Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-03 / 335. szám, szombat

TILTAKOZUNK Dávid Alfaro Siqueirost, Mexikó haladó harcos festészetének legkiválóbb képviselőjét szabadságvesztésre ítélték. Hosszú hónapok óta a börtön lakója. Miért? „Nem azzal vádolnak, hogy materiális értelemben bűnös volnék, viszont ideológiailag mindenképp az vagyok," - így nyilatkozik Siqueiros. Ügy látszik, a kormányt megrettentette, hogy Siqueiros gátlás nélkül hangoztatja véleményét müveiben. A hazáját megrázó s a világot mozgató eseményeket egyaránt visszatükrözik alkotásai. - Régi szereplője a politikai arénának. Már 1911-ben részt vett a mexikói diáksztrájkban, mellyel a Szépművészeti Főiskolán az akadémikus rendszerű oktatás megszüntetését követelték. Ugyancsak részt vett a forradalomban, - baloldali toborzótevékenysége miatt be is börtönözték. Azóta is szüntelenül támogatja az ország dolgozóit jogaik követelésében. Ez a réteg képezi leghűségesebb, leglelkesebb közönségét. A spanyol polgárháborúban a köztársasági hadseregben harcol. A töretlenül szocialista szemléletű festő méltatlankodik és tiltakozik mindenfajta embertelenség ellen. Ez az egyértelmű magatartás konkretizálódik kirobbanó expresszív művészetében. Jellemző néhány régebbi képének címe is: Proletár áldozat, - Kiáltás, - Zokogó. D. A. Siqueiros: Örök dada Tíz évvel ezelőtt, a párizsi mexikói képzőművészeti kiállítás óta figyeltek fel Európában a mexikói piktúra három óriására: Rivera, Orozco és Siqueiros emberi és művészi jelentőségére. Siqueiros az elindítója és legfőbb munkálója hazája megújult falfestészetének, mellyel nemzeti műfajt teremtett. Gigantikus méretű freskók díszítik az ég azúrja alatt, a szubtropikus verőfényben fürdő mexikói középületek külső és belső falait. Ezeknek a lángoló színű és tartalmú, heves művészi manifesztációknak láttán, melyeken a tömeg dinamikus mozgása szinte áttöri a felületet, — a gyakran bizalmatlan nemzetközi publikum megütközik. Szerzőjük mégis általános elismerést és világhírt vívott ki. Az elveihez hű 64 éves mester külső kényszernek engedve megszakította 1959-ben egy hatalmas színházi freskója megvalósítását, melyet deszkafallal rejtettek el a közönség elől. Egy ennél is nagyarányúbb, a Mexikói Forradalom 50. évfordulójára, november 20-ára szánt jelképes falfestményét is abba kellett hagynia. A mű központi témája: egy forradalmár hősi mozdulattal igyekszik a mexikói zászlót a visszahúzó erők egyik tagjának kezéből kiragadni. A freskó egyik oldalán a Porfivo Diaz körül tömörülő reakciós tömeg szorong, — vele szemben jogaikat védő munkások és sztrájkolok féllehnetes csapatának mindent magával sodró áradata. — Malraux francia író a készülőiéiben levő mű előtt nemrégiben így nyilatkozott: Ehhez hasonló erejű mű nincs több a világon. A jó ügyért harcolók nyugtalanul teszik fel a kérdést: vajon mikor fejezi be alkotója ezt a páratlannak értékelt alkotást? Tény, hogy hetvenkilenc különféle meggyőződésű mexikói képzőművész mondott le a Panamerikai Biennálén való részvételéről. így tiltakoznak a világ számos más haladó szellemű művészével egy síkban az elmúlt századok fanatizmusát idéző, a művészi kifejezés szabadságát ért durva támadás ellen és követelik, hogy korunk egyik legnagyobb mestere munkájához mielőbb visszatérhessen. BÄRKÄNY JENŐNÉ \SRQDALOMROL-KÖNWEKRÖl^ j Az antifasizmus német regényremeke Anna Seghers: A hetedik kereszt A hatvan esztendős Anna Seghersnek — aki ma nemcsak a német, hanem az egyetemes világirodalomnak egyik legnagyobb élő alakja —, már Hitler uralomra jutása idején jócsengésű neve volt. Szocialista világnézete és haladó írásművészete miatt könyvei huszonhét esztendővel ezelőtt máglyára kerültek és ugyanúgy emigrációba kényszerült, mint legnevesebb német írótársai. Bert Brecht, a Mann- és Zweig-testvérek, Lion Eeuchtwanger, Willi Bredel, Franz Werfel, Ludwig Renn, Kurt Tucholsky, Friedrich Wolf, Bodo Uhse, Alfréd Döblin és az antifasiszta irodalomnak több nagy alakja. A tanár elvtárs a felnőtteket is neveli Már régebben hallottam, hogy a tizertkét és félezer főnyi lakost számláló Louny városában roppant pezsgő színházi élet folyik. Igaz, hogy a területi átszervezés során az eddigi járáshoz még hozzácsatolták u žateci és a podbofanyit is, de ízért a város lakosainak a száma - legalább is egyelőre nem gyarapodott A városkában meglepett az impozáns és korszerű színházi épület. Lényegében brigádmunka eredménye, tíz év előtt lett kész, 500 férőhellyel rendelkezik. Ki tájékoztathatna legaprólékosabban a színházi életről? - kérdem több lounyi elvtárstól. Egyöntetű a válasz: forduljak Václav Šlajcher elvtárshoz, aki a lounyi Wó hírű 12 osztályos iskolán a matematika és ábrázoló geometria tanára. Slaicher elvtárssal az iskolában megállapodtunk, hogy délután találkozunk a színház irodájában. A megbeszélt idopontban a színház előtt vártam. Zsebéből kihúzza a kulcscsomót és kinyitja a színház irodájának ajtaját. Betessékel, mint valami színigazgató! Kérdezgetem és válaszol. - Több éves türelmes munka eredményeként városunkban. és a környező falvakon kiváltottuk a széles nyilvánosság érdeklődését a színház iránt. Ez telte lehetővé, hogy az utóbbi években kedvező feltételek mellett 16-16 előadásra előfizetési rendszert vezethettünk be. Rendkívüli figyelmet szentelünk a műsor összeállításának, a jegy ára olcsóbb mintha a pénztárban vásárolnák, mindenkinek megvan az állandó, megszokott ülőhelye és a vidékiek számára - ugyancsak kedvezményes áron - biztosítjuk az autóbusz közlekedést. - Hogyan állították össze a műsort? - Az 1961. január elsején kezdődő és december 31-én végződő idényben két operaelőadást nyújtunk az Üstí nad Labem-i opera előadásában, 4 színműelőadást prágai színházak vendégszereplésével, 4 operettet a teplicei kerületi színház előadásában, ugyancsak 4 színmüvet a mosti prózai színez előadásában és két .műkedvelő elöadlst. A két operán (Smetana, Dvofák) kívül az előfizetők több előadás közül választhatnak, pl. a prágai színházak újdonságai (Drda, Ptáčník) vagy a mosti színház klasszikus előadásai (Shakespeare, Gogoľ.. Tyl) közül. A műkedvelők versenyeznek a hivatásosokkal és haladnak a korral: Brecht, Hikmet, • Danék, Kohout előadások bemutatóira készülnek. Az előfizetők általában havonta kétszer mehetnek színházba, a nyári hónapokban nincs előadás. Minden előadást a Fučík Színházban tartanak. amelyről most már kiderült, hogy tulajdonkép- .mmmmmmm pen csak jól berendezett • épület, nem állandó színtársulatnak szolgál és gazdája a lounyi népművelödési kör. Az előfizetés névre, üzemre vagy EFSZ-re szól, éppen ezért átruházható. A legdrágább jegy ára a 16 elő-, adásra részletekben törleszthető előfizetésben 178. — korona, a legolcsóbb jegyé 136.- Kčs. Tapintatosan faggatom, miért ajánlottak egyöntetűen színházi ügyben hozzá, a számtantanárhoz, miért a nagy bizalom? - Ötven éves leszek jövőre. Már a tanítóképzőben műkedvelősködtem. Eredetileg ugyanis tanítóskodtam, csak a februári események után végeztem el távtanulás formájában a felső fokot. Eddig kb. 150 különböző szerepet játszottam, az utolsó években főleg rendezéssel foglalkozom, de hogy el ne veszítsem a kapcsolatot a nézővel, epizódszerepeket még alakítok. Bár járásunk minden műkedvelő színiegyüttesének, ssgítségére állok, amolyan anyaegyüttesnek az eredeti (tehát az eddiginél sokkal kisebb) lounyi járás tanítóinak színjátszó együttesét tekintem. Roppant megörültünk, amikor a Rudé právo méltatása alapján tudomást szereztünk Mesterházi Pesti emberek című színművéről. A darab egyébként azért is tetszett, mert hősnője pedagógus. A darabot nagy szeretettel betanultuk, Mónika néven előadtuk és darabválasztásunk egyik rejtett célja éppen az volt, hogy kedvező hatással, politikai öntudatfejlesztéssel legyen értelmiségünkre. Šlajcher elvtárs 12 éve pártunk tagja. Jó munkáját dicséri, hogy bekerült a HNB kultúrális albizottságában, az 1954. és 1957. évi választásokon a HNB-be,' az utolsó választások óta tagja a tanácsnak, elnöke az iskola- és kulturálisügyi szakbizottságnak és elnöke a városi népművelődési körnek. Beszélgetünk még az utánpótlásról, hogyan oldották meg a generációs problémát, hogyan sikerült megnyerniök állandó személyi érintkezés útján az ifjúságot, hogyan szerettették meg velük a színjátszást, amely oly sok belső fegyelmet és áldozatkészséget igényel, de rengeteg örömmel is jár. A fiatalok számára 15 évtől felfelé (minden korlátozás nélkül) ingyenes drámai gyakorlati és elméleti képzést biztosítanak. Volna még kérdeznivaló elég, de a tanár elvtárs többször az óráját nézi. Délután még tanít, nevel Este megbeszélés, legtöbbször gyűlés, próba. Még szerencse, hogy lányával, vejével együtt lakik, különben a felesége sokat lenne egyedül. Így aztán már megszokta, hogy kedves férje, az örökifjú Šlajcher tanár elvtárs esténként a felnőtteket neveli. SZILY IMRE Andrej Plávka: i Üdvözlet Moszkvába \ l Szálljál keletre, szellő, repüljél, • • forró üdvözletünket Moszkvába vidd, J é» hálánkat, amely szívünkben él l s dalainkban, mint egykor a remény, I hogy szétzúzzuk utunk torlaszait. I I i J Szellő, hegyeink ezer visszhangját l vigyed a Kreml falathoz, kérlek. I E visszhangban fiaink hangját hallják, • • kiket a vihar, fojtó füst s a láng ! harcossá edzett, férfivá érlelt. A bratislavai Uj Színpad két legutóbbi premiérjén készültek J. Herec fenti felvételei. Az elsőn Ursula Wendler Viszontlátásra szombaton, a másodikon J. Aškenázy Az elcsent hold címü darabjának egyegy jelenete. • Völgyeikből űzni az éjszakát • népünknek Október segített, annak fénye, j Azóta érzi, mi a boldogság, l hogy feloldotta századak átkát • s vált óriássá, mint a mesében. I J S nem hallod, hozzánk hány harang szól? — l A kommunizmusról hoznak nékünk hírt, • onnan keletről, a Szpasszkája torony tői, J hol már megvirradt s a nap ragyog aranylón — J , szálljál, elébe, a szél elrepít... I • • Szálljál keletre, szellő, repüljél, • forró Üdvözletünket Moszkvába vidd ... I I Fordította: FÜGEDI ELEK I Megjelent a Korunk novemberi száma A Korunk legújabb számában többek között Balogh Edgár: Bővülő forradalom embersége — Jánosi János: Történelem és történelemszemlélet a Háború és béké-ben, — Vagyim Kozsevnyíkov: Emberek a gázvezeték mentén, — Arnošt Kolman: A kibernetika bölcseleti és társadalmi problémái, — Benkő Samu: Nyelv és matematika, — Nagy Lajos: A földtani kutatások szerepe. Cservény József: Filmoktatás és oktatófilm, — László Ferenc: Bővülő játéktér-hálózat — növekvő sporttevékenység, — Victor Cherestesiu: Nemzetközi történészkongreszszus Stockholmban, — Halász Anna: Egy haladó amerikai filmrendező, — Bogdán Stugren: Bolygóközi hírszolgálat címmel írt cikket. Ezenkívül gazdag anyagot tartalmaznak a Világgazdaság. Világpolitika. Tények és érvek, Krónika Szemle és bírálat. Disputa, valamint a Szabadegyetem című rovatok. SEGHERS legjelentősebb müve, A I hetedik kereszt még az emigrációs [években készült és egy csapásra az ; antifasiszta irodalom élvonalába áli lította a haladásnak és a békeharc! nak ezt a bátorszavú és kitűnő tollú ; művészét. A regény az elmúlt utolsó i két évtizedben úgyszólván valameny!nyi világnyelven megjelent; izgalmas | története alapján a világháború ide| jén az amerikai filmipar megrázó ! erejű filmet készített, amelyet köz' vetlenü! a háború után mi is meg| ismerhettünk. Most, hogy az anti' fasiszta irodalomnak ez az egyik ! legkiválóbb alkotása új magyar ki; adásban kerül elénk, alkalmunk van r mindenekelőtt megállapítani, hogy Ima, az újból feléledő fasizmus ide; jén, amikor a Nyugat e barbár ideo; lógia feltámasztásával újabb táma! dásra készül, Seghers müve semmit ; sem veszített aktualitásából. Idősze; rűsége mellett a regény művészi, ' igaz és mélyen emberi, ami mind ; fokozza értékét és kiadásának je; lentőségét. A regény története a világháború előestéjén játszódik le és a fasizmus embertelenségének örvényeibe elmerülő Németországról ad megdöbbentő erejű korképet mindazokkal a tünetekkel, amelyek a durva és nyers erőnek, az erőszaknak felülkerekedését jelentik minden nemesebb eszmény felett. Bármennyire is ideiglenes volt ez a felülkerekedés, a tizenkét esztendős rémuralom elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy egész nemzedék legjobbjait küldje száműzetésbe vagy elpusztítsa a gyüjtőtáborokban. Az olvasó már a eiső fejezetek után szorongó szívvel úgy érzi, hogy a hitleri Németország egy hatalmas koncentrációs táborrá züllött, melyben szabadjára engedett emberfenevadak fojtják el a szabad szót és szabad tettet; árulásra, hazugságra, énjük megtagadására kényszerítik a könnyen megingókat, az elvteleneket és a kispolgárok millióit. Infernális, a dantei .pokolnál is iszonyúbb és elrettentőbb a kép, amelyet Seghers regényében megfest; az árulásnak, besúgásnak és elvetemültségnek oly ijesztő sokasága tárul fel előttünk, hogy elborzadva kérdezzük: hogyan jutott ilyen szeliemi zsákutcába, ilyen végzetes lejtőre egy nép, amelynek öléből" Goethe és Beethoven fakadt? Hát nem volt itt benső erő, amely ezeket a hamis eszményeket leleplezte, és a kegyetlenkedések végeláthatatlan sorának gátat állított volna? Seghers regénye éppen erre a kérdésre ad feleletet, amikor a koncentrációs táborban sínylődök sorsát ecseteli; a halálosan komor és vigasztalan kép egy-egy pillanatra felderül, fénysugár esik a másik oldalon állók maroknyi csapatára, a kivégzett, agyonvert ellenállókra, a homályban maradt névtelenekre, akik az embertelenség éveiben felemelték az elesett társ kezéből kihullott zászlót és tovább vitték, amíg őket is ugyanaz a sors érte, ők is elestek az emberség védelmében. Ilyen zászlóvivő, az emberség és szocialista gondolat terjesztője Anna Seghers regényének főhőse, Georg Heisler is, aki egy őszeleji hajnalon hatodmagával kitör a westhofeni gyűjtőtáborból. Hivatásos nyomozók, bestiális SS-legények raja indul a szökevények nyomába, érdemeket szerezni akaró gyengejelleműek árulása folytán egyre szorosabbra fonódik a gyűrű a menekülök körül, hármat hamarosan kézre is kerítenek közülük és kínhalált halnak a tábor platánjaiból ácsolt keresztfákon. A negyedik, egy Bélloni nevű artista elkerüli a "kínzásokat és a halált megelőző vallatásokat, a kopók golyói azonban leterítik. Fallgrube, az ötödik mármár megmenekülne, de idegileg öszszeroppan, önként jelentkezik abban a hitben, hogy ezzel legalább az életét menti meg. A hóhérokban azonban nincs irgalom, őt is halálra kínozzák. Aldinger, a hatodik szökevény nem esik az üldözők kezébe; az öreg paraszt végső erejével elvergődik faluja határába és ott ha! meg az anyaföld ölén, emberibben, mint a társai; övéi fel is ravatalozhatják és megadhatják neki az utolsó tisztességet. A hét szökevény közül esupán Georg Heislernek sikerül kitörnie a nyomozók gyűrűjéből és átjutnia Hollandiába. Számtalanszor fenyegeti őt is az elfogás veszélye, vak ösztönnel keresi és találja meg pillanatról pillanatra a menekülés további útját, ám nemcsak az üldözött vadnak ösztöne segíti menekülése közben, hanem egykori munkástársainak, barátainak és idegeneknek szolidaritása is: az a bámulatos erő, amely a legajlasabb árulás tőszomszédságában tör elő az igazakból. Minél gonoszabbá és kegyetlenebbé válik az embervadászat, minél fojtóbban fonódik a gyűrű az üldözött köré, s minél kilátástalanabb a helyzete, annál erősebbé szilárdul a bestialitásnak törvényszerű ellenhatása, amely végül is átsegíti Heislert a határon és megszabadítja a kínhaláltól a tábornak gúnyosan „táncparkettnek" nevezett udvarán, SEGHERS a szökés izgalmas történetét számtalan megszakítással, szaggatottan beszéli el, és ezzel a nagy regényekre nem jellemző, szokatlan írói módszerrel különös, balladaszerű hangulatot teremt. Talán kifogásolhatjuk, hogy a regény egyes mellékalakjainak, így mindenekelőtt Ernstnek, a juhásznak jellemzésére túl nagy gondot fordít, s nem egy apróbb részlet nem kapcsolódik elég szervesen a főcselekménybe, és a mű eszmei mondanivalóját sem kerekíti ki. Ezek a fogyatékosságok azért ütköznek ki, mert éppen a jellemzés és a környezetrajz az írónő egyik nagy erőssége; a regény hallatlanul gazdag találóan, igen élesen megrajzolt figurákban, akár a pozitív, akár a negatív alakokat nézzük. Itt van például Löwenstein doktor, akihez Georg súlyosan sérült kezével orvosi segítségért fordult és aki ezt a segítséget nem tagadja meg tőle, noha. sejti, hogy ezzel magát és családját halálos veszélybe sodorja. És itt van Madame Marelli, az öreg artistakosztüm-varrónő remekbe faragott figurája, akit a Gestapo vallatása nem késztet fecsegésre - jól tudva, hogy a kopók csak annyit tudhatnak, amenynyit az ember elárul nekik -, és itt vannak Georg ifjúkori barátai, Frau Marnet, a höchsti vegyészeti gyár munkása, Liesel és Paul Röder vagy a Fiedler és a Kress házaspárok, végül Marié, a pincérleány, akinek szobájában a menekülő Georg a határ átlépése előtt az utolsó éjszakáját tölti. A negatív alakokat is kitűnően egyéníti és jellemzi az írónő, mindegyiknél megtalálja bestialitása rugóit, elvetemült jelleme ferdeségeinek magyarázatát és ezzel mintegy "kórképét adja a barbár mételynek, amely szétrágta, beteggé tette Németország testét, éretté arra, hogy a nácizmus SS-legényeivel, SA-hordáival és félelmetes "gyilkoló gépezetté szervezett Wehrmachtjával rohamra induljon a Szovjetunió és a fél világ ellen. AZ EMBERI FENEVADAKNAK e galériájával szemben ott állnak a mételytől meg nem fertőzöttek, az illegalitásba kényszerített kommunisták és pártonkívüliek, a polgári humánum elveit valló névtelenek és a teljesen apolitikusok is, akiknek önzetlen segítő készsége, embersége és nemessége jelzik, hogy bár a külső hatalmak mélyen és iszonyatosan belegázolhatnak az ember életébe, lelke legmélyébe, valami megfoghatatlan és sérthetetlen lakozik az igazakban. És így Fahrenbergnek, a westhofeni tábor véreskezű parancsnokának, e bomlottagyú gyilkosnak is fel kell ismernie, hogy Georg Heisler személyében nem egy embert vett üldözőbe, akinek ismeri arcvonásait, hanem egy alaktalan, felmérhetetlen hatalmat, amely egyszer őt és társait is felmorzsolja. Az őrült Fahrenberg hiába dühöng, a hetedik kereszt üresen marad és jelképesen int: az eszme erősebb az ökölnél, a szöges korbácsnál és a kínzókamráknál. Az igazság nem köthető gúzsba örökre, halhatatlan, akár a szabadság fennkölt eszménye. EGRI VIKTOR SZÖ 6 * l»«t dceember 5.