Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-06 / 338. szám, kedd

Ä KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KÉPVISELŐINEK ÉRTEKEZLETÉN ELFOGADOTT NYILATKOZAT (Folytatás a 3. oldalról) A nemzeti felszabadító forradalmak a világ óriási területein győztek. A háború óta eltelt 15 év során 40 új szuverén állam keletkezett Ázsiában és Afrikában. A kubai forradalom győzelme nagy ösztönzőerővel hatott a latinamerikai népeknek a teljes nemzeti felszabadulásukért vívott harcában. Oj történelmi korszak következett be az emberiség életében: a felszabadult ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek tevékenyen kezdtek részt venni a nemzetközi politikában. Elkerülhetetlen a gyarmati rendszer teljes bukása. A gyarmati rabszolgarendszer összeomlása a 'nemzeti felszabadító mozgalom nyomására történelmi jelentőségét tekintve a szocialista világrendszer kialakulása után a második legfontosabb jelenség. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom felébresztette a Keletet és magával sodorta a gyarmati népeket a forradalmi világmozgalom közös áramlatába. A Szovjetunió győzelme a második világháborúban, a népi demokratikus rendszer uralomra jutása sok európai és ázsiai országban, a szocialista forradalom győzelme Kínában, és a szocialista világrendszer megalakulása rendkívül meggyorsította ezt a folyamatot. A szocializmus világerői döntő mértékben segítették a gyarmatok és függő országok népeinek az imperialista elnyomás lerázásáért vívott szabadságharcát. A szocialista rendszer a felszabadult népek független nemzeti fejlődésének szilárd védőpajzsa lett. A nemzetközi munkásmozgalom jelentősen támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmat. Alapjában megváltozott Ázsia arculata. Bomladozik az afrikai gyarmati rendszer. LatinAmerikában létrejött az imperializmus ellen küzdő aktív harci front. Ázsia, Afrika és más világrészek százmilliói az imperializmus ellen vívott elkeseredett küzdelmekben harcolták ki függetlenségüket. A kommunisták mindenkor elismerték a nemzeti felszabadító háborúk haladó, forradalmi jelentőségét, és a nemzeti függetlenség legaktívabb harcosai. A szocialista világrendszer fennállása és az imperializmus pozícióinak meggyengülése újabb lehetőségeket adott az elnyomott népeknek függetlenségük kivívására. A gyarmati országok népei egyrészt fegyveres harccal, másrészt az egyes országok konkrét feltételeihez mérten békés úton vívják ki függetlenségüket. A hatalmas nemzeti felszabadító mozgalom alapján tartós győzelmet aratnak. A gyarmattartó nagyhatalmak nem önként adják meg a szabadságot a gyarmati népeknek, s nem önként távoznak a kizsákmányolt országokból. A jelenlegi gyarmati rendszer fő bástyája az Amerikai Egyesült Államok.-Az USA vezette imperialisták kétségbeesetten arra törekednek, hogy új módszerekkel és új formákkal megőrizzék a volt gyarmatok népeinek gyarmati kizsákmányolását. A monopóliumok ellenőrizni akarják az ázsiai, afrikai és latinamerikai országok gazdaságát, és érvényesíteni akarják politikai befolyásukat. Az effajta törekvések célja a régi pozíciók megőrzése a felszabadult országok gazdaságában és újabb pozíciók elhódítása a gazdasági „segítség" leple alatt, az illető országok bevonása katonai tömbökbe, a katonai diktatúra rendszerének bevezetése és területeiken katonai támaszpontok létesítése. Az imperialisták a felszabadult országok nemzeti függetlensége megnyirbálására és aláásására, a népek önrendelkezése értelmének meghamisítására törekszenek. Az úgynevezett „kölcsönös függőség" jelszavával a gyarmati uralom újabb formáit akarják rájuk kényszeríteni, bábjaikat akarják uralomra juttatni ezekben az országokban, megvesztegetik a burzsoázia bizonyos részét, elhintik a nemzeti torzsalkodás mérgezett fegyverét, hogy meggyöngítsék a fiatal, még nem eléggé szilárd államok erejét, s e célra aktívan felhasználják az agresszív katonai tömböket és a kétoldalú agresszív katonai egyezményeket. A helyi kizsákmányoló osztályok legreakciósabb körei összepaktálnak az imeprialistákkal. A gyarmaturalom igáját lerázó országok csák azzal a feltétellel oldhatják meg eredményesen a nemzeti megújhodás égető feladatait, ha elszántan harcolnak az imperializmus és a feudalizmus maradványai ellen, ha egységes nemzeti és demokratikus frontban egyesítik a nemzet hazafias erőit. A politikai önállóság megszilárdítása, a parasztság érdekét szolgáló mezőgazdasági átalakulások végrehajtása, a hűbériség maradványainak és csökevényeinek felszámolása, az imperialista uralom gazdasági gyökereinek kiküszöbölése, a külföldi monopóliumok korlátozása és kiszorítása a nemzetgazdaságból, a nemzeti ipar megteremtése és fejlesztése, a lakosság életszínvonalának emelése, a közélet demokratizálása, független, békeszerető külpolitika, a szocialista országokkal és más baráti országokkal folytatott gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztése — ezek azok a demokratikus nemzeti feladatok, melyeknek alapján egyesülhetnek és valóban egyesülnek is a felszabadult országok haladó nemzeti erői. A munkásosztály, mely jelentős szerepet játszott a nemzeti felszabadító harcban, arra törekszik, hogy következetesen és maradékta£jj SZŐ 4 * 1960- december 0. lanul teljesüljenek a nemzeti, imperialistaellenes, demokratikus forradalom feladatai, szembeszáll a szociális haladást fékező reakciós erők kísérleteivel. A lakosság óriási többségének érdekeit közvetlenül érintő parasztkérdés megoldása elsőrendű jelentőségű a szóban forgó országok szempontjából. Mélyreható mezőgazdasági reformok nélkül nem oldható meg a nép élelmezési problémája, nem irthatok ki a középkori maradványok, melyek fékezik a mezőgazdaság és az ipar termelőerőinek fejlődését. Ezekben az országokban nagy jelentősége van a demokratikus alapokra épülő állami szektor létrehozásának és kibővítésének a nemzetgazdaságban, főként az iparban; ez a szektor ugyanis nem függ a külföldi monopóliumoktól és fokozatosan az ország döntő gazdasági tényezőjévé válik. A munkásosztály és a parasztság szövetsége a legfontosabb erő a nemzeti függetlenség kivívásában és megvédésében, a mélyreható demokratikus átalakulások megvalósulásában és a szociális haladás biztosításában. Ez a szövetség hivatott arra, hogy az állam a széleskörű nemzeti front alapja legyen. E szövetség erejétől és szilárdságától függ jelentős mértékben az is, hogy mennyiben vesz részt a nemzeti burzsoázia a felszabadító harcban. A nemzeti és hazafias erők, a nemzetnek azok a rétegei, melyek készek harcolni a nemzeti függetlenségért, az imperializmus ellen, nagy szerepet játszhatnak. A gyarmati és függő országok nemzeti burzsoáziájának, melyet semmilyen szálak sem fűznek az imperialista körökhöz, a mai viszonyok közepette objektív érdeke az imperialistaellenes, antifeudális forradalom alapvető feladatainak megvalósítása, ezért is részt tud venni az imperializmus és a feudalizmus elleni forradalmi harcban. Ebben az értelemben haladó szellemű. Ám ingadozó és haladó szelleműsége mellett hajlamos a kompromiszszumra az imperializmussal és a feudalizmussal. A nemzeti burzsoázia e kettős jellege miatt nem minden országban vesz egyaránt részt a forradalomban. Ez a konkrét feltételektől, az osztályerők viszonyában bekövetkezett változásoktól, az imperializmus, a feudalizmus és a néptömegek, valamint az imperializmus, a feudalizmus és a nemzeti burzsoázia közötti ellentétek mélységétől függ. A népek politikai függetlenségük elnyerése után választ keresnek az égető szociális kérdésekre és a nemzeti függetlenség megszilárdításának problémáira. A különféle osztályok és pártok különféle megoldásokat javasolnak. Minden nép belügye, hogy melyik utat válassza. A társadalmi ellentétek fokozatos' kiéleződésével párhuzamosan a nemzeti burzsoázia is egyre inkább hajlamossá válik a belső reakcióval és az imperializmussal való megegyezésre. A néptömegek azonban meggyőződnek róla, hogy évszázados elmaradottságuk megszüntetésének és életkörülményeik megjavításának legjobb útja a nem kapitalista fejlődési út. Egyedül ez az út eredményezheti a kíszákmányolás, a nyomor és az éhínség felszámolását. Ennek az alapvető szociális kérdésnek megoldásában a legfontosabb szerepet a munkásosztály és a széles paraszttömegek játsszák. A mai történelmi helyzetben számos országban kedvező nemzetközi és belső feltételek alakulnak ki, melyek lehetővé teszik független nemzeti demokratikus állam, tehát olyan állam megalakulását, mely következetesen védelmezi politikai és gazdasági függetlenségét, küzd az imperializmus és katonai tömbjei, a területén elhelyezett katonai támaszpontok ellen, küzd a gyarmati rendszer új formái és az imperialista tőke behatolása ellen, elveti a parancsuralmi és önkényes kormányzási módszereket, széleskörű demokratikus jogokat és szabadságjogokat (szólásszabadságot, sajtószabadságot, gyülekezési és tüntetési szabadságot, politikai pártok és társadalmi szervezetek alakításának jogát) ad népének, megadja a lelfetőséget, hogy küzdjön a földreform végrehajtásáért, s a további demokratikus és szociális átalakulásokért, s biztosítja a nép részvételét az állam politikájának meghatározásában. A nemzeti demokratikus államok megalakulása és megszilárdulása lehetővé teszi, hogy a társadalmi haladás útján gyorsan fejlődjenek, tevékenyen részt vegyenek a népek békeharcában, az imperialista tábor agresszív politikája ellen, a gyarmati iga teljes felszámolásáért folytatott harcban. A kommunista pártok tevékenyen harcolnak az imperialistaellenes, antifeudális, demokratikus forradalom következetes befejezéséért, a nemzeti demokratikus állam megteremtéséért, a néptömegek életszínvonalának lényeges emeléséért. Támogatják a nemzeti kormányoknak az elért vívmányok megszilárdítására, az imperializmus pozícióinak aláásására irányuló tevékenységet. Egyidejűleg aktívan szembeszállnak a kormányköröknek a nemzeti függetlenséget veszélyeztető antidemokratikus, népellenes cselekedeteível és intézkedéseivel. A kommunisták leleplezik a burzsoázia reakciós szárnyának azt a kísérletét, hogy önző, szűk osztályérdekeit az egész nemzet érdekeként állítsa "be, leleplezik a céljaik elérésére szocialista jelszavakat hangoztató burzsoá politikusok népámítását, harcolnak a közélet tényleges demokratizálásáért, harcba tömörítik a haladó erőket a diktátori rendszerek ellen, esetleg az uralomra juttatásukra irányuló törekvések meghiúsítására. A kommunisták céljai összhangban vannak a nép legsajátabb érdekeivel. A reakciós köröknek az a törekvése, hogy az „antikommunizmus" jelszavával felforgassák a nemzeti frontot és elszigeteljék a kommunistákat — a felszabadító mozgalom leghaladóbb rétegét —, meggyöngíti a nemzeti mozgalom erőit, ellentmond az egyes népek érdekeinek és veszélyezteti nemzeti vívmányaikat. A szocialista országok a felszabadulásukért küzdő vagy az imperialista iga és elnyomatás alól már felszabadult népek őszinte és hü barátja. Elvből elutasítanak mindennemű beavatkozást a fiatal nemzeti államok belügyébe és nemzetközi kötelességüknek tartják e népek támogatását nemzeti függetlenségük megszilárdításáért vívott harcukban. Általanos segítséget és támogatást nyújtanak ezeknek az országoknak előrehaladásukban, a hazai ipar építésében, a nemzetgazdaság fejlesztésében és szilárdításában, saját káderek képzésében, és együttműködnek velük a világbékéért,, az imperialista agresszió ellen folytatott küzdelemben. Az anyaországok öntudatos munkásai következetesen harcoltak az imperializmus által elnyomott népek önrendelkezéséért, mert tudatára ébredtek, hogy „nem lehet szabad az a nemzet, mely más nemzeteket elnyom". Most, amikor ezek a népek a nemzeti függetlenség útjára térnek, az iparilag fejlett kapitalista országok munkásainak és összes demokratikus erőinek nemzetközi kötelessége, hogy sokoldalúan támogassák őket az imperialisták ellen, a nemzeti függetlenségért és annak megszilárdításáért folytatott harcukban, segítsék őket a gazdasági és kulturális megújhodás feladatainak eredményes megoldásában. Ezzel párhuzamosan saját országaik néptömegeinek érdekeit is védelmezik. A gyarmati rendszer valamennyi formájának és megnyilvánulásának teljes és végleges felszámolását az utóbbi évtizedek világtörténelmi fejlődése diktálja. Minden támogatást meg kell adni a ma még a gyarmati rendszer bilincseiben vergődő nemzeti függetlenségük kivívásáért harcoló népeknek. Fel kell számolni a gyarmati elnyomás összes formáit. A gyarmati rendszer felszámolása a nemzetközi feszültség enyhülése, a világbéke megszilárdulása szempontjából is óriási jelentőségű. Az értekezlet szolidaritást vállal Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, Óceánia valamennyi népével, mely hősiesen küzd az imperializmus ellen. Az értekezlet üdvözli a politikai függetlenségüket kivívott fiatal afrikai államok népeit, ami fontos lépés teljes felszabadulásukra. Az értekezlet meleg rokonszenvvel támogatja az algériai nép nemzeti függetlenségi és szabadságharcát, és az Algéria ellen folyó agresszív háború azonnal] beszüntetését követeli. Felháborodással ítéli el a Délafrikai Unió fajüldöző zsarnoki rendszerét („apartheid") és a világ demokratikus közvéleményét a dél-afrikai népeknek a szabadságért és egyenjogúságuk kivívásáért folytatott harca aktív támogatására hívja fel. Követeli, tartsák be a be nem avatkozás elvét és ne avatkozzanak Kuba, Kongó és más felszabadult országok népeinek szuverén jogaiba. A szocialista országok, a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom kötelességének tartja, hogy erkölcsileg és anyagilag mindenképpen támogassa az imperialista és gyarmati rabság lerázásáért, a felszabadulásukért küzdő népeket. V. Az erők új világviszonya újabb lehetőségeket nyújt a kommunista és munkáspártoknak történelmi feladataik teljesítésére, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívót harcban. A kommunista pártok országaik konkrét történelmi és társadalmi feltételeinek és a nemzetközi helyzetnek megfelelően tűzik ki a forradalom távlatait és feladatait. Önfeláldozóan küzdenek azért, hogy már most, a mai viszonyok közepette minden megtörténjék a munkásosztály és a néptömegek érdekeinek védelmére, életkörülményeik megjavítására, a nép demokratikus jogainak és szabadságjogainak kibővítésére; s nem halogatják e követelések teljesítését a szocializmus végső győzelméig. A munkásosztály és forradalmi élcsapata tudják, hogy ők viselik annak a harcnak fő terhét, melyet azért vívnak, hogy a nemzet megszabaduljon a tőke igájától, és ezért még nagyobb energiával és elszántsággal fognak küzdeni országaikban a politikai, gazdasági és ideológiai élet minden területén az elnyomók és kizsákmányolók uralma ellen. A tömegek tapasztalatokat szereznek a harcban, és létrejönnek a kapitalizmus megdöntéséért, a szocialista forradalom győzelméért vívott döntő harc feltételei. A mai körülmények közepette a fő csapás egyre fokozódó elszántsággal a tőkés monopóliumokra - a fegyverkezési hajsza fő bűnöseire, a reakció és agresszió támaszára -, továbbá az érdekeiket őrző állammonopolista kapitalizmus egész rendszerére irányul. Az amerikai imperializmus politikai, gazdasági és katonai uralmát nyögő egyes, Európán kívüli fejlett tőkés országok munkásosztálya és néptömegei az amerikai uralomra, valamint a monopoltőkére és a nemzeti érdekeket eláruló más belső reakciós erőkre mérik a fő csapást. A harc folyamán egységes frontban tömörülnek a nemzet összes demokratikus és hazafias erői, melyek a tényleges nemzeti függetlenség és demokrácia kivívására irányuló forradalom győzelméért küzdenek. Ennek kivívása feltételeket teremt arra, hogy áttérjenek a szocialista forradalom feladatainak megoldására. A nagy monopóliumok minden oldalról támadják a munkásosztály és a széles néptömegek érdekeit. Fokozódik a dolgozók kizsákmányolása és elmélyül a parasztság széles tömegei elszegényedésének folyamata. Ugyanakkor a kis- és a városi burzsoáziát érintő nehézségek is növekednek. A nagy monopóliumok nyomása egyre fokozottabban nehezedik rá a nemzet valamennyi rétegére. Ennek következtében manapság a burzsoá társadalomnak nemcsak a fő osztályellentéte -, a munka és a tőke közti ellentét - éleződik ki, hanem elmélyül a monopolisták maroknyi csoportja és a nemzet valamennyi rétege közötti ellentét is. A monopóliumok a néptömegek demokratikus jogainak felszámolására, vagy maximális korlátozására törekszenek. Egyes országokban tovább dühöng a nyílt fasiszta terror. Sok országban új formákban mélyül el a fasizálódási folyamat: a diktátori kormányrendszereket egyesítik a demokratikus tartalmától megfosztott és teljesen formálissá vált parlamenti rendszer elmeszüleményével. Sok demokratikus szervezetet törvényen kívül helyeznek és illegalitásba kényszerítenek s ezrével börtönözték be a munkásosztály és a béke harcosait. Az értekezlet a világ kommunistái nevében proletár szolidaritást vállal az USA, Spanyolország, Portugália, Japán, Nyugat-Németország, Görögország, Irán, Pakisztán, az Egyesült Arab Köztársaság, Jordánia, Irak, Argentína, Paraguay, Dominikai Köztársaság, Mexikó, a Délafrikaí Unió, Szudán és más országok munkásosztályának börtönbe zárt dicső fiaival és leányaival. Az értekezlet hatalmas nemzetközi kampány elindítására szólít fel a béke, a nemzeti függetlenség és a demokrácia harcosainak kiszabadítása érdekében. A munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiségnek, a kis- és a városi középburzsoáziának létérdeke a monopóliumok uralmának felszámolása. Kedvező feltételek alakulnak az említett erők egyesülésére. A kommunistáknak az a nézete, hogy az egyesülés teljesen megvalósítható. Alapja a békéért és a nemzeti függetlenségért, a demokrácia védelméért és fejlesztéséért, a legfontosabb gazdasági ágak államosításáért és irányításuk demokratizálásáért, az egész gazdaságnak a lakosság szükségletei, kielégítésére irányuló békés felhasználásáért, a beható mezőgazdasági reformok megvalósításáért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért, a parasztság érdekeinek védelméért a monopóliumok önkénye ellen folytatott közös harc. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása fontos lépést jelentene a társadalmi haladás útján és megfelelne a nép többsége érdekeinek. Ezek az intézkedések demokratikus jellegűek. Nem szüntetik meg az ember ember általi kizsákmányolását. Végrehajtásuk azonban korlátozná a monopóliumok hatalmát, növelné a munkásosztály tekintélyét és politikai jelentőségét az ország életében, hozzájárulna a legreakciósabb erők elszigeteléséhez és megkönnyítené a haladó erők egyesülését. A lakosság széles rétegeinek részvétele a demokratikus átalakulásokért folytatott harcban meggyőzi őket arról, mennyire szükséges akcióegységük a munkásosztállyal, ami fokozza politikai aktivitásukat. A munkásosztálynak és kommunista élcsapatának legfőbb kötelessége, hogy élre álljon és biztosítsa a tömegek gazdasági és politikai harcának sikerét a demokratikus átalakulások kivívásában, a monopóliumok uralmának megdöntésében. A kommunisták a gazdasági és politikai élet, az összes közigazgatási, politikai és kulturális szervezetek és intézmények általános demokratizálására törekednek. A kommunisták a szocializmusért vívott küzdelem szerves részeként értelmezik a demokráciát. A kommunisták e harcban állandóan szilárdítják kapcsolatukat a tömegekkel, emelik a tömegek politikai öntudatának színvonalát, segítik a tömegeket, hogy megértsék a szocialista forradalom feladatait és megvalósításuk szükségességét. Ez az alapvető különbség a marxi-lenini pártok és a reformisták között, mely utóbbiak a tőkés rendszer keretében végrehajtott reformokat a végső célnak tekintik és elvetik a szocialista forradalom szükségességét. A marxisták-leninisták szilárd meggyőződése: a tőkés országok népei mindennapi harcukban eljutnak annak felismeréséhez, hogy egyedüli kivezető útjuk a szocializmus. Most, amikor a lakosság újabb és újabb rétegei kapcsolódnak be az aktív osztályharcba, különösen nagy jelentőségű a kommunistáknak a szakszervezetekben, szövetkezetekben, a parasztság, az ifjúság és a nők körében, a sportszervezetekben és a szervezetlen lakosság körében végzett fokozott munkája. Jelenleg újabb lehetőségek nyílnak arra, hogy a fiatal nemzedéket bevonják a békéért, a demokrácáért és a kommunizmus nagy eszményeiért folytatott küzdelembe. Valamennyi kommunista párt legfontosabb feladata legyen, hogy közeledjék a tömegekhez, mindenütt tevékenykedjék, ahol tömegek vannak, szilárdítsa kapcsolatát a tömegekkel, vezesse őket és így teljesítse Lenin nagy örökét. A szakszervezeti mozgalom egységének helyreállítása egyrészt azokban az országokban, ahol a szakszervezetek szétforgácsolódtak, másrészt nemzetközi viszonylatban is rend(Folytatás az 5. oldalon)]