Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-24 / 24. szám, kedd

Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP KB plénumának január 17-i ülésén (Folytatás a 4. oldalról) És még azt mondják neki — hagy­ja abba! Jó mondás ez, már én is éltem vele. De kérdés, ki hagyja abba és ki nem, s erre a kérdésre csak érett megfontolás után adha­tunk választ. Vannak emberek, akik­nek már rég abba kellett volna hagyniuk, mégis a helyükön marad­nak, sőt olyanok is akadnak, akik­nek nincs mit abbahagyniuk, mert el se kezdték. Azt kellene tanácsol­ni a mityiscsinszki elvtársaknak, ve­gyék fontolóra, az elsó csoportba tartoznak-e vagy a másikba. Erről sohasem szabad megfeled­keznünk. Zelenszkaja elvtársnőre jól emlékszem abból az időből, amikor a moszkvai pártbizottság titkára voltam. Akkoriban a négyzetes-fész­kes vetés kérdésével foglalkoztam és azt ajánlottam a moszkvai terü­let kolhozainak, vezessék be széles méretben e módszert. Zelenszkaja elvtársnő nem hajlott a tanácsomra. Egyszer ellátogattam a kolhozba és látom, hogy ott minden a régiben maradt. Figyelmeztettem az elnök­nőt, ő magyarázatot is adott, amely­lyel nem értettem egyet és meg is mondtam neki, hogy nincs igaza. Akkoriban nemcsak hogy semmi­féle intézkedést sem tettünk Ze­lenszkaja elvtársnő ellen, hanem még csak nem is haragudtam rá. Sőt, megtetszett nekem ez az ember, hisz négyzetes-fészkes ültetés nél­kül is olyan terméshozamokat ért el, mint azok a kolhozok, amelyek ezzel a módszerrel termesztették a burgonyát. Ezért fontos, hogy — amint Kozma Prutkov ajánlotta, — a dolog gyökerére tapintsunk. Ze­lenszkaja elvtársnő maga is agronó­mus, nagyon érdekes ember és ne­kem tetszett a gazdálkodási mód­szere. Ma rétiig Zelenszkaja elvtársnő munka nélkül van, bár egészséges és tovább dolgozhatna. A szovhoz igazgatójának olyan embert nevez­tek ki, aki az egykori kolhoz föld­jein felére csökkentette a termelési mutatószámokat. Ennek az embernek nyilván nincs is mit abbahagynia (derültség). Én Zelenszkaja elvtárs­nőt nevezném ki a szovhoz igazga­tójának. Meggyőződésem, moszkvai elvtársak, hogy megmutatná mind­nyájunknak, hogyan kell megforgat­ni a földet is, meg az eredményeket is. (Derültség.) Kezeskedem érte, hogy Zelenszkaja elvtársnő fellen­díti a termelést. Arról van szó, hogy Zelenszkájd, elvtársnő esetében bürokratikus mó­don, formálisan jártak el. Nem tu­dom, hány éves az elvtársnő. De amikor megkérdezték tőle, hány éves, azt felelte: „Ne kérdezzék az éveim számát, azt nézzék, mit tu­dok. Dolgozni akarok, nem pedig nyugdíjat élvezni." Igen, ez az emberi méltóság meg­nyilatkozása; természetesen nem ítélhetjük el azokat, akik nyugdíj­ba mentek. Törvényes joguk van rá, de az ember néha egy ilyen nyugdíjas láttán arra gondol, hogy még egy bikát is meg tudna fékezni. (Derült­ség, taps.) Mégis tétlenségre kárhoz­tatják, s kénytelen azt gondolni, hogy a társadalomnak már nincs szüksége rá, a társadalom táplálja, az állam pénzt ad neki. Ezért tapintatosan kell bánnunk az emberekkel, nem a korukat kell nézni, hanem magát az embert, s lehetővé kell tennünk, mindenki számára, hogy minél to­vább ott állhasson és szorgoskodhas­son a kommunizmus építőinek sorai­ban. Örülök, hogy ezen a teljes ülésen nyugdíjazott tábornokok is részt vesznek, akik ma szovhozokat vezet­nek. Becsülettel harcoltak a hazáért, ma becsülettel küzdenek hazánkban a kommunizmus építéséért. (Taps.) Örömmel olvastam, hogy a szovjet hadsereg egyik volt tisztje sertés­etető lett és nagyszerű eredménye­ket ért el munkájában. Leküzdötte az előítéleteket, hisz valamikor a sertésetetők és pásztorok a társa­dalom legaljának számítottak. Ezt joggal mondhatom, hisz magam is pásztor voltam, s ma a nép és a párt az SZKP KB első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek funkciójával bízott meg. Ogy látszik, a pásztorok közt is akadnak nem éppen utolsó emberek. (Hosz­szan tartó taps.) Értsünk szót, elvtársak: ne törje­nek pálcát fölöttem, és ne mondják, hogy dicsérni kezdem magamat. (De­rültség, taps.) Nem én neveztem ki magamat, önök választottak meg, s olyat nem választottak volna, aki nem méltó bizalmukra. Ezért nagy­ra becsülöm önöket. Ha megválasz­tottak, ez azt jelenti, hogy valamit érek. (Taps.) Tapintattal kell bánni az embe­rekkel, jobban ki kell használni ké­pességeiket, az élenjáró, úttörő dol­gozók tapasztalatait. Ezek az embe­rek, ha nyugdíjba ls mennek, nem ülnek meg tétlenUl odahaza. Valami húzza majd őket, hogy megnézzék, hogy is megy tovább a gazdaság. Ta­lán elutasítsuk őket? Hisz ha egy­két órát beszélgetünk velük, meg­hallgatjuk a véleményüket, ez any­Elvtársak! Pártunk kitűzi és telje­síti a kommunizmus építésének nagyszerű feladatait. Fő feladatunk ma, hogy megszervezzük az embere­ket, rendszeres és mélyreható neve­lőmunkát végezzünk a tömegek kö­rében, a munkához való kommunista viszony, a szocialista együttélés sza­bályai betartásának szellemében. Könyörtelenül harcolni kell a rút, társadalomellenes jelenségek ellen. A párt Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa rend­szeresen kap leveleket, melyben fel­hívják figyelmüket arra, hogy szá­mos köztársaságban, körzetben és járásban lanyhult a harc a nyavalya ellen. Egyes városokban és falvak­ban nem teljesítik a szeszes italok árusítását szabályozó határozatokat, nem harcolnak a törvénytelen pá­linkafőzés ellen. A köztársaságokban szigorúbb törvé­nyeket kell hozni a tolvajlás, az engedély nélküli pálinkafőzés, a korhelykedés ellen. Nemcsak a pálinkafőzőket kell megbün­tetni, hanem azokat Is, akik megvásárol­ják tőlük, mert ha nem vásárolnák, sen­ki sem volna bolond pálinkát főzni A fo­gyasztókat bűntársakként kell bíróság elé állítani. (Taps.) Könyörtelenül ki kell Irtani az olyan nyavalyákat, amilyen az élősdiség, a munkához való rossz viszony, a magán­tulajdon előítélete. Engesztelhetetlenül küzdenünk kell a tőkés rendszer csöke­vényei ellen, s e harcban a társadalmi nevelést szigorú adminisztratív bünteté­sekkel kell egybekapcsolni. A fő dolog azonban az emberek nevelése. Szólni szeretnék arról, hogy fokoznunk kell a harcot a pazarlás ellen, jobban kell őrködnünk a nép vagyona fölött. Hruscsov elvtárs ezzel kapcsolatban élesen bírálta azt a jelenséget, hogy a Világifjúsági Találkozó alkalmából épített moszkvai luzsnyíki sportpalota mintájára hasonló létesítményeket akarnak építeni Kijevben és Tbilisziben is, bár mindkét városban már vannak nagygyűlések és összejövetelek megtartására alkalmas, több ezer férőhelyes, csarnokok. Hruscsov elvtárs megemlítette, hogy Moszkva közelében is tatarozni kezdtek jónéhány felesleges ócska épületet. Ezt rendszerint olyan emberek szorgalmazzék, akik keresni akarnak az efféle fölösle­ges munkákon. Ukrajnai és más újságokban gyakran írnak arról, hogy ez vagy az a kolhoz saját zeneiskolát létesített. Nem túl korai ez, elvtársak? Nem tudom, egyál­talán szükség van-e a kolhozokban' kü­MOSZKVA (ČTK) - A MOSZKVAI PRAVDA HÉTF0I SZÄMÄBAN KÖZ­LI MIHAIL SZĽSZLOVNAK, AZ SZKP KB TITKÁRÁNAK, AZ SZKP KB JANUÁR 10-18-1 MOSZKVAI PLENÁRIS ÜLÉSÉN ELHANGZOTT BESZÁMOLÓJÁT „A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KÉPVISELŐI ÉRTEKEZLETÉNEK EREDMÉNYEI­RŐL". Szuszlov kijelentette, hogy a kommunista és munkáspártok kép­viselőinek novemberi moszkvai ér­tekezlete eredményesen megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket a marxizmus-leninizmus újabb nagy győzelme vetett fel a nemzetközi kommunista mozgalomban. Szuszlov a nemzetközi kommunista mozgalom nagy eszmei és politikai győzelmé­nek minősítette a moszkvai értekez­leten egyhangúlag jóváhagyott doku­mentumokat és megjegyezte, hogy az SZKP mindenkor betartotta és a jövőben is betartja a marxizmus-le­ninizmus alapelveit és engesztelhe­tetlenül küzdeni fog két fronton: a revizionizmus és a dogmatizmus ellen. Az értekezlet még szilárdabbá ko­vácsolta a Szovjetunió Kommunista Pártjának és Kína Kommunista Párt­jának testvéri barátságát —, han­goztatta Szuszlov. A moszkvai értekezlet megmutatta a nemzetközi kommunista mozgalom és vezető káderei eszmei-elmé­leti érettségének és tömörségének magas fokát, rendületlen hűségüket a marxizmus-leninizmushoz, engesz­telhetetlenségüket e nagy tanítástól való bárminő elhajlásokkal szemben. A novemberi értekezlet mélyreha­tóan és tudományosan értékelte a társadalmi életben végbemenő új folyamatokat és jelenségeket és sok új fontos elméleti és politikai tételt dolgozott ki, melyekkel továbbfej­lesztette a marxizmus-leninizmust. E tézisek között első helyen szere­pel korunk jellegzetességének meg­határozása. Korunkban az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő irányát és fő jellegzetességeit már nem az imperializmus, hanem a szocialista világrendszer határozza meg, azok nyi, mintha a mezőgazdaság veze­tésének főiskoláját végeznénk el. Meg kell becsülni ezeket az embereket, elvtársak, kapcsolatot kell létesíteni az idős, tapasztalt káderek és a fia­talok között. (Taps.) lön zeneiskolára. S ha már ilyen is­kolát létesítünk, nyilván sokkal helyesebb lenne, ha egyszerre több kolhoz javára szolgálnának. Ki szorgalmazza az efféle ügyeket? Leggyakrabban valamelyik neves énekes. Hogy megörökítse saját dicsőségét, „ki­járja", hogy szülőfalujában zeneiskolát rendezzenek be. Persze a pénzt nem ő adja hozzá, hanem mások, az állam. De ha ugyanezt az énekest megkérik, éne­keljen el valamit földijeinek, ingyen ki sem nyitja a száját. A Donyec-medencében mesélték nekem, hogy ellátogatott közéjük egy ismert éne­kes, aki ott született, s gyermekkorát is ott élte le. Földijei megkérték: — Énekelj nekünk valamit. A művész azt felelte: — Szurkoljatok le az asztalra ennyi és ennyi ezrest, akkor majd dalolok. A bányászok álmélkodtak: — Elment az eszed? Honnan vegyünk olyan menykő sok pénzt? Elvégre a föl­dink vagy . . . — Ha nincs pénz, nincs muzsika, — vágta rá a község nagy fia. Nem is énekelt a bányászoknak, kímél­te a hangját, De azt tanácsolta nekik, hogy létesítsenek a faluban kolhoz-zene­iskolát, persze állami pénzen, sőt még balett-iskoláról is beszélt. Elvégre nem ő viseli a költségeket. (Derülség.) Fontos, hogy a falusi iskolákban fej­lesszük a nép művészi készségeit, ének­karokat, zenekarokat szervezzünk. Mindez hasznos és helyes. De a kolhozoknak ma nincs arra pénzük, hogy zeneiskolákat alapítsanak. Ahogy mondják, a takarójuk még nem ér odáig. Aztán még valami. Mindenfelé re­zervációkat létesítenek. A tudós — mint egy az altáji rezervációról ké­szült filmben láthattuk —, hasán fekszik és távcsövön keresztül nézi, hogyan ropogtatja fönn a fán a mó­kuska a mogyorót, s Hogyan ballag át az erdőn egy medve. Micsoda re­zerváciő ez? Ogylátszik csak azoknak való, akik ott élnek, s bizony jobban élnek a mókusoknál és a medvéknél. Ha ezek az emberek nem lennének ott, a mókus akkor is ropogtatná a mogyorót. A különbség csupán az, hogy most tudományos felügyelet alatt cselekszik, s a tudós — mert a rezervációban mindenki tudós — ezért jó pénzt kap. Mi a védett terület? Nemzeti va­gyonunk, amelyet védenünk kell. De gyakran olyan vidékeket nyilváníta­nak védett t erületeknek, amelyek értéke nem valami nagy. Ha meg­szűnik a rezerváció, az erdő továbbra is erdő marad. A természetet termé­szetesen védeni kell, de nem úgy, hogy mindenütt védett területeket létesítünk, hadseregnyi személyzet­tel. * Elvtársak! Plenáris ülésünk sok gondolatot vetett tel. Egész pártunk, egész népiink lelkesedéssel és forró helyesléssel fogadta az SZKP XXII. kongresszusának összehívásáról szóló natározatot. A XXII. kongresszus jó­váhagyja az új pártprogramot, — a kommunizmus építésének program­ját. A Szovjetunió városaiban és falvai­ban széleskörű szocialista munka­verseny indul a pártkongresszus tiszteletére. Plenáris ülésünk napirendjén sze­repelnek a kommunista és munkás­pártok képviselői értekezletének eredményei. Ez az értekezlet meg­mutatta az egész világ előtt a nem­zetközi kommunista mozgalomnak a marxizmus-leninizmuson alapuló tör­hetetlen egységét és összefogását. Az értekezlet megmutatta, hogy nagy lenini pártunk a világ kommunista mozgalmának élcsapataként általános tiszteletnek és szeretetnek örvend. A jelenlegi plenáris ülés határoza­taiból következő feladatoknak, vala­mint a hétéves terv feladatainak határidő előtt való teljesítése még jobban megszilárdítja országunk ere­jét, tovább növeli pártunk és orszá­gunk tekintélyét az egész haladó em­beriség szemében. Pártunk sohasem volt olyan egy­séges és szilárd, mint most, amikor Lenin dicső és legyőzhetetlen zász­laja alatt halad előre, XXII. kong­resszusa elé. (Viharos taps.) Elvtársak! A plenáris ülésnek a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről szóló vitája utat mutat új sikerek felé. A plenáris ülés megmutatta, h°gy egyes elvtársakat kissé büsz­kévé tettek az elért sikerek, s az utóbbi két esztendőben munkájuk ellanyhult. Öriási lehetőségeink van­nak azonban! Ha mindent józanul és részletesen számbaveszünk, ha bíráló szemmel nézzük munkánkat, úgy e hibákat hamarosan leküzdjük, s még biztosabban haladunk előre új cél­jaink felé. (Taps.) önök tudják, elvtársak, hogy opti­mista vagyok. Hiszem, hogy a jövő öt esztendő során az egy lakosra eső mezőgazdasági termelésben utóiér­hetjük az Amerikai Egyesült Államo­kat. Minden.attól függ, hogyan szer­vezzük meg munkánkat. (Viharos taps.) Hogy például a hústermelésben utóiérjük Amerikát, a Szovjetunióban 100 hektár mezőgazdasági területre átszámítva 42 mázsa húst kell ter­melnünk. 1959-ben 100 hektáronként 17 mázsa húst termeltünk. De tud­ják, elvtársak, hogy sok, azelőtt el­maradt kolhoz is két esztendő múlva 100 hektáronként képes lesz 80, sőt 100 mázsa húst termelni. Ha ezt sok kolhoz és néhány járás el tudja érni, miért ne érhetnénk el öt év alatt országos méretben is ugyanezt az eredményt? Természetesen képesek vagyunk rá. Ehhez azonban nem elég a puszta kívánság, kitartóan, szorgosan dol­goznunk is kell. Lehetőségeink vannak, anyagi lehetőségeink, vannak embereink is, most minden a vezetéstől függ, ho­gyan szervezzük meg ezeknek az embe­reknek a munkáját. Ha valamennyien he­lyesen látjuk feladatainkat, ha helyesen tűzzük ki teljesítésük útját, ha jól vá­lasztják kl és helyesen osztjuk el, mun­kára lelkesítjük és rendíthetetlen hittel vértezzük fel az embereket, úgy ezek az emberek hegyeket mozgatnak meg! (Hosz­szantartó taps.) Felhívjuk mindnyájukat, hogy mihelyt hazaérkeznek, magyarázzák meg szépen az embereknek, milyen feladatok előtt ál­lunk, s velük együtt tűzzék ki a KB ple­náris ülésén hozott határozatokban fel­vázolt új célok elérésének útjait. E szel­lemben lelkiismeretesen munkához kell látnia, minden párt-, szovjet, szak- és Kom szomol - szervezetnek. A KB elnökségének ülésén megállapod­tunk abban, hogy a legközelebbi napok­ban Ukrajnába utazom, meglátogatom Észak-Kaukázust és Grúzlát, szeretnék el­menni Voronyezsba, a szibériai és ka­zahsztáni szűzföldekre is. Igyekezni fogok, hogy ezek az uta­zásaim bizonyos mértékben hozzájárulja­nak a mezőgazdasági termelés fellendíté­séhez. (Hosszan tartó taps.) Ahova el­megyek, persze meg ls bírálom a hibákat, és ezért nem szabad haragudniok rám. (Derültség.) Ha új, nagyszerű munkateljesítmények­re akarjuk lelkesíteni az embereket, mindig igazat kell mondanunk nekik, meg kell mutatnunk, hogyan érhetnek el nagy eredményeket. Ebben az esetben az em­berek hinni fognak nekünk, lelkesedés­sel látnak munkához és új sikerekre tör­nek majd. Bennünk, kommunistákban megvan a bá­torság, hogy mindig igazat mondjunk a népnek. Országunk rendelkezik mindama anyagi lehetőségekkel, hogy még maga­sabb fokra fejlesszük népgazdaságunkat és bőségesen termeljünk mindent, amire a népnek szüksége van. A szovjet nép erejének tudatában, Le­nin örökéhez híven elszántan halad előre a nagy cél, — a kommunizmus felé! (Hosszú, viharos, szűnni nem akaró taps.) minden esetben a kommunista él­csapat vezette munkásosztály poli­tikai vezetése volt és az ma is. Szuszlov elvtárs kiemelte azoknak a téziseknek nagy politikai jelentő­ségét, amelyek kimondják, hogy a marxi-lenini tanítást követő komm­nista pártok továbbra is ellenzik a forradalom exportját és határozot­tan küzdenek az ellenforradalom im­perialista exportja ellen. Mihail Szuszlov a továbbiakban a kommunista világmozgalom fejlődé­sével és egységének szilárdításával foglalkozott és kijelentette, hogy a kommunista pártok a jövőben is ha­tározottan tovább küzdenek a bur­zsoá ideológia összes formái, a na­cionalizmus és a sovinizmus, az an­tikommunizmus ellen, a marxi-lenini ideológia győzelméért. Kijelentette, hogy az értekezlet kiemelte a marxi­lenini pártok két fronton: a revizio­nizmus, a jobboldali opportunizmus, mint fő veszély, valamint a dogma­tizmus és a szektásság ellen foly­tatott harcának fontosságát. A nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért és a békéért, a szo­cialista forradalom, a szocialista és a kommunista építés feladatainak eredményes megoldásáért folytatott harc győzelmének elengedhetetlen feltétele a nemzetközi kommunista mozgalom egységének határozott védelme a marxizmus-leninizmus elvei alapján, a proletár nemzet­köziség védelme és az egységbontó akciók megakadályozása. Ezeknek az alapelveknek megszegése gyen­gítené a kommunizmus erőit. A szocializmus és a kommunizmus ügye legyőzhetetlenségének fő felté­tele a szocialista tábor kommunista pártjainak szilárd egysége és tömör­sége, a világ kommunista pártjai­nak egysége és tömörsége, a szocia­lista országok népeinek rendíthetet­len szolidaritása és barátsága, a világ dolgozóinak proletár szolidari­tása. Pártunk a jövőben ls mindunta­lan szilárdítani fogja ezt az egysé­get, tömörséget és barátságot — hangoztatta beszámolója végén — Szuszlov elvtárs. A marxizmus-leninizmus győzelme a kommunista mozga ómban Szuszlov elvtárs beszéde az SZKP KB ülésén az erők, melyek küzdenek az im­perializmus ellen, a társadalom szo­cialista átalakításáért. A szocialista világrendszer korunkban az emberi társadalom fejlődésének döntő té­nyezőjévé válik. Szuszlov kijelen­tette, hogy az értekezlet erre vo­natkozó következtetése igen nagy elméleti és gyakorlati jelentőségű. Ujabb, sokkal kedvezőbb lehetősé­geket mutat a világ munkásosztá­lyának és népeinek az imperializ­mus ellen, a békéért, a nemzeti fel­szabadulásért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. Szuszlov megemlítette, hogy a szocialista világrendszer az 1957. évi értekezlet után újabb sikereket ara­tott a kapitalizmussal folytatott gaz­dasági versenyben. Kiemelte, hogy az 1960. évi moszkvai értekezlet még szilárdabbá tette a hatalmas szocialista tábort. A szocialista or­szágok marxi-lenini pártjai nemzet­közi kötelességüknek tartják, hogy minden erejükkel tovább szilárdítsák a szocialista országok egységét és együttműködését a szocialista nem­zetköziség, az egyenjogúság, a köl­csönös érdekek és a kölcsönös se­gítség elvei alapján. Az értekezlet óriási politikai je­lentősége abban rejlik, hogy a vi­lág népeit leginkább érdeklő kérdés­re: a háború és a béke kérdésére összpontosította a világ kommunis­táinak, a nemzetközi munkásosztály­nak és a háború ellenfeleinek fi­gyelmét —, jelentette ki Szuszlov elvtárs. A háború korunkban nem végzett­szerűen elkerülhetetlen. Bár az imperializmus lényege nem válto­zott, most olyan hatalmas erők jöt­tek létre, melyek meg tudják aka­dályozni az agresszív terveket. El­jött az idő, amikor meghiúsíthatók az imperialista agresszoroknak a vi­lágháború kirobbantására irányuló kísérletei, amikor megakadályozható a háború. A nemzetközi kapcsolatok egyedül helyes és ésszerű elve a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini alapelve. A bé­kés együttélés megszilárdításának, a háború elhárításának reális útja pedig az általános és teljes leszere­lés. E prograin megvalósítása a hadviselés bárminő lehetőségének felszámolását jelenti — jelentette ki Szuszlov elvtárs. Az értekezlet jelentősen gazdagí­totta a felszabadító világmozgalom el­méletét és gyakorlatát azzal, hogy kidolgozta a nemzeti felszabadító mozgalom további útjainak és táv­latainak kérdését. A Szovjetunió né­pei — jelentette ki Szuszlov ­nemzetközi kötelességüknek tartják, hogy minden erkölcsi és anyagi tá­mogatást megadjanak a gyarmati iga lerázásáért, a nemzeti megújho­dásért küzdő népeknek. Szuszlov foglalkozott a fejlett tőkés országok kommunista és munkásmozgalmának kérdésével és megjegyezte, hogy a mai viszonyok között a fő csapás­nak egyre határozottabban a tőkés monopóliumokra, a lázas fegyverke­zés fő előidézőire és a monopóliu­mokat védelmező állammonopolista tőke rendszerére kell irányulnia. Szuszlov elvtárs a továbbiakban a szocializmusba való átmenet formái­ról beszélt és kijelentette, hogy a szocialista forradalom minden ország belső fejlődésének, az ország társa­dalmi ellentétei nagyfokú kiélező­désének az eredménye. A szocializ­musba való békés vagy erőszakos átmenet ilyen vagy olyan módját minden ország konkrét történelmi viszonyai határozzák meg. A szo­cializmusba való átmenet összes formáinak döntő feltétele azonban IX. Neveljük az embereket kommunista öntudatra ÜJ SZÖ 5 * 1961- Január 24.

Next

/
Thumbnails
Contents