Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-21 / 21. szám, szombat

Egy nap ma s

z^

z régivel felér A náchodi lepna-iizemben már 12 mun kabrigád harcol a megtisztelő cím elnyeréséért, egy kollektíva pedig már meg is kapta a címet. A legjobb eredményt elért kollektívának Jana Vitečková volt a vezetője. Amikor a vezetése alatt álló munkahely már szép eredményeket ért el, Vitečková elvtársnö egy 15-tagú gyengébb munkacsoport élére állt, amely versenyt kezdett a szocialista munkabrigád címért. A brigádvezető új munkatársai körében. S. Petráš — ČIK felv.) OKOSAN GAZDÁLKODNAK A csenevész bokrokkal benőtt köves hegyoldalon a Muráň felé kapaszkodó tehervonat mozdonya innen alulról egy pillanatra olyan, mintha óriási kéz a tízemeletnyi torony tetejére állította volna. A vonat füstje — gőze egybekeveredik a gyár különböző helyeiről szakadatlanul a magasba törő párafellegekkel, majd a mozdony nyomában egyik kocsi a másik után eltűnik a bérc kanyarulata mögött. A vonat tovatűnt, lent a Sajóvölgyben, Hôrka és Plešivec között azonban él — lélegzik a gyár, a Középszlovákiai Papírgyárak horkai cellulóz-üzeme. Dűe párát pöfékelnek a fortyogó katlanok, kazánok, a fatelepen izmos férfikarok vonta kétmarkú kés nyomán hámlik a puhafa kérge, majd csattogó gépek késfoga nyomán forgáccsá omlik szét, hogy a főzőüstökben kiadja lelkét, a cellulózt, s a keresett nyersanyag szaporán göngyölödjék a vaskos hengerek között. Eredményes kezdet 1961. januárjának első heteiben járunk. Az igazgatói irodában csomó ember a gyár különféle részlegeiből. Termelési értekezletet tartanak. Az értekezlet tárgya: az indulás első tanulságai és néhány gazdasági probléma megoldása. A vita elhúzódik, a vélemények megoszlanak, végül is kikristályosodik a dolog és megy mindenki a maga munkája után. Katona elvtárs, az üzem igazgatója magas, ruganyos mozgású fiatalember. Könnyen indul a beszélgetés, hisz mondanivaló — ha jól mennek a dolgok — oly sok van, s mondjuk meg őszintén, jobban is esik róla beszélni, mint mondjuk a sikertelenségről. Márpedig a horkai üzemben a múlt évi szép eredmények után sikeresen kezdték az új évet is. — Az 1961. évi indulás üzemünkben kétszeresen fontos és örvendetes volt — mondotta bevezetőül Katona elvtárs. — a harmadik ötéves terv feladatainak valóra váltását ugyanis második ötéves tervünk és a múlt évi feladatok magas túlszárnyalása után kezdtük meg. Másrészt óriási jelentősége van annak, hogy január elsejével üzemünkben, mint Szlovákia első cellulóz- és papírgyárában, bevezettük a 42 órás munkahetet. — Hogyan készítették elő a munkaidő lerövidítését? — A rövidebb munkaidő bevezetése egész évi politikai nevelő és gazdaságiszervező munka eredménye. Az előkészületi munkákból döntő mértékben kivette részét a pártszervezet és a szakszervezet. A műszaki-szervezési intézkedések mellett legnagyobb jelentősége volt a dolgozók iskoláztatásának az úgynevezett második szakma elsajátítására. Ez a megszakítás nélkül működő üzemekben, mint amilyen a mi gyárunk is, elsőrendű feltétele annak, hogy a dolgozók egymás helyettesítésénél biztosíthassák az üzemmenet zavartalanságát. Ki kell itt hangsúlyoznunk, hogy a rövidebb munkaidő bevezetésének egyik fő feltételeként a túlórázást már a múlt évben 4,5 °/o-ról 1,5 %-ra csökkentettük. — A folyó év első dekádjának eredményei ? — Az eddigi eredmények a felkészülés egész évi politikai-nevelő és gazdaságialaposságát bizonyítják. A felemelt tervet tíz nap alatt a munkaidőcsökkentés ellenére is 103,6 százalékra teljesítjük. — A vegyipar te.llesztésével kapcsolatos párthatározatra válaszul a kelet-szlovákiai vegyipari üzemek közös kötelezettségvállalást tettek a rájuk esö jeladatok túlszárnyalására. Az együttes felajánlásból milyen konkrét feladatok hárulnak a horkai üzemre? — A közös kötelezettségvállalás fő célja a termelés emelése mellett a műszaki fejlesztés ütemének meggyorsítása és a munkatermelékenység lényeges fokozása. Üzemünkben ebből kiindulva az idei nagyobb feladatok túlteljesítését tűztük ki, éspedig a cellulóz-termelés szakaszán 193 tonna többtermelés elérését. A legfőbb feladatunk emellett a műszaki színvonal emelése Üzemünk gépi berendezése régi. A harmadik ötéves terv éveiben ezért jelentős átépítésre kerül sor, hogy lépést tarthassunk a korszerű termelés követelményeivel. Számos termelési berendezést kicserélünk, például a favágót, modern osztályozó berendezést szerelünk be és új cellulóz-gépet. Folyamatban van egy új lúgtorony felépítése és célszerű gépesítéssel fokozatosan megszüntetjük a nehéz fizikai munkát, egyebek között a rakodásnál raktározásnál és szállításnál. Ezenkívül tökéletesítjük a technológiai folyamatok is. Versenyben a címért A favágőgép hangerősség tekintetében nem vallana szégyent a nehézgéppuska mellett sem. Telhetetlen torka ölszámra nyeli a kérgétől megtisztított hasábfát és lécet, melyet a Repka-csoport tagjai fáradhatatlanul töltögetnek belé, hogy a másik végén finom forgács alakjában útnak induljanak a főzőüstök felé. A Repka-csoport a legjobbak egyike a gyárban. Nevük minden versenyértékelésnél az első helyre kerül. Jogos bizakodással léphettek versenybe a szocialista munkabrigád címért s minden reményük megvan arra, hogy magukénak mondhassák a büszke címet. A robajló gép mellett foszlánnyá szakad a sző. Kissé távolabb azonban parányi meleg szoba húzódik meg, ahová rágyújtani, tízórait, uzsonnát elfogyasztani járnak a csoport tagjai. Itt beszélgetünk Repka István brigádvezetővel. Repka István negyvenéves, se nem kicsi, se nem nagy, amolyan jó közepes, de azért markos és nyílt kedélyű, beszédes ember. Az együtt töltött néhány óra alatt annyi mindent elmondott életéről, munkájáról, hogy szinte úgy tűnik, régóta ismerem. Igaz, élete sok mindenben szinte hajszálpontosan egyezik ezer meg ezer más sajóvölgyi dolgozó ember életével. A hosszúszói zsellércsaládban 12 testvér kérte annak idején a kenyeret. Nem csoda, hogy az apja kétszer is megjárta Amerikát. — Mégse tudott annyit szerezni egész életén át, amennyit én szereztem rövid néhány év alatt - vonja le a következtetést Repka elvtárs. Serdülő korában favágóként bejárta a közeli és távoli vidék erdőségeit. Azután jött a Horthy megszállás, vele együtt a háború vérzivataros évei és a fogság. A családból négy legényfiút egyszerre hurcoltak ki a frontra. — Hat évet lehúztam az életemből csak úgy, a „magyar a magyarért" jelszó jegyében — mondja elmélázva. Majd végkövetkeztetésként leszögezi: — A mostani életről már könnyű beszélni. Egy nap ma száz régivel felér. — Tizenketten vagyunk testvérek, s már mind a tizenkettőnek új háza van. Községünk úgy kiépült, hogy aki pár éve nem volt itthon, bajosan ismerne rá — egészíti ki az előbbieket. Vállas fiatalember lép a szobába, valamit kérdez Repka elvtárstól. — Az öcsém! - mutatja be. - Egy éve dolgozunk együtt. A brigád harmadik tagjaként az apósát említi, ő azonban már nyugdíjba készül. Mindhárman párttagok, s itteni munkájuk mellett derekasan kiveszik részüket a politikai és a társadalmi munkából is. A brigádvezető odahaza a falusi pártszervezet elnöke, a HNB tagja, az üzemben a szakszervezeti bizottság tagja. — A sok funkció betöltése azonban rengeteg idővel jár. Valahogy úgy érzem, kevés időt fordítok' a családra. A munkaidő lerövidítése azonban e téren is javulást eredményez majd. László Lajos, a brigád negyedik dolgozója az egyedüli családonkívüli. — Nem is fél éve dolgozik velünk, de máris nagyon közénk tartozik — mondja Repka elvtárs. A brigád itteni munkájáról az eredmények tanúskodnak. — Kihasználjuk az időt, a gépeket is, s ügyelünk rá, hogy minden rendben legyen. Ez a jó munka alapja! - jelenti ki búcsúzóul a brigád vezetője. Azt már az újítási osztályon hallottuk, hogy Repka István nemcsak jó munkás, csoportvezető és társadalmi munkás, nemcsak a magánéletben mutat jó példát, de mint újító is jelentős érdemeket szerzett. Javaslata alapján az adagoló berendezés átalakítása sok gondtól szabadította meg az üzemvezetőséget, s hatalmas mennyiségű kenőanyag megtakarítását eredményezi. Most újabb módosításon töri a fejét Repka elvtárs az üzem egyik technikusának segítségével. Az újítás, — ha sikerül, — nemcsak a mukát könnyíti meg de jelentős időmegtakarítással is jár. Az üzemben a büszke címért idáig 154 Repka István típusú dolgozó verseng 17 brigádban. Közös törekvésük eredrriénye már meglátszik az elmúlt hónapok sikereiben s a verseny továbbfejlődése újabb gyümölcsöket érlel majd a harmadik ötéves terv teljesítéséhez. Ami itt is elsőrendű jelentőségű A műszaki fejlesztés feladatainak teljesítésében minden üzemben elsőrangú jelentőséggel bír az újítási mozgalom. A mi társadalmunkban éppen az a nagyszerű, hogy az anyagi termelés szüntelen tökéletesítése mind az egyén, mind a közösség együttes érdeke. Ez nyilvánul meg abban, hogy a dolgozók nagyrésze állandóan keresi, kutatja annak módját, hogyan javítsa munkáját. Ezt a tőkét jól kamatoztatják a Gemerská Hőrka-i cellulózgyárban is. A technológiai osztályon Kleisz István technológus és Szabósi Tibor technikus tájékoztatnak az újítómozgalom fejlődéséről és a további célkitűzésekről. — Az újítómozgalom az utóbbi négy évben szépen fellendült üzemünkben — mondja Kleisz István. Szabosi Tibor pedig hozzáteszi: — Az újítómozgalom továbbfejlesztése a harmadik ötéves tervben még inkább előtérbe kerül, hiszen a régi gépek és berendezés korszerűsítése jelentős összegek megtakarítását eredményezi és hozzájárul a nagyobb feladatok teljesítéséhez. Miképpen valósítják ezt meg? A hatvan év körül járó technológus, aki mögött közel négy évtizedes üzemi gyakorlat áll, s maga is jelentős feltaláló és újító, elmondja, hogy az újítók számára kidolgozott tematikus terveket érdeklődéssel fogadták a dolgozók. E tervezet nyomán sok értékes javaslat született. Ebből kiindulva, az elkövetkező időszakra is összeállítják a megoldásra váró feladatokat, mégpedig az egyes osztályvezetőkkel való megbeszélés alapján. • Beszélgetés közben egy fiatalember jön be. Mogyoródi István, a papírosztály részlegvezetője. Űrlapot kér újítási javaslat benyújtásához. Kleisz István e szavak kíséretében adja át az ívet: — Növekszik az ötéves terv alapja. A két műszaki dolgozó elmondta azt is, hogy az újítási javaslatoknak a gyakorlatban való gyors bevezetéséhez nagyban hozzájárult az a tény, hogy ebben anyagilag érdekeltté tették a dolgozókat. A hangsúly itt a gyorsaságon van. — Mert bizony nem egy esetben előfordul, hogy valamely újítás bevezetésének szükségessége váratlanul éri a műhelyt, avagy részleget, esetleg maradiság, kényelmesség és más hasonló ok késlelteti értékes javaslatok megvalósítását. Az anyagi ösztönző sok esetben hasznos segítőtárs lehet ilyen nehézségek leküzdésében. Fokozódnak a követelmények Nagyobbak a feladatok, rövidebb a munkaidő. Mindez fokozott követelményeket támaszt a rendszeres továbbtanulással és a kulturális élettel szemben. Erről beszélgetünk Pomaj elvtárssal, a szakszervezeti bizottság elnökével és Zelenai elvtársnővel, a kulturális ügyek agilis intézőjével. — A dolgozók továbbképzése terén fennálló feladatokat üzemi kötelezettségvállalásunk harmadik pontja rögzíti — hangsúlyozza Pomaj elvtárs. — Az iskolázás egyik fő célja az idén is az lesz, hogy minden tekintetben biztosítsuk a munkaidő lerövidítése által támasztott követelmények kielégítését. Az új alkalmazottak betanításán kívül a mesterek számára az idén ipariskolát létesítünk, a műszaki káderek részére szemináriumokat rendezünk a Tudományos és Politikai Ismeretterjesztő Társasággal karöltve. Ezenkívül lehetővé tesszük az öszszes alkalmazottak számára a továbbképzést. Zelenai elvtársnő veszi át a szót, aki eddig fényképeket és fényképészeti eszközöket rendezgetett. Oj helyre költözködik ugyanis a fényképészek sötétkamrája. « — Nagy kötelezettség hárul az üzemre, hogy a dolgozókat a több szabadidő jobb és célszerűbb kihasználására vezesse. Ebben egyebek között nagy segítséget jelent az újjáéledt üzemi klub, mely nagy könyvtárral is rendelkezik. Zenekar, sakkor, dramaturgiai-, fényképészeti-, és tánckör működik. Színházlátogatásokat és tanulmányutak megrendezését is tervbe vettük, Jó színvonalon áll a testnevelés is. A jövőre nézve bíztató ígéret az épülő új nagy kultúrház, melyet a községgel karöltve építenek. A gyár dolgozói eddig már mintegy háromszázezer korona értékű munkát végeztek el építésén társadalmi munkában, s az idén is sok ezer óra ledolgozására tettek vállalást. * * * A Sajővölgyben él, dolgozik a gyár, minden lélegzetvételével párafelhőt lehel a magasba. A gyárban dolgos sajóvölgyi nép munkálkodik közös nagy céljaink' megvalósításán. Emberek, akiknek életében ma egy nap száz régivel felér. Gál László Újfajta gördülőcsapigyakat gyártunk (ČTK) — A gördülőcsapágyakat és traktorokat gyártó Brno-Lišeny-i Üzemben.nemrég megkezdték az újfajta gördülőcsapágyak készítését, emelyekhez hasonlókat eddig behozatal útján szereztünk be. A csehszlovák gyártmányú új műszaki elgondolások alapján készített gördülőcsapágyak sokkal előnyösebbek a külföldieknél, mert nagyobb a teherbíróképességük, tartósságuk és aránylag olcsó a gyártásuk. A közeljövőben már iyen csapágyakat építenek be minden új traktorba. A

z új házakkal tarkított utca és az új lakótelep láttán arra következtethet a látogató, hogy a faluban szorgalmas lakosság él. Nem is csalódik. Nemcsak a látszat, a valóság is emellett szól, ahogy belepillant a falu jó hírnevét növelő szövetkezet életébe. A Malá Zlievce-i szövetkezet tagságának igyekezetéről a csendes határ már nem tanúskodik. A barna föld, a szürke rét pihen, mintha erőt gyűjtene az elkövetkező új csatához. Annál többet mond a magtár, meg a csűr. Ez tanúskodik arról, mit gyűjtött be a közös az 525 hektáros területről, kiváltképpen a 200 hektárt kitevő rétről. A hektáronként 70 mázsás szénatermésből vagy a dimbes-dombos táblákon 25 mázsát termett árpából még most is akad bőven. Igaz, a növénytermesztők rendszeresen pótolják a talaj elhasznált tápanyagát, s ennek köszönhetik, hogy a lucernából is 80 mázsát takarítottak be hektáronként. Így az etetők nem panaszkodhatnak, hogy nincs mit az állatoknak adni. A tél azonban nemcsak hideg lehet, hanem hosszú is és ilyenkor nincs az a sok, ami el nem fogyna. Galo Štefan, a szövetkezet zootechnikusa is így vélekedik és eszerint osztja be azt, amit nyáron gyűjtöttek. Galo bácsi tapasztalt ember, azt mondják róla, szereti a könyveket. Bizonyára ezekből tanulta meg az ésszerű gazdálkodást. Az állatgondozók sem vetik meg a jó tanácsot — mit, miért kell tenniük. Ennek az az eredménye, hogy a lučeneci járásban a szövetkezetet a legjobbak közé sorolják. Az a tény, hogy a járás területén kevés szövetkezet mondhatja el magáról mindazt, amit a Maié Zlievce-i. * közös nagyon jól kezdi a ** harmadik ötéves terv feladatainak teljesítését. Az új esztendő első tíz napjában marhahúsból hétszer, sertéshúsból háromszor és tojásból csaknem kétszer többet küldött a piacra, mint amennyit az időterv előirányzott. Az olvasó ugyan felvetheti, vajon mennyit adott el tavaly, mert annak a rovására is lehet ez a sikeres kezdet. De ne higgyük, hogy a tagság a múlt évben nem tett eleget kötelezettségének. Derekasan helyt állt a második ötéves terv feladatainak teljesítésében, mert nem nagy nehézséget okozott az etetőknek fél év alatt piaci súlyra felhizlalni a sonkamalacokat. A hízómarhánál is kedvező a helyzet. Nem ritka a havi 40 kg-os súlygyarapodás egy-egy növendékállatnál. Nézzük meg, mi a titka ennek a gyorshizlalásnak, mit mond róla a zootechnikus? — A könyvek azt tanácsolják — kezdi Galo bácsi — hogy a takarmányadagban a keményítőértékkel megfelelő arányban kell lenni a fehérjeértéknek, mert különben az állat rosszul értékesíti a takarmányt. Azon iparkodunk, hogy e követelménynek eleget tegyünk, s ez sikerül is. A hízómarhánál — folytatja Galo bácsi — a dara keményítőértékét a lucerna fehérjeértékével egyensúlyozzuk, ámde a sertéseknél már bonyolultabb az eljárás. Szemes takarmány ellenében olyan darát hozunk a keverőből, amelyben a kívánt fehérjetartalom megvan. Igaz, ebből csak 95 dekát kap egy-egy hízó, de mellé burgonyát és cukorrépát adunk, s ezek fehérjeértékét a lucerna és savó fehérjeértékével egészítjük ki. Hogy etetési módszerünkről teljes képet kapjon, még azt is elárulom, hogy a burgonyát és répát megfőzzük, a darát leforrázzuk és sűrű pépet készítünk az egészből, amit melegen adunk a hízóknak. Hogyan falják, olyant még nem látott. Akár a mézet — jegyzi meg a zootechnikus. Ä Malé Zlievovce-iek gyorshizlalásának mindenekelőtt a helyes takarmányozás, a fehérjeérték pótlása a titka. A sertéseknek szánt lucernát azért vágják le virágzás előtt, mert a fehérjetartalom olyankor a legtöbb benne, azaz nem a takarmány tömegét, hanem a minőséget nézik. A savó beszerzésére is nagy gondot fordítanak. Ha a tejcsarnokban nincs belőle elegendő, lefölözött tejet vesznek helyette. A szövetkezetesek ezzel a gondossággal elérik azt, hogy a begyűjtött takarmányt a leggazdaságosabban használják fel, ami nemcsak a tervezett állattenyésztési termékek eladását, hanem a tagság jövedelmét is biztosítja. A lučeneci járásban példát vehetne tőlük jónéhány szövetkezet. Benyus József AW

<V.V.V.W.WAW.VVAWAW.%VVVAV.

,.VAW.W.

,,Vr Egyetértő közösség Tizenegyen voltak. Korban, sőt világszemléletben is különbözők, de a munkában, a termelési célkitűzésekben egyek. Azért tudtak egyetértően dönteni arról, hogy a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért fognak versenyezni. Azt is tudták, hogy a cím elnyeréséért nem elegendő szorgalmas munkájuk jó eredménye, hanem összehangolásában és az erkölcsi példamutatásban is az élen kell járniok. Tavasz volt, új életet fakasztott a természet s a tizenegytagú kollektíva életében is a merész tervek megvalósításának reménye nyiladozott. Nem kicsinyes személyi ügyek fűtötték a Mikulov melletti sedlecl Hraničiar EfSZ baromfigondozóit, hanem olyanok, hogy az 1960-as évben 70 000 kacsát nevelnék fel. Igy is történt. A 70 000-es állományból először megalapozták a saját tenyészetüket, aztán a „felesleget" eladták a környékbeli szövetkezeteknek és halgazdaságoknak. Mindössze 65 0Ö0 kacsa 'volt ez a „fölösleg". Sok munkával és sok örömmel jár ennyi baromfi mellett dolgozni. Ezt vallja a Jančov és Gajdik házaspár, Pfeiferová Františka, leniíková Alžbeta és hasonlóképpen a csoport két legfiatalabbja, Haradzinová Marika és Panková Mária. Sok a gond, amikor nem éppen olyan a takarmány, amilyet szeretnének etet ni, de például örömmel könyvelték el US • tojást egy-egy tojóskacsától. Hasonló szép eredményt értek el a kacsahizlalásban: 60 nap alatt átlag 2.20 kg-osra fejlődtek a gyorshizlalással nevelt kacsák. Nem véletlenek a kiváló eredmények. Pivodová Albína, Štastná Anežka meg a többiek a tanulásra nagy gondot fordítanak. Albína és Anežka 2500 tojóstyúkot gondoznak. A múlt évre tyúkonként 150 tojást terveztek s nem kis részben a tanulás eredménye, hogy egy-egy tojóstyúk évi hozama a 160 darabot is meghaladta, s úgy a tojás termelési költsége a 70 fillért sem éri el. A két lány szorgalmának, ügyességének és hozzáértésének további bizonyítéka, hogy a tyúkok gondozása mellett a 3000 csirke nevelésében is eredményes munkát végeztek. Tegyük hozzá, hogy a munkatermelékenység és a közös jövedelmének fokozásában is. Az új esztendőben még nagyobb feladatokat vál lalták magukra a brigád tagjai. Szövetkezetük főképp a baromfitenyésztésre, ezen belül a kacsanevelésre helyezi a fő súlyt, s a U ember most a téli időt szorgalmas tanulással tölti, mert azt akarják, hogy ne csalatkozzon bennük az EFSZ tagsága. G. PEŇKOVSKÝ ÜJ SZÖ 5 * W61- január 21.