Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-03 / 3. szám, kedd

Hatvan vizsga története kulrúRa A z üzemi pártbizottság titkára leteszi a telefonkagylót s fellélegzik: - Mégiscsak szerencséje van — mondja, s elém csúsztat egy papírt. <— Már azt hittem, hogy nem találjuk meg... Már én

x is azt hittem. Két órája keresek egy embert, akivel beszélni akarok, sőt meg akarom ismerni. Mindenki ismeri, mindenki dicséri, — de senki sem tud nyomára vezetni. „Bizonyára szabadságra ment Kelet-Szlovákiába" — mondták többen. De nem, szerencsém van, itt a lakáscíme a kezemben. Otthon lesz, a gyártásvezető igazított útba. - Otthon lesz — mondta a telefonba — hisz tanul, vizsgákra készül. A munkásszálló második emeletén, a 29-es számú ajtó előtt állok. Olvasom a címtáblát: „TURANSKÝ František". Megnyomom a csengőt. A keresett nyit ajtót, betessékel a kis szobába. Ismerkedés közben szemügyre veszem a vendéglátót s bár még sosem láttam, nem beszéltem vele, mégis úgy tűnik nekem, mintha ismerném, mintha barátok lennénk... Fiatal — mint később megtudtam - most múlt harminc éves. - Ez itt Mravec munkatársam mutatja be vendégét — mint később megtudom — igen gyakori vendégét. Mravec Ján, segédöntőmester egyike azoknak, akik évekkel ezelőtt a Klement Gottwald Kohóműbe jöttek dolgozni Szlovákiából. Egyike az üzemi műszaki iskola hallgatóinak. S mit keres itt Turanský elvtárs lakásán ? - Növendékem — mondja Turanský mosolyogva — a hetedik osztályból. Osztályfőnöke vagyok. Vendéglátóm elnézésemet kéri. Néhány egyenletet ír Mravec füzetébe. - Ez a házifeladat. Holnap délután..., hánykor is... — egy órakor jön Marušák, fél háromkor Misura ... — úgy öt óra körül várlak. Mravec megköszöni a segítséget. - Bocsánat - fordul felém - én megyek is, kezdődik a műszakom. M

agunkra maradtunk. Itt ülök szemben a Vítkovicei Kohómű 5-ös számú nagyolvasztó mesterével. Kérdésekkel halmozom el, s ő megfontoltan, pontosan válaszol. - Amikor a HUKO építése kezdődött, én a Tátrában hivatalnokoskodtam, — kezdi visszaemlékezését, mert elsősorban is az érdekel, hogyan került Vítkovicére. — Én is, mint sokan mások, ide jöttem, hogy a kohászatból valamit megtanuljak s mint szakmunkás térjek vissza Košicére. Kezdetben lapátoltunk, vagonokból raktuk ki az ércet. Fiatal voltam - teli életkedvvel, mint ma is. (Kérem, ha valamit mondok, ne vegye dicsekvésnek, nem szeretem.) De kit ne lelkesítene ez a hatalmas mű? - Vágytam az öntődébe. Tervem teljesült. Közben a HUKO építését abbahagyták. Egyengetnem kellett jövőmet. Úgy határoztam, hogy továbbra is. itt maradok. Sorsdöntő elhatározásra jutottam. Beiratkoztam távhallgatőnak az Ostravai Bányászati Főiskola kohászati szakára. — S nem bánta meg? — kérdem incselkedve. — Nem, pedig gondolhatja, milyen nehézségekkel kezdtem. — Hallottam az elvtársaktól — szólok közbe. — Most fejezi be a hatodik évet, — a záróvizsgára készül. — Igen. Tanulmányaim kezdetétől a hatvanadik vizsgára készülök. Januárban végzek. — Eddig kitűnő eredménnyel... — Nem tagadhatom. Ha már belekezdtem ... TJ atvan vizsga - egyik nehezebb a másiknál. S egy-egy vizsga - egy-egy történet. Mint például az utolsó. A kemencékben izzik a vas, munkatársai őrködnek — ő pedig tanulmányi szabadságot kapott. Távol a kohóktól, a városban, szűk lakásán gond nélkül tanul... De mégsem! Nem tanul gond nélkül, nem tanul zavartalanul — hisz soha sincs egyedül. Munkatársai naponta felkeresik. Munkatársai, akik egyben diákjai is. Naponta ott vannak lakásán. — Nem kellemetlen, hogy sosem hagyják nyugton? — Ô, dehogyis! Nagy öröm nekem, ha taníthatok, segíthetek. Hisz nekem is segítettek, s most az én kötelességem ugyanez. — És a család? — Mit mondjak, mindjárt itthon lesznek. Megismerheti. Jó, várok még, várok, mert még meg kell tudnom valamit, ami végett tulajdonképpen beszélni akartam vele. Nyomban fel is teszem a kérdést, ovatosan! — Mit szól a Keletszlovákiai Kohóműhöz ? — Egyszóval azt akarja tudni, hogy vissza megyek-e? — kérdi válasz helyett mosolyogva. — Nehéz kérdés. - De ezt ne írja úgy, ahogyan mondtam. (Elnézését kérem, de csak megírom, hisz emberi dologról van szó.) — Tudja, tíz éve lesz, hogy itt vagyok. Megszoktam itt, megismertem az embereket, megszerettem őket s ők viszont... Szóval, ha önző lennék ... Nem fejezte be, mert megérkezett a család. A csinos feleség és a hároméves. kis, csevegő Boženka kipirulva a hűvös levegőtől. Boženka első dolga, hogy a karácsonyfáról levegyen egy szaloncukrot... — Ha legközelebb jön — mondja az asszonyka bocsánatkérőn — már tágasabb lakásban vendégelhetjük meg. Üj lakást kapunk. Kérdőn tekintek a családfőre. — Ja, igen, a Keletszlovákiai Kohóműnél hagytuk abba — mondja s nevetve kacsint a feleségére. — Kérdezze meg az asszonyt, elmegyünk-e? Az asszony, mintha ki akarna térni a válasz elől, ölébe kapja a kislányt s megkérdezi: — Boženka, megyünk? — Nepôjdeme — mondja a kislány. A kislány válasza mosolyt csal ajkunkra. Az apa azonban véget vet a kételyeknek: — Kicsi még, nem tudja miről van szó. — Elkomolyodik, aztán hozzá teszi: — Megyünk, persze hogy megyünk. Mihelyt kell, ott leszünk. T^uranský František a cseh elvtársak között jól érzi magát. Hisz majd tíz éve együtt dolgoznak — tőlük tanult s a kohók mellett szilárd barátságba* forrtak. S ez a barátság nem szakad meg a Keletszlovákiai Kohóműben sem! Kerekes István Miloš Alexander Bazovský életműve CSALÁDI KÖRBEN. A modern szlovák képzőművészet megalapítói Mally, Benka és Bazovský. Hármuk közül a legfiatalabb Bazovský. Az ő több mint negyven esztendei alkotómunkájának gondos válogatását tárja elénk a Szlovák Nemzeti Galéria január 31-ig nyitva tartó kiállítása. Bazovský életműve nem csupán lelki önarckép, hanem a szlovák haza s a szlovák nép tipikus és sajátos jegyeinek képbefoglalása. — A turáni születésű (1899) Bazovský rövid budapesti és bécsi tanulmányutaitól eltekintve a prágai Akadémia növendéke volt. Ott nyerte kitűnő művészete alapját adó rajzbeli képzettségét. A legmélyebb képzőművészeti hatást Medftyanszky festészete gyakorolta rá. De minden tanulmánynál és a képzőművészeti befolyásnál döntőbb szerepe van alkotására az élő és valóságos természetnek, a szlovák tájnak. Végigbarangolta az országot, felkutatta [rejtett zugait, új szépségeket fede(zett fel. Érzelmi, ösztönös és tudatos kötelékek kapcsolják ehhez a földhöz és néphez, melynek életritmusát, gondjait és örömeit bizalmasan ismeri. A tárlat, mintegy félezernyi rajza, grafikája, pasztéllje, víz- és olajfestménye képzőművészeti tisztasággal sugározza ezt a közvetlen viszonyt, melynek Bazovský finom művészi érzékenysége ad egyéni hangsúlyt. Már ifjúkori (1919—26) aprólékos megfigyelésből kiinduló rajztanulmányai is elárulják a szenvedélyesen kutató hajlandóságú piktort. Egyre összefogottabban, szokványosság nélkül, sűrítve érezteti a valóságot, míg eljut az egyszerűségében megkapó erejű vonallal való táj- és alakábrázoláshoz. — Vásznain mélabús hangszerelésű színekben tűnnek fel Liptó és Orava, majd \ Detva. Magával ragadja Benka monumentális felfogása (Detvai dallamok), letompított skálájú, kevés színre beállított (barna, kék, szürke) kisebb képei is erőteljesek (Sírások). Majd kísérletező korszakában hangsúlyozottabban szólal meg gazdag érzésvilága, heves vérmérséklete. Új szerkesztési renddel, sajátos, az eddiginél dúsabb színlátással vetíti ki a halladás tájakat, a benne élő szenvedő és derűs embereket. — Szakít a díszítményező törekvéssel is. Kisebb méretű vásznain sem futó hangulatot, hanem léttartalmat közöl. (Gondok, Parasztasszony, Viskók, Sovány legelő.) Meleg lírával láttatja meg a kis családot, a Helpai motívumot. A Slovensko c. képén megmutatkozik a Vág vidéke, szegényes rétek, gyér kazlak, apró falvak, dolgos parasztok s a távoli kék hegyek rózsaszínű körvonalai, melyek választékosan gyöngéd összhangban egyesülnek. Az „Élet" ritmusát, az „Anyai boldogság" meleg árnyalatait a mély élmény fokozza. Jönnek a lidérces évek. 1914-et írnak. Bazovský a korhoz kapcsolódik. Fellobbanó vörös, izgalmas sárga, tragikusbarna színek, — a gyermeke felől halált hessegető anya riadt mozdulata jelzik a szörnyűségben utolérhetetlen korszakot. (Veszedelem.) Majd Fekete nap szórja sápadt fényét a falura. A Magány és a „Béke" temető fölött kóválygó fáradt madara nem mulandó jelképek, hanem a valóság általános érvényességéről szólnak, Bazovský palettáján vörösek, zöldek és sárgák izzanak a 40-es évek végén és ecsetje a fellélegző Boldog falut varázsolja elénk. Ez idő tájt váltja át remek grafikákra tömörítő elképzeléseit (Burgonyakapálás, Madonna, Őzek). Képalkotó fantáziáját betegsége verte béklyóba 1957 óta. Képzőművészetünk kiemelkedő, jelentékeny egyéniségének alkotásait nemcsak képtárak őrzik, de a szlovák nép is magáénak érzi őket. Bárkány Jenőné i Kulturális 0J • A moszkvai idegen nyelvű irodalmi kiadóvállalat a földkerekség különböző városaiból kap leveleket. London, Párizs, Prága és New York, Delhi és Phenjan lakosai érdeklődnek az orosz nyelv tanulmányozása iránt. Könyveket, tankönyveket, taneszközöket kérnek. A kiadóvállalat a múlt év végéig az orosz nyelv tanulásához szükséges 18 féle tankönyvet adott ki több mint 300 000 példányban. • Felavatták India Nemzeti Múzeumát Új-Delhiben. A múzeum India történetét mutatja be az időszámítás előtti 2700-tól napjainkig. • William Faulkner, a híres amerikai regényíró igazi neve Falkner. Amikor első regénye megjelent, a nyomdász véletlenül hibásan szedte az ismeretlen írő nevét és a könyv Faulkner névvel jelent meg. A regény nagy sikert aratott, szerzője egy csapásra ismertté vált és most már kénytelen volt megtartani a „sajtóhibás" nevet. • Madách Imre halhatatlan alkotását, „Az ember tragédiáját" most Roger Richard, a jeles költő és műfordító lefordította francia nyelvre is. Kereken tizenöt esztendeig dolgozott a nagyszerű mű fordításán; tet más tervezési intézetekből, üzemekből és iskolákból vett szervezők minél nagyobb mértékű felhasználásával oldják meg és a nagy építkezések számára szakaszonként dolgozzák ki a terveket. Egyetlen kerület sem tartja be azt az alapelvet, hogy egy év leforgása alatt befejezzenek egymillió korona értékű akciót. Szlovákiában egy talajjavítási építkezésnek 1961-re tervezett költségei átlagosan 592 000 koronát tesznek ki. Legrosszabb a helyzet a közép-szlovákiai kerületben, ahol egy építkezés átlagos költsége csupán 480 000 koronát tesz ki. A harmadik ötéves tervben a föld termővé tételére előirányzott eszközök megfelelően biztosítják ezen évek folyamán minden sürgős probléma megoldását. Hisz a harmadik ötéves tervben csupán az állami terv keretében vízgazdasági rendezésekre több mint 3 milliárd koronát ruházunk be és számos terület vízviszonyainak szabályozását komplex módon oldjuk meg. Az országos mozgalom eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a föld termővé tételét még nem mindenütt értelmezik komplex intézkedések egészeként. Sokszkor csak az alapvető talajjavítási munkákat végzik el, a többi szükséges intézkedést pedig elhanyagolják. A további agrotechnikai intézkedések nélkül számos esetben a vízrendszer szabályozásába fektetett alapvető beruházás öncélúvá válik és nem teljesítheti küldetését. Hasonlóképp rendkívüli gondot kell fordítani a már felépített talajjavítási építkezések karbantartására és rendes üzemeltetésére is. Mezőgazdaságunkban még mindig kevés figyelmet fordítunk az öntözésre, számos egységes földművesszövetkezet és állami gazdaság nem használja ki teljesen öntözőberendezését, sem az egyéb öntözési lehetőségeket. Szlovákiai EFSZ-einkben és állami gazdaságainkon mintegy 50 000 hektár termőterületen van öntöző rendszerünk és berendezésünk, további berendezéseket építünk a következő években. Egyáltalán nem kielégítő a helyzet a trágyalével való öntözés kiépítésében. Az EFSZ-ek és az állami gazdaságok a termés növelése eme fontos tényezőjének nem szentelnek kellő figyelmet. Közvetlen feladatuk a legrövidebb idő alatt gondoskodni az eddig szállított trágyalépermetező berendezések felszereléséről és a szükséges dolgozók kiképzéséről. A harmadik ötéves terv folyamán, Szlovákiában 77 000 hektár területen épül öntözőberendezés, ebből trágyalével való öntözésre 34 400 hektár területen. Természetes, hogy a talajjavítási és vízgazdasági intézkedések túlnyomó része Dél- és Kelet-Szlovákia sík területein folyik, amelyek mezőgazdasági termelésünk súlypontját képezik. Az itt folyó fontos vízgazdasági építkezések közül néhány nem teljesíti az idei tervet. Az esős időjáráson és főként az áradásokon kívül a terv nem teljesítésének oka elsősorban a tervek idejében való elkészítésének hiányában, a gépek ki nem használásában és a munkaszervezés fogyatékosságaiban rejlik. Mivel a vízgazdasági építkezés feladatai a jövő és az elkövetkező években tovább növekednek és például 1963-ban elérik a 317 millió 917 ezer koronás beruházást, szükséges, hogy a vízgazdaságfejlesztési igazgatóság beruházási szervezete és az építkezési vállalatok a legnagyobb figyelmet fordítsák ezen építkezések előkészítésére. A hegyvidéki és hegyaljai körzetekben alagcsövezéssel 44 800 hektárt. nyitott csatornákkal 12 300 hektárt kell lecsapolni és csaknem 50 000 hektár területen kell trágyáié-öntözőberendezést kiépíteni. Ahol a szántóföld-alapot nem lehet talajjavítási beavatkozásokkal kiterjeszteni, ott gyümölcsfákat és bokrokat ültetünk ki. A föld helyes kihasználására irányuló intézkedések oszthatatlan részét képezi a hegyvidéki és hegyaljai körzetekben azon területek erdősítése, melyeket a delimitáció során mezőgazdasági termelésre alkalmatlannak nyilvánítottak. A talajberuházások nagyarányú növekedése rendkívüli igényeket támaszt kutató dolgozóinkkal szemben. A legnagyobb fogyatékosság az, hogy a kutatás problémáit nem oldják meg az egyes körzetek keretében komplex módon, hanem csupán részleges feladatok megoldásával foglalkoznak. Michal Chudík elvtárs ezután a talajjavítási szövetkezetek munkájával foglalkozott. A gyakorlati tapasztalatok megerősítették — mondotta — hogy azok a talajjavítási szövetkezetek életképesek, amelyek a vízgazdasági érdekterületek keretében alakulnak meg és mintegy 20—30 000 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkező tagokat tömörítenek egybe. Szlovákiában a folyó év végéig 78 talajjavítási szövetkezetet tartottak nyilván 1427 taggal. Ezek a talajjavítási szövetkezetek 1130 000 hektár mezőgazdasági földről gondoskodnak, ami Szlovákia mezőgazdasági földterületének körülbelül 41 százalékát, a szocialista szektorban lévő földterületnek pedig 53 százalékát teszi ki. A talajjavítási építkezés súlypontja fokozatosan a talajjavítási szövetkezetekre tolódik át, ezért e szövetkezeteket szervezetileg tovább kell szilárdítani és konszolidálni, szakképzett technikusokkal és más szakemberekkel kell ellátni. A talajjavítási szövetkezetek jogos követelése továbbá, hogy ellássuk őket a legszükségesebb gépekkel. A talaj termőképességének növelésére irányuló ^országos mozgalom kibontakoztatásával sikeresen hozzáláttunk az egyik fő feladat megoldásához, ahhoz, hogy döntő fordulatot érjünk el a mezőgazdasági termelésben. Az 1961. évi állami terv feladatai az 1960. évben kitűzött célokkal szemben 16 százalékkal nagyobbak. 11106 hektárt csapolunk le, 11300 hektár területen építünk öntözőberendezést, 74 km hosszú patak- és folyómedret szabályozunk 288 millió 700 ezer korona költséggel. A mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala azonban okvetlenül megköveteli a talajjavítási munkák meggyorsítását és méreteinek növelését a széleskörűen kibontakozott országos mozgalom keretében, amely főként öntözőberendezések és helyi vízforrások kiépítésére irányul. Az 1961. évi feladatok teljesítése jelentős mértékben a nemzeti bizottságok jó tömegszervező munkájától függ. Az 1961-es év és a harmadik ötéves terv további éveinek feladatai megkövetelik a talajjavítási építkezés tervezési biztosításának megoldását. A tervezési előkészítésben még mindig nem értük el a szükséges időbeli előnyt. Az 1961-re tervezett 406 talajjavítási építkezés közül csupán 356 építkezés tervei készültek el. Az eddigi tapasztalatok alapján folyamatosan meg kell javítani a talajjavítási munkák minőségét és gondoskodni kell a talajjavítási berendezések szakszerű üzemeltetésé* ről és karbantartásáról. A mezőgazdasági termelés szempontjából rendkívül fontos talajjavítási építkezés mellett a vízgazdasági építkezés keretében továbbra is szabályozni fogjuk a folyómedreket, gátakat emelünk és más óvóintézkedéseket foganatosítunk az árvizek ellen s a talajvízeket levezetjük. így az 1961-es évben az eddig elvégzett szabályozások alapján a terv nyolc építkezést irányoz elő összesen 169 millió 78 ezer korona költséggel. Ezek az építkezések a következők: 1. A vízlefolyás szabályozása a kelet-szlovákiai síkságon 90 millió 100 ezer korona költséggel, 2. A Bodrogköz vízszabályozása 11 millió 300 ezer korona költséggel, 3. A Moldva-síkságon a vízlefolyás szabályozása 14 millió korona költséggel, 4. A Kisduna szabályozása 17 millió 600 ezer korona költséggel, 5. A Sajó szabályozása 9 millió korona költséggel, 6. A zohori szivattyúállomás kiépítése 7 millió 250 ezer korona költséggel, 7. A Csilizköz lecsapolása 11 millió 628 ezer korona költséggel, 8. A Nyitra és a Žitva medrének szabályozása 8 millió 200 ezer korona költséggel. Egyes kerületi és járási nemzeti bizottságok jó tapasztalatokat szereztek országos műszakok szervezésében, valamint az egyes talajjavítási akcióknak az ifjúság helyi, járási vagy kerületi építkezésévé való kihirdetésében. Ugyancsak jó tapasztalatokat szereztek a hadsereg alakulatainak segítsége terén is. E jó hagyományok elmélyítése és kibontakoztatása bizonyára értékes sikereket hoz. JJj SZÖ 5 * !961. január 5,