Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-11 / 343. szám, vasárnap

VITA A L 4K4SK ÉRDESRŐL ÉRTÉKES ÜT M U TAT O Jövendő lakástulajdonosok és lakásépítők találkozása Bulovkának hívják Prága egyik legnagyobb kórházát. Az előadóteremben a szokástól eltérően nem orvosi vita folyik. Fiatal ápolónők és orvosok ülnek az asztalok körül és figyelmesen hallgatják Koraček építészmérnök szavait, aki a lakásépítkezés kérdéseit elemezi. A beszélgetés érdekesnek ígérkezik, mert az építészek és az egészségügyi dolgozók találkozását a CSISZ szervezte meg s így a hallgatóság csupa fiatal, jövendő lakástulajdonosból áll. Konyhasarok, vagy lakókonyha Mik voltak a főbb problémák és kérdések, amelyek a beszélgetés tárgyát képezték? Mivel a jelenlevők túlnyomó többsége a női nemet képviselte, sok szó esett a konyha rendeltetéséről. Elegendő csak konyhasarok, vagy jobb az ún. lakókony!ha ? Nyíljék a konyha közvetlenül a lakószobából, vagy legyen elszigetelve? A válaszok egyrészt a közeljövőt, másrészt a távlati terveket érintették. Az új lakásokban a konyhabútor többnyire beépített s csak ha a csatád a konyhában akar étkezni, kell asztalt és székeket vásárolni. A konyhában való étkezés nemcsak nálunk, hanem Nyugaton is igen elterjedt, mert megkönnyíti a háziasszony munkáját, nem piszkolódnak be a szobák s az étkezés a konyhában kényelmesebben, gyorsabban lebonyolítható. Nem szabad azonban a másik végletbe esni. Sok helyütt a konyhát alvásra is felhasználják, ott van a rádió, ott játszanak a gyerekek, egyszóval a család állandóan a konyhában tartózkodik s a lakószobákat csak kivételes esetekben használják. Az új lakások konyhái nem lakókonyháfc és szándékosan nem azok. A cél az, hogy a lakáskultúra fejlődjék és a szobák váljanak mindennapi lakóhelyiségekké. A konyha funkciója az évek folyamán feltétlenül leszűkül. A felnőttek, munkahelyeiken, a gyermekek az óvodában, iskolákban fognak étkezni, az otthoni főzés nem áll majd másból, mint a félkészáruk, konzervek felmelegítéséből, a mosogatást ügyes kis házi mosogatógép végzi el. Az edények eltűnnek a falba épített szekrényekben. Kevés nagyobb, vagy több apró helyiség Hogy oldjuk meg az alvást? Együtt a gyerekekkel vagy külön — kérdezték Čtveráková, Mazalová és egy harmadik ápolónő rögtön megtoldotta a kérdést: Mi jobb, ha egy lakás kevesebb helyiségből áll, de nagyobbakból, vagy pedig kisebb, de több szobából. Richard Podzemný műépítész az utóbbi mellett foglalt állást: — Legyen egy nagyobb lakószoba, ahol a család „találkozik", itt legyen a zeneszekrény, televízió stb. Ezenkívül jó, ha mindenkinek — még ha akármilyen kicsi is, — van saját szobája, ahol alszik, tanul, dolgozik, játszik, ahová zavartalanul félrevonulhat. A három és még több szobás lakások száma az új lakóházakban az eddigihez képest lényegesen emelkedni fog. A két és három műszak bevezetése, a nők fokozott foglalkoztatottsága kényszeríti ki ezt a megoldást. A család tagjainak nyugalma, érdeklődési körük, munkabeosztásuk tiszteletben tartása csak úgy biztosítható, ha nincsenek egymás útjában, ha a pihenni vagy tanulni akaró családtag miatt nem kell a többieknek lábujjhegyen járni és saját magukat zavartatni. Lakások közfalak nélkül Doktor Havelka Podzemný mérnök szavait megerősítve a Hradec Králové-i kísérleti építkezést hozta fel példának, ahol a lakásegységet falak nélkül adják át a bérlőknek és a bérlő a műanyag válaszfalakkal esetleg szekrényekkel úgy osztja fel a lakást, ahogy neki a legkellemesebb. — Sajnos, egyelőre kevés a műanyag — szólt közbe Kalousová mérnök — és még eltart egy ideig, amíg a gyártás teljesen fedezni fogja a szükségletet. Szóba kerültek a panel-építkezések, amelyek minősége nem üti meg a kívánt méreteket. A Magasépítészeti Vállalat képviselője beismerte, hogy a gyorsaság néha a minőség kárára megy, és utólagos javításokkal kell a hibákat helyrehozni. Mentségül az építkezés óriási iramát hozta fel. Az előregyártott elemek készítése új iparág nálunk, s bizony még kevés a tapasztalat, kevés a szakértő, az emberek pedig — érthetően — minél előbb lakni akarnak. Lehetetlen volna a régi építészeti módszerrel kielégíteni a követelményeket. Hálószoba nélkül Jarmila Petrová azon szerencsések közé tartozik, akik hamarosan lakást kapnak. Kihasználta az alkalmat és felvilágosítást kért, hogyan rendezze be lakását, milyen bútort vásároljon. — Hálószobabútort semmi esetre sem — hangzott a válasz. S hogy miért, arra is magyarázatot kapott. >— Kár a helyért. Elfoglal egy szobát és csupán alvásra használható. Ugyanaz a szoba, lakószobának berendezve nappal tartózkodásra, éjjel pedig alvásra szolgál. Célszerűek az összeilleszthető bútorok. Nem kell egyszerre megvenni, bármikor kiegészíthető és úgy csoportosítható, rakható, ahogy az embernek kedve támad. Ma már könnyű, karcsú lábakon álló bútorokat készítenek. Ezek nemcsak azért terjedtek el, mert szebbek, modernebbek, mint a mázsás tálalók, szekrények, hanem, mert egyszerűbb a lakás tisztántartása, Ha a bútorok könnyen elmozdíthatók, könnyen hozzáférhetők. Korszerűbb bútor — Akkor miért kevés az összeilleszthető bútor és miért csak teljes szobabútor kapható? — kérdezték rögtön. A lakás- és öltözködési kultúrát tanulmányozó és irányító intézet munkatársa válaszában kifejtette, hogy ez a hiány ideiglenes. A bútorgyártás sem maradhat el az általános fejlődéstől s biztosítania kell az ízléses és célszerű lakberendezési tárgyak tömeges előállítását. A harmadik ötéves tervben a bútorgyártás 60 százalékát összeilleszhető bútorok fogják képezni. Olyan bútort kelľ gyártani, amely az új lakások méreteinek, beosztásának, rendeltetésének minden tekintetben megfelel. Felmerült a vitában az a már sokszor hallott és hangoztatott panasz, hogy az új lakótelepeken megfeledkeznek az üzletek, óvodák építéséről, hogy nincsenek játszóterek, hogy a lakók mire hazaérnek, nyakig sárosak, mert nincsenek utak. A jelenlevő építészek hálásan fogadtak minden kritikát, minden észrevételt, szorgalmasan jegyezgettek és végül azzal fejezték be ezt a közvetlen és mindkét fél számára tanulságos beszélgetést, hogy a dolgozók hozzászólásai, tanácsai, kérdései értékes útmutatót jelentenek további munkájukban. KIS EVA A prága-smíehovi Tatra Vagongyár nagy gyüléstermében nemrég vitát rendeztek a lakáskultúra kérdéseiről. Képünkön Vlagyimir Kuklík, a Tatra Vagongyár géplakatosa megtekinti a harmadik ötéves terv éveire előirányzott lakásépítkezések terveit. (Bedŕich Krejčí — ČTK — felvétele.) Forog a kerék, száll a hinta. Itt légpuska durran, amott cigányprímás húzza. Hullámzik a tömeg, a levegőben ínycsiklandozó pecsenye illat. - Vásárfiát tessék! - kiáltja a mézeskalácsos. - Fínom a sült, kinek adjunk belőle? - árulják portékáikat a szövetkezetesek. - Aki mer, az nyer hangoskodik a szerencsejátékos. Zúg, zsibong a ttimeg, gazdát cserél a portéka ... A vásároknak ma is megvan a maguk jellegzetessége, a mai vásár azonban egész más, mint a régi volt. Régen az járt jól, aki mennél jobban alkudott. Az alkudozások azután sokszor durva veszekedéssé, nem ritkán verekedéssé fajultak. A kapitalista kereskedelem az emberek tudatlanságára és hozzá nem értésére épített. A régi árusok egymást megelőzve igyekeztek becsapni a vásárlókat. Hányszor előfordult, hogy a tájékozatlan vevők hol sírva, hol veszekedve szidták az üzlet eseket, akiknek 20 - 30 koronával is többet fizettek, mint amibe az áru másutt került. A régi világ kereskedelmének arcátlansága és erkölcstelensége a vásárokon mutatkozott meg a legjobban. Az árusok mindent megtettek a siker érdekében. Rekedtre kiabálták magukat, ha kellett áskálódtak, megveszte"•••••••••• V Ä S Á R— gettek. Aki bírja, marja érvényesült, s a kétes értékű emberek kétes értékű holmit árultak. Törött poharak, lyukas csizmák, nyűtt ruhadarabok, csorba kések, villák, fejszék, szakadozott szélű ponyvaregények, meg zöldült réztálcák, megfeketedett csipkék és megannyi ócskaság - a régi vásárok természetes velejárói. No és a sokféle düledező sátor... Az ember akárhová ment, akárhová nézett, egy velejéig romlott társadalom kórtüneteivel találkozott. A mai vásárokon más szellem, más légkör uralkodik. A szocialista kereskedelem nem számít spekulációra, nem akarja becsapni a vásárlókat. A sátrakban jó minőségű textilt és konfekciós árut, élelmiszert, mezőgazdasági és közszükségleti cikkeket árulnak. Nincs alkudozás, mindennek szabott ára van. A sátrak szépek, ízlésesek, az eladók kedvesek. A forgalom is megnőtt. Van rá mód: az emberek sokkal többet vásárolnak, mint régen. Pillanatok alatt cserélnek gazdát a drága öltönyök, kabátok, sort állnak a televíziós készülékeket és lakberendezéseket árusító sátrak előtt-. Eltűntek a házi oltárt és szenteltvíztartót árusítók, a bárgyú viccekkel nevettető bohócok, a tenyérből jósoló cigányasszonyok, az alamizs nára váró koldusok. A mai vásárokon már csak itt-ott látni ízlésrontó, értéktelen csecsebecsékkel kereskedő „díszműiparosokat". Természetesen nem lenne kár, ha még jobban háttérbe szorulnának és a különféle műanyagból, színes papírból és rongyokból készült figuráik helyett a népi iparművészet alkotásai kapnának helyet. Sajnos, a mai vásárokon nagyon kevés a népművészeti tárgy. Mintha már nem lennének fazekasok, faragók. Annak ellenére, hogy a mostani vásár teljesen más, mint a régi, valami a mai vásárok szellemét is rontja. Noha csak elvétve, még mindig látni papagájokkal és tengeri malacokkal „dolgozó" planétásokat. Pedig semmi szükség rájuk, sem a vásárokon, sem másutt. Nagyon kevesen adnak ma már ezek „jövendöléséért" pénzt. A vásárokon különösen a rulett-szerű játék „népszerű". Két koronáért számozott kártyát árulnak. Egy-egy fordulóban 10-en vesznek részt. Számozott táblán golyókat gurítanak, s a golyók ütötte számok végösszege nyer. A szerencsés szám tulajdonosa 6 koronától 50 koronáig terjedő összeget nyerhet. A játék annyira „izgalmas", hogy rövid félóra alatt fiatalemberek, néha iskolások százszázötven koronát is „eljátszanak". Másutt három rongylabdá val kell leütni a felállított figurákat. Három dobás, három korona. A telitalálat egy liter bor. A játék nem új, a nyeremény igen . .. Miért kell „főnyereményként" alkoholt adni .. így talán csábítóbb ? A levicei Márton-napi nagyvásáron más „borramenő" játékkal is találkoztunk. Két-három méterről karikákat dobáltak boros üvegekre. A húrom dobás szintén három koronába került. Ha a karika ráesett az üveg nyakára, a játékos nyert egy liter bort ... A játékost többnyire fiatalok vették körül, a három koronáért nyerhető borra áhítozva. Említettük, milyen lényeges tartalmi és formai különbség van a mai és a régi vásárok között. A szocialista kereskedelem által a vásárokon meghonosodott szellem jó, az új világra, az új emberre jellemző. Nem értjük, az illetékesek miért engedik, hogy e légkört a régi világra emlékeztető planétások és nagyon kétes „társasjátékosok" fertőzzék ? BALÁZS BÉLA. TELHÖTTEKNIK Qijemekckröl Kis vendégünk érkezett M

inden házban, minden lakásban megtörténhet. Csöngetnek! Az anya nyit ajtót. A küszöbön fiúcska áll. Friss levegőt, hószagot hoz magával. Vidáman csillog a szeme. — Jónapot! — köszön hangosan. De mosolya hamarosan odafagy az ajkára, a bosszús, rideg tekintet miatt. Látja, hogy jövetelének nem örülnek. Talán valami roszat csinált? Zavartan néz körül. Aha! A cipője havas s az előszoba padlója tükrösre fényezett. De hiSz ő letisztítja a cipőjét! És már jóval bátortalanabbul kérdezi: — Miska otthon van? Az előszobába beengedték, de a szobába nem hívják be. Egyik lábáról a másikra áll és vár. — Miska, látogatód jött! — mondja kedvetlenül az anya. Miska kiszalad az előszobába. Vendégét hívja befelé, de nem nagyon erősködik. Eszébe jut anyja kedvetlen hangja! „Ha idejönnek a barátaid, fejtetőre állítják az egész házat." Suttogva váltanak néhány szót, majd Miska fejébe nyomja sapkáját: „Anyu, elmegyek egy kicsit!" Az ajtó becsapódott. A lakásban újból csend honol. A kifényesített padló ragyog, mint a tükör. Senki sem tiporja össze, senki sem lármázik, de... Nem vehető mindjárt észre. Eltelik egy kis idő, míg az anya panaszkodni kezd: — Gondjaim vannak Miskával. Azt kérdezem tőle, hová mész, mire azt válaszolja, csak ide a közelbe, dolgom van. S kérdem, kivel mész? Úgysem ismered, anyu, válaszolja. Ez minden. Nem jutok vele zöldágra, teljesen elidegenedett tőlem. Vajon emlékezik-e még az anya, aki fia elidegenedéséről panaszkodik, arra a kis vendégre, aki a küszöbről oly bizalommal mosolygott rá? Nem akarta beengedni a lakásba, sőt megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor becsukódott mögötte az ajtó. De a kisfiúval elment az ő fia is. Azóta kezdett elidegenedni. Mily fontos, mennyire szükséges s ugyanakkor mennyi örömet ad, ha az anya megérti fiát! Részt vehet életében,, irányíthatja érdeklődését, megvédheti a rossz befolyástól, megóvhatja a hibáktól. H

a a fiú úgy bízik az anyjában, mintha barátja volna, elmondja minden gondolatát, még azokat az érzéseit is, amelyekkel maga sincs egészen tisztában. De egy szép napon megszólal az előszoba csengője. Az anya ajtót nyit s a küszöbön egy kislány áll. Nincs ebben semmi különös. Máskor is jöttek leánykák, hol az egyik, hol a másik. De az anya, megérti fiát s jól ismeri barátait, észreveszi, hogy a gyermek nem viselkedik úgy, mint máskor, zavarban van, izgatott. Első szerelme áll a küszöbön. Tulajdonképpen még nem is szerelem, csupán a szerelem sejtése, a jövő zene első akkordjai, virágot sejtető bimbó. Ha a fiatal almafa koronáját nem nyessük helyesen, elferdül s nem fog teremni annyit, amennyit teremhetne. így van ez a gyermekeknél is. Az anya szeme előtt formálódik emberré a gyermek, alakul lelkivilága, forrnak ki érzései. És az érzések nevelése nagyrészt az anyától függ. A serdülő fiú igen érzékeny és büszke. Semmitől sem fél annyira, mint attól, hogy nevetségessé válik. Ügy tesz, mintha a felnőttek véleménye közömbös volna száméra, a valóságban azonban feszülten figyeli minden szavukat. Ezért olyan fontos, mit mond az anya, amikor a küszöbön megjelenik a kislány. Az okos anya a kis vendéget egyszerűen, kedvesen fogadja. Nem történt semmi különös, a fia egyik ba^ rátja jött. Előfordul azonban, hogy a leánykát oly leplezetlen kíváncsisággal bámulják, hogy zavarba jön. Máskor viszont, főleg akkor, ha a kislány már gyakori vendég volt, a vacsoránál a család egy tagja „tréfálkozni" kezd: „Jóskánkat meglátogatta a menyasszonya!" És Jóska lángvörösre gyulladt arccal menekül az asztaltól. Az egyik Andersen-tnesében az ördög görbe tükröt készített, amely mindent elferdítve mutatott. A torz A SZTREPTOCOCCUS-FERTŐZÉSEKRŐL négynapos nemzetközi tudományos értekezlet kezdődött Prágában. A megbeszéléseken 12 európai ország szakemberei a betegség megelőzésének módszereit vitatják meg. tükör széttört cserepei széthullottak az egesz világban s az emberek szemébe és szívébe hullottak. Az emberek szíve e cseréptől jéggé dermedt és szemük mindent csúnyának, utálatosnak kezdett látni. Jóskánál, akiről beszélek, ily sebző cserép volt családjának ízléstelen „tréfálkozása". Viselkedése „eltorzult". Azelőtt a kislányt. Lidát, mindig barátian és egyszerűen fogadta, valahányszor hozzájuk jött. Mos* kerülni kezdte, nem akart szóba állni vele. Még nem érett meg a szerelemre, s máris megfosztották a barátságtól. „Menyasszony", „vőlegény"! Kinevetik! Zavart haragját az ártatlan kislányon töltötte ki. Szégyellte e barátságot! Mennyi kárt okoznak a gyermekekben a felnőttek ilyen meggondolatlan tréfái! A

serdülő fiú, akinek lelkében új érzés születik, még maga sem érti, mi történik vele. Ezt legjobban az anya sejtheti. Nem nehéz észrevenne, hogy amikor fia osztálytársairól beszél, egyre gyakrabban emlegeti az egyik kislány nevét. Szépen énekel, jól tud röplabdázni és egyáltalán „mindenben a legjobb a lányok között." Amikor az osztálytársnőjére gondol, aki „valamennyi közül a legjobb", igen magasra állítja őt a fiú. És egyszerre porig sújtja a gúnyos szó: „mennyasszonyod"! Ha ez a szó elhangzik, a fiú nem dicséri többé a leányka előnyeit. Nemcsak hogy magába zárkózik, hanem a leányka képe elhomályosul, zavarossá válik szívében. Hasonló ez ahhoz, mint amikor a lepke szárnyát durva kézzel megfosztják hímporától, a pillangó szárnyaszegetté válik, a földön vergődik, nem tud többé repülni. A felnőttek gyakran nem is sejtik, mily megsemmisítő erejű gúnyolódásuk, mennyire meg tudják ezzel sebezni gyermeküket, ök már régen megfeledkeztek a „tréfáról", de a fiú, akinek tudatát megsebezte a „torz tükör" darabkája, nem tudja elfelejteni. Azt a következtetést vonta le, hogy kislánnyal barátkozni „nevetséges", „szégyen", és korára jellemző hevességgel levonja belőle a további következtetést: kerüli a lányokat,' nem akar egy padban ülni velük, a lányokat csak vezetéknevükön szólítja s nem a keresztnevükön. Ügy tesz, mintha nem hallaná, amikor a szomszédék kislánya a szünetben megszólítja: „Várj meg, menjünk együtt haza!" Nem megy vele, jóllehet egy az útuk. Fél, hogy pajtásaitól éppoly sértő szavakat hallana, mint amilyenekkel a felnőttek ugratták. Az utánzóképesség a serdülő gyermek egyik jellegzetes tulajdonsága, erről nem szabad megfeledkezni. A serdülő fiú néha a legkézenfekvőbb önvédelemhez a durvasághoz folyamodik: Ha a leánykával durván viselkedik, nem jut barátainak eszébe, hogy esetleg „szerelmes", nem fogják öt „vőlegénynek" csúfolni. D

e a durvaság felemészti az embert, szétrágja, mint rozsda a vasat. A serdülő fiú megszokhatja a durváskodást, s a durvaság egész életére kihathat, meghatározva a nőkhöz való viszonyát. így elferdül és elszegényedik, a gyermek lelkiélete, leszűkül barátainak köre. A fiú nem azokkal barátkozik, akikkel szeretne, hanem azokkal, akikkel „szabad". Az iskolában a tanítók és a pionírszervezet arra törekszik, hogy a fiúk és lányok között egészséges baráti viszony alakuljon ki. De ebben segítséget kell nyújtaniok az anyáknak is. Csupán az anya húzhatja ki fia szívéből az odahullott „torztükörcserepet". A gyermek számára elsősorban saját családja mutat példát a barátság és a szeretet terén. Ha a gyermek olyan családban nő fel, ahol az apa és anya megértésben él, kölcsönösen tisztelik egymást, ez az érzés elkíséri egész életén át és szilárd páncélként megvédelmezi a különféle káros befolyásokkal szemben. A szülőknek azonban nemcsak egymást kell tisztelniök, hanem gyermeküket is. Tapintatosan kell közeledniük lelkiéletéhez, így a gyermek szívében kicsírázó első gyermekszerelem érzéséhez is. Sok esetben ettől függ a fiú jövő boldogsága s azé a lányé is, akihez később felnőtt korában életét köti. Gondoljunk erre, ha megszólal a csengő s ajtót nyitva a küszöbön egy kis vendég áll. Ne zavarjuk meg gúnnyal a csírázó érzést, ne engedjük, hogy fiúnk szemébe - „torztükör cserepe" hulljon. Akkor a fiú, amikor belép az életbe, azt olyannak látja, amilyen: gyönyörűnek és örömtelinek. P. J. ŰJ SZÖ 5 * 1

9«0. december 11.