Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-25 / 25. szám, szerda

A kommunista világmozgalom újabb győzelmeiért (Folytatás az 5. oldalról) re. A történelemmel szemben az a kötelességünk, hogy biztosítsuk a békét, a nemzetközi munkásosztály e nagyszerű alkotásának békés fejlődését, s megóvjuk minden ország népeit az új pusztító háborútól. A szocializmus világméretű győzelme, amely a történelmi fejlődés törvényeit tekintve elkerülhetetlen, ma már közel áll előttünk. E győzelemhez nincs szükség államok közötti háborúkra. Az atomháború elkerülhetetlen következményeinek józan mérlegelése múlhatatlan feltétele annak, hogy keliő következetességgel folytassuk a háború megakadályozásának politikáját és a tömegeket e feladat megoldására mozgósítsuk. Elég, ha a pusztító háború veszélyére gondolunk, hogy megerősödjék a tömegek háborúellenes harci elszántsága. Ezért óva kell inteni a tömegeket az új világháború mérhetetlenül veszélyes következményeitől, s ezzel fel kell kelteni a népek szent haragját azok ellen, akik e gaztettre készülnek. A háború megakadályozásának lehetősége nem felülről kapott ajándék. A békét nem lehet kikönyörögni. A békét csak tevékeny, céltudatos harccal lehet biztosítani. Ezért harcoltunk a békéért és ezért folytatjuk e harcot. A Szovjetunió egész külpolitikája a béke megszilárdítására irányul. Államunk egyre hatalmasodó erejét nem arra használtuk éi használjuk fel, hogy fenyegessünk valakit, vagy háborús szándékokat élesztgessünk, hanem csakis arra, hogy kitartóan folytassuk harcunkat a háborús veszedelem ellen, a világháború megakadályozásáért. Annak szükségéből indultunk és indulunk ki, hogy fejlesszük és erősítsük baráti kapcsolatainkat az összes népekkel a béke érdekében, a békés együttéllés elveinek alapján. Elvtársak! Maga az élet igazolja a kUlönböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése lenini politikájának helyességét, azét a politikáét, amelyet következetesen folytat a Szovjetunió és a többi szócialista ország. Pártunk külpolitikája fő irányvonalának tekinti a békés együttélés politikáját, amelyet Lenin hagyott örökbe ránk. A békés együttélés a szocialista és tőkés országok nemzetközi kapcsolatainak fö útja. A békés együttélés politikájának következetes megvalósítása megszilárdítja a szocialista világrendszer helyzetét, támogatja gazdasági erejének, nemzetközi tekintélyének, a néptömegekre gyakorolt befolyásának gyarapodását, megteremti számára a kapitalizmussal való békés versengés kedvező külpolitikai feltételeit. Hála annak, hogy a szocialista táboi; országai az imperialista háborús gyújtogatok elleni tevékeny harc helyes politikáját folytatják, hallatlanul megnőtt a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország tekintélye. Tagadhatatlan tény. hogy a szocialista országok nemzetközi helyzete ma valóban igen jó. Napról napra no a tőkés országokban különösen nehéz körülmények között működő testvérpártok tekintélye is. Ma az egész világ elismeri, hogy a Szovjetunió és valamenynyi szocialista ország aktív, eredményes és hatásos külpolitikája az emberek további millióit nyeri meg a béke és a szocializmus ügyének. Az aktív békeharc politikája dinamikus erőt adott a szocialista országok külpolitikai aktusainak. A nemzetközi politika porondján az utóbbi esztendők során a kezdeményezés a Szovjetunióé és a szocialista államoké, az imperialista államok és kormányaik viszont csupán védekezésbe szorultak. Tekintélyük és külpolitikai jelentőségük kisebb, mint bármikor azelőtt. A békés együttélés politikája elősegíti a haladó, szocializmusért harcoló erők fejlődését, megkönnyíti a kommunista pártoknak és a munkásosztály más, haladó szervezeteinek tevékenységét a tőkés országokban, megkönnyíti a népek harcát a támadó katonai tömbök és idegen háborús támaszpontok ellen, hozzájárul a nemzeti felszabadító mozgalmak sikereihez. A békés együttélés politikája tehát társadalmi tartalmát tekintve egyik formája annak a lankadatlan gazdasági, politikai és eszmei harcnak, amelyet a proletariátus folytat nemzetközi viszonylatban a támadó imperialista erők ellen. Az imperializmus elleni harc csakis akkor lehet sikeres, ha határozottan szembeszegülünk támadó cselekedeteivel. Az imperialista kalandorokat nem állíthatjuk meg bűvös varázsütéssel. Csak egy módja van az imperializmus megfékezésének — szüntelenül szilárdítanunk kell a szocialista államok gazdasági, politikai és katonai erejét, minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy egységesítsük és szilárdítsuk a világ forradalmi mozgalmát, és a széles néptömegeket harcra mozgósítsuk a háborús veszély elhárításáért. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány továbbra is minden eszközzel, kitartóan fokozni fogja országunk harci erejét, ÜJ SZŐ 6 • 1961. január 22. 1 mert az imperialisták tovább folytatják a lázas fegyverkezést. Pártunk és kormányunk mindig szilárdan és tántoríthatatlanul szembeszegül az imperialisták támadó akcióival. Szüntelenül úgy igyekszünk irányítani az események fejlődését, hogy megvédjük a szocialista tábor érdekeit, s ugyanakkor nem engedjük, hogy az imperialista békebontók új világháborút robbantsanak ki. Feladatunkul tűzzük ki, hogy leleplezzük valamennyi imperialista katonai és politikai tömb, mint például a NATO, SEATO és CENTO támadó lényegét, és elérjük, hogy a tömbök elszigetelődjenek s végül megszűnjenek. Nemegyszer kijelentettük, ez esetben hajlandók vagyunk megszüntetni a Varsói Egyezmény szervezetét. A katonai csoportosulások megszűntével a világ valamennyi népe nyerne. Ez óriási mértékben hozzájárulna a béke megszilárdításához és a nemzetközi helyzet tisztulásához: a békés együttélés politikájának nagy sikere lenne. Az imperialistáknak az utóbbi időben minden erőfeszítésük ellenére nem sikerült egyetlen további államot sem bevonniuk támadó katonai tömbjeikbe. Figyelemreméltó, hogy valamennyi új független állam kinyilatkoztatta, olyan politikát kivannak folytatni, amely távoltartja' őket a katonai tömböktől. Az európai és nemcsak az európai béke megszilárdításának szempontjából különös jelentőségű az újjáéledő nyugat-németországi militarizmus ellen folytatott harc. Ežt a harcot a Szovjetunió vezeti a Német Demokratikus Köztársasággal, Lengyelországgal, Csehszlovákiával. és a többi szocialista országgal együtt, mégpedig különböző irányokban. A legfontosabb az a harc, amelyet a békeszerződésért folytatunk. A szocialista államok felléptek a német kérdés békés rendezésének programjával, s ennek alapján Nyugat-Berlin kérdése megoldásának programjával is. Ez jelentősen hozzájárul az USA, a Német Szövetségi Köztársaság és más NATO-tagállamok agresszív köreinek leleplezéséhez, amelyek makacsul ellenzik a feszültség enyhülését. Megszilárdult a Német Demokratikus Köztársaság helyzete — ez az állam a szocializmus előőrse Nyugat-Európában. Nyugat-Berlinben az USA, NagyBritannia és Franciaország helyzete különösen sebezhető. Ezek a hatal^mak egyelőre még igyekeznek ragaszkodni az egykori határokhoz, be kell azonban látniuk, hogy ebben a városban előbb vagy utóbb lejár a megszállás ideje. Szükséges, hogy szüntelenül, lépésről lépésre észre térítsük az imperialista támadó köröket, rákényszerítsük ókét, hogy tudomásul vegyék a reális helyzetet. Ha makacskodnak, határozott intézkedéseket teszünk és megkötjük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, mert elszánt akaratunk, hogy végül biztosítsuk a békeszerződés megkötését Németországgal, megszüntessük NyugatBerlinben a megszállás rendszerét és ezzel eltávolítsuk Európa szívéből a tüskét. Elvtársak! Korunk sarkalatos kérdése az új háború megakadályozása, s ennek legradikálisabb útja a leszerelés, fit marxista-leninista pártok képviselőinek értekezlete Nyilatkozatában leszögezte, hogy a Szovjetunió javasolta egyetemes és teljes leszerelés programjának megvalósítása történelmi jelentőségű lenne az emberiség sorsa számára. A leszerelésért folytatott harcunk nem taktikai húzás. Mi őszintén kívánjuk a leszerelést. E tekintetben is maradéktalanul a marxizmus-leninizmusból indulunk ki. Engels már a múlt század végén hangsúlyozta, hogy a leszerelés lehetséges, s a leszerelést ,.a béke zálogának" mondta. Korunkban V. I. Lenin tűzte ki először a leszerelés jelszavát gyakorlati feladatként, s már a genovai értekezleten beterjesztették az első szovjet javaslatokat a teljes, illetve részleges leszerelésre, — amennyiben a tőkés hatalmak nem értenének egyet a teljes leszerelés gondolatával. A leszerelésért harcolni — vagyis a legfontosabb ponton akadályozni a háború kitörését, - azt jelenti, hogy hathatósan harcolunk az imperializmus ellen. E harcban az emberiség többsége a szocialista tábor oldalán áll. Életeszményeink a béke és a haladás eszményei. Hisz már az I. Internacionálé megalakulásának Manifesztuma, melyet Marx írt, felhívta a népeket, törekedjenek arra, „hogy a nemzetek kapcsolatainak érvényes legfőbb törvényei az erkölcs és az igazság egyszerű törvényei legyenek, amelyek a magánszemélyek kölcsönös viszonyát meghatározzák." (Marx K. és Engels F. Válogatott Művei I. kötet.). Ha célunkul tűzzük ki, hogy harcoljunk a fegyverektől és háborúktól mentes világért, természetesen tudjuk azt is, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor két társadalmi világrendszer létezik, az imperialista táborban még vannak — méghozzá eléggé jelentős — erők, amelyek nem támogatják e célkitűzést, ellenkezőleg, harcolnak ellene. A kommunizmusért való harc osztályprobléma. A békeharc azonban olyan kérdés, amelynek megoldására nemcsak a munkásosztály, a parasztság és a kispolgárság erői szövetkezhetnek, hanem a burzsoáziának az a része is, amely világosan látja az atomháború reális veszélyét. Ez azt jelenti, hogy a békeharc jelszava nem ellenkezik a kommunizmusért való harc jelszavával. E két jelszó öszszotartozik, mivel a kommunizmus a legszélesebb néptömegek szemében olyan erő, amely képes megmenteni az emberiséget a pusztító modern atomháború rémétől; az imperializmus viszont a tömegek tudatában egyre inkább egybekapcsolódik a háború fogalmával, mint olyan rendszer, amely háborúkat Idéz elö. Ezért a békeharc jelszava amolyan útitársa a kommunizmusért folyó harc jelszavának. A Nyilatkozat helyesen mondja: „A béke híveinek mozgalma korunk legátfogóbb mozgalma, amely különféle társadalmi osztályokhoz tartozó, a legkülönbözőbb politikai és vallási meggyőződést valló embereket egyesít soraiban, akiket összefűz az a nemes törekvés, hogy megakadályozzák az újabb háborúkat és biztosítsák a tartós békét." A békeharcosok soraiban különböző társadalmi rétegek tagjait, különböző politikai és vallási meggyőződést valló személyeket találunk. A leszerelésért folytatott harc egyben aktív küzdelem az imperializmus ellen, az imperializmus katonai lehetőségeinek korlátozásáért. A népeknek mindent meg kell tenniük azért, hogy elérjék az atomfegyverek és egyéb tömegpusztító fegyverek eltiltását és megsemmisítését. Ezzel biztosítottnak láthatjuk majd a békét, s a népek előtt a legkedvezőbb lehetőségek nyílnak, hogy életüket saját vágyaik és érdekeik szerint rendezzék be. A leszerelés területén a további előrehaladás első feltétele, hogy mozgósítsuk a legszélesebb néptömegeket, s hogy ezek a néptömegek egyre nagyobb nyomást gyakoroljanak az imperialista kormányokra. Elvtársak! A békéért és a társadalmi haladásért folyó harc további hatalmas erejét azok a népek jelentik, amelyek elérték a nemzeti függetlenséget. A nemzeti felszabadító mozgalom egyre súlyosabb veszteségeket okoz az imperializmusnak, segít megszilárdítani a békét és hozzájárul ahhoz, hogy meggyorsítsuk az emberiség fejlődését a társadalmi haladás irányában. Az imperializmus elleni forradalmi harc legfontosabb gócai manapság Ázsia, Afrika és LatinAmerika. A második világháború óta vagy negyven ország szerezte meg nemzeti függetlenségét. Közel másfél milliárd ember rázta le a gyarmati rendszer igáját. Az értekezleten joggal hangsúlyozták, hogy a gyarmati rabszolgaság rendszere roskadozik a nemzeti felszabadító mozgalom rohamai alatt, s ez történelmi jelentőségét tekintve a második legfontosabb jelenség a szocialista világrendszer létrejötte mellett. Az emberiség történelmében új, csodálatos fejezet kezdődik. Könynyen elképzelhetjük, mily nagyszerű művet visznek végbe ezek a népek, ha majd végleg kiűzik országaikból az imperialistákat s felismerik, hogy maguk kovácsolják sorsukat. Ez megsokszorozza az emberiség haladó erőit. Képzeljük el például Ázsiát, az emberi civilizáció ősi bölcsőjét. Mily kimeríthetetlen erők szunnyadnak e földrész népeiben! Mily szerepet játszhatnak az emberiség mai feladatainak megoldásában a hősi hagyományokkal rendelkező arab nemzetek, a Közel- és Közép-Kelet népei, amelyek megszabadultak, vagy megszabadulnak az imperializmustól való politikai és gazdasági függőségtől! Korunk egyik figyelemreméltó jelensége az afrikai nemzetek öntudatra ébredése. Több tucatnyi északés közép-afrikai állam érte el már önállóságát, forrongani kezd DélAfrika is s kétségtelen, hogy összeomlik a Délafrikai Unió fasiszta börtön-rendszere,' szabad lesz Rhodézia, Uganda és Afrika többi része. A nemzeti felszabadító mozgalom erői hallatlanul gyarapodnak, mivel az ut'óbbi években újabb front alakult ki, amelyen tevékenyen harcolnak az amerikai imperializmus ellen. Latin-Amerikában is. Még nemrég ezt az óriási földrészt egyetlen fogalommal — Amerika fogalmával — jelölték. Ez a fogalom lényegében a tartalmat tükrözte, — Latin-Amerikát bilincsbe verte az észak-amerikai imperializmus. Most azonban a latin-amerikai népek harcukkal megA tőkés tábornak a szocialista országokkal szemben folytatott politikájában kétféle irányzat nyilvánul meg: a harcos támadó irányzat és a józan mérsékelt irányzat. V. I. Lenin rámutatott, kapcsolatokat kell létesíteniük a burzsoázia ama köreivel, amelyek hajlamosak a pacifizmusra, „legyen ez a pacifizmus bármi rossz is". Kijelentette, hogy a béke megtartásáért folytatott harcban ki kell használnunk a burzsoázia megfontolt képviselőit is. E szavak jogosságát a jelenlegi események is igazolják. Az imperialista tábor uralkodó osztályai féltik a tőkés rendszer jövőjét. A légreakciósabb körök idegessége egyre nő, mindinkább kalandokra és agreszsziókra törekesznek, amelyek révén erősíteni akarják összeomló fozícióikat. Ugyanakkor ez országok uralkodó köreiben vannak olyan erők is, amelyek • felismerik a veszélyt, melyet az új háború a kapitalizmus számára is jelent. Ebből két irányzat következik: az egyik a háború felé vezet, a másik viszont atahoz, hogy valamiféle formában elfogadják a békés együttélés gondolatát. A szocialista államok politikájukban mindkét irányzattal számolnak, tárgyalásokra és megegyezésekre törekesznek a tőkés államokkal, konstruktív javaslatok alapján, és személyes kapcsolatokat igyekeznek létesíteni a szocialista és tőkés országok államférfiai között. Továbbra is ki kell használni minden lehetőséget arra, hogy leleplezzük a hidegháború és a lázas fegyverkezés híveit s megmutassuk a széles néptömegeknek, hogy a szocialista országok valóban őszintén harcolnak az egész világ békéjének biztosításáért. Minden nép egyre inkább felismeri, hogy éppen a kommunisták törekszenek arra, hogy az országok kölcsönös kapcsolatai a békés együttélés elveinek alapján formálódjanak, hogy éppen a kommunisták harcolnak a legmerészebben és legkövetkezetesebben a békéért. Büszkék lehetünk arra, hogy a népek gondolkodásában egyre inkább egy fogalommá forr össze a béke és a kommunizmus. mutatják, hogy az amerikai kontinens nem az Északamerikai Egyesült Államok örökös birtoka. Latin-Amerika kitörő vulkánra emlékeztet. A szabadságharc vihara számos latinamerikai országban elsöpörte a diktatúrák rendszerét. Világszerte visszhangzik a hős kubai forradalom mennydörgő szava. A kubai forradalom nemcsak visszaveri az imperialisták rohamait, e forradalom elmélyül és kiszélesedik, a nemzeti szabadságharc új, fejlettebb fokát jelenti, amikor a nép veszi át a hatalmat, maga a nép lesz kincseinek ura. Nemcsak a latin-amerikai népeknek, hanem a szocialista országoknak, az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak, az egész világ proletariátusának kötelessége, hogy szolidáris legyen a forradalmi Kubával. A nemzeti felszabadító mozgalom imperiaiistaellenes mozgalom. Az imperializmust jelentősen meggyöngítette a gyarmati rendszer összeomlása. Óriási területek és hatalmas néptömegek többé már nem jelentenek tartalékot az imperializmus számára, nem szolgáltatnak olcsó nyersanyagot

1 és ágyútölteléket. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok a szocialista államok és minden nemzetközi haladó erő támogatásával egyre több kudarcot okoznak az imperialista hatalmaknak és hatalmi csoportosulásoknak. Örömmel üdvözöltük Moszkvában az értekezlet résztvevői között az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok testvér kommunista pártjainak képviselőit, a nemzetek függetlenségének és szabad fejlődésének elszánt harcosait. Jelenleg e földrészek közel 50 országában működnek kommunista pártok. Ezzel valóban az egész világra kiterjed a kommunista mozgalom befolyási övezete. V. I. Lenin, a keleti népek kommunista szervezeteinek II. országos kongresszusán, 1919-ben azt mondta: „...ha az orosz bolsevikoknak sikerült rést ütniök a régi imperializmuson, ha sikerült magukra vállalniok a forradalom útjai megteremtésének rendkívül nehéz, de nemes feladatát, akkor Önökre, Kelet dolgozó tömegeinek képviselőire, még nagyobb és , újabb feladat vár". Lenin nézete szerint „A feladat ez: fel kell ébreszteni a forradalmi aktivitást, amely előrelendíti a dolgozó tömegek öntevékenységét és szervezkedését, függetlenül attól, hogy milyen színvonalon állnak ezek a tömegek, alkalmazzák a kommunista tanítást országuk sajátos viszonyaira . . . és közös harcban fogjanak össze a többi ország proletárjaival." Amikor Lenin kitűzte e feladatot, gyakorlati megvalósítása még sehol sem volt ismeretes, semmiféle könyvben sem olvashatták, hogyan kell azt konkrétan végrehajtani. Ma a nemzeti függetlenségükért harcoló vagy függetlenségüket már elért országok kommunista pártjai sokkal A kommunistákat az a meggyőződés hatja át, hogy amennyiben minden mai haladó és békeszerető erő — a szocialista rendszer országai, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalmak, a fiatal nemzeti államok és valamennyi háborút ellenző ország, minden békeharcos erélyesen küzd a háború veszélye ellen, úgy megköthetik a háborús gyújtogatok kezét és megakadályozhatják az új világháború katasztrófáját. Naponta arra kell törekednünk, hogy a lakosság további rétegeit nyerjük meg a békeharcnak, és leküzdjük azt a passzivitást, amely sajnos, a polgári államnak egyes társadalmi rétegeiben tapasztalható. A Nyilatkozat hangsúlyozza: „Az új világháború veszélye elleni harcot most kell kibontakoztatni, nem várva addig, amikor már hullanak az atom- és hidrogénbombák". A kommunizmus erkölcsi erejének, a tömegekre gyakorolt mérhetetlen hatásának egyik fő forrása abban van, hogy a kommunizmus a békeharc zászlóvivője. A béke zászlaja teszi lehetővé számunkra, hogy magunk köré gyűjtsük a legszélesebb néptömegeket. Ha magasra emeljük a béke zászlaját, mind nagyobb sikereket érünk el. A kommunisták szent kötelességüknek tekintik, hogy teljesen kihasználjanak minden lehetőséget, amelyeket a jelenkor nyújt a népeknek az imperializmus támadó erőinek megfékezésére és az új háború megakadályozására. Jelenleg a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom oly erőt és szervezettséget ért el, hogy gyakorlati feladatul tűzi ki maga elé: megszabadítja az emberiséget az új háború szenvedéseitől. Az értekezletről kiadott Nyilatkozat megállapítja: „A kommunisták történelmi küldetésüket nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget az új háború ré* métől. A világ kommunista pártjai minden erejüket és energiájukat e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik." kedvezőbb helyzetben vannak, mivel ismeretesek a marxizmus-leninizmus elméletének alkalmazása során szerzett óriási tapasztalatok azokból az országokból és területekről, amelyeket a tőkés rendszer örökös elma* radottságra ítélt. A világ kommunista mozgalma gyűjtötte tapasztalatok gazdag ismerettárt jelentenek minden kommunista számára. E tapasztalatok helyes kihaszrMására, a követendő politika helyes meghatározására természetesen ess : az a párt képes, amely az illető országban működik. fe pártok figyelmüket a legfontosabb feladatra összpontosítják — hogyan forduljanak helyesen saját népükhöz, hogyan győzzék meg a legszélesebb tömegeket arról, hogy jobb jövőjük elválaszthatatlanul összefügg az imperializmus és a belső reakciós erők elleni harccal, s hogyan szilárdítsák a szocialista államokhoz, az egész világ dolgozóinak kommunista élcsapatához fűződő nemzetközi szolidaritást. Tanúi vagyunk annak, hogy a világ a szabadság, a demokrácia és a szocializmus elvei alapján megújhodik; e nagy történelmi folyamatban egybekapcsolódnak és kölcsönösen egymásra hatnak a különféle forradalmi demokratikus mozgalmak, a szocialista forradalom döntő hatása alatt. A nemzeti felszabadító mozgalom sikereit nagy mértékben a szocializmus győzelmei határozzák meg, s e sikerek viszont erősítik a szocializmus nemzetközi pozícióit az imperializmus ellen vívott harcban. E történelmi folyamatok ilyen, való» ban lenini értelmezésén alapul a kommunista pártok és szocialista államok politikája, amelynek célja a függetlenségükért harcoló vagy függetlenségüket már elért nemzetekhez fűződő szoros kapcsolataink megszilárdítása. A burzsoá és revizionista politikusok azt hajtogatják, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom állítólag a munkásosztálynak a szocializmusért vívott harcától és a szocialista államok támogatásától függetlenül fejlődik, s hogy állítólag maguk a gyarmatosítók ajándékozzák meg az egykori gyarmati országok népeit a szabadsággal. Ezeket a kiagyalt ostobaságokat azért harsonázzák vi» lággá, hogy elszigeteljék a fiatal független államokat a szocialista tábor országaitól s azt bizonygassák, hogy ezeknek az államoknak a nemzetközi arénában valamiféle „harmadik erő" szerepét kell játszaniuk ahelyett, hogy az imperializmus el* len harcolnának. Felesleges bizony* (Folytatás a 7. oldakfflj 4. A gyarmati rendszer felszámolása és a felszabadult országok további fejlődésének útjai