Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-24 / 24. szám, kedd

Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP KB plénumának január 17-i ülésén (Folytatás a 4. oldalról) És még azt mondják neki — hagyja abba! Jó mondás ez, már én is éltem vele. De kérdés, ki hagyja abba és ki nem, s erre a kérdésre csak érett megfontolás után adhatunk választ. Vannak emberek, akiknek már rég abba kellett volna hagyniuk, mégis a helyükön maradnak, sőt olyanok is akadnak, akiknek nincs mit abbahagyniuk, mert el se kezdték. Azt kellene tanácsolni a mityiscsinszki elvtársaknak, vegyék fontolóra, az elsó csoportba tartoznak-e vagy a másikba. Erről sohasem szabad megfeledkeznünk. Zelenszkaja elvtársnőre jól emlékszem abból az időből, amikor a moszkvai pártbizottság titkára voltam. Akkoriban a négyzetes-fészkes vetés kérdésével foglalkoztam és azt ajánlottam a moszkvai terület kolhozainak, vezessék be széles méretben e módszert. Zelenszkaja elvtársnő nem hajlott a tanácsomra. Egyszer ellátogattam a kolhozba és látom, hogy ott minden a régiben maradt. Figyelmeztettem az elnöknőt, ő magyarázatot is adott, amelylyel nem értettem egyet és meg is mondtam neki, hogy nincs igaza. Akkoriban nemcsak hogy semmiféle intézkedést sem tettünk Zelenszkaja elvtársnő ellen, hanem még csak nem is haragudtam rá. Sőt, megtetszett nekem ez az ember, hisz négyzetes-fészkes ültetés nélkül is olyan terméshozamokat ért el, mint azok a kolhozok, amelyek ezzel a módszerrel termesztették a burgonyát. Ezért fontos, hogy — amint Kozma Prutkov ajánlotta, — a dolog gyökerére tapintsunk. Zelenszkaja elvtársnő maga is agronómus, nagyon érdekes ember és nekem tetszett a gazdálkodási módszere. Ma rétiig Zelenszkaja elvtársnő munka nélkül van, bár egészséges és tovább dolgozhatna. A szovhoz igazgatójának olyan embert neveztek ki, aki az egykori kolhoz földjein felére csökkentette a termelési mutatószámokat. Ennek az embernek nyilván nincs is mit abbahagynia (derültség). Én Zelenszkaja elvtársnőt nevezném ki a szovhoz igazgatójának. Meggyőződésem, moszkvai elvtársak, hogy megmutatná mindnyájunknak, hogyan kell megforgatni a földet is, meg az eredményeket is. (Derültség.) Kezeskedem érte, hogy Zelenszkaja elvtársnő fellendíti a termelést. Arról van szó, hogy Zelenszkájd, elvtársnő esetében bürokratikus módon, formálisan jártak el. Nem tudom, hány éves az elvtársnő. De amikor megkérdezték tőle, hány éves, azt felelte: „Ne kérdezzék az éveim számát, azt nézzék, mit tudok. Dolgozni akarok, nem pedig nyugdíjat élvezni." Igen, ez az emberi méltóság megnyilatkozása; természetesen nem ítélhetjük el azokat, akik nyugdíjba mentek. Törvényes joguk van rá, de az ember néha egy ilyen nyugdíjas láttán arra gondol, hogy még egy bikát is meg tudna fékezni. (Derültség, taps.) Mégis tétlenségre kárhoztatják, s kénytelen azt gondolni, hogy a társadalomnak már nincs szüksége rá, a társadalom táplálja, az állam pénzt ad neki. Ezért tapintatosan kell bánnunk az emberekkel, nem a korukat kell nézni, hanem magát az embert, s lehetővé kell tennünk, mindenki számára, hogy minél tovább ott állhasson és szorgoskodhasson a kommunizmus építőinek soraiban. Örülök, hogy ezen a teljes ülésen nyugdíjazott tábornokok is részt vesznek, akik ma szovhozokat vezetnek. Becsülettel harcoltak a hazáért, ma becsülettel küzdenek hazánkban a kommunizmus építéséért. (Taps.) Örömmel olvastam, hogy a szovjet hadsereg egyik volt tisztje sertésetető lett és nagyszerű eredményeket ért el munkájában. Leküzdötte az előítéleteket, hisz valamikor a sertésetetők és pásztorok a társadalom legaljának számítottak. Ezt joggal mondhatom, hisz magam is pásztor voltam, s ma a nép és a párt az SZKP KB első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének funkciójával bízott meg. Ogy látszik, a pásztorok közt is akadnak nem éppen utolsó emberek. (Hoszszan tartó taps.) Értsünk szót, elvtársak: ne törjenek pálcát fölöttem, és ne mondják, hogy dicsérni kezdem magamat. (Derültség, taps.) Nem én neveztem ki magamat, önök választottak meg, s olyat nem választottak volna, aki nem méltó bizalmukra. Ezért nagyra becsülöm önöket. Ha megválasztottak, ez azt jelenti, hogy valamit érek. (Taps.) Tapintattal kell bánni az emberekkel, jobban ki kell használni képességeiket, az élenjáró, úttörő dolgozók tapasztalatait. Ezek az emberek, ha nyugdíjba ls mennek, nem ülnek meg tétlenUl odahaza. Valami húzza majd őket, hogy megnézzék, hogy is megy tovább a gazdaság. Talán elutasítsuk őket? Hisz ha egykét órát beszélgetünk velük, meghallgatjuk a véleményüket, ez anyElvtársak! Pártunk kitűzi és teljesíti a kommunizmus építésének nagyszerű feladatait. Fő feladatunk ma, hogy megszervezzük az embereket, rendszeres és mélyreható nevelőmunkát végezzünk a tömegek körében, a munkához való kommunista viszony, a szocialista együttélés szabályai betartásának szellemében. Könyörtelenül harcolni kell a rút, társadalomellenes jelenségek ellen. A párt Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa rendszeresen kap leveleket, melyben felhívják figyelmüket arra, hogy számos köztársaságban, körzetben és járásban lanyhult a harc a nyavalya ellen. Egyes városokban és falvakban nem teljesítik a szeszes italok árusítását szabályozó határozatokat, nem harcolnak a törvénytelen pálinkafőzés ellen. A köztársaságokban szigorúbb törvényeket kell hozni a tolvajlás, az engedély nélküli pálinkafőzés, a korhelykedés ellen. Nemcsak a pálinkafőzőket kell megbüntetni, hanem azokat Is, akik megvásárolják tőlük, mert ha nem vásárolnák, senki sem volna bolond pálinkát főzni A fogyasztókat bűntársakként kell bíróság elé állítani. (Taps.) Könyörtelenül ki kell Irtani az olyan nyavalyákat, amilyen az élősdiség, a munkához való rossz viszony, a magántulajdon előítélete. Engesztelhetetlenül küzdenünk kell a tőkés rendszer csökevényei ellen, s e harcban a társadalmi nevelést szigorú adminisztratív büntetésekkel kell egybekapcsolni. A fő dolog azonban az emberek nevelése. Szólni szeretnék arról, hogy fokoznunk kell a harcot a pazarlás ellen, jobban kell őrködnünk a nép vagyona fölött. Hruscsov elvtárs ezzel kapcsolatban élesen bírálta azt a jelenséget, hogy a Világifjúsági Találkozó alkalmából épített moszkvai luzsnyíki sportpalota mintájára hasonló létesítményeket akarnak építeni Kijevben és Tbilisziben is, bár mindkét városban már vannak nagygyűlések és összejövetelek megtartására alkalmas, több ezer férőhelyes, csarnokok. Hruscsov elvtárs megemlítette, hogy Moszkva közelében is tatarozni kezdtek jónéhány felesleges ócska épületet. Ezt rendszerint olyan emberek szorgalmazzék, akik keresni akarnak az efféle fölösleges munkákon. Ukrajnai és más újságokban gyakran írnak arról, hogy ez vagy az a kolhoz saját zeneiskolát létesített. Nem túl korai ez, elvtársak? Nem tudom, egyáltalán szükség van-e a kolhozokban' küMOSZKVA (ČTK) - A MOSZKVAI PRAVDA HÉTF0I SZÄMÄBAN KÖZLI MIHAIL SZĽSZLOVNAK, AZ SZKP KB TITKÁRÁNAK, AZ SZKP KB JANUÁR 10-18-1 MOSZKVAI PLENÁRIS ÜLÉSÉN ELHANGZOTT BESZÁMOLÓJÁT „A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KÉPVISELŐI ÉRTEKEZLETÉNEK EREDMÉNYEIRŐL". Szuszlov kijelentette, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek novemberi moszkvai értekezlete eredményesen megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket a marxizmus-leninizmus újabb nagy győzelme vetett fel a nemzetközi kommunista mozgalomban. Szuszlov a nemzetközi kommunista mozgalom nagy eszmei és politikai győzelmének minősítette a moszkvai értekezleten egyhangúlag jóváhagyott dokumentumokat és megjegyezte, hogy az SZKP mindenkor betartotta és a jövőben is betartja a marxizmus-leninizmus alapelveit és engesztelhetetlenül küzdeni fog két fronton: a revizionizmus és a dogmatizmus ellen. Az értekezlet még szilárdabbá kovácsolta a Szovjetunió Kommunista Pártjának és Kína Kommunista Pártjának testvéri barátságát —, hangoztatta Szuszlov. A moszkvai értekezlet megmutatta a nemzetközi kommunista mozgalom és vezető káderei eszmei-elméleti érettségének és tömörségének magas fokát, rendületlen hűségüket a marxizmus-leninizmushoz, engesztelhetetlenségüket e nagy tanítástól való bárminő elhajlásokkal szemben. A novemberi értekezlet mélyrehatóan és tudományosan értékelte a társadalmi életben végbemenő új folyamatokat és jelenségeket és sok új fontos elméleti és politikai tételt dolgozott ki, melyekkel továbbfejlesztette a marxizmus-leninizmust. E tézisek között első helyen szerepel korunk jellegzetességének meghatározása. Korunkban az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő irányát és fő jellegzetességeit már nem az imperializmus, hanem a szocialista világrendszer határozza meg, azok nyi, mintha a mezőgazdaság vezetésének főiskoláját végeznénk el. Meg kell becsülni ezeket az embereket, elvtársak, kapcsolatot kell létesíteni az idős, tapasztalt káderek és a fiatalok között. (Taps.) lön zeneiskolára. S ha már ilyen iskolát létesítünk, nyilván sokkal helyesebb lenne, ha egyszerre több kolhoz javára szolgálnának. Ki szorgalmazza az efféle ügyeket? Leggyakrabban valamelyik neves énekes. Hogy megörökítse saját dicsőségét, „kijárja", hogy szülőfalujában zeneiskolát rendezzenek be. Persze a pénzt nem ő adja hozzá, hanem mások, az állam. De ha ugyanezt az énekest megkérik, énekeljen el valamit földijeinek, ingyen ki sem nyitja a száját. A Donyec-medencében mesélték nekem, hogy ellátogatott közéjük egy ismert énekes, aki ott született, s gyermekkorát is ott élte le. Földijei megkérték: — Énekelj nekünk valamit. A művész azt felelte: — Szurkoljatok le az asztalra ennyi és ennyi ezrest, akkor majd dalolok. A bányászok álmélkodtak: — Elment az eszed? Honnan vegyünk olyan menykő sok pénzt? Elvégre a földink vagy . . . — Ha nincs pénz, nincs muzsika, — vágta rá a község nagy fia. Nem is énekelt a bányászoknak, kímélte a hangját, De azt tanácsolta nekik, hogy létesítsenek a faluban kolhoz-zeneiskolát, persze állami pénzen, sőt még balett-iskoláról is beszélt. Elvégre nem ő viseli a költségeket. (Derülség.) Fontos, hogy a falusi iskolákban fejlesszük a nép művészi készségeit, énekkarokat, zenekarokat szervezzünk. Mindez hasznos és helyes. De a kolhozoknak ma nincs arra pénzük, hogy zeneiskolákat alapítsanak. Ahogy mondják, a takarójuk még nem ér odáig. Aztán még valami. Mindenfelé rezervációkat létesítenek. A tudós — mint egy az altáji rezervációról készült filmben láthattuk —, hasán fekszik és távcsövön keresztül nézi, hogyan ropogtatja fönn a fán a mókuska a mogyorót, s Hogyan ballag át az erdőn egy medve. Micsoda rezerváciő ez? Ogylátszik csak azoknak való, akik ott élnek, s bizony jobban élnek a mókusoknál és a medvéknél. Ha ezek az emberek nem lennének ott, a mókus akkor is ropogtatná a mogyorót. A különbség csupán az, hogy most tudományos felügyelet alatt cselekszik, s a tudós — mert a rezervációban mindenki tudós — ezért jó pénzt kap. Mi a védett terület? Nemzeti vagyonunk, amelyet védenünk kell. De gyakran olyan vidékeket nyilvánítanak védett t erületeknek, amelyek értéke nem valami nagy. Ha megszűnik a rezerváció, az erdő továbbra is erdő marad. A természetet természetesen védeni kell, de nem úgy, hogy mindenütt védett területeket létesítünk, hadseregnyi személyzettel. * Elvtársak! Plenáris ülésünk sok gondolatot vetett tel. Egész pártunk, egész népiink lelkesedéssel és forró helyesléssel fogadta az SZKP XXII. kongresszusának összehívásáról szóló natározatot. A XXII. kongresszus jóváhagyja az új pártprogramot, — a kommunizmus építésének programját. A Szovjetunió városaiban és falvaiban széleskörű szocialista munkaverseny indul a pártkongresszus tiszteletére. Plenáris ülésünk napirendjén szerepelnek a kommunista és munkáspártok képviselői értekezletének eredményei. Ez az értekezlet megmutatta az egész világ előtt a nemzetközi kommunista mozgalomnak a marxizmus-leninizmuson alapuló törhetetlen egységét és összefogását. Az értekezlet megmutatta, hogy nagy lenini pártunk a világ kommunista mozgalmának élcsapataként általános tiszteletnek és szeretetnek örvend. A jelenlegi plenáris ülés határozataiból következő feladatoknak, valamint a hétéves terv feladatainak határidő előtt való teljesítése még jobban megszilárdítja országunk erejét, tovább növeli pártunk és országunk tekintélyét az egész haladó emberiség szemében. Pártunk sohasem volt olyan egységes és szilárd, mint most, amikor Lenin dicső és legyőzhetetlen zászlaja alatt halad előre, XXII. kongresszusa elé. (Viharos taps.) Elvtársak! A plenáris ülésnek a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről szóló vitája utat mutat új sikerek felé. A plenáris ülés megmutatta, h°gy egyes elvtársakat kissé büszkévé tettek az elért sikerek, s az utóbbi két esztendőben munkájuk ellanyhult. Öriási lehetőségeink vannak azonban! Ha mindent józanul és részletesen számbaveszünk, ha bíráló szemmel nézzük munkánkat, úgy e hibákat hamarosan leküzdjük, s még biztosabban haladunk előre új céljaink felé. (Taps.) önök tudják, elvtársak, hogy optimista vagyok. Hiszem, hogy a jövő öt esztendő során az egy lakosra eső mezőgazdasági termelésben utóiérhetjük az Amerikai Egyesült Államokat. Minden.attól függ, hogyan szervezzük meg munkánkat. (Viharos taps.) Hogy például a hústermelésben utóiérjük Amerikát, a Szovjetunióban 100 hektár mezőgazdasági területre átszámítva 42 mázsa húst kell termelnünk. 1959-ben 100 hektáronként 17 mázsa húst termeltünk. De tudják, elvtársak, hogy sok, azelőtt elmaradt kolhoz is két esztendő múlva 100 hektáronként képes lesz 80, sőt 100 mázsa húst termelni. Ha ezt sok kolhoz és néhány járás el tudja érni, miért ne érhetnénk el öt év alatt országos méretben is ugyanezt az eredményt? Természetesen képesek vagyunk rá. Ehhez azonban nem elég a puszta kívánság, kitartóan, szorgosan dolgoznunk is kell. Lehetőségeink vannak, anyagi lehetőségeink, vannak embereink is, most minden a vezetéstől függ, hogyan szervezzük meg ezeknek az embereknek a munkáját. Ha valamennyien helyesen látjuk feladatainkat, ha helyesen tűzzük ki teljesítésük útját, ha jól választják kl és helyesen osztjuk el, munkára lelkesítjük és rendíthetetlen hittel vértezzük fel az embereket, úgy ezek az emberek hegyeket mozgatnak meg! (Hoszszantartó taps.) Felhívjuk mindnyájukat, hogy mihelyt hazaérkeznek, magyarázzák meg szépen az embereknek, milyen feladatok előtt állunk, s velük együtt tűzzék ki a KB plenáris ülésén hozott határozatokban felvázolt új célok elérésének útjait. E szellemben lelkiismeretesen munkához kell látnia, minden párt-, szovjet, szak- és Kom szomol - szervezetnek. A KB elnökségének ülésén megállapodtunk abban, hogy a legközelebbi napokban Ukrajnába utazom, meglátogatom Észak-Kaukázust és Grúzlát, szeretnék elmenni Voronyezsba, a szibériai és kazahsztáni szűzföldekre is. Igyekezni fogok, hogy ezek az utazásaim bizonyos mértékben hozzájáruljanak a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. (Hosszan tartó taps.) Ahova elmegyek, persze meg ls bírálom a hibákat, és ezért nem szabad haragudniok rám. (Derültség.) Ha új, nagyszerű munkateljesítményekre akarjuk lelkesíteni az embereket, mindig igazat kell mondanunk nekik, meg kell mutatnunk, hogyan érhetnek el nagy eredményeket. Ebben az esetben az emberek hinni fognak nekünk, lelkesedéssel látnak munkához és új sikerekre törnek majd. Bennünk, kommunistákban megvan a bátorság, hogy mindig igazat mondjunk a népnek. Országunk rendelkezik mindama anyagi lehetőségekkel, hogy még magasabb fokra fejlesszük népgazdaságunkat és bőségesen termeljünk mindent, amire a népnek szüksége van. A szovjet nép erejének tudatában, Lenin örökéhez híven elszántan halad előre a nagy cél, — a kommunizmus felé! (Hosszú, viharos, szűnni nem akaró taps.) minden esetben a kommunista élcsapat vezette munkásosztály politikai vezetése volt és az ma is. Szuszlov elvtárs kiemelte azoknak a téziseknek nagy politikai jelentőségét, amelyek kimondják, hogy a marxi-lenini tanítást követő kommnista pártok továbbra is ellenzik a forradalom exportját és határozottan küzdenek az ellenforradalom imperialista exportja ellen. Mihail Szuszlov a továbbiakban a kommunista világmozgalom fejlődésével és egységének szilárdításával foglalkozott és kijelentette, hogy a kommunista pártok a jövőben is határozottan tovább küzdenek a burzsoá ideológia összes formái, a nacionalizmus és a sovinizmus, az antikommunizmus ellen, a marxi-lenini ideológia győzelméért. Kijelentette, hogy az értekezlet kiemelte a marxilenini pártok két fronton: a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint fő veszély, valamint a dogmatizmus és a szektásság ellen folytatott harcának fontosságát. A nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a békéért, a szocialista forradalom, a szocialista és a kommunista építés feladatainak eredményes megoldásáért folytatott harc győzelmének elengedhetetlen feltétele a nemzetközi kommunista mozgalom egységének határozott védelme a marxizmus-leninizmus elvei alapján, a proletár nemzetköziség védelme és az egységbontó akciók megakadályozása. Ezeknek az alapelveknek megszegése gyengítené a kommunizmus erőit. A szocializmus és a kommunizmus ügye legyőzhetetlenségének fő feltétele a szocialista tábor kommunista pártjainak szilárd egysége és tömörsége, a világ kommunista pártjainak egysége és tömörsége, a szocialista országok népeinek rendíthetetlen szolidaritása és barátsága, a világ dolgozóinak proletár szolidaritása. Pártunk a jövőben ls minduntalan szilárdítani fogja ezt az egységet, tömörséget és barátságot — hangoztatta beszámolója végén — Szuszlov elvtárs. A marxizmus-leninizmus győzelme a kommunista mozga ómban Szuszlov elvtárs beszéde az SZKP KB ülésén az erők, melyek küzdenek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért. A szocialista világrendszer korunkban az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Szuszlov kijelentette, hogy az értekezlet erre vonatkozó következtetése igen nagy elméleti és gyakorlati jelentőségű. Ujabb, sokkal kedvezőbb lehetőségeket mutat a világ munkásosztályának és népeinek az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. Szuszlov megemlítette, hogy a szocialista világrendszer az 1957. évi értekezlet után újabb sikereket aratott a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Kiemelte, hogy az 1960. évi moszkvai értekezlet még szilárdabbá tette a hatalmas szocialista tábort. A szocialista országok marxi-lenini pártjai nemzetközi kötelességüknek tartják, hogy minden erejükkel tovább szilárdítsák a szocialista országok egységét és együttműködését a szocialista nemzetköziség, az egyenjogúság, a kölcsönös érdekek és a kölcsönös segítség elvei alapján. Az értekezlet óriási politikai jelentősége abban rejlik, hogy a világ népeit leginkább érdeklő kérdésre: a háború és a béke kérdésére összpontosította a világ kommunistáinak, a nemzetközi munkásosztálynak és a háború ellenfeleinek figyelmét —, jelentette ki Szuszlov elvtárs. A háború korunkban nem végzettszerűen elkerülhetetlen. Bár az imperializmus lényege nem változott, most olyan hatalmas erők jöttek létre, melyek meg tudják akadályozni az agresszív terveket. Eljött az idő, amikor meghiúsíthatók az imperialista agresszoroknak a világháború kirobbantására irányuló kísérletei, amikor megakadályozható a háború. A nemzetközi kapcsolatok egyedül helyes és ésszerű elve a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini alapelve. A békés együttélés megszilárdításának, a háború elhárításának reális útja pedig az általános és teljes leszerelés. E prograin megvalósítása a hadviselés bárminő lehetőségének felszámolását jelenti — jelentette ki Szuszlov elvtárs. Az értekezlet jelentősen gazdagította a felszabadító világmozgalom elméletét és gyakorlatát azzal, hogy kidolgozta a nemzeti felszabadító mozgalom további útjainak és távlatainak kérdését. A Szovjetunió népei — jelentette ki Szuszlov nemzetközi kötelességüknek tartják, hogy minden erkölcsi és anyagi támogatást megadjanak a gyarmati iga lerázásáért, a nemzeti megújhodásért küzdő népeknek. Szuszlov foglalkozott a fejlett tőkés országok kommunista és munkásmozgalmának kérdésével és megjegyezte, hogy a mai viszonyok között a fő csapásnak egyre határozottabban a tőkés monopóliumokra, a lázas fegyverkezés fő előidézőire és a monopóliumokat védelmező állammonopolista tőke rendszerére kell irányulnia. Szuszlov elvtárs a továbbiakban a szocializmusba való átmenet formáiról beszélt és kijelentette, hogy a szocialista forradalom minden ország belső fejlődésének, az ország társadalmi ellentétei nagyfokú kiéleződésének az eredménye. A szocializmusba való békés vagy erőszakos átmenet ilyen vagy olyan módját minden ország konkrét történelmi viszonyai határozzák meg. A szocializmusba való átmenet összes formáinak döntő feltétele azonban IX. Neveljük az embereket kommunista öntudatra ÜJ SZÖ 5 * 1961- Január 24.