Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-05 / 5. szám, csütörtök

TOPA A Magyar Területi Színház j legújabb bemutatója Marcel Pagnol francia drámaíró szatirikus komédiájának a minap lezajlott bemutatója elég kemény dió volt mind a komárnói Magyar Területi Színház együttese, mind a darab rendezője számára. Nincs könynyű dolga a kritikusnak sem, aki számára az élmény a függöny felgördülésével kezdődik és lebocsátásával végződik, márpedig sok minden történik, amíg egy ilyen bemutató „eljut odáig", és a darab sem hal meg a függöny legördülésével. Sőt. Az első estén felhangzó taps után kezd igazán élni. Eleven kapcsolat, szellemi híd jön létre a színpad és a közönség között és ezen a hídon át kell hogy eljussanak egymáshoz a művészet és az ember. Bátran állíthatjuk, hogy a Pagnoldarab bemutatóján létrejött ez a szellemi híd. Alappillérét maga a szerző, Marcel Pagnol emelte, aki harminc évvel ezelőtt azzal a célzattal írta meg Topaze tanár történetét, hogy tragikomikus fintort vágjon vele a kapitalista társadalom rút kinövései: a becstelen pénzhajhászók és a társadalmi raiglétrán erkölcsi gátlás nélkül kapaszkodók felé. Ezt a tragikomikus fintort sike rült hűen visszaadnia Pavel Rímsky nek, a martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színháztól „kölcsönkapott' vendégrendezőnek. Sikerült az, amire a fiatal rendező saját bevallása szerint törekedett: kiemelni a darabot az időből és a kapitalizmust mint „olyant", vagyis az erkölcsi mocsár bölcsőjét ítéltetni el a nézővel. Ezzel a rendező maximálisan időszerüsítette a problémát, hiszen a mi szocialista rendszerünkben élő és az új, szocialista típussá átalakuló emberünknek szüksége van arra, hogj ismételten elébe tárják — figyelmeztessék: ilyen a tőkés világ farkas-politikája — ezé teheti még a legjobb szándékú embert is az erkölcsromboló korrupció. Rímsky rendező nagy és tiszteletre méltó munkát végzett. A nyelvi nehézség ellenére (nem tud magyarul) teljes összhangba került a színészekkel, akik felismerték képességeit és szívesen, lelkesen dolgoztak vele együtt. Érezhető volt ez az együttes élettel teljes mozgásából, minden megnyilatkozásából. A Topaze-t már igen sok színpadon, sok nyelven és igen sokféle rendezői ., f^Upgásban bemutatták. Előadásainak műfaji skálája szinte a burleszktől' a révűig variálódott. Rímsky is bátor kézzel nyúlt hozzá, és elgondolása nem vált a darab kárára. Juraj Váh ismert szlovák drámaíróval a felvonásokat összekötő narrátori szöveget Íratott, amelyet Monoszlói M. Dezső fordított magyarra és Tarics János zenéjére groteszk tánc kíséretében Udvardi Anna adott elő temperamentumosán. Kevésbé szerencsésen hatott a másik zenés-táncos betét Suzy, Castel-Benac és Roger jelenetében. Előállt ugyanis az a helyzet, amikor „a jóból is megárt a sok" — a színészek túl sokáig táncolnak, ami a közben elhangzó fontos szövegről eltereli a figyelmet. A színészek a jő intenciók nyomán élő alakokat formáltak. A címszereplő Topaze-t megszemélyesítő Turher Zsigmond ismét tehetségéről tett tanúságot. Topazé-ban a naivitásig tiszta szándékú, tipikus francia tanárembert rdja vissza, akiben ugyanakkor forró vágy él a kitüntetés, az elismerés után. Turner csak néha véti el a hangot és 6zatíra helyett burleszket ad. (Chaplin-szérű mozgás, bárgyú magatartás) stb. Bár lehet, hogy ezek rendezői engedmények!? Nagy Eszter és Fazekas Imre Kitűnő alakítás az egyre fejlődő Nagy Eszter Suzy-je. Ez a szerep az okos, szép bestia figurája, amelynek színrevitelénél Nagy Eszter csak egy hibát követ el: egyre ellenőrzi saját megjelenése kellemét, ami viszont kétséget támaszt a szerep átélése iránt. Fölösleges az aggodalom, a közönség és a kritika is már nemegyszer biztosította Nagy Esztert afelől, hogy csinos, megnyerő jelenség a színpadon. Igen jól átgondolt játék volt Siposs Ernő Muche igazgatója. Hasonlóképpen jó jellemet formált Fazekas Imre mint az élősdi városi tanácsoj, ám igyekeznie kellene az ilyen robbanékony, szangvinikus emberek megformálásába valami differenciáltságot, egyéni színt vinni — túlságosan azonosak az eszközei. Ki kell emelni még Palotás Gabi Vergniolesnéját és Gvurkovics Mihály aggastyánját. Lengyel Ferenc Roger de Barville szerepében helyenként mesterkélt volt. Neki a nevét áryba bocsátó cinikus arisztokratát kellett volna mindvégig alakítania és ha ki is jön a sodrából a Topaze-zal való jelenetében — nem szabadna rikácsolnia. Kucsera Anna Miche igazgató lánya szerepében kezdettől fogva démont játszik, pedig Pagnol ebben az alakban a mindig kicsit kacér és mindig kicsit számító kis párizsi nőt formálta meg, aki csak akkor nyilatkozik meg agreszív női mivoltában, amikor megszédül a „felkerült" Topaze pénzétől. Meggyőző volt Szentpétery Aranka részeg Germaine-je és üde jelenség volt Melichárek Jana mint Yvette. A többi alakítások is megütötték a jó átlagot. Sokat köszönhetett a sikerült színházi bemutató a kitűnő díszleteknek és az ízléses, ötletes kosztümöknek, amelyek Mathonová Zora képzőművésznőt dicsérik. Igen hatásosak voltak a fény-effektusok. Rímsky rendező és a komáromi együttes tehát elindították Topaze tanárt a szellemi hídon át, hogy megkeresse a kapcsolatot ne csak a komárnói, hanem Szlovákia-szerte a MATESZ előadásaira váró magyar közönség felé. Reméljük, hogy ez a kapcsolat megszületik és a darab, bizonyos „extra városi íze" ellenére is elviszi az emberekhez M. Pagnól, az író gondolatát: ez a kapitalizmus. Hogy a néző fel tudja majd ismerni a ma, a kapitalista országokban még ilyen viszonyok közt élő emberek és a saját múltja közti hasonlóságot, és szembe tudja vele állítani a mi mai viszonyainkat, ahol az emberek nincsenek ráutalva ilyen erkölcsi bukfencekre. Gály Olga Fontos, hogy tudd, miként épít kezed Téglát a falba, miként versz szeget, S hogy más önérzetén ne üss sebet. Fontos, hogy kedveld házad, kis világod, Vidáman várd az asztalhoz barátod, S derűs mosollyal boldogítsd a párod. De fontosabb az, hogy szeresd nagyon, Akiknek hűségéből élsz a hon Meleg keblén, az ősi tájakon. Minden jelük a szerit ugart mutatja, Rajtuk virul sok ősöd drága hantja S mindaz, mi életünk előbbre hajtja. És fontos tudnod minden pillanatban, Hol nyugszik az, ki testvér volt a harcban, Hogy mint szabad lény élhess, boldogabban. Ilyen volt ő is, mint te, — bár a távol Sztálingrádból jött vagy Alma-Atából, Gondolj reá, ki messze él, akárhol. S az apja, mikor nem vótt kenyered így szólt: megosztom részemet veled, Hogy jusson gyermekednek és néked. Hazájukban csatornákat csinálnak, Tengert, — s a nagy hegyekbe völgyeket ásnak És tág utat a békés (új világnak. Csak gondolkozz: vajon kis semmiség Ily népekkel haladni, hol az ég Övén a győztes rubin csillag ég? Gondold meg azt, be sok rab vár az éjben, Hogy tettek által feltörjön keményen, S az ember boldog tavaszáig érjen. Őket becsülni teljes életedben, Határozottan, nyílt fénnyel szemedben, — Erre tanít a Munkáspárt szünetlen. Franyó Zoltán fordítása I Tóth Arpád művei először cseh nyelven A" Mladá fronta prágai könyvkiadó vállalat harmadik éve adja ki A poézis virágai című sorozatában a hazai és külföldi költészet legszebb, időtálló remekeit. A legnevesebb hazai költök müvei mellett megjelentették már Shakespeare, Goethe, Corbiere, Rictus, Puskin, Poe, Baudlaire, Rimbaud és Verlaine költeményeit. A könyvkiadónak ez a nemes, bizonyos tekintetben úttörő munkája egész sor nehézséggel jár, különösen amikor egy-egy kiváló, de cseh olvasótábor körében ismeretlén költö müveit óhajtja kiadni és népszerűsíteni. Ilyenkor fennáll az a veszély, hogy az olvasó, — mivel a szerző neve semmit sem mond számára - a kiadvány mellett közömbösen elmegy. A könyvkiadó azonban, ha a világirodalom költészete valóban legszebb alkotásainak kiadására törekszik, nem topoghat egy helyben. Mi a teendő? Az olvasó bizalmának a megszerzése. A poézis virágai szerkesztőbizottsága úgy véli, hogy ezt a bizalmat már megszerezte és ezért iktatta 1961. évi kiadási tervébe Jósé Espronceda, a legnagyobb spanyol romantikus költő és Tóth Árpád, a nemes kiváló magyar lírikus, - Wolker kortársa - költeményeinek gazdag választékát. A szlovák nyelv tanításáról Y'Ar I. és II. ciklusú iskolák konce pcidjavaslatáról lezajlott viták élénk visszhangot keltettek a szülök körében. A szlovák nyelv tanításáról hangzott el a legtöbb bíráló szó. Felmerült a jogos kérdés: Az alapműveltséget nyújtó iskolát elhagyó tanulók elsajátítják-e a szlovák nyelvet oly mértékben, hogy munkahelyükön nagyobb nehézségek nélkül megállhassák a helyUket? Ugyanakkor az érettségizett fiatalság tudja-e nyelvi nehézségek nélkül folytatni tanulmányait a főiskolákon? Több év tapasztalata azt igazolja, — hogy egy-két kirívó esetet kivéve — nincs ok az aggodalomra. A szlovák nyelv alapjait már az alsó osztályokban lerakják a tanítók. Sokat segítenek a szlovák nyelvű gyermekfolyóiratok is. Az állandó beszélgetések fejlesztik, csiszolják a nyelvi (sz-y) készséget, a beszédtechnikát. A rövid, Galina Sergova Ä barátság tudománya Borús őszi napokon az egyetem falainak tövébe gyűlt falavelek vörösréz-forgácsra emlékeztették. De ha a nap áttört a felhőkön, úgy tűnt, tarka madár hullatta oda pompás tollait. Egyébként Jose nemigen keresi a szép hasonlatokat, s nagyon elfoglalt most is itt Moszkvában. Csak éppen el-eltűnődik néha új élményein. Brazíliában nem látott lombhullást. Bár hét éven át szabad ég alatt töltötte az őszt, feje fölött mindig zöldellt a falevél. Neki s útépítőtársainak nem jutott eszébe elgyönyörködni a természet alig észlelhető változásaiban. Otthon az őszt a beálló esőzés jelezte, s ez számukra azt jelentette, hogy még nehezebb lesz az útépítés. Jose Lopez de Arrida Camara elmosolyodik: milyen csodálatos erő is az otthon. A legapróbb esemény is rátereli gondolatait. Esemény pedig rengeteg történt az utóbbi hónapokban, attól a najptől kezdve, amikor Rio de Janeiróban olvasta az újságban, hogy Moszkvában megalakult a Barátság Egyeteme, és ő elküldte kérvényét. Jose csak itt Moszkvában tudta meg, hogy sok ezer hasonló kértény érkezett, de vizsgára csak néhány száz jelentkezőt bocsátottak. Ot felvették. Nem csekélység! Sok lármát csaptak a burzsoá lapok a Barátság Egyeteme körül. „Moszkva politikai trükkje!" — írták, — „Kommunista ügynököket képeznek ki!, Csak vörösöket vesznek fel!" Ugyan kérem! Meg lehet nézni ezeket az „ügynököket"! Egyszerű fiatalok. Jó részüknek fogalma sincs a politikáról. A' legjobb képességűeket vették fel. És természetesen azokat, akiknek nincs rá pénzük, hogy otthon tanuljanak . Tulajdonképpen élettörténetük sincs ezeknek a fiúknak és lányoknak. Jose az ablakra pillant, amely alatt zsibongnak a diákok. Magukról még nincs mit mesélniük. Ezért hazájukról mesélnek. A ghanai diákok ünnepélyesen kijelentik: — Országunknak ki kell fejlesztenie gazdaságát. Most villanyerőmüvet építünk a Volta folyón. — C'gy mondják, mintha személyesen rájuk kiosztott feladatról volna szó. Nancy Johnson, egy nigériai leány hevesen gesztikulálva magyaráz; — Egyetlen orvos sem volt falun, fehér sem, nemhogy néger... Állam sem volt... De most van államunk. És lesz orvos is — én... Az indiai Anaszuja Gurbas Szingh behúnyt szemmel gyakorolja a szeszélyes orosz hangsúlyt. Eközben olyan az arckifejezése, mintha az összes indiai nők számára kellene főiskolai végzettséget szereznie. Barátnője, az üzbég Maja Marzulajeva figyeli Anaszuja kiejtését és oktatja: — Nem o, hanem e... — A szovjet fiataloknak kettős a feladatuk ezen az egyetemen: tanulnak és amellett segítik barátaikat abban, hogy egy év alatt elsajátítsák az orosz nyelvet s aztán elkezdhessék a tanulást a választott fakultáson. . ... Napok, órák eseményei, a folyosókon visszhangzó soknyelvű mondattöredékek kavarognak Jose Camara fejében. Hol a Szovjetunió népgazdasági kiállításán látottakra emlékszik — annyi minden volt ott, hogy nem tudták lekötni az útépítő gépék, pedig őt mindennél jobban ezek érdeklik... Majd egy kubai dal ritmusa nem hagyja nyugodni — akkor hallotta először, amikor az egész egyetem a szabad Kuba napját ünnepelte. Aztán egy másik Jose, a kubai Jose Deleverra Fernandez hangja cseng a fülébe: — Fiúk! Milyen nagyszerű! A mi egyetemünk épületében katonaiskola volt! Látjátok, ez a leszerelés. Akárcsak nálunk, Kubában. A kaszárnyákból iskolák lettek. Akárcsak nálunk otthon. Üjra és újra visszatér Joséhoz az otthon szó. És elébe varázsol egy észak-brazíliai kis parasztgazdaságot. Látja a családot, amint őszi estéken körülülte az asztalt, a nyolc gyermek babot szemelgetett. Évről évre' kevesebb kéz dolgozott, mert ahogy cseperedtek, elmentek a városba kenyeret keresni. Apja mondogatta a szomszédoknak: — Dolgoznak, s közben tanulhatnak. Az apa nem tudta, mit jelent tanulni annak, aki egész nap a kaviccsal telt targoncát tolja. Jose tudta. De még így is boldognak érezte magát, ha este a barakkban elnyújtózhatott a pricscsen és könyvet vehetett a kezébe. Kevéske holmija között néhány könyv végigkísérte Joset Brazília útjain. A könyvekkel csak az volt a baj, hogy pénzért kellett vennie őket. Ezért maradt abba a tanulása. Pedig társai váltig mondták: — Jóeszű fiú vagy, lám még a mérnök is maga mellé szokott venni. Még mindig hihetetlen, hogy Moszkvában tanulhat, š még ösztöndíjat is adnak hozzá!... Szeretné látni, milyen arcot vágnak most azok, akik azt hajtogatták: „Kár odautazni, itthagyni otthonodat, munkádat... Majd hazajössz, s nem káosz munkát!" Kap ő munkát! Nem fél. Már most látja, mennyit lehet itt tanulni. Annyi tudással, amennyit itt szerez majd, nem veszhet el. Hogy is gondolják ,.. ... Hallgatom Joset, s elgondolom: arról kellene írni, hogy milyen óriási jelentőségű a Barátság Egyeteme, hány ázsiai, afrikai, latin-amerikai országnak segít majd az önálló alkotás útjára lépni. Igen, ez kétségtelenül komoly cikktéma. De amikor újra Jósé arcára pillantok, megfeledkezem a komoly cikkről — nagyon megirigyelem ezeket a kedves fiatalokat, akik már lebbentgetik a holnapot takaró függönyt, És szeretném csak egyszerűen visszaadni Jósé lelkiállapotát, meg a kint zajongó többi fiatalét. Nézem Jósét, és képzeletben vele együtt látom azokat az aranyló őszi leveleket, s ezek más leveleket juttatnak eszembe. Szállnak a világ minden sarkába, s a feladók neve alatt mindegyiken ugyanaz a cím: Moszkva, a Barátság Egyeteme. És bizonyára mindegyikben olvashatók ezek a szavak: „Elképzelni sem tudjátok, milyen melegen fogadtak bennünket. Egy tudományt már megtanultunk itt — a barátság tudományát," Szántó Irén fordítása. életből vett tollbamondásokkal a helyesírás alapjait szilárdítják meg. A magyar iskolák, sajnos, nélkülözik az orosz nyelven kiadott Druzsba mintájú gyermekfolyóiratot, amely beláthatatlan segítséget nyújthatna. Egyelőre úgy segítünk a hiányon, hogy a Včielka, Zornička és Ohník című, a szlovák iskolák számára kiadott gyermeklapokat rendeljük nagy számban a tanulók részére. Jó segítséget nyújtanak az I. tagozaton a hanglemezek, melyek nagymértékben elősegítik a helyes és szép kiejtést. A hanglemezeket népmesék elmondására és népdalok betanítására használhatjuk feL Nem beszélek arról, hogy mennyire érdekessé teszik a tanítási órákat, lekötik a tanulók figyelmét, Pszihológiai szempontból jól bevált aktivizáló segédeszközök ezek, melyeknek nagy választékban ott • kellene lenniük minden iskolában. A rádió ilyen irányú adásai szintén figyelmet érdemelnek. A második tagozat tanulóitól (10.— 12. évfolyam) már biztos nyelvtudást követelünk meg. Számukra bevezettük a szlovák nyelv napjait — hetente egy nap, — amelyek hathatós mértékben fejlesztik a nyelvtechnikát. Itt a döntő szerepet a következetesség elve játssza. Az iskola ugyanis nemcsak tudást ad, de készséget és szokásokat is, ami pedig gyakorlás nélkül elképzelhetetlen. A nyelvtanulást azzal is segítjük, hogy tanulóink levelezésben állnak több szlovák tannyelvű iskolával. A helyesírási készség, valamint a fogalmazási készség kialakítása a levelezési akció folytán egyben a baráti közeledést is elősegíti. Ennek a baráti viszonynak először helyben kell kialakulnia. Ezért tartunk fenn szoros kapcsolatot a helybeli szlovák tannyelvű iskolákkal. Tanulóink osztályonként kölcsönösen látogatják egymást, közös sportversenyeket és egyéb akciókat rendezünk. A szlovák nyelv elsajátításának tehát sokféle módja van. Tőlünk függ, hogy a lehetőségeket gyümölcsözően kihasználjuk. Bertók Imre, Komárno ŰJ SZÖ 7 * 1961. január 5.