Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-06 / 338. szám, kedd

A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KÉPVISELŐINEK ÉRTEKEZLETÉN ELFOGADOTT NYILATKOZAT (Folytatás a 2. oldalról) szagot bevont a katonai tömbökbe, a NAIOba, SEAXO-ba, CENTO-ba, stb. s az úgynevezett szabad világot, vagyis a tőle függő kapitalista országokat elsősorban a szocialista országok ellen irányuló haditámaszpontjaival hálózta be. Ezek a tömbök és támaszpontok fenyegetik a világ békéjét és biztonságát s nemcsak sárba tiporják azon államok függetlenségét, amelyek területüket az amerikai szoldateszka támaszpontjainak átengedték, hanem veszélyeztetik ezen államok létét is. Az USA, Anglia és Franciaország imperialista erői bűnös szövetséget kötöttek a nyugetnémet imperializmussal. Nyugat-Németországban feltámasztották a militarizmust. gyorsan felújítják a nagyszámú reguláris hadsereget, amelyet hitleri tábornokok vezetnek s az amerikai imperialisták rakétákkal, nukleáris fegyverekkel s a tömegpusztítás más legmodernebb eszközeivel fegyvereznek fel. Ez a békeszerető népek növekvő és mind határozottabb tiltakozását váltja ki. Ennek az agresszív hadseregnek haditámaszpontokat bocsátanak rendelkezésére Franciaországban és más nyugat-európai országokban. A nyugatnémet imperializmus mindjobban veszélyezteti az európai nemzetek békéjét és biztonságát. A nyugatnémet revansisták nyíltan hirdetik a második világháború után megállapított határok felülvizsgálására irányuló szándékukat. A nyugatnémet militaristák éppúgy, mint annak idején a hitleri klikk, háborúra készülnek a szocialista országok s más európai államok ellen és saját támadó terveik megvalósítására törekednek. Nyugat-Berlin a nemzetközi provokációk gócpontja lett. A bonni állam a békés egymás mellett élésnek, a leszerelésnek és az európai feszültség enyhítésének legnagyobb ellensége. A nyugatnémet imperializmus agresszív terveivel szembe kell állítani Európa minden békeszerető államának és nemzetének egységes erejét. A nyugatnémet militarizmus agresszív törekvéseivel szembeni harcban különlegesen nagy szerepet tölt be a Német Demokratikus Köztársaság. Az értekezlet résztvevői, a szocialista tábor minden állama és valamennyi békeszerető nemzet kötelességének tartják az NDK-nak Nyugat-Európában a szocializmus előretolt bástyájának, a német nép békeszerető törekvései igazi képviselője sérthetetlenségének védelmét. Az amerikai imperialisták a Távol-Keleten is aktívan felújítják a háborús tűzfészket. Szövetkeztek a japán reakciós uralkodó körökkel, megtiporták Japán függetlenségét és a nép akaratával ellentétben Japánra rákényszerítették az új katonai szerződést, amelynek támadó éle a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és más békeszerető államok ellen irányul. Az amerikai bitorlók megszállták a Kínai Népköztársasághoz tartozó Tajvan szigetet, Dél-Kóreát és mindinkább beavatkoznak Dél-Vietnam ügyeibe, ezek a területek a veszélyes háborús provokációk és kalandok tűzfészkeivé váltak. A Kubát támadással fenyegető amerikai imperialisták beavatkoznak Latin-Amerika, Afrika és a Közel-Kelet népeinek ügyeibe is, így törekednek a világ különböző részeiben új háborús tűzfészkek kialakítására. Az amerikai imperialisták kihasználják a regionális tömbök olyan formáit is, amilyen például az Amerikai Államok Szervezete, hogy megőrizzék gazdasági és politikai felügyeletüket a latin-amerikai országok fölött és megnyerjék őket agresszív érdekeiknek. A hatalmas katonai gépezetet létrehozó amerikai imperializmus nem akarja ezt a gépezetet korlátozni. Visszautasítják a Szovjetunió és más békeszerető államok minden konstruktív leszerelési tervezetét. A lázas fegyverkezés folytatódik. Fenyegetően növekednek a nukleáris fegyverkészletek. A francia uralkodó körök a francia nép más^irszágok — főleg az afrikai világrész országai — népeinek tiltakozása ellenére az atomfegyverek gyártásának és robbantási kísérleteinek útjára tértek. Az amerikai szoldateszka az atomfegyverekkel folytatott káros kísérletek felújítására készül. Folytatódnak komoly nemzetközi konfliktusokkal fenyegető katonai provokációk. Az amerikai uralkodó körök a provokációs és támadó akciók politikájával megakadályozták a kormányfők párizsi értekezletének megtartását és a nemzetközi feszültség fokozásának a „hidegháború" kiélezésének irányzatát követik. A háború veszélye növekedett. A béke elleni imperialista provokációk a népek felháborodását és ellenállását váltották ki. Az amerikai imperializmus még jobban leleplezte magát, és befolyását újabb súlyos csapások érték világszerte. Az imperializmus agresszív jellege nem változott meg. Létrejöttek azonban olyan reális erők, amelyek agresszív terveik meghiúsítására képesek. A háború nem sorsszerűen elkerülhetetlen. Ha ez az imperialistáktól függne, a- emberiséget már betaszították volna az új világháború szenvedéseinek és borzalmainak szakadékába. Elmúlt azonban az az idő, amikor az imperialisták kénvük-kedvük szerint döntöttek, lesz-e háború, avagy nem. Az imperialisták az elmúlt években lokális háborúk kirobbantásával nem egyszer a világkatasztrófa szélére sodorták az emberiséget. A Szovjetunió, a többi szocialista állam és minden békeszerető erő határozott állásfoglalása leszámolt az egyiptomi angol-francia-izraeli beavatkozással, az imperialistákat megakadályozta Szíria, Irak és több ország megtámadásában. A hősies algériai nép folytatja önfeláldozó harcát a függetlenségért és a szabadságért. Mind határozottabban szembeszáll az imperialisták bűnös üzelmeivel Kongó és Laosz népe. A tapasztalat igazolja, hogy hatékonyan lehet küzdeni az imperialisták által kirobbantott helyi háborúk ellen és sikeresen felszámolhatjuk az ilyen háborúk tűzfészkeit. Eljött az az idő, amikor lehetővé válik az imperialista agresszorok világháború kirobbantására irányuló kísérleteinek megakadályozása. A szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, minden háború ellen fellépő ország és békeszerető erő közös igyekezetével elhárítható a világháború

. A nemzetközi kapcsolatok fejlődését ma két társadalmi rend küzdelme határozza meg: a szocializmus, a béke és a demokrácia erőinek küzdelme az imperializmus, a reakció és az agresszió erőivel, az a küzdelem, amelyben mind nyilvánvalóbbá válik a szocializmus, a béke és a demokrácia erőinek túlsúlya és fölénye. A történelemben első ízben harcolnak a háború ellen óriási és szervezett erők: a hatalmas Szovjetunió, amely első a világon a tudomány és a technika döntő ágazataiban; az egész szocialista tábor, amely óriási anyagi és politikai erejét a béke ügyének szolgálatába állította; Ázsia, Afrika és Latin-Amerika békeszerető államainak növekvő száma, amelyeknek létérdeke a béke megőrzése; a nemzetközi munkásosztály és szervezetei, elsősorban a kommunista pártok; a gyarmatok és a függő országok népeinek nemzeti felszabadító mozgalma; a békevédők világmozgalma; a háború kirobbantásának imperialista vonalát nem követő és a békés egymás mellett élést pártoló semleges országok. A békés egymás mellett élés politikájának híve a fejlett kapitalista országok burzsoáziájának az erőviszonyokat és a háború súlyos következményeit józanul megítélő része is. A világbéke megőrzése érdekében az amerikai imperializmus ösztönözte politikával, agresszióval és háborúval szemben, feltétlenül létre kell hozni a béke védőinek s harcosainak legszélesebb egységes frontját. Valamennyi békeszerető erő közös aktív tevékenységével megőrizhetjük a békét és elháríthatjuk az új háborút. A demokratikus és a békeszerető erőknek jelenlegi legsürgetőbb feladata, az emberiség védelme a termonukleáris világkatasztrófától. A mai haditechnika soha nem ismert pusztító jellege sürgetően megkívánja minden háborúellenes békeszerető erő fő akcióinak összpontosítását a háború elhárítására. A háború elleni harcot nem lehet halogatni egészen addig, amíg kirobban a háború, mivel akkor már túl késő volna kezdeni e harcot a világ számos területén s azok lakossága körében. Ki kell bontakoztatnunk az új világháború veszélye elleni harcot, nem várhatunk addig, amíg atom- és hidrogénbombák kezdenek hullani. Ez

t a küzdelmet már most kell folytatnunk és napról napra fokozni kell. Fő feladat idejében megfékezni az agresszorokat, elhárítani a háborút, nem szabad megengedni kirobbantását

. A békeharc ma a legmagasabbfokú éberséget, az imperializmus politikájának fáradhatatlan leleplezését, a háborús uszítók cselszövéseinek és üzelmeinek figyelemmel kísérését, a nemzetek szent haragjának kiváltását jelenti a háború előkészítői ellen. A békeharc ma minden békeszerető erő szervezettségének növelését, a béke védelmével kapcsolatban a tömegek aktív tevékenységének állandó fokozását és mindazon államokkal az együttműködés megszilárdítását jelenti, amelyeknek nem érdeke az új háború. Azokban az országokban, amelyekben az imperialisták kiépítették haditámaszpontjaikat, fokozni kell a harcot felszámolásukért. Ez a nemzeti függetlenség megszilárdításának, a szuverenitás védelmének és a háború elhárításának fontos feltétele. A nemzeteknek a hazájuk militarizálása elleni harcát egybe kell kapcsolni az USA imperialistáival szövetségben álló kapitalista monopóliumok elleni küzdelemmel. Ma jobban, mint bármikor ezelőtt minden országban kitartóan küzdeni kell a békemozgalom állandó erősödéséért, gyarapodásáért a városokban és a falvakon, az üzemekben és a hivatalokban. A békevédők mozgalma ma a legnagyobb tömegmozgalom, amely különböző politikai nézeteket és vallást valló, a társadalom különféle osztályaihoz tartozó embereket tömörít, akiket egyesít ama nemes törekvésük, hogy megakadályozzák az új háborút, biztosítsák a tartós békét. A tartós béke megőrzése szempontjából döntő jelentőségű lesz a szocialista világrendszer továbbszilárdulása. A szocialista országoknak, amíg nem valósul meg a leszerelés, megfelelő szinten kell tartaniok védelmi erőiket. A fegyverkezési versengés megszüntetése, az atomfegyverek, a velük folytatott kísérletek és gyártásuk betiltása, az idegen haditámaszpontok felszámolása és a külföldi katonaság visszavonása idegen területről, a katonai tömbök felszámolása, a békeszerződés megkötése Németországgal, Nyugat-Berlin átalakítása demilitarizált szabad várossá, a nyugatnémet revansisták agresszív üzelmeinek megakadályozása, a japán militarizmus újjáélesztésének meggátlása — ezek aeok a feladatok, amelyeket a kommunisták véleménye szerint elsősorban kell megoldanunk a béke megőrzése érdekében. A történelem előtt elsősorban a nemzetközi munkásosztályra hárul nagy felelősség az új világháború elhárításáért. Az imperialisták szövetkeznek és egyesülnek, hojjy kirobbantsák a nukleáris háborút. A nemzetközi munkásosztálynak tömörítenie kell sorait, hogy az emberiséget megóvja az új világháború katasztrófájától. A háborús veszély ellen a munkásosztály minden erejének tömörülését nem szabad, hogy bár-miféle politikai, vallási vagy más kérdésekben fennálló különbség akadályozza. Eljött az ideje anna

k, hogy a háború erőivel szembeszegüljön a nemzetközi proletariátus valamennyi osztagának és szervezetének hatalmas akarata és egységes fellépése, hogy a háború elhárítása és a béke megőrzése nevében egyesüljön minden ereje! A kommunista pártok elsőrendű feladatuknak tartják a békeharcot. Felhívják a munkásosztályt, a szakszervezeteket, a szövetkezeti, női és ifjúsági szövetségeket, valamint szervezeteket, politikai és vallási nézetektől függetlenül minden dolgozót, hogy tömeges harcban határozottan szálljanak szembe az imperialisták minden agresszív tettével. Ha az imperialista tébolyodottak kirobbantják a háborút, a népek elsöprik és eltemetik a kapitalizmust. A szocialista országok külpolitikájának rendíthetetlen alapja a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésének és gazdasági versengésének lenini elve. A béke feltételei közölt mind jobban előtérbe kerülnek a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika minden ágazatában a szocialista rendszer előnyei a kapitalista rendszerrel szemben. A közeljövőben új eredményeket érnek el a béke és a szocializmus erői. A Szovjetunió a világ első ipari állama lesz. Hatalmas ipari országgá válik Kína. A szocialista rendszer állítja majd elő a világ ipari termelésének több mint a felét. A béke övezete még jobban kiterjed. A kapitalista országok munkásmozgalma, a gyarmatok és a függő országok nemzeti felszabadító mozgalma további győzelmeket arat. Befejeződik a gyarmati rendszer széthullása. A szocializmus és a béke erői teljes fölénybe kerülnek. Ilyen feltételek között még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor a világ egy részében még megmarad a kapitalizmus, létrejön annak reális lehetősége, hogy a világháborút kiküszöböljük a társadalom életéből

. A szocializmus világméretű győzelme végleg megszünteti mindennemű háború keletkezésének társadalmi és nacionális okait. Az egész világ kommunistái egyöntetűen és következetesen védelmezik a békés egymás mellett élést és határozottan küzdenek a háború elhárításáért. A kommunistáknak fáradhatatlanul dolgozniok kell a tömegek körében, hogy megakadályozzák a világháború elhárítása lehetőségeinek lebecsülését, a békés egymás mellett élés lehetőségeinek fel nem mérését s egyben megakadályozzák a háborús veszély lebecsülését. A két rendszerre oszlott világ feltételei között a nemzetközi kapcsolatok egyedül helyes és ésszerű alapelve a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelve, amelyet V. I. Lenin hangsúlyozott s amelyet továbbfejlesztettek az 1957. évi moszkvai Nyilatkozat és Békekiáltvány, az SZKP XX. és XXI. kongresszusának határozatai és más kommunista, valamint munkáspártok dokumentumai. A békés egymás mellett élés öt alapelve, amellyel a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság közösen lépett fel, éppen úgy, mint a bandungi konferencia által jóváhagyott következtetések, összhangban állnak a béke és a békeszerető nemzetek érdekeivel. Vagy a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élése, vagy a pusztító háború — ez ma a kérdés. Más kiút nincs. A kommunisták határozottan visszautasítják a „hidegháború" amerikai doktrínáját és a légtornát ,a háború szakadéka szélén", mert ez a politika a termonukleáris katasztrófához vezet. A kommunisták védik a békés egymás mellett élés alapelveit, a „hidegháború" teljes megszüntetésére, a háborús tömbök feloszlatására, a haditámaszpontok felszámolására, a nemzetközi ellenőrzés alatti általános és teljes leszerelésre, a vitás nemzetközi kérdéseknek tárgyalások útján való megoldására, az államok egyenjogúságának, területi érinthetetlenségének, függetlenségének és szuverenitásának tiszteletbentartására, a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozásra, a népek közti kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok széleskörű fejlesztésére törekednek. A békés egymás mellett élés politikája megfelel minden nemzet, minden ember alapvető érdekeinek, akik nem kívánják az új, véres háborút és a tartós békére törekednek. Ez a politika hozzájárul a szocializmus pozícióinak megszilárdításához, a szocialista országok tekintélyének és nemzetközi befolyásának növeléséhez, a kommunista pártok tekintélyének emeléséhez a kapitalista országokban. A béke a szocializmus hűséges szövetségese, mert az idő a szocializmus javát szolgálja a kapitalizmussal szemben. A békés egymás mellett élés irányvonala — a tömegek mozgósításának a béke ellenségeivel szemben, az aktív tettek fejlesztésének irányvonala. Az államok békés egymás mellett élése nem jelenti az osztályharc feladását, amint azt a revizionisták állítják. A különböző társadalmi rendszerű államok egymás mellett élése a szocializmusnak a kapitalizmussal folytatott osztályharca egyik formája. A békés egymás mellett élés feltételei között a kapitalista országokban létrejönnek az osztályharc fejlesztésének, a gyarmati és a függő országokban a nemzeti felszabadító mozgalomnak kedvező feltételei. A forradalmi osztályharc és a nemzeti felszabadító küzdelem sikerei hozzájárulnak a békés egymás mellett élés megszilárdításához. A kommunisták kötelességüknek tartják a néptömegeknek a békés egymás mellett élés megszilárdítása lehetőségébe vetett hitét erősíteni, szilárdítani a világháború elhárítására irányuló elszántságukat. A kommunisták erejük teljéből segítséget nyújtanak, hogy a nemzetek a bér kéért, a demokráciáért és a nemzeti felszabadulásért vívott aktív harcukkal mindjobban gyengítsék és szűkítsék az imperializmus pozícióit. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése nem jelenti a szocialista és a burzsoá ideológia kibékülését. Ellenkezőleg, feltételezi a munkásosztály és minden kommunista párt harcának fokozását a szocialista eszmék győzelméért. Az államok közti ideológiai és politikai viszályokat azonban nem szabad háború útján megoldani. Az értekezletnek az a nézete, hogy a Szovjetunió általános és teljes leszerelési programjának megvalósítása történelmi jelentőségű lenne az emberiség sorsának alakulásában. E program végrehajtása az egyes országok hadviselési lehetőségének megszüntetését jelenti. Ennek megvalósítása nem könnyű dolog. Az imperialisták konok ellenállásába ütközik. Ezért fontos, hogy aktívan és elszántan harcoljunk az imperializmus agresszív erői ellen e program megvalósításáért. Egyre inkább fokoznunk kell e harcot és kitartóan kell törekednünk reális eredmények elérésére — a nukleáris fegyverkísérletek és az atomfegyvergyártás betiltására, a katonai tömbök és az idegen területeken elhelyezett katonai támaszpontok felszámolására, a fegyveres erők létszámának és a fegyverzet mennyiségének jelentős csökkentésére, ami szabaddá teszi az általános leszerelés útját. A szocialista és más békeszerető államok, a nemzetközi munkásosztály és a világ széles néptömegei aktív elszánt harcukkal elszigetelhetik az agresszív köröket, véget vethetnek a fegyverkezési versenynek és a háborús előkészületeknek, rákényszeríthetik az imperialistákat, hogy megegyezzenek az általános leszerelésről. A fegyverkezési verseny nem olyan tényező, mely meggátolná a háborút, vagy biztosítaná a lakosság nagyfokú foglalkoztatottságát és jólétét. A fegyverkezési verseny háborúhoz vezet. A fegyverkezési verseny csupán a monopolisták és a háborús üzérek maroknyi csoportjának az érdeke. A tőkés országok népe minduntalan követeli a háborús kiadások leszállítását, hogy a felszabadult eszközöket a néptömegek életkörülményeinek megjavítására használják fel. Minden országban széleskörű tömegmozgalmat kell kibontakoztatni annak eleresére, hogy a leszerelés eredményeképpen felszabaduló eszközöket és erőforrásokat a békés termelés céljaira, a lakásépítésre az egészségügyre, az általános művelődésre, a szociális biztosításra, a tudományos kutatás fejlesztésére, stb. használják fel. A leszerelés most mar a néptömegek harci követelése, törtenelmi szükségszerűség. Aktív, határozott harccal kell rákényszeríteni az imperialistákat a nepek ezen követelésének teljesítésére A szocialista országok kommunista és munkáspartjai a jövőben is következetesen folytatlak a különböző társadalmi rendszerű államok bekes együttélésének politikáját és mindent megtesznek, hqgy mégszabadítsák a népeket egy újabb háború borzalmaitól és gyötrelmeitől. A legnagyobb fokú éberséget tanusitjak az imperializmussal szemben, mindenkeppen szilárdítani fogják az egész szocialista tábor erejét és védelmi képességét, s minden szükséges intézkedést megtesznek sére biztonságának és a békének megőrzéA kommunisták nemcsak abban látják történelmi küldetésüket, hogy a

z egész világon megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, s örökre kizárják mindenfajta háború lehetőségét az emberi társadalom életéből, hanem hogy már korunkban megmentsék az emberiséget egy új világháború rémétől. A világ kommunista pártjai minden erejüket és energiájukat e nagy történelmi küldetésnek szentelik

. (Folytatás a 4. oldalon)' ÜJ SZÓ 3 +1960. december 6,