Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-25 / 25. szám, szerda

A kommunista világmozgalom újabb győzelmeiért (Folytatás a 3. oldalról) az állandó munkanélküliség országa is. A hivatalos statisztika nyilvánvalóan szépített adatai szerint a teljes munkanélküliek száma az USA-ban az L956. évi 2,6 millióról 1959-ben 3,8 millióra emelkedett, és az 1960. év végén meghaladta a négy milliót. Ezen felül az USA-ban sokmillió részleges munkanélkülit is találunk. Az USA-ban állandó jelenség az Ipari kapacitás fokozódó kihasználatlansága 1959-ben az USA-ban kihasználatlan maradt az acélipar termelési kapacitásának 37 százaléka, bár az acéltermelés az 1958-as válság után kissé emelkedett. 1960 végén az acélipar termelési apparátusát alig 50 százalékban használták ki Noha hallatlanul megnőttek a katonai kiadások, az ország termelésének gyarapodása a háború utáni években egyre lassúi, s alig-alig múlja felül a népszaporulatot. 1956—1959-ben az USA egy lakosra átszámított ipari termelése egy színvonalon mozgott. Bár az USA a jelenkori imperializmus fő gazdasági, pénzügyi és katonai ereje marad, része a tőkés világ gazdaságában és politikájában mégis csökken. Az USA részesedése a tőkés országok ipari termelésében az 1950. évi 54 százalékról 1959-ben 47—48 százalékra esett vissza. 1950ben az USA termelte a tőkés országokban gyártott acél 57,4 százalékát, 1959-ben viszont már csupán 40,4 százalékát. Az USA részesedése a tőkés országok kivitelében az 1946. évi több mint 30 százalékról, 1953-ban 21 százalékra, 1959-ben 17,4 százalékra csökkent. Ennek ellenére az amerikai monopolisták továbbra is a világ első uzsorásai, és fő szerepet játszanak a nemzetek kizsákmányolásában. Joggal arra következtethetünk, hogy a legnagyobb . tőkés hatalom gazdasági és nemzetközi politikai téren egyaránt egyre növekvő nehézségek, válságok időszakába lépett, amely az elkerülhetetlen véghez vezet. Ami a többi tőkés ország gazdaságát illeti, annak jellemző ismertető jele az egyre növekvő ingatagság és bizonytalanság. A tőkés világ ma nem oszlik két imperialista táborra, mint közvetlenül a két világháború előtt, de mégsem mondható egységesnek, ellenkezőleg, elkeseredett belső harcok nyugtalanítják. Még a fennen hangoztatott „atlanti szolidaritás" cégére mögött is a belső viszályok és ellentétek elszomorító képe rejlik, s egyre nő az ellenállás az amerikai vezetéssel és diktátorkodással szemben. A német militarizmus és revansizmus feltámasztása Európa szívében egyben felújítja a brit-német, a francia-német és egyéb imperialista ellentétek szerfölött bonyolult szövevényét. Elég, ha a kapitalizmus mai helyzetét összehasonlítjuk a második világháború utánival, s világosan látjuk, hogy a tőkésrendszer általános válsága kimondhatatlanul elmélyül. Az értekezlet az egész nemzetközi helyzet mélyreható elemzése alapján olyan tanulságra jutott, amelynek elméleti és politikai jelentősége egyaránt nagy. Ez a tanulság így hangzik: „A kapitalizmus általános válságának fejlődésében új szakasz kezdődött". Ezt a szakaszt az jellemzi, hogy nem a világháború következtében jött létre, hanem a két rendszer versengésében és harcában, olyan időszakban, amikor az erőviszonyok egyre inkább a szocializmus javára változnak meg, kiéleződik az imperializmus minden ellentmondásai,, a békeszerető erőknek a békés együttélés kiharcolásáért és megszilárdításáért folytatott küzdelme megakadályozta az imperialistákat abban, hogy támadó cselekményekkel megbontsák az általános békét; olyan korszakban, amikor egyre fokozódik a széles néptömegek harca a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért. Mindez a kapitalizmus általános válságának elmélyüléséről tanúskodik. A tőkésországok kommunista pártjaiban harcoló elvtársaink a munkásosztály ügyéért vívott harc további taktikai irányvonalának meghatározásakor számításba veszik ezt a körülményt. És teljes bizonyossággal elmondhatjuk, hogy a legközelebbi jövőben a világszocializmus, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító harc egyesült erői újabb sikereket fognak kivívni. 2. A kommunizmus általánosan kibontakozó építése a Szovjetunióban és a szocialista világrendszer fejlődésének távlatai Elvtársak! A jelenkor legnagyobb mozgató ereje a szocialista világrendszer. A nemzetközi munkásosztály és kommunista élcsapata abban látja kötelességét, hogy minden úton-módon növelje a szocialista tábor hatalmát és egységét, hisz a szocialista tábor jelenti a nemzetek békéjének, szabadságának és függetlenségének védőpajzsát. Ismeretes, hogy az értekezleten nagy figyelmet fordítottak a szocialista világrendszer további fejlődésének problémáira. Az értekezlet Nyilatkozatában megszövegezték az e problémákkal kapcsolatos fontos elméleti és politikai téziseket. Szeretnék foglalkozni néhányukkal. A Nyilatkozat hangsúlyozza, a szocialista országok elsőrendű feladata kihasználni a szocializmus adta lehetőségeket, s minél rövidebb idő alatt felülmúlni a kapitalista világrendszert az ipari és mezőgazdasági termelés abszolút mennyiségét tekintve, majd megelőzni a legfejlettebb országokat az egy lakosra számított termelés és az életszínvonal területén is. A kommunista és munkáspártok képviselőinek előző, 1957-ben megtartott értekezlete óta eltelt Időszakot a szocialista világrendszer gazdasági erejének és nemzetközi befolyásának rohamos növekedése jellemzi. 1957-től 1959-ig a szocialista országok összes Ipari termelJse 37,1 százalékkal emelkedett, a tőkés országoké 7,4 százalékkal. Ugyanebben az időszakban a Szovjetunió ipari termelése 23 százalékkal gyarapodott, az USA-é csupán 4,6 százalékkal. Valamennyi szocialista országban a növekedés átlagos évi Irama elérte a 17 százalékot, a tőkés országokban viszont csupán 3,6 százalékos volt. A Szovjetunió termelése ebben az időszakban évente 10,9 százalékkal nő, az USA-é 2,3 százalékkal. A szocializmus a népi demokratikus államok életének minden területén oly mélyreható változásokat idézett elő, hogy ma jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg: nem csupán a Szovjetunióban, hanem a szocialista tábor valamennyi országában is megszűntek a kapitalizmus visszaállításának társadalmi és gazdasági lehetőségei. A szocialista világrendszer fejlődésének új szakaszába lépett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága kötelességének tekintette, hogy tájékoztassa a világ kommunistáinak fórumát pártunk munkájáról és legközelebbi kilátásainkról. Pártunk arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy megoldja a kommunista társadalom kibontakozó építésével összefüggő feladatokat. A következő fő feladatokról van szó: 1. a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának megteremtése, 2. a kommunista társadalmi viszonyok fejlesztése ezen az alapon és 3. a jövendő kommunista társadalom emberének kialakítása. Országunkban a kommunizmus anyagi és műszaki alapja megteremtésének igen fontos szakasza a hétéves terv. A hétéves terv első két es/tendpjéhen az ipari termelésnek az irányszámok alapján 17 százalékkal kellett volna emelkednie. A valóságban az emelkedés közel 23 százalék volt. Az ipari terÜJ SZÖ 4 * 1961. január 20. melés emelkedésének eddigi iramát tekintve a gyarapodás hét esztendő alatt nem a terv előírta nyolcvan százalék lesz, hanem majdnem kétszerese. Ez azt jelenti, hogy terven felül kb. 90 milliárd rubel értékű (új árakban számítva) iparcikket állítunk elő. Szemléltetésül, mit jelent ez a szám, engedjék meg, hogy megemlítsem: V. I. Lenin büszkén közölte a kommunista Internacionálé IV. kongresszusával, hogy országunk 1922-ben először ruházott be nehéziparába 20 millió rubelt. Látják, milyen szerények voltak a számadatok 1922-ben, és milyen nagyszerű lehetőségeink vannak ma. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány szót mondani kohóiparunkról. A hétéves tervet úgy dolgoztuk ki, hogy 1965-ben 86—91 millió tonna acélt kell gyártanunk. Tavaly már elértük a 65 millió tonnát. 1961-re a terv 6 millió tonnás termelési gyarapodást Irányoz elő. Ez azt jelenti, hogy 71 millió tonna acélunk lesz. Ha a hétéves terv további esztendeiben legalább annyival növeljük a termelést, mint 1961-ben, 1965 végén 95 millió tonna acélt gyárthatunk. Ha az acélgyártás továbbra Is olyan iramban emelkedik, mint a hétéves terv első három esztendejében, az acélgyártás 1965-ben elérheti a 100—102 millió tonnát. Látnivaló azonban, hogy nem folytatjuk a végsőkig a vaskohászat fejlesztésének politikáját. A beruházások egy részét a mezőgazdaságba és a könnyűiparba helyezzük át. Nem lehet úgy építeni a kommunizmust, hogy csak gépeket, vasat és színes fémeket kínálunk. Szükséges, hogy az emberek jól táplálkozhassanak, öltözködhessenek, szép lakásuk legyen, s megtalálják életük egyéb anyagi és kulturális feltételeit. Ez nem jelenti általános irányvonalunk revízióját, csupán anyagi lehetőségeink értelmes kihasználását. Amikor az ellenség gyűrűje vett körül s iparunk gyöngébb volt, mint a tőkés országoké, mindennel takarékoskodtunk, mint Lenin mondta, még az iskolaügy területén is. Most más a helyzet: hatalmas iparunk van és fegyveres erőink a legkorszerűbb fegyverekkel rendelkeznek. Miért kellene lemondanunk arról, amit az ember megszerezhet anélkül, hogy szenvedne általa szocialista államunk további fejlődése? Az SZKP KB és a szovjet kormány jelenleg kidolgozza a Szovjetunió népgazdasága fejlesztésének 1960— 1980-as évi általános tervét. Valóban megkapó kilátások nyílnak előttünk a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának építésében, a nép életszínvonalának emelésében halhatatlan vezetőnk és tanítónk, V. I. Lenin nagyszerű irányelvei alapján. A szocializmus egyik legnagyobb sikere a néptömegek kultúrájának emelkedése. 1959-ben a Szovjetunióban 2,2 millió főiskolai hallgató és középfokú szakiskolai tanuló volt; ma a szellemi dolgozók száma meghaladja a 20 milliót. Jelentősen emelkedett a középiskolai és főiskolai képzettségű fizikai munkások száma. A forradalom előtt a munkások és parasztok között nem voltak középiskolai, még kevésbé főiskolai képzettségű dolgozók, ma viszont az utolsó népszámlálás adatai szerint a testi munkát végző szovjet állampolgárok 32 százaléka rendelkezik középiskolai vagy főiskolai végzettséggel, a munkások 39 százaléka, a kolhozparasztok 21 százaléka végezte el a közép- vagy főiskolát. Mindez ékesszólóan bizonyítja, hogy már nagyon is kézzelfogható eredményeket ér tünk el a testi és szellemi munka lényeges különbségeinek megszün tetésében. Országunkban az óriási kulturális forradalom eredményeit szembetűnően mutatják a szovjet tudomány sikerei, amelyekről elragadtatással beszélnek az egész világon. A három szovjet szputnyik, a naprendszer mesterséges bolygója, a szovjet holdrakéták és űrhajók — mindez megcáfolhatatlanul kifejezésre juttatja a szocialista rendszer sikereit és előnyeit, a kommunizmust építő nép szocialista géniuszát. A hétéves terv a kommunizmus fejlett építésének első időszakát, s egyben a Szovjetunió alapvető gazdasági feladata teljesítésének döntő szakaszát jelenti. 1950-ben a Szovjetunió ipari termelése az USA Ipari termelésének alig 30 százaléka volt, ma kereken 60 százaléka. Nemzetgazdászok számításai szerint a Szovjetunió 1965-ben a termelés összes mennyiségét, 1970 körül pedig az egy lakosra eső termelés mennyiségét tekintve felülmúlja az USA-t. A szovjet néppel együtt a többi szocialista ország népe is munkálkodik a szocializmus alapvető gazdasági feladatának teljesítésén. Közeledik az idő, amikor a szocializmus az első helyet foglalja el a világ termelésében, és a kapitalizmus vereséget Szenved az emberi tevékenység döntő területén — az anyagi termelésében. Már a szovjet népgazdaság hétéves fejlesztési tervének teljesítésével és túlteljesítésével, valamint a népi demokratikus országok gyors ütemű gazdasági fejlődése következtében a szocialista világrendszer országai a világ ipari termelésének több mint felét mondhatják majd magukénak. A Szovjetunió győzelme az USÄval való gazdasági versengésben és az egész szocialista rendszernek a tőkés rendszer fölött elért győzelme óriási történelmi fordulatot jelent és még hatalmasabban forradalmasítja az egész világ munkásmozgalmát. Akkor majd a legmakacsabb kételkedők is világosan látják, hogy csakis a szocializmus biztosítja az ember boldog életének minden szükséges feltételét, és a szocializmus mellett döntenek majd. Ma a legfontosabb, hogy időt nyerjünk a kapitalizmussal folyó gazdasági versengésben. Minél gyorsabban fejlesztjük gazdasági építésünket, annál erősebbek leszünk gazdaságilag és politikailag is, annál nagyobb befolyást gyakorol a szocialista tábor a történelmi fejlődés irányára és ütemére, a világ sorsára. Az értekezlet Nyilatkozata hangsúlyozza annak szükségét, hogy szüntelenül javítsuk a politikai és gazdasági munkát, állandóan tökéletesítsük a népgazdaság irányításának módszereit, tudományosan megalapozott szocialista gazdálkodást folytassunk. Gyakorlatunk is igazolja, hogy e kérdések helyes megoldása szerfölött nagy jelentőségű. Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a gazdasági vezetés kérdéseit a tárgyi adottságok alapján oldjuk meg, tehát ne előzzük meg, de ne is lassítsuk a fejlődés iramát. Hazánkban messzemenő intézkedéseket teszünk, hogy az ország minden természeti forrása a kommunizmus építését szolgálja. Negyvenegy millió hektár szüzföldet és sökéves ugart műveltünk meg, vagyis akkora területet, hogy több nyugateurópai állam elférne rajta. Oroszország nagy folyamát, a Volgát szinte végig szabályozott mederbe kényszerítette az óriási vízierőmüvek láncolata. Még ennél is nagyobb vízierőmü-telepek alkotják az Angara vízlépcsőit, köztük a több mint négyezer MW kapacitású Bratszki vízierőmű. A kommunista országépítést még hatalmasabb, ötezer MW kapacitású villanymüvekkel szolgálja majd a Jeniszej, Szibéria nagy folyója. A Szovjetunió európai részének szívében megkezdtük a világ egyik legdúsabb vasércmedencéjének, a kurszki mágneses anomáliának kiaknázását. Egyre több kőolajat fejtenek Keleten a kőolajkutak. A forradalom előtt Oroszország kőolajtermelésének háromnegyed részét Baku vidéke adta. A szovjet hatalom éveiben a bakui naftatermelés megkétszereződött, 1959-ben a bakui kőolaj mégis a Szovjetunió kőolajtermelésének csupán nem egészen 15 százaléka volt. Feltárjuk Szibéria kimeríthetetlen természeti kincseit, amelyek országunkat sokmillió tonna vassal, színes és ritka fémekkel, különféle ásványokkal és ipari gyémántokkal gazdagítják. Millió és millió hektár nemrég még aszályos termőföldet öntözünk. Megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogyan változtathatjuk meg néhány nagy északi folyó folyásának irányát. Ez csak néhány példa, melyek mutatják, mily gyümölcsöző eredményeket hoznak a gazdálkodás tudományosan megalapozott módszerel, amelyek lehetővé teszik a szocializmus teremtő lehetőségeinek teljes kihasználását. A kommunista építésben az SZKP irányító munkájának igen fontos és oszthatatlan része az élet felvetette elméleti kérdések kidolgozása. A kommunizmus építésének gyakorlata számos ilyen kérdés elé állít bennünket, amelyekre nincs készen a felelet. A kommunizmus építésében eddig felderítetlen úton haladunk. Az emberiség még nem rendelkezik olyan hiánytalan elméleti ismeretekkel és tapasztalatokkal, amelyek alapján megszervezhetnők a kommunista társadalom életének minden szakaszát. A marxisták ugyan jól ismerik a kommunizmusban az élet szerkezetét meghatározó általános törvényszerűségeket és elveket, de az általános törvényszerűségek puszta ismerete ma már nem elég. A kommunizmus az elmélet területéről a közvetlen gyakorlat területére lépett. A párt helyesen oldja meg a kommunista építés új feladatait, mivel nem merev dogmát lát a marxizmus-leninizmusban, hanem alkotó szellemű, szüntelenül fejlődő tanítást. A kommunista országépítés gyakorlati feladatainak megoldásában pártunk fáradhatatlanul munkálkodik a marxista-leninista elmélet továbbfejlesztésén. A nagy Lenin azt tanítja, hogy a forradalmi marxista elmélet nem ^ választható el a forradalmi gyakorlattól, hogy az elmélet és a gyakorlat kölcsönösen hat egymásra és kiegészíti egymást, hogy az elmélet utat mutat a gyakorlatnak. Engedjék meg, hogy néhány elméleti kérdést vessek fel, amelyekkel pártunk az utóbbi esztendők során foglalkozott. A kommunizmus két fejlődési szakaszának kérdéséről, az egyik szakaszból a másikba, fejlettebb szakaszba való átmenet kérdéseiről van szó. Továbbá a termelőerők és termelési viszonyok fejlődésének kérdéseiről a szocializmusból a kommunizmusba vivő átmenet időszakában, a szocialista államiság belenövéséről a kommunista társadalmi önkormányzatba, a dolgozók kommunista neveléséről, stb. Szeretnék foglalkozni e kérdések néhányával. A kommunizmushoz vezető fokozatos fejlődéssel a szocialista gazdaság irányítása bonyolultabbá válik, egyes ágazatainak és az ország gazdasági területeinek viszonyai mind szorosabbra fűződnek. Ezért pártunk nagy figyelmet fordít a népgazdaság irányításával és a tervezés tökéletesebbé tételével kapcsolatos kérdések kidolgozására. 1957-ben végrehajtottuk az ipar és az építőipar vezetésének átszervezését, megszüntettünk különböző szakminisztériumokat, és népgazdasági tanácsokat alakítottunk a gazdasági közigazgatási körzetekben. Ezeknek az intézkedéseknek a lényege az, hogy a gazdasági országépítés cselekvőképes irányításának súlypontját lejjebb helyezzük, de ugyanakkor megőrizzük a tervezés központosított jellegét. A demokratikus centralizmus elvének továbbfejlesztése ez Megfelel Lenin ama tételének, hogv a kommunizmusba való fokozatos átmenet és a dolgozók kulturális színvonalának emelkedése következtében a termelés irányítása eqvre inkább demokratikus elvekre támaszkodik Egy másik kérdés. Pártunk megmutatta az utat, amelyen a szövetkezeti kolhoztulajdont a népi tulajdon színvonalára emelhetjük, s célul tűzte ki. hogy mindkettőt egységes kommunista tulajdonná forrasszuk össze. A Szovjetunio Kommunista Pártja a gazdasági, politikai és szervezési intézkedések egesz sorát dolgozta ki és hajtotta végre, hogy megszilárdítsuk és minden tekintetben felvirágoztassuk a kolhozrendszert, a szövetkezeti kolhoztulajdont, (pl a gép- es traktorállomások újjászervezése, mezőgazdasági gépek eladása a kolhozoknak, a begyűjtés rendszerének és az árpolitikának megváltoztatása, a falu megsegítése káderekkel, stb.) Pártunk nagy figyelmet fordít arra, hogy helyesen érvényesítse az elosztás szocialista elvét, és távlatilag biztosította az áttérést az elosztás kommunista elvére. Rámutatott mindennemű egyenlősdi és az anyagi érdekeltség elvét gyöngítő törekvések gazdasági tarthatatlanságára és elhibázottságára. Ismeretes, hogy a múltban itt-ott, főleg a mezőgazdaságban eltértek az anyagi érdekeltség elvétől. Ez komoly károkat okozott a mezőgazdasági termelésnek és a kolhozrendszernek. A dolgozók anyagi- szükségleteinek lebecsülése és főleg a lelkesültségnek és , öntudatosságnak, az ösztönzés és a díjazás társadalmi és erkölcsi formáinak hangsúlyozása fékezte a termelés gyarapodását s a dolgozók életszínvonalának emelkedését. Ennek kedvezőtlen belpolitikai és külpolitikai következményei voltak, mivel csökkentette a kolhozrendszer presztízsét és a kommunizmus ellenségeinek malmára hajtotta a vizet. Megszüntettük ezeket a hibákat, és arra törekszünk, hogy következetesen érvényesítsük az elvet: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint." Ez az általános munkakötelesség elve. Megvalósítása óriási jelentőségű a munkatermelékenység és a dolgozók szakképzettsége növelésében, abban, hogy az embereket a munkához, mint elsőrendű életszükséglethez való kommunista viszony szellemében neveljük. Pártunk egyben gondoskodik arról, hogy a munkára ösztönző anyagi és erkölcsi tényezőket egybekapcsoljuk. Fokozatosan, ahogy áttérünk a kommunizmusba, az erkölcsi tényező jelentősége egyre nő majd. De már ma is nagy jelentőségű. A mai szovjet élet figyelemre méltó jelensége a kommunista munkabrigádok, műhelyek és vállalatok mozgalmának kialakulása és fejlődése. A szükségletek szerinti elosztás kommunista elvére majd csak akkor térünk át, ha a termelőerők és a munkatermelékenység olyan színvonalat ér el, hogy biztosítsa az anyagi javak bőségét, s a munka a társadalom minden tagjának elsődleges életszükséglete lesz. Ma a nemzeti gazdasági alapnak fogyasztásra szánt részét lényegében a végzett munka szerint osztjuk el. Egyidejűleg a dolgozók szükségleteinek jelentős részét díjtalanul elégítjük ki. A szociális és kulturális gondoskodásra, közoktatásügyre és egészségügyre ! szánt kiadások — e szolgáltatások[ ban minden állampolgár ingyen részesül — már most elérik az évi 25 milliárd rubelt. A személyes fogyasztást szolgáló társadalmi alapok növelésében a dolgozók életszínvonalának emelését biztosító kommunista utat látjuk. A párt nagy figyelmet fordít a szocialista államelmélet kérdéseire. Országunkban, ahol már rég nincsenek kizsákmányoló osztályok, fokozatosan elhalnak az állami közigazgatás szervei, elsősorban azok, amelyek kényszerítő funkciót töltenek be. Pártunk következetesen arra törekszik, hogy továbbfejlesszük a demokráciát, az állami szervek egyes funkcióit a társadalmi szervezeteknek adják át, egyre szélesebb körben bevonják a lakosságot a politikai és kulturális élet valamennyi szakaszának irányításába, megnyerjék a dolgozók legszélesebb tömegeit a gazdaság irányításának, a közrend védelmének, a törvénysértők elleni harcnak, stb. Ez a törekvés nemhogy meggyengítené, ellenkezőleg, erősíti a szocialista társadalmat és megfelel annak a kilátásnak, hogy a szocialista államiság fokozatosan kommunista társadalmi önkormányzattá alakuljon át. A kommunizmus építésének eme és más elméleti és gyakorlati kérdései kifejezésre jutnak a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programjában. E programon most dolgozunk; a párt legközelebbi, XXII. kongresszusán vitatja meg és hagyja jóvá. A Nyilatkozatban kifejezésre jut a marxista-leninista pártok közös gondoskodása arról, hogy a fejlődés valamennyi szocialista országban sikeresen haladjon tovább, hogy a szocializmus és a kommunizmus gyako>-'->K építése felvetette felada< Folytatás az 5. oldalon.).