Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-07 / 7. szám, szombat

Hruscsov elvtárs beszédet mondott f a Moszkvai Értekezlet eredményeiről Moszkva (ČTK) - Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára január 6-án a Nagy Kreml Palotában nagy beszédet mondott a kommunista és munkáspártok értekezletének eredményeiről. Hruscsov elvtárs beszédét több mint 1300 kommunista — köztük a pártfőiskola, a társadalomtudományi akadémia és az SZKP KB mellett működő marxizmus-leninizmus intézet hallgatói, aspiránsai, tanárai, elő­adói és tudományos dolgozói előtt tartotta. Határozat nélkül fejeződött be a Biztonsági Tanács ülése New York (ČTK) — A Biztonsági Tanács csütörtökön folytatta a ku­bai panasz megvitatását. Az ülés időszámításunk szerint 21.20 órakor kezdődött. Az első felszólaló, a libé­riai küldött kétségbe vonta a kubai J Brüsszeli tudósításunk A belga munkásosztály és a mo­nopóliumok nagy viszálya vé­géhez közeledik. Egyes kor­mány- és parlamenti körök kétség­beesett tárgyalásokat próbálnak kez­deni azokkal a szocialista vezetők­kel, akik csak látszatra értettek egyet az általános sztrájk gondola­tával és menteni próbálták a kor­mányt. A burzsoá sajtó egyre-másra tárgyalásokat akar. A belga és a külföldi rádió is átveszi a polgári sajtó híreit és kommentárjait. A francia sajtóiroda csütörtökön este arról számolt be, hogy néhány, ki­létét gondosan rejtő szocialista ve­zető kijelentette, hogy szakszerve­zeteik tagjai hétfőn valószínűleg munkába lépnek. Ezeknek ' a hírek­nek egy a céljuk: bebizonyítani, hogy a sztrájkmozgalom zsákutcába jutott, s az engedményekre kész kormány nem hatálytalaníthatja egyszerűen a takarékossági törvényt. Ez nem más, mint kísérlet a komp­romisszumra. Igaz, hogy a belga kormány kínos helyzetben van, de a munkásosztály sem engedhet a ma­gáéból. Csütörtökön ismét ezrek tüntettek Brüsszelben és más városokban. A jobboldaliak megkísérlik a brüsszeli sztrájkolok egységének megbontását A belga munkásosztály és a monopóliumok nagy összecsapása © Több ezer főnyi tiintetéš Brüsszelben és más városokban 9 A brüsszeli közalkalmazottak munkába léptek O Tómból a rendőrségi terror A rendőrség egyre arcátlanabbul Pénteken nagy tüntetések játszód­tak le Charte roiban, Lüttichben és a brüsszeli börtön előtt, ahol a le­tartóztatott sztrájkolókat tartják fogva. A dolgozók újra megmutat­ták, hogy készek a végsőkig har­colni. A kormánynak különösen Brüsz­szelben sikerült több száz közalkal­mazottat megfélemlítenie. A gazdag burzsoázia tombol örömében, amikor rendőri kísérlettel látja Brüsszel ut­cáin a szemeteseket és a postásokat. A fő ipari központokban azonban to­vább folyik a sztrájk. Az antverpeni kikötőben és a vasúti hálózat nagy részén még mindig szünetel a mun­ka. A gyárak nem működnek, hatás­talan a rendőrség terrorja. A lütti­chi akciőegység mozgalom elhatá­rozta, hogy folytatja a sztrájkot és egyetért a kommunista párt politiká­jával. garázdálkodik. Folyik a sztrájkolok letartóztatása. Bebörtönözték René Noel kommunista szenátort. A rend­őrség többször átkutatta a Drapeau Rouge lap flamand kiadásának szerkesztőségét és elkobozta a sztrájkról és az újévi jókívánatokról kiadott brosúrákat. Ugy látszik a belga kormány szemében ezek na­gyon veszélyesek. Az NDK televízió­ja és rádiója szolgálatában álló nyu­gatnémet újságírót kiutasították. A sztrájk már 19 napja tart, 1912 óta ez a leghosszabb. A belga dol­gozók lelkesen fogadják az európai munkásosztály szolidaritásának meg­nyilatkozását. A Le Peuple folyóirat első helyen közölte a Csehszlová­kiából érkező táviratokat. Francois Bailly Az algériai népszavazás első napja Vidéki lakosság katonai ellenőrzés mellett szavazott • De Gaulle legutóbbi beszé­dében sem vetette fel a tárgyalás lehetőségét az algériai ideiglenes kormánnyal Lepergett de Gaulle algériai nép­szavazásának első napja, amellyel — amint tudjuk — a francia elnök az idegen uralom további éveit akarja rákényszeríteni erre az or­szágra a neokolonializmus, a köz­igazgatási hatóságok reformjának köpönyege alatt. Az ország katonai táborhoz hasonlít, a francia kato­naság minden községben készült­ségben van. A tisztek utasítást kap­tak arra, hogy „a szokásos módon" biztosítsák a szavazatok többségé­nek elérését. A katonaság befolyása elsősorban a vidéken érvényesült, ahol már leszavaztak. A vidéken az algériaiak nem fejthettek ki hatékony ellen­állást és nem bojkottálhatták a népszavazást az ideiglenes algériai kormány felhívása szerint. Azonban egyébként sem biztos a szavazatok ­igazi közlése, mert a választási bi­zottságok túlnyomó többségét fran­ciákból állították össze. A gyarma­ti közigazgatás erőfeszítése főkép­pen a vidékre összpontosul, mert ott él a legtöbb szavazó. A hatósá­gok árrá számítanak, hogy a vidé­ken kikényszerített kedvező szava­zással befolyásolják a városokban lezajló szavazást. Algériában ez előtt sohasem összpontosítottak olyan nagyszámú katonaságot, csendőrséget és rend­őrséget, mint a népszavazás nap­jaiban. Csupán Algír városában 40 ezer katonát helyeztek harci ké­szültségbe s a zárórát valamennyi városban 24 óráról 22 órára tették át. A tíz személynél nagyobb szá­mú csoport gyülekezését betiltot­ták. Lapzártáig nem érkezett hír a nép­LELEPLEZŐ OKMÁNYOK Utasítások az amerikai katonai attasék kémkedésére A mai Rudé právo közli, annak a titkos utasításnak szövegét, mellyel az amerikai kémszolgálat a különböző országokban működő katonai at­tasék munkáját irányítja. Az okmányok rávilágítanak az amerikai kém­szolgálat utóbbi években szervezett sorozatos provokációinak jellegére és technikájára. Bebizonyítják, hogy az amerikai katonai attasék fő tevé­kenysége a kémkedés a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen és Nyugatra szökések megszervezé se. Annak a bizalmas utasításnak, me­lyet John J. Davis brigádtábornok, az amerikai vezérkar tagja, az USA külföldi hírszerzőszolgálatának igaz­gatója írt alá, az a felszólítás a lé­nyege, hogy a katonai attasék vegyék fel a kapcsolatot a szovjet tömb hi­vatalos személyiségeivel, hírszerzési célokból és a Nyugatra szöktetés megszervezésére. Az utasításban szó van arról, hogy az amerikai hírszer­zőszolgálat vezetői felkérték a kül­ügyminisztériumot, enyhítse azokat a korlátozásokat, amelyek a katonai attasékat a szocialista országok hi­vatalos személyiségeivel való társa­dalmi kapcsolatok felvételénél köte­lezik, mert Í kapcsolatok hasznosak lehetnek az illetékes helyeknek. Hogy milyen hasznosságról van szó, konkréten megmondja az az 1957. november 18-i utasítás, me­lyet U. P. Williams vezérkari ezre­des, a hírszerző osztály vezetője írt alá. A Rudé právóban ,teljes terje­delemben közölt irányelvek negyedik bekezdésében ezt olvassuk: „Bár a hivatalos társadalmi kapcsolat a kínai tömb képviselőivel (azaz a kínai kommunistákkal, Észak-Vietnammal és Észak-Koreával) jelenleg tilos, az atta­sék ennek ellenére bizonyos társadalmi kötelességek közben elkerülhetetlenül kapcsolatba kerülnek ezekkel a személyi­ségekkel. Ilyen esetben az attasék köte­lesek figyelni az említett országok hiva­talos képviselőinek viselkedését és erről információkat adni. továbbá közölni az il­lető egyénekkel barátságban álló harma­dik személytől szerzett értesüléseiket". Az ötödik bekezdésben azután arról van szó: „Mivel e program szorosan összefügg a Nyugatra szökés megszervezésének prog­ramjával, az attasék tevékenységének biztosítása érdekében világméretben fon­tos, hogy a hírszerzőszolgálat központja feljegyzéseket vezessen a Szovjetunió, a szovjet- és kínai tömbhöz tartozó orszá­gok összes képviselőiről". További irányelvek értelmében az ame­rikai katonai attasék kötelesek központ­juknak részletes adatokat közölni a szo­cialista országok összes „kádermunká­sairól". Egy megjegyzés megmagyarázza, hogy a „kádermunkás" fogalom alatt a katonákra, katonai, légügyi vagy tengeré­szeti attasékra, tudományos műszaki sze­mélyzetre, a biztonsági szervek különfé­le rangú és funkciójú munkatársaira gon­dolnak. Ezenkívül magyarázatot fűznek hozzá, hogy „katonai szempontból érde­kes más kategóriájú személyekről is" hírt kell adniuk. Az irányelvekben arról is" szó van, hogy mindenfajta társadalmi kapcsolatról tájé­koztatni kell az amerikai kémközpontot. A Szovjetunió és a szovjet-kínai tömb­höz tartozó országok képviselőiről vagy személyzetük tevékenységéről, terveiről, politikájárló és politikai nézeteiről a bará­ti, vagy majdnem baráti hírszerzőszolgá­latról szerzett adatok Williams leirata szerint gyakran a társadalmi kapcsolatok programjának legfontosabb eredményei". szavazás lefolyásáról és eredményeiről. Ami az Algériában letelepedett franciá­kat illeti, nagyszámú „nemmel" szava­zóra számítanak. Ugyanis a gyarmatosí­tó elemek nem értenek egyet a kor­mány azon politikájával, hogy részleg­engedményeket tesz Algériának, Algé­ria és Franciaország kapcsolatainak megőrzése mellett. Franciaországban a népszavazás előtti kampány január 6-án délbén de ' Gaulle' rádió és televíziós beszédében érte te­tőfokát. Az elnök beszédének a válasz­tókhoz intézett személyes felszólítási jellege volt. Azt állította, hogy a népi szavazás az ő és a választók ügye, minden közvetítő kizárásával. Hangoz­tatta, hogy a polgárok a népszavazással tulajdonképpen iránta való bizalmukat fejezik ki. Egy szó említést sem tett a népszavazást követő íeljeményekröl, •sem pedig az algériai ideiglenes kor­mánnyal folytatandó tárgyalások lehető­ségéről, bár a kormánypropaganda a legutóbbi napokban azt kürtölte világ­gá, hogy de Gaulle tábornok e kérdés­ben állást foglal. Párizsi politikai megfigyelők úgy vé­lik, hogy de Gaulle legutóbbi beszéde mit sem változtat a helyzeten és a választókat továbbra is kétségben hagv­je afelől, hogyan feleljenek a szándé­kosan kétértelmű kérdésre, amely egy­részt beleegyezést kér Algéria önren­delkezési jogának helyes elvéhez, más­részt ezt az elvet megszegi azzal, hogy az ideiglenes hatóságok új szervezését még az önrendelkezés előtt Algériára kényszerítik, A. V. panasz jogosságát, mivel kevesli a bizonyítékokat, de az amerikai-kubai viszály békés rendezése mellett fog­lalt állást. Az utána következő fran­cia küldött szintén bagatellizálni próbálta Kuba panaszát. A ceyloni küldött felszólította a Biztonsági Tanácsot, járuljon hozzá a két or­szág viszonyának megjavításához. Az utánuk felszólaló angol, chilei, török és csangkajsekista küldött kétségbe vonta a kubai panasz indo­koltságát. Omar Lutfi, az EAK küldötte ki­jelentette, hogy minden népnek jo­ga van tetszés szerinti rendszert vá­lasztani a maga hazájában. Hangoz­tatta, hogy népe rokonszenvezik a forradalmi kubai néppel. Raul Roa kubai külügyminiszter válaszbeszédében rámutatott, hogy az amerikai küldött egyetlen kubai érvet sem tudott-megcáfolni, s hogy a tagok többsége egyöntetűen az el­len foglalt állást, hogy egyik ország beavatkozzék a másik belügyeibe. Végül felolvasta a kubai kormány nyilatkozatát, amelyben elítéli a dip­lomáciai kapcsolatok amerikai részről történt megszakítását. Zorin szovjet küldött beszédében kijelentette, hogy a Biztonsági Ta­nács tagjainak többsége, főként a kis államok képviselői aggodalommal beszéltek az amerikai-kubai viszály­ról s az ennek következtében érez­hető feszültségről. Az USA és szö­vetségesei azt állították, hogy mi sem bizonyítja az USA agressziós cselekményeit, viszont képtelenek voltak megcáfolni a kubai küldött­ség érveit. A szovjet küldött sajnálkozva ál­lapította meg, hogy az USA és szö­vetségeseinek negatív állásfoglalása korántsem vall jószándékaikrá. Ha már nem tudunk határozni, akkor legalább szögezzük le a küldöttsé­gek többségének kollektív nézetét: azt, hogy az amerikai-kubai viszony elmérgesedése igen nyugtalanító és komolyan veszélyezteti a békét. Fel­hívjuk a figyelmet arra, hogy egy nagyhatalom agresszív terveket sző egy kis ország ellen. Ebben a né­zetben van a Biztonsági Tanács ülé­sének pozitív eredménye. Kívánjuk, hogy az USA kormánya vegye tudo­másul a többség véleményét és ne tegyen olyasmit, ami még jobban megronthatná a két ország viszo­nyát. Wadsworth amerikai küldött rövid nyilatkozatban megint igyekezett ta­gadni az USA agresszív szándékait. Lutfi, a Biztonsági Tanács elnöke ezután záróbeszédében kijelentette: meggyőződése, hogy a Biztonsági Tanács vitája elősegíti az amerikai -kubai viszony békés rendezését és hozzájárul a béke védelméhez. Ezzel véget ért a Biztonsági Ta­nács ülése. A szovjet nép Kubát legnehezebb órájában is megsegíti Moszkva (CIK) — A moszkvai Pravda egész oldalon foglalkozik a Karib-tenger térségében lezajló ese­ményekkel. A Pravda és más szovjet lapok arra az eredményre jutnak, amelyet világosan kifejtett a Pravda szemleírôja: A szovjet nép Kubát leg­nehezebb órájában is megsegíti. A szemleíró hangsúlyozza: Ma már nem kétséges, hogy azok a köröfr, amelyekre az Eisenhower-kormány támaszkodik, agresszióra készülnek Kuba ellen. Az amerikai agreszorok nyilvánva­lóan már előre arra számítanak, hogy azok a zsoldosok, akiket a kubai betö­résre kiképeztek, legyőzik a kubai né­pet. A zsoldos bandák segítségével ellen-' forradalmat akarnak kirobbantani Kuba­szigetén és nyílt katonai intervenciót vég­rehajtani. A Kuba 1 elleni agresszió azonban már messze túllépte a Karib-tenger térségé-: nek határait. Most már nem lehet arra számítani, hogy egy háborús konfliktust elszigetelnek, hogy az agreszor „a helyi háború" tüzénél csupán kezét me­legítse anélkül, hogy ujjait megégetné. A szovjet nép mélyen együttérez a for­radalmi Kubával, igaz ügyében segítette és megsegíti, mindig mellette volt és mellette fog állni a megpróbáltatás nehéz órájában is. Egy nép éberen védelmezi hazáját Havanna (ČTK) - GORJUNOV, A TASZSZ KUBAI TUDÓSÍTÓJA ÍRJA: Amikor néhány nappal ezelőtt az eg­zótikus Curacao-szigetröl Havannába re­pültünk, úgy tünt, Hogy mindenütt béke és nyugalom honol. Karácsony ünnepe volt, közeledett az új év. Karácsonyfák lényében fürödtek az utcák, szólt a pezsďiťó tánczene, a pacsanga, ragyog­tak a reklámok, autóoszlopok áramlottak, jókedélyü gitárosok énekeltek divatos da­lokat. De ez csak látszat volt. A valóságban nyugtalanul, feszülten vert a város szive. A kubai kormány az új év küszöbén leleplezte az USA központi hírszerző­szolgálatának és a Pentagon halálosan veszélyes összeesküvését. A szigetország különböző részein katonai osztagokat akartak pártra szállítani, melyeket a guantanamoi amerikai támaszpont fegyve­res osztagai is támogattak volna, moz­gósítani akarták a belső ellenforradalmi erőket, hogy aztán támaszpontot létesít­senek a Sierra Maesta-hegységben, innen akarták megtámadni Oriente tartomány Ellentétek q kongói puccsisták között Csőmbe visszautasította Kaszavubu meghívását Leopoldville (ČTK) — A hírügy­nökségek jelentése szerint Csőmbe, Katanga tartomány puccsista képvi­selője visszautasította Kaszavubu kongói elnök meghívását a január 25-i leopoldvillei kerekasztal érte­kezletre. Ennek az értekezletnek kell ha­tároznia a kongói alkotmány meg­változtatásáról és jogerőre kell emelnie Ileo miniszterelnök kor­mányát. Kaszavubu elnök klikkje ilyképpen akarja mellőzni a parla­mentet, amely továbbra is Lumumba kongói miniszterelnököt támogatja. Párizs (ČTK) — Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára január 5-én Leo­poldvillében találkozott Kaszavubu­val. A Francé Presse leopoldvillei tu­dósítójának közlése szerint a ta­nácskozás idején az ENSZ-csapatok leopoldvillei parancsnokságának épü­lete előtt a Lumumba-kormány több száz híve gyülekezett, akik tüntettek a Mobutu- és Kaszavu­bu-klikk akciói és az ENSZ kongói politikája ellen. Mobutu katonái a tüntetést szétzavarták és több tün­tetőt letartóztattak. GÁTAT KELL VETNI A BELGA HATÓSÁGOK AGRESSZÍV AKCIÓINAK New York (ČTK) — V. A. Zorin, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselöje, ja­nuár 5-én a Biztonsági Tanács elnökéhez levelet küldött, amelyben felhívja a fi­gyelmet a legutóbbi eseményekre, melyek megcáfolhatatlanul bizonyítják a belga kormány közvetlen részvételét a Kongói Köztársaság elleni agresszív akciókban. A belga kormány ugyanis teljesen nyíl­tan felhasználta Ruanda—Urundi gyátnsá­gi területet azon hadműveletek megköny­nyítésére, amelyeket a kongói törvényes kormányt támogató kongói nemzeti had­sereg csapatai ellen hajtanak végre Mo­butu fegyveres bandái. A szovjet képviselő rámutat, hogy a belga hatóságok ezen akciói ellentétben állanak a Belgium és az ENSZ között a Ruanda Urundi feletti gyámságról kö­tött egyezménnyel, valamint az ENSZ­közgyülés 1960. december 20-i ülésének Ruanda Urundi jövőjére vonatkozó ha­tározatával. városait. A támadást a közeli támasz« pontok légierői támogatták volna. A kubai kormány őszintén feltárta az összeesküvést a nép előtt, éberségre szó­lította fel, hogy készen álljon a betörés visszaverésére. Washington válasza a dip­lomáciai kapcsolatok megszakítása volti Havannában szinte lépten-nyomon, a szállodák és üzletek bejáratánál éppen úgy, mint a gyárak portáin, a tenger­parton, géppisztolyos vagy puskás, fekete barettsapkás, kékinges, zöldnadrágos, csiz­más fegyveresekkel találkozik az ember. Néha fiatal leányzó hordja a pikánsán fél', recsapott barettsapkát, máshol egy fiatal­ember sétál a vállán hanyagul átvetett géppisztollyal. Egy idősebb férfi a .járó­kelőket figyelgeti. A népi forradalom har­cosai őrt állnak. Munkaidő után tízezrek mennek ki fegyveresen a Carib-tenger partjára, amelyről legelőbb várható a tá­madás. Őrzik az üzemeket, állami épü­leteket, nyomdákat, hidakat, erőmüveket. Ellátogattunk egy köolajfinomítóba. Testvérként fogadtak bennünket. Beszél­tek a Peking tartályhajó tengerészeiről, akik már kétszer szállítottak ide szovjet kőolajat. A népi milícia tagjai mégis meg­nézték autóik csomagtartóit és megmo­toztak minket. Hiszünk önöknek, de az ellenség akár­milyen disznóságot betehetett volna autó­jukba, vagy zsebükbe — magyarázza az üzemi őrség parancsnoka. Este ki akartunk menni a tengerpartra, hogy megnézzük, lecsendesedett-e a ten­ger. Csak messziről figyelhettük hábor­gását, mert a népi milícia gépesített osz­tagai nem engedtek bennünket egészen a partig. Jelvényeket cseréltünk, kcz2t szorítottunk, mégis kijelentették, önik tudják, hogy mi a parancs. Jól értettük őket. Hallottam, hogy amikor Fidél Castro egyszer kiszállt az őrizett helyen, az 5. autóját is átkutatták. Eisenhower a diplomáciai kapcsolatok megszakítását bejelentve „nemes" felhá­borodását fejezte ki, hogy kémkedés és szabotázs szervezésével vádolják az ame­rikai nagykövetség munkatársait. F.? csá-t amolyan miífelháborodás. A kőolaj finomí­tóban elmondták, hogy az amerikai nagy­követséggel kapcsolatban álló néhány la­boratóriumi dolgozó robbanóanyagot pró­bált juttatni egy gyúlékony anyagokot tartalmazó tartályba, de tetten érték őket. Jártunk sok havannai üzemben, hogy megtudjuk, mit szólnak a munkások a diplomáciai kapcsolatok megszakításához. A kőolajfinomítóban Salvádor Gudierrez, az üzemi milícia parancsnoka kijelentelte: Ha ismerni akarja a kubai dolgozók han­gulatát, egyet mondok: A mi embereink naponta 8 órát dolgoznak, további 6 órán át pedig segítenek fenntartani a rendet a városban, vagy a tengerparton őrköd­nek. Népünk sohasem volt olyan egysé­ges, mint ma. Ez a mi győzelmünk záloga. • 4 J ĹJJ SZÖ 3 * 1961- január 7,

Next

/
Thumbnails
Contents