Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-17 / 17. szám, kedd

Az SZKP KB plénumának vitájából A szovjet mezőgazdaság további fejlődésének jelentős szakasza Hruscsov elvtárs megjegyzései a plénum résztvevőinek felszólalásaihoz Az SZKP Központi Bizottságának plénuma pénteken és szombaton folytatta a szovjet mezőgazdaság jelenlegi helyzetének és további fej­lesztésének kérdéseiről megindult vitát. A felszólalók nagyra értékelik a párt Központi Bizottságának gondoskodását és hangoztatják, hogy a mostani plenáris ülés újabb fontos szakaszt nyit a szovjet mezőgazda­ság további fejlesztésében. Igen értékesek voltak a vitában azok a megjegyzések, amelyekkel Hruscsov elvtárs kiegészítette és kibővítette az ülés résztvevőinek felszólalásait. Ma a TASZSZ és a Csehszlovák Távirati Iroda feldolgozásában közlünk néhány felszólalást, amelyek a pénteki és a szombati vitában hangzottak el. A plénum péntek délelőtti ülé­sén G. I. Voronov, az orenburgi te­rületi pártbizottság titkára szólalt fel. Többek között a nagyobbszabá­sú tudományos kutatás fontosságá­ról beszélt az agrotechnikában és a magnemesítésben. Az új földek vidékeinek egyéb problémáit is érin­tette és elmondotta, hogy itt tudo­mányos kutatóintézeteket kell léte­síteni. Voronov elmondotta, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov a termeléssel szoros kapcsolatban álló tudományos kutatóintézetek létesítését javasol­ja a kazahsztáni szűzföldeken. Jó lenne más szűzföldeken, tehát az orenburgi területen is létesíteni ilyen intézeteket. Jelenleg övezeti intézetünk van a fejőstehenek és a vágómarhák tenyésztésére. HRUSCSOV: Egyetértek önnel, Vo­ronov elvtárs. De lehet, hogy nem kellene ezeket éppen intézeteknek, hanem inkább kísérleti állomásoknak nevezni, mert közelebb állnak a termeléshez. Az intézet elnevezés olyan tudományos intézményként hangzik, mely közelebb áll az aka­démiához, mint a termeléshez. VORONOV: Helyes. Ne mondjuk, hogy intézetek, hanem kísérleti állo­mások. A mi intézetünk közel áll a termeléshez. Igazgatója Hajrullin elvtárs, jelen van a plénumon. HRUSCSOV: Bármennyire is fur­csa, ön bizonyára tudja, hogy még sok nagyképű elnevezésünk van, mint például a különféle főigazga­tóságok. Van főigazgatóságunk, ezenkívül még egy fő főigazgatósá­gunk. Mi a különbség köztük? Tu­lajdonképpen semmi, de a fizetések a főigazgatóságokban különbözők. Az egyik ugyanis nem közönséges főigazgatóság, hanem fő főigazga­tóság, s ha már ez főigazgatóság, méghozzá fő főigazgatóság, tehát több mint a közönséges, akkor mél­tán követel nagyobb fizetéseket. (Derültség a teremben.) VORONOV: Igaza van, Nyikita Szergejevics. Vannak úgynevezett övezeti intézetek is, melyek telje­sen fölöslegesek a számunkra. így például a juhtenyésztés kérdéseiben a sztavropoli intézet, az állatte­nyésztési kérdésekben a moszkvai intézet törődik velünk. Van vágő­marhatenyésztési övezeti intézetünk, mely a Jeges-tengertől a Fekete­tengerig az egész gazdasággal tö­rődik. (Derültség a teremben.) Vi­lágos, hogy semmi haszon az ilyen intézetből. HRUSCSOV: Nekünk Moszkvában „Dalriba"-nk is volt. A halakat a Távol-Keleten fogták, de az igazga­tóság Moszkvában volt. (Taps.) Közbeszólás az elnökségből: Most már a Távol-Keleten van. HRUSCSOV: Azt mondják itt, hogy most már a Távol-Keleten van, de csak azután, hogy nyomatékosan a figyelmükbe ajánlottuk, költözzenek el Moszkvából és telepedjenek le a halak közelében. VORONOV: Fontos, hogy az öve­zeti intézetek területi szervezetekké váljanak. HRUSCSOV: Vagy például az olyan In­tézetek, mint a méhészeti intézet és a cukorrépatermesztési intézet is Moszkvá­ban volt. A cukorrépát Ukrajnában ter­mesztették, de az intézet Moszkvában volt. Ezeket az intézeteket a Nagyszín­ház körül akarták elhelyezni (derUltség), mintha ez lett volna a fö bázisuk. (De­rültség a teremben.) Voronov elvtárs felszólalásában el­mondja, hogy az orenburgi vágómarha­tenyésztési és tejtermelési tudományos kutatóintézet új típusú farmot javasol, melyen a silótakarmányt az épület bel­sejében helyezik el. Három évvel ezelőtt felépítettek ilyen farmot, de a Tudomá­nyos Akadémia megdorgálta az igazgatót. Erre a „megdorgált" farmra ma expe­díciókat kalauzolnak és mindenkinek tet­szik. HRUSCSOV: És a tehenek önökkel tar­tanak, vagy a Tudományos Akadémiával? VORONOV: Velünk. A szónok a továbbiakban a juhtenyész­tés fejlesztéséről beszélt. Hangoztatta, hogy a tenyészállomány növekedése nél­kül nem növelhető a bárányhústermelés. Ürük tartása értelmetlen. Ha túl sokáig tartjuk az ürüket, gyakran csak végel­gyengülés előtt álló juhokat adnánk el fogyasztásra. Az ilyenekből rossz a sas­lik, nem is nevezhető bárányhúsnak. HRUSCSOV: A grúzok bizonyára tudják, hogy az öreg ürükből nincs jó hús, ezért levágják őket. Az örmények és a kazahok is így csinálnak. Még egy kérdést szeretnék felvetni. Voronov elvtárs azt mondja, az a fon­tos, hogy a vágómarhát ne hajtsák messzi vágóhidakra. Valóban ideje, hogy ezen a téren is rendet teremtsünk. A mi területünkre, az orszki kombinátba hajtják a marhákat a gurjevi, aktyubinsz­ki, kusztanaji területről a Baskír SZSZK­ból. Országutak szelik keresztül-kasul te­rületeinket és marhát hajtanak rajtuk. Ennek véget kell vetni. Nem lenne elő­nyös kis helyi kombinátokat építeni más területeken, talán több marhát kellene vasúton szállítani? Szóval: meg kell fon­tolni és halogatás nélkül meg kell ol­dani ezeket a kérdéseket. HRUSCSOV: A tehénnek mindegy, ki vágja le. Minek vonszolni 500 vagy 1000 kilométerre. VORONOV: Évente az egész marhaállo­mányt be kell oltani száj- és körömfájás ellen, nehogy megfertőződjék a vágóhídra hajtott marháktól. HRUSCSOV: Nemcsak erről van szó, hanem arról is, mennyi húst veszítUnk el fölöslegesen a marhák hosszadalmas szál­lításával. A több száz kilométert meg­tevő marha veszít a súlyából. Ez a plénum — mondja végezetül Vo­ronov elvtárs — fontos szakaszt nyit a. mezőgazdaság további fejlődésében. előbb előkészített és már egy éve vetett bab jól beérik. Ugy véljük, hogy ez a szibériai és északi hüvelyes termény. Az a fontos, hogy termesztésében a gépe­sítés is érvényesülhet. HRUSCSOV: Olvassa el, milyen tapasz­talatokat szerzett az egycsiráztatású cu­korrépa termesztésével Szvetlicsnij elv­társ Kubán,von. A Szelszkaja Zsiznyi írt róla. Nagyon érdekes kísérlet. A vele foglalkozó elvtársak valószínűen itt is vannak. Megkérjük őket, hogy beszélje­nek róla. E tapasztalatok cukorrépater­mesztésUnk jövőjét mutatják. PISZ1N: Értem, Nyikita Szergejevics. HRUSCSOV: Szvetlicsnij elvtárs három rubel 3 kopejka áron tudja kitermelni a cukorrépa mázsáját. Egy métermázsa cukorrépa felvásárlási ára 22 rubel, az önköltségek pedig csak 3 rubel 3 kopej­kát tesznek kl (régi áron). Piszin a továbbiakban a fárasztó állattenyésztési munkák gépesítésé­ről beszélt. Főként arra mutatott rá, hogy ki kell bővíteni a fejőgépek gyártását. Már két éve szorgalmaz­zuk, hogy egyik üzemünk áttérjen a fejőgépek gyártására. Ez nem drá­ga, nem is bonyolult. Nem tudom, miért nem tudják teljesíteni kéré­sünket. HRUSCSOV: Fogja be egy-két hét­re fejőknek a népgazdasági tanácsok elnökeit, majd mindjárt lesznek fejőgépek. (Derültség a teremben.) PISZIN: Ha 7000 fejőgépet gyár­tanák, két éven belül gépesíthet­nénk a fejést. De mi a helyzet? A krasznodari kerületből toborzunk fiatal lányokat fejőnőknek és Barnaulból küldünk fejőgépeket a krasznodari kerületbe. Helytelenül történik a gépek elosz­tása. HRUSCSOV: Tehát nem marad más hátra, mint hogy egy hónapra felvegyék a fejők közé Geraszimov elvtársat, az OSZSZSZK Állami Terv­bizottságának elnökét (derültség a teremben). Piszin elvtárs részletesen foglal­kozott a szüzföldi szovhozok munká­sai létkörülményeinek megjavításá­val. Elmondja, hogy az éttermek és gyermekintézmények építése első­rendű ügy legyen. HRUSCSOV: Helyes! PISZIN: Ezt az építkezést be kell iktatni az állami tervbe és nem sza­bad évekig elodázni. Az éttermeket és gyermekintézményeket elsősor­ban úgy kell építeni, mint a terme­lőobjektumokat és nem szabad az utolsó helyre hagyni az ilyen épít­kezést. HRUSCSOV: El kell fogadni a fe­jőgépek gyártására tett javaslatát. Amit a kerületben gyártanak, csak akkor adják tovább, ha majd telje­sen fedezik az altáji kolhozok és szovhozok szükségletét. PISZIN: Jól van, Nyikita Szerge­jevics. HRUSCSOV: Támogatni fogjuk a javaslatát, hogy mindenekelőtt böl­csődékről, óvodákról és éttermek­ről kell gondoskodni a szűzföldi szovhozokban (viharos, hosszan tar­tó taps). KUBÁN Y ÓRIÁSI LEHETŐSÉGEI VEZESSÜNK BE PROGRESSZÍV MUNKADÍJAZÁSI MÓDSZEREKET K. G. Piszin, az altáji kerületi pártbi­zottság titkára azokról az óriási átalaku­lásokról beszél, melyek a szüzföldek meg­művelésének éveiben játszódtak le az Altáj vidéken. A szónok ezenkívül felveti azt a kér­dést, hogyan díjazzák a gépesítők mun­káját. Elmondotta, hogy az agrotechniká­ban megnyilvánuló rossz minőség, sablon­szerűség lényege az agronómiai mód­szerek lassú bevezetésében, a nemesített vetőmag alkalmazása és feldolgozása las­súságában, s főként a nagy betakarítási veszteségek lényege elsősorban a földdel szembeni személyes felelősség hiányában, az elavult munkamódszerekben és a szer­vezésben rejlik. HRUSCSOV: Mindenekelőtt a munkadí­jazásban! PISZIN: Igen, Nyikita Szergejevics, a munkadíjazásban sok a fogyatékosság. HRUSCSOV: Manukovszkij rendszeréből, Vitalov rendszeréből, a két Voronyezsi gépesítő Koszenko és Bondarenko rend­szeréből kell kiindulni. A Szelszkaja Zsizny lap kitűnő cikket közölt a cukor­répatermesztő traktorosok munkájáról. PISZIN: Az ipari növények termeszté­sében a munka szervezésével és díjazás­sal kapcsolatban szerzett tapasztalatokat a gabonatermesztésben is bátrabban kell alkalmaznunk. HRUSCSOV: Ezt a rendszert ugyanúgy be kell vezetni, hogy a brigád növény­termesztéssel és állattenyésztéssel is fog­lalkozzék, hogy szemes terményt, ipari növényeket termesszen és takarmányt biztosítson a marháknak. Szóval: egybe kell kötni a növénytermesztést és az ál­lattenyésztést. PISZIN: Az új munkadljazási rendszer, melyet a munka- és bérkérdésekkel fog­lalkozó bizottság és a szovjet szakszer­vezetek központi tanácsa dolgozott ki a szovhozokra vonatkozóan, már kissé jobb, Nyikita Szergejevics, de mégsem gondol különösen a szüzföldi gazdaságok egyes főbb sajátosságaira. Nagyon fontos len­ne, hogy az altáji vidék szempontjából — e rendszer megjavítása és konkretizálása értelmében — újra megvitassák az új rendszer egyes kérdéseit. HRUSCSOV: Akkor hát dolgozzák ki ja­vaslataikat e kérdésben és terjesszék a Központi Bizottság és a kormány elé. Megvizsgáljuk és elfogadjuk javaslatai­kat. PISZIN: Rendben van. A szónok a továbbiakban arról beszél, hogy rendet kell teremteni a földhasz­nálatban. Megállapítja, higy A. Sz. Sev­csenko a Pravdában írt cikkében helye­sen magyarázta az altáj vidéki földhasz­nálat elveit. A legközelebbi két évben bevezetjük az 'ugarkapásnövény-vetésfor­gókat, úgy, hogy 23 százalékuk kapás­növényt tartalmazzon. HRUSCSOV: Helyes. PISZIN: Ebből 500 ezer hektáron hü­velyeseket, többnyire takarmánybabot ve­tünk. Ezt már kipróbáltuk. Termesztése eredményes lesz. E termények nagy ho­zamúak, s ami fontos, sok nitrégént hagynak maguk után. A hüvelyesek után vetett búza 27 mázsás hektárhozammal fizetett. HRUSCSOV: Megérik-e a bab az Altáj vidéken? . PISZIN: A bab egy részét később ho­zattuk, az már nem tudott beérni. De az HRUSCSOV: Vorobjov elvtárs, igaz-e, hogy a kubányi kolhozpa­rasztok versenyre akarják kihívni a kukoricatermesztésben Dolinyuk elv­társnőt? Jobbak-e a kukoricater­mesztés feltételei önöknél, mint nála? VOROBJOV: Jó feltételeink van­nak. HRUSCSOV: Jobbak, vagy nem? VOROBJOV: Azt mondhatjuk, hogy nálunk jobb a talaj. HRUSCSOV: A kubányi földnél nincs jobb az egész országban, ön itt a helyszínen akarja versenyre kihívni Dolinyuk elvtársnőt? VOROBJOV: Majd a csoportvezetők hívják ki. I HRUSCSOV: A csoportvezetők, ak­kor az más dolog. Hívja össze a csoportvezetőket az összes kolhoz­ból és mondja meg nekik: ajánljuk önöknek, hogy hívják ki versenyre Dolinyuk elvtársnőt, j VOROBJOV: Iparkodni fogunk ta­nulni Dolinyuk elvtársnőtől és igye­kezni fogunk ugyanolyan hozamokat elérni. HRUSCSOV: Nem, Vorobjov elv­társ. Kihívja őt versenyre? VORORBJOV: Kérem. HRUSCSOV: Próbálja meg. Ha Ku­bány versenyre hívja ki Dolinyuk elvtársnőt, akkor lesz kenyerünk és szalámink is (derültség a terem­ben). VOROBJOV: Tanulni akarunk tőle. Lehet, jobb lenne, ha elvtársaink felkeresnék őt és bizonyos időt ott töltenének. HRUSCSOV: Azt már régen meg­tehették volna. De lehet, hogy jobb lesz, ha őt hívják meg, szemináriu­mot rendezhetne önöknél, önök pe­dig minden elvtársat meghívhatná­nak a szemináriumra. Ne szégyel­jék, ne higgyék, hogy a vezetők csak taníthatnak, de tanulniuk már nem lehet. VOROBJOV: Ezt nem is hisszük, önnek teljesen igaza van. Kubány évente 100 millió pud ga­bonát ad el az államnak — folytatja Vorobjov elvtárs. Hruscsov elvtárs kezdeményezésére nagy cukoripar létesült itt, 15 cukorgyár működik. A tavaly betakarított répából leg­alább 20 millió pud cukrot gyártot­tak az 1957. évi 4 millió púddal szem­ben. A cukorgyártás növelésén kívül a gabonatermelést is lényegesen nö­velni akarjuk. A krasznodari kerü­let a közeljövőben 100 millió pud cukrot fog gyártani és 100 millió pud gabonát fog eladni évente az államnak. HRUSCSOV: Ez nagyon meglepő, kubányi elvtársak! Több mint 100 millió! Százegymillió is több, mint 100 millió. Miért mennének akkor Dolinyuk elvtársnőhöz? Nem érné meg, ahogyan a nép mondja. Úgy látszik, inkább Dolinyuk elvtársnő mehetne önökhöz és megmutathatná önöknek, hogyan kell gazdálkodni. VOROBJOV: A cukorról van szó, Nyikita Szergejevics. HRUSCSOV: Komolyan mondom, elvtársak. Ha majd elmegyek önök­höz konferenciára, elbeszélgetek a kozákokkal, mit is jelent ez a „több mint százmillió". Ha készpénznek vesszük azt a számot, amit önök em­lítenek, hibát követünk el. Tudják-e, mennyi gabonát kellene adni a ku­bányiaknak? Legalább 150 millió pudot. (Taps). De többet is. Elül­dögélek önökkel, de nemcsak úgy, hanem ceruzával a kézben mindent együtt megfontolunk, megnézzük, hány hektár jó földjük van és mi­lyen vetésforgót alkalmaznak. Meg­nézzük, mit hagyjunk meg és mit töröljünk, mivel pótoljuk a kevésbé kifizetődő terményeket. Ha önöktől 150 millió púdnál kevesebb gabonát kellene felvásárolnunk, nem érné meg, hogy eljárjak önökhöz. VOROBJOV: Meghívjuk önt, Nyi­kita Szergejevics. HRUSCSOV: Majd elmegyek önök­höz, mint felvásárló. Azt pedig, mint tudják, senki sem hívja, magától is beállít. (Derültség, taps.) VOROBJOV: Meghívjuk önt, és szí­vesen vitatjuk meg önnel a dolgok állását. Meggyőződésünk, hogy segít nekünk. HRUSCSOV: Ami a segítséget illeti, azt megígérhetem. VOROBJOV: Köszönöm, Nyikita Szergejevics! A krasznodari kerületi pártbizott­ság titkára elmondja, hogyan bőví­tik a mezőgazdasági dolgozók a mag­kukorica vetési területeit és növelik hozamait. Az usztylabinszkajai járás kolhozai és szovhozai például több mint 11 ezer hektárról hektáron­ként átlag 41 mázsa magkukoricát takarítottak be. A krasznoarmeszka­jai, szovjetszkajai és szlavjanszkajai járások kolhozai és szovhozai több mint 40 mázsa magkukoricát taka­rítottak be hektáronként az egész vetési területről. HRUSCSOV: Mennyi kukoricát ve­tettek el tavaly magtermesztésre? VOROBJOV: Magtermesztésre 320 ezer hektáron. HRUSCSOV: Számoljon hektáron­ként 50 mázsát, mennyi jön ki? De inkább folytassa, majd azután ki­számítjuk. A kraszoarménszkajai járás Rosz­szija kolhozában 60 mázsát takarí­tottak be hektáronként. HRUSCSOV: S mennyi magkukori­cát adtak el? VOROBJOV: 30 millió pudot. HRUSCSOV: S mennyit a többi szemes terményből? VOROBJOV: Valamivel több mint 7 millió pud búzát és egyéb szemes terményt. HRUSCSOV: Akkor tehát, ha 320 ezer hektárt vetnek be magrater­mesztett kukoricával, 96 millió pud kukoricát kell betakarítaniuk, de önök csak 30 milliót adtak el. Ha úgy számítjuk, hogy ^ 96 millióból kétharmad az államnak megy, egy­harmad pedig a terület állattenyész­tését szolgálja, akkor is az a két­harmad rész 64 millió pudot tesz ki. VOROBJOV: Igaza van, Nyikita Szergejevics, HRUSCSOV: Ehhez még 70 vagy több millió pud búzát és máris meg­van a 150 millió pud szemestermétiy. Ha az ukránoknak, 50 mázsát kell betakarítaniuk, a kubányiak többet takaríthatnak be. Hektáronként 60 mázsát adhatnak, mivel jobb földön gazdálkodnak. Sok mai kubányi elő­dei Zaporozsszkaja Szecsből települ­tek át. II Katalin félt a zaporo­zsiektől, ezért a legjobb földre tele­pítette őket. így hát ezen a földön a legjobb mutatókat kell elérniük a mezőgazdasági termelésben. (Taps.) Tavaly az egész vidéken átlagban 26,4 mázsa hektárhozamot értünk el magkukoricában — magyarázza Vo­robjov elvtárs. Ez természetesen ke­vés. A szovhozok és kolhozok nagyobb hozamokat érhetnek el. Kerületünk­ben ezrével találhatók, akik lelkesen fognak törekedni az 50 mázsás hek­tárhozam elérésére. HRUSCSOV: Nézzék, Dolinyuk elv­társnő 160 mázsát ért el. VOROBJOV: Valóban így van. HRUSCSOV: Miért ér el ő 160 má­zsát és önök csak 50 mázsát hektá­ronként? Menjen el önökhöz Doli­nyuk elvtársnő és dolgozzon ott egy nyáron. Adjanak neki földet. Meg­győződésem, hogy ő az ön kubányia­ival egyiitt 150—200 mázsa szemes­terményt is elér hektáronként az önök földjén. VOROBJOV: Ezt megtehetjük. HRUSCSOV: Azután megválaszthat­ják a kerületi bizottság titkárává. (Derültség a teremben). S miért ne, önök azt hiszik, hogy talán mindnyá­jan örökké itt leszünk? Már elmúlt az az idő, amikor életfogytiglani funkcionáriusok voltak. Ma már úgy járja, hogy aki jól dolgozik, azt sze­retik. Ha pedig valaki rosszul dol­gozik, akkor kicserélik. így lesz ez és így is kell lennie. Ez a törvény, ez a demokrácia. Az idén több mint 4 500 gépesí­tett csoport fog dolgozni a kerület­ben — folytatja Vorobjov elvtárs. — Ebből ezer csoport több mint 100 ezer hektáron 50—60 mázsás hektár­hozam elérésére fog törekedni mag­kukoricából. Ki akarjuk bővíteni a vetésterületeket, összesen 650 ezer fő vetésterületünk van, ebből 400 ezren szemesterményt, 250 ezer hek­táron pedig silótakarmányt akarunk termeszteni. HRUSCSOV: A siló nagyon fontos. VOROBJOV: A 650 ezer fő vetési területből (másodvetés nélkül) 400 ezer hektáron magkukoricát, 250 ezer hektáron pedig silókukoricát termesztünk. HRUSCSOV: Tervbe vehetnék a másodlagos silóvetést. Ha előbb bor­sót vetnek, hamar megérik, és az­után még kukoricát is vethetnek. VOROBJOV: Öszi árpánk és őszi búzánk van. E termények után ta­valy még 340 ezer hektár kukoricát vetettünk el és sok silóanyagot ka­lászosán tejes-viaszérésben takarí­tottunk be. HRUSCSOV: A viaszos érettség fontos. VOROBJOV: A másodlagos veté­sek egy részét az érettkalászű ku­korica adta. HRUSCSOV: Látják kérem, hogy mit jelent Kubány? VOROBJOV: Én még jóformán nem is ismerem. Rövid ideje vagyok ott, még egy vetést sem láttam. HRUSCSOV: Rendben van, akkor hát bíráljon bátran, én majd taná­csot adok a kubányiaknak, hogyan termesszenek kukoricát, ön pedig kérjen segítséget Dolinyuk elvtárs­nőtől. VOROBJOV: Ez nagyon jó lenne. A kukoricahozam növelésének leg­fontosabb tartaléka a nagyhozamú hibrid-fajták, mint a VIR-156 szé­leskörű alkalmazása — folytatja Vo­robjev elvtárs. Ez a hibrid-fajta ke­rületünkben különösen a déli és a középső járásokban 10—15 mázsával többet eredményezne a többi hibrid­fajtánál. Nálunk ilyen probléma me­rül fel: A VIR-156 kukoricafajta a kerületben hektáronként átlagosan 36 mázsát fizet, míg a voronyezs­szkaja csak 16 mázsát. Tehát fele annyit, de nekünk mégis 67 terület számára kell termesztenünk ebből a fajtából és ez kissé fékez bennün­ket. j HRUSCSOV: Mennyi földön ter­mesztik ezt a fajtát? VOROBJOV: összesen 10 ezer hek­táron. HRUSCSOV: Hát ez éppen csak a nyulak fogahegyére elég. (|Altalános élénkség). VOROBJOV: A második fajta a szterling, szintén 20 mázsás hektár­hozamot eredményezett. (Folytatás a 4. oldalon) ÍJJ SZÖ 3 * 1961. január 18.

Next

/
Thumbnails
Contents