Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-06 / 338. szám, kedd

Ä KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KÉPVISELŐINEK ÉRTEKEZLETÉN ELFOGADOTT NYILATKOZAT (Folytatás az 1. oldalról) dése és az imperializmus pozícióinak állandó gyengülése a szocializmussal folytatott gazda­sági versenyben, a nemzeti felszabadító harc új, óriási fellendülése és a gyarmati rend­szer gyorsuló széthullása, a kapitalista gaz­dasági világrendszer növekvő, ingatagsága a kapitalizmus ellentmondásainak kiéleződése, az állam monopol-kapitalizmus fejlődése és a militarizmus növekedése következtében, a monopóliumok és a nemzet érdekei közti ellentétek elmélyülése, a burzsoá demokrácia korlátozása, a közigazgatás önkényuralmi és fasiszta módszereinek irányzata, a burzsoá politika és ideológia mély válsága — mindez azt bizonyítja, hogy új szakaszába lépett a kapitalizmus általános válságának fe j­lődése E szakasz sajátossága, hogy nem a világhá­borúval kapcsolatban jött létre, hanem olyan helyzetben, amikor két rendszer versenye és küzdelme folyik, az erőviszonyok állandóan a szocializmus javára alakulnak, komolyan ki­éleződik az imperializmus valamennyi ellent­mondása, amikor a békeszerető erők sikeres harca a békés egymás mellett élés megvaló­sításáért és megszilárdításáért nem engedte meg az imperialistáknak, hogy támadó tet­teikkel megbontsák az általános békét, ami­kor a széles néptömegeknek a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmu­sért vívott harcának légköre uralkodik. Minden forradalmi erő egyesül az Imperia­lista elnyomás és kizsákmányolás ellen. A szocializmust és a kommunizmust építő né­pek, a munkásosztály forradalmi mozgalma a kapitalista országokban, az elnyomott népek nemzeti felszabadító küzdelme és a demokra­tikus mozgalmak, - korunknak e nagy erői egyetlenegy hatalmas áramlatban egyesülnek, amely alámossa és szétmállasztja az imperia­lista világrendszert. Korunk középpontjában a nemzetközi munkásosztály és fő műve, a szocialista világrendszer áll. Ez a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért és az emberiség haladásáért vívott küzdelem győzelmének záloga. II. 1 Ä szocialista világrendszer fejlődésé­f nek új szakaszába lépett. A Szovjet­\ unió sikeresen építi a fejlett kommu­l ? nista társadalmat. A szocialista tábor l ? más országai sikeresen építik a szocia­1 lizmus alapjait, egyesek már átlépték í a fejlett szocialista társadalom építése f időszakának küszöbét. E rendszeren belül a szocializmus döntő győzelmeket ért el. E győzelmek a marxiz­mus-leninizmus diadalai, amelyek szemlélte­tően megmutatják a tőke által leigázott minden népnek, hogy az e tanítás szerint megszervezett társadalom feltárja a gazda­ság és a kultúra felvirágzásának, a nép ma­gasfokú életszínvonala és békés boldog élete elérésének korlátlan lehetőségeit. A népgazdaságfejlesztési hétéves tervet sikeresen teljesítő szovjet nép gyors ütem­ben megteremti a kommunizmus anyagi-mű­szaki alapját. A világ civilizációjában új kor­szakot nyitó szovjet tudomány megvetette a világűr meghódításának alapjait és így meggyőzően bebizonyította a szocialista tábor gazdasági és technikai hatalmát. A Szovjet­unió a történelemben elsőként tör utat az egész emberiségnek a kommunizmus felé. Ragyogó példa az egész világ népei előtt, leghatalmasabb támaszuk a békéért és a demokratikus szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért és a szociális haladásért ví­vott harcban. A kínai népi forradalom megsemmisítő csapást mért az imperializmus ázsiai pozí­cióira és óriási mértékben hozzájárult a világ erőviszonyainak a szocializmus javára való megváltozásához. Ez a forradalom új, hatal­mas ösztönzője lett a nemzeti felszabadító mozgalomnak, igen erős hatást gyakorolt Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeire. A népi demokratikus köztársaságok, Albá­nia, Bulgária, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Kína, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyel­ország, Románia, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, amelyek a nagy Szovjetunióval együtt létrehozták a hatalmas szocialista tábort, történelmileg rövid időn belül óriási sikereket értek el a szocializmus építésében. A néphatalom ezekben az országokban igazolta rendíthetetlen szilárdságát. Nép­gazdaságukban döntő befolyásuk a szocialista termelési viszonyoknak van, örökre felszá­molták vagy sikeresen felszámolják az ember­nek ember általi kizsákmányolását, A szo­cialista országok gazdasága a szocialista ipa­rosítás politikájának sikeres megvalósítása következtében felvirágzik és sokkal gyorsab­ban fejlődik a kapitalista országok gazdasá­gánál. Ezek az országok fejlett ipart léte­sítettek. Az azelőtt agrár országok ipari­agrár országokká váltak vagy válnak. Az összes népi demokratikus országban az elmúlt években megoldották vagy most old­ják meg sikeresen a szocialista építés leg­nehezebb kérdését, a parasztság önkéntes áttérését a magántulajdonon alapuló apró gazdaságból a szocialista szövetkezeti nagy­ŰJ SZÖ 2 * 1960. december 6. üzemi termelésre. A lenini szövetkezeti terv olyan országokban igazolta nagy életképes­ségét, amelyekben a parasztságot a föld ma­gántulajdonával hosszú ideig tartó és mély­reható kapcsolatok hagyományai jellemezték, valamint olyan országokban, ahol még csak nemrégen számoltak le a feudális viszonyok­kal. A munkásosztály vezetésével megszilár­dult a munkások és a parasztok testvéri szö­vetsége, amelynek megőrzése és megszilár­dítása V; I. Lenin tanítása értelmében a pro­letárdiktatúra legfontosabb alapelve. A két dolgozó osztály ezen szövetsége, amely a szo­cialista rendszer politikai alapja, a szocializ­mus építése során állandóan fejlődik, a munkásosztály vezetésével hozzájárul a nép­hatalom további megszilárdításához és a parasztság önkéntes szövetkezeti tömörí­tésének lenini elve alapján elősegíti a me­zőgazdaság szocialista átépítését. A társadalom szociális szerkezetében tör­ténelmi változások történtek. A népi demok­rácia országaiban már nem létezik földbir­tokos és tőkés osztály. A társadalom fő ereje a munkásosztály lett, amelynek sorai gyarapodnak, növekszik öntudata és politikai érettsége. A szocializmus a parasztságot felszabadította az ősi nyomor alól és a társadal­mi fejlődés aktív erejévé formálta. Létrejön a dolgozó néppel szorosan egybefonódott, új, szocialista értelmiség. A műveltség és a kultúra mindenki számára szabadon hoz­záférhetővé vált. A szocializmus így létre­hozta a társadalom kulturális fejlődésének, az ember tehetsége és képességei általános és teljes felvirágzásának nemcsak politikai, hanem anyagi feltételeit is. A gazdaság si­keres fellendítése alapján állandóan növek­szik a néptömegek életének anyagi színvo­nala. A soknemzetiségű szocialista államokban létrejött és megszilárdult az összes nem­zetiségű dolgozók megbonthatatlan szövetsé­ge. A marxi-lenini nemzetiségi politika győ­zelme a szocialista országokban, a nemzeti­ségek igazi egyenjogúsága, gazdaságuk és a kultúrájuk fejlődése lelkesítő példa a nemzeti elnyomás ellen küzdő népeknek. A népi demokratikus országokban a szo­cialista ideológia kifejező sikereket ért el a burzsoá ideológia elleni küzdelemben. Hosszú harc ez, amely az emberek tudatából a bur­zsoá ideológia maradványainak teljes kikü­szöböléséig tart. A társadalom erkölcsi-politikai egysége, mely a történelem folyamán első ízben a Szovjetunióban jött létre és szilárdult meg, most a többi szocialista országban is erősödik. Ez lehetővé teszi'a szabad dolgozó emberek alkotó energiájának minél tökéletesebb kiak­názását a szocialista társadalom termelő erőinek fellendülése és a társadalom felvi­rágzása érdekében. A szocialista társadalom állandóan tökéle­tesedik. E társadalom mind érettebbé válik, nap nap után a munka iránti kommunista viszonyt és az eljövendő kommunista társa­dalom más elemeit szüli. Mindinkább töké­letesebbé válnak a szocialista gazdaság irá­nyításának és a gazdaságtervezésnek mód­szerei. A szocialista demokrácia tovább fej­lődik, növekszik a néptömegek részvétele a gazdaság és a kulturális építés irányításá­ban s az állam egyes funkciói fokozatosan a társadalmi szervezetekre hárulnak át. A kapitalizmus felújításának szociális­gazdasági lehetősége tehát nemcsak a Szovjetunióban, hanem más szocialista országokban is ki lett küszöbölve. A szocialista tábor egyesült ereje biz­tos záloga minden szocialista ország­nak az imperialista reakció cselszövé­seivel szemben. A szocialista államok tömörülése egységes táborban, e tá­bor egységének szilárdulása és erejének állandó gyarapodása az egész rendsze r • keretében biztosltja a szocializmus tel­jes győzelmét. A munkásosztály és a parasztság hősies munkájának, a kommunista és a munkáspár­tok óriási tevékenységének köszönhetően az elmúlt években létrejöttek a termelőerők további rohamos fejlődésének, a szocialista országok s a kapitalizmus közt folyó békés gazdasági versenyben a legnagyobb időelőny és a győzelem elérésének igen kedvező ob­jektív feltételei. A szocialista államok élén álló marxi-lenini pártok kötelességüknek tart­ják e lehetőségek megfontolt és helyes kiak­názását. A nagý győzelmeket elérő és a nehéz pró­bákban helytálló kommunista pártok gazdag és sokoldalú tapasztalatokra tettek szert a szocialista építés irányításában. A szocia­lista országok és az egész szocialista tábor sikere a szocialista építés általános törvény­szerűségei helyes kihasználásának, minden ország történelmi sajátosságai és az egész szocialista rendszer érdekei tekintetbevételé­nek, ezen országok népe törekvéseinek, szoros testvéri együttműködésének és kölcsönös in­ternacionális segítségének, elsősorban pedig a Szovjetunió testvéri internacionális segítsé­gének köszönhető. A szocialista országok fejlődésének tapasz­talatai újra igazolják, hogy sikereik és győ­zelmeik legfontosabb nemzetközi feltétele a kölcsönös segítségnyújtás és támogatás, a szocialista tábor országai egysége és tömö­rülése valamennyi előnyének kihasználása. Ho­mokra épülnek és kudarcra vannak ítélve az im­perialistáknak, a renegátoknak és a revizio­nistáknak a szocialista táboron belüli szaka­dás keletkezésébe vetett reményei. Minden szocialista ország szemefényeként őrzi a szo­cialista tábor egységét. A szocialista gazdasági világrendszer egybe­kapcsolódik a közös szocialista termelési vi­szonyokkal és a szocializmus gazdasági törvé­nyei alapján fejlődik. Sikeres fejlődésének érdekei megkívánják: a szocialista építésben a tervszerű és arányos fejlődés törvényének következetes kihasználását; a néptömegek al­kotó kezdeményezésének fejlesztését; a nép­gazdasági tervek egybehangolása, a termelés­nek a szocialista világrendszer keretén belüli s az önkéntességre, a kölcsönös előnynyúj­tásra, valamint a tudományos-műszaki színvo­nal általános emelésére támaszkodó szakosí­tása és kooperációja útján a nemzetközi munkamegosztás rendszere állandó tökélete­sítését; a kollektív tapasztalatok tanulmá­nyozását; az együttműködés és a testvéri kölcsönös segítségnyújtás megszilárdítását; ezen az alapon a gazdasági fejlődés színvo­nalában a történelem során létrejött különb­ségek fokozatos leküzdését s a szocialista rendszer valamennyi országa kommunizmusba való többé-kevésbé egyidejű átmenete anyagi alapjának létrehozását. A szocialista építés gyakorlatában a kü­lönböző országol ">an szert tettünk a szocia­lista tábor kollektív tapasztalataira. E ta­pasztalatok sokoldalú tanulmányozása a test­vérpártok által, a konkrét feltételekhez és a nemzeti sajátosságokhoz igazodó alkotó al­kalmazásuk és gazdagításuk, minden szocialis­ta ország fejlődésének megfellebbezhetetlen törvénye. A szocialista országok kommunista és mun­káspártjai lehetőségeik keretében gyors ütem­ben fejlesztve országuk Ipari és mezőgazda­sági termelését, internacionális kötelességük­nek tartják teljes mértékben felhasználni a szocialista rendszer valamennyi előnyét és az adott ország belső forrásait annak érdeké­ben, hogy közös erővel a lehető legrövidebb időn belül megoldjuk történelmi feladatunkat, — megelőzzük a kapitalista világrendszert, az ipari és a mezőgazdasági termelés volumenjé­ben, majd a gazdaságilag legfejlettebb álla­mokat az egy lakosra eső termelésben és az életszínvonalban is. E feladat teljesítése ér­dekében feltétlenül állandóan tökéletesíteni kell a politikai és a gazdasági munkát, a népgazdaság irányításának módszereit, a tu­dományosan indokolt szocialista gazdálkodást, a folyamatos műszaki haladás alapján a mun­katermelékenység általános növelését, a terv­gazdálkodást, az anyagi érdekeltség és a tár­sadalom jólétéért végzett munka erkölcsi ös'z­tönző erőinek sokoldalú fejlesztése lenini alapelveinek szigorú betartását, mégpedig a tömegek politikai öntudatának fokozásával, a munka és a fogyasztás aránya fölötti ellen­őrzéssel. A szocialista országok kommunizmusba va­ló átmenetének nélkülözhetetlen anyagi alap­ja a termelés magas színvonalának elérése a legújabb technika, a népgazdaság villamosí­tása, a termelés gépesítése és automatizálása alapján, ami nélkül nem hozható létre az anyagi javaknak a kommunista társadalomban elkerülhetetlenül szükséges bősége. Ezen az alapon kell fejleszteni a kommunista társadal­mi kapcsolatokat, sokoldalúan növelni a nép­tömegek politikai öntudatosságát, nevelni az új, kommunista társadalom emberét. A szocialista tábor a szabad, független, nemzetek szociális, gazdasági és politikai kö­zössége, amelyet a szocializmus és a kommu­nizmus útján szorosan összefűz a nemzetközi szocialista szolidaritás, a közös érdekek és célok egysége. A szocialista országok köl­csönös kapcsolatainak szilárd törvényszerűsé­ge a marxizmus-leninizmus elveinek, a szo­cialista nemzetköziségnek szigorú betartása. A szocialista tábor biztosítja minden szocia­lista ország igazi egyenjogúságát és önálló­ságát. A teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnynyújtás, s az elvtársi segítség elveihez igazodó szocialista államok tökéletesítik a sokoldalú gazdasági, politikai és kulturális együttműködést, ami összhangban áll mind az egyes szocialista országok, mind az egész szo­cialista tábor érdekeivel. A szocialista világrendszer legnagyobb vív­mányai közé tartozik azon marxi-lenini taní­tás gyakorlati igazolása, hogy az osztályantago­nizmus megszűnésével, együtt a nemzetek kö­zötti antagonizmus is megszűnik. A kapitalis­ta rendszer törvényszerűségeit az osztályok, a nemzetek és az államok közötti antagonista ellentétek jellemzik, amelyek háborús össze­csapásokra vezetnek. Ezzel szemben a szocia­lista rendszer jellegében nem léteznek e rendszer nemzetei és államai közötti ellent­mondások és konfliktusok objektív okozói. A szocialista rendszer fejlődése mind jobban hozzájárul az államok és a nemzetek tömö­rüléséhez, a kölcsönös együttműködés vala­mennyi formájának megszilárdulásához. A szocializmus szervesen egybefűzi a népgaz­daság, a kultúra, az államiság fejlődését az egész szocialista világrendszer megszilárdítá­sának és fejlesztésének, a nemzetek mind tö­kéletesebb egybehangolásának érdekeivel. A szocialista rendszer érdekei és a nemzeti ér­dekek közt harmonikus kapcsolatok vannak. Ezen alapon jött létre és szilárdul a nagv szocialista közösség valamennyi nemzetének erkölcsi-politikai egysége. A nemzeteknek a szocialista rendszerben létrejött testvéri szö­vetsége és kölcsönös segítségnyújtása vál­totta fel a kapitalizmusra jellemző politikai elszigetelődést és a nacionális önzést. A szo­cialista országok népeinek közös érdeke, a szocializmus és a béke érdeke megkívánja, hogy a politikában helyesen egybekapcsoljuk a szocialista nemzetköziség és a szocialista ha­zafiság alapelveit. Minden kommunista párt, amely az államban uralkodó párttá vált, tör­ténelmi felelősségei tartozik nemcsak az or­szág, hanem az egész szocialista tábor sor­sáért. Az 1957. évi Nyilatkozat teljesen helyesen kimondotta, hogy a nemzeti sajátosságok szerepének eltúlzása, a szocialista forrada­lomról és a szocialista építésről szóló általá­nos marxista-leninista alapelvektől való elté­rés kárt okoz a szocializmus közös ügyének. A Nyilatkozat ugyanakkor egészen helyesen megállapítja, hogy a marxizmus-leninizmus megköveteli a szocialista forradalom és a szocialista építés általános alapelveinek al­kotó alkalmazását minden ország konkrét tör­ténelmi viszonyainak megfelelően és nem en­gedi meg más országok kommunista p'.rtjai politikájának és taktikájának gépies lemáso­lását. Ha a proletár párt semmibe sem veszi a nemzeti sajátosságokat, elszakadhat az élettől, a tömegektől s így árthat a szocia­lizmus ügyének. A szocialista rendszer uralomra kerülése után önmaguktól nem tűnnek el a naciona­lizmus és a nemzeti korlátoltság megnyil­vánulásai. A szocialista országok testvéri kapcsolatai és barátsága megszilárdításának elkerülhetetlenül szükséges feltétele a kom­munista és munkáspártok marxista-leninista nemzetközi politikája, valamennyi dolgozó nevelése az internacionalizmus és a hazafiság egybekapcsolása szellemében, a burzsoá na­cionalizmus és a sovinizmus maradványainak leküzdéséért vívott határozott harc. A kommunista és munkáspártok fá­radhatatlanul nevelik a dolgozókat a szocialista nemzetköziség szellemében, a nacionalizmus és a sovinizmus min­den megnyilvánulása elleni engesztel­hetetlenség szellemében. A kommunista és munkáspártok, valamint a szocialista országok népei tömörségében és egysé­gében, a marxista-leninista tanítás iránti hűségében rejlik minden szocia­lista ország és az egész szocialista tá­bor erejének és legyőzhetetlenségének fő forrása. A szocialista országok kommunizmus felé tö­rő népe az egész emberiség számára az új társadalom példája. A kapitalista világ dol­gozói mély érdeklődéssel kísérik figyelemmel a szocializmus és a kommunizmus építőinek alkotó tevékenységét. Ez felelőssé teszi a marxista-leninista pártokat és a szocialista országok népét a szocializmus és a kommu­nizmus sikeres építéséért az egész nemzet­közi munkásmozgalom előtt. A kommunista és munkáspártok feladatu­kat a nemzetek nagy szocialista közösségének fáradhatatlan szilárdításában látják, amely­nek nemzetközi szerepe és befolyása a világ eseményeinek alakulására évről évre növek­szik. Elérkezett az az idő, amikor a világ­rendszert alkotó szocialista államok a v ilág fejlődését erősen befolyásoló nemzetközi erővé váltak. A béke a de­mokrácia és a szocializmus érdekében létrejöttek a jelenlegi legfontosabb problémák újszerű megoldásénak reális lehetőségei. III. Korunk legégetőbb problémája a háború és a béke problémája. A háború a kapitalizmus állandó kísérő je­lensége. Az ember ember általi kizsákmányo­lásának és az ember ember általi elpusztítá­sának rendszere — ez a kapitalista rendszer két oldala. Az imperializmus két pusztító vi­lágháborúba sodorta az emberiséget s most még borzalmasabb katasztrófával fenyeget. A tömeges pusztítás és megsemmisítés rette­netes eszközeit hozták létre. Ezen eszközök alkalmazása egy új háborúban egész országo­kat elpusztíthat, a világ termelésének és kul­túrájának legnagyobb központjait romhalmaz­zá változtathatja. Egy ilyen háborúban az emberek százmilliói pusztulnának el és szen­vednének még a háborúban részt nem vevő országokban ls. Az imperializmus komolyan veszélyezteti az egész emberiséget. A népeknek rendkívüli, eddig még soha nem gyakorolt éberséget kell tanúsítaniuk. Amíg létezik az imperializmus, megmarad a támadó háború talaja is. Minden ország népe látja, hogy még nem oszlattuk el az új világháború ve­szélyét. Az agresszió és a háború fő ereje az amerikai imperializmus, amely politikájában megtestesíti a terjeszkedő reakció ideológiáját. Az amerikai imperializ­mus „a kommunista veszéllyel szembeni vé­delem" leple alatt az angol, francia és nyu­gatnémet imperialisták részvételével sok or­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents