Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-29 / 360. szám, csütörtök

MÉGIS ALÁÍRJÁK a szovjet—nyugatnéme kereskedelmi egyezményt Bonn (ČTK). — A bonni szovjet nagykövetség szerdán a következő nyilatkozatot tette közzé: — Szmimov szovjet nagykövet 1960. december 28-án a Schaumburg-palotában felkereste Adenauer szövetségi kancellárt. Beszélgetésükön von Schärpenberg külügyminiszteri államtitkár is jelen volt. A beszélgetés keretében megvitatták hl 1961—1963. évi szovjet-nyugatnémet kereskedelmi szerződés kérdését. Azokat a kételyeket, amelyek miatt a szerződés aláírását elhalasztották, — eloszlatták. A szerződést valószínűleg még 1960. december 31ig aláiráják. A Szovjetunió építi az első ceyloni kohóművet Moszkva (ČTK). — Szovjet tervező mérnökök utaztak Moszkvából Ceylonba a Colomba mellett épülő kohóüzem tervével. Az első ceyloni kohqüzemet szovjet szakemberek építik és a legkorszerűbb gépberendezéssel látják el. Nagy béketüntetések Angliában London (ČTK). — A karácsonyi nagy békefelvonulás résztvevői, akik vasárnap indultak el Liverpoolból, kedden este Oldham városba érkeztek. Számuk a hűvös időjárás ellenére is megháromszorozódott. A tüntetők többsége fiatal. A nagy békefelvonulás célpontja Hull város, ahová vasárnap, újévkor érkeznek a manifesztálók. Ez alkalommal nagy béketüntetést rendeznek a katonai támaszpontok ellen. Bonn hallgatásra akarja bírni Eichmannt Bonn (ČTK) — A nyugatnémet hivatalok felkérték az izraeli kormányt, engedje meg, hogy nyugatnémet államügyész négyszemközt „kihallgathassa" Eichmannt. Wolf frankfurti főállamügyész a nyugatnémet külügyminisztérium útján felkérte az izraeli kormányt, küldje el neki az Eichmann kihallgatásáról készített jegyzőkönyv másolatát. Bonn jogászi fogásokkal további lépéseket tesz Globke cinkosának, Eichmannak és az egész bűnpernek befolyásolására. Mint az izraeli lapok írják, dr. Servatius kölni ügyvédet azért szemelték ki Eichmann védőjének, hogy rábírja, hallgasson egyes mai nyugatnémet államférfiak náci múltjáról. A bázeli Vorwärts is azt írta, hogy sok bonni személyiség fél Eichmann vallomásától. A határozatot valóra kall váltani BRÜSSZELI UTCA A SZTRÄJK NAPJAIBAN. AZ ALTALÄNOS SZTRÁJK TELJESEN MEGBÉNÍTOTTA AZ ORSZÁG GAZDASÁGI ÉLETÉT. (ČTK—AP felv.) A belgiumi sztrájk kilencedik napja Brüsszel (ČTK). — A belgiumi sztrájkolók hadserege megerősödött. Tegnaptól kezdve egyetlen villamos, trolibusz, autóbusz sem közlekedik. Megszűnt az áramszolgáltatás. A nagyüzleteket bezárták. A rotációs gépek valamennyi nyomdában leálltak. A sztrájk tovább terjed az ország részében. A belga fővárosban és a többi nagy iparközpontban a dolgozók bejelentett tüntetéseit várják. A kormány további katonai alakulatokat, tartalékosokat és csendőröket vezényel az iparvidékekre, közben igyekszik újra felszítani a vallonok és a falamandok nemzetiségi vlszálykodását, szembeállítani egymással az ország északi és déli részét, hogy könnyebben ura lehessen a helyzetnek. Ez azonban nem sikerül. Széthúzás a kongói lázadók táborában Leopoldville (ČTK) — A nyugati sajtóirodák jelentették, hogy Lihau, Mobutu igazságügyi biztosa kijelentette: — „A puccsisták szükség esetén erőszakkal is készek megtartani a főbiztosok tanácsának hatalmát". Lihau kijelentése heves nemtetszést váltott ki a második hatalmi csoport körében, Ileo „kormányának" táborában. Mint tudjuk, Kaszavubu köztársasági elnök a törvényeket megszegve nevezte ki Ileo kormányát. Nyugati sajtójelentések szerint a két vetekedő csoport legutóbb öszszetüzött. Kaszavubu hívei követelik, hogy Mobutuék januártól adják át a hatalmat Ileo kormányának. Mobutu legutóbbi jelentéséből azonban kitűnik, hogy nem akarja feloszlatni „kormányszervét", sőt törvényes kormánnyá akarja emelni. A kormány minden módot felhasznál a sztrájk letörésére. Állig felfegyverzett ejtőernyősök és csendőrök járják az utcákat, akik különféle munkákat is végeznek a járókelők nevetése közben pl. utcát söpörnek. A kommunista és a szocialista párt követeli a parlament azonnali összehívását. Gaston Moulin kommunista képviselőt megbízták, hogy interpelláljon a kormánynál és követelje a hadsereg azonnali kivonását, a letartóztatások és a megfélemlítések azonnali beszüntetését, a lakosság üldözésének és a lapok elkobzásának leállítását'. Két héttel ezelőtt szavazták meg az ENSZ közgyűlésén a gyarmati országok és népek .függetlehségi nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy „sürgősen és feltétlenül fel kell számolni a gyarmati rendszert minden formájában és megnyilvánulásában". Ennyit mond a határozat. Természetesen felmerül a kérdés, mit kellene tenni, hogy az írott szó valósággá váljék. Ennek a kérdésnek szentelte december 27-i nyilatkozatát N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Valóban különösen fontos kérdésről van szó. Ha ugyanis e határozat megvalósítása a gyarmattartó Országoktól függene, a nyilatkozat az ENSZ levéltárában sárguló és porosodó aktává válna. Mint ismeretes, a gyarmattartó hatalmak tartózkodtak a szavazástól. Ezzel kifejezték, hogy nem értenek egyet a nyilatkozattal. Nem számíthatunk arra sem, hogy a határozatban elfogadott gondolatok önmaguktól megvalósulnak. Az elfogadott határozat csupán alapot képez, amelyen még erőteljesebben kell folytatni a nemzetek felszabadításáért folytatott harcot. N. Sz. Hruscsov ezt a határozatot, „nagy sikernek" minősítette. Egyúttal azonban aláhúzta, hogy az a határozati javaslat, amelyet a szovjet kormány terjesztett elő, a gyarmati rendszer kérdésének jobban a lényegére tapint, határozottabb és alaposabb. Egyes gyarmattartó államok, amelyek a közgyűlésen a deklaráció ellen foglaltak állást, most azt hiszik, hogy az ENSZ fórumán folytatott vita befejeztével véget ért az az idő, amikor a világ színe előtt a szégyenpadon ültek. A deklaráció megvalósításának egyik módja éppen az, hogy továbbra is le kell leplezni a gyarmattartók minden gaztettét és fondorlatát. N. Sz. Hruscsov nyilatkozata meggyőz róla: a gyarmattartók ne reménykedjenek abban, hogy most már elbújhatnak a világ színe elől. Meg kell látni azonban azokat a nehézségeket is, amelyek a gyarmati rendszer felszámolásának útjába gördülnek. A gyarmattartók minden lehető módszert felhasználnak, hogy fékezzék a fejlődést. Egyenetlenséget és gyűlöletet szítanak egyes törzsek, nemzetiségi csoportok és nemzetek között Afrikában. Az egység megbontása érdekében a korrupciótól, áskálódástól, a legsötétebb intrikáktól sem riadnak. vissza. Az afrikai népek azonban' okultak a múlt tapasztalatain és nem engedik meg önállóságuk megcsonkítását. A deklaráció követelményei nem maradnak papiroson. A kilencedik, a legnagyobb kolonializmus ellenes hullám elindult. A népek lerázzák a gyarmati rendszer bilincseit és nem engedik meg, hogy a „függetlenség" cégtáblája alatt a gyarmattartók megtarthassák pozícióik jelentős részét. Az ENSZ határozatával összhangban sürgősen hozzá kell látni a gyarmati rendszer valamennyi formájának felszámolásához. Ha a gyarmattartók továbbra is ellenállnak, a leigázott nemzetek bizonyára megtalálják a módját, hogyan vívják ki függetlenségüket. A szocialista országok mint a múltban, úgy a jövőben is a függetlenségükért harcoló népek oldalán állnak és a legkisebb gyarmati országot sem hagyják cserben. „Az a rabló és kizsákmányoló rendszer, amelyet az imperializmus vezetett be, menthetetlenül a történelem szemétdombjára kerül" — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov. A gyarmati rendszer haláltusáját vívja, amelyből már senki és semmi sem gyógyíthatja ki. , M. M. Kudarcba fullad az imperialisták politikája NASSZER ELNÖK BESZÉDE PORT SAIDBAN Nasszer, az EAK köztársasági elnöke egy Port Said-i nagygyűlésen beszédet mondott abból az alkalomból, hogy négy éve győzték le az angolfrancia-izVaeli agressziót. Nasszer elnök korunk számos komoly külpolitikai kérdését is érintette. Beszédében mindenekelőtt elítélte az imperialista hatalmak politikáját. Kijelentette, hogy az imperializmus politikája mindenkor az „oszd meg és uralkodj" elvben, a népek félrevezetésében rejlett. Nasszer hangoztatta, hogy az EAK népének harca az imperialista uralom ellen vívott szabadságharc és hogy az ország külpolitikájának alapja a pozitív semlegesség. Elítélte az imperialista cselszövések szervezését és kijelentette, hogy az imperialisták politikája csődre van kárhoztatva. Nasszer elnök behatóan foglalkozott az algériai kérdéssel és véres mészárszéknek nevezte azt, ami ott történik. Megvádolta a NATO államokat, hogy támogatják Franciaország háborúját. OfrirrylintőAtjun Franciaország a népszavazás előtt Franciaországban már egy hét óta folyik a választási kampány: népszavazásra készülnek de Gaulle algériai javaslatáról. A kampány fő szervezője a francia kormány s maga az elnök. A politikai pártok vagy támogatják vagy ellenzik a kormány politikáját, más szerepük nem lesz. A kampányban résztvevő politikai pártok többségének álláspontja nem éppen kedvező a népszavazás szempontjából, de ez nem jelenti azt, hogy a kormánynak nincs kilátása sikerre. Elvégre a gaullista Unió, az Üj Köztársaságért Párt többségben van a parlamentben és még mindig erősen befolyásolja a francia közvélemény jelentős részét. A kormánykörök erőlködése azonban arra vall, hogy nem becsülik le ellenfeleiket, tehát de Gaulle esetleges győzelme nem jelent még teljes sikert. Ami a népszavazás tárgyát illeti, a francia közvélemény zavarban van. Fokozatosan füstbe ment minden rózsás elképzelés, hogy de Gaulle talán békés úton oldja meg az algériai kérdést, A fegyverek még nem hallgattak el Algériában. A népszavazásra előterjesztett kérdésnek mindkét része kétséget kelt: egyrészt elismeri Algéria önrendelkezési jogát, másrészt azonban az algériai közigazgatás már előkészített átszervezésének elfogadását követeli, ami az önrendelkezésnek éppen az ellenkezőjét jelenti. A választók érzik, hogy trükkről van szó, melynek segítségével el akarják kerülni az algériai gyarmati rendszer bukását. Folytatni akarják a háborút vagy fel akarják osztani az országot francia ellenőrzés alatt álló területre és az ún. független Algériára, mely a legszegényebb és legelmaradottabb országrészekből tevődnék össze. Eredetileg az volt a népszavazás célja, hogy a közigazgatás átszervezésével megalakítsák az ún. harmadik erőt (a muzulmán kollaboránsokat), amelyet de Gaulle az ún. algériai Algéria egyetlen képviselőjének ismerne el és így kibújna az ideiglenes kormánnyal folytatandó tárgyalások alól. A legutóbbi események azonban ezeket a számításokat is keresztülhúzták. A francia választók ezt tudják és ezért zavartan figyelik de Gaulle konokságát. Az algériai népszavazás a francia hadsereg ellenőrzése alatt megy végbe. Ezért eredménye lényegtelen. A népszavazás szorgalmazói azt állítják, hogy az esetleges siker utat nyit de Gaulle és Ferhat Abbas tárgyalásaihoz. Ha valóban tárgyalni szándékozik az elnök, miért nem mondja meg ezt nyíltan a népszavazás tervezetében? Különben legutóbbi beszédében ismét a „lázadók" fegyverletételét kötötte ki a tárgyalás feltételéül. A hős algériai népnek hat éve tartó eredményes harca után egyáltalán nincs oka kapitulálni és kényre-kedvre kiszolgáltatni magát a gyarmattartóknak. Egy másik trükk az az állítás, hogy a népszavazástól függ, helyreáll-e hamarosan a béke Algériában? Ezt viszont" a franciák nem értik. Elvégre nem titok, hogy a nép többsége már évek óta követeli a békekötést, tehát de Gaulle-nak nem kell népszavazás útján megbizonyosodnia a nép akaratáról. Jogos tehát az a gyanú, hogy de Gaulle javaslatainak megszavazása eddigi politikája folytatásának helyeslését jelentené. Persze, a népszavazáskor alkalmazott gaullista trükkök korántsem olyan átlátszók, hogy a választók egyszerűen túlnézzenek rajtuk. Különösen az antikommunizmus maradványait nem szabad lebecsülni, hisz a burzsoá propaganda éveken át ezzel mérgezte a kispolgári rétegeket; ezek nagyon bizalmatlanul fogadják az igazságot, melyet a kommunisták tártak fel a népszavazásról. A kormánypropaganda malmára hajtja a vizet a radikális szocialisták és más szervezetek nem következetes ellenállása is, például a népszavazás bojkottálására kiadott jelszavuk. Ezért ne ringassuk magunkat illúziókban. Viszont a francia közvélemény zavaros állásfoglalása a népszavazás előestéjén a személyi hatalom bukásának kezdetét jelzi, ami kétségtelenül a szavazatok százalékában fog viszszatükröződni. De Gaulle korántsem ér el annyi százalékot az algériai kérdésben, mint az 1958. évi népszavazáskor. A hazafias és demokratikus erők arra törekednek, hogy megnyíljék a tárgyalások útja az algériai nép egyetlen jogos képviselőjével, hogy feltétlenUI tüzet szüntessenek és garantálják az algériai nép önrendelkezési jogát. A. V. Nasszer a továbbiakban az EAK semleges politikájáról, az amerikai imperialisták EAK-hoz való viszonyáról beszélt. „Az amerikaiak azt állítják, hogy mi nem vagyunk semlegesek, mert az ENSZ-ben az oroszokkal 14-szer, az amerikaiakkal pedig egyetlen egyszer sem szavaztunk. Erre ez a válaszunk: Mi a saját elveinkre szavazunk. Az amerikaiaknak feltűnt, hogy nem velük szavazunk, ennek az az oka, hogy ők a szabadság elvei, az atlanti Charta azon elvei ellen szavaznak, amelyeket valaha Roosevelt dolgozott és hirdetett ki. Nasszer kijelentette, hogy az EAK nem tarthat azokkal, akik nem szavaztak a gyarmati rendszer felszámolását követelő határozati javaslatra. Beszéde végén az ENSZ kongói politikájával kapcsolatban kijelentette, hogy a világszervezet az imperialista országok eszköze lett. Az imperialista országok véget akarnak vetni Kongó nemzeti kormányának. Meg akarják félemlíteni az afrikai népeket, hogy ne merészeljenek szembeszegülni az imperializmussal. De senkit sem riasztanak el. Ellenkezőleg, még erősebb lesz a szabadságharcot vívó afrikai népek elszántsága. Nasszer elnök hangoztatta, hogy az ENSZ elárulta alapelveit. Ezért az imperialisták és a főtitkár felelősek. Nasszer elnök hanaoztatta, hogy a kongói események azt bizonyítják, hogy módosítani kell az ENSZ szervezeti felépítését, mert ha a főtitkár az imperializmusnak rendeli alá a világszervezetet, akkor az imperializmus katasztrófába sodorhatja az ENSZ-t. R p Hammarskjöld újév után Kongóba utazik New York (ČTK). — Hammarskjöld ENSZ-főtitkár hétfőn, január 2-án Párizsba utazik, hogy innen Brazzavillén keresztül Leopoldvillébe utazzék. Az AFP sajtóiroda szerint Hammarskjöldnek a Dél-afrikai Unióba kellett volna repülnie, hogy „faji kérdésekkel" foglalkozzék. Az Air i Francé Légiforgalmi Társaság azon' ban közölte, hogy csak Brazzavillébe rendelt repülőjegyet. ÚJÉVTŐL kezdve Ausztriában 10—12 százalékkal drágul a kenyér és a péksütemény. A belügyminisztérium azzal indokolia a drágulást, hogy csak így tudja kielégíteni a sütőipari munkások béremelési követelését. (ČTK) A francia és a világközvélemény éles tiltakozása, valamint az ENSZ-közgyülés határozata ellenére december 27-én felrobbantották a harmadik francia atombombát. Ez a tett újra bebizonyítja, hogy a francia kormány semmibe veszi az ENSZ-közgyülés határozatait. ČTK — AP képtávírón érkezett A világ közvéleménye elítéli a francia atomrobbantásokat • Berlin - Ernst Scholz, a Német-Arab Társaság elnöke az algériai nép ellen irányuló gyalázatos provokációnak és a világközvélemény szégyentelen kihívásának minősítette a harmadik francia atombomba felrobbantását. • Bonn _ A Német Szociáldemokrata Párt sajtója az ENSZ javaslatainak be nem tartásával vádolja a Debré-kormányt, mely mindjárt karácsony után a hajnali órákban bemutatta, hogy „atomhatalom". • Párizs - A francia lapok közölték a francia békebizottság nyilatkozatát, mely megállapítja, hogy a legutóbbi kísérlet még inkább elmérgesíti az afrikai népek viszonyát Franciaországhoz. Azt bizonyítja, hogy a francia kormány kitart veszélyes atompolitikája mellett. Ez a politika szakértői vélemény szerint körülbelül 6 ezer milliárd régi frankba kerül, amit gazdasági célokra lehetne felhasználni. A francia békemozgalom tiltakozik az új robbantási kísérlet ellen. 1961 küszöbén követeli a kormánytői, mondjon le „rohamerő" politikájáról. ÜJ SZÖ 3 * 19

6°- december 29.