Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-06 / 338. szám, kedd

UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGANAK NAPUAPJA A nemzetközi kommunisto mozgalom hnrcos programja Hfjmr

oii j BÉKE ÉS Ä SZOCIALIZMUS GYŐZNI FOG! Közöljük a kommunista és munkáspártok képviselői értekezletének nyilatkozatát, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulójának ünnepségei alkalmából a Moszkvában novemberben megtartott értekezlet egyhangúlag jóváhagyott A kommunista és munkáspártok képviselőinek értekezletén elfogadott NYILATKOZAT 1960. december 6. kedd 30 fillér XIII. évfolyam, 338. szám A kommunista és munkáspártok képviselői értekezletükön megvitatták a mai nemzetközi fejlődés s a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott további harc időszerű problémáit. Az értekezlet résztvevői minden megvitatott kérdésben egységes nézeteket vallottak. A kommunista és munkáspártok egyöntetűen hangsúlyozzák hűségüket az 1957-ben elfogadott Nyilatkozathoz és Békekiáltványhoz. Az alkotó marxizmus-leninizmus ezen programjellegű dokumentumai meghatározták a nemzetközi kommunista mozgalom elvi álláspontját a jelenlegi időszak legfontosabb kérdéseiben és óriási mértékben hozzájárultak a kommunista és munkáspártok törekvéseinek egységesítéséhez a közös célokért vívott harcban. Ezek a dokumentumok továbbra is az egész nemzetközi kommunista mozgalom harci lobogói, tevékenységének útmutatói. Az elmúlt három év eseményei igazolták, hogy a Nyilatkozat és a Békekiáltvány helyesen elemezte a nemzetközi helyzetet és a világfejlődés távlatait, igazolta az alkotó marxizmus-leninizmus nagy tudományos erejét és aktív szerepét. Ezeknek az éveknek legnagyobb eredménye a szocialista világrendszer erej

ének és nemzetközi befolyásának gyors n

övekedése, a nemzeti felszabadító mozgalom csapásai alatt a gyarmati rendszer széthullásának aktív folyamata, az osztályösszecsapások növekedése a kapitalista világban, a kapitalista világrendszer: további hanyatlása és bomlása. A világ porondján mindinkább kifejezésre jut a szocializmus erőinek túlsúlya az imperializmus fölött, a béke erőinek túlsúlya a háború erői fölött. Az imperializmus azonban pozíciói megőrzésére törekedve szabotálja a leszerelést, a „hidegháború" meghosszabbítására és minden erejéből annak kiélezésére törekszik, makacsul előkészíti az új világháborút. Az élet ezért sürgetően megköveteli, hogy a háború elhárítása és az emberek békés életének biztosítása érdekében mindjobban egybeforrjon a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, az imperialistaellenes nemzeti mozgalom, minden békeszerető állam, valamennyi békeharcos törekvése és céltudatos tette. Az élet sürgetően megköveteli, hogy még jobban egybetömörüljön minden forradalmi erő az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívott harcban. I. Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött meg. Korunk két ellentétes társadalmi rend küzdelmének, a szocialista és a nemzeti felszabadító forradalmaknak, az imperializmus felbomlásának, a gyarmati rendszer felszámolásának, új és új nemzetek szocialista útra térésének, a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmének kora. Korunknak fő jellemző vonása, hogy a szocialista világrendszer döntő tényezővé válik az emberi társadalom fejlődésében. A szocializmus az elmúlt évtizedekben az új és a régi világ közti gigantikus összecsapásokban mutatta meg erejét és legyőzhetetlenségét. Csődöt mondtak az imperializmusnak és rohamosztagának, a fasizmusnak kísérletei, hogy háborúval tartóztassák fel a történelmi fejlődést. Az imperializmus Európában és Ázsiában képtelen volt gátat vetni a szocialista forradalmak útjába. A szocializmus világrendszerré vált. Az imperializmus megkísérelte a szocialista államok gazdasági fellendülésének fékezését. Ezek a törekvések csődöt mondtak. Az imperializmus mindent megtett a gyarmati rabság rendszerének megőrzéséért. Ez a rendszer azonban széthullóban van. A szocialista világrendszer szilárdulásával mind határozottabban a függetlenségért, a demokráciáért és a szociális haladásért küzdő nemzetek javára alakul a nemzetközi helyzet. Korunkban az emberi társadalom történelmi fejlődésének alapvető tartalmát, i

rányát és sajátosságait a szocialista * világrendszer, az imperializmus ellen s a társadalom szocialista átépítéséért küzdő erők határozzák meg. Az imperializmus semmiféle kísérlete nem állíthatja meg a történelem fejlődését. Létrejöttek a szocializmus további döntő győzelmének szilárd feltételei. A szocial

izmus teljes győzelme elkerülhetetlen. A társadalmi fejlődés igazolja Lenin látnoki szavait, hogy a világforradalom alakulását főleg gazdasági építésükkel fogják befolyásolni azok az országok, amelyekben győz a szocializmus. A szocializmus példátban alkotó sikereket ért el a termelésben, a tudományban, a technikában és az emberek új, szabad közösségének létrehozásában, amely mind nagyobb mértékben elégíti ki anyagi és szellemi szükségleteiket. Közeledik az idő, amikor a szocializmus részarányát tekintve is első helyre kerül a világtermelésben, A kapitalizmus vereséget szenved az emberi tevékenység legfontosabb szakaszán — az anyagi termelésben. A szocialista rendszer szilárdulása és fejlődése mindnagyobb befolyást gyakorol a kapitalista országok népeinek harcára. A szocialista világrendszer példájának ereje forradalmasítja a kapitalista világ dolgoziónak gondolkodásmódját, harcra ösztönzi őket a kapitalizmus ellen és óriási mértékben megkönnyíti e harc feltételeit. A töke országaiban növekednek és erősödnek azok a belső erők, amelyek a béke s a nemzeti függetlenség megőrzésére, a demokrácia és a szocializmus győzelmének kivívására hivatottak. A kapitalista világrendszert a hanyatlás és a bomlás mélyreható folyamata uralja. Az imperializmus ellentmondásai meggyorsították a monopolkapitalizmus átnövését az állammonopolista kapitalizmusba. Az állammonopolista kapitalizmus növeli a monopóliumok hatalmát a nemzet élete fölött s egységes mechanizmusban egyesíti a monopóliumok és az állam erejét, amely a kapitalista rendszer megmentését, a munkásosztály kizsákmányolásával s a lakosság széles rétegeinek meglopásával az imperialista burzsoázia nyereségeinek maximális gyarapítását szolgálja. Nincs azonban olyan eszköz, amely a monopolista burzsoáziának lehetővé tenné a kapitalizmus megmentését. A maroknyi monopóliumok érdekei összeegyeztethetetlen ellentétben állnak a nemzet érdekeivel. A kapitalista társadalom osztály- és nemzeti ellentétjei, a belső és a külső ellentmondások jelentősen kiéleződtek. Az ellentmondások csomóját még jobban összebogozzák azok a törekvések, amelyek a kapitalizmus korhadt tartóoszlopait a militarizmussal akarják alátámasztani. A kapitalista világban még sohasem volt ilyen mély a termelőerők és a termelési viszonyok közti konfliktus. A kapitalizmus mindjobban akadályozza korunk tudományos és technikai sikereinek kiaknázását a társadalmi haladás érdekében. Az emberi lángész felfedezéseit az emberiség ellen használja fel, a pusztító háborúk borzalmas eszközeivé változtatja őket. A kapitalista gazdaság mind ingatagabb A kapitalizmus ellentmondásai mind nemzeti, mind nemzetközi viszonylatban kiéleződnek annak ellenére, hogy egyes kapitalista országokban kisebb vagy nagyobb mértékben növekszik a termelés. Számos kapitalista ország még nem küzdötte le a közelmúlt gazdasági válsága valamennyi következményét s máris az új gazdasági megrázkódtatások fenyegetik őket. Mindinkább elmélyül a kapitalista termelés anarchista jellege. Hallatlanul erősödik a kapitalista koncentráció folyamata, gyarapodnak a monopóliumok nyereségei és extraprofitjaik. A monopoltőke új formákkal, elsősorban a munka intenzitásának növelésével határtalanul fokozta a munkásosztály kizsákmányolását. A kapitalista automatizálás és racionalizálás újabb gyötrelmekkel sújtja a dolgozókat. A munkásosztály egyes országokban csak szívós harccal csikarta ki számos égető követelményének teljesítését. Sok kapitalista országban azonban az életszínvonal továbbra is alacsonyabb a háború előttinél. A burzsoázia ígéretei ellenére csak egyes kapitalista országok biztosították a teljes alkalmaztatottságot, s azt is csak ideiglenesen A monopóliumok uralma mindjobban megrövidíti a széles paraszti tömegeknek, a kis és középburzsoázia számottevő rétegeinek érdekeit. A kapitalista országokban, beleértve néhány legfejlettebbet is, továbbra is léteznek, sőt bővülnek a gazdaságilag igen fejletlen ágazatok, amelyekben a tömegek nyomora különösképpen nagy. Mindez újra megcáfolja a burzsoá ideológusok és a revizionisták hazug koholmányait, hogy a jelenlegi kapitalizmus „népi kapitalizmus" lett, hogy létrehozta „az általános jólét államát", amely le tudja küzdeni a termelési anarchiát, a gazdasági válságot és minden dolgozó számára jólétet teremt. A kapitalizmus fejlődésének egyenlőtlensége mind jobban megváltoztatja az imperialista államok erőviszonyát. Minél jobban leszűkül az imperialista uralom övezete, annál erősebben megnyilvánulnak az imperialista nagyhatalmai, közti ellentétek. Soha nem ismert méretekben kiéleződött a piac problémája. Az „integráció" jelszavának leple alatt létrejött új államokközti szervezetek valójában kélezik az ellentmondásokat és a harcot az imperialista országok között. Ezek a szervezetek a legnagyobb kapitalista szövetségek között kapitalista világpiac felosztásának, az erősebb imperialista államok gyengébb partnerei gazdaságába való behatolásának új formái. A kapitalizmus korhadása a legkifejezőbben a jelenlegi imperializmus legfontosabb országában, az Amerikai Egyesült Államokban mutatkozik meg. Az USA monopoltőkéje szemmel láthatóan képtelen a rendelkezésére álló termelőerők felhasználására. Az Egyesült Államok — az összes fejlett kapitalista állani közül a leggazdagabb — rendkívül nagy s idült munkanélküliség országa lett. Tartós jelenség itt az ipari kapacitás fokozódó veszteglése. A termelés háború utáni fejlesztésének irama csökkent s alig előzi meg a lakosság létszámának gyarapodását annak ellenére, hogy a dolgozók életszínvonalának csökkentése árán óriási mérték' en növekedtek a katonai kiadások. Gyakoribb lett a túltermelési válság. A kapitalizmus iparilag legfejlettebb országa a leginkább eltorzított, militarizált gazdaság országává vált. Az Amerikai Egyesült Államok az őszes kapitalista ország közül a legnagyobb mértékben kiszipolyozza az ázsiai és főleg a latin-amerikai országok gazdagságát, fékezve fejlődésüket. Az amerikai töke mindjobban behatol Afrikába. Az amerikai imperializmus a legnagyobb nemzetközi kizsákmányoló lett. Az USA Imperializmusa számos állam uralására törekszik. E törekvésének fő eszköze a katonai tömbök és a gazdasági „segítség" politikája. A fejlett kapitalista államok függetlenségét is megsérti. A legfejlettebb kapitalista országoknak az amerikai imperializmussal szövetkező uralkodó monopolista burzsoáziája feláldozza országa függetlenségét, mivel arra számít, hogy az USA imperialistáinak segítségével elnyomja a forradalmi felszabadító erőket, a dolgozókat megfosztja demokratikus jogaiktól és meggátolja a néptömegeknek a szociális haladásért folytatott harcát. Az amerikai imperializmus ezeket az országokat bevonja a fegyverkezési versenybe, az új agresszív háború előkészítésének politikájába, a szocialista és a semleges államok elleni felforgató tevékenységbe. A kapitalista rendszer alapjai annyira korhadtak, hogý az egyes országokban uralkodó imperialista burzsoázia már képtelen önmagában megbirkózni a demokrácia és haladás gyarapodó s tömörülő erőivel. Az imperialisták az USA által vezetett katonai-politikai csoportokba tömörülnek, hogy közösen küzdjenek a szocialista tábor ellen, megfojtsák a nemzeti felszabadító, a munkás- és a szocialista mozgalmat. Az elmúlt évek nemzetközi es

eményeinek lefolyása számos új bizo

nyítékot szolgáltat arról, hogy az amerikai i

mperializmus a nemzetközi csendőr, a világreakció legfontosabb tá

masza és az egész világ népeinek ellensége. A katonai tömböknek az Egyesült Államok által létrehozott rendszerét gyengíti egyrészt tagjaik egymás elleni harca, valamint a tömegek kUzdelme e tömbök felszámolásáért. Az amerikai imperialisták támadó tömbjeik megszilárdítására törekednek, ami a tömegek erősödő ellenállását váltja ki. Az USA továbbra is a jelenkori imperializmus fő gazdasági, pénzügyi és katonai ereje, habár részaránya a tőkés világ gazdaságában csökkent. Az angol és a francia imperialisták elkeseredetten harcolnak pozícióik megőrzéséért. Erősödik a nyugatnémet és a japán monopóliumok terjeszkedése, amelyek felújították hatalmukat és szoros kapcsolatban állnak az amerikai monopóliumokkal. A nyugatnémet monopóliumok imperialista politikájukkal mind aktívabban törekednek a fejletlen országok kizsákmányolására. A nemzetek mindhatározottabban küzdenek az imperializmus ellen. Kibontakozódik a munka és a tőke, a demokrácia és a reakció, a szabadság és a gyarmatosítás erői közti grandiózus harc. A mélyen népi forradalom győzelme Kubában nagyszerű példát szolgáltatott Latin-Amerika nemzeteinek. Leküzdhetetlen erővel kibontakozott Afrikában a gyarmatosítás ellen, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért küzdő mozgalom. Irakban siker koronázta az imperializmus-ellenes nemzeti felkelést. Japánban elterjedt a néptömegek hatalmas mozgalma a japán-amerikai katonai szövetség ellen, a békéért, a demokráciáért és a nemzeti függetlenségért. Az olasz dolgozók harci elszántságáról tanúskodik a néptömegek aktív fellépése a demokrácia védelmében. Franciaországban erősödik a harc a demokráciáért, s a személyi hatalom reakciós rendszerével s mben. Áz USA-ban, Argentínában, Uruguayban, Chilében, Indiában, Angliában, Kanadában, Belgiumban és más tőkés országokban terjednek a munkások nagy sztrájkjai. Tömegméretűvé válnak az USA néger lakosságának akciói létfontosságú érdekeik védelmében. Spanyolországban és Portugáliában erősödnek a törekvések a népi erők egyesítésére a fasiszta diktatúra ellen, Görögországban szilárdul a demokratikus mozgalom, Kolumbiában és Venezuelában megdöntötték a katonai diktátori rendszert, Dél-Koreában és Törökországban, érzékeny csapást mértek az amerikabarát bábkormányokra. DélVietnamban és Laoszban kibontakozódik a nemzeti demjkratikus mozgalom, mely az amerikai imperialisták, valamint kiszolgálók ellen irányul. Indonézia népe hazájában felszámolja az imperialisták, főleg a holland gyarmatosítók gazdasági pozícióinak maradványait. A béke védelmének tömegmozgalma terjed s minden világrészt felölel. Mindez szemléltető tanúbizonysága, hogy mind magasabbra tornyosulnak az imperializmus-ellenes nemzeti felszabadító harc, a háborúellenes és az osztályharc hullámai. A szocializmus győzelme a föld lakosságá- •« nak egyharmadát képviselő európai és ázsiai országok nagy csoportjában, az egész világon a szocializmusért küzdő erők hatalmas fejlő(Folytatás a 2. oldalon.)