvédelmi miniszter Muzaffer Alankus, a külügyminiszter Selim Sarper, a belügyminiszter Kiziloglu tábornok, a pénzügyminiszter Kemal Kurdas lett. A Francé Presse közlése szerint az új török kormány 12 tagja az előző kormányban is helyet' foglalt. A hat új miniszter közül három a politikai pártok képviselője. A kormány január 6-án reggel tartotta első ülését. Utána ünnepélyesen megnyitották a törvényhozó testület ülésszakát. A VIETNAMI Demokratikus Köztársaságba 1960. január 1. óta már 14 564 vietnami nemzetiségű polgár tért hazt Thaiföldről. (ČTK) MH

>l»

WW

m»

MM>MM Tanúságtétel az Egyesült Államok laoszi beavatkozásáról A Rudé právo hanoi tudósítójának élményei a laoszi hadszíntérről Visszatérőben már egyes pontokon láttuk a háború okozta károkat. A beavatkozás következményei! Beavatkoznak-e majd Nosavan erői az USA, Thaiföld és a többi összeesküvők segítsége nélkül? Hogy is nevezzük meg az ellenséget? Ki tulajdonképpen a támadó? Nem állíthatjuk egyszerűen, hogy a laoszi reakció hadserege. Itt az amerikaiak vezetésével legalább 6 nemzetiségű nemzetközi gyülevészhad fogott össze. A szállóban egy olasz így szólt hozzám: „Katonai szempontból megértem, hogy a Mekong felől akartak támadni. A várost szinte odaragasztották a folyó partjára és innen igen nehéz a védelem. A nemzetközi jogi szabályok szempontjából azonban átlátszó disznóság az egész. A thaiföldiek megnyitották a határokat, hogy a támadáshoz szükséges minden eszközt Nosavan rendelkezésére bocsássanak. Egyetértettem a „semleges" olasz mérsékelt, de reális álláspontjával. Erősödik a tüzérségi tűz és két órával később már a kézifegyverek zaja is idehallatszik. Az első fehérek délután röviddel négy óra után a vásárcsarnok kapuja felőli országúton tűntek fel. A szálló udvara felől heves lövöldözés hallatszik. Egy nyugatnémet kereskedő, aki katonai dolgokban is szakértőnek tartja magát, megállapítja: „Egy óra múlva vége lesz az egésznek". Az éhség beszél belőle, ugyanis nem tudott megebédelni. A fehér ejtőernyősök az útkereszteződés irányában hátrálnak, míg a vörös karszalagú ejtőernyősök elkeseredetten védekeznek. Egy órával később fehér zászlós M-24-es páncélautó tűnik fel. Mondani sem kell, hogy amerikai gyártmányú. A páncélautó lassan halad, a szálló udvara mögött megáll. Felkerepelnek a gépfegyverek és géppisztolyok, kézigránátok robbannak, nagyobb lövedékek csapódnak be. A lövöldözés majdnem egy óráig tartott. Azután az M-24-es eltűnt a láthatárról. Nyugati irányban távozott. Most, hogy a hadszíntér tovább tolódott, egy csomó ember ront ki a szálló fogadójából és szemlélgeti a szállodát ért első találatot. A bejárat fölött aknatalálat érte a szálloda tetejét. Besötétedett. Gyertyák világítanak a szálló helyiségeiben. Erősödik a tüzérségi tűz, az emberek leköltöznek a pincébe. A piac felé vezető úton bambusz- és faházikók égnek. A közelben családok menekülnek. Még a pöttömnyi gyermekek nyakába is batyukat akasztottak. Néhány méterrel előttem fehér katonák beszélgetnek valakivel a szálló személyzete közül. „Mit akarnak?" — kérdem tőle később. „Egy kis teát és cigarettát" — veti oda kutyafuttában. „A harcokról, a hadihelyzetről nem beszéltek?" A vietnami nemzetiségű pincér sietve viszszafelel. „Csak annyit mondtak, hogy a fehérek elérték az esti piacot, és hogy reggelig vége lesz mindennek." Mentegetődzik, hogy nincs már több ideje. Nem is sejti, hogy a főkérdésre mír válaszolt. Ugyanis anyanyelvén kívül csak franciául tud, tehát a katonákkal vietnami nyelven beszélt. Késő éjszaka még több irányból hallatszik a fegyverek robaja. Szállodánk környékén azonban csend honol. Visszatérek a szobámba és beburkolódzom a takarómba. A pincér újra elhalad szobám előtt és merev mosolyával belőlem is kényszeredett mosolyt vált ki. Egyáltalán nincs okom, hogy mosolyt erőltessek magamra. De elmosolyodom, mert a messzeségben ágyútűz hallatszik, tehát Kong Le harcol. Éjjel többször változott a helyzet. A szálloda környéke kétszer került Kong Le katonáinak kezébe és kétszer tértek vissza a fehérek. December 14-én reggel ismét a kormánycsapatok voltak urai a környéknek. Készülődtünk a városba, de alig tettük ki lábunkat az épületből, 89 mmes ágyúval kezdett lőni az ellenség. Agyúgolyók szántják körös-körül a földet. Az egyik lövedék a szállodával szembeni hevenyészett óvóhelyet találta el, ahová 30 vietnami menekült. A legnagyobb harcok a Mekong környékén, a vezérkar és a reggeli piac környékén dúlnak. A fehérek mindenáron hatalmukba akarják keríteni a Paksan városba vezető országutat. Tíz óra felé a védők kissé meghátrálnak, s az utcai harcok egyik tűzfészke éppen a szálloda közelében alakul ki. Jobboldalt két fehér katona roskad össze az útkereszteződésen. Megsebesültek. Az egyiket mindjárt elszállítják, a másiknak majdnem egy órát kell várnia a segítségre. Egyre több helyen ég a város. A reggeli piac irányában egy egész faháztömb borult lángba. Körös-körül menekülő emberek futnak az utcákon nyakukba Csimpaszkodó gyermekekkel, takarókkal és rizsdobozokkal körülaggatva. A szálloda alsó része zsúfolásig megtelt a szerencsétlen hajléktalanokkal. Kong Le csapatai egy óra múlva újra előrenyomulnak. Azok, akik még tegnap délután hangoztatták, hogy pár órán belül vége lesz mindennek, megváltoztatták a véleményüket: Vientiane védői hősiesen verekednek. A változó helyzetben megfigyelhetők a fehérek újabb és újabb hadi anyagszállításai. Ezért a szálloda lakói még nagyobb elismeréssel beszélnek Kong Le katonáiról. Míg tegnap az utcai harcok első óráiban csak egy páncélautót láttunk a fehérek táborában, ma már tucatszámra vannak. Üjabban két tank is befutott. Ügy látszik, élénk forgalmat bonyolítanak le Mekong partjai között. Délután csengkajsekista repülőgép jelenik meg a város felett; irányítja a fehérek tüzérségét. Az ágyútűz újra erősödik. Hat óra tájban nem mindennapi látvány részesei vagyunk. Mintegy 150 méternyire előttünk emelkedik ki a fák közül a That Dat buddhista kolostor tornya, azaz csak emelkedett, mert éppen telibe találta egy gránát. Mosdatlanul látunk igen szegényes vacsoránk elköltéséhez. A vízművek tegnap óta leálltak. A világítással már jobban állunk, mert a szálloda saját erőmüve lehetővé teszi, hogy két órán át villanyfényt használjunk. A tranzisztoros rádiók arra figyelmeztetnek, hogy a fejlett technika korában élünk. Míg körös-körül aknák és gránátok robbannak, a tranzisztoros rádió gazdái a víentianei helyzetjelentéseket keresik az éter hullámain. Este Zsurkinnal együtt táviratot készültünk írni,' mert hát egy százaléknyi remény még élt bennünk ... A tranzisztoros rádióban megszólaló Amerika Hangja azonban mindjárt „újsággal" szolgált: A vientianei távíró tegnap óta nem működik. A tudósítók állítólag a képviseleti hivatalok rádióadóin keresztül adják le távirataikat. Ügy tűnik, egész éjjel dühöngeni fog a harc. Az égö házak fényt árasztanak az éjszakában. Még mielőtt nyugovóra térnék, fehér .katonákat pillantok meg a szálloda folyosójáról. Tizenöt-húsz méterre is jól hallható a beszédük, döngő léptük, hadifelszerelésük zaja. Három éve élek Vietnamban, és bár nem mondhatom, hogy tudok vietnami nyelven, mégis meg tudom különböztetni a katonák lágyabb dél-vietnami kiejtését. December 15-én, a harcok harmadik napján rövid „szerkesztőségi értekezletet" tartunk Zsurkinnal, és elhatározzuk, hogy mindenáron megbizonyosodunk róla, működik-e már a távíró. Kimegyünk az utcára. Egyre több a hajléktalan. le- és föl szaladgálnak, de a várost el nem hagyják. Az utcákat már fehérek ellenőrzik. Csak a menekültek keltik az élet látszatát. Dúlás — rombolás szörnyű képe tárul elénk a város egyik főutcájában, a Sam Sentghaion. A Constellation szálloda mögött befordulunk abba az utcába, ahol a távíró volt valaha. (Folytatjuk) KAREL PRÄŠEK KONG LE KAPITÁNY kormánycsapatai sok fegyvert és hadifelszerelést zsákmányolva üldözik a hátráló puccsistákat. A képen: A felszabadított területek lakossága örömmel üdvözli a laoszi kormánycsapatokat és a Pathet Lao alakulatait. (Foto ČTK — Vietnami Sajtóiroda) ŰJ SZÖ 4 + 10B

1- Ja™^