Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-07 / 7. szám, szombat

Az emberiség a békébe vetett nagy bizalommal kezdte az új esz­tendőt. Hruscsov elvtárs újévi be­szédében az egész békeszerető közv ílemény nevében fejezte ki azon reményét, hogy Ken­nedy, az USA új elnöke hátat fordít a múltnak és új korszakot kezd a Szovjetunió és az USA közötti kap­csolatokban, ami első lépés lenne a világ nagy problémáinak megoldása felé. Január 20-a után, amikor Ken­nedy elfoglalja helyét a Fehér Ház­ban, kiderül majd, mit jelent az új elnök szótárában a szovjet-amerikai kapcsolatok felülvizsgálása. Miközben a világ a nemzetközi kapcsolatok javulását várja, az Eisen­hower-kormány uralkodásának utol­só napjaiban veszedelmes kalandba szeretné rántani az USA-t és szövet­ségeseit. Azok a kalandorok, akik a múlt év tavaszán meghiúsították a csúcsértekezletet, úgy akarnak le­vonulni a világpolitika porondjáról, hogy nyílt agressziót készítenek elő Laoszban és Kubában. Ügy gondolják a levitézlett politikusok, hogy „utá­nunk a vízözön", és ha már a tör­ténelem szemétdombjára kerülnek, a hatalom birtokában egy kis kellemet­len örökséget varrjanak még az új kormány nyakába. A múlt héten az Eisenhower­kormány egymás után tartotta a ta­nácskozásokat, összehívatta agresz­szív ázsiai katonai tömbjét, a SEATO­t, hogy kicsikarja a nyílt katonai intervenciót Laoszban, ahol a haza­fias erők egymás után verik meg a lázadók egységeit, hiába szerelték fel őket amerikai fegyverekkel, hiába támogatják őket a SEATO-országok i nagyvilágban egységei. Készültségben állnak az amerikai légi egységek, a hetedik flotta, több ezer tengerészgyalogos­sal. Csupán egy gombnyomás kell és megindul az amerikai invázió a laoszi nép ellen. A világimperializ­mus zsandárai az Egyesült Államok­tól sok ezer kilométerre is készek a nemzeti önállóságra és független­ségre törekvő népek szabadságmoz­aalmának eltiprására. Az amerikai kormány számításaiba azonban egy kis hiba csúszott. Anglia és Francia­ország egyelőre ellenzi az interven­ciót, nemigen akar betársulni Eisen­howerék utolsó kalandjába. Hiszen semmi bizonyíték sincs arra, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadserege beavatkozna Laoszban, márpedig az amerikai intervenciónak ez a legfőbb érve. Laosz népe egy­szerűen semleges politikát akar foly­tatni, nem akar az USA katonai pak­tumainak rabja lenni és elkergeti az az amerikaiak laoszi lakájait, akár­mennyi fegyvert és instruktort kül­denek nekik Washingtonból. A világ békeszerető közvéleménye egyetért a laoszi nép jogos követeléseivel, azonnal újítsák fel a laoszi ellenőr­ző bizottság tevékenységét és szün­tessék be a lázadók katonai támo­gatását. Békés eszközökkel kell ren­dezni a laoszi problémákat, mert a háborús konfliktus elharapózhat és akkor már sokkal nehezebb lesz elol­tani a tüzet. A laoszi kormány mi­niszterelnöke felszólította a lázadó­kat, szüntessék be a harcot és kezd­jenek tárgyalásokat a nemzeti egy­A FEGYVERES MILÍCIA FELÜGYELETE MELLETT TÄVOZTAK KUBA FÔVÄROSÄBÔL AZ AMERIKAI DIPL OMATÄK. (Képtávirón érkezett) ségkormány megalakítására. Sajnos, eddig a lázadók minden békéltető kezdeményezést visszautasítottak és az USA-ban tovább szövik az inter­venciós terveket, ami súlyos követ­kezményekkel járhat. Az Egyesült Államok agresz­szív körei Kubában is nyílt beavat­kozásra készülnek. A kubai kormány ezért összehívatta a Biztonsági Ta­nácsöt, ahol Raul Roa külügyminisz­ter hiteles dokumentumokkal bizo­nyította, hogy Kubát a közvetlen amerikai beavatkozás veszélye fe­nyegeti. Az USA küldötte nem is próbálta megcáfolni a tényeket, ha­nem csak ismételgette, hogy semmi­féle katonai beavatkozás nem fenye­get. Azt azonban nem ígérte meg, hogy megszüntetik a Kuba ellen irányuló felforgató tevékenységet és békés úton oldják meg a két ország között felmerült vitás kérdéseket. Hiszen a Biztonsági Tanács tárgya­lásainak idején jelentette ki New Yorkban a kubai ellenforradalmárok egyik vezetője, hogy a kubai invázió utolsó előkészületei folynak és feb­ruárban már ők lesznek az urak Ku­bában. A Biztonsági Tanácsban az amerikai vétó miatt határozat nem született, de Zorin elvtárs, a Szov­jetunió képviselője józan megfonto­lásra figyelmeztetve kijelentette: „Ha a Biztonsági Tanács nem védel­mezi meg Kubát, nem tesz lépése­ket a Kuba ellen készülő amerikai agresszió ellen, ha agresszióra kerül sor, Kuba nem marad egyedül, ha­tékony támogatásban részesítik azok az országok, amelyek becsülik a szabadságot és az igazságosságot." Az Egyesüli Államok a diplomáciai kapcsolatok megszakításával tovább élezte a helyzetet és egyes nyugati hírügynökségek jelentései szerint most már nem kell a Kubában épülő szovjet rakétatámaszpontok átlátszó hazugságához folyamodnia az agresz­sziő kirobbantására, hanem egysze­rűen az amerikai állampolgárok vé­delmében is megkezdheti az invá­ziót. Nem kétséges, hogy a washing­toni forrófejűek készek a kubai há­borúra, de az is biztos, hogy azt jól meg kell gondolniuk, mert Kuba nincs egyedül. Az amerikai agresz­sziót nem néznék tétlenül Latin­Amerika népei sem. Hiszen a legdur­vább diplomáciai nyomásra is csupán Peru szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Kubával és nyomban rá betiltotta a kom­munista pártot és más demokratikus szervezeteket, hogy elfojtsa az e­lemi erővel kirob­banó tüntetéseket. Az amerikai imperializmus tehát nagyon veszedelmes provokációkon mesterkedik a világ két pontján, amelyek az egész világ békéjét fe­nyegetik. Bízunk benne, hogy a né­pek összefogása és elszánt kiállása útját állja a háborús konfliktus ki­robbantásának és a rövidesen hiva­talába íépő Kennedy-kormány letér Eisenhowerék provokációs útjáról. Harmadik hetébe lépett a bel­ga dolgozók általános sztrájkja. Az egész országban hatalmas erejű tün­tetések folynak, amelyeket nem tud megtörni a rendőrség, csendőrség legdurvább terrorja sem. A belga dolgozók kitartanak követeléseik mellett, és síkraszállnak a kormány úgynevezett „takarékossági" tör­vényjavaslatának elvetéséért. Az Eyskens-kormány a parlamentben különféle taktikával szeretné lesze­relni a sztrájkot és mindenáron ha­talmon akar maradni. Belgium né­pe azonban jól tudja, hogy ha a kormány marad, az egyszerű embe­rekkel fizettetik meg a szennyes gyarmati politika kiadásait. A kom­munisták mindenütt a sztrájkolók élén állnak és következetes, meg nem alkuvó harcra buzdítják a bel­ga dolgozókat a munkásosztálynak ebben a példa nélkül álló hatalmas megmozdulásában. Az új év első napjainak gaz­dag eseménysorozatából kiemelkedik még az afrikai államfők casablancái értekezlete, amelynek éles gyarma­tosításellenes célkitűzése kellemet­lenül érintette a kolonialistákat. Kü­lönösen az a tény, hogy számos afri­kai ország a kongói és az algériai kérdésben a közös álláspontra jutott és együttes fellépés szükségességét hangsúlyozta. Noha egyes afrikai or­szágok között bizonyos véleménykü­lönbségek mutatkoznak, annyi bi­zonyos, hogy a casablancaihoz ha­sonló tanácskozásokon sok probléma tisztázódik és a gyarmatosítás elleni harcban egyre egységesebb, meg­bonthatatlanabb tábor alakul ki, ami súlyos csapás a kolonializmusra és elősegíti a még rabságban sínylődő népek függetlenségi harcát és a nemzeti önállóság mielőbbi kivívá­sát. SZ. B. i mmJ^M ÖTSZÁZ NYUGATNÉMET FIATAL tölti téli szünidejét a Német Demokratikus Köztársaságban. A botterjeldi barnaszén­bánya dolgozóinak üdülőközpontjában 40 NDK-beli pionírral élvezik a tél örömeit és új barátságot kötnek. ČTK Zentralbild felv. HMM MI MHMtM WI WmMH MII MHMMMW A belgák Tanganyikán át is küldenek fegyvert Mobutunak Dar-es-Salaam (ČTK) - Lifa Chipaka, az Afrikai Nemzeti Szövetség tanganyikai elnöke, január 5-én Dar-es-Salaamban kijelentette, hogy a belgák Tanganyikán át küldenek fegyvereket Mobutu ezredei kongói lázadó bandájának. Ez a tény Dar-es-Salaam vasútállomá­sán tünt ki, ahol néhány nappal ezelőtt egy belga szállítmányhoz tartozó láda felfordult ti kiömlöttek belőle a fegy­verek. ^ MEGALAKULT AZ ŰJ ] TÖRÖK KORMÁNY Ankara (ČTK) - Ankarában január 5-éri összeállították az új török kormányt Gür­sel tábornokkal az élén. A nemzetvédel­mi miniszter Muzaffer Alankus, a külügy­miniszter Selim Sarper, a belügyminiszter Kiziloglu tábornok, a pénzügyminiszter Kemal Kurdas lett. A Francé Presse közlése szerint az új török kormány 12 tagja az előző kor­mányban is helyet' foglalt. A hat új miniszter közül három a politikai pártok képviselője. A kormány január 6-án reggel tar­totta első ülését. Utána ünnepélyesen meg­nyitották a törvényhozó testület ülés­szakát. A VIETNAMI Demokratikus Köztársa­ságba 1960. január 1. óta már 14 564 vietnami nemzetiségű polgár tért hazt Thaiföldről. (ČTK) MH >l» WW m» MM>MM Tanúságtétel az Egyesült Államok laoszi beavatkozásáról A Rudé právo hanoi tudósítójának élményei a laoszi hadszíntérről Visszatérőben már egyes ponto­kon láttuk a háború okozta károkat. A beavatkozás következményei! Be­avatkoznak-e majd Nosavan erői az USA, Thaiföld és a többi összeeskü­vők segítsége nélkül? Hogy is nevezzük meg az ellensé­get? Ki tulajdonképpen a támadó? Nem állíthatjuk egyszerűen, hogy a laoszi reakció hadserege. Itt az ame­rikaiak vezetésével legalább 6 nem­zetiségű nemzetközi gyülevészhad fogott össze. A szállóban egy olasz így szólt hozzám: „Katonai szem­pontból megértem, hogy a Mekong felől akartak támadni. A várost szin­te odaragasztották a folyó partjára és innen igen nehéz a védelem. A nemzetközi jogi szabályok szem­pontjából azonban átlátszó disznó­ság az egész. A thaiföldiek megnyi­tották a határokat, hogy a támadás­hoz szükséges minden eszközt Nosa­van rendelkezésére bocsássanak. Egyetértettem a „semleges" olasz mérsékelt, de reális álláspontjával. Erősödik a tüzérségi tűz és két órával később már a kézifegyverek zaja is idehallatszik. Az első fehérek délután röviddel négy óra után a vásárcsarnok kapuja felőli ország­úton tűntek fel. A szálló udvara fe­lől heves lövöldözés hallatszik. Egy nyugatnémet kereskedő, aki katonai dolgokban is szakértőnek tartja ma­gát, megállapítja: „Egy óra múlva vége lesz az egésznek". Az éhség beszél belőle, ugyanis nem tudott megebédelni. A fehér ejtőernyősök az útke­reszteződés irányában hátrálnak, míg a vörös karszalagú ejtőernyősök elkeseredetten védekeznek. Egy órá­val később fehér zászlós M-24-es pán­célautó tűnik fel. Mondani sem kell, hogy amerikai gyártmányú. A páncélautó lassan halad, a szál­ló udvara mögött megáll. Felkere­pelnek a gépfegyverek és géppisz­tolyok, kézigránátok robbannak, na­gyobb lövedékek csapódnak be. A lövöldözés majdnem egy óráig tartott. Azután az M-24-es eltűnt a láthatárról. Nyugati irányban távo­zott. Most, hogy a hadszíntér tovább tolódott, egy csomó ember ront ki a szálló fogadójából és szemlélgeti a szállodát ért első találatot. A be­járat fölött aknatalálat érte a szálloda tetejét. Besötétedett. Gyertyák világítanak a szálló helyiségeiben. Erősödik a tü­zérségi tűz, az emberek leköltöznek a pincébe. A piac felé vezető úton bambusz- és faházikók égnek. A kö­zelben családok menekülnek. Még a pöttömnyi gyermekek nyakába is batyukat akasztottak. Néhány méterrel előttem fehér katonák beszélgetnek valakivel a szálló személyzete közül. „Mit akar­nak?" — kérdem tőle később. „Egy kis teát és cigarettát" — veti oda kutyafuttában. „A harcokról, a hadi­helyzetről nem beszéltek?" A viet­nami nemzetiségű pincér sietve visz­szafelel. „Csak annyit mondtak, hogy a fehérek elérték az esti piacot, és hogy reggelig vége lesz mindennek." Mentegetődzik, hogy nincs már több ideje. Nem is sejti, hogy a főkér­désre mír válaszolt. Ugyanis anya­nyelvén kívül csak franciául tud, tehát a katonákkal vietnami nyelven beszélt. Késő éjszaka még több irányból hallatszik a fegyverek robaja. Szál­lodánk környékén azonban csend ho­nol. Visszatérek a szobámba és be­burkolódzom a takarómba. A pincér újra elhalad szobám előtt és merev mosolyával belőlem is kényszeredett mosolyt vált ki. Egyáltalán nincs okom, hogy mosolyt erőltessek ma­gamra. De elmosolyodom, mert a messzeségben ágyútűz hallatszik, te­hát Kong Le harcol. Éjjel többször változott a helyzet. A szálloda környéke kétszer került Kong Le katonáinak kezébe és két­szer tértek vissza a fehérek. Decem­ber 14-én reggel ismét a kormány­csapatok voltak urai a környéknek. Készülődtünk a városba, de alig tet­tük ki lábunkat az épületből, 89 mm­es ágyúval kezdett lőni az ellenség. Agyúgolyók szántják körös-körül a földet. Az egyik lövedék a szállo­dával szembeni hevenyészett óvóhe­lyet találta el, ahová 30 vietnami menekült. A legnagyobb harcok a Mekong környékén, a vezérkar és a reggeli piac környékén dúlnak. A fehérek mindenáron hatalmukba akarják keríteni a Paksan városba vezető országutat. Tíz óra felé a védők kissé meg­hátrálnak, s az utcai harcok egyik tűzfészke éppen a szálloda közelé­ben alakul ki. Jobboldalt két fehér katona roskad össze az útkereszte­ződésen. Megsebesültek. Az egyiket mindjárt elszállítják, a másiknak majdnem egy órát kell várnia a se­gítségre. Egyre több helyen ég a város. A reggeli piac irányában egy egész fa­háztömb borult lángba. Körös-körül menekülő emberek futnak az utcákon nyakukba Csim­paszkodó gyermekekkel, takarókkal és rizsdobozokkal körülaggatva. A szálloda alsó része zsúfolásig meg­telt a szerencsétlen hajléktalanok­kal. Kong Le csapatai egy óra múlva újra előrenyomulnak. Azok, akik még tegnap délután hangoztatták, hogy pár órán belül vége lesz min­dennek, megváltoztatták a vélemé­nyüket: Vientiane védői hősiesen verekednek. A változó helyzetben megfigyelhetők a fehérek újabb és újabb hadi anyagszállításai. Ezért a szálloda lakói még nagyobb elis­meréssel beszélnek Kong Le katonái­ról. Míg tegnap az utcai harcok első óráiban csak egy páncélautót lát­tunk a fehérek táborában, ma már tucatszámra vannak. Üjabban két tank is befutott. Ügy látszik, élénk forgalmat bonyolítanak le Mekong partjai között. Délután csengkajsekista repülőgép je­lenik meg a város felett; irányítja a fe­hérek tüzérségét. Az ágyútűz újra erő­södik. Hat óra tájban nem mindennapi lát­vány részesei vagyunk. Mintegy 150 mé­ternyire előttünk emelkedik ki a fák közül a That Dat buddhista kolostor tornya, azaz csak emelkedett, mert ép­pen telibe találta egy gránát. Mosdatlanul látunk igen szegényes vacsoránk elköltéséhez. A vízművek teg­nap óta leálltak. A világítással már job­ban állunk, mert a szálloda saját erő­müve lehetővé teszi, hogy két órán át villanyfényt használjunk. A tranziszto­ros rádiók arra figyelmeztetnek, hogy a fejlett technika korában élünk. Míg körös-körül aknák és gránátok robban­nak, a tranzisztoros rádió gazdái a víen­tianei helyzetjelentéseket keresik az éter hullámain. Este Zsurkinnal együtt táviratot ké­szültünk írni,' mert hát egy százalék­nyi remény még élt bennünk ... A tran­zisztoros rádióban megszólaló Amerika Hangja azonban mindjárt „újsággal" szolgált: A vientianei távíró tegnap óta nem működik. A tudósítók állítólag a képviseleti hivatalok rádióadóin keresz­tül adják le távirataikat. Ügy tűnik, egész éjjel dühöngeni fog a harc. Az égö házak fényt árasztanak az éjszakában. Még mielőtt nyugovóra tér­nék, fehér .katonákat pillantok meg a szálloda folyosójáról. Tizenöt-húsz mé­terre is jól hallható a beszédük, döngő léptük, hadifelszerelésük zaja. Három éve élek Vietnamban, és bár nem mond­hatom, hogy tudok vietnami nyelven, mégis meg tudom különböztetni a ka­tonák lágyabb dél-vietnami kiejtését. December 15-én, a harcok harmadik napján rövid „szerkesztőségi értekezle­tet" tartunk Zsurkinnal, és elhatároz­zuk, hogy mindenáron megbizonyoso­dunk róla, működik-e már a távíró. Ki­megyünk az utcára. Egyre több a haj­léktalan. le- és föl szaladgálnak, de a várost el nem hagyják. Az utcákat már fehérek ellenőrzik. Csak a menekültek keltik az élet látszatát. Dúlás — rombolás szörnyű képe tárul elénk a város egyik főutcájában, a Sam Sentghaion. A Constellation szálloda mö­gött befordulunk abba az utcába, ahol a távíró volt valaha. (Folytatjuk) KAREL PRÄŠEK KONG LE KAPITÁNY kormánycsapatai sok fegyvert és hadifelszere­lést zsákmányolva üldözik a hátráló puccsistákat. A képen: A felszaba­dított területek lakossága örömmel üdvözli a laoszi kormánycsapatokat és a Pathet Lao alakulatait. (Foto ČTK — Vietnami Sajtóiroda) ŰJ SZÖ 4 + 10B 1- Ja™^

Next

/
Thumbnails
Contents