Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)
1961-01-21 / 21. szám, szombat
Jean Willain ' : !iiiiiihii„iíiiííiií!ijlillľ : Dél-Afrikai gettóban AFRIKA H a te „native", azaz afrikai lennél, tehát kávébarna bőröd, rövidgöndör hajad lenne, és foszlott sárga nadrágot viselnél, számodra is egészen másként alakulnának a dolgok. Akkor most te is a Cape Town-i óriás-gettő bejáratánál állanál, amit Langának hívnak, s amit egyetlen turista térképen sem találhatsz meg, pedig területe sok városénál nagyobb, s földjén- még nemrég is halottak és sebesültek feküdtek. Akkor most bizonytalan ideig és bizonytalan félelemmel a szívedben várnod kellene. Várni, amíg a segédrendőrök — veled egyszínű emberek — téged és a többieket ellenőriznek a rikítón vörös autóbuszban. A trópusi sisakos, bunkósbotos férfiaknak cseppet sem sietős a dolog, mert amíg az autóbusz miattuk álldogál, lent ülő testvéreik előtt oly, hatalmasak, akár az istenek. Rendben van-e „Reference-Bank"od, azaz útleveled? Biztos, hogy nem hiányoznak fehér munkaadód havi aláírásai? Rendben vannak-e a következő oldalon az állami adóhivatal pecsétjei? Csakugyan jónak talált a munkahivatal a Kap-munkára s ellátta-e megfelelő bélyegekkel a gyűrött oldalakat? S rendőrségi packázások elleni legfőbb amulettedet, a bantui hatósági-adók befizetéséről szóló nyugtáidat ma is magaddal hoztad? Inkább nézz utána még egyszer, mert jaj'neked, ha útleveledben akárcsak egyetlen vonást, egyetlen pontot is hibás helyre tettek, ítéletet és börtönt kockáztatsz vele! Irgalmat hiába vársz a parafasisakosoktól, akik véreid közül valók, mert ők az urak egyenruháját öltötték magukra és harminc ezüst pénzért eladtak téged és a többieket s azt a pénzt rég megkapták és el is költötték. Inkább csempéssz rossz brandyt, vagy kábítószert a gettóba s oszd meg velük a nyereséget, minthogy te, a szegények egyike, hosszú munkanapod végén hiányos passzussal merészelj a szemük elé kerülni. T e nem vagy „afrikai". Misternek szólítanak, ahelyett, hogy „hé"-t ordítanának rád. A szűk gettókapu egyenruhásai őrházaikból máris eléd rohannak, mielőtt még kocsid megállott volna, s szalutálva, egyetlen szó nélkül átnyújtják zöld engedélyedet. Langában nem jutsz vele messzire. Ez csak arra jogosít fel, hogy a központi épületbe léphess, ahol egy másik mister fogad, akinek pontosan meg kell magyaráznod, hogy miért akarsz a gettóba menni. Viszonylag fehér bőrödre való tekintettel, a másik mister azonnal meghallgat. Közben pedig afrikaiak százai a földön guggolva, idézőkkel és kérvényekkel a kezükben türelmesen és hangtalanul várakoznak, hogy a tűző napból az irodák hűvösébe szólítsák őket. Helyes, tehát te csakugyan mister vagy, nem „native" afrikai. De ha csak közönséges mister volnál, egy a sok közül, akkor ez keveset használna neked, mert akkor az, akivel most dolgod akadt, rendőrségi segédlettel kitoloncolna a tiltott városból, mint nemkívánatos elemet, mint a négerek megrontóját, röviden, mint gyanúsat. Manapság ugyanis minden „fehér" gyanús itt, még maga a pápa őszentsége is, ha nyomós hivatalos ok nélkül az afrikaiak úgynevezett „township"-jébe próbál belépni. A rókaképű, mélyen ülő szemű, elálló fülű gondnoknak tehát átnyújtasz egy papírt, bizonyos aláírásokkal. Nem magyarázod neki, hogy hogyan jutottál hozzá, mert ezzel csak elrontanál mindent. Úgyis elég gyanakodva nézegeti, vörös-barna tarkóját morogva vakargatja, végül bizonytalan dünnyögéssel elfogadja, mire te gyorsan búcsúzni próbálsz, hogy saját utadat járd azután. Tévesen. Mert neki esze ágában sincs, hogy most, miután rendben talált téged, visszamenjen az irodába, hogy továbbra is az ácsorgó afrikaiakat igazgassa. Nem, hanem inkább kioktat, hogy a legendás Langán tett szemlekörutadon miért kísér el mindenüvé. „Megvéd" bizonyos .„veszélyektől", amelyek rád, a gyanútlan idegenre, a kunyhók között leselkednek ... H osszú sor vakolat nélküli, hullámbádoggal fedett barakk felé közeledtek. „Nőtlenek lakásai" — morogja melletted a kétlábú pusztai róka, és a harmadik kunyhó sarkánál befordul. Hátul ferde pajtát ragasztottak hozzá. Karicsáló, borzas csirkék vannak benne. Mellette, cölöphöz kötve, szétterpesztett lábakkal fáradt lovacska. Eléritek a legközelebbi kaput. Küszöbén mozdulatlanul három félmeztelen óriási zulu ül. Anélkül, hogy fejüket felétek fordítanák, szemük sarkából sötéten és feszülten figyelnek. Már egészen melléjük érkeztetek és még mindig nem mozdulnak. Amikor azután a gondnok félreérthetetlen taglejtéssel jelez valamit, a három közül az egyik szótlanul odébb áll és annyi helyet hagy, hogy éppen be lehet furakodni az ajtón. Szó nélkül belépsz. Megszokod a terem félsötétségét, a piszoktól vak ablakokat, a hónapok óta nem súrolt padló penetráns szagát, a foltos falakat. „Ez a konyha" — mormolja a kísérő. Csakugyan, gyalulatlan ládából készített asztal, egy fülkében parányi hideg tűzhely, kötéllel a mennyezetre erősített bicikli; a sarokban-piszkos bádogcsajka jelzi, hogy itt konyha van. A kísérő a legközelebbi ajtó reteszén babrál. „Itt alszanak". Dohos szag, nedvesség. A lyukas takaróval elfüggönyözött ablak gyér világosságában négy keskeny, matrac nélküli lóca látszik. Egyiken rendetlenül odavetve nyaláb rongy hever. És egyszerre tompa kiáltással beesett orcájú, pislogó, mélyen megrémített arc válik ki a homályból. „Ez mi?" — vigyorog feléje a gondnok és felemeli a petróleumfőzőn álló vasfazék fedőjét. „Csak puliszka, uram, tegnap vásároltam, egész biztos, hogy nincs benne más." — erősködik jajgatva a rongycsomó. A szimatoló unottan int, s a fedő zörögve a poros cementre hull... A pusztai róka jobbra-balra pislog, korhadt deszkákból tákolt fészerek mellett vezet el, ameiye•ken lyukak és széles nyílások tátonganak. „A raktáraink" — magyarázza. Ha „színes" lennél, tudnád, hogy hazudik. Nem raktárak ezek, hanem lakások, de olyan szörnyű állapotban vannak, hogy neked, az idegennek nem szabad megmutatnia. És aki benne lakik, azért, hogy a párás széltől reumát kapjon, hogy a tenger köde, esője becsurogjon a vén tetőn, havonta több mint egy fontot fizet a vállalkozónak. A vállalkozó pedig maga az állam, aki ócska kvártélyaival Shylocknál is jobban uzsoráskodik. Azután kiégett rom mellett haladunk el. „Ez volt a középiskola. A bennszülöttek márciusban, a fölkeléskor felégették." Megint hazudik. Mert mint „afrikai" tudnád, hogy itt nem volt soha iskola. A márciusi napokban az útlevélhivatal lett a lángok martaléka. Végül tágas térre érkeztek, kétoldalt magas építmények övezik. Te még nem sejthetsz semmit, kísérőd pedig egy slágert fütyül. Ha afrikai lennél, tudnád, hogy éppen ezen a téren, ahol kísérőd fütyörészik, márciusban lőttek és emberek haltak meg: a sebesültek éppen itt, ahol • most gyanútlanul mentek, vérükben fetrengtek, és azon a helyen, ahol egy pillanatra megálltok, kétségbeesett özvegyek és anyák zokogtak. „Ezt a nagy blokkot a kormány építette. Kizárólag nőtlenek sž'ámára. Láthatja, hogy gondoskodnak az emberekről. De mi a köszönet?" Parancsolón az elülső bérkaszárnyák ablaksoraira mutat. Csakugyan, a földszint és az első emelet legtöbb ablaka be van törve, de ugyanakkor azt is felfedezed, hogy nemcsak az ablakok, de körös-körül a homlokzat is erősen sérült. Nyilván golyóütötte lyukak ezek. „Kérem kövessen". Először egy ásitón üres „társalgót" mutatnak. Egyetlen széket, még egy asztallábat sem látsz sehol, még a tűzhely is oly tiszta, mintha sohasem használták volna. „A lázadás alkalmával a bennszülöttek összetörték a berendezést" — hallod. Ha azonban „szines". lennél, langai barátaid egészen mást mesélnének erről. Ezer szemtanú bizonyíthatná, hogy a bútorzatot valójában sohasem törték össze, hanem a rendőrség kobozta el. És nem márciusban, hanem már jóval előbb. Mert egyszer, egy vasárnap, a iegénylakások nőtlen lakói, felsőbb beleegyezés nélkül, muzsikához és tánchoz néhány leányt hívtak meg, s amikor a hatóságok erről a dupla halálos bűnről, a vasárnap megszentségtelenítéséről és a hatósági engedély nélküli mulatságról értesültek, fegyvereseket küldtek ki és súlyos összetűzésre, lövöldözésre is sor került. M iután csörrenő kulcsaival újra bezárta a társalgót, kísérőnk nyers hangon azt kérdezi: Akarod-e a blokk szobáit is látni? Micsoda, akarod? Merészeled akarni? Alig tudja elnyelni mérges, kelletlen morgását. Majd egy hosszú, keskeny és húgyszagú lépcsőn cipel fölfelé. Az első ajtó mögött senki se mozdul. A rókaarcú félhangosan káromkodva a második ajtót dolgozza meg, de moát már a csizmájával. Ojra semmi. Csupán a negyedik kísérletre mocorog valami, szélesre tárul az ajtó nyílása, a pillanat egy töredéke alatt valaki kinéz, visszahőköl és nagy dörrenéssel becsapja az ajtót. „A fenébe is, nyisd ki!" — ordít künn a gondnok úr és mérgesen súgja ... „Az ipse valószínűleg titokban nőt vitt fel. Bár folytonosan a nyakukon vagyunk, ezek a disznók mégis mindig újra kezdik." — Nem tudom ki vagy! — hangzik nyíltan, lázadón, hangosan belülről. — Akkor majd meg fogsz ismerni fiam, én a gondnok vagyok. — Itt valami nincsen rendben... Mr. X a gondnokunk. — Ha azonnal nem nyitod ki, hívom a rendőrséget! A fenyegetésnek azonnali hatása van. A rendőrség razziát jelent, és hogy a razzia mit jelent, azt jól tudják a langai legényotthonok lakói. Az ajtó csikorogva kitárul: szűk, elképzelhetetlenül nyomorult börtöncella. Két cement ágyállvány, rajta takaró, két drótszekrény, hogy a belépő rögtön láthassa a fogoly vagyontárgyait, kezdetleges asztal, petróleumfőző vasfazékkal, előtte egyenes tartású, dühös, tágra nyílt szemű fiatal afrikai. Ez minden. Lánynak semmi nyoma. A gondnok elvetette a súlykot. Sarkon fordul és elmegy. Mélyen ülő szemének pupillája macskaszerűen összeszűkül. Gyűlölet s gyilkosság izzik benne. G yors léptekkel átszelitek a házasok utcáit. Itt csak kevesen laknak. Bár a langai „nőtlen otthonban" valójában alig vannak nőtlenek, mert legalább - nyolcvan százalékban olyan embereket hurcoltak ide, akik a messzi rezervátumokban családokat hagytak hátra, de a „Native-Commissioner" csak kevesüknek engedi meg, hogy az asszonyokat és a gyerekeket is idehozzák A csend és nyugalom érdekében" — így indokolják. Néhány családi házikó előtt virágokat fúj a szél, néhány küszöb előtt gyermekek játszanak. De a virágok színeikkel nem ékeskednek, és a gyermekek közeledéstekre elnémulnak. Szegényes utcai üzletbe lépünk, ahol takaróba burkolt asszonyok konzerveket, bőrholmit, régi kannákból összeforrasztott háztartási tárgyakat vásárolnak. Még egy méhkashoz hasonló „nőtlen otthon", ahol férfiak istállöszerű helyiségekben kofferek között, száradó fehérnemű felhőjében huszonnégyenkint összezsúfolva élnek! Aztán a langai tizenhat elismert vallás tizenhat temploma következik, végül — győztes pillantás kísérőnk szemében — a get'tókórház. Elismerem. Kimondottan szép. Belülről is. Az előbb megéltek után úgy hat rám, mintha pihentető oázis volna. Legalábbis kezdetben. A fekete nővér először a napfényes modern gyermekosztályt mutatja be. Megállsz az egyik fehér, rácsos ágy előtt. Ökölbeszorított kezecskével kétéves, göndör lányka alszik benne. „Mi a baja?" — szeretnéd tudni. Ez az első kérdésed a tiltott városban. „Ö, csupán rosszul táplált" — feleli a főkötős fekete lány dermesztő könnyedséggel. „Neki mi a baja?" — s rámutatsz a legközelebbi gyermekre. Az ápolónő itt is mindjárt megfelel: „Ez is rosszul táplált". — És ennek mi baja? — Szintén. És még egyszer, és újra, és megint. A torkodat szorongatja valami. A felnőtt osztályon ugyanaz a steril tisztaság, akárcsak a gyermekparadicsomban. A páciensek már a belépésnél üdvözölnek. Csupán a férfiosztály utolsó ágyában fordít valaki sóhajtva hátat. Furcsa dolog! Másodszor és utoljára kérdést kockáztatsz meg. De még figyelemreméltóbb az, hogy a róka idegeskedik, és a nővér, aki az előbb mindenről felvilágosított, egyszerre zárkózottá válik. Számodra nem marad egyéb hátra, minthogy kísérőd egyre jobban elsötétedő arcvonásait figyelemre se méltatva, az ágy végéhez lépj, lehajolj és a lázgörbe mellett kibetűzd a diagnózist: tüdőlövés. V alamivel később te, a mister, elhagyod Langát. Elborzadva, szabad emberként, hogy soha többé ne tedd be ide a lábadat. Ha ellenben afrikai volnál, egészen más lenne a sorsod! Ö, egészen más! Sz. A. fordítása. „Lenin nemcsak az orosz munkás- hogy a nemzetközi forradalmi munosztálynak, hanem az egész világ kásmozgalom, az új szocialista álmunkásosztályának vezére volt. Le- lamok segítsék talpra állítani a felnin • halála napján nem véletlenül szabadult új nemzeti országokat, hallgatott el a gépek zaja a gyász aza z segíteni kell rajtuk, hogy átjeléül. A munkások rádöbbentek, térjenek a munkájukat megkönnyímilyen nagy veszteség érte őket an- (ő gépekre." Mit bizonyít a valóság? A Szovjetunió, majd utána mindjárt a mi szocialista köztársaságunk volt' az nak a férfiúnak a halálával, aki győzelmük útját egyengette." AZ AL FADZSAR AL-DZSADID cí afrikai, lap írta ezt a néhány f s°< mely baráti segítő jobbot nyúj. . .. . . .. " rnrr a-7 in tiinncir or a mmntnaL' sort Leninnel foglalkozó cikkében. Bár nem jelent valamilyen új meg tott az új független államoknak, hogy mielőbb kiheverjék mostoha állapítást, új felfedezést, mé^is azt a nagy igazságot tükrözi, melyet az új, szabad életre ébredő fekete földrész egyre inkább felismer. Mi volt áldatlan örökét. A Szovjetunió 160 millió rubel hitelt nyújtott Ghanának műszaki célokra. Ebből épül Lenin Afrikának, és mi volt Afrika P. éldau I ? Fekete-Volta folyón a bui Leninnek? - ezt napjaink valósága vízierőmu. Ázsiában az indiai bh.laji már fényesen bizonvít a. kombinát, Afrikában pedig az EAKA kommunista és munkáspártok b a" eP u l° "szudm duzzasztógát novemberi moszkvai értekezletének lett a szovjet segitseg jelkepe, mely Nyilatkozata úgy jellemezte korún- hatalmas világítótoronyként berakat, hogy „a gyarmati rabság rend- gyogja a szocialista „épek es a szerének a nemzeti felszabadító ^f™^ J arom alo l_ ™ s\ f e! szab a; mozgalom előretörése következté- duI t ^jjgetlen országok baratsagat, ben végbemenő összeomlása — történelmi jelentőségét tekintve — a szocialista világrendszer megalakulása óta a legfontosabb jelenség. melynek Lenin oly nagy jelentőséget tulajdonított. A Szovjetunió jelenleg 300 ipari és egyéb létesítményt épít 14 ázsiai és afrikai orE tömören megállapított tény azt fff ba rJ milliárd rubeles befekbizonyítja, hogy valóra váltak Lenin í etesse l: Micsoda különbség van e iátnoki szavai: az orosz forradalom kí? z°" " az u n- ?mf lk a' ..segítség mozgásba hozza Kelet népeit, Kelet ^í 2?"" His z, , a z ^^ 19 5° e s, népei után pedig a többi gyarmati koz o" * milliárd milho dollár nép következett, elsősorban a fekete befektetéssel 11 milliárd 110 millió Afrika, s a nemzeti önállóság útjára do la r hasznot húzott az afrikai nelépve döntően részt fognak venni a ? e k gazdasagabol. Ezzel szemben az világ sorsának alakításában. önzetlen szovjet műszaki es szemelyi „ segitseggel epulo asszuani duzzaszLemn mint igazsagszereto ember tő át bef ej ezése utá n évente 35 szá- ' szívén viselte az afrikai népek sor- zalékk ai növeli majd az EAK nemsat. Nemegyszer ostorozta es ki- zet j jövedelmét, pillengérezte a mohó gyarmattartó hatalmakat, melyek a világ újrafel osztására törekedve a véres háboLenin az afrikai népek nagy barátja volt. Tudta, hogy a Nagy Október rúk egész sorozatát indították el "tan Ázsiában ébredező mozgalom itt is eletre kelti a forradalom újabb nyersanyagforrások, gyémánt és nemesfém-lelőhelyek meghódítá sáért. Lenin nemegyszer szembeái szunnyadó erőit s az orosz munkásosztály épp olyan testvéri vilította a „civilizált Európa" vadsá- fzonyt teremt az afrikai nemzetekgát az elmaradott, „vad ázsiaiak" k Jf 1:., m!" t , a mongolokkal, perzsakkal emberségével, haladó szellemével, törökökkel, es a gyarmati sorsot Több széljegyzetben lebbentette fel megízlelt mas keleti népekkel, a fátylat, hogyan töltik be „civilizá- Aranypart ma Ghana, Francia Szuciós küldetésüket" őfelsége, az an- dánnak is Mali állam a neve. Egygol király tisztjei az indiai gyarma- szerű, de sokat mondó jelképe a fetokon erőszakos cselekedetek rend- kete földrészen tavaly bekövetkezett szeres elkövetésével. • nagy átalakulási folyamatnak. Nem AMIKOR Lenin merészen nekilá- véletlen, hogy a ghanai ifjúság szatott a gyarmati kérdés elemzésének, még illúziónak tűnt a gyarmati népek szabadsága. Lenin mint igazságszerető ember az írás erejével harcolt a gyarmati rendszer átka ellen, ugyanakkor mint kiváló marxista, mos felvonuláson jelszavas táblák feliratában nyíltan vallja: a szocializmus útját követi. Mert a szocializmus példája olyan vonzó, hogy a volt gyarmattartók semmilyen mesterkedése sem tudja feltartóztatni filozófus, politikus és forradalmár fejlődésüket, mely Lenin tanítása no 1/ m r\ n F r\ I r\ I r\ r\ v\ o r T^m n I 1 r t n + n Iátnoki szemével látta a világ gyarmati rendszerének törvényszerűen bekövetkező végét. Elméleti munnak megfelelően a szocialista tábor hathatós anyagi és műszaki segítségével elkerülheti a fejlődés kakásságában nagy figyelmet szentelt P ltalls ta szakaszát. a nemzeti és gyarmati kérdésnek. Igen fontos volt az a megállapítása, hogy a proletariátus forradalmi pártjának tevékenységében jelentős A SZOVJET KORMÁNYFŐ múlt év szeptember 23-i nagy jelentőségű beszédében, az ENSZ fórumán megkongatta a gyarmati rendszer lélekszerepet kell játszania a nemzeti és harangját. A sok felszabadult gyargyarmati elnyomás elleni harcnak, rnati ország küldötteinek élénk heLenin rendkívül nagy érdeme, hogy lyeslése közepette előterjesztette a új, minőségileg megváltozott törté- gyarmati népeknek és országoknak nelmi korban, az imperializmus és a adandó függetlenségről szóló nyiszocialista forradalom korszakában latkozattervezetet, melyet a köz— továbbfejlesztve Marx és Engels gyűlés módosított formában, lényetanítását — kidolgozta a gyarmati gében változatlanul egyhangúlag el kérdés egyedül helyes, a gyarmati i s fogadott. A felszabadult népek népek érdekeinek legjobban megfe- összefogása hátrálásra kényszerítetlelő forradalmi megoldását. Tételei te az imperialista gyarmattartókat, között igen fontos az a követelmény, Afrikában beigazolódtak Lenin láthogy a proletariátus forradalmi noki szavai, melyeket majdnem 4 pártjai minden formában támogas- évtizeddel ezelőtt a keleti népek sák a gyarmati népek nemzeti fel- képviselőihez intézett: „Kelet ébreszabadító mozgalmát az imperializ- dési szakasza után a mai forradamus ellen. A gyarmati népek har- lomban olyan szakasz keletkezett, cának eddigi története azt bizonyít- amikor Kelet minden népe részt ja, hogy e támogatást mindenkor vesz a világ sorsának intézésében... érezték, s a moszkvai Nyilatkozat Kelet népei ráeszméltek arra, hogy nemrégen újra leszögezte: „Vala- gyakorlatilag kell cselekedniök, s mennyi szocialista ország, a nemzet- minden népnek részt kell vennie az közi munkás- és kommunistamoz- egész emberiség sorsának eldöntégalom kötelességének tartja, hogy sében." l. L. minden erkölcsi és anyagi támogatást megadjon azoknak a népeknek, amelyek harcolnak az imperialista A Ievicei járás Karolina községében e és gyarmati járom alóli felszabadu- h° 1 3" á n megalakították a Csemadok helyi szervezetét. Az alakuló gyűlésen a tagok kötelezettséget vállallak, hogy a közeljövőben ismeretterjesztő előadás-sorozatot rendeznek, részt vesznek a sajtóterjesztésben és betanulnak egy egész estét betöltő színdarabot, (v. v.) lásukért." LENIN hangoztatta, hogy az anyaországok munkásosztálya forradalmi mozgalmának egyesülnie kell a gyarmatok nemzeti felszabadító harcával az imperialista uralom megdöntéséért. Ebből az következik, hogy Lenin világosan különbséget Az utóbbi időben Andovcén is feltett az elnyomó és az elnyomott lendült a kulturális élet. A Csemadok'henépek nacionalizmusa között s az utóbbit viszonylagosan haladónak tekintette, az elsőrendű feladat: az imperialista gyarmaturalom lerázásáért folytatott közös küzdelem szempontjából. Lenin a gyakorlat konkrét talaján állott, s ezért elmélete a gyarmati kérdésben is a fejlődés különböző fokán felmerülő időszerű kérdésekből indult ki. Előre látta, hogy az orosz proletariátus szocia- lommal foglalkozó intézet kétkötetes Hei lyi szervezete szorosan együttműködik a CSISZ-szel, valamint az iskolák tanulóival. A múltkoriban jól sikerült esztrádmüsort rendeztek, legutóbb pedig Egri Viktor: Mikor a hárs virágzik című háromfelvonásos színművét mutatták be. Az utóbbi időben több ismeretterjesztő előadást is szerveztek, ugyancsak sikerrel. (k. 1.) Weimarban a klasszikus német irodalista forradalma elindít egy olyan áramlatot, mely a Kelet, majd fokozatosan a többi gyarmati népek felszabadításában csúcsosodik ki. Ekkor pedig ^z a feladat lép előtérbe, gyári munkás, ne bibliográfiát adott ki. Spanyolország legjelentősebb irodalmi díját, a Premio Nadal-t a 38 éves Ramiro Pinilla Garciának ítélték oda Vak hangyák című írásáért. A szerző gázÜJ SZÓ 6 * 1061. január 2t
