Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-28 / 359. szám, szerda

Tűzvészt okozó 1 szlovákiai vegyipar fejlesztésének távlatai a harmadik ötéves terv éveiben Hazánkban a bíróságok s a bírák tevékenysége jelentős mértékben a szocialista vagyon megvédésére irányul. Nemcsak az e vagyont szándékosan megdézsmáló egyének ellen küzdenek, hanem mindazok ellen, akik véletlenszerűen, ám általában felelőtlenségükkel, nemtörődömségükkel sokszor nagyon lényegesen károsítják meg társadalmunkat. A Bratislava-vidéki körzet népbírósága nemrég tárgyalt J. S. esetéről, amely arról tanúskodik, hogy nem. mindenki tudatosítja eléggé, mily súlyos követkeményei lehetnek az aránytalanul sok bor fogyasztásának, s a gondatlanul meggyújtott cigarettának. J. S. nem gondolt semmi rosszra, amikor meglátogatta barátait, akik megkínálták egy pohár vörös borral. Persze, az első poharat továbbiak követték, mígnem nehéz lett a feje az elfogyasztott bortól. Ilyen állapotban ment felesége munkahelyére, akivel megbeszélte, hogy egy éjjeli szálláshelyen helyettesíti szolgálatában. Amikot az irodába lépett, kellemes, zsongító meleg áramlott feléje és önkéntelenül az egyik sarokban levő kényelmes heverőre tévedt tekintete. Elernyedt és úgy érezte, most legalább egy rövidke szundikálásra volna szüksége. Szinte magától értetődő, hogy borgőzös ember aligha állhat ellen az ilyen kísértésnek. J. S. végignyúlt a heverőn és kitűnően érezte magát. Egy ideig hallotta még a folyosókról beszűrődő zajt, néhányszor szippantott félig elszítt cigarettájából és - mint aki jól végezte dolgát - elaludt... A cigaretta parazsa tovább égett. J. S. bizonyára érezte álmában, hogy valami perzseli ujjait. Valószínűleg ezért dobta el az égő cigarettavéget, ám az is lehet, hogy csak kiesett ujjai közül, hiszen J. S. úgy aludt, mint a bunda. A cigaretttavég parazsa, sajnos, a takarójára esett, amely tüzet fogott, s hamarosan sűrű füst töltötte be az irodát. J. S. oly mélyen aludt, hogy még erre sem ébredt fel. Az égő takaró darabjai azonban a heverő előtti szőnyegre hulltak, amely szintén tüzet fogott és a lángok gyorsan elharapództak, elérték a helyiségben levő alacsony polcon felhalmozott takarókat, égni kezdett az asztal, a szemétkosár, és további berendezési tárgyak is .., Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha így teljesen „szabályszerű" tűzvész keletkezett, amelynek okozója csak a véletlen szerencsének köszönheti, hogy súlyosabb sérülések nélkül úszta meg ezt az esetet. Egyébként is szerencséje volt J. S.-nek, mivel a kárvallott intézmény esak 1500 korona kártérítést igényelt. A vádlott minden további nélkül arra kötelezte magát, hogy még a bírósági tárgyalás előtt kiegyenlíti tartozását. Ám az ilyen következményekkel járó nemtörődömség közveszélyes bűncselekmény. Veszélyben forgott ugyanis több ember élete és aránylag nagy értékű szocialista vagyon is. Féltécseresznyebor telezhető továbbá, hogy a kár sokkal nagyobb lehetett volna, ha az éjjeli szállás lakói nem lépnek idejében közbe és nem oltják el a veszedelmesen elharapódzó tüzet. A népbíróság éppen ezért nem tartotta elegendőnek a kár megtérítését, hanem fontolóra vette a tettes megbüntetését is. Ez esetben feltételes szabadságvesztésre ítélte, mivel enyhítő körülményként figyelembe vette, hogy büntetlen előéletű munkásról volt szó, aki töredelmesen beismerte magatartása helytelenségét. Mire következtethetünk ebből az esetből? Határozottan elítélésre méltó az is, hogy J. Š. „becsípve" ment szolgálatba. Ez okozta tulajdonképpen mindazt, amiről beszámoltunk. Ha „borkedvelő" polgártársunk nem nézett volna túl mélyen a pohár fenekére, nem álmosodott volna el túl korán, nem feküdt volna le égő cigarettával a kezében és nem aludt volna el akkor, amikor ébren kellett volna lennie ... Meg kell tehát mondanunk mindazoknak, akikkel hasonló eset fordulhatna elő, hogy nemcsak azzal tanúsítunk helyes magatartást a szocialista vagyonnal szemben, ha nem lopkodjuk szét, nem károsítjuk meg szándékosan, hanem azzal is, ha lelkiismeretesen teljesítjük feladatainkat és nem tűrünk meg semmiféle felületességet. I. S. • •••••••••• A vegyipar fejlődése az utóbbi időben egyre jobban befolyásolja az építőipar színvonalát. Az új építőanyagok közé tartozik például a plasztikus padlóanyag, a habpolystyrén, amely többek között kitűnő szigetelőanyagnak bizonyult, és nem utolsósorban a dekorációs célokat is szolgáló felületi anyagok. — Képünk egy ilyen új anyagokból készült panelt ábrázol, amely 2,5 centiméteres vastagságával 45 centiméter vastagságú falat helyettesít. (J. Šaroch — ČTK felv.) fel a leszerelés javaslatával. Emlékszünk jól a Szovjetunió ismétlődő javaslataira, aztán a Rapacki-tervre, majd hazánk, a Csehszlovák' Szocialista Köztársaság kezdeményezéseire. És nemcsak javaslatokról van szó, hanem egyoldalúan megtett bevezető lépésekről is; öt év alatt a Szovjetunió 5 millió 763 ezerről 2 millió 423 ezerre csökkentette a fegyveres erők létszámát. Példáját követték a Varsói Szerződés államai is. A tények ismertek. A leszerelési javaslatokat az imperialisták ennek ellenére rendre elutasították. S ha ma a szocialista tábor fölénye folytán néha színlelik is, hogy ők a leszerelés hívei, az alábbi tények beszédesen tanúskodhatnak a látszat és a valóság viszonyáról. Kétségtelen, hogy a leszerelés a politikai és katonai kérdések mellett bonyolult gazdasági vonatkozásokat is tartalmaz. A szocialista államok tervszerű gazdálkodása képes azonban egyedül arra, hogy zökkenőmentesen átállítsa a hadiipar kapacitásait, a békés termelésre, a termelés bővülésére. A nemzetgazdaság egyes ágai és a termelőerők átcsoportosítása a tőkés országokban bonyolultabb, de nem megoldhatatlan kérdés. De az imperialista, maximális profitra törekvő körök foggal-körömmel védik álláspontjukat, hogy a békés célzatú gazdasági termelésre való átállás káros következményekkel járna. És a profitéhség nemcsak bizonygat, hanem a népek érdekei ellenére szédületes mértékben növeli a hadiipari termelést. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA nemrég megvitatta vegyiparunk további fejlesztésének kérdését, és megoldása érdekében több lényegbevágó határozatot hozott. Az 1961 — 1965. évi vegyipari fejlesztési tervre vonatkozó javaslatok értelmében Szlovákiában lesz e fontos ipari ágazatunk súlypontja. Ennek természetesen a termelés ütemének arányaiban is meg kell nyilvánulnia. A vegyipari termelésének ezért 1965-ig országos arányban 171 százalékkal, ezzel szemben Szlovákiában csaknem 321 százalékkal kell növekednie. A szlovákiai vegyipar részaránya az 1960. évi termelésben mintegy 9,6 százalék, de 1965-ben már mintegy 15 százalékot kell elérnie. Vegyiparunk lendületes növekedését harmadik ötéves tervünk éveiben elsősorban igen nagy kiterjedésű beruházási építkezésekkel biztosítjuk, amelyek terjedelmének 125 százalékkal kell növekednie a legközelebbi 5 év alatt. Nem kevésbé fontos feladat a munkatermelékenység csaknem 91 százalékban előirányzott növelése. Ha az említett számadatokat összehasonlítjuk a többi ipari ágazat feltételezhető fejlesztésére vonatkozó adatokkal, egyhamar megállapíthatjuk, hogy Szlovákiában harmadik ötlehetőségei Mit is jelent a fegyverkezés a világnak? Nézzünk egypár összehasonlító adatot. Mostanában minden két évben annyit költ a világ fegyverekre, amennyibe az egész első világháború került. Pedig most nincs háború. És mégis mindennap százmillió ember csaknem egymilliárd munkaórát nem házak építésére, nem ruházatra és élelemre, nem gyógyszer és iskolaszer termelésére, hanem az élet és a javak pusztításának eszközeire fordít. Csak néhány példát. Egy B—70 típusú amerikai bombázó költségéből például — a kolozsvári Korunk háborús árjegyzéke szerint — 500 iskolai tanterem berendezésére futná, vagy három-négyezer tanító évi fizetésére. Egy Poláris típusú rakéta költségeiből 25, egyenként 160 ágyas kórházat lehetne létesíteni. Egyetlen rakétakilövő-pálya: csaknem ötezer modern lakás! És így folytathatnánk a sort. Az utolsó tíz év alatt 150 millió házzal kevesebb épült a világon, mint amennyi épülhetett volna. Minden évben csaknem kétszer annyit emészt fel világszerte a fegyverkezés, mint amennyibe az egész emberiség élelmiszerfogyasztása kerül. Mire való ez az őrültség, kinek az érdeke, az ilyen „versenyfutás"? A militarizálás gazdasági méretei Az Amerikai Egyesült Államok katonai költségvetése 1960-ban negyéves tervünk éveiben a vegyiparnak kell a leggyorsabb ütemben fejlődnie. A szlovákiai vegyipar termelése az 1961-1965-ös években főleg az üzemanyag, műtrágya, műrostok, szintetikus kaucsuk gyártásának növelésére irányul, továbbá plasztikus anyagok gyártására és feldolgozására. A szlovákiai vegyipar e nagyszabású fejlődését különösen a legfontosabb nyersanyagok egyike - a Szovjetunióból behozott kőolaj -, továbbá a Keletszlovákiai Kohómű kokszoló-kemencéiből nyert gáz és a NyugatSzlovákiában kitermelt földgáz teszi lehetővé. Ami a vegyipari üzemek területi elhelyezését illeti, elsősorban Szlovákia azon részei jönnek számításba, ahol kedvezőek a vízgazdasági viszonyok, tehát a Duna mentén, a Vág, a Nitra és a Garam alsó folyásánál. Ezeken a területeken ugyanis olyan vegyiüzemek létesítésére számíthatunk, amelyeknek általában igen sok vízre lesz szükségük, de esetleg a kőolaj feldolgozása, műtrágya, műrostok, cellulóz, papír és plasztikus anyagok gyártása közben keletkező szennyvizek lényeges hígítására is. A vegyipari fejlesztési terv értelmében Észak- és Közép-Szlovákia területén kisebb üzemek létesülnek szintetikus fonalak és gumi gyártására. Vegyiparunkban egyre gyorsabb ütemben fejlődik a kőzetek vegyi feldolgozása és az üzemanyagok gyártása is. Különösen az utóbbi ágazat számíthat ugrásszerű fejlő| désre, mivel tudvalevő a Slovnaft nagy kiterjedésű munkahelyeinek gyors ütemű kiépítése. SZLOVÁKIA JELENLEG mintegy 28 százalékban vesz részt hazánk üzemanyaggyártásában, de ez a részarány a legközelebbi öt év folyamán csaknem eléri a 63 százalékát. Még szembeötlőbb a plasztikus anyagok gyártásának tervbe vett fejlesztése. A harmadik ötéves terv éveiben e fejlesztésnek kell megalapoznia az említett ágazat termelése több mint 14-szeres növelését. A termelés ily nagyarányú növelése érdekében szükségesnek mutatkozik további üzemek építése. Nitrán egy teljesen új üzemben már 1962-ben megkezdik a plasztikus anyagok gyártását és az említett évben néhány száz dolgozónak adnak munkalehetőséget. Ezt az új üzemet — amely a maga nemében a legkorszerűbb s egyben a legnagyobb is lesz hazánkban — teljesen csak a negyedik ötéves terv éveiben építik ki. További hasonló üzem épül Novákyban és Likierben, ahol szintén több száz dolgozó — túlnyomórészt nők - talál munkalehetőséget. A műrostok gyártása, - ami különösen Szlovákia textilipara számára igen nagy jelentőségű — csaknem 60 százalékkal növekszik, amihez a Slovnaft, a Duslo és a Keletszlovákiai venmilliárd dollár, azaz 50-szerese a három évtizeddel ezelőttinek. (A világpiaci árak azóta csak két és félszeresére nőttek.) Különösen a fegyver- és hadianyaggyártás bővült. Az amerikai hadsereg személyi állományának fizetésére fordított összeg 1939—1957 között 25-szörösére, a fegyvervásárlásra jutó kiadások 55szörösükre emelkedtek, s egyre nőnek. Az amerikai monopolista csoportok — a békés célú termelés mellett — versenyszerűen növelik hadiipari érdekeltségeiket. Elsősorban az atomés a rakétagyártásra helyezik a fő súlyt. Hogy mennyire kifizetődik ez számukra, bizonyítja például az is, hogy az Atlas-rakéták darabja 30 millió dollárba kerül, egy középható sugarú rakétakilövő-hely építése pedig 40 millióba. A rakétagyártás egésze mintegy 75 nagy cég kezében összpontosul, melyek közül 24 mammut-társaság felelős a kormány előtt. Az atom- és rakétatrösztök fontos szerepet töltenek be az USA gazdasági és politikai életében. Rendkívül nagy összegeket költenek a rakétafegyverek modernizálása terén végzett kutatásokra. Egyetlen esztendőben, 1957-ben, Amerikában 28 milliárd dollárt irányoztak elő erre a célra. A fegyverkezés méreteinek összehasonlítása szempontjából szükséges megemlíteni azt is, hogy az USA repülő- és rakétaiparában foglalkoztatott mérnökök és tudományos szakképzettséggel rendelkező munkaerők száma 1954 és 1957 között 75 százalékkal növekedett. (1959-ben például a rakétakutatás és gyártás területén csak a tudományos dolgozók és mérnökök száma 85 000-re rúgott.) Vegyipari Kombinát nyersanyagtermelése ad kedvező feltételeket. A Kapron-üzem felépítésével a szintetikus fonalak gyártásának fejlesztését, a senicai és a sviti üzemek korszerűsítésével, kiegészítésével pedig viszkózafonalak nagyobbmérvű gyártását tesszük lehetővé. A MEZŐGAZDASÁGUNK SZÁMÁRA és kiviteli célokra szükséges műtrágyamennyiséget (a kivitel 1965-ben csaknem kétszerese lesz a jelenleg termelt mennyiségnek) a harmadik ötéves tervünk éveiben nagyjában két üzem — a földgáz feldolgozásával a Duslo és a kokszoló kemencékben fejlődő gáz vegyi úton történő felbontásával a Keletszlovákiai Vegyipari Kombinát biztosítja. Bizonyos mértékben gondokat okoz a celullózgyártás és a papíripar előirányzott növelése problémájának megoldása. A tervek értelmében ugyanis a farost gyártásának 17 százalékkal, a papírgyártásnak 37 százalékkal és a papírlemezek készítésének 105 százalékkal kell növekednie, amiről azonban általában a már meglévő üzemeknek kell gondoskodniuk, bár — az üzemeltetés félbeszakítása nélkül — nagy kiterjedésű átépítést igényelnek. A harmadik ötéves terv éveiben e szakaszon jelentősebb új építkezésnek csak a štúrovói Kombinátot számíthatjuk. A cellulózt és papírt gyártó iparunknak további feladata, hogy a tűlevelű fák feldolgozásáról áttérjen a gyorsan növő fák feldolgozására. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság iparának fejlesztése, de különösen az automobilizmus hatalmas fellendülése magától értetődően egyre nagyobb igényeket támaszt gumiiparunkkal szemben, amely azonban kötve van a kaucsuk behozatalához. Természetesen a kaucsuk lényeges csökkentésére törekszünk, amit szintetikus kaucsukot gyártó új üzemek építése tehet lehetővé. Az egyik ilyen üzemet előreláthatólag Szlovákia déli területén helyezik el. Ami a gumi nyersanyagának feldolgozását illeti, különösen a púchovi Május 1 gumigyár számít termelése lényeges növelésére. Ebben az üzemben korszerűsítik s az eddiginél nagyobb termelőképességre rendezik be a légabroncskészltő részleget, ezenkívül új üzemrészlegeket létesítenek tömörabroncsok és védőbetétek gyártására. AZ EMLÍTETT nagyszerű feladatok teljesítése lényegesen megváltoztatja a szlovákiai vegyipar termelését. Mindez azonban már 1961-ben megfeszített munkát igényel, mivel a szlovákiai vegyiparnak az említett évben 23 százalékkal kell növelnie termelését. FARKAS IMRE A fegyverkezés haszonélvezői A széleskörűen érdekelt nagytőkés csoportok közül a Rockefeller-dinasztia áll az első helyen. Hozzá és a Mellon-tröszt érdekeltségéhez tartozik többek között a Titán-interkontinentális rakéták gyártása. A Chrysler-társaság a Jupiter ballisztikus rakéták, a Du Pont- és Morgan-tröszt pedig »— egyebek között — Tor-rakéták gyártásából húz rendkívül nagy hasznot. Az amerikai hadiipari cikkek termeléséből a Ford-konszernt sem hagyják ki. A mammut-trösztök profitnövekedésének érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy például a Du Pont- és a Morgan-házhoz tartozó General Motor's tiszta nyeresége 1946—1955 között a 13-szorosára emelkedett. A General Dinamich Társaság pedig 1950—1957 között 31-szeres nyereségre tett szert. A monopóliumok rendszeresen és bőségesen támogatják a militarista szervezeteket. Az U. S. News and World Report adatai szerint — mintegy 350 millió dollárt juttatnak évente a trösztök az amerikai hírszerző és hidegháborús szellemet terjesztő fiókintézményeknek. A militarizálás gazdasági hatása, avagy ki húzza a rövidebbet Amíg az egyik oldalon óriási hasz- • nokat vágnak zsebre, addig a másik oldalon a dolgozók millióit hatalmas adókkal terhelik, hogy fusson a katonai kiadásokra. Az USA-ban például az adóbevételek több mint felét költik ilyen célra. 1939-ben egymilliárd dollárt tettek ki a Szövetségi (Folytatás a 6. oldalon) A leszerelés gazdasági „Napjainkban nincs az emberiségnek halaszthatatlanabb feladata, mint az, hogy harcoljon a rakétaés atomháború ellen, az általános és teljes leszerelésért, a béke fenntartásáért. Nincs napjainkban nemesebb kötelesség, mint részt venni e harcban. Lehetséges-e a tartós világbéke? Mi, kommunisták, erre így felelünk: a háború nem elkerülhetetlen, a háborút el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. E meggyőződésünk nemcsak békeakaratunkból és a háborús gyújtogatókkal szemben érzett gyűlöletünkből fakad. A háború elhárításának lehetősége az új világhelyzet reális tényeiből következik". Mint a moszkvai Kiáltvány fent idézett szavai is bizonyítják, a nemzetközi kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának tekinti a békeharcot. Ebben pedig, a béke megőrzésében, elsőrendű szerepe van a leszerelésnek. A leszerelés kérdése nemcsak diplomáciai, hanem egyben óriási társadalmi probléma is. Kik azok, akik ezt, az emberiség számára sorsdöntő kérdést mégis ellenzik; kik azok, akik számára a történelem, a háború vérzivatarai nem hoztak okulást? Nézzünk szembe a tényekkel, s lássuk, mit is jelentene a leszerelés a nyugati népek, de a világ minden népe számára! A leszerelésről szólva nenf érdektelen az említésre, hogy a szocialista tábor az utolsó tizenöt esztendőben csaknem negyven esetben lépett £fj SZÖ 5 * 196

0- december 28.