Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-08 / 340. szám, csütörtök

A munkaidő lerövidítése igényes feladat A prerovi Meopta-üzem megkezdte a [ AM 8 típusú nyolc milliméteres amatör , filmvetítő-gép gyártását, mely a ll. brnói J úrumintavásáron nagy érdeklődést keltett. A gép előnye, hogy hangos filmet | is lehet rajta vetíteni. Képünkön a filmvetítő-készülék látható. (F. Nesvadba felv. - ČTK) ! * * * A KITARTÓ ESŐZÉSEK KÖVETKEZTÉBEN már húsz hollandiai várost elöntött az árvíz. Meppel vasúti gócpont teljesen víz alatt van. A közlekedést csónakokon bonyolítják le. A KALIFORNIAI EGYETEM orosz-angol elektronikus szótárt adott ki, amelyben 600 ezer orosz-angol szó van. A szótár másodpercenként 500 szót tud ellenőrizni. Bármely kifejezést, amely egy átlagos tudományos cikkben előfordul, 80 másodperc alatt megfejti az elektronikus szótár. AZ ELSŐ KARÁCSONYFA-SZÁLLÍTMÁNYOK megérkeztek Bratislavába. A város 15 pontján lesz karácsonyfavásár. Bratislava lakosai részére 49 000 fenyőfa érkezik. KARÁCSONYRA TŰZTÉK KI a római Operaházban a Pillantás a hídról operaváltozatának ősbemutatóját. Renzo Rossellini zenedrámájának prémierjére Arthur Miller is megérkezik. ÖT AUTÓ ÉS KÉT AUTÓBUSZ ütközött össze egyszerre Milánó egyik külvárosában a nagy köd miatt. Egy személy meghalt, 40 megsebesült. DOHÁN YÍZÜ CUKORKA gyártásának módja fedezte fel egy stockholmi egyetemi tanár. A cukorkát „Tobalin"-nak nevezte el. A dohányosok e cukorka fogyasztásával leszokhatnak a cigarettáról. DÁVID OJSZTRAH, a világhírű szovjet hegedűművész először mutatkozott be mint karmester. A szovjet rádió szimfonikus nagyzenekara Ojsztrah vezénylésével Brahms hangversenyét játszotta lemezre. A hegedűszólót a karmester fia, Igor Ojsztrah.játszotta. A BRASSÓI ÁLLAMI SZlNHÁZ a napokban tartotta az idei évad negyedik bemutatóját. Anatolij Szofronov „Egy milliót egy mosolyért" című vígjátékát mutatták be Sica Alexandrescu államdíjas népművész rendezésében. A FRANCIA MUNKÁSMOZGALOM egyik nagy hőséről és mártírjáról szól Armand Salacrou legújabb színmüve: a Boulevard Durand, ősbemutatója nem Párizsban, hanem a varsói Teatr Polskiban lesz. A francia főváros néhány héttel az első lengyel előadás után hozza színre a darabot. TIZENÖT ÉVVEL MAGASABB az átlagos életkor Lengyelországban, mint a háború előtt volt. A másfél évtizedes fejlődés egyik legfontosabb eredménye a falusi lakosság orvosi ellátásának javulása, A 60. SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPLŐ Anna Seghers német írónő tiszteletére Moszkvában az írók Házában ünnepi estet rendeztek. Szamarin professzor, a moszkvai egyetem nyelvészeti karának dékánja mondott ünnepi beszédet. HARMINC MOSZKVAI MOZIBAN mutatták be december 6-án a Félbeszakadt dallam című csehszlovák-grúz filmet. A GRÜZI TERVEZŐK új teaarató gépet szerkesztettek, amely óránként 100 kilogram tealevelet szed le. JAPÁN KISKÖRŰ BŰNÖZÖK az utóbbi négy év alatt 1534 esetben használtak szúró és vágó szerszámokat. A támadásoknak 83 halálos áldozata volt. 20—27 SZÁZALÉKKAL EMELIK a postaköltségeket február l-vel Nyugat-Németországban. KÉTÉVES HÓFEHÉR TIGRIST szállítottak Delhiből a washingtoni állatkertbe. RÓMÁBA ÉRKEZETT a napokban Nazim Hikmet író, a Béke-Világtanács Elnökségének tagja. Részt vesz néhány kulturális előadáson és konferencián. RECIFE BRAZIL VÁROS KÖZELÉBEN egy autóbusz belehajtott a katolikus hívők körmenetébe. Húsz ember a helyszínen meghalt, és nagyon sok megsebesült. A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN Prešov környékén 10 000 hektár területen szőlőt ültet a helyi egységes földművesszövetkezet. SZÍNES MŰANYAGBÓL KÉSZÜLT PÉNZÉRMÉK kibocsátását javasolja az angol pénzverde igazgatója. TÍZEZER DARAB CSECSEMŐKELENGYET, 20 ezer harisnyanadrágot és 26 ezer pár zoknit küld a karácsonyi vásárra a rožňovi kötődé. GYUFÁVAL JÁTSZADOZÓ GYERMEKEK felgyújtottak egy emeletes faházat Detroitban. Négy kislány szénné égett. AHHOZ, hogy egy nehézgépipari, vagy akár más üzemben lehetségessé váljon az új munkaidő bevezetés®, biztosítani kell a munkatermelékenység növelését, a túlórázás csökkentését — a rendes munkaidőhöz viszonyítva maximálisan egy százalékra — alapvető javulást kell elérni a műszakok kérdésében s magától értetődően mindenképpen javítani kell a termelést. E komplex feltételek megteremtése nélkül nem érnénk el azt a célt, amelyet a munkaidő lerövidítésének eredményeznie kell. Mi a helyzet e téren az Adamovi Gépgyárban? A hatalmas gyártelep minden négyzetméterén látszik, hogy az üzem jó gazdák kezében van, akik nemcsak tudják, hanem érvényt is szereznek annak a szólásmondásnak, hogy rend a lelke mindennek. A színes falragaszok, a kimutatások, statisztikai vázlatok és dicsőségtáblák szövege, tartalma nagyon bíztató. De nézzük, milyen a belső kimutatás, főleg a munkaidő lerövidítésével kapcsolatos adatoknál. Milowsky elvtárs, az üzem termelési felelőse szerint az év első kilenc hónapjában nagyon magas volt a túlórák száma, ami elsődleges akadálya a rövidebb munkaidő bevezetésének. A túlórázás mintegy 3.48 százalékot tett ki eddig átlagosan, s a harmadik negyedévben javult is a helyzet, az eredmény mégsem megnyugtató. Különösen a II. részlegen magas a túlórák száma, az év elejétől 33 072. Korántsem megnyugtató a helyzet az üzemi közlekedésben, a raktárakban és a transzformátorokat gyártó részlegen sem. Feltehetjük a kérdést: Mi okozza mindezt és miért nem lehet korlátozni a túlórák számát? Milowsky elvtárs szerint vannak objektív okok is, de sokat lehetne segíteni e téren a jobb munkaszervezéssel, a műszakok helyes elosztásával, továbbá több műszak bevezetésével. EE a probléma annál inkább megoldásra vár, mivel, ha figyelembe vesszük azon munkaórák számát, melyek a munkaidőnek heti 46 órára való lerövidítésével estek el, ezekkel úgyszólván egyenértékű a túlórák száma. Ez tehát azt jelentené, hogy az üzem dolgozói pihenés szempontjából az említett munkaidő csökkentéssel semmit nem nyertek. Érthető tehát, hogy pillanatnyilag nem volna jelentősége a munkaidő újabb lerövidítésének. UGYANILYEN komoly problémát jelent az üzemben a műszakok kérdése. Az első kilenc hónap átlaga 1,13 ami nem kielégítő. Ezek szerint nincs kihasználva a gépállomány, ami ugyancsak komoly tartalékot jelent a gyár számára. A harmadik ötéves tervben úgy tervezik, hogy néhány gépet eltávolítanak a részlegekből és a többi gépet rendszeresen két műszakban fogják üzemeltetni. így a termelés jelentősebb növeléséhez nem lesz szükség nagyobb számú munkás felvételére s gazdaságosabb lesz a gépek kihasználása is. E kérdéssel szorosan összefügg a munkatermelékenység növelése is. Hogy a munka lerövidítése következtében ne csökkenjen, hanem növekedjen a munkatermelékenység, ahhoz az egész üzem valamennyi dolgozójának hathatós összefogására van szükség. Nagyon helyesen járnak el az üzem vezetői, amikor a munkaidő lerövidítésének problémáit, különösen a munkatermelékenységgel kapcsolatban, a dolgozók bevonásával igyekeznek megoldani. Mindenekelőtt a pártszervezet eredményes munkájától függ, hogy minden munkás kezdeményezőén foglalkozzon ezzel a kérdéssel, s valóban eredményessé váljon a tartalékok felkutatására indított akció. Örvendetes jelenség, hogy az üzem vezetőségéhez máris számos indítvány, javaslat érkezett a termelés eredményesebbé tételére. A követelmények kielégítéséhez mindenekelőtt a munkaidő tökéletes kihasználására, az újabb munkamódszerek bevezetésére, az újabb nagyobb kapacitású gépesítés megvalósítására van szükség. Természetesen a végleges siker érdekében egyetlen munkásnak, vezetőnek vagy funkcionáriusnak sem szabad elszigetelődnie e problémák megoldásának igényes feladatától. Milowsky elvtárs az együttes erőfeszítéstől várja a sikert. Igaza van, mert egyébként — szerinte — az anyagi feltételek kedvezőek. Az olyan üzemben, ahol több mint húsz munkacsoport versenyez a szocialista munkabrigád címért, a dolgozók öntudatosságát illetően nem lehetnek kétségek. Komolyak és igényesek az Adamovi Gépgyár problémái. Ez az elmondottakból világosan kitűnik. Viszont, hogy mi „lakik" az üzem dolgozóiban, az majd megmutatkozik abban, hogyan teremtik meg a munkaidő lerövidítésére az elfogadható feltételeket. Szabó Géza Babic néni rokkantsága §

'A legemberségesebb, legdemokratikusabb elveken alapuló társadalmi rendszerünkből következik, hogy az állam minden téren gondoskodik az emberről. Ez a gondoskodás egyaránt vonatkozik a gyermekekre, az anyákra s az ország valamennyi dolgozójára. Természetesen azokra is kiterjed, akik évek hosszú során át végzett becsületes munkájuk után megérdemlik a pihenést, avagy munkaközben megbetegedtek, esetleg baleset következtében váltak munkaképtelenekké vagy kevesebb munkára képesek, mint egészséges polgártársaik. Az 1956. évi szociális biztosítási törvény járadékot biztosít mindenki számára, aki teljesíti a törvényes jeltételeket. így például nemcsak minden alkalmazott — akinek van elegendő szolgálati éve — tarthat igényt rokkantsági járadékra, vagy öregségi, rokkantsági, részbeni rokkantsági vagy nyugdíjra, hanem felesége is járadékra jogosult, amenynyiben szintén rokkant, vagy már betöltötte 65. életévét és nincs keresete, sem pedig járadéka az erre vonatkozó előírások értelmében. A bratislavai népbíróság szociális biztosítási kérdésekkel foglalkozó tanácsa nemrég hasonló járadékügyet tárgyalt. Egy 53 éves asszony — Babicné — a bratislavai Állami Szociális Biztosítási Hivatal járadékosztályához fordult azzal a kérelemmel, ismerje el igényét a feleséget illető járadékra s ezt azzal indokolta, hogy állandó rokkantsága következtében A bratislavai Elektrotechnikai Üzemek október 20-án teljesítették a második ötéves terv feladatait. Felajánlásuk szerint az év végéig még 27 és félmillió korona értékű árut gyártanak terven felül. A sikerhez többek között Ružena Scholzová, a tekercselő dolgozója „A minisztérium legjobb dolgozója" kitüntetés tulajdonosa is hozzájárult. (V. Pŕibyl ČTK felvétele) arra sem képes, hogy port törülges-i sen lakásában. Kérvényét elutasították, mert az orvosi véleményező bizottság nem ismerte el rokkantságát. A kérelmező fellebbezett és ügy a bíróság elé került. Babicné azonban az első tárgyalásra nem jött el és távolmaradását azzal indokolta, hogy betegsége miatt nem utazhatott. A második tárgyalásra kísérővel jött el. A bíróság tanácsát meglepte, mily összetört és tehetetlen az asszony. Alig állt a lábán, kísérőjének kellett támogatnia. Hogyan lehetséges, hogy a véleményező bizottság ezt a beteg asszonyt alkalmasnak tartja háztartási munkák elvégzésére? — gondolták a tanács tagjai. Nem akartak elhamarkodottan dönteni. Hátha téves a véleményező bizottság döntése? Felmerült azonban az a kérdés is, nem dönt-e a bíróság igazságtalanul, ha elismeri a kérelmező járadékjogosultságát? Figyelmeztetni kell tehát az orvosi véleményező bizottságot Babicné mostani egészségi állapotára, esetleg el kell rendelni újabb megvizsgálását és el kell napolni a tárgyalást. A sors azonban még annyit sem kedvezett Babic néninek, hogy a véleményező bizottság ismét megvizsgáltassa. A bírósági épület folyosóján találkozott ugyanis Betkával, a bíróság egyik beszédes alkalmazottjával. „Mi baja Babic néni? Hogyan jár? Szegény! Hiszen még tegnap úgy sürgött-forgott, mint valami tűzről pattant menyecske, amikor a tanítóéknál csinált nagytakarítást és nagymosást... Nem mondanám, ha nem láttam volna, hiszen a szomszédja vagyok". Betka mély sajnálkozása magára vonta a bírósági tanácstagok figyelmét. A helyi nemzeti bizottsághoz fordultak további bizonyítékokért. A hivatalos közlés nem támasztotta alá a kérelmező igényét; hiszen nemcsak saját háztartását látja el játszva, hanem egy további öttagú családét is. Kísérőjének szívességéért hizlalt kacsát igért. Kiderült azonban egy további körülmény is. Ki adhatta a „jó tanácsot" ennek az asszonynak? Babic néni bevallotta: „a nyugalmazott jegyző úr járt nemrég nálunk ..." Nem csodálkozhatunk azon, hogy egy ilyen „volt uraság" vállalja a „zugfiskális" szerepét, ha ez nemcsak pénzt, de természetbenieket is hoz a konyhára, tekintet nélkül arra, lesz-e a „jó tanácsnak" sikere a bíróságon. Sajnos, akadnak még szép számban hiszékeny emberek, akik lépre mennek az ilyen tanácsadóknak. Érdemes volna megtudni, kijött-e a „jegyző úr" számítása... Az azonban biztos, hogy Babic néni már észbe kapott és megértette: az állam gondoskodik az emberről, de nem tűri, hogy bárki is visszaéljen ezzel a gondoskodással. Tudja azt is, hogy a csalóknak előbb-utóbb a büntetőbíróság előtt kell felelniük cselekedeteikért. -sláCL iwü MülCe%-tanyxm T

aposs bele komám, mert úgy jársz, mint Pszota Sándor járt a kukorica-kepével. Magas, sovány öregember biztatja így a fiatal traktorost, akinek a gépe a hepehupás, sáros úton veszedelmesen megdőlt és embermagas hátsó kereke egyre beljebb csúszott a gödörbe, melybe a seredi cukorgyárból szállított cukorrépaszeletet szórják. Slamka Vilmos bácsinak azonban nemcsak a nyelve, a keze is sebesen jár, szórja a száraz kukoricaszárat a feneketlen sárban meddőn forgó kerék alá, míglen az hatalmas nekirugaszkodással kiszabadítja magát a kelepcéből. Nem járt tehát úgy, mint Pszota Sándor tegnap, aki alatt rakodás közben összeomlott a kukoricaszárból rakott jókora csomó. Sándor bátyánk bizony a magasból jókorát nyekkenve került ismét közelebbi ismeretségbe az anyafölddel. Pszota Sándor, a tréfa célpontja maga is ott dolgozik a gödörből egyre jobban kiemelkedő takarmánydomb tetején. Villájával szorgosan egyengeti, jókora gumicsizmájával pedig tapossa a pótkocsiról bőven hulló répaszeletet. A mokány, tömzsi ember nem neheztelt meg az élcelődésért. Dehogyis neheztelt! Tréfaértő emberek laknak ezen a vidéken. Csendes mosoly játszadozik szája sarkában, szeme azonban huncutul villan, tputatva, hogy nem ő lesz az utolsó, akin az ostorvége csattan. Nem bizony! A joviális arcú Zsácsek Károly képén kényszeredett fintorba csap át a kárörvendő nevetés, amikor Pszota Sándor szájából elhangzik a kaján kérdés: — Hogy is volt Károlyunk azzal a szputnyiklátással? A szűnőfélben levő hahota újból kirobban. A kárvallott meg fülig pirosodva bizonygatja, hogy szputnyik volt az, amit ő annak idején látott, nem pedig valamely gyakorlatozó katonai egység távolban fellőtt jelzőrakétája. M

ert lapos a topolnicai határ, olyan, mint egy asztallap. Messzire kiterjed a látóhatár a figyelő szem előtt. Ki tudna most igazságot tenni a sokat vitatott kérdésben. Mert igaz az is, hogy egy gyakorlaton sok jelzőrakéta repül a magasba, de igaz az is, hogy az utóbbi pár évben jónéhány mesterséges égitest keringett az űrben. De nem is ez a fontos. A lényeg az, hogy vidám élcelődés közben a répaszeletet raktározó öt-hat ember számára gyorsabban repül az idő és valahogy serényebben mozognak a kezek is, meg a lábak is. Mert a szorgos munka bizony igen helyénvaló az adott esetben, hiszen nem kevesebb, mint 193 vagon cukorrépaszelet elrakásáról van szó, amint Boros József, topolnica-pálovcei nemrég egyesült EFSZ elnöke mondotta. Sokat jelent ez az állatállomány takarmányozásában. Nemcsak a közvetlen pénzjövedelemben tehát, hanem ezen a téren is kifizetődik a cukorrépatermesztésre fordított gondoskodás, amelynek nyomán 493,5 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Hiszen a gyárból visszaszármaztatott cukorrépaszelet, a takarmány dúsításával több tej, vaj és hús kitermelését jelenti és ezáltal a szövetkezet bevételének gyarapodását. S ezen a téren, mármint a takarmányok pénzre átváltásán, vagyis az állatgondozásban, érdemdús munkát végez a szövetkezet szocialista munkabrigádja, amelynek működési területe az út másik oldalán, a drótkerítés mögött hosszan elterülő tehénistállóban van. A

galántai járás egyik első szocialista munkabrigádjának meglátogatása volt utunk tulajdonképpeni célja. Fejés közben akartuk őket meglepni, mert amint hallottuk, nagyon szép fejési átlagot érnek el. A répaszelet lerakásához úgyszólván véletlenül kerültünk, útbaigazítás végett. Aztán meg úgy elszaladt az idő közöttük, hogy nemcsak a fejést, hanem az etetést is majdhogy elszalajtottuk. Lám most is nem engednek addig tovább, amíg Anda Andrásnak, ennek a barnaképű idős embernek adomáját meg nem hallgatjuk. Hogy jobban megértsük a dolgot, a csoportban dolgozik Ján Rybnikár őszbecsavarodott, nagytenyerű, szikár ember, aki körülbelül egytucatnyi évnek előtte került Senica környékéről a pálovcei tanyára. Azóta meglehetősen jól megtanult magyarul — mint ahogy a többiek is többé kevésbé beszélnek szlovákul. Erről beszélgetve kezdte el Anda bácsi, hogy hallottuk-e már a nyárasdi gazda esetét a tehéneladással? S mint ahogy az hasonló esetben lenni szokott, feleletre sem várva, folytatja a történetet, mely röviden arról szól, hogy az illető gazda behajtotta a seredi vásárra a tehenét. Odamegy hozzá egy tehénvásárlásra készülő szlovák ember, mustrálgatja a különben jó állású, tisztes tőgyű tehenet, majd felteszi az ilyenkor szokásos kérdést: Hány liter tejet ad naponta a tehén? — „öt-hat litert naponta" — akarta megválaszolni a kérdést a nyárasdi gazda, de valahogy rosszul fordult a nyelve, mondván: „Šesť kravu dá päť litrov denne". Mondanunk se kell, hogy ily módon füstbe ment a vásár. A régi anekdótát követő nevetést már a szövetkezet gazdasági udvarán — halljuk. A

tágas istállóban, amely még a Müllér-féle uradalomtól maradt örökül az EFSZ-re, 98 tehén meg négy növendékmarha majszolja az eleséget, melyet a Misik-szocialista brigád tagjai az istálló melletti takarmánykeverőből kétfülő kosarakban hordanak a jászlakba. Tizenhét tehenet gondoznak a brigád tagjai fejenként. Ennyi állat szája betömésére bizony jónéhányszor kell megtenni az utat napjában háromszor. Amíg az állatok dolgát rendbe nem tették, addig csak úgy kutyafuttában válthattunk néhány szót a takarmány összetételéről, meg a tejhozamról. Etetés után azonban beszédesebbekké váltak és bizony úgy eldiskurálgattunk a világ folyásáról, a brigád munkájáról meg egyebekről, hogy észrevétlenül alkonyba hajlott az idő. Lassan már harmadik éve, hogy a pálovcei EFSZ-ben négy vállalkozó szellemű fiatalember úgy döntött, hogy a szovjet kommunista munkabrigádok példájára versenyt kezd a szocialista munkabrigád címért. Az elhatározásban nagyon helyesen része volt a járási szervek és a helyi pártszervezet kezdeményezésének is — hiszen a munkacsoportnál, mely az állattenyésztésben már akkor is szép eredményeket mutatott fel, minden feltétele megvolt annak, hogy elnyerhessék a büszke címet. Mennyire helytálló volt a következtetés, azt mindennél jobban mutatja, hogy Misik Kálmán, Ján Rybnikár, Szabó Gyula és Ján Slamka ez év januárjában Trnaván átvették a szocialista munkabrigád cím elnyeréséről szóló oklevelet. JJJ SZÖ 4 * 196

0' december 8,